Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
1984. január 15. Kelet-Magyarország 3 % Nagyító alatt a dohány A Dohánykutató Intézet nyíregyházi kutató telepén Varga Jánosné a dohánylevelek vírusait vizsgálja. (Császár Csaba felvétele) Egy elúszott beruházás Radiátor pedig nincs N incs annyi radiátor, ameny- nyit el nem vinnének Kis- várdáról, az öntödei Vállalat gyárából. Teljes termeléssel dolgoznak, de tudják, hogy az idén sem tehetnek eleget minden megrendelésnek. A gyártó berendezések ugyanis elavultak, a technológia sem korszerű, így főként a munkások és műszakiak erőfeszítésén múlik, mennyire emelhetik a termelést. Jöhet a kérdés: miért nem gondolkodtak előre, teremtették meg a fejlesztés lehetőségét, s akkor most bőven jutna a keresett radiátorokból a megrendelőknek. Némi előzmény.- jó egy évvel ezelőtt ugyancsak gondban voltak a kis vár da i öntödében. Hiszen a termelés felét adó radiátorokból kevesebbet rendeltek. A nagykereskedelmi vállalatok előrejelzése szerint nincs szükség még annyira sem, mint amennyit felajánlottak. Pedig ekkor már elkészültek a tervek a gyárban, hogyan lehetne javítani a radiátorellátáson. Kisebb súlyú, jobb hőátadású fűtőtesteket terveztek, amelyek gyártásához bizonyos beruházás kellett, volna. Azonban hiába jelentkeztek a szép tervekkel, mert ellenébe rakták a kereskedelem jelzését: nincs szükség több öntöttvas radiátorra. A kisvárdaiak dicséretére legyen mondva, nem hittek az előrejelzésekben, hiszen tudták, hogy a lakásépítési ütem nem csökken, a magánerős építkezéseknél főleg a hosszú élettartamú öntöttvas radiátorokat keresik. Mindez a múlt év nyarára már igazolódott, egyre-másra érkeztek a pótrendelések. Jelenleg — nagy erőfeszítésekkel — évente 400 ezer négyzetméter radiátor előállítására képesek Kisvárdán. Az általuk tervezett beruházással 600 ezer négyzetmétert gyártottak volna. Csakhogy most már nincs pénz a megújulásra, a jó alkalmat elszalasztot- ták egy téves nagykereskedelmi előrejelzés miatt. A kereskedők megadóan tárják szét a karjukat, amikor a vevő radiátort keres. „Nem szállít eleget az ipar” — mondják. Vajon ki mondja meg a nagykereskedelmi vállalatoknak, hogy tisztességes lenne bejelenteni: ők is ludasak, nem rendeltek időben. Lányi Botond DRÁGA, DE ÉRTÉKET MENTŐ VÍZ MIMÁSFÖRIJM Emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy kiapadtak volna a kutak Tiszabecsen, Kóródon, Csécsén, Milotán, Magosligeten és Uszkán. A múlt évi — és ma is hatását éreztető — aszály azonban rácáfolt az eddigi ismeretekre. A Tisza alacsony vízállása miatt az ásott és alacsony fúrású kutak a múlt év nyarának derekán sorra elapadtak. A hat község ötezer lakójának vízellátása, a háztáji állomány — főként a hétezer szarvasmarha — forgott veszélyben. Az emberek valósággal megostromolták a tizenkét — nem éppen jó állapotban lévő utcai kutat — már-már tettlegességre is sor került, hogy eldöntsék, ki és mennyi vizet vigyen magának s a háztáji állatoknak. Szekérrel a Tiszához — Elképzelhető a közhangulat — utalt vissza az eseményekre Gyulai Gáspár, a tiszabecsi nagyközségi párt- bizottság titkára. — Mivel a közkutak is hamar felmondták a szolgálatot és lehetetlen volt mindenkit vízhez juttatni, az emberek mindenféle edénnyel, kis kocsival, szekérrel siettek a Tiszához. De félő volt, hogy a folyó vize fertőző és embernek, jószágnak előre nem látható károkat okozhat. Gyors intézkedésre volt szükség ... A helyszínen járva január tizedikén az előzményekről még megtudtuk, a helyi tanács vezetői inkább a csodára, az aszály megszűnésére vártak, .ahelyett, hogy gyors segítséget kértek volna a járási, megyei tanácsi szervektől. A katasztrofális vízhiányt a párt- és a társadalmi szervek, a népfrontbizottságok jelezték a környék képviselőasszonyának, aki az „Szolnoknál már tudtam a megoldást..." Imi "U — Gratulálok Imi, a tévészereplésedhez. — Köszönöm szépen. Tetszett nézni? Mind a kettőt? A keddit, vagy a szerdait? — Csak a keddit. Az ismétlést nem. Láttam, megdicsért a műsorvezető, Antal Imre, mint tehetséges ifjú matematikust. Mondd, rájöttél már a megoldásra, ami ott nem sikerült? —Igen. Ahogy felültünk a vonatra, apuval és anyuval, rögtön elkezdtem gondolkozni, és Szolnoknál már tudtam a megoldást. — Hogy kezdődött? — A Rádió- és tv-újság- ban megoldottam a matematikai feladványokat és kettőt beküldtem az Aki mer az nyer című adásnak» Éppen a harmadikat adtuk postára, amikor megjött a távirat és behívtak a tévéés a „királynő be. Tízen voltunk. Másfél óra írásbeli, ugyanannyi szóbeli, jól megdolgoztunk. Négyünket választottak, akik az adásban szerepeltünk. Nagyon jó volt, csak egy kicsit izgultam. Amikor az ötszázas égőkkel megvilágítottak. i — Mesélj magadról, családodról. — A nyíregyházi 4. sz. iskola V. c osztályába járok, ez nem zenei tagozat. Apu a Volán 5. számú Vállalatánál teherforgalmi osztály- vezető, anyu ugyanott állóeszköz-nyilvántartó. A testvérem, Gyöngyi ide jár, elsős és ő is szereti a matematikát. A tanárom Nagy' Zoltánná, Maca néni. Nagyon szigorú, nagyon meg kell dolgozni a jó jegyért, megköveteli az anyagot, mindenből kikérdez. — Mikor, kivel, mennyit tanulsz? — Mindennap tanulok. Egyedül. Maca néni ad könyveket, amikben matematikai feladatok vannak, s ha a szöveg fogalmazása nem egyértelmű, akkor apu szokott segíteni. Nem tanulok nagyon sokat, de matematikával sokat foglalkozom. Járok szakkörre is, hatodikosokkal. Máshová? Orosz nyelvtanfolyamra és hetente egyszer fociedzésre. Apuval a Spartacus-mecs- csekre. Nagyon szeretem a sportot a matematika mellett. — Változott-e a helyzeted az osztályban a tévéadás óta, másképp néznek-e rád? — Igen, mindenki gratulált, de én tudom, hogy nagy mellénnyel nem járhatok. Inkább gyakorolok sokat, hogy elhiggyék, nem véletlenül kerültem oda. Elmondjam, miért szép a matematika? — Persze. — Azért, mert ha egy feladatot megold az ember, rájön a megoldásra, az nagy öröm. Sokan nem szeretik, azt mondják, nehéz. Szerintem valóban születni kell a matematikára, de aki csak szorgalmas, még behozhatja magát. A matematika a legszebb tantárgy. Biztosan tetszik tudni, mit mondott Gauss: hogy a tudományok királynője. Szerintem úgy kellene mondani, hogy ez a királya és a magyar nyelv és irodalom a királynője... Baraksó Erzsébet Mikulás Imre képét a tévéből fényképezte: Elek Emil Szomjazó kutak „TUDJAK-E, HOGYAN KÉSZÜL EZEN A VIDÉKEN A TEJBOR? ÜGY, HOGY NEM ADNAK VIZET A TEHENEKNEK.” E KÉNYSZER SZÜLTE POÉNNAL KEZDJÜK A SZOMJAZÓ KUTAKRÓL SZÓLÓ ÍRÁSUNKAT, BÁR TISZTÁBAN VAGYUNK VELE, NEM ILLIK VICCELŐDNI OLYAN DOLOGGAL, AMI ÖTEZER TISZA-MENTI EMBERNEK dramaian komoly, mar-mar létkérdés. öt községet érintő súlyos helyzetről tájékoztatta a megyei tanács illetékes szakvezetőit és mielőbbi intézkedést kért. Segítség a megyei tanácstól Mi történt azóta? Mi a jelenlegi helyzet? A helyi gazdasági és pártvezetők nem várták a felülről jövő intézkedést, hanem saját erőből hozzáláttak a munkához. A termelőszövetkezetek traktor vontatású lajtkocsit állítottak munkába, amely szinte megszakítás nélkül hordta a vizet a Tiszából a házak elé kitett edényekbe, kádakba, hordókba. Közben megérkezett a jó hír, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága félmillió forintot szavazott meg a tizenkét közkút megjavítására és egyes mélyebb fúrású kutak megkotrására. A víz azonban nem akart megjelenni, a tsz lajtos kocsija pedig már nem bírta az iramot. — Kénytelenek voltunk azt mondani, hogy literenként 30 fillért kérünk a vízért — magyarázza a tsz elnöke, Gaál Gedeon — és gyorsan hozzáteszi, természetesen senkitől nem kértünk egy fillért se, de legalább elértük, hogy az emberek kézi erővel, kis kocsikkal is mind többen hordták a vizet a Tiszából. — A helyzet még így sem volt megnyugtató — folytatja Gyulai Gáspár, a párt- bizottság titkára. — De jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága megértve a katasztrofális helyzetet, előbbre hozta a községeink vezetékes vízellátásának programját. Azt szeretnénk, ha mind a hat községünkben megvalósulna a vízmű, mert Becset, Kóródot, Milotát, Csécsét érintette a legsúlyosabban a vízhiány, de nem volt rózsás a helyzet Magosligeten és Uszkán sem. És nem tudhatjuk, melyik évben ismétlődik meg a tavalyihoz hasonló szárazság... Házak előtt vizeskannák Tiszabecs utcáit járva elmaradhatatlan kép fogadja a látogatót, a házak előtt várakoznak a vizesedények. A Tisza soha nem ismert alacsony vízállása továbbra sem változott, az ásott és úgynevezett „vert” — csövekkel mélyített — kutak nem adnak vizet. December közepe óta a SZAVICSAV két Skoda típusú tartálykocsija látja el a községet és környékét egészséges vízzel a kölesei vízműből. Mindez tetemes költséggel jár, ami napról napra nő, de a községnek erre nincs fedezete, ezt csak megyei támogatásból lehet majd kiegyenlíteni. A termelőszövetkezet elnöke azt is elmondta: 230 ezer forintba került csak a becsi Üj Élet Tsz-nek — nem beszélve a másik két község tsz-éről — a lakosság számára végzett lajtos vízhordás, amit eddig senki nem térített meg a mérleghiány szélén álló tsz-nek. A szomjazó kutak továbbra is várják a magasabb vízállást, de egyelőre a természet konok. A vízszállítás megszervezésével lényegében a helyzet megnyugtató, csak az a baj, hogy ez a víz tetemes összeget visz el a megye pénztárcájából, az országéból. Igaz viszont, hogy ötezer ember és hétezer szarvas- marha most már nem szomjazik és a kár, valahogyan mégis remélhetően megtérül, vagy mérséklődik. A hat község nem maradhatott- magára, a nagyobb közösségnek — a megyének — kellett segíteni, amiért nagyon hálásak az itt élő emberek. Páll Géza Miért túlórázik? Válaszol Hovánszki Istvánná varrónő, egy gyermek anyja, a Nyírség Ruházati Szövetkezet dolgo zója. — Neon is tudom... hogy kéne ezt elmondani __ — Mint háziasszony miként fogadta például, hogy ka/rácsony előtt túlóráznia kell? — őszintén szólva nem örültem neki. Otthon is „túlórák” vártak rám... Ariról nem is beszélve, hogy váratlanul ért. — Nem szólnak előre a főnökök? — Mikor, hogy. Van olyan is, hogy az ember munkakezdéskor tudja meg: ma tizenkétórázni fog. — Ilyenkor ki látja el a gyereket? — A férjem, .mert épp ellenkező műszakiba jár. — Mikor van együtt a család? ,— Hét végén, közben meg „levelezünk” egymással. — Szokta tudni, hogy miért kell a 8 órára még „rátenni?” Vagyis, miért sürgős a munka? — Igen. Ezt megmondják. Legtöbbször a tőkés export miatt kell a plusz idő. — Előfordul, hogy szívesen túlórázik? — Olyan is van. Tudniillik mi darabbérben dolgozunk. és ha jól fizet a munka, jó pénzért kedvtvel maradok bent. — Volt már, hogy valaki megtagadta a 8 órán túli munkát? — Olyan még nem. De, ha Valakinek valami komolyabb gondja van, azt a vezetőség is megérti. — Morgás sincs egy-egy nem várt túlóra bejelentésekor? — Az, igen. Különösen a fiatal abbja... Nem tudnak menni a diszkóiba... Sztancs János Csipkegallértól monogramig Fiirdonadrág, mint munkaruha Kell-e munka- és védőruha a pedagógusoknak? A kérdés inkább szónoki, ugyanis az már rég eldőlt, hogy a pedagógusoknak is szükségük van munka- és a beosztástól, munkakörtől, szaktól függően — védőruhára is. Keszthelyi István, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága megyei társadalmi munkavédelmi felügyelője érdekes adatokat, tényeket említett beszélgetésünkön a munka- és védőruhákról, illetve az ezzel összefüggő szemléletről. A fehér, vagy színes munkaköpeny a leggyakoribb, amivel a diákok, szülők, külső szemlélők is találkoznak. Ez minden pedagógusnak jár. Az más kérdés, hogy ezeket sokan egyéníteni kívánják és saját zsebükből kiegészítik a költségeket, ha a sablontól eltérő, az egyéniségüknek inkább megfelelő munkaköpenyben óhajtanak dolgozni. Számos ötlet — a csipkegallértól a monogramos felírásig — valósul meg a fehér és a színes iskolai köpenyeken, főként a nőiknél, akik igényesek a munkaruhát illetően is. Megtudtuk, hogy akár egy fürdőnadrág, tréningruha, vagy egy női fürdőruha is előlléphet munkaruhává, amiről az iskolának kell gondoskodni. Az edzőcipő, vagy az iskolai szakoktatónak kijáró vattakabát, bélelt mellény is munkaruhának számít, nem beszélve az igen széles skálán mozgó védőruhákról, cipőkről, egyéni védőfelszerelésekről. Ide még a füldugó is besorolnia tó, aminek beszerzése ráadásul nem is mindig egyszerű ... Keszthelyi István felhívta a figyelmet a néhány éve kiadott „Egyéni védőruhák, védőeszközök, védőfelszerelések katalógusa” című könyvecskére, amelyet a Táncsics Könyvkiadó adott közre és sajnos elég kevesen ismerik. Ebben részletesen megtalálható azoknak a munka- és védőruháiknak, felszereléseknek a címjegyzéke, amelyek az országban forgalomba vannak illetve forgalomba kerülnek. Sokszor ugyanis az iskolák, óvodák és más nevelési, oktatási intézmények vezetői tanácstalanok, nem tudják hol és milyen eszközök szerezhetők be, amelyek nem egy esetben balesetet előznek meg, vagy akár életet is mentenek. Ezért is tűzte legutóbb napirendre a témát a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága, azzál a céllal, hogy az iskolavezetők szemléletét formálják és nagyohb figyelmet fordítsanak megyeszerte a munka- és védőruha ellátására, ami összefügg a jó munkahelyi közérzettel és az egészségvédelemmel.
