Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. január 15. A vadaspark — télen Garázstervelc Örökösföldön Jászberényben telelnek a gólyák Látogatóktól elzárva pihen a sóstói vadaspark — egy-egy hét végén azonban száz vendég mégis kikíváncsiskodik. Az élet hétközben sajátosan zajlik. Az egyik szoba telistele: agancsok — őj, dám-, gímszarvas korona — hullaj- tásai. Válogatják, rendezik. Egy kisebb ház épül nekik, ahol a látogatók majd megtekinthetik, hogy az évek során ugyanazon állatok újra- és újranövesztett díszei hogyan tekintélyesednek. A vadaskertben gazdálkodnak az állatokkal. Az utóbbi időben a szaporulat következtében örvendetesen megnövekedett állománynak ez a 23 hektárnyi terület már kevés. A zsúfoltságot elkerülendő, az itt „feleslegessé” vált szarvasokat, őzeket, vaddisznókat a varsánygyürei Tisza Tsz 250 hektáros bekerített eredejébe telepítik át, ahol a vásárosnaményi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság gondozza őket. Jól tűrik a telet a vadaskert lakói. A legtöbb gondot a vízi madarak okozzák. Tudniillik nem szabad hagyni, hogy tavuk befagyjon. A gólyák nem is maradtak itthon, télidőre Jászberénybe költöztették őket. A hűtőgépgyár melegvizes tavacskáival tévesztik meg (a klimatikus viszonyokat illetően) e kedves madarakat. A medvék nem alszanak — Dühösen fújtat a bölény. — Flóri, a gím szarvasbika. — Dámszarvasok pihenőben. (Gaál Béla felvételei) naponta főznek is nekik, többnyire húst esznek —, de mozgásuk, életritmusok lelassult. Egy sajnálatos esemény is történt január elején a hiúz- ketrecben. Ki nem derített okok miatt a hiúzpár összeverekedett, s ebbe — az elszenvedett sérülések következtében — a nőstény belepusztult. így, megözvegyülve várja a hím a kíváncsiskodókat ... Sztancs János Egyszer sikerül! If allgatom a hírt a n minap: a szerb labdarúgó-bajnokságban immár hét éve küzd a legalacsonyabb osztályban egy csapat, * amely eddigelé egyetlen győzelmet sem ért el. Sírjak? Nevessek? — tétováztam magamban. Gondolkodás közben jöttem rá: csodálatra méltók. A sport- és játékszenvedély nagysága ragadott magával. A hit, hogy lehet győzni, a remény, hagy egyszer sikerül, a végtelen bizakodás: az nem lehet, hogy sose sikerüljön! Mert mi másért állna ki a tizenegy ember hétről hétre, ha nem hinne a sikerben? Mi másért öltené magára a dresszt, ha nem reménylené, hogy talán tud győzni? Vajon kiben van hasonló hit? Csak abban, aki vállani tudja reménytelen helyzetben is a játékot. Játékot? Igen! Azt a fajta időtöltést, ahol mérlegre kerül az erő, a tudás, a tudatlanság, a hajtani tudás, a magamat felülmúlni tudó erősítés. Példa lehet az utolsó is? Nem a hely a példa. A hit, a törekvés ejt meg! A feltámadni tudás, a bizalom az erőben, a más legyőzhetőségének erőt adó lendülete! Kérdéseim támadnak: tudunk-e vesztésből nyerésre hangolódni? Tudunk és akaruhk-e győzni sok elmulasztott győzelem után? Van-e hitünk önmagunkban? A szerb csapat hétről hétre a rajthoz áll. Egyszer sikerülni kell. (b> Kommentár egy különös koncerthez Hangversenykórus farmerban Varázslatos élményben volt részűik azoknak, akik a múlt vasárnap este a megyei és városi művelődési központban meghallgatták Fehér András zeneszerző kórusművét. A mű a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának Hangsúly című irodalmi-művészeti folyóirata 3. és 4. számának nyitányaként hangzott el. Több mint háromszázan lehettünk a nézőtéren — annyian, mint egy koncert közönsége —, nekünk valamennyiünknek emlékezetes marad Fehér Ottó karmester és az énekkar különleges produkciója. A különös hangulat megteremtéséhez már az is elegendő volt, hogy teljes kivilágításban maradt a nézőtér, s mi lent a széksorokban közvetlen részeseivé váltunk egy mű születésének. Talán az sem lett volna meglepő, ha arra buzdítják a közönséget, nosza, énekeljenek együtt a kórussal. Ez persze nem lett volna ildomos a mű szokatlan, modern hangvétele miatt — de erről később... Növelte a bizarr hangulatot, hogy bevonult a hangversenykórus, ki farmerben, ki csizmában, még egy kismamaruhát is fölfedeztünk. Ügy, mint próbákon szokás, ki-ki „civilben”. Fura látvány volt, hiszen a rendszeres hangversenylátogató már arcról ismeri a kórus sok-sok tagját, s az archoz, a helyhez és általában minden nyilvánosság előtt megszólaltatott zeneműhöz hozzátartozik az estélyi ruha, a frakk, a oso- komyakkendő. Ezúttal csupán a kottamappa utalt erre. És akkor jött, ami a legszokatlanabb : Fehér Ottó karmester a pódiumon megszólalt. Mint Bernstein annak idején a népszerű tévésorozatban, vagy Ferencsik a zeneismertető adásokban. Sorra vette a négy tételt, s lépésről lépésre vitte beljebb a hallgatót a muzsika világába, a zeneszerzői gondolattól az intonációs problémákig. Szép és különös a mű, melyet Fehér András komponált. (ö szerezte egyébként a színházban műsoron levő Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjáték zenéjét.) A Pendereczki—Lutos- iawski féle iskola egyik „mellékága” ez a zene, volt már egy hasonló a kórus műsorán egy finn szerzőtől. Csupán az emberi hang és pár szótag ébreszt gondolatokat a hallgatóban. A tételek: Vox- hang, manus — kéz, caput — fej, s végül a Quo vadis? hová mégy? Amit sugall: megszületett az emberi hang, az első. Aztán ősünk rájött, mi mindenre használhatja a kezét. Dolgozni kezdett. Utána jött a fej, azaz az ész — a gondolkodás különböztette meg biológiai elődjeitől. És most itt a nagy kérdés, mert beszélünk, cselekszünk, képesek vagyunk gondolkodni, de: merre tartasz, ember? Ezt a mély gondolatot sikerült kiválóan tolmácsolnia a karmester közvetítésével a kórusnak. Nem tudjuk, mikor hallhatjuk ismét, de reméljük, mind a rádióban, mind pedig a koncerttermekben sokan találkoznak majd a művel, ugyanígy mint ott, Fehér Ottó értő, magyarázó szavai kíséretében. Baraksó Erzsébet Parkolópaletta ■ ábránd csupán Szép elképzelések születtek ezelőtt néhány évvel az új nyíregyházi lakótelep garázsgondjainak megoldására. Azt tervezték, hogy szakítanak az eddigi renddel, csökkenteni igyekszenek az Örökösföldi lakótelep belső területének forgalmát — a garázsok nem a házak alatt kapnak helyet, hanem azoktól távolabb. A tervre egy jól csengő név is volt: parkolópaletta. Mint annak idején hírül adtuk, úgy gondolták: nagy alapterületű, süllyesztett „garázsokat” építenek. Ezek lényegében fedett, hatalmas parkolók lettek volna, tetejükön egy újabb parkolószinttel, ez utóbbi már tetőzet nélkül. Nem valósul meg — nincs rá pénz! Hás megoldás Örökösföldön viszont egyre gyarapszik a lakók száma, 1985 végéig 1800 lakást adnak át, ez az első üteme az építkezésnek. Ez mindenképpen sok száz gépkocsit jelent — amelyeknek garázs kellene. Sokan érdeklődnek a városi tanácson, sokan fordultak már szerkesztőségünkhöz is a panasszal... — Az anyagi nehézségek keresztülhúzták számításainkat — mondja Kulcsár Attila, a városi tanács osztály- vezetője. — A parkolóházak nem épülnek föl, más megoldás után kell néznünk. A kiút az lehet, hogy módosítjuk a részletes rendezési tervet, és hagyományos sorgarázsok építésére adunk lehetőséget. A területet átadjuk, s a parkolópaletta helyére építhetnek... Á lakókkal együtt — A tervek módosítására várunk — hallom Lengyel Istvántól, a nyíregyházi lakásszövetkezet beruházási osztályvezetőjétől. — Miután szövetkezetünk, mint a névé' ben is olvasható, garázsépítéssel is foglalkozik, azt szeretnénk, ha erre lehetőségünk lenne Örökösföldön is. Szívesen átvennénk a tanácstól a területet, jelentkező bőséggel akadna garázsokra. — Arról beszélgettünk a szomszédokkal — kopogott be nemrégiben a szerkesztőségbe egy örökösföldi fiatalember —, hogy szívesen vállalnánk részt az építésben is. így olcsóbb is lenne, talán gyorsabb is. Minden ötödik — A lakótelep első ütemének gondjain már csak a parkolópaletta helyének beépítésével lehet változtatni. Ezen a műszaki osztály dől gozik — mondja Lajtos György, a tanács tervosztályának helyettes vezetője. — A továbbiakban annyi lesz a változás, hogy vissza kell térnünk a régi rendszerhez: az épületek földszintjén gará zsok lesznek. A második ütemben 1200 lakás épül, eh hez 230 garázst tudunk biztosítani. A további ütemekben hasonló lesz a helyzet — körülbelül minden ötödik la k'áshoz kaphat garázst a beköltöző. A kép tehát világos: a régi elképzelések kútba estek, változtatni kell a terveken. Az idő azonban sürget. (tarnavölgyi) Káposztavásár Nagy keletje van az ízletes savanyúkáposztának a nyíregyházi piacon. (e) Ki a címzett, s a feladó7 A „bélelt“ boríték titka Kakukk söradómé Puskás Jolán 59 éves nyírbátori nyugdíjas vezeti immár kilencedik éve Nyírbátorban a III. számú iskola közelében lévő 427. számú büfét, amely a vendéglátó vállalat tulajdonában van. Kezdetben az általános iskola közelsége miatt nem engedélyezték, hogy szeszes italt árusítson a büfében, később aztán palackozott sör engedélyezésére mégis sor került. Eddig rendben lett volna az ügy — amennyiben az általános iskola közelsége a sörivókat nem zavarta — Kakukkné azonban bővíteni szerette volna a büfé üzemkörét palackozott borok és égetett szeszes italok árusításával is. Többször egyeztették az álláspontokat, végül március lián dr. Papp Piroska, a KÖJÁL felügyelője vizsgálta meg a büfé körülményeit. Szóban Itözölte Kakukknéval, hogy az üzembő- vltéshez nem fog hozzájárulni, a feltételek nem változtak, és megfelelő raktár, illetve göngyölegraktár sem áll rendelkezésre, az árutárolás jelenleg is az üzlettérben folyik. A doktornő megállapításait azzal bővítette ki, hogy a büfé a III. számú iskola átelleni oldalára esik ,és a szabályok szerint a 60 méteres védőtávolságon belül az üzlet italbolt (kocsma) jelleggel nem üzemeltethető. Kakukkné a doktornő távozását követően, de még a délelőtt folyamán levelet irt, amelyben utalt rá, hogy „minden a doktornőn múlik”, s kerülhet még Debrecenbe, vagy a gyerekei az egyetemre, amikor vagy 3, vagy „Gyuri” segíthet. Es a levélhez mellékelt két ötszázast! A borítékot leragasztotta, és dr. Papp Piroska levélbedobóján bedobta a doktornő lakásába. Délután pedig újabb levelet írt, ismételve, hogy csak a doktornő segíthet. „A népnek egy kis meglepetés volna .. (Már az a kérdés, melyik népnek: a szesztestvéreknek, a tanároknak, vagy a gyerekeknek ?) „Hiszen az a pár demizson bárhol elférne.. És újra emlegeti Gyurit, aki az egyetemen benne van a felvételi bizottságban. „Még visszahomo- nálfiatom ..Ismét kibélelte a borítékot két UlávaL s be a Je- vélbedobán! . . . Címzés és aláírás nem volt egyik levélen sem, de hát a doktornőnek nem kellett túlságosan sokáig gondolkodnia, hogy kitalálja, ki lehetett a névtelen adakozó-vesztegető. A doktornő azonban mind az eljárást, mind a vesztegetési szándékot méltatlannak érezte beosztásához, és megtette a megfelelő bejelentést. Kakukkné a tárgyaláson a leveleket elismerte sajátjának, .ízt azonban tagadta, hogy ő a borítékba pénzt tett volna, pláne meg két ötszázast levelenként. „Nem tartoztam én a doktornőnek' .. A Nyírbátori Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Ka- kukknét vesztegetés miatt hat hónap szabadságvesztésre és kétezer forint pénzbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását azonban — tekintettel az enyhítő körülményekre — egy év próbaidőre feltfüggseztette. A bűnjelként lefoglalt négy darab ötszázast a bíróság elkobozta. * Az Ítéletet a Nyíregyházi Megyei Bíróság helybenhagyta, igy az jogerős. <k) A HÉTEN TÖRTÉNT Mindenki javára H étköznapi történetnek véljük, ha arról hallunk, hogy vitatkozik egymással a termelő és a megrendelő, az előállító és az árut átvevő. Hozzátartozni látszik ez már az életünkhöz és bármennyit is árt, kárát úgy hordjuk magunkkal, mintha nem tehetnénk ellene semmit. Pedig ,.. Egy tanácskozáson ültem a minap Mátészalkán. Szűkszavú beszélgetés volt ez, ismétlése egy délelőtti, Nyíregyházán már megtartott beszélgetésnek. Házigazda a megrendelő, az átvevő, a Szabolcs- Szatmár megyei Tejipari Vállalat volt. Meghívottak a termelő gazdaságok tejházveze- tői, vagyis a termelők. Közismert, hogy 1984. január 1-től emelkedett a tej átvételi ára és ezen belül fokozott, literenkénti fillérekkel Is jelölhető rangja lett a tej minőségének. Beszélgettek már erről a megye gazdasági vezetői, e tejtermelő nagy- gazdaságok vezetői, most a tejházak vezetői. Közismert: megyénkben a tejtermelés feltételei nem a legjobbak. Az ipar tehát érdekelt ebban, hogy a gazdaságoknak érdemes legyen minőségi tejet termelniük. Ugyanígy abban, hogy megérje ez a magánosoknak is. A tejszakma bonyolult. Nem e jegyzet tárgya, hogy másként, más szempontok szerint minősít az ipar, ha egy gazdaságban kapja a tejet és másként, ha azt magános termelőktől kapja. Az előbbiekben nemcsak á tiszta tejkeze- lést, hanem más mutatókat Is követel. Ez szakmai kérdés. E jegyzet témája az — így hangzott el a tanácskozáson —, hogy a minőség ellenőrei, bizalmi alapon maguk a termelők lesznek, az ipar csak a szükséges ellenőrzés jogát tartja fent magának. E jegyzet témája az, hogy az ipar — e megbeszéléssorozattal Is — a jobb minőséget kivánja szolgálni, ehhez kínál a tanácskozásokon módszertani segítséget, ehhez szavaz bizalmat, ad ha igénylik, szükség szerint vegyszert, hűtőszekrényt, felárral segít a hűtőberendezéseket építőknek. Ki jár jől? A termelő? Is. Az ipar? Is. Végső fokon nyertes a népgazdaság. A tanácskozások a közeljövőben folytatódnak. Valamennyi falugyűlésen ott lesz a tejipar egyes szakembere, hogy az egyéni termelőknek adhasson az ő javukra szolgáló, nagyobb hasznot biztosító tanácsot. Szívesen emlékszem erre az értekezletre. Kezdete volt, s folytatása lesz, bizonyítván, hogy nem törvényszerű az ellentét termelő és átvevő között, hogy van egy harmadik érdek is, r mienk, a közős, fis mindez, ha jől meggondoljuk, nem csak a tejiparra lehetne igaz. íbartha) Társulással húsüzem Sváb kolbász A különleges pácolással, hagyományos sváb ízesítéssel készült kolbász, sonka, szalonna legfeljebb hébe-hóba kuriózumként található meg a megyeszékhely boltjaiban. Ez év augusztusától más lesz a helyzet. Ekkor kezdi meg ugyanis termelését a nagy- easedi Rákóczi és a mérki Kossuth Termelőszövetkezet közös húsfeldolgozója, ahonnan évi 100 tonna közkedvelt húskészítmény jut el a nyíregyházi üzletekbe. A két szövetkezet társulásával megvalósuló üzem évente 25 ezer sertés feldolgozására laépes. A három vezérterméken *— a már említett sváb Ízesítésű kolbászon, sonkáin és szalonnán — kívül még több mint tízféle húskészítményt állítanak majd itt elő, összesen 400 tonna árut. A nyíregyházin, kívül a mátészalkai, nagyecsedi, mérki, nyírcsaholyá lakosság ellátását javító húsfeldolgozó alapanyagát a Rákóczi Tsz saját telepéről valamint a két gazdaság szövetkezet háztáji gazdaságaiból kikerült sertések biztosítják. A már meglévő vágóhidak bővítését, átalakítását a mérki teremelőszövetkezet építőbrigádja végzi. A beruházás a társulóknak 4,5 millió forintba kerül. (k. k.)
