Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1983. december 10, KM HÉTVÉGI MELLÉKLET és a szórakozás Hangverseny—fiataloknak Szubkultúrák Ideológiát közvetít Koncert a művelődési központban Négyszáznegyven féle felnőtt és ezerháromszázötven féle ifjúsági bérletsorozatot hirdetett meg országszerte az idén a Filharmónia. Nagyvárosokban, megyeszékhelyeken és kisvárosokban, iparvidékeken, munkástel epülé- . seken. Színházakban, egyetemi aulákban, szállodai báltermekben, művelődési házakban csendülnek fel nagy- zenekari művek, szimfóniák és kamaraművek. Népszerű előadók, rangos zenekarok, kiváló karmesterek adnak koncerteket. Sokszor közreműködnek a helyi félhivatásos zenekarok, művésztanárok is, A vidéki nagyzenekarok tevékenységének pedig 90 százaléka a Filharmónia szervezte hangversenyeken bonyolódik le. Ebbe a sorba illik a 'Szabolcsi Szimfonikusok koncertkörútja is. Egy-egy fellépésre világhírű zenekarok, szólisták is bekapcsolódnak az ország zenei életébe. Vidéken, így Nyíregyházán is adott hangversenyt a Liana Iszakadze hegedűművésznő vezette grúz kamarazenekar, fellép az örmény kamarazenekar, és az I nuovi virtuosi di Roma kamarazenekar. A szólisták közül említsük meg a japán Mayumi Fujikawa hegedű- művész, a szovjet Lazarij Berman és a Franciaországban élő Cziffra György zongoraművész, a bolgár Alexandria Milcseva és a szovjet Nyeszterenko énekesek, Ruggiero Ricci olasz hegedű- művész nevét. A világhírű szovjet Jurij Szimonov, a nálunk népszerű Uri Mayer és Günter Neuhold karmesterek neve js jelzi a színvonalat. Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Győrben kétféle felnőtt bérlet közül is választhatnak a zenebarátok. Valamennyi megyeszékhelyen, s azon kívül jó néhány városban —, így Kisvárdán, Vá- sárosnaményban — bérleti rendszerben hallhatnak hangversenyeket az ott lakók. Az ifjúsági hangversenyek célja, hogy jó zenével, rangos előadással a jövő zeneszerető közönsége nevelődjön. Ezért a zene mellett gyakran jutnak szóhoz a társművészetek> a vers, a próza, a tánc. a mozgás. :»a Sgyetemistákna k, közép iskolásoknak és szakmunkástanulóknak, általános iskolásoknak rendez 3—4 előadásból álló sorozatot 1350 helyszínen a Filharmónia. A negyedik összevont hangversenyt ott tartják meg, ahol adott a helyszín műsorok rendezésére. Ezek az alkalmak bővülnek rangos helyi hangversenyekkel is, melyek közül kiemelkedik Nyíregyházán a karácsonyi koncert. P. Mobil, Omega. Led Zeppelin — kiabálják a legismertebb hazai és külföldi rockegyüttesek neveit azok a színes betűk, amelyeket fes- tékes spraykkel pingálnak a falakra, kerítésekre a ritmusért és a harsogásért rajongó ifjaink. Az, hogy bizonyos életkorban szinte kötelező egy-egy ilyen „banda” hívévé szegődni, ki-ki a maga fiatalságának példájával bizonyíthatja. Ám az, hogy az említett módszerrel örökíttessék meg a csapatnév, új — bár nagyon rossz — divatnak látszik. Az is. Csak amióta a, boltjainkba kerültek ezek a különben autókarosszéria javító folyadékok, a szóban forgó pingálások azóta szaporodtak el. Maga a vágy — mármint az, hogy valaki mondandóját a házak oldalára és más, mindenki által látható felületre rajzolja, fesse — viszont örök. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: egyidős az emberrel. Honnan erre a magyarázat? Onnan például, hogy már barlanglaké őseink is szükségét érezték rideg otthonuk belsejét mindenféle jelekkel, ábrákkal színesíteni. Az izzó láva által betemetett Pompeji épületeinek falán szinte ugyanolyan gúnyrajzok, ákombákomok hirdetik az ott éltek tréfás kedvét, mint amilyeneket manapság láthatunk. A művészettörténészek még nem szedték lajstromba, hogy a világ mely táján dívott leg-, inkább ez a kedvtelés, ám az a tény, hogy a dekorációnak ez a sajátos válfaja olasz nevet kapott, mégis azt jelzi: Itália földjén szórakoztak a legtöbben a karcolgatással, mázolgatással. Graffiti, azaz magyarul kaparások — ez lett ennek a városkép-élénkítési szokás nemzetközileg is elfogadott neve. fgy mondják többnyire, akik csinálják, és szintén így azok a szakenv berek, akik a históriájával, sajátos megjelenési formáival tudományosan foglalkoznak. A graffitinek ugyanis már tekintélyes irodalma van. Tanulmányok, könyvek egész sora foglalja össze több ezeréves múltját és virágzó jelenét. Több kutató a politikai jellegű irkafsrkákat helyezi az első helyre. S joggal, hiszen ~a:z országok sokaságában ilyen ábrák, feliratok ezrei, tízezrei agitálnak valami ellen vagy mellett. Különösen akkor, ha valahol felélénkül a társadalmi éiet, mint például a vörös szegfűk forradalmának Portugáliájában. Ott se szeri, se száma nem volt a földreformot, a demokratikus átalakulást követelő feliratos ábráknak. A politika után mi más következhetne, mint a szerelem. Mármint azoknak a jeleknek a csoportja, amelyek mindenki számára érthetően fejezik ki a lelki és testi vágyakat, érzelmeket. Ugyan ki ne ismerné a nyíllal átlőtt szívet. S ott vannak aztán a toaletthelyiségek nem egészen szalonképes ábrái a maguk „egyezményes” jeleivel. E két fő válfaj után kell megemlítenünk azt a nagyon sokakban élő inkább rossz, mint jó szokást, hogy ha valaki valahol megfordul, hát akkor fába vési, vakolatba húzza névjelét. Hogy ennek egyáltalán miért érzi szükségét oly tömérdek ember? Egy pszichológus szerint azért, mert nagyon sokakban munkál a jelhagyás ösztöne. Egyszerűen az a vágy hajtja, hogy tudassa: él, létezik, van — s ha már nem lesz —, volt. I was here „itt voltam’’ — irta ki angolul egy ismeretlen a londoni metró egyik állomásának oldalfalára. Nemcsak szakszerű tanulmányok foglalkoztak a'graffitivel. hanem számos albumban is közreadták ennek az ábrázolási műfajnak a java darabjait. Magyarázgassuk bárhogyan is. foglalja össze album a firkák gyűjteményét, annyit azért szögezzünk le, ideje lenne kemény szigorral megfékezni azokat, akik a házak falát, a műemlékek rendbehozott falfelületeit barbár módon tönkreteszik. A firka mégiscsak firka, nem művészet, hanem sok ecetben egyféle rombolási ösztön kifeje- -Zője. ■ A nemrégen zajló Ki mit tud? televíziós adásaiba szinte nyomát se láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új hullámosnak nevezett amatőregyüttes alakult és dolgozik. Ott voltak viszont a hagyományos tánczene, a lefutott rock és a nálunk a népszerűsége ellenére is idegen country reprezentánsai. A szórakozás nemcsak c munkaerő-újratermelésben tölt be nélkülözhetetlen szerepet, de ideológiák közvetítésére, emberformálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézményei arra kényszerülnének, hogy a szórakoztatással, kiváltképpen a fiatalság szórakoztatásával^ biztosítsák a művelődési,'' önművelődést programok költségeik Ha a szórakoztató rendezvényektől megvonjuk a dotációi, óhatatlanul teret nyer annak legolcsóbb, legkommerszebb vonulata. Ez esetben a jövő sejthető. Többek között ezért sikertelenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak arról, hogy most már elodázhatatlan az ifjúság szórakozásának. szórakoztatásának radikális megújítása. Nagy részük a jelenségek szintjénél nem hatol mélyebbre. Az persze nem véletlen, hogy , nem a középkorúak vagy az idősek hasonló problémáit tűzik napirendre. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kitüntetett szerepe van a szórakozásnak, és feltűnővé, kényelmetlenné válik, ha összekapcsolódik azokkal a szélsőséges, sokszor zajos és agresszív formákkal, amelyek terjedésének naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csövesek, helyüket a punkok a rockerek foglalták el, az új hullámos zenekarok követői és a ki tudja még miféle ellenkuiturális magok körül szerveződő csoportok. Jelenlétük tagadhatatlan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a parkokban, a művelődési házak előtereiben hangos zenéjükkel, feltűnő viseletűkkel szemet szúrva, és agresz- sziójukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű agressziót kiváltva az idősabr bek nagy részéből. , Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze — nem azonos néhány zenekar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival, ők szélsőséges formákban csak reprezentál^ ják azt a- folyamatot, amelynek megismerését, megértését nem a szociálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékedtől elszakadt kisebbségnél kellene elkezdeni, sokkal inkább az átlagos, isko-' lába járó, dolgozó fiatalok (körében. Show-business A szórakozás rétegspecifikus tevékenység. Ahogy nincs egységes, homogén ifjúság, nincs, nem is lehet egységes szórakozási forma és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes. Tévútra vivő a fiatalság szórakozását azonosítani egy-egy rétegével, vágy- csoport jával. És ezért nem szabad minduntalan egybekapcsolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dolgot, a kereskedelmi vállalkozások prédájává tenni. Magyarországon is egyre professzionálisabbá kezd válni a show-business. Komoly anyagi érdekeltségek fekszenek a rockzenében, az ezzel kapcsolatos lemezkiadásban és koncertszervezésben. De ugyanezek az elemek megjelennek a reklámban, a propagandában is. Az első szembetűnő jel a szórakozási formák és tartalmak konzervativizmusa. Változatlanul tovább élnek a már fél évszázada kialakult slágerminták, még akkor is, ha a korszerűség jegyében hangzásuk, előadásmódjuk átvette a legújabb kor divatjait. Érdekes és tanulságos összehasonlítani a ma divatos dalok szövegeit egy néhány évtizeddel ezelőtti válogatás „verseivel”. Nemcsak a slágeres fordulatok hasonlósága a megdöbbentő, a szellem azonossága is A szórakoztató ipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesztésre érdemesnek, amelyek az önfeledt beletörődésre, az élet élvezésére, a pillanat örömeinek megragadására szólítanak fel De az édeskés líra elléiú' 'fellépő kőkeménynek, progresszívnek mutatkozó irányzatok sorsa sem sokkal különb. Amint kiszakadnak saját közegükből, és bekerülnek a szórakoztató ipar vérkeringésébe, jól fésült szalonlázadókká, híveiket megnyugtatni, leszerelni igyekvőkké válnak. GAZDAG ZEHEI ÉLET MEGYÉNKBEN Ifjúság Nem is könnyű a szórakozás helyét kijelölni az emberi tevékenységek rendszerében. A legtöbb igyekezet arra irányul, hogy a szórakozást minél élesebben elkülönítsük a munkától, mondván: a szabad időnek az a leginkább szabad része, amelyet ezzel a csak szubjektív választásoknak alávetett foglalatossággal töltünk. Az ember a munkájában azonban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli meg, hanem emberi viszonyait is. A munkában alapozódik meg, dől el a szórakozás milyensége, minősége is.
