Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1983. december 10. Kelet-Magyarország 3 Magunknak élünk? H mikor e sorok írója először hallott akis- polgárisáigrói. annak jellemző jegyedről, azt hihette, hogy nemzedékének aligha lesz dolga felnőttként e fogalommal. Hi- szeír a magyarázatokból arra következtethetett, hogy a kispolgári magatartás, gondolkodás, életvitel a múlt rendszer maradványa. Ami a szocialista társadalomban nem termelődik újra. Elképzelt nippek között matató egykorvolt valódi kispolgárokat, akik érzéketlenek a világ változásai iránt. De ne a fogalom pontos leírásával bajlódjunk, vegyünk sorra néhány köznapi tapasztalatot. Kedvelt társalgási témánk például, hogy ki mit szerzett. Milyen anyagi javakat. Ami önmagában nem volna baj. Sőt! Az eléggé el nem ítélhető kivételtől eltekintve ugyanis az anyagi javak általában híven tükrözik kinek-kinek a képességét, szorgalmát is, azonkívül az anyagi gyarapodás mögött társadalmilag is hasznos munkát sejthetünk, ami kétségkívül elismerést érdemei. Csakhogy e vetélkedésben gyakran éppen a teljesítményről feledkezünk meg. Pedig azért kell dukálni a tiszteletnek, mert X. többet tesz le a köz asztalára, nem azért, mert többet tud felmutatni. Lehetőleg olyas- miiből, ami éppen, divatba jött. Időszakonként változik az egyesek szemében mércéül szolgáló tárgy. Ami sokak számára megszerezhető, az már kívül esik a rangot adó dolgok körén. Nem az igyekvő, szorgalmas családok ellen íródnak e sorok. Nem kevesen dolgoznak tíz-tlzenkét órát naponta vagy még többet lakásért, normális életkörülményekért. Otthonteremtő fiatalok és őket segítő idősebbek. Munkájuk hasznosságát sincs okunk kétségbevonni. A kérdés csupán az, hogy hol a határ. Mi az amiért még érdemes erre a pluszra vállalkozni és mi az. amiért már nem. Ne feledjük: a munkával töltött többletárakat a művelődés, a tanulás, a szórakozás, a pihenés idejéből vesszük el. Magánügy, kinek mi köze hozzá? Mindenki a maga egészségét, tehetségét koptatja, maga látja kárát is. Tegyük hozzá, hogy részben. Másrészt ugyanis az esetleges kór többeket érint. Gyerekeket, akikkel a szülőknek nincs idejük foglalkozni. A családi nevelés hiányát aligha ellensúlyozza, hogy a gyermeknek mindene megvan. Ki ne tudna rá példát, hogy a hajsza házasságokat tesz tönkre. A kinek mi köze hozzá felfogásban benne rejlik az is, hogy nem szólunk bele egymás életébe. Pletykával, intrikával persze, hogy ne. De vajon hogy érezze magát az a társadalmi tisztségviselő, mondjuk az a lakóbizottsági tag, szakszervezeti bizalmi, akit megmosolyognak, hogy ingyen fecsérli az idejét. Mások ügyes-bajos dolgait intézi ahelyett, hogy maszekolna, pénzt keresne.' ö vállalta, az 5 baja És ha senki nem vállalná? Jókora önzés táplálja a befelé fordulást, az elzárkózást. Lényege: mások fáradozását elfogadom, de másokért csak akkor teszek valamit, ha annak haszna kézzelfogható. Aligha lehet körülhatárolni, hogy a bezárkózás, az önzés mely réteg sajátja. E magatartás képviselői között találunk fiatalt és idősebbet, bármilyen foglalkozásút. Az otthoni példa, a szülői intelem — a „te csak ne avatkozz bele semmibe” típusú figyelmeztetés — a legfiatalabhak.ra is hathat. Nemegyszer persze ellenkezést, a szülői minta elutasítását kiváltva. □ z sem kíván bővebb magyarázatot, hogy a valóságos példák em ilyen sarkítottak, d megnyilvánulási formák nem annyira egyértelműek, mint a fentebb vázoltak. És az is az igazsághoz tartozik, hogy az effajta felfogás napjainkban, azért is vált ki sokakból ellenérzést, mert a közügyek iránti érdeklődés válik mindinkább jellemzővé. A szocialista társadalom érdeke mindenesetre ezt kívánja, és az egyéné is. A csak magunknak élés ugyanis csupán ideig-óráig lehet vonzó alternatíva. M. D. Illiogy a piac kívánja A kérdés: érdektelen az, ami nem mutat fel semmi különlegességet? Kisvárdára és környékére a nagy átlag volna a jellemző? Vannak ugyan olyan üzemei, amelyek messze- földön híresek lehetnek, hiszen a baromfifeldolgozó exportra termel, a fényforrásgyár termékei szintén szerte a nagyvilágban találhatók meg, a Vulkán hagyományai megye- szerte közismertek, s folytathatnék tovább a sort. Nem mehetünk el egy legyintéssel a záhonyi átrakókörzet mellett sem, hiszen ennek zavartalan működése nemcsak a vasút, a magyar népgazdaság szempontjából is meghatározó lehet. A mezőgazdasági üzemek váltakozó sikerei és kudarcai kapcsolódnak a tájhoz, a Rétköz vízkáraihoz éppúgy, mint az alma- vagy a burgonyatermesztéshez és piaci helyzetük pillanatnyi állapotához. Nem egyformák az ipari üzemek, nehéz az összehasonlítás, de nem lehetetlen az általános jellemzők mellett — állapítottuk meg Molnár Ferenccel, a városi-járási párt- bizottság titkárával és munkatársaival. Mindez a politikai irányító, ellenőrző munkában nagyobb figyelmet, differenciáltabb foglalkozást kíván meg. Egyensúlyt teremtő ipar Az egyensúlyt megteremtő ipar ezen a vidéken — s elsősorban Kisvárdán — alig tízéves múltra tekinthet visz- sza. A nagyobb ütemű ipar- fejlesztés ugyanis a hetvenes évek elején indult meg olyan üzemekkel, mint a VSZM fékbetétgyára, az Egyesült Izzó fényforrásgyára, a közös vállalatként létrehozott baromfi- feldolgozó. Volt, ahol a meglévő magot használták fel, példa rá az ÉRDÉRT tuzséri gyáregysége, ahol a kezdeti osztályozástól az elsődleges fafeldolgozás fejlettebb, gépesített szintjéig jutottak el, egy kis, abban az időben gyengén működő bútorgyárból formálódott az elektroakusztikai gyár sóik-sok új ötletet felsorakoztató üzeme, az öntöde ezekben az években kapott modern berendezéseket. Fájó pont, hogy Záhonyban, a bőrdíszműgyár felépítése nem sikerült, a Szabolcs Cipőgyárnak is csak * a következő években nyílik lehetősége az átvett üzem építéséhez. Ami a legfontosabb: hiába 6—8 éve alakult ki a mai ipar, máris láthatók a változás jelei, s ezek alapot teremtenek a jövőbeni bizakodáshoz. A piachoz való igaV in eg> nap minden ev,bén, úgymond az öregeké. Szélszárta sorsok találkozója. Az egyik már 80 évet cipel, a másik aJig-alig számol hetvenet. Van Úgy, hogy a nyolcvanas jobban bírja, duhaj kedvvel féldecizik, a hatvanas meg nyög, elsír egy verset az epéjéről, a vesekövéről és emlegeti a késelő professzort, aki vágta ott bent a klinikáin. Kiss Sándor, a kótaji ember változatlanul be.tyáros. Egy éve Vaján énekelt, most Sényőn, a .tsz ebédlőjében eresztette ki a hangját Előzménye volt a napnak, hogy meghívót kaptak a megye nyugdíjas termelőszövetkezeti elnökei. Most Nyíregyházán gyülekeztek. Ahogy illik, meghallgatták a TESZÖV-tiitkár beszámolóját arról, hogy mit termett az idén a nyíri homok a szatmári rög. Aztán megnézték a csodafura formájú megyei művelődési központot, hümmqgtek egy sort és irány Sényő. Oitt látványnak az elektrotechnikai üzemet tálalták amelyről a Szatmárból jött vendég azt mondita: — A föld, a jószág azért jobb, mert annak szaga van. Az én orromnak ez a büdös. Nem sértésnek szánt szavak. A világért sem, csak egy parányi kritika arra, hogy miiből kénytelen élni a földművelő. Ámbár húzzuk ki magunkat, legyünk erre is büszkék Ha az alma nem kell, adunk hegesztőkészüléket, műanyag .mütyürkét, meg mindent. Viszont a leves finom, amit a tsz vendéglője szolgál és a pohár feledteti amit korábban Hajdú Sándor bátyám mondott, aki Botpaládról jött. — Nem akarok én most színes, mázos hangokat pengetni. Minek is tenném életem alkonyán, akkor amikor az egy év múlva viszontlátás nem is olyan biztos. Szóval az ember élete véges, de amíg tart ez az élet mondjuk ki ami fáj; baj van a berkekben. Mindenki mondja ezt, ahogyan tudja, én viszont .kijelentem; ha a jog mellett a kötelesség alul marad, akkor van a baj. — Mert mi van; dolgozgatunk, amíg fi- zetgetnek és igyekszik mindenki másik vonalról táplálni a pénztárcáját és felejti a kötelességét. Háztáji, maszekolás az megy ... Mi olyan időben éltünk, dolgoztunk, ami már a múlté, de azt kitörölni az emlékezetből nem lehet. Legalább is amíg mi élünk ... Egyszóval oldódott mára a korábbi szigorúság, felejtődött a délelőtti beszéd, kezdték jól érezni magukat az egykor volt első vonalbeliek, a tsz-elnökök. Kiss Sándorra is rászóltak: — Sándor, meg van-e még a boríték. El ne költsd, mert megüzentük az asszonynak, a kitüntetés mellé pénzt is adtaik... —■ Bízzátok rám — így a megszólított és büszke lett. Büszke? Miiért ne. Pont 30 éve annak, hogy ő lett a Kemecsei Állami Gazdaság igazgatója. Mint igazgató a szakemberek tucatját nevelte, aztán termelőszövetkezeteket szervezett, volt úgy, hogy mint igazgató, tsz-eLnök is volt egyszemély- ben. Igazgató volt Kemecsén, elnök Bujon. Majd végképpen tsz-elhök lett Kemecsén. 1969-ben ment nyugdíjba. Tizennégy év telt el és most megkapta a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért TOT-kitüntetést. Szép nap volt az, amikor a szövetkezeti mozgalom nagy öregjei találkoztak. Hűvös volt, szél fújt a korán jött télben fázott az emberen, a kabát, de ezernyi emlék melegített belül. Sok már a nyugdíjas elnök a megyében. Tisztelik őket. Tisztelik, mert ki ne tudná; a történelem jár itt közöttünk, velük. Seres Ernő zodást mutatják, hogy új termékekkel jelennek meg, amihez új gyártóberendezések is kellettek, egyre-másra rekonstrukcióról beszélnek az üzemekben. Az öntödében a tőkés export bővítését tervezik, a Hunniacoopnál felkészültek nyúl feldolgozására, a VSZM a KGST keretén belül éppen ezeken a területeken vészesen csökken a munkára jelentkezők száma. A vasúti szervezetben nagy „falat” volt a záhonyi üzem- igazgatóság létrehozása. Am alig néhány év elteltével mindenütt megállapíthatják, hogy ennek haszna a munka szervezésében, összehangolt, az átrakást tekintő elsődleges irányításában kiemelkedő, különben nehezen tudtak volna úrrá lenni a korábban gyakran előforduló szállítási, átrakási nehézségeken. Már nemcsak a mennyiségek számítanak, hanem a gazdaságos munkavégzés kerül előtérbe'. Egy kocsiba több árut raknak, kihasználják a tranzit- szállítás valutaszerző lehetőségét, de a kapacitások jobb hasznosítása érdekében már a Szovjetunióba irányuló A legkorszerűbb szállítási forma a vasúton is a konténeres fuvarozás. Képünk az eperjeskei teherpályaudvaron készült. szakosodik, s tervez újabb fejlesztéseket. Még az ipari szövetkezetek is jól kiegészítik ezt piacképes termeléssel, a ruházatiaknál a jelentős exporttal. Nagy gyárak települtek Viszonylag nagy, 5—1500 embert foglalkoztató gyárak települtek Kisvárdán. Közös vonásuk, hogy nagy sorozatban termelnek. Ez kevesebb szakértelmet, annál több munkáskezet kíván. A tízezernél több ipari foglalkoztatott pedig azt jelenti, hogy a környéken — a reális napi bejárást bekalkulálva — egyensúly alakult ki, a jövőben sem várhatók foglalkoztatási gondok, de az üzemeknek sem kell félniük attól, hogy nem kapnak elég munkást. Egyébként a szakképzés növelésének időszakában vannak az üzemek, ennek haszna a későbbi, magasabb színvonalú termelésben kamatozhat. Ez a terület sem mentes a megyei gondtól: javarészt gyáregységek működnek, amelyek kisebb-nagyobb mértékben függnek a központtól. A BEAG-nál például a helyieknek kell kiharcolniuk minden apró előrelépést a szükséges önállósághoz, de az öntödénél már exportüzletek kötésébe is bevonják a gyáriakat. Nincs olyan község Kisvárdán és a járásban, ahonnan ne lenne bejáró a záhonyi vasúti átrakókörzetbe. A hétezer embert foglalkoztató körzetet joggal mondják Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjének, hiszen több árut mozgatnak meg itt, mint számos, híres tengeri kikötőben. A vasúti átrakókörzet önmagával, az igényesebb élettel áll állandó versenyfutásban. Milliárdok kellenek a fejlesztésekhez, a nehéz fizikai munka kiváltásához, de mindenképpen szükségesek, mert áruk átrakásában is részt vesznek. Kellemetlen évzárás elé néz a körzet mezőgazdasága. A 15 termelőszövetkezet közül ötnél jeleztek veszteséget, hasonló cipőben jár a Nyírtassi Állami Gazdaság. Az okok vizsgálata a legfontosabb manapság, hiszen a szakember- gárda a jók közé tartozik, a vezetők többségénél előnyös cserére került sor. Nehezebb egy olyan gazdaság helyzetének megítélése, mint Pátroha, ahol a veszteségnek sok a szubjektív oka is, míg Tuzsér, Fényeslitke esetén egyértelműen a túlzott mértékű almatermesztés a gond legfőbb forrása, a záhonyi szövetkezet pedig az évek óta tartó gyengélkedésből nem tud kitörni. Á mezőgazdaság jó példái Éppen a gyengébb szövetkezeti eredmények mutatják, hogy a tájnak megfelelő termeléssel, a többfajta tevékenységgel lehet jól megélni. Azok a gazdaságok, ahol megmaradt a burgonyatermesztés jó színvonala, eredményeket könyvelhetnek el. A melléküzemek haszna mutatható ki Nyírtass, Szabolcsbáka, Dombrád, Kisvárda esetén. Az állattenyésztés dombrádi szakosítása ugyancsak a jó példák közé tartozik, de önmagában az egész területre jellemző, hogy a háztáji bevonásával nem csökkent az állatállomány, sőt sertésnél az utóbbi három évben tízezerrel nőtt az állatok száma. A nehezebb körülmények közötti gazdálkodást most érzik igazán a járás mezőgazda- sági üzemei. A szabályozók által adott kényszer mindenütt felülvizsgálatra készteti a termékszerkezetet. Az a cél, hogy mindenütt a korábbi, viszonylag kiegyensúlyozott állapotot szerezzék vissza. ‘ Lányi Botond Igazgató kerestetik IGAZGATÓ, HIRDETÉS ÜTJAN. Nem tévedés, valóban direktort keresnek az újság hasábjain. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a legutóbbi időkig a karikaturisták kedvelt témája volt, hogy a gyárkapukra kifüggesztett „Állást kínál” táblán az esztergályosok, lakatosok, marósok mellett igazgatókat is kerestek. Most tényleg eljött ennek az ideje, ha nem is kapura kiragasztva, de pályázati hirdetés útján. Bárki pályázhat, aki tehetséget és erőt érez magában, s nem utolsósorban megfelel a feltételeknek. Pályázat útján talált gazdára nemrég a Nyírmadai Állami Gazdaság igazgatói széke, ezekben a napokban pedig eldől, ki nyerte meg a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban a pályázatot, ki lesz az elkövetkezendő öt\ esztendőben az első számú vezető. Mert a kinevezés öt évre szól. A káderkiválasztásnak ezt a módszerét egy miniszter- tanácsi határozat teszi lehetővé. Ez egyértelműen a rugalmasságot szolgálja, ugyanakkor a személyzeti munka nyilvánosságát, a nagyobb demokratizmust helyezi előtérbe. A pályázatnak persze csak akkor van értelme, ha helyből, az adott üzemben nincs egyértelműen jó jelölt a vezető állásra, viszont ez nem zárja ki, hogy ottani káder nyerje el az igazgatói posztot. Ezen túlmenően a pályázatot hirdető szerv egy névsor birtokába jut, megtudják kinek van ambíciója magasabb beosztás betöltésére, s a későbbiekben számításba vehetik. Egyszersmind ez egy „káderbankot” is ád. Ki'tudja, lehet hogy a következő helyre már közülük választanak. Természetesen a pályázók személyi anyagát bizalmasan kezelik. Annyit sikerült megtudni, hogy a főiskolai tangazdaság igazgatói székére tizenegyen jelentkeztek. Ebből négy gazdasági szakember, heten pedig kívülállók, közülük nem egy Szabolcs- Szatmáron kívülről érkezett az elbeszélgetésre. Ezen a leendő vezető felkészültségére kíváncsiak, mennyire felel meg a mai kor követelményeinek, hogyan látja az adott gazdaság jövőjét. (Persze egy rövid tájékoztatót mindenki kapott a nagyüzem gazdálkodásáról.) Egy pályázó a kezdet kezdetén felállt, s önkritikusan elmondta, nem tudna megfelelni a várakozásnak, így visszavonja pályázatát. Dicséretre méltó dolog, jellemes emberi tulajdonság. A BESZÉLGETÉSEK ALKALMÁVAL azt várták a jelentkezőktől, hogy útmutatást adjanak, hogyan kezdenék munkájukat. A bizottság ezt követően sorrendet állított fel és ebben javaslatot a poszt betöltésére. A végleges döntés az illetékes párt-, állami és szakszervezeti vezetés megkérdezése után az országos központ kezében van. A nyíregyházi tangazdaságban december közepén iktatják be az új igazgatót. Sípos Béla Ecsetírón Ecsetírónnál bővíti termékeinek választékát a Pomázi írószer Szövetkezet. Az újdonság külsőleg a filctollhoz hasonlít, ám írócsúcsa nem kemény, hanem az ecsethez hasonlóan lágy. Emiatt írás helyett betűrajzolásra, dekorálásra lehet majd jól használni. S mivel az ecsetírón nem kaparja a papírt, négyféle színű változata várhatóan népszerű lesz a gyerekek körében is: rajzok, kifestőkönyvek színezéséhez.
