Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. december 8. Athéni kudarc A thén alighanem csupa fekete betűvel kerül be a Közös Piac his­tóriájába. A görög főváros­ban tartott csúcstalálkozón a tízeknek tulajdonképpen sem­miben sem sikerült megál- lapodniok. Egyetértés legföl­jebb abban jött létre, hogy az EGK ezúttal a korábbi gondjainál is jóval súlyosab­bakkal kényszerül szembe­nézni. Andreasz Papandreu görög kormányfő, a Közös Piac soros elnöke kudarcot emlegetett, Margaret Tha­tcher brit miniszterelnök pe­dig borúlátóan úgy nyilatko­zott, hogy a gazdasági integ­ráció a szakadék szélére sod­ródott, mivel a hosszú távú problémák közül egyiket sem orvosolta. Csakugyan úgy tűnik, hogy a tízek mitsem hajlandóak föláldozni nemzeti érdekeik­ből, viszont enélkül elképzel­hetetlen a közösség fejleszté­se. A világot még mindig súj­tó recesszió közepette ez töb- bé-kevésbé érthető is: ha vé­gigtekintünk a Közös Piac tagállamainak listáján, bizony — más-más okokból, de — mindegyiknek van oka a pa­naszra. Amíg például a nyu­gatnémetek és a britek lánd­zsát törtek a legszigo­rúbb takarékosság mellett és a mezőgazdasági fölöslegek — különösen tejtermékekből gyűltek föl roppant készletek — finanszírozásának reform­ját sürgették, addig a franci­ák, az olaszok és a görögök a költségvetési források bővíté­sét, vagyis a közteherviselés­növelését szorgalmazták. Érthető okokból: Párizs, Ró­ma és Athén nem mondhat le agrárérdekeinek védelmé­ről, parasztságának, kis- és nagytermelőinek képvisele­téről. Margaret Thatcher egyik főszereplőjévé lépett elő a csúcstalálkozónak, híven tolmácsolta azt a régebbi ke­letű brit követelést, hogy le­gyenek elnézőbbek Angliával szemben, s mérsékeljék közös piaci terheit. Ebben az ügy­ben egyébként rendkívül he­ves vita kerekedett a brit mi­niszterelnök és Francois Mit­terrand francia elnök között, s a két ország Integráción belüli ellentétei ismét föllán­goltak. J ellemző, hogy még azt sem döntötte el a csúcstalálkozó: Por­tugália és Spanyolország mi­kor nyerje el teljes jogú tag­ságát. Eredetileg 1986-ban je­lölték meg a csatlakozás dá­tumát, de éppen az athéni el­lentétek felszínre hozták a régi dilemmát: vajon a két, jellegzetesen agráripari ter­mékekkel jelentkező állam nem fokozza-e a bonyodal­makat a Közös Piac berkei­ben, s a jelenlegi merev ál­láspontokat sikerül-e az elkö­vetkező években némileg kö­zelíteni egymáshoz? Céljait illetően az athéni csúcstalálkozón a közösség pénzügyi válságára kellett volna valamilyen megoldást keresni. Nos, ez a szándék csúfos kudarcot vallott. Oly­annyira, hogy a korábbi gya­korlattól eltérően még a kül­politikai nyilatkozattal is adósak maradtak az állam- és kormányfők. Gyapay Dénes Befejeződött a szovjet baráti társaságok tanácskozása A világ szovjet baráti tár­saságaihoz intézett felhívás elfogadásával ért véget szer­dán a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság rendezésében megtartott nemzetközi ta­nácskozás. A felhívás a töb­bi között hangoztatja: az Egyesült Államok és néhány NATO-ország kormánya meg­tette azt a lépést, amelytől hosszú idő óta óvott a Szov­jetunió, a szocialista közös­ség, az egész haladó emberi­ség, amely ellen a világ min­den részén emberek tízmilliói léptek fel. A dokumentum leszögezi: mi, a szocialista országokban tevékenykedő szovjet baráti társaságok képviselői szüksé­gesnek és megalapozottnak tartjuk azokat a. válaszlépé­seket, amelyeket a katonai erőegyensúly fenntartása ér­dekében a szovjet vezetés be­jelentett. Támogatjuk a Szov­jetuniónak azokat az erőfe­szítéseit, konstruktív javasla­tait, amelyek a jelenlegi, ne­héz helyzetből az egyetlen ki­utat mutatják. A szovjet baráti társasá­gok immár hagyományos ta­A sajtó dolgozóit köszöntötték Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) zenegy újságíró pedig a me­gyei pártbizottság elismerését vehette át. A megyei KISZ- bizottság négy újságíró ki­emelkedő munkáját ismerte el, és itt nyújtották át a Ha­zafias Népfront, a TESZÖV és a MÉSZÖV által adomá­nyozott jutalmat is. A magyar sajtó napja al­kalmából országos szervek is kitüntettek több szabolcsi új­ságírót. A Munkásőrség Or­szágos Parancsnokságától „A Haza Szolgálatáért Érdem­érem” ezüst fokozatát kapta Nábrádi Lajos, a Kelet-Ma­gyarország munkatársa, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa nívódíját Dragos Gyula és Csikós Balázs szer­kesztők vehették át. A Magyar Rádió elnöksége Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesítette Horváth Pé­tert, a nyíregyházi stúdió munkatársát. A Kelet-Magyarország szer­kesztősége kiemelkedő mun­kájáért az idén Seres Ernő főmunkatársnak ítélte oda a Sipkay Barna-nívódíjat. A lapterjesztés munkásai is elismerést kaptak a sajtónapi ünnepségen. A Kelet-Magyar­ország előfizetés-szervezéséért emlékplakettet kapott: Zsirkó Imréné, a megyei postahiva­tal vezetője, Szűcs Gyula, a vásárosnaményi városi-járá- si pártbizottság munkatársa, Beregnyei Miklós, a rakamazi Győzelem Tsz párttitkára és Vilecz József, a nyírbátori postahivatal vezetője. A Nép- szabadság terjesztéséért ka­pott elismerést a balkányi postahivatal „Április 4.” szo­cialista brigádja, Tóth József, a posta megyei hírlaposztá­lyának munkatársa, Szűcs Gyuláné, a fehérgyarmati postahivatal hírlapfelelőse, Kati Ferencné gulácsi kézbe­sítő, valamint Bodnár József- né, a nyíregyházi 1. számú postahivatal városi hírlaposz­tályának vezetője. lálkozóján kilenc ország — Bulgária, Csehszlovákia. Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és Vietnam — testvértársaságainak küldött­ségei tanácskoztak a szocia­lista országok békepolitikájá­ról, s tájékoztatták egymást az országaikban folyó barát­sági munka formáiról, mód­szereiről. Szerdán a nyitóna­pon e témákban elhangzott előadásokhoz kapcsolódó vi­tával folytatódott a tanácsko­zás. Alekszandr Loscsakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB alosztályvezetője, a szovjet delegáció tagja töb­bek között arról szólt, hogy az egymással szoros kapcso­latban álló, akcióikat koordi­náló szovjet baráti társasá­gok rendkívüli jelentőséget- tulajdonítanak' az Egyesült Államok és más imperialista államok militarista terveinek leleplezésére irányuló tevé­kenységüknek. A Szovjet­unióban működő baráti tár­saságok a jövőben még több lehetőséget teremtenek első­sorban az ifjúság, az értelmi­ség internacionalista nevelé­sére, a szocialista országok népei egységének és barátsá­gának erősítésére. A tanácskozás tapasztala­tait Apró Antal, az MSZBT elnöke összegezte. Többek kö­zött kiemelte: a konferencia munkájában részt vevő kül­döttségvezetők felszólalásaik­ban szervezetük felelősségtel­jes elvi elkötelezettségéről, a béke ügye melletti harcos és eltökélt kiállásáról tettek ta­núbizonyságot. Ismételten megfogalmazódott, hogy a történtek ellenére is van le­hetőség a béke megszilárdítá­sára, a népek biztonságának szavatolására, miközben a szocialista országok határo­zottan és következetesen ki­állnak azok mellett az intéz­kedések. válaszlépések mel­lett, amelyeket a Varsói Szer­ződés országainak kormányai — elsősorban a Szovjetunió kormánya — tenni kénysze­rülnek. — Társaságaink szerepéből és jellegéből egyértelműen következik, hogy a mai hely­zetben sokkal inkább, mint valaha is, szorosabbra fonjuk szövetségünket, elmélyítjük barátságunkat a Szovjetunió­val — mondotta befejezésül Apró Antal. Neviczky csak annyit hal­lott, hogy valahol a víz mel­lett motoros fűrészt indítot­tak be, de az is lehet, hogy még messzebb egy malom­ban zúgnak a gépek. — Jön az apám — közöl­te Lili. Nyílt az ablak. Magas, hangosan szuszogó ősz hajú férfi hajolt ki rajta, előre­dőlt az ablakpárkányon, és körülményesen, küszködve kipréselte magát a tornácra. Nehézkesen feltápászkodott a földről, a térdéről, hosszú klottgatyájáról leverte a rá­tapadt homokot, aztán kilé­pett az udvarra. Magas szárú cipőben, klott- gatyában és ingben végig­masírozott az udvaron. — Támadás szemből! Cél­zást igazíts! — vezényelt a láthatatlan katonáinak, mi­közben elsétált a kertkapu- ig. majd Neviczkyéktől alig pár lépésre visszafordult és megállt. Hallgatózott, aztán újra ismételte a vezénysza­vakat. — Az eltévedt tankot hall­ja — magyarázta meg Lili apja különös viselkedését. Neviczky is a felerősödő hang irányába fordult. A Li­li apja teljesen megzavarta, mert nem tudta eldönteni, hogy honnan származik ez a dübörgés, milyen gépektől. Lehetséges lenne, hogy elté­vedt egy tank? Vagy csak egyszerűen bolond az öreg ezredes, mert Neviczky em­lékezett Lili szavaira, hogy az ő apja ezredes volt a há­borúban. Libus, a szaxofonos is, az ő példaképe, akinek az is­meretségére olyan büszke, az is csak nevetett, amikor az eltévedt tankról kérdez­te. Inkább a Vak Légióssal viccelődött. Lehetséges, hogy itt gyakorlatozik a Tiszán, vagy a Szamoson az á lánc­talpas ördögi masina, itt ri­ogatja az embereket? — És ez így megy minden éjjel — legyintett Lili a ve­zényszavakat pattogó öregre. Neviczky hirtelen elhatá­rozással maga mellé húzta a kerékpárját, és eldöntötte, hogy amilyen gyorsan csak tud, hazarohan. Először az állomásra hajt, hogy a zseb­lámpát meg a biciklit vissza­adhassa a barátjának. Majd — mert oly régen tervezték már — zsákot vesznek ma­gukhoz, és a szomszéd falu határából disznótököt lopnak. — Kellene egy kis liszt, pár tojás, meg ami van, bármi­lyen tészta, tarhonya... — vetette oda csak úgy melléke­sen Lili, még mindig az ud­varon kerengő apját bámul­va, aztán lassan az induló fiú után lépett. Pongyolája övével játszott, amikor a fiú a kerítéshez tá­masztotta a biciklijét. Ügy állt meg mellette, mintha fel­kínálná magát, hogy ölelje csak át nyugodtan. A fiú át­kapta, Lili hagyta hadd szo­rítsa csak magához, hagyta, hogy a derekánál gyűrögesse a pongyolát, hogy alányúljon a ruhájának, hogy megérint­se a bőrét. Most már ezzel is megelégedett, nem akart már Lili szobájába menni. Olyan ez, mintha már tényleg azt csinálnák, az uj- jai már elől csúszkáltak a combok tövénél, ott ahol azt a puhaságot érezte a múlt­kor. Lili lustán mozgatta a csípőjét, egyre jobban hozzá­tapadt a fiúhoz, hagyta hogy tapogassa, simogassa csak, közben átölelte a nyakát. — Ha megcsókolsz — sut­togta a fiú —, hozok lisztet is meg tarhonyát is ... Lili megkereste a fiú szá­ját, nyelvével végigsimította, megpróbálta felnyitni az aj­kát, de nem sikerült. — Mi van? — méltatlan­kodott, de aztán csak sikerült áttolni a nyelvét a fiú fogai közt, aki hagyta. Nem is sej­tette, mit is kellene most csi­nálnia. Egészen apró és me­leg volt a nő nyelve. Egy idő múlva elhúzódott tőle a lány, az udvart bámulta. Az apja még mindig ott téníer- gett, már csak gépiesen lépe­getett, már nem kiabálta a vezényszavakat, igaz, abba­maradt a messziről jött dü­börgés. — Nem tudom rávenni, hogy elmenjünk innen — sut­togta Lili, és visszafordult a kiskapuhoz. Neviczky csak most . fogta fel igazán, hogy mi is tör­tént vele: amiről csak éjsza­kánként, a meszes fal felé fordulva álmodozott, meg amiről annyit beszélgettek a többi fiúval, megtörtént: . a szájában ott érzi Lili nedves ajkának nyomát, s eddig so­ha nem tapasztalt kábulat zsibbasztotta el. A boldogság érzése lehet ez, gondolta, a boldogságé, amiről annyit hallott már a filmekben, meg amiről any- nyit beszéltek a . titokban rongyosra olvasott ponyvare­gényekben. Az elmúlt napok­ban olvasta azt a regényt — vékony kis könyvecske volt. egy délutáni olvasmány —. amelyben egy gyönyörű ma­láj asszony (a világon egyes- egyedül ő tudott macskákat emberek elleni harcra beta­nítani, hatalma volt még a vadmacskákon is), annyira szerette a harcos fehér em­bert, a paradicsommadarat tanulmányozó hollandot, hogy a könyv végén a férfi el is vitte magával Hollandiába. (Folytatjuk) Képtávírón érkezett Erich Honecker (középen) Berlinben fogadta Lobumir Stro- ugal csehszlovák kormányfőt (bal szélen), aki kétnapos hi­vatalos látogatást tett az NDK fővárosában. A találkozón jelen volt Willi Stoph, az NDK kormányfője. (Kelet-Ma­gyarország telefotó) Maxim's Pékig ben MM ét italos fiú a hát- §C térben ugrásra ké­szen az üres étter­met figyeli. A szomszédos nagyteremben négy pin­cér lebzsel. — Két hónap­pal az óriási hírveréssel beharangozott és nagy csinnadrattával megtar­tott ünnepélyes megnyitó után csendes unalom le­beg a pekingi Maxim’s termeiben. Esténként csak 50—60 vendég tér be, a fényűző étterembe, a fele annak, amennyivel a normális üzletmenetet biz­tosítani lehet. Valószínű­leg nem egészen erről ál­modott az étterem tulaj­donosa, Pierre Cardin di­vattervező, amikor a meg­nyitó estéjén több száz diplomata és üzletember társaságában Vivaldi ze­néjére „avatta fel” a pe­kingi Maximot. Cardin ma azt mondja, hogy a Maxim’s azért in­dult be nehezen, mert a létesítmény több mint egyszerű étterem: olyan hely, amelyet látni kell, új gondolatot, új életstí­lust hordoz, amelyhez hoz­zá kell szokni, meg kell ismerni. Van azonban egy másik oka is annak, hogy a nggy hírverés ellenére kong az ürességtől a szu­perelegáns étterem. Egy francia diplomata fogal­mazta meg tömören: „Ki tudja megengedni magá­nak, hogy ide jöjjön?” Egy főre — a bort is be­leszámítva — 75—100 dol­lárba kerül a vacsora ... A Maxim’s vezetősége vendégcsalogatóként cso­portoknak kedvezményes árakat ajánl, üzletembe­reknek 30 dolláros ebé­det. A pekingi városi tá­rnics, amelyet a Car dinnel kötött szerződés értelmé­ben a haszon fele illeti, előszeretettel ajánlja a Pekingbe érkező külföldi­eknek a francia éttermet. M ás gondok is van­nak a Maxim's- ban. A kínai vo­nósnégyes például, amely j. a nyitó estén szórakoztat­ta a vendégeket, a követ­kező alkalommal már nem volt hajlandó játsza­ni, amikor kiderült, hogy minden egyes este, éjfélig számítanak szolgál tatásai­ra. A vonósnégyes tagjai egyébként kiváló zené­szek. a pekingi operában játszanak — mondja a Maxim közönségszervezője és programfelelőse — „Van mikor jönnek, van mikor nem ... de hát mű­vészek .. ” A Maxim’s üzletvezető­je szerint a tizennyolc francia és száztizenöt kí­nai alkalmazott között a nyelvi sorompók gyakran olyan félreértéseket okoz­nak. amelyeknek a ven­dég látja kárát: nem azt a fajta bort, vagy egészen más ételt kap, mint ami­lyet rendelt. Az üzletve­zető mégis derűlátó: „A beindulás úgy sikerült, ahogy vártuk. Amikor megnyitottuk az éttermet azt hittük, rosszabb lesz..." DECEMBER 24 Ne halogassa az utolsó pillanatig... MÁR MOST ADJA FEL KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! KÉRJÜK: GONDOS CSOMAGOLÁSSAL ÉS PONTOS CÍMZÉSSEL SEGÍTSE A POSTA MUNKÁJÁT.

Next

/
Thumbnails
Contents