Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 8. Athéni kudarc A thén alighanem csupa fekete betűvel kerül be a Közös Piac históriájába. A görög fővárosban tartott csúcstalálkozón a tízeknek tulajdonképpen semmiben sem sikerült megál- lapodniok. Egyetértés legföljebb abban jött létre, hogy az EGK ezúttal a korábbi gondjainál is jóval súlyosabbakkal kényszerül szembenézni. Andreasz Papandreu görög kormányfő, a Közös Piac soros elnöke kudarcot emlegetett, Margaret Thatcher brit miniszterelnök pedig borúlátóan úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági integráció a szakadék szélére sodródott, mivel a hosszú távú problémák közül egyiket sem orvosolta. Csakugyan úgy tűnik, hogy a tízek mitsem hajlandóak föláldozni nemzeti érdekeikből, viszont enélkül elképzelhetetlen a közösség fejlesztése. A világot még mindig sújtó recesszió közepette ez töb- bé-kevésbé érthető is: ha végigtekintünk a Közös Piac tagállamainak listáján, bizony — más-más okokból, de — mindegyiknek van oka a panaszra. Amíg például a nyugatnémetek és a britek lándzsát törtek a legszigorúbb takarékosság mellett és a mezőgazdasági fölöslegek — különösen tejtermékekből gyűltek föl roppant készletek — finanszírozásának reformját sürgették, addig a franciák, az olaszok és a görögök a költségvetési források bővítését, vagyis a közteherviselésnövelését szorgalmazták. Érthető okokból: Párizs, Róma és Athén nem mondhat le agrárérdekeinek védelméről, parasztságának, kis- és nagytermelőinek képviseletéről. Margaret Thatcher egyik főszereplőjévé lépett elő a csúcstalálkozónak, híven tolmácsolta azt a régebbi keletű brit követelést, hogy legyenek elnézőbbek Angliával szemben, s mérsékeljék közös piaci terheit. Ebben az ügyben egyébként rendkívül heves vita kerekedett a brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia elnök között, s a két ország Integráción belüli ellentétei ismét föllángoltak. J ellemző, hogy még azt sem döntötte el a csúcstalálkozó: Portugália és Spanyolország mikor nyerje el teljes jogú tagságát. Eredetileg 1986-ban jelölték meg a csatlakozás dátumát, de éppen az athéni ellentétek felszínre hozták a régi dilemmát: vajon a két, jellegzetesen agráripari termékekkel jelentkező állam nem fokozza-e a bonyodalmakat a Közös Piac berkeiben, s a jelenlegi merev álláspontokat sikerül-e az elkövetkező években némileg közelíteni egymáshoz? Céljait illetően az athéni csúcstalálkozón a közösség pénzügyi válságára kellett volna valamilyen megoldást keresni. Nos, ez a szándék csúfos kudarcot vallott. Olyannyira, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően még a külpolitikai nyilatkozattal is adósak maradtak az állam- és kormányfők. Gyapay Dénes Befejeződött a szovjet baráti társaságok tanácskozása A világ szovjet baráti társaságaihoz intézett felhívás elfogadásával ért véget szerdán a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezésében megtartott nemzetközi tanácskozás. A felhívás a többi között hangoztatja: az Egyesült Államok és néhány NATO-ország kormánya megtette azt a lépést, amelytől hosszú idő óta óvott a Szovjetunió, a szocialista közösség, az egész haladó emberiség, amely ellen a világ minden részén emberek tízmilliói léptek fel. A dokumentum leszögezi: mi, a szocialista országokban tevékenykedő szovjet baráti társaságok képviselői szükségesnek és megalapozottnak tartjuk azokat a. válaszlépéseket, amelyeket a katonai erőegyensúly fenntartása érdekében a szovjet vezetés bejelentett. Támogatjuk a Szovjetuniónak azokat az erőfeszítéseit, konstruktív javaslatait, amelyek a jelenlegi, nehéz helyzetből az egyetlen kiutat mutatják. A szovjet baráti társaságok immár hagyományos taA sajtó dolgozóit köszöntötték Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) zenegy újságíró pedig a megyei pártbizottság elismerését vehette át. A megyei KISZ- bizottság négy újságíró kiemelkedő munkáját ismerte el, és itt nyújtották át a Hazafias Népfront, a TESZÖV és a MÉSZÖV által adományozott jutalmat is. A magyar sajtó napja alkalmából országos szervek is kitüntettek több szabolcsi újságírót. A Munkásőrség Országos Parancsnokságától „A Haza Szolgálatáért Érdemérem” ezüst fokozatát kapta Nábrádi Lajos, a Kelet-Magyarország munkatársa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa nívódíját Dragos Gyula és Csikós Balázs szerkesztők vehették át. A Magyar Rádió elnöksége Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Horváth Pétert, a nyíregyházi stúdió munkatársát. A Kelet-Magyarország szerkesztősége kiemelkedő munkájáért az idén Seres Ernő főmunkatársnak ítélte oda a Sipkay Barna-nívódíjat. A lapterjesztés munkásai is elismerést kaptak a sajtónapi ünnepségen. A Kelet-Magyarország előfizetés-szervezéséért emlékplakettet kapott: Zsirkó Imréné, a megyei postahivatal vezetője, Szűcs Gyula, a vásárosnaményi városi-járá- si pártbizottság munkatársa, Beregnyei Miklós, a rakamazi Győzelem Tsz párttitkára és Vilecz József, a nyírbátori postahivatal vezetője. A Nép- szabadság terjesztéséért kapott elismerést a balkányi postahivatal „Április 4.” szocialista brigádja, Tóth József, a posta megyei hírlaposztályának munkatársa, Szűcs Gyuláné, a fehérgyarmati postahivatal hírlapfelelőse, Kati Ferencné gulácsi kézbesítő, valamint Bodnár József- né, a nyíregyházi 1. számú postahivatal városi hírlaposztályának vezetője. lálkozóján kilenc ország — Bulgária, Csehszlovákia. Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és Vietnam — testvértársaságainak küldöttségei tanácskoztak a szocialista országok békepolitikájáról, s tájékoztatták egymást az országaikban folyó barátsági munka formáiról, módszereiről. Szerdán a nyitónapon e témákban elhangzott előadásokhoz kapcsolódó vitával folytatódott a tanácskozás. Alekszandr Loscsakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB alosztályvezetője, a szovjet delegáció tagja többek között arról szólt, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló, akcióikat koordináló szovjet baráti társaságok rendkívüli jelentőséget- tulajdonítanak' az Egyesült Államok és más imperialista államok militarista terveinek leleplezésére irányuló tevékenységüknek. A Szovjetunióban működő baráti társaságok a jövőben még több lehetőséget teremtenek elsősorban az ifjúság, az értelmiség internacionalista nevelésére, a szocialista országok népei egységének és barátságának erősítésére. A tanácskozás tapasztalatait Apró Antal, az MSZBT elnöke összegezte. Többek között kiemelte: a konferencia munkájában részt vevő küldöttségvezetők felszólalásaikban szervezetük felelősségteljes elvi elkötelezettségéről, a béke ügye melletti harcos és eltökélt kiállásáról tettek tanúbizonyságot. Ismételten megfogalmazódott, hogy a történtek ellenére is van lehetőség a béke megszilárdítására, a népek biztonságának szavatolására, miközben a szocialista országok határozottan és következetesen kiállnak azok mellett az intézkedések. válaszlépések mellett, amelyeket a Varsói Szerződés országainak kormányai — elsősorban a Szovjetunió kormánya — tenni kényszerülnek. — Társaságaink szerepéből és jellegéből egyértelműen következik, hogy a mai helyzetben sokkal inkább, mint valaha is, szorosabbra fonjuk szövetségünket, elmélyítjük barátságunkat a Szovjetunióval — mondotta befejezésül Apró Antal. Neviczky csak annyit hallott, hogy valahol a víz mellett motoros fűrészt indítottak be, de az is lehet, hogy még messzebb egy malomban zúgnak a gépek. — Jön az apám — közölte Lili. Nyílt az ablak. Magas, hangosan szuszogó ősz hajú férfi hajolt ki rajta, előredőlt az ablakpárkányon, és körülményesen, küszködve kipréselte magát a tornácra. Nehézkesen feltápászkodott a földről, a térdéről, hosszú klottgatyájáról leverte a rátapadt homokot, aztán kilépett az udvarra. Magas szárú cipőben, klott- gatyában és ingben végigmasírozott az udvaron. — Támadás szemből! Célzást igazíts! — vezényelt a láthatatlan katonáinak, miközben elsétált a kertkapu- ig. majd Neviczkyéktől alig pár lépésre visszafordult és megállt. Hallgatózott, aztán újra ismételte a vezényszavakat. — Az eltévedt tankot hallja — magyarázta meg Lili apja különös viselkedését. Neviczky is a felerősödő hang irányába fordult. A Lili apja teljesen megzavarta, mert nem tudta eldönteni, hogy honnan származik ez a dübörgés, milyen gépektől. Lehetséges lenne, hogy eltévedt egy tank? Vagy csak egyszerűen bolond az öreg ezredes, mert Neviczky emlékezett Lili szavaira, hogy az ő apja ezredes volt a háborúban. Libus, a szaxofonos is, az ő példaképe, akinek az ismeretségére olyan büszke, az is csak nevetett, amikor az eltévedt tankról kérdezte. Inkább a Vak Légióssal viccelődött. Lehetséges, hogy itt gyakorlatozik a Tiszán, vagy a Szamoson az á lánctalpas ördögi masina, itt riogatja az embereket? — És ez így megy minden éjjel — legyintett Lili a vezényszavakat pattogó öregre. Neviczky hirtelen elhatározással maga mellé húzta a kerékpárját, és eldöntötte, hogy amilyen gyorsan csak tud, hazarohan. Először az állomásra hajt, hogy a zseblámpát meg a biciklit visszaadhassa a barátjának. Majd — mert oly régen tervezték már — zsákot vesznek magukhoz, és a szomszéd falu határából disznótököt lopnak. — Kellene egy kis liszt, pár tojás, meg ami van, bármilyen tészta, tarhonya... — vetette oda csak úgy mellékesen Lili, még mindig az udvaron kerengő apját bámulva, aztán lassan az induló fiú után lépett. Pongyolája övével játszott, amikor a fiú a kerítéshez támasztotta a biciklijét. Ügy állt meg mellette, mintha felkínálná magát, hogy ölelje csak át nyugodtan. A fiú átkapta, Lili hagyta hadd szorítsa csak magához, hagyta, hogy a derekánál gyűrögesse a pongyolát, hogy alányúljon a ruhájának, hogy megérintse a bőrét. Most már ezzel is megelégedett, nem akart már Lili szobájába menni. Olyan ez, mintha már tényleg azt csinálnák, az uj- jai már elől csúszkáltak a combok tövénél, ott ahol azt a puhaságot érezte a múltkor. Lili lustán mozgatta a csípőjét, egyre jobban hozzátapadt a fiúhoz, hagyta hogy tapogassa, simogassa csak, közben átölelte a nyakát. — Ha megcsókolsz — suttogta a fiú —, hozok lisztet is meg tarhonyát is ... Lili megkereste a fiú száját, nyelvével végigsimította, megpróbálta felnyitni az ajkát, de nem sikerült. — Mi van? — méltatlankodott, de aztán csak sikerült áttolni a nyelvét a fiú fogai közt, aki hagyta. Nem is sejtette, mit is kellene most csinálnia. Egészen apró és meleg volt a nő nyelve. Egy idő múlva elhúzódott tőle a lány, az udvart bámulta. Az apja még mindig ott téníer- gett, már csak gépiesen lépegetett, már nem kiabálta a vezényszavakat, igaz, abbamaradt a messziről jött dübörgés. — Nem tudom rávenni, hogy elmenjünk innen — suttogta Lili, és visszafordult a kiskapuhoz. Neviczky csak most . fogta fel igazán, hogy mi is történt vele: amiről csak éjszakánként, a meszes fal felé fordulva álmodozott, meg amiről annyit beszélgettek a többi fiúval, megtörtént: . a szájában ott érzi Lili nedves ajkának nyomát, s eddig soha nem tapasztalt kábulat zsibbasztotta el. A boldogság érzése lehet ez, gondolta, a boldogságé, amiről annyit hallott már a filmekben, meg amiről any- nyit beszéltek a . titokban rongyosra olvasott ponyvaregényekben. Az elmúlt napokban olvasta azt a regényt — vékony kis könyvecske volt. egy délutáni olvasmány —. amelyben egy gyönyörű maláj asszony (a világon egyes- egyedül ő tudott macskákat emberek elleni harcra betanítani, hatalma volt még a vadmacskákon is), annyira szerette a harcos fehér embert, a paradicsommadarat tanulmányozó hollandot, hogy a könyv végén a férfi el is vitte magával Hollandiába. (Folytatjuk) Képtávírón érkezett Erich Honecker (középen) Berlinben fogadta Lobumir Stro- ugal csehszlovák kormányfőt (bal szélen), aki kétnapos hivatalos látogatást tett az NDK fővárosában. A találkozón jelen volt Willi Stoph, az NDK kormányfője. (Kelet-Magyarország telefotó) Maxim's Pékig ben MM ét italos fiú a hát- §C térben ugrásra készen az üres éttermet figyeli. A szomszédos nagyteremben négy pincér lebzsel. — Két hónappal az óriási hírveréssel beharangozott és nagy csinnadrattával megtartott ünnepélyes megnyitó után csendes unalom lebeg a pekingi Maxim’s termeiben. Esténként csak 50—60 vendég tér be, a fényűző étterembe, a fele annak, amennyivel a normális üzletmenetet biztosítani lehet. Valószínűleg nem egészen erről álmodott az étterem tulajdonosa, Pierre Cardin divattervező, amikor a megnyitó estéjén több száz diplomata és üzletember társaságában Vivaldi zenéjére „avatta fel” a pekingi Maximot. Cardin ma azt mondja, hogy a Maxim’s azért indult be nehezen, mert a létesítmény több mint egyszerű étterem: olyan hely, amelyet látni kell, új gondolatot, új életstílust hordoz, amelyhez hozzá kell szokni, meg kell ismerni. Van azonban egy másik oka is annak, hogy a nggy hírverés ellenére kong az ürességtől a szuperelegáns étterem. Egy francia diplomata fogalmazta meg tömören: „Ki tudja megengedni magának, hogy ide jöjjön?” Egy főre — a bort is beleszámítva — 75—100 dollárba kerül a vacsora ... A Maxim’s vezetősége vendégcsalogatóként csoportoknak kedvezményes árakat ajánl, üzletembereknek 30 dolláros ebédet. A pekingi városi tárnics, amelyet a Car dinnel kötött szerződés értelmében a haszon fele illeti, előszeretettel ajánlja a Pekingbe érkező külföldieknek a francia éttermet. M ás gondok is vannak a Maxim's- ban. A kínai vonósnégyes például, amely j. a nyitó estén szórakoztatta a vendégeket, a következő alkalommal már nem volt hajlandó játszani, amikor kiderült, hogy minden egyes este, éjfélig számítanak szolgál tatásaira. A vonósnégyes tagjai egyébként kiváló zenészek. a pekingi operában játszanak — mondja a Maxim közönségszervezője és programfelelőse — „Van mikor jönnek, van mikor nem ... de hát művészek .. ” A Maxim’s üzletvezetője szerint a tizennyolc francia és száztizenöt kínai alkalmazott között a nyelvi sorompók gyakran olyan félreértéseket okoznak. amelyeknek a vendég látja kárát: nem azt a fajta bort, vagy egészen más ételt kap, mint amilyet rendelt. Az üzletvezető mégis derűlátó: „A beindulás úgy sikerült, ahogy vártuk. Amikor megnyitottuk az éttermet azt hittük, rosszabb lesz..." DECEMBER 24 Ne halogassa az utolsó pillanatig... MÁR MOST ADJA FEL KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! KÉRJÜK: GONDOS CSOMAGOLÁSSAL ÉS PONTOS CÍMZÉSSEL SEGÍTSE A POSTA MUNKÁJÁT.
