Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-06 / 287. szám

A Kelet-Magyarország 1983. december 6. w-i vezredesek a rokoni Tj szálak, amelyek a ma­gyar és finn népet ösz- szekötik. A magyar nép a földrajzi távolság ellenére is szívéhez közel állónak érzi az ezer tó országának, a szépséges Souminak lakóit. A rokonságon túl azonban né­peink érzelmi kötődését egy­re inkább gazdagítja a poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokban meglévő kö­zös érdekeltségünk. Nem utolsósorban az, hogy az em­beriséget leginkább foglal­koztató kérdésekben azonos irányban tevékenykedünk. Mindkét ország a béke vé­delmét, az enyhülés eredmé­nyeinek megőrzését tartja fő külpolitikai céljának. Ezen mit sem változtat az, hogy Finnország semleges állam, a Magyar Népköztársaság pe­dig a Varsói Szerződés tagja. Népeink szoros kapcsolatát tükrözik a rendszeres magas szintű találkozók is, mint Mauno Koivisto elnök tavalyi magyarországi és Kádár Já­nos idei őszi finnországi lá­togatása. Északi rokonaink ma ün­nepük független állammá vá­lásuk 66. évfordulóját. Az ön­álló Finnország több mint hat és fél évtizedes történel­me és a ma élvezett nemzet­közi tekintélye a finn nép erős akaratának, nagy szor­galmának, valamint olyan nagyszerű vezetői megfontolt politikájának köszönheti, amilyen Juho Paasikivi, Ur- ho Kekkonen egykori és Mauno Koivisto jelenlegi el­nöké. Finnország és a béke szo­rosan összetartozó fogalmak. Hiszen a finn főváros, Hel­sinki adott otthont 1975-ben a világtörténelem eddigi leg­szélesebb körű csúcstalálko­zójának és a finn diplomácia erőfeszítései jelentősen hoz­zájárultak az európai bizton­sági okmány elfogadtatásá­hoz. A finn külpolitika alap­vető elve a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zötti békés együttélés. Ennek keretében széles körű politi­kai, kulturális és gazdasági kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval. Ez a megfontolt és előrelátó politika ellenállóbbá teszi Finnország gazdaságát is a tőkés világ általános válságá­val szemben. A köztársaság kikiáltá­sának 66. évforduló­ján az egész magyar nép őszinte baráti és testvéri üdvözletét küldi, további si­kereket és boldogulást kí­vánva északi rokonainknak. Reméljük, hogy közös törek­vésünk, a Helsinki nevével fémjelzett európai biztonság megszilárdítása érdekében végzett fáradozásuk újabb eredményeket ér el — né­peink és a világ egyetemes érdekeinek megfelelően. A szejm ülése Varsóban tanácskozásra ült össze hétfőn a lengyel parlament. Első olvasásban foglalkozik majd a jövő évi költségvetési törvénnyel és a költségvetéshez kapcsolódó négy másik törvénytervezet­tel. Napirenden van a rend­kívüli állapotról szóló tör­vénytervezet és az új útle­véltörvény. A belbiztonsági helyzetről és a közrendről Kiszczak tábornok, belügy­miniszter tart beszámolót. ATHÉNBAN TARTJÁK TANÁCSKOZÁSUKAT az Európai Gazdasági Közösség állam-és kormányfői. Képünkön: And- reasz Papandreu görög miniszterelnök, a Közös Piac soros elnöke (középen) a csúcsérte kezleten — balra Francois Mit­terrand francia köztársasági elnök. (Kelet-Magyarország te- lefotó) Várkonyi Péter hazaérkezett közel-keleti Átjárói Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminisztert Ammanban fogadta Husszein Ibn Talal, Jordánia Hasimita Királyság uralkodója, valamint Mudar Badran miniszterelnök. Látogatása során a magyar külügyminiszter őszinte és szívélyes légkörű megbeszé­lést folytatott Marvan Al- Kasszem jordániai külügy­miniszterrel a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a közel- keleti feszültség fokozódásá­ra. Megvizsgálták továbbá a két ország közötti együttmű­ködés fejlesztésének lehető­ségeit és módozatait. Várko­nyi Péter hivatalos látoga­tásra hívta meg Marvan Al- Kasszem jordániai külügy­minisztert, aki azt köszönet­tel elfogadta. A két ország gazdasági együttműködésének helyze­téről és további bővítéséről a magyar külügyminiszter Ib­rahim Ajub közellátási mi­niszterrel folytatott megbe­szélést, s találkozott Hasszán Ibrahimmal, a megszállt te­rületek ügyének miniszteré­vel is. Dr. Várkonyi Péter vasár­nap este hazaérkezett közel- keleti körútjáról. (Folytatás az 1. oldalról) seregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Flo­rian Siwicki vezérezredes, a Lengyel Népköztársaság, Czi- nege Lafos hadseregtábor­nok, a Magyar Népköztársa­ság, Heinz Hoffmann had­seregtábornok, a Német De­mokratikus Köztársaság, Constantin Olteanu vezérez­redes, a Román Szocialista Köztársaság és Dmitrij Usz- tyinov, a Szovjetunió mar- sallja, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere. A tanácskozás munkájában részt vesz továbbá Viktor Kulikov, a Szovjetunió mar­sall ja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegy­veres Erőinek főparancsno­ka és Anatolij Gribkov had­seregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének fő­nöke. ★ A Varsói Szerződés tagál­lamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tagjai és az egyesített fegyveres erők ve­zetői hétfőn koszorút helyez­tek el Georgi Dimitrov mau­zóleumánál, az ismeretlen katona sírjánál és a szovjet hadsereg emlékművénél. Az International Herald Tri­bune című amerikai napilap karikatúrája a minap ágyúgo­lyóeső elől a lövészárokban menedéket kereső amerikai katonát ábrázolt, aki éppen Washingtonba telefonál. „El­nök úr, biztosíthatom, ha bár­hol találunk valamiféle békét, azt fenn fogjuk tartani’* — ki­abálta a katona a tábori tele­fonba a rajzon. A karikatúra — az általános libanoni helyzet fonákságain túl — talán akaratlanul is rá­világít az amerikai tengerész- gyalogosok libanoni jelenlété­ben rejlő nagy csalásra is. „Békefenntartó” jelszóval ér­keztek, s ma a háborús liba­noni vajúdás újabb, ha nem éppen a legveszélyesebb té­nyezői. S a régi recept szerint az egész úgy kezdődött, hogy az amerikaiak „visszalőttek”, így vasárnap is, amikor — vá­laszul az amerikai felderítő repülőgépek elleni szíriai vé­delmi akciókra — két tucat amerikai repülőgép bombázott libanoni szíriai állásokat. A szíriai légvédelem két támadó gépet lelőtt. Reagan elnök va­sárnapi nyilatkozatából kide­rül, hogy ez újabb, még na­gyobb amerikai támadások „Casus Belli”-je lehet. Az amerikai érvelés szerint a tengerészgyalogosok a tör­vényes — igaz, szinte csak pa­píron létező — libanoni kor­mány kérésére szálltak partra tavaly szeptemberben. Ugyan­ez a libanoni kormány viszont nem kérte a szíriai csapatok libanoni megbízatásának meg­hosszabbítását az Arab Ligától. Következésképp — mondhatják Washingtonban — Szíriának nincs „joga” védekezni, „jo­gos” viszont az amerikai meg­torlás. Csakhogy a mai amerikai jelenlét még a jog betűjének sem felel meg, nemhogy a nemzetközi jog szellemének. Az amerikaiak — és NATO- szövetségeseik — névleg a pa­lesztin menekülttáborok laké az izraeliektől és a libanoni jobboldali milíciáktól védelme­zendő érkeztek Bejrútba. A pa­lesztinokkal azóta sem törőd­tek, viszont légi tevékenység két kiterjesztették immár a fél országra: nyíltan meg ak?—' változtatni a belső erőviszo­nyokat. Céljuk, továbbhalad­va a Libanon elleni tavalyi iz­raeli agresszió vágta ösvényen, a szíriai erők kiszorítása, Szí­ria elszigetelése, az arab né­pek — és főként a palesztin nép — valódi érdekeivel ellen­tétes amerikai közel-keleti rendezési tervek kikényszerí­tése. Ezt valószínűsíti a múlt heti új izraeli—amerikai meg­állapodás is. S ehhez keresnek mind újabb ürügyet, újfajta „tonkini incidenseket” a ten­gerészgyalogosok. Csakhogy Libanon nem Viet­nam. A világ, s a nemzetközi erőviszonyok is mások jelen­leg, mint a hatvanas évek ele­jén, az „eredeti” tonkini inci­dens idején, amely a masszív amerikai beavatkozás ürügv szolgált. Érdemes emlékeztetni: Tonkin végül ugyancsak balu’ ütött ki az USA számára. Mészáros György Neviczky egykettőre meg­találta azt a házat, amelyik­nek a hátsó végében Lili la­kott. A tornácos, hosszú há­zon mégsem akart végigmen­ni, hogy csak úgy, minden előzetes körülnézés nélkül beállítson; először csak kö­rözött a ház előtt, aztán a kerítéshez húzódott, s úgy bá­multa az udvart. Sokáig várt, amíg be mert világíta­ni az udvarra meg arra a helyre, ahol Lili szobájának a bejáratát gondolta. Zseblámpája kis kerek fé­nyénél semmit sem fedezett fel az idegen udvaron. Fa- nalkás, ott felejtett vessiző- kosár, szétesni készülő láda hevert a tornác előtt A hát­só udvaron sűrűbb volt az árnyék, az ólak előtt eperfa magasodott, mindenféle fel- ismerhetetlen formájú tá­kolmány zsúfolódott egymás mellett. Az utcáról a hátsó udva­ron túlra már nem láthatott. Ügy gondolta, azé az emberé lehet a ház, akihez Kerczák hozzávágta a labdát, aki meg­fenyegette őket a biciklipum- pával, aki úgy lökdöste Li­lit, mintha azt csinálhatna vele, amit akar. Most sem­mi kedve nem volt találkozni vele. Még elvenné tőle a zseblámpát meg a biciklit, óvatosnak kell hát lennie. Az udvarról lépéseket hal­lott. A kerítés mellől jól kive- hette, hogy egy férfi lép ki Lili ajtaján, aztán egy má­sik, alacsony kis ember, va­lahonnan a ház mögül, a hát­só udvar sötétségéből buk­kant fel, és beosont a nyitott ajtón. A távozó férfi végiglopa­kodott az udvaron, közben igazgatott valamit a ruháján, aztán óvatosan kinyitotta a kiskaput, és vigyázva, hang nélkül bezárta maga mögött. Az utcán már kihúzta ma­gát, mind a két kezét zseb- revágta, ráérősen távolodott, amíg el nem. nyelte a sötét­ség. Neviczky otthagyta a bi­ciklit a kerítés mellett, dró­tot vett ki a zsebéből, és a kormányt a kerítéshez dró­tozta, majd a szomszéd ház udvarára lopózott. Ha be is esteledett már, nem azért kerékpározott át két falun is, hogy most anélkül, hogy bármiről is meggyőződött volna, házamén, jen.. Hátra­osont, oda, ahol Lili szobá­jának az ablakát sejtette. A lába elé világított, de azért jól látta, hogy ezt a szobát nemrég toldották a régi ház­hoz. Benézett az ablakon. A szoba sarkában, a padlón kis viharlámpa égett, lesrófolva, de azért adott annyi fényt, hogy a függöny résein át ap­ránként szemügyre vehette a szobát. Szemben az ablakkal, az ajtó mellett állt a szek­rény, s közel hozzá, a fal mellett húzódott az ágy. Az ágy végében óriási dunyha magasodott, a földön párnák hevertek, kísérteties fehérségbe vonva az egész szobát. A fiú halk nyöször­gést, apró ágyreccsenéseket hallott. Mintha Lili monda­na valamit, vagy tiltakozna valami ellen, suttogva be­szélt, hol elharapta a szó vé­gét, hol sóhajtozva, fojtott zihálással nyökögött. Kattan a zseblámpa: a kis kerek fény elindult a szobában. Neviczky látta, hogy mez­telenül fekszenek az ágyon. A dunyha elzárta a zseblám­pa sugarának az útját, de azért azt még kivehette, hogy Lili és az alacsony férfi ijed­ten lecsúszik az ágyról. A megriasztott férfi vaktában tapogatódzott az ágy alatt a bakancsa után, s közben a dunyha is lecsúszott a föld­re. Neviczky visszarohant a biciklijéhez. Lapult a kerí­tés mellett, félve, zavartan figyelte az udvart, a hátsó szoba ajtaját. Nemsokára ki is lépett rajta a bakancsos kis ember, eltűnt a hátsó ud­varon, futva vetette bele magát a sötétségbe. (Folytatjuk) Antonov A z egész világot felháborította annak idején a hír, hogy a római Szent Péter téren, fegyveres merény­letet követtek el II. János Pál pápa ellen. Az olasz rendőrség hamarosan kiderítette!, hogy a merényletet a török újfasiszta mozgalom, a Szürke Farkasok tagja, Meh- med Ali Agca követte el. Aigcáit hazájában korábban ket­tős gyilkosságért halálra ítélték, de élvbarátai megszök­tették a börtönből és külföldre segítették. A pápa elleni merénylet után elfogták; .majd — mint magános tettest — jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélték. (Akikor még szó sem volt Antonovról. Nem sokkal az ítélet után Agoát Ascoli Piceno-i bör­tönében két úr kereste fel: Petrocelli őrnagy, a SISMI (az olasz katonai elhárítás) és Luigi BOnagurai, a SISDE (belügyi elhárítás) tisztje. Nem tudni, hogy miről beszél­gettek, de tény, hogy a látogatást követően Agcának hir­telen eszébe ötlött a „bolgár kapcsolat”, amiről korábban említést sem tett. A kétszeres gyilkos fasiszta török terrorista vallomá­sa alapján az olasz rendőrség római lakásán letartóztatta Szergej Antonovot, a Balkan, bolgár légitársaság alkalma­zottját. Azzal vádolták, hogy ő adott megbízást Agcának a pápa elleni merényletre. Antonov azóta is, immár több minit egy esztendeje az egyik legszigorúbb római börtön foglya. Az Antonov elleni gyanú, illetve vád teljes egészé­ben Ali Agca vallomásán alapult. .Bolgár részről többször kérték — tekintettel a bizo­nyítékok hiányára — Antonov szabadlábra helyezését. Az olasz igazságügyi szervek azonban eddig elutasították a védelem kérését Pedig Agca hazudozása és több mint kétes szerepe teljes egészében lelepleződött. A török ha­zugságai olyan nyilvánvalókká váltak, hogy az olasz ha­tóságok kénytelenek voltak hamis tanúzás és rágalmazás címén, vádat emelni ellene. E képtelen helyzet ellenére Antonov még mindig a római börtön foglya. Kinek, illetve kiknek állt és áll érdekében az ilyen­fajta zavarkeltés, vádaskodás? Azoknak a köröknek, ame­lyeknek minden eszköz jó ahhoz, hogy élezzék a feszült­séget Kelet és Nyugat között. Ezt támasztja alá a többi között a Rómáiban megjelenő Pace e Guerra című folyó­irat cikké. A lap Maxwell Rabb-nek, az USA római nagy­követének két titkos dokumentumára hivatkozik. A jelentések azzal foglalkoznak, miként lehetne a pá­pa elleni merényletért a szocialista országokat felelőssé tenni. Egy kelet-európai ország ügynökein keresztül a Szovjetunió is gyanúba fogható — így az elképzelés. Mr. Rabb szerint az olasz titkosszolgálat, némely római kor­mánytisztviselő és bizonyos sajtóorgánumok készséges tá­mogatást nyújtanak ehhez... A zok, akik oly előszeretettel hivatkoznak az „embe­ri jogok”-ra, vajon mivel .magyarázzák, milyen címen tartják már több mint egy éve előzetes le­tartóztatásban Antonovot? Hiszen egyetlen objektív bizo­nyítékot sem találtak a képtelen vádak alátámaszására, annál többet az ellenkezőjére. Miért hitték el az olasz ha­tóságok egy éven keresztül egy újfasiszta bérgyilkos min­den szavát, miközben szavahihető tanúk sorának a vallo­másait figyelmen, kívül hagyták? Kérdések, amelyekre az olasz igazságügyi szerveknek előibb-utóbb választ kel! adniok. Gáti István A fókák szigetén Rezervátum a tengerben — Védetté nyilvánítva A medvefókák szemmel láthatóan nem félnek az emberek­től — kiváltképp, ha mint Jelena Trofimova és Szvetlána Szuszlova, a Csendes-óceáni Tudományos Kutató Intézet munkatársai teszik, élelmet adnak cuclisüvegben. Sajátos természeti labora­tóriumot rendezett be a ter­mészet a Távol-Keleten a tu­dósoknak az Ohotszki-tenger hideg vizében elterülő apró kőpatkón, a Fókaszigeten, amely biztonságos otthona a vadaknak és a madaraknak. A szigeten egy fa sem nőtt és nincs édesvíz, a homokos és kavicsos enyhe lankák fö­lött kőfennsík függ. A med­vefókák fekvőhelyén állan­dóan madárkolóniák is ta­nyáznak. A Fókasziget a Tá­vol-Kelet egyik leggazdagabb madárviilágú helye. A Csendes-óceáni Halgaz­dasági és Óceonográfiai Tu­dományos Kutató Intézet munkatársainak egyik fő fel­adata a tengeri medvefókák életének tanulmányozása. A kutatás célja, hogy javaslatot dolgozzanak ki a tengeri ál­latok védelmére és szaporítá­suk lehetőségét feltárják. A tudósok javaslatára az expedíciós hajókon kívül egyetlen hajó sem közelítheti meg 30 kilométernél köze- lebbre a Fókaszigetet. Tilos az övezetben mindenfajta ha­lászat, mert ez megbontaná a fókák táplálkozási egyensú­lyát. A sziget fölött elvonuló repülőgépek nem ereszked­hetnek négyezer méter alá, hogy a hajtóművek zaja ne zavarja meg a medvefókák és a madarak nyugalmát. Finnország ünnepén Tonkin

Next

/
Thumbnails
Contents