Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

8 Kelet-Magyarország 1983. december 4 Tapasztalat­csere Tapasztalatcserén Sza- bolcs-Szatmárban járt a Nógrád megyei Diák Sport- tanács. A nógrádi sportve­zetők csütörtökön délelőtt a tiszavasvári Kabay Általá­nos Iskolát keresték fel, ahol az intézet sportmun­kájával ismerkedtek. Dél­után Nyíregyházán a me­gyei diáksporttanács ven­dégei voltak és az utánpót­lás-nevelésről tanácskoztak. Megállapodtak: jövőre a két megye leány és fiú di­ákválogatottja kézilabda, il­letve kosárlabda sportágak­ban összeméri tudását. Feri bácsi elköszönt... Harminchat esztendővel ez­előtt egy szőke hajú fiú ko­pogtatott félénken a nyíregy­házi repülőtéren: a fellegek­be vágyott, pilóta szeretett volna lenni. Befogadták. Alig múlt 16'éves, amikor Vöcsök típusú gépével először emel­kedett egyedül a levegőbe. A motoros repülés következett az akkori idők gépeivel: Fecskékkel, Galambbal, öly- vekikel. Az egykori nyírségi grun- don, a Bujtoson született Hargitai Ferenc oktató lett. Sportrepülők nevelésével, re­pülőgép-vezetők képzésével foglalkozott, kezel alatt ge­nerációk nőttek fel. Egykori növendékei között volt az el­ső magyar űrhajós, Farkas Bertalan is. Gazdag pályafu­tása során harmincezerszer szállt fel és több mint 6 ezer órát töltött levegőben. Sporteredményei ismertek. Gyémántkoszorús sportrepü­lő, berepülőpilóta, évekig a műrepülö-válogatott keret edzője. A napokban a barátoknak, repülőtársaknak díszes meg­hívót kézbesített a posta: sor került Feri bácsi utolsó repü­lésére Nyíregyházán, a MÉM RSz szervezésében. Az általa kormányzott AN—2-es gép tisztelgett a város fölött, majd pilótája utoljára lan­dolt a szabolcsi földön. A re­pülőtér dolgozói, közvetlen munkatársak virággal fogad­ták, pezsgő durrant a jó öreg „Ancsa” mellett, tanítójukat, a Mestert búcsúztatták nyug­díjba vonulása alkalmából. — A repülés ősi korszakái­ban kezdtem — emlékezett a gyémántkoszorús pilóta —, akkoriban még kötéllel „csúz- llztuk” ki a vitorlázógépeket a starthelyről. A repülés va­rázsa, a lenyűgöző látvány, az út, amelyet ebben a gyö­nyörűséges sportágban meg­tettem, kárpótolt sok minden­ért Az ötvenkét éves Hargitai Ferenc, a MÉM Repülőgépes Szolgálat berepülő pilótája képletesen és a valóságban is utoljára landolt — búcsút vett a repüléstől. Ember és gép útjai elváltak. Csak légcsa- varszél maradt közöttük .. . Kovács György — Interji Qrendi Mihály vezeti edzivel Politikai hetilapunk, a Ma­gyarország egy héttel ezelőtti számában úgy fogalmazott: az atlétika bázisa a fővárosból vidékre tevődött át. Ezt alátá­masztandó : évekkel ezelőtt az egyszemélyes női atlétavá­logatottat éppen a nyíregyhá­zi Szabó Ildikó képviselte, so­káig Bakosi Béla volt az egyetlen, nemzetközi szinten is sikert elérő ugróatléta. Ta­lán felesleges tovább folytat­ni a felsorolást, inkább azt nézzük meg, milyen ered­ményt ért cl az idén az Nyh. VSSC atlétikai szakosztálya. _________________________ A felkészülés időszakában célként tűzték maguk elé a szakosztály vezetői, hogy meg­tartják az országos rangsorban kivívott dobogós helyezésüket, nemzetközi szinten is helytáll­nak a porondon, ugyanakkor a hazai versenyeken tovább öreg­bítik a nyírségi atlétika hírne­vét. A hogyanról Orendi Mi­hályt, az atlétikai szakosztály vezető edzőjét kérdeztük. — Azt mondhatom, a korábbi esztendőkhöz hasonlóan sike­res évet zárunk 1963-ban is. Az egy évvel ezelőtt meghatáro­zott feladatoknak eleget tettünk úgy a hazai, mint a nemzet­közi versenyeken, valamint az utánpótlás-nevelés kérdésében. Szakosztályunknál húsz edző, közülük hat függetlenített fog­lalkozik a legkisebbektől a felnőttekig az atlétika szerel­meseivel. — Jól kezdődött az idei ver­senyévad, két fedettpályás Európa-bajnoki éremmel... — Nem kis büszkeséggel mondhatom: az EB-n szerzett három magyar érem közül ket­tőt nyíregyházi versenyző nya­kába akasztottak. Szalma Lász­ló mögött Pálóczi Gyuszi má­sodik lett távolugrásban, Bako­si Béla pedig bronzérmes hár­masugrásban. így Budapesten szép reményekkel indultunk 1983-ban. Ezt követte Dunake­szin a mezei futóversenyen való kitűnő szereplés. Serdülő B versenyzőink két országos baj­nokságot és több dobogós he­lyezést értek ei. Az országos kismaraitonini az ifjúságiaknál egyéniben Is, csapatban is aranyéremmel tértünk haza. Aztán júniust és júliust három atlétánk neve fémjelzi. Májer József 10 ezer méteren megvéd­te tavalyi magyar bajnoki cí­mét. Vasvári Sándor válogatott viadalon Zágrábban tagja volt a 4x400 méteres győztes váltó­nak, júliusban pedig Szófiában ugyancsak válogatott versenyen 400 méteres síkfutásban ért el új országos felnőtt csúcsot. Pálóczd Gyula 807 centiméterre javította Szalma utánpótlás csúcsát. Persze a többi ver­senyző sem ült a babérain. A húsz esztendős Stefán László túldobta gerellyel a nyolcvan métert, s ez nemzetközi szinten is nagy eredménynek számít. — Augusztus a nagy világ- verseny hónapja volt. Milyen eredménnyel tértek haza Hel­sinkiből a szabolcsi atléták? — A világbajnokság értékelé­se előtt még maradjunk a le- ningrádi IBV-nél. Diszkoszve­tésben Ficsor József második lett, Lénárt Gyuri 3000-en ha­todik, 1500-on pedig nyolcadik. Majd valóban, a VB követke­zett. Három versenyzőnk vi­lágbajnoki részvételét tervez­tük. Bakosi Bélának, Vasvári Sándornak és Pálóczi Gyulának sikerült is teljesítenie a kikül­detési szintet, így rajthoz áll­hatták Helsinkiben. Közülük Béla a hetedik helyen végzett, s ha figyelembe vesszük sérü­lését, a VB-t megelőzően a világranglistán 22. helyét, sike­resnek mondható a rendkívül erős mezőnyben a helyezése. Másik két versenyzőnknél a legfontosabb a rutinszerzés volt, s fejlődésük bizonyítja, hamarosan a világ legjobbjai­nak méltó ellenfele, lehetnek. Rajtuk kívül ifjúsági Európa- bajnokságon Kerekes László diszkoszvetésben negyedik lett. — A versenydömpinget szep­temberben a váltóbajnokság követte. Hagyomány ezen, hogy jól szerepelnek a nyíregy­házi atléták. Folytatódott a so­rozat? — Igen, most is jó helyezést értünk el, négy első helyet hoztunk haza. A felnőtt nők közül a 4x200 és a 4x400 méte­ren, a serdülő fiúk pedig a 4x400 és a 4x800 méteren bizo­nyultak a legjobbaknak. — Közben július végén nem­zetközi versenyt is rendeztek Nyíregyházán. Hogyan tovább? — Nagyon készültünk erre a versenyre, s mint a vidéki at­létika egyik fellegvárában — mondhatom — már ideje volt nemzetközi szintű viadalt tar­tani. S bebizonyosodott, érde­mes ilyet szervezni, szép Kámú közönség nézte végig a külön­böző versenyszámokat, többen voltak kíváncsiak, mint a ma­gyar bajnokságra. Egyetlen szépséghibája, hogy a verseny- szervezési, részvételi költséget a saját versenyzőinktől vettük el, az 6 juttatásuk csorbult ez­zel. A jövőben is szeretnénk megrendezni a nemzetközi ver­senyt, s ebben nagyobb külső támogatásra számítunk. Mint­egy levezetésként az ősszel szakosztályunk öt nemzetközi versenyen vett részt. Először Kassán, majd Besztercebányán, aztán a görögországi Szaloniki- ben, a belgiumi Seraingben és Umgváron versenyeztünk. Ezek jól szolgálták a levezetést, sőt Ungváron több jó eredmény is született, összességében nem­zetközi szinten 439,64 pontot gyűjtöttünk a tavalyi 286-tai szemben. Ez feltétlenül mutat­ja, versenyzőink felnőttek a nemzetközi élvonalhoz. A hazai viadalokon már nem sikerült a tervezett pontokat maradék­talanul megszerezni, de inkább a perspektivikus szakmai érde­keket tartottuk szem előtt. — Hogyan értékeli az idei évet? Szakosztályunk az összesített pontversenyben megőrizte elő­kelő helyét, s nagyon remé­lem dobogós helyen végzünk. A végleges értékelést csak később készíti el a Magyar Atlétikai Szövetség. Versenyzőink közül tizenheten szerepelitek felnőtt, junior és ifjúsági válogatottak­ban és ezt jó teljesítménynek tartjuk. A hazai bajnokságokon elmaradtunk az önmagunk fel­állított követelményektől, vi­szont kárpótlást jelent, hogy a minősítési tervünk közül telje­sítettük a nemzetközi és az aranyjelvényes szintet. Bakosi Bella révén továbbra is van nemzetközi szintű verseny­zőnk, huszonötén aranyjelvé­nyesek. Ami kedvezőtlen, nem sikerült eleget tennünk a fel­nőtt és junior I. osztályú elvá­rásoknak. — Mi újság a szakosztályi ve­zetés házatáján? — Korábban a szakmai prog­ramunkban leszögeztük, hogy újjá kell szervezni a szakosz­tályvezetést. Ezzel a megálla­pítással egyetértett a klub, va­lamint a városi és megyei sportvezetés. Szakosztályelnö­künk lemondott, s a szakmai vezetés egyedül Nagy Kálmán szakosztályvezetőtől kapott ér­demi segítséget Az elnök sze­mélyében később történik dön­tés. — Az NYVSSC atlétikai szak­osztálya A kategóriás. Milyen a létesítményhelyzetük? — Röviden: nem a legjobb. A városi stadion évekkel ez­előtt megcsodált salakpályája már nem a régi, tovább rom­lott az állapota idén is. Élvo­nalbeli versenyzőink ezért Deb­recenbe jártak át a műanyag- borítású pályára edzeni, amit a klubvezetés minden esetben támogatott. A felépült atlétikai csarnok fűtésének hiánya miatt csak kismértékben nyújtott se­gítséget. Gyakran vesszük igénybe a tanárképző főiskola csarnokát, rendszeresen hasz­náljuk más létesítményeiket is. Ez óriási segítséget jelent. Emellett változatlanul jó kap­csolatra törekszünk a Vasvári Pál Gimnáziummal. — Engedjen meg még egy kérdést. Mit várnak 1984-től? — Első és legfontosabb ver­seny az új esztendőben az olimpia lesz. A kiküldetésre három versenyzőnk esélyes, ők tagjai a válogatott keretnek. Név szerint Bakosi Béla, Páló­czi Gyula és Vasvári Sándor. Tudjuk, ők is tudják, nagyon jő eredményeket kell elérniük, hogy utazhassanak. Mi biztosít­juk mindhármuknak a nyugodt felkészülést a versenyzési lehe­tőségeket, s bízunk bennük, Los Angelesben is sikeresen helytállnak. Természetesen ver­senyzőink készülnek a nemzet­közi és országos versenyekre. Ismét lesz IBV, valamint más fontos viadalok, amelyeken in­dulnak a nyíregyháziak. Már most készülünk ezekre. Sípos Béla Mai műsor Kosárlabda, NB II, női mér­kőzés: Nyh. Tanárképző Fő­iskola—Kiskunfélegyháza, a nyíregyházi stadion játékcsar­nokában, 9,00 órától. Férfi­mérkőzés: Nyh. Tanárképző Főiskola—Kiskunfélegyháza, a tanárképző tornacsarnokában, 10,30 órától. Korányi Kupa leány- és fiútorna Nagykálló- ban, a Korányi gimnázium­ban, 8,00 órától. Tömegsport: ifjúgárdisták sakk- és asztaliteniszversenye Nyíregyházán a SZÁÉV, vala­mint az egészségügyi szakis­kolában, 8,00 órától. Nevezés a helyszínen! GÖRÖGORSZÁG— MAGYARORSZÁG 2:2 (1:2) Szombaton utolsó EB selejte­zőjét vívta Szalonikiben a ma­gyar labdarúgó-válogatott. Az ellenfél Görögország csapata volt. Rendkívül rossz időjárási körülmények között léptek pá­lyára a csapatok és a román Igna játékvezető sípszavára az alábbi összeállításban kezdődött a mérkőzés. Görögország: Plitchis — Ala­rantasz, Mihosz, Xanthopouls, Karouldas — Kouis, Papajonu (Kofidisz a 75. percben). Mitro- poulos, Szemertzidisz — Anasz- topulos, Dimopoulos (Karava- gosz a 46. percben). Magyarország: Kovács — Csu- hay. Kőhalmi, Róth, Varga — Hannich (Hajszán a 27. percben), Kardos, Csongrádi — Bodonyi, Törőcsik. Dajka. Huszáros magyar rohammal kezdődött a mérkőzés: Hannlch [labdájával Csongrádi ugorhatott volna ki, ám a középpályás el­csúszott. Az első percek kábula­ta után magukhoz tértek a gö­rögök is, de a nagyon nehéz, vi­zes talaj nekik sem kedvezett. Kovács Attila szépen szedte le Dimopoulos fejéről a labdát, de a kilencedik percben már a ma­gyar kapus is tehetetlen maradt. Nem tudta hárítani az alapvonal­ról belőtt labdát és Anasztopulos közelről a hálóba pofozta. Jófor­mán még örülni sem volt idejük a hazaiaknak,, nrert Törőcsik cselezgetését j követően remek labdával ugrálta, ki Csuftayt. akit a tizenhatosCHÉ-belül felvágtak. Kardos tizenegyesét Plitchis nagyszerű reflexszel ütötte ki (habár nagyon rossz lövés volt), de másodszorra már nem hibá­zott. Roppant nehéz talajú volt a pálya, inkább uszodához, mint labdarúgó stadionhoz hasonlított. A játékosok rengeteget csúszkál­tak, olykor métereket is, sokszor a beadás, vagy lövés pillanatá­ban estek el. Erre számolhatott Kardos is, amikor a tizenhato­son belül a kapu jobb oldala fe­lé emelte a labdát, de a görög kapus biztosan hárított. Igazán mezőnyfölényt egyik csapat sem harcolt ki, úgy lát­szott, mindkét együttest kitűnő­en felkészítették a szövetségi ka­pitányok. A magyar válogatott ezentúl még a lesfaktákát is jól alkalmazta. Aztán elkövetkezett az első csere. A látszólag meg­sérült Hannichot klubtársa, Haj­szán váltotta fel. S lám, ha a görögök nem, a magyarok gól­helyzetbe hozták saját kapuju­kat. Egy belövésre Kovács vető­dött ki. de előle Kardos alig lőtt a kapu fölé. Szerencsére ami nem „sikerült” Kardosnak. az bejött Törőcsiknek és már a ve­zetés birtokában vonulhatott pi­henőre a magyar csapat. Szünet után a görög kapu előtt egy szögletet követően tűzijáték alakult ki. Elszállt a magyar lá­bak előtt a labda, majd nem sikerült átvenni és felszaba­dítottak a hazaiak. Ebben per­sze ludas volt a vizes pálya is. A görögök sem adták fel, egy hosszú indítás után kapott jó labdával Anasztopulos egyenlí­tett, s ezzel beállította a végered­ményt. Igazán szép támadás végén született a gól, nem vé­letlen, hogy Mezey György ép­pen Anasztopulosra hívta fel játékosai figyelmét, aki a ne­héz pályán is jói érezte a lab­dát. Varga már kevésbé, mert egy szerelése után Igna játék­vezető sárga lapot mutatott fel. A gól, az egyenlítés nem tör­te le a magyar labdarúgókat, nem adták fel a harcot. Hajszán Bodanyitól kapott labdával ug­rott ki középen, jó lövését a kapus hárította. A görögök talán annyival vol­tak jobban a mieinktől, hogy már a félpályánál letámadták a magyar játékosokat, de azért most nem angol formában ját­szott a válogatottunk. Több jól irányzott, erős lövést is küld­tek kapura, nemegyszer Plitshis minden tudására szükség volt a védéskor. A mérkőzés vége fe­lé előbb egy görög (Kofidisz), majd egy magyar (Garaba) játé­kos indult csatába, de az ered­mény nem változott. Ezzel a mérkőzéssel a magyar váloga­tott befejezte az Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseket. (Góllö- vők: Anasztopulos a 9. és az 55. percben, valamint Kardos a 12., Törőcsik a 41. percben.) S. B. Egy főnyeremény története N em mindennapi kálváriá­ról számolt be a mi­nap ismerősöm. Mert gyötrelem, megpróbálta­tás volt ez a javából. De nem vágok a közepébe, nem csigá- zom tovább az olvasó kedélye­it, inkább közreadom isme­rősöm sztoriját. — Mindenki tudja rólam, nagy totós vagyak. Na nem a botrány korszakából, évek óta rendszeresen töltöm a baráti kárörömmel együtt a kollek­tív szelvényeket. Egyszer úgy adódott, hogy nem tudtam el­menni a szokásos pénteki es­ti totózásra. Ám a szenvedély nem hagyott nyugton, hajtott a vérem szombaton déLelőtt a totóző felé. Arra sétáltam, s persze hogy önkéntelenül is befordultam az ajtón. Csak úgy magamnak, Szórakozás­ból írogattam egy darab fec­nire a tippeket, amikor oda­jött hozzám egy idősebb fér­fi. Azt kérdezte: — Játszunk közösen? — Menjen a fenébe! — mondtam neki, s visszahajol­tam a papírom fölé.' Elandal- gott. S csak ekkor vettem ész­re, bizony jócskán megsér­tettem, ilyen durván sohasem szoktam viselkedni. Látásból ismerem az embert, utána mentem, s most már én invi­táltam. Egyből kötélnek állt. Leültünk, tippeltünk, majd ki­töltöttem a szelvényt. Három­százhúsz forintosat játszot­tunk. megfeleztük az össze­get és befizettük. A szelvényt az öreg tette el, én pedig fel- firkantottam egy papírrlapocs- kára a tippeket. — El is felejtettem volna az egészet, de milyen az ember! Vasárnap este mondják a te­levízióban a találatokat, akkor jutott eszembe. Elővettem, s bogoztam a hevenyészetten fel­írt 1, X, 2-ket. Először elvörö­södtem, majd kirázott a hideg. Te jó ég, motyogtam magam elé, 13 plusz l-ünk van. S ekkor rémlettt fel. hogy a szelvény nincsen nálam, azt sem tu­dom hol lakik az illető. Nosza, első ütem a totózóba vezetett. Mindenkitől kérdeztem, isme­rik-e a keszeg emberkét. Vala­ki azt mondta: — Oroson lakik. A másik meg azt, hogy: — Juhász. — Na most a foglalkozása, vagy a neve? Teljes bizony­talanság. pedig négyszázezer forint forgott kockán, ugyan­is majd nyolcszázezer forint volt akkor a nyeremény. Az­tán szerencse a szerencsében. Amint ott tébláboltam, jött egy haver, aki ismeri.1 Azt mond­ta, itt lakik a Dózsa György utcában. Azonnal felkereked­tünk, s indultunk hárman, mert akkor már a feleségem is ott volt. A jelzett házban csak­ugyan lakik egy Juhász neve­zetű. Becsengettünk, s kér­deztük a nénit, itthon van-e Juhász bácsi? Ö értetlenül né­zett ránk. — Meghalt — mondta. — Porig sújtott ennek az embernek a halála. Vajon ho­vá tette a szelvényt? Aztán ki­derült, ez egy másik Juhász. Mentünk tovább ,a következő házban meg is találtuk. — Nincs itthon — mondta a menye. — Nem baj, megvárom, szóltam megkönnyebbülten. Nemsokára haza is jött. Be­szélgettünk már vagy egy fél­órája, de a szelvényt csak nem vette elő. Mondtam, menjünk hozzám, írjunk egy átvételi elismervényt, s adja nekem át a szelvényt Belement, elin­dultunk. Megírtuk az elismer­vényt, átadta a szelvényt. s megegyeztünk, hogy holnap reggel letétbe helyezzük az OTP-néL Közben elmondta, a fia már pedzette neki, vegyék fel egyedül a pénzt. Engem a hideg rázott, képzelheted, de a szelvény már az én zsebem­ben volt. — Másnap korán reggel csen­getett Juhász bácsi, indultunk az OTP-be. Már kint voltunk az utcán, amikor a szelvény is­mét az öreg zsebébe került. Engem a frász kerülgetett, visszamentünk s csak letétbe helyeztük, az én személyi iga­zolványomra, mert az övé ronggyá tépett. így a papír hozzá került, de csak az én személyimmel lehetett a pénzt felvenni. Aztán egy hét múl­va kifizették a nyereményt. Nem mondom, belefáradtam, ez volt életem legizgalmasabb totózása. S persze az a legjobb benne, hogy ez az első szótól az utol­sóig igaz történet, (sípos) SZÉKI — ÖT HÉT Az MLSZ fegyelmi bizottság,, öt bajnoki mérkőzéstől tiltotta e1 Székit, a Tiszavasvári Lombik területi bajnokságban szerepló labdarúgócsapatának középhát­védjét. Székit november 16-án, a Hejőcsaba—Tiszavasvári MNK- ,találkozón állították ki. Egy mérkőzést az eltiltásból a no­vember 20-i bajnoki fordulóban letudott. Széki súlyos eltiltása nagy hátrányba hozta a bennma­radásért küzdő Lombikot, hiszen a hátvéd a tavaszi első négy fordulóban nem lehet ott. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: a megyében 344, a megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza. Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőkné Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre egyéni előfizetők részére 400,— forint. közületi előfizetők részére 408,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI nyomda Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 859 HU ISSN »133—2(58

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents