Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

1983. december 4. Kelet-Magyarorsság 3 B etolták-e a magánke­reskedők azt a szere­pet, amit szántak ne­kik, amikor lehetővé tették működésüket? Joggal vetőd­het fel mindazokban a kér­dés, akik olvasták az utóbbi két hét alatt megjelent há­rom írásunkat, amely róluk, tevékenységükről szólt. A kérdésre a legmegfontoltabb válasz az: csak részben. Az egész működésüket át­fogó ellenőrzéssarozatból ugyanis olyan következteté­sek vonhatók le, hogy színe­sítik a választékot, olyan kis­termelők áruit is kínálják, amihez az állami kereskede­lem szakmai, olykor kényel­mi szempontok miatt nem jut hozzá. Am a lakosság számá­ra fontos napi cikkeket, ol­csóbb termékeket nem árul­nak, mert kevés a haszon. Ma 820 magánkereskedőt tartanak számon Szabolcs- Szatmár megyében, s több­ségük 1982-ben, a magánke­reskedelemről szóló tör­vényerejű rendelet módosí­tása után kért ilyen tevé­kenységre engedélyt. Csak az a baj, hogy nem elsősor­ban olyan szakmákra, ame­lyekre az ellátás javítása miatt a legnagyobb szükség lenne. Például élelmiszer­árusokra, amiből összesen 77 van a megyében, de le­hetne több zöldség-gyümölcs­árus is. Van viszont 106 di- vat-kötött-rövidárus, és míg 1980-ban egy autóalkatrész-_ kereskedő volt, addig ma húszán csábítják az állami kereskedelemnél jobb válasz­tékkal a vevőket. Sajnos a választék meg szerzésének útja nem a leg- egyenesebb. Igaz, kínálnak kisiparosoktól szerzett ka­rosszériaelemeket, munka- és fékhengereket, stabilizá- torokát, gömb támaszokat, könyökvégeket és díszítő ele­meket, ám árujuk zömét az állami kereskedelemtől szer zik be, s ez nemcsak azért rossz, mert a vásárló más félszer, kétszer annyit fizet érte, hanem azért is, mert tovább növekszik a szocialis­ta szektorban az áruhiány, s ez nem szül jó hangulatot a vásárlók körében. Automatikusan következik ebből a másik kérdés: va­jon kinek jó ezt Tudjuk, amikor egy rendelet születik, alkotói megpróbálják fel­mérni annak várható ered­ményét, ám nem minden hatás látható előre. A ma gánkereskedelemről szóló tör­vényerejű rendelet módos! fásaikor sem számíthattak minden olyan kiskapura, ami a gyakorlat során nyílt ki. s így lehetőséget ad a tisztes­ségtélén jövedelemszerzésre, a vásárlók becsapására. És jó dolog-e, hogy mi­közben az állami kereskede­lemben szakmával, gyakorlat­tal rendelkező kereskedők 2—3000 forintot keresnek, mindenféle szakképzettség nélkül juthatnak még idős, hatvan éven felüli nők is például autóalkatrész-keres­kedői engedélyhez? Nem okoz-e kárt egész kereske­delmünk presztízsének hogy állami vállalatoknál készült tucatárukat cicomáz hatnak fel egyesek Adidas, Puma védjegyekkel, vagy saját butikjuk emblémájá­val, s a járatlan vevőt be­csapják vele? Talán megoldást jelente­ne az ellenőrzések szigorítá­sa és mindennapossá tétele, de vajon adottak-e ezek a feltételek? Ma sajnos még nem. Épp az ellenőrzésről ké­szült jegyzőkönyv a tanú rá, hogy a magánkereskedők többségét még senki nem ellenőrizte, vagy ha igen, akkor sem találtak szabály­talanságot, mert vagy felü­letes, vagy hozzá nem értő, esetleg elnéző volt a vizsgá­lat. Mi mással magyarázha­tó, hogy a mostani ellenőr­zés után negyvenöt magán- kereskedő közül negyvenre büntetést kellett kiszabni, amit — mi másra gondol­hatunk? — úgyis velünk, vásárlókkal fizettetnek majd meg. Végezetül azon is érdemes lenne elgondolkodni, vajon amikor egyébként is sok a hiánycikk, nem volna-e cél­szerűbb a forgalmazók he­lyett a termelők körét bő­víteni? Mert a több kereske­dővel nem lesz több áru a pultokon, legfeljebb — a magánkereskedők haszna miatt — a vásárló fizet érte többet. Balogh József Vasvári nem adja föl Egy kicsit biztosan csalódtak a tiszavasváriak, amikor a sajtóból, tévéből tudomást szereztek arról, hogy mely nagy­községek kapnak városi címet januártól. Tiszavasvári is meg­pályázta ugyanis — nem került azonban a várossá nyilvání­tott tizenkét helység közé. Amikor Sulyok Józseffel, a nagyközségi tanács elnökével beszélgettem nemrégiben, kis­sé rezignált volt — no nem azért, mert a „városi tanács­elnök” jobban hangzó kifeje­zés ... Inkább amiatt, hogy a városi rang nélkül is jócs­kán várnak feladatok Vasvá­rira — nem lesznek könnyű­ek az elkövetkező esztendők. De szóljunk előbb arról, hogy mivel is „készült” Tiszavas­vári, amikor a várossá nyil­vánítást megpályázta. — Tizennégy és fél ezer lakosa van a nagyközségnek, ez a szám már önmagában is sokatmondó — említette az elnök. — Ha ehhez még hozzáveszem, hogy kilencszáz ideiglenes lakost is nyilván­tartunk, akkor ez már affé­le városias jellemzőként is felfogható. Tiszavasváriban az Alka­loida-lakótelepen háromszáz­nál több lakás található — ezek zöme a vegyészeti gyár munkáslakés-akciójában „Menedék" szakma helyett... Nyílt napon a kereskedői mi iskolában Nyári emlékünk villant föl, amikor megkaptuk az iskola nyílt napjára szóló meghívót. A sóstói teraszon minden asz­talt körülültek a legkülönfé­lébb országokból érkezeti vendégek, német, orosz, an­gol, lengyel szavak szálltak innen-onnan, s szegény pin­céreknek fogalmuk sem volt, vajon mit rendelnének. A nyelvtudás hiányát sajnos, nem pótolta az igyekezet. Kézzel-lábbal magyarázó pincéreket, unott, lélektelen eladókat sajnos, gyakran lá­tunk, pedig a nevükben is benne van: felszolgáló, ki­szolgáló. Természetesen és általánosan a magyar keres­kedelemre, és vendéglátásra nem ez a jellemző. Képzésük színhelyén, a kereskedelmi szakközépiskola és kereske- delmi-vendéglátóipari szak­munkásképző iskolában jár­tunk az elmúlt napokban. — Sokan afféle „menedék­szakmának” tekintik a ven­déglátást — hallottuk az egyik tanártól. — A szülő azt mondja: ha más nem lehet, menjen szakácsnak, oda biz­tosan felveszik. — Feladatunk elsősor­ban az, hogy elméleti­leg jól felkészült és bizonyos kereskedelmi-vendéglátói fo­gásokat is elsajátító szakem­bereket képezzünk — mondja Mező Gyula, az iskola igazga­tója. — Ez persze önmagában még nem elég. Kevesen tud­ják, hogy itt még test- és láb­ápolást is tanulnak. Egy fel­szolgálónak, egy eladónak, akivel szemtől-szembe talál­kozunk, ápoltnak kell lennie, meg kell tanulnia kedvesnek, mosolygósnak lenni, mert sokszor azzal adja el a por­Pályaválasztás előtt álló nyolcadikosok és szakmunkástanulók a cukrásztanműhelyben. (Gaál Béla felv.) tékát, hogy nem csak az áru, de 6 is jól néz ki. Hasonló képzési céLú iskola nincs a megyében, de a kö­zelben sem. Két tagozaton, a szakközépiskolában és a szak­munkásképzőben, egy inté­zeten belül oktatják a jövő eladóit, boltvezetőit, pincéreit stb. Általában három-négy­szeres a túljelentkezés, de egyes szakokon előfordul — ilyen például a ruházati el­adóé —, hogy csak minden ti­zedik jelentkezőnek sikerül bejutnia. Tavaly nyolcszáz gyereket utasítottak el hely hiányában. Természetesen, nem mellékes a tanulmányi eredmény, mégis megesik, hogy kettes matematikával is megcélozzák az iskolát, ami eleve reménytelen, ha van miből válogatni. Van viszont egy furcsa ellentmondás, amit fel kellene oldani, hogy ne kelljen engedményt adni az oktatás színvonalából. Ezt fejtegette Mező Gyula:* — Bizony előfordul, s ezt sokan nem értik, hogy gyen­gébb bizonyítvánnyal is be­kerülhet valaki, például egy kicsi faluból, ha tudjuk, hogy három év múlva az ottani boltos nyugdíjba megy, s nyíregyházi, de még fehér- gyarmati fiatal sem vállalja majd el az üzletet. Az ilyen eset persze kivé­tel, a szakközépiskolai tago­zaton csak minden^ negyedik, a szakmunkásképzőn minden harmadik jelentkező kerülhet be. Azokat részesítik előny­ben, akik első és második helyen is ezt a pályát jelölik meg. Olyan fiatalokat vesznek fel, akik megértik: hogy ők szolgálatra jelentkeznek, s mert nagyon sok a pályán a kísértés, fontos a becsületes­g^g f örömmel számoltak be ar­ról a nevelők, hogy egyre több jó képességű gyereket kapnak az általános iskolák­ból. Szerafin Jánosné és Zsol­dos János pályaválasztási fe­lelősök munkája egyre jobban „beérik”: a nyolcadikosok több iskolában hallanak tájé­koztatót az iskola és a pálya követelményeiről. Erre hasz­nálták föl a nyílt tanítási na­pot is, amikor az érdeklődő gyerekek és szüleik beülhet­tek a tantermekbe, végigjár­ták a tankonyhát, a cukrász­üzemet, a vendéglátóipari el­adók „tanműhelyét” Itt mondták el, ami a köz- tudatban még nem terjedt el: a szakmunkásképzőben öt ke­reskedői és négy vendéglátó- ipari szakmát tanítanak, de három szak van a szakkö­zépiskolában is: élelmiszer, ruházati és műszaki. S bár nem ez a lényeg, de jelzi ke­reskedelmünk és vendéglátá­sunk törekvéseit a kulturál­tabb kiszolgálásért: az orosz mellett kötelezően megkezd ték a német tanítását is. Baraksó Erzsébet épült. Egy-két tömb épül még ide — és teljes lesz a ne­gyed. A Krúdy-lakótelepen kétszáznyolcvan lakás talál ható immár — nemrégiben adták át a legújabb kétszer nyolc lakásos épületet. 1985- ig még 24 OTP-lakást és 40 tanácsi bérlakást szándékoz­nak felépíteni a községben. — Sokan vannak, akik kor­szerű családi házat kívánnak építeni — folytatta Sulyok József. — Számukra jelöl­tük ki az Ifjúság útjának környékén azokat a telkeket, melyek jó részén már félig készen is vannak a házak. Üt, közmű rendelkezésre áll, minden házhoz van egy kis kert is — kényelmes, modern otthonok épülnek itt. De a lakásépítés mellett meg kell említenem, hogy megérkezett községünkbe a gázvezeték, a jövő év végére már a laká­sokban is kigyulladhat a gáz­láng. Befejezés előtt áll egy korszerű étterem és ABC- áruház építése, teljesen fel­újítottunk több boltot, a szál­lodát, négy tanterem épült a Vasvári Pál iskolához, torna­terem a Pethe Ferenc isko­lához. Tiszavasvári január 1-től „városi jogú nagyközség” lesz — Tiszalök, Tiszadada, Tisza- dob és Tiszaeszlár lakosainak életében is nagy szerepet fog játszani, hiszen a különféle ügyekben ide kell fordulni a fellebbezésekkel. A mezősé­gi szöglet középpontjává vá­lik a városiasodó nagyköz­ség. S ahogy beszélgetés köz­ben a tanácselnök mondta: ha településük nem is lett most hivatalosan város — nem adták fel. Erőteljes ütemben folytatják a fejlesz­tést, amennyire lehetőségeik engedik, s nagyon remélik, hogy egy-két év múltán ki­cserélhetik a feliratot a ta­nácsházán ... (tgy) M ilyen érzés azt olvas­ni az újságban, hogy arra a posztra, ame­lyet hosszú évek során be­töltött, új vezetőt keresnek? Kozák Jánostól kérdeztük ezt, aki megromlott egészsé­gi állapota miatt megvált a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság igaz­gatói beosztásától, nyugdíj­ba vonult. pasztalatát ismerjem meg. Hogy ez mennyire sikerült és mennyire volt hasznos, nem az én feladatom meg­ítélni. Arra azonban jó ér­zéssel gondolok vissza, hogy sikerült a tangazdaságban egy jól felkészült, fiatal kö­zépvezetői gárdát együttes erővel kinevelni, akik foly­tatni tudják a munkát- Meggyőződésem, hogy a ve­Egy exigazgató vallomása — Természetesnek tar­tom, hogy az utódomat nyil­vános pályázat útján kere­sik meg a felettes szervek. Nem mindegy, hogy egy olyan nagy gazdaság, mint a mienk, miként folytatja munkáját a nehezebb gaz­dálkodási körülmények kö­zött. Azt is mondhatnám, nem irigylem az utódomat, mert sok és nagy munka vár rá. — Saját vezetői tapaszta­lataiból mit adna át a tan­gazdaság leendő igazgatójá­nak? — Mindig a kollektív vezetés híve voltam, arra törekedtem, hogy minél több ember véleményét, ta­zető az egész munkahely kollektívájával együttesen érhet el eredményeket. Ma már csak a csapatmunka eredményeként születhet­nek tartós gazdasági ered­mények. — Milyen jelentőséget tu­lajdonít egy vezető munká­jában, helytállásában a csa­ládi háttérnek? — Annyit mondhatok, egyetlen percig sem tud­tam volna ellátni tisztessé­gesen a vezetői munkámat, ami igen sok elfoglaltság­gal, gyakori távolléttel járt, ha a családom, a feleségem megértése nem adott volna ehhez segítséget. Sajnos, nagyon sokszor voltam tá­VANNAK, AKIK KRITI­ZÁLNAK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Lovas Sándort, a Fémmunkás Vál­lalat személyzeti és oktatá­si osztályvezetőjét az után­pótlás nevelése ügyében: Tud jobbat — Kevés a vállalatunknál dolgozó szakmunkás. Az el­végzendő feladatokat pedig betanított munkásokkal ne­hezen tudjuk megoldani. — Mit tesznek? — Vállalatunk jól felsze­relt, minden tekintetben megfelelő tanműhellyel ren­delkezik. Ami gond: keve­sen jelentkeznek a fiatalok közül vasas szakmákra. — Akkor meg kell ismer­tetni ezeket a szakmákat! — Ezt teszik is a balká- nyi gyáregységben dolgozó fiataljaink. Üzemlátogatást szerveznek a környékbeli általános iskolásoknak, be­szélnek a szakmákról ne­kik. A gondot inkább az je­lenti, hogy Balkányban nincs még hagyománya a vasasoknak. Jó kapcsolatot építettünk ki a 110-es szá­mú szakmunkásképzővel és a balkánvi jelentkezőknek kollégiumot biztosítanak, mi pedig a tanműhelyünk­ben oktatjuk őket. — ösztönző-e az ösztön­díj? — Nem akarják magukat lekötni, pedig a tanulmányi eredményüktől függően akár 7—800 forintot is fizethe­tünk havonta. — Mégis milyen úton kí­vánják megoldani a szak­munkás-utánpótlást? — Több megoldáson tör­jük a fejünket, van, amit már be is vezettünk. Ilyen lehetőség, hogy a tanulókat brigádokban foglalkoztat­juk a harmadik évben, na­gyobb kereseti lehetőséggel. Aztán a saját dolgozóink gyerekeit igyekszünk ta­nulóknak megnyerni. Sípos Béla-------------------------­----------------------­vol a családtól, a gyerme­kek nevelésének jó része a feleségemre hárult. Egyéb­ként ha van lelkiismeret- furdalásom, mert a két gyermekemre kevés időm jutott, megnyugtató szá­momra, hogy mind a ketten célba értek, ráadásul az agrárpályán dolgoznak. A lányom kertész üzemmér­nök, a fiam ugyancsak me­zőgazdasági üzemmérnök, repülőgépvezető. — A kertészmérnök ex­igazgató nagyon elfoglalt közéleti ember is volt ed­dig. Hogyan lesz ezután? — Valóban nem panasz- kodhatom, egy sor társa­dalmi bizottság tagjaként igyekeztem elvégezni a rám bízott feladatokat. Évekig voltam tanácstag, az állami gazdaságok országos gyü­mölcstermesztési szakbi­zottság elnöke, aztán a ve­zérigazgatói tanács tagja. De több sportág vezetőségé­ben is tevékenykedtem. Je­lenlegi egészségi állapotom nem teszi lehetővé, hogy a tangazdasági munkát köz­vetlen módon segítsem, de társadalmi elfoglaltságot bizonyára mint nyugdíjas is találni fogok a lakóterü­letünkön. Továbbra is min­den érdekel, ami körülöt­tem történik. P. G. ________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents