Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. december 3. © Legyünk jók és szép kövérek? Mindig mosolygok, amikor mások komolyan tanakodnak, mit kellene megmutatni nekik. Már, tudniillik a nyugati turistáknak, hogy elhigyjék, mi itt a régen elkorrodált vasfüggöny mögött, már korántsem élünk olyan rosszul, mint ahogy azt ők hiszik. Mosolygok, mert elég kis hazánkban egy röpke látogatás, és nincs az a megrögzött, szemellenzős manipulált nyugati ellenzéki, aki nem látja, amit én is látok. Például azt. hogy a magyar könyvesboltok polcain előkelő helyet foglalnak el a szakács- könyvek, s rögtön mellettük, a fogyókúrára és diétára buzdító füzetecskék. Hogy az ország nyilvános televíziós adásában mindennap naívul helyet kap a torna, hátha megmozgatja a tohonya testeket. Hogy nincs az a képes hetilap, hétvégi napilap, amelyik ne közölne legalább minden hónapban egy garantált fogyókúra receptet... Hajjaj! Én magam is hivatalos vagyok minden évben legalább ötször vagy hatszor különböző táplálkozástudományi tanácskozásokra, ahol a szakemberek lemondóan csóválják a fejüket: hiába a sok propaganda, ebben az országban az emberek nem esznek, hanem falnak. Ostorozhatják az embereket, riogathatják őket az elzsírosodás veszélyeivel. Esznek és esznek. Szociológusok hada foglalkozott azzal az ízes falattal, mi lehet az oka ennek az evésszenvedélynek? A sok kutatás meghozta a választ: az évszázados éhséget esszük le nagy dühödten! Ám a tizenkét éves Rolandka nem' élte át a nagy volgai éhínséget, és a hatéves kis Bernadett sem élt az ostrom idején, amikor a lópaprikás volt a királyi nonpluszultra. Ez a feltevés nézeteim szerint enyhén szólva hamis. Talán máshol kellene kereskednünk, amikor a túlzabálás eredőit vizsgáljuk. Nézzünk csak utána, hogyan viszonyulunk csecsemőink ,,versenysúlyá”-hoz ? Ha a gyerek nem eszik napjában mit tudom én hány ezer grammot, az anyuka és a rokonság odavan. A csinos, és nyúlánk csecsemő Magyarországon nem divat. Az gyanús. Attól sajnálja az anyukája azt a jó zsíros tápszert. Az a szép baba, aki hájas, dagadt, fehérhúsú. Azzal aztán elégedett a család. Ez igen! Ez aztán a legény (lány)! És ezzel kezdetét veszi az elnevelés nyitánya. A gyerekbe tömik a csokis zabpelyhet, a mézes pam- puskákat, a tejberizst kakóval, a jó édes cukros ételeket. A gyerek szépen rászokik az édes ízekre, és már le sem tud mondani róla. Az óvodában rontják tovább. Gyönyörű mintaétrendeket láttam, óvodásoknak összeállítva: csupa saláta, turmixok, gyümölcslevek, rostos barna kenyerek. grillezett húsok. Mondom, a mintaétrendben. Ezzel szemben, mit kap az átlagóvodás az átlagóvodában? Kakaós tésztát cukorral. lekváros grízes tésztát, babfőzeléket két mignonnal, nápolyi teával (nem vicc!). Ugye nem kifejezetten modern táplálékok? Saláta nincs, mert drága, a gyümölcs szintén, főzeléket meg nem szívesen főznek. Ügymond, a gyerekek nem szeretik. Az óvónő kijelentését a szülők mélységes egyetértéssel nyugtázzák, mondván, hogy a ,,főzi” otthon is a moslékba megy. Aha! Tetszik tudni, nálunk hogy készül a főzelék? Vastag csomós rántásban úszik a vastag lisztes habarás, ebben lézeng a zöldbab. Persze, hogy mindenki gusztusa elmegy tőle. Vajban? Párolva?! Világos, vékony rántással? Ugyan! Az nem mutat, és nem tömi tele a hasat! Amikor aztán a gyerek iskolába megy, már nem lehet rajta segíteni. A napközi, mint tudjuk, olyan amilyen* a szülő meg pótolja a legegyszerűbbel: hússal, megint hússal, meg amellett is hússal. Nálunk ugyanis a húsnak van becsülete: rántva, vastagon kisütve, fokhagymásán, gulyásban. A gyerek persze megeszi. Ezzel az étellel lehet leghamarabb jóllakni. Gondoljunk bele abba a képtelenségbe, hogy nálunk, nyáron, kánikulában, strandon a sült szaftos kolbász és a hurka az úgynevezett „gyors, könnyű ebéd!” Napi bevásárlásomat egy nagy áruház élelmiszer osztályán végzem. Alkalmam van megszemlélni azt, hogy a középiskolások óra után betérve, miket szoktak rakni a kosarukba: csokit. fagyit, nápolyit, marcipánt, diós csigát. A gyerekek nassolnak. Lakli kétméteres fiúk rumpralinét majszolnak, csokis pereceket ropogtatnak, és számlálat- lan isszák a hizlaló Coca-Colát. Ahogy este anyu meg apu a tv előtt. Erre mondják, hogy korszerűtlenek a táplálkozási szokásaink, és ezeket töretlenül örökítjük tovább. Az Országos Kardiológiai Intézet széles körű felmérést végez az általános iskolások körében, hogyan változnak az étkezési szokások a mai fiatal családokban. Az eredmények még nem ismertek, a részletek siralmasak: gyerekek nem ismerik a grillezés fogalmát, nem tudják mi a teflonedény, otthon soha nem használnak olajat, csak fehér kenyeret esznek, vagy kalácsot. Csak az uborkasalátát ismerik . . . Persze nem könnyű korszerűen enni. Egy kiló hússal jóllakik a család. De ennek az árából készített olajos, krinolinos salátatál a családtagok fél fogára sem elég. Modern táplálkozás? Salátaolaj egyszer van egy évben, nincs olyan margarin, amiben húst lehetne sütni, az olaj drága a zsírhoz képest, a zöldségek és a salátafélék ára mindig magas. A majonézes mártásokat sokan nem kedvelik, egyéb salátaöntetet nem nagyon ismernek, alacsony a kenyérválaszték. Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk elutasítani minden más konyhát. ,,Fuj! Szecska! — mondjuk gondolkodás nélkül, ostobán, anélkül, hogy megkóstolnánk a bolgár sopszkát, a szerb csebabot vagy a francia rákocskákat. Á család lényege MITŐL CSALÁD a család? Sokféle választ fogalmazhatnánk a kérdésre, s talán — aszerint, hogy kinek milyen a családi élete —, meglehetősen eltérőek lehetnének a válaszok. De fogalmazzunk inkább kérdések formájában: Attól család-e a család, hogy egy födél alatt él a házaspár egykét vagy több gyermekével? Formailag valóban család, de ez még kevés. Attól család-e a család, hogy közös kasszán vannak, hogy a szülők elsején közösen tervezik el, hogyan gazdálkodnak egész hónapban a fizetésükből? Ez is hozzátartozik a családi mikroközösség ismérveihez, de még ez sem elegendő. Attól család-e a család, hogy megosztanak örömet, gondot, hogy törődnek egymással, hogy szeretet diktálja a cselekedeteiket? Valahol itt, ezzel kezdődik a család. Pontosabban fogalmazva, mi lehet a társadalomnak a mikroközössége a szocialista társadalomban!, amely része az egésznek, amelyben jó élni? Változott-e a magyar család az utóbbi évtizedekben? Sokat változott. Megszűnt a nők teljes függősége az őket „eltartó” férfiaktól, a gyerekeket is mind hamarabb neveli nagyobb közösség, s erkölcsi- anyagi értelemben is hamar állnak a saját lábukra, még ha ehhez a szülői támogatás jócskán szükséges is. De most csak két kérdésről, vagy inkább egy kérdés két oldaláról: milyen szerepe van a mai magyar családban az anyagi összefüggésnek, s milyen súlyt kapnak az emberi kapcsolatok? Kezdjük az előbbivel. Túl azon, hogy (mint szerte a világon) általában takarékosabban kell élnünk, mint tettük az elmúlt években, vajon milyen szerepük marad a családban az anyagiaknak? Az egyik legfontosabb társadalmi jelzés, hogy a szülők jelentős része lényegesen többet költ a gyermekére, mint saját magára. A gyereknek ismét új holmi kell? Igaz, kellene nekem is, de hát neki fontosabb, nekem jó lesz a tavalyi is. A gyerek utazni szeretne? Inkább mi, szülők, lemondunk az idei nyaralásról, s menjen a gyerek az osztálytársaival külföldre. Persze, hogy a szülő ezt nem érzi lemondásnak, inkább örül a gyermeke örömének. De okosan te- szi-e? A fiatalok, amikor saját családot alapítanak, s megpróbálnak a saját — rendszerint nem túl magas, hiszen kezdő — fizetésükből megélni, rájönnek, hogy az bizony nem egyszerű dolog. A fiatal házasságok jó része azért bomlik fel, mert egyszerűen képtelenek vállalni a meg nem szokott terheket. EGYSZER TRÉFÁSAN mondta egyik kollégám: Én már nem nevelem, csak finanszírozom a gyermekeimet! És itt fordulhatunk a kérdésünk másik, fontos oldalához: milyen szerepe van a családi életben az emberiességnek, a humánumnak, az összetartozásnak, az egymást okosan segítésnek, az emberi tartás formálásának? Az a család, amely ezekre a kérdésekre pozitív választ tud adni a gyakorlatban, az jól felelt. Hol kezdődik, vagy inkább mikor kezdődik? Ott és akkor, amikor két ember összeházasodik. Akkor vállaljanak gyereket, amikor — ha nem is gondok nélkül, de — úgy érzik, hogy örömmel fogadni tudják a kicsit. A gyermeknek ne rabszolgája, hanem idősebb, tapasztaltabb társa legyen a szülő. Ne csak az örömökből legyen része a gyermeknek, s mindenekelőtt ne csak az okozzon számára örömet, amikor valamit kap. A gyermeket már egészen Gyorsan elkészíthető ételek GOMBÁS KOLBÁSZ. Hozzávalók: 60 dekagramm főzőkolbász. 5 dekagramm szalonna, 1 fej hagyma, 3 evőkanál olaj, 1 deciliter víz, 20 dekagramm friss gomba, só, bors, 1,5 kávéskanál ételízesítő, 1 pohár tejfel, apróra vágott petrezselyem. A kolbászkarikákat, szalonna- és hagymadarabokat olajban megsütjük. Vízzel felöntjük, és a feldarabolt gombát beletesszük. Megízesítjük, és 10 percig pároljuk. Az ételízesítőt belekeverjük a tejfelbe, és ráöntjük a gombás kolbászra. Petrezselyemmel megszórva tálaljuk. Mellé burgonyapürét adunk. SERTÉSHÚS ÉS -MÁJ NYÁRSON. Hozzávalók: 25 dekagramm sertésfiié, 25 dekagramm sertésmáj, 10 dekagramm szalonna, 10 dekagramm hagyma, 1 üveg eltett paradicsompaprika. 2 kávéskanál ételízesítő, 3 evőkanál olaj. A sertésfiiét, -májat és szalonnát kockára vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és 4 részre vágjuk, a paradicsompaprikát le- csöpögtetjük. Az összes hozzávalót váltakozva nyársra szúrjuk. Az ételízesítőt olajjal elkeverjük. és a felszúrt hús-, máj-, szalonna stb. darabokat ezzel bekenjük. Grillsütőben minden oldalról 20 percig süljük. Burgonyapürét adunk mellé. TOJÁSOS GOMBA. Hozzávalók: 4 dekagramm vaj, 4 dekagramm liszt, fél liter húslé (leveskockából), 1,5 deciliter fehérbor, só, bors, 25 dekagramm dobozos gomba, 8 kemény tojás, 1 tojás sárgája, 1 evőkanál víz, petrezselyem. A vajat felforrósítjuk, a lisztet belekeverjük, és világosra pirítjuk. Húslével és borral felöntjük. Sózzuk és borsozzuk. 10 percig pároljuk. A gombát le- csöpögtetjük, a tojásokat meghámozzuk és félbevágjuk. A szószba keverjük a vízzel elkevert tojás sárgáját, majd beletesszük a gombát, a tojásokat és felforraljuk. Petrezselyemmel megszórjuk. Körítésként rizi-bizit adunk mellé. VESE MUSTÁROS SZÓSSZAL. Hozzávalók: 70 dekagramm marhavese, 10 dekagramm vaj vagy margarin, 10 dekagramm hagyma, 2 evőkanál liszt, só, bors, 1,5 deciliter víz, 4 evőkanál tejfel, 1— 2 evőkanál mustár, majoránna, 1 evőkanál konyak. A vesét megtisztítjuk és 10 percig ecetes vízben ázni hagyjuk. Majd lemossuk, és kis darabokra vágjuk. Lecsöpögtetjük, és forró zsirradékban hirtelen átsütjük. Apróra vágott hagymát párolunk vele. Meghintjük liszttel, és vizet adunk hozzá. Fűszerezzük, és 10 percig pároljuk, majd belekeverjük a tejfelt és a mustárt. Konyakkal ízesítjük. Burgonyát és fejes salátát adunk mellé. kicsi korban be kell vonni a család életébe. Tudjon arról, mit és miért dolgozik anyu és apu. Tudja, hogy mire jut és mire nem jut egyelőre. A szülők szerete- tét ne abban érezze, hogy mindennap csokit hoznak a részére, hanem abban, hogy emberszámba veszik, hogy figyelnek arra, amit mondani akar, hogy beavatják terveikbe, hogy észreveszik, ha valamit jól elvégzett és így tovább folytathatnánk a gondolatsort. HOGY EGY CSALÁD boldog család-e, az nem okvetlen az anyagiak méretén múlik. Nem lényegtelen, hogy a felnőttek keresetéből tisztességesen megéljenek, de mégsem ezen múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy okosan akarjanak tenni egymásért, szeretettel törődjenek a másikkal. S. M. Hatásos egyszerűség — hetedhét előszoba „Régi vagy modern — teljesen érdektelen, ha fontos az ember számára" ( ''l Tallózás a Lakáskultúrában k ____________/ Hetedhét előszoba A Lakáskultúra idei ötödik száma is — a laptól már megszokott módon — mindenki által hasznosítható ötleteket, variációikat muta/t be, melyek megvalósításához olykor kevés pénz is elegendő. A lap legfrissebb száma elkalauzol bennünket egy öreg belvárosi bértiázlba, melynek alapterülete nem több, mint 34 négyzetméter. s a lakásnak szinte egyetlen jó adottsága a nagy belmagasság volt, amely lehetővé tette gallériák beépítését. A lakóterület megnövelésének ez a módja nem ritka napjainkban. A lap szerint — de mintán,niyian tudjuk —, ebben az énergiaválságos időszakban, ismét rátereLő- döitt a figyelem a hagyományos, szilárd tüzelőanyagú kályhákra, és közülük is elsősorban a jó öreg cserépkályhára. Ezzel megyénk is büszkélkedhet, hiszen Eszter gom,, Balassagyar mat, Zalaegerszeg mellett. Nyíregyházán is már régóta és folyamatosan készülnek cserépkályhák. Rom- hányiban pedig ismét hozzáfogtak a kályha csempék gyártásához. Ha van kályhacsempe, már csak egy jó szakember kell, aki megépíti. A Lakáskultúra riportot közöl egy kályhásmesterrel, aki hasznos eligazítást ad, milyen körülményeik között a legcélszerűbb a cserépkályhát elkészíteni. Régi „titok” az otthonosság megteremtése. Ez valóságos művészet. amihez olykor nem is kell sok pénz. Igaz a lap Mária Terézia korából származó kancelláriai írószekrényt mutat, valamint biedermeier szalon garnitúrát — melyek drágák, mindenki számára nem elérhetőek —, a cikk mégis célt ér. Bemutatja, hogy ezek a régi tárgyak milyen jól megférnek a tegnapelőtt vásárolt köröndi cseréptálakkal, vagyis a régivel az új. Ugyancsak hasznos gyakorlati tanácsokat kapunk a „Hetedhét előszoba” című írásból, amely szintén figyelemreméltó cikke a Lak áskiultúra ötödik sz ám á maik. Legtöbben kevés figyelmet fordítanak a lakás e terének kialakításához. Pedig a vendég első benyomását itt nyeri. Ahogy a cikk írója is nevezi az előszoba a lakás „utcája”, melyre általában jellemző, hogy szűk, sok apró falfelülete van. Nagy gondot jdient tehát a berendezése. Ráadásul az üzletekben hiánycikk is a praktikus elősz obaibú tor. Igaz, a Lakáskultúra megcsillantja a reményt az olvasó előtt. Az egyik cikkében arról olvashatunk, hogy még mindig hiánycikk a kis bútor, a szóló darab. Ez igaz, de a „Hagyományos bútorok új köntösben” című írásból azt is megtudhatjuk, hogy a termelőik végre eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy nélkülözhet etlemek a célszerű, szerény méretű tárolószekrények, az ott- h on oss á g megterem léséhez. Soltész Ágnes ÚJ FONAL — ÚJ VONAL Az 1983-as őszi BNV-n találkoztunk először az izgalmas sodratú Gyöngyös bukléfonallal. 14 féle színben gyártja a Budapesti Fonalkészítőgyár. S hogy ez az új fonalféleség mit tud ? A Gyöngyös bukléfonal 25 százalék gyapjú- tartalmú, kizárólag kézi megmunkálásra alkalmas kötő fonal, 4.5- es, 5-ös kötőtűvel, egyszerű mintákkal kabátok, lezser sport- pulóverek, mellények készíthetők belőle. Tapasztalatom szerint legszebb a fordított minta., vagy a mindkét oldalon azonos lustakötés. E két minta felület adja vissza leginkább a fonal rusztikus gyöngyfűzér felületét. Mellény (mto 92 cm). Hozzávalók: 25 dkg Gyöngyös fonal, 4.5- es kötőtű. Kötésminták: pa- tentminfa: 1 sima, 1 fordított vál- takoz á sóval kötj ük. Alapminta: a munka jobb oldalán fordított, a bal oldalon sima szemeket kötünk. Szempróba: 15 sz-emX21 sor =10 cm. Munkamenet: háta: 4,5-es kötőtűvel, 56 szemre kezdjük, patentmintával 8 cm magas derék- szélt kötünk. A következő sorban 14 szemet szaporítunk (70). A munkát alapmintával folytatjuk. A kezdéstől számított 28 cm elérése után mindkét oldalszélen szaporítunk, minden 1. sorban 3X1, 1X2, 1X3 szemet (86). A kezdéstől számított 53 cm elérése után a szemeket egyenként lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, sz apőrit ássál, v áll f ogyasz tással kötjük. A kezdéstől számított 40 om elérése után, a munka középrészén lefogyasztunk 2X1 szemet, majd az oldal vállrészeket külön munkadarabként kötve, de azonos szem- és sorszámmal kötjük. A nyakkivágás elválasztó- szélein, minden sorban 13X1, minden 2. sorban 4X1 szemet fogyasztunk. A vállrészeken megmaradó 25 szemet a kezdéstől számított 53 cm elérése utám egyenként lazán lefogyasztjuk összeállítás: az oldal- és vállrészeket szem- és sortalálkozás szerint, alapszínű és alapvastag- ságú fonallal összevarrjuk. A szabadon maradó nyak és ujja nyílás szélszemeáre 4-es horgolótűvel sím as odra tú, hasonló színárnyalatú fonallal egy rövidpál- oasort horgolunk. PV A DIVATHOZ ÖNKRITIKA IS KELL A címben idézett megállapítás mindenkire, de főként azokra érvényes, akiknek valamilyen szépséghibájuk van. Rajzos tanácsunkat azoknak szeretnénk a figyelmébe ajánlani, akiknek erős a csípője, illetve a kelleténél vastagabb a combja. Szépek, divatosak a csillogó pasztellszínű vagy az arany-ezüstös műanyag dzsekik, de kihangsúlyozzák, amit tanácsos volna eltakarni, ahogyan azt a második rajzon látható blézerrel sikerül. Mellőzzék az újra módinak számító minidivatot: sokkal előnyösebben hatnak enyhén bővülő, térdet takaró ruhában, szoknyában (3—4. ábra).