Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
Realitás és vízió önarckép Halála után egy időre elfeledték, jóllehet a húszas-harmincas évek fordulóján ismert, sőt elismert tehetségnek számított. Festményei rangos kiállításokon szerepeltek, és többször előkelő díjakat nyertek. Szülővárosa Nyíregyháza mindig megbecsülte, számontartotta. Néhány barátja, tisztelője gyűjtőmunkája eredményeként nyílt emlékkiállítása 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában, ahol mintegy nyolcvan alkotását mutatták be. Ezt követte a nyíregyházi és a debreceni emlékkiállítás. Mégis azt kell mondanunk, hogy a Barzó-életmű jelentőségét ma még kevesen isV______________I __________ merték fel szakmai körökben és a nagyközönség számára is felfedezésre vár festészete. A tárlat anyagát a múzeum 79 darabos Barzó-gyűj töményéből, s a művész családtagjainak, egykori barátainak, tisztelőinek tulajdonában lévő festményeiből válogattuk, hogy ily módon keresztmetszetet adhassunk mindegyik alkotóperiódusából Rajztehetségére tanára, Kozák István figyelt fel, aki a Képzőművészeti Főiskola elvégzésére biztatja. Barzó Endre érzékeny, jó intellektussal megáldott alkat, kitűnően zongorázik — nehezen dönti el, hol folytassa tanulmányait. Végül mégis a képzőművészet mellett döntött. A főiskolán a Mun- kácsy-hagyományokat továbbadó Révész Imre növendéke lett, vele járt 1918-ban Nagybányán. Ennek a korai alkotó periódusának eredményeit összegzi a kiállításon is látható Házak patakparton c. kéjjé, amely nyugodt vonalritmusával, kiegyenlített színeivel bensőségesen vall a festő mélyen átélt természetélményéről. Köziben szívósan és kitartóan dolgozik. A fény problémája foglalkoztatja: a napkelte, a napiszállta, a kora őszi fényszitálás, az eső utáni pára. Ellenfényben megfogalmazott tájképeivel tud drámaiságát sugallni, de tud nyugalmas szépséget is kifejezni. (Miskolc mellett és a Bar- zó-tanya c. képiek.) Figurális képiéi biztos rajztudásról, komoly felkészültségéről tanúskodnak. (Nő fazékkal.) Akt kompozíciói könnyedek, színeikben finoman hangszereltek. (Akt fekete macskával, 1927.) Művészpályája töretlenül ível fölfelé ezekben az években: mestere Benkhard Ágost mellett tanársegéd a főiskolán, részt vesz a Miskolci Művésztelep megalakításában. Szívesen tartózkodik ott, rabul ejti a hegyvidék varázsa. 1928 fordulópont művészetében, stíluskereső nyugtalanságot fedezhetünk fel benne. Egyik képién Van Gogh színeinek izzását, ecsetjárását ismerjük fel, másikon Cézanne szerkezetessége jelentkezik. (Négy jegenye és Falusi utca c. képiek.) Amikor 1931-ben Olaszországba utazik a Nemes Marcell-féle ösztöndíjjal, rövid időre a római iskola hatása alá kerül. Éhből a no- vecento-s korszakából született a kiállításon is látható: önarckép, Holdvilágos éj, Favágó felesége, Múlt és Jelen. Ennék a korszaknak a termését az Ems Múzeumban mutatta be 1931-ben, felkeltve a szakmai körök érdeklődését, ugyanekkor nemzetközi sikert arat A falu vasárnapja c. képével, amely aranyérmet nyer a barcelonai világkiállításon. Nem sokáig időzött a novecento-s stílusnál. Távolságtartó hideg előadásmódja nem elégítette ki, mélyebb művészi tartalmakat kifejezni akaró lelki alkatától idegen marad. Közben érlelődött saját kifejezési formája — jóllehet betegsége, tépielődő alkata évekig távol tartotta a nyilvános szereplésektől. Az Üj Művészek Egyesületének kiállításán jelentkezik ismét egy nagyobb anyaggal (19 kép) 1940- ben. Négy évvel később — nagy gyűjteményes kiállításának megnyitójára már gyülekezik a közönség, mikor egy rendőr érkezik — minden csoportosulás tilos — a németek megszállták az országot. Kiállításának bezárása lelkileg teljesen megtörte, s megkeseredetten tért haza Nyíregyházára. A háborús évek tovább őrölték érzékeny idegrendszerét. Alig nyúlt ecsethez. A felszabadulás után még egy alkalommal 1948-ban szerepelt néhány képiével Miskolcon a Miskolci Művésztelep megalakulásának 25. évfordulójára rendezett tárlaton. Ezekben az években főként pxasztellal és akvareHel dolgozik. Betegsége súlyosbodott, 1953. augusztus 25-én Nagykáillóban halt I meg. Az alföldi festészetnek egy láto- másosabb változatát képviseli, realitás és vízió különös keveréke elegyedik munkáiban. Színakkordjaiban, vonalritmusaiban, muzikalitásának áttranszpxmáilását véljük felfedezni. Megejtő varázsa, tünékeny, megfoghatatlan könnyedsége maradandó emléknyomot hagy bennünk, visszaemlékezünk képeire Barzó művészete kiállja az idő próbáját: ma is friss, egyéni hangvételű. Humánus tartalmával, imponáló szakmai felkészültségével piéldát mutat kései festőnemzedékeknek. Muraközi Ágota A Forrás — ame — Egy nyíregyházi foly« Fiatal szabolcsi írók lázadásaként, egy embertelen kor elleni tiltakozásként, a közönyös középrétegek megbotránkozta- tásaként emlegetik az irodalomtörténeti tényt: 1933 novemberében — immár ötven éve — Forrás címen folyóirat született Nyíregyházán. A fél évszázad történelmi viharai a cselekvő szemtanúk számát fájdalmasan leapasztotta. Az alapítók és szerkesztők közül egyedül Salzmann Ottó él Nyíregyházán. Lakásán kerestük fel. Könyvek, régi folyóiratok, újságok társaságában találtuk. A Forrás vékonyka számait lapozgatva egymás mellé kerültek az emlékképek. Világgazdasági válságról, a nincstelenek léleknyomorító helyzetéről, amelynek számtalan jelébe akaratlanul is belé- botlott a nyitott szemmel járókelő ember. De nemcsak a kétkezi szegények ődöngtek akkoriban semmittevésre ítélve az utcán, nemcsak közöttük mérték delente a könyöradomány ingyenlevest, hanem éltek a városban állástalan diplomások is szép számmal. Kapcsolatra vágytak, hogy gondolatot cserélhessenek. Ez az igény hozta létre 1932 nyarán a Benczúr Kört. amelyben Berky Nándor, Komlós Miklós és testvére, István vezetésével a képzőművészek törömültek, de találkozóikon irodalmi érdeklődésű barátaik is összejöttek. Utóbbiak előbb irodalmi szakosztályt alakítottak, előadásokat, vitaesteket szerveztek, majd megfogalmazták egy folyóirat szükségességét. Kikre számíthattak? Elsősorban saját ügyességükre, szerény anyagi hátterükre. Salzmann Ottó — vagy ahogy a folyóAz ötven éve megjelí Újkőkor/ Matek Tlaxavaaváriban Á termékenység istenszobra Sobor Antal: Lakótelepi életkép (A Mikulás) Tiszavasvári határáról eddig is elég gyakran hallhattunk régészeti leletmentések, kisebb- nagyobb ásatások kapcsán. Az elmúlt néhány évben pedig különösen fontos lelőhelyekről szereztek tudomást a Jósa András Múzeum munkatársai. Ebben a tekintetben a hagyományok sem lebecsülendők, hiszen az Alföld északkeleti része őskori történetének tisztázásához a több mint 20 éve végzett ásatások nagyban hozzájárultak. Annak idején Ka- licz Nándor és Makkay János, az MTA Régészeti Intézetének munkatársai a Tiszavasvári határában levő Paptelek-háton és Keresztfalon végzett nagyobb lélegzetű ásatásokat, s ennek következményeként sikerült a korai és középső kőkor történeti képét rekonstruálni. Az ott előkerült leletekhez hasonló korú tárgyakat jelentettek be az elmúlt év őszén a tiszavasvári köztemető területéről. A nagy számban kikerülő kerámia és a megfigyelések településre engedtek következtetni. Az egy év óta folyamatosan múzeumunkba kerülő régészeti leletanyag hitelesítésére, illetve a lelőhely veszélyeztetett részének megmentésére folytattunk ez év őszén egy rövid ásatást a köztemető területén. Az előkerült anyag megerősítette feltevésünket a település ittlétéről, valamint feltárásának fontosságáról. A kerámiatöredékek között szép számmal találtunk festetteket, melyek különösen értékes részei a begyűjtött leletanyagnak. Külön szólni kell az itt előkerült idoltöredékről, mely igen értékes darabja a megmentett leleteknek. A korszak kerámiadíszítési szokásának megfelelően bekarcolt vonaldísz borítja. A töredék az eredeti szobornak mindössze a felső testét őrizte meg, ezen a két kart jelölő csonk, valamint a fejábrázolás kezdeménye figyelhető meg. Ebből szerencsére az egykori fejformára elég nagy biztonsággal lehet következtetni. A megye területéről hasonló funkciójú (termékenységi szertartásoknál „használt” istenszobrok = idolok) több helyről is ismertek, például Tiszabezdéd, Tiszada- da, Balsa és a valamivel korábbi méhtelekiek. Az említett népesség az i. e. IV. évezredben élt ezen a vidéken, jellegzetes kerámiadíszítő módjukról Alföldi Vonaldíszes kultúra néven foglalta össze ezt a kutatás. A tiszavasvári köztemető területén levő újkőkori település további feltárását tervezzük, amihez nagy segítséget kaptunk eddig is a község megértő vezetésétől, múzeumügyet pártoló lakosaitól. Pappné Kurucz Katalin A lakótelepi Mikulás egész /A nap talpalt. Havas eső esett. Elázott piros süvegje és prémes palástja, a csizmája is beázott. Hiába tapogatja, nyomkodja, a nedvességtől enged a ragasztó, félrecsúszott fehér bajusza, szakálla. Jó, hogy besötétedett, hátán a nagy puttony kiürült. Elmaradtak a gyerekek, a vi- songó, boldog kis sereg, amely egész nap kísérte. Késő délután már köhögött, érezte, hogy megfázott. A félelem is meglepte, hogy végül fölismerik a kicsik, és oda a mikulási varázslat. Már megbánta, hogy a saját lakótelepére vállalta a Mikulás-munkát. Valahová a város másik végébe kellett volna kérnie magát. A legkellemetlenebb az volt, amikor négy óra tájban egy kamaszfalka szegődött a nyomába. Amint ott állt a kicsinyek gyűrűjében, a nagyanyáktól, nagyapáktól is körülvéve, néhány suhanc elkiáltotta magát: — Ez a Sümegi Géza a négy- perhetesből! A csemegeboltban dolgozik, és most másodállásban ő a Mikulás. Távolabb a kamaszok idétlen röhögésbe kezdtek. Ügy tett, mintha nem hallaná. Harag és szomorúság.vett rajta erőt, de aztán megemelte dörmögő Mikulás-hangját, hogy elnyomja a kamaszok kiáltásait. Beszélt, csak beszélt a jó kis gyerekekhez, a kedves nagyszülőkhöz, osztogatta a szaloncukrot, a narancsot és a virgácsot... Most hát végre este van, elnéptelenedett a tér, mehet ő is haza a négyperhetesbe. Szerencsére egyedül szállt a liftbe, nekitámaszkodhatott a fülke falának. Egy kicsit kifújta magát, fáradtan lecsukta a szemét. Szeretett volna már rágyújtani, egész délután nem volt alkalma elszívni egyetlen cigarettát. Becsöngetett a lakásába. Legnagyobb meglepetésére a gyerekek nyitottak ajtót, a szőke fiúcska és a barna kislány. — Megjött a Mikulás! — Itt a Télapó! — Apu megjött! — kiabálták a gyerekei, és nagy-ugrándo- zással kísérték be az előszobából a jó meleg konyhába. — Hát ti még nem alusztok? — kérdezte tőlük keserű csalódással. A felesége is boldog gyer- mekszemekkel fogadta. — Hát hozzánk is megjött a Mikulás — súgta meghatottan. — Mondtam, hogy fektesd le őket, mire megjövök. Nem akartam, hogy megtudják ... — súgta ő is az asszonynak. — Apu, apu! Mit hoztál? — vették körül a gyerekek, ahogy a nagy puttonyt a sarokba téve lezöttyent a konyhaszékre. — Ti tudtátok, hogy én vagyok a Mikulás? — kérdezte a rácsimpaszkodó, palástját, sza- kállát simogató gyerekektől. — Tudtuk hát — szólt lelkesen a kislány. — Apu, mi már tavaly is tudtuk, hogy te vagy — kot- nyeleskedett a fiúcska. A Mikulás a feleségére nézett. Az asszony mosolygott, aztán lesütötte a szemét. — Szóval..., te mondtad meg nekik? És már tavaly is tudták... — Ugyan, Géza! — szólt szelíden az asszony. — Ügy vártunk. Csak éppen mihozzánk ne jönne a lakótelepi Mikulás? — Bizony, nagyon vártunk — hízeleg kedvesen a kislány, és nagy kék szemét az apjára nyitja. — Ugye, apu, te vagy a Jézuska is? — Micsoda? — ámul el a Mikulás. — A Jézuska. A Mikulás megint a feleségére nézett. — Ezt nem én mondtam nekik — szólt halkan az asszony, aztán gyorsan a gyerekekhez fordult. — Most menjetek szépen a szobába. Hagyjátok apukát pihenni. Látjátok, hogy nehéz napja volt, nagyon nehéz .'.. j iratban közölt írásai alatt . vasható neve, Sarlós Ottó 1905-ben Rimaszombaton • letett, apja államügyész \ Már fiatalon a haladó irodai hatása alá került. Hosszú I ig könyvkereskedésekben c gozott. Elmondta, hogy r volt véletlen a névválaszt sem: Balogh Edgárék Sai mozgalma iránti rokonszen nyilvánította ki ilyen mód A lap indításához ötven pen adott. Az irodalombarát nyomd; Orosz Károly hitelével egy sem volt ez a laptőke eleg< dő. Előfizetőket gyűjtött Ebben Kovács Lajos jeles dett, aki Nyíregyházán szü tett, jó helyismerete biztosi si ügynöki tapasztalatával ] rosult. Az értelmiségiek köz • sikerült előfizetőket találni, szén csak az orvosok, ügyvéc tudtak ilyesmire áldozni. Bercsényi utca 3. szám al volt Orosz Károly nyomdá ahol végül 1933 novemberi elkészült a nyíregyházi Fon első száma ötszáz példánybi Ekkor háromszáz előfizetőj volt, alig maradt árusításra, újságos bódékba leadott pélc nyok közül kevés fogyott, 1 nek volt akkor felesleges hí mine fillérje, körülbelül eg harmad napszámbére újságr A hatóság figyelmét nem b rülte el a lap harcos hangv tele. Félreérthetetlenek volt például Kovács Lajos: A mu kanélküliek című novelláján sorai: „Szédelgünk, vegetálur Az utóbbi idők kiforgat! kabátunkból, hitünkből. S r kitárjuk karjainkat mind olyan eszme felé, ami már h< napot ígér nekünk.” — Beidéztek bennünket rendőrségre, s abba igyekezt Barzó-kiállítás Nyíregyházán HU HÉTVÉGI MELLÉKLET
