Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
KM ÜNNEP! MELLÉKLET 1983. december 31. MEGYÉNKBŐL INDULTAK A MOSZFILM JELENTI: Legendává szelídítette az idő egy-egy tettét. Pedig nem is a régmúltról, mindössze néhány év távlatából emlékeznek szerte a megyében Tóth Kálmánra, a 22. sz. Állami ÉpítőiparfVállalat vezérigazgatójára. Hogy is volt? A záhonyi vasúti beruházások egyikénél megakadták az építők, úgy tűnt, hónapokba telik, amig a hibásnak bizonyult tervek helyett újat kapnak. Éppen a munkát ellenőrizte Tóth Kálmán, aki belenyugvás helyett papírt, ceruzát vett elő. Ott, a sínek mellett, félig guggolva a kiásott árok tövében, vázolta fel a teljes megoldást. Amit később, szépen megrajzoltan, aláírásokkal ellátva hitelesítettek. Egy másik: a IV. ötéves terv végén „ajándékként” kapott a megye 30 millió forintot, amit az egészségügy fejlesztésére fordíthatott. Az ötlet is megszületett, kétszáz ágyas kórházi pavilont kell, hogy építsenek a Sóstói úti kórház mellé. Tóth Kálmán volt az, aki vállalkozott. Jóformán tervek nélkül indult az építkezés. Előbb az anyagokat kutatták fel, amit kapni lehetett, ahhoz igazították az elképzelést. Szorított az idő, 's alig egy év elteltével sikerről adhattak számot. A Szamosközben sokan csak arra a mindig kialvatlan, karikás szemű, mozgékony, mindenre emlékező, mindenre figyelő, az árvíz után fedél nélkül maradt emberekbe reményt csepegtető mérnökre emlékeznek, aki egy vonással új utcát nyitott, aki a hihetetlen munkának, ötezernél több családi otthon újjáépítésének miniszteri biztosa _volt. ö volt az, akit a tornyosuló akadályok új erőre ösztönöztek, aki/a másoknál készséges magyarázat helyett a tettet helyezte előbbre. — Velem az ég egy világon semmi különös nem történt — hárít el az első pillanatban minden dicséretet. — Az ember tette a dolgát és nagy örömmel látta, ha valami épül. Hallatlan szerencsés vagyok, hogy az élet úgy pörögte ki, mindig a sűrűjébe sikerült kerülnöm. Hiszen a kisközségi mélyfúrású kúttól Nyírpilisen vagy Milotán a nyíregyházi vízmű építéséig jutottam el. A tanyai egy tantermes iskolától valamennyi fokozaton át a főiskolák tömbjéig húzódott az építkezés, aminek részese voltam, amíg Nyíregyházán éltem. Jó harminc év távlatából nem tűnik többnek óriási kunkornál a Mátészalkán érettségizett fiatalember életkezdése. Vitte magával a szülőföld, a csalód üzenetét, s ez adta egy mai fiatalnál már hihetetlennek tetsző, sorsot meghatározó káderlapját is. Születé- spkor Olrs^ár n három fiúval megáldott^ Tóth családnak 23 hold földje volt. A biztosabb boldogulást, netán a felemelkedést kereste az apa, ezért a fele föld árából Beregszászon vendéglőt nyitott. Az üzlet balul ütött ki, csődbe jutott a vendéglő. Vissza Olcsvára, majd Mátészalka következett, ahol a hajdani vendéglős állami alkalmazott lett. A fiú, Kálmán pedig népi kollégistaként érkezik a főváros forgatagába. Az Építőipari Műszaki Egyetemen tanul, a Szabadságharcos Szövetségben tevékenykedik, 1948-ban már a Magyar Dolgozók Pártja tagja. Felfigyelnek rá, átirányítják a Kossuth Katonai Akadémiára, majd a Szovjetunióban egyéves tiszti továbbképzésen vesz részt, hogy főhadnagyként már. idehaza oktassa a leendő tiszteket. Aztán — ugyanazzal a káderlappal, amellyel egyengették az útját — 1952-ben leszerelik, kizárják a pártból, örülhetett, hogy á Földalatti Vasút Tervező Vállalatnál harmadára csökkent, alig 650 forintos havi fizetésért műszaki rajzoló lehetett. Járt a föld alatt, a túlnyomásos keszon- ban, ahol a metró építésének minőségét vizsgálta, s jár most több tíz méteres magasságban úgy, hogy tudja, alatta a méteres beton védelmében a megszelídített atom termeli az áramot. Itt is, ott is emberek, értékek biztonsága függ jó ítéletétől. Közben a haja megfehéredett, az apró lányka helyett már a kisunoka gőgicsélése fogadja családi körben. Az építők mindenütt hálával gondolnak megfontoltságára, nyugalmára. Tölt egy pohár gyümölcslevet, megkoccan kezében a pohár. — A gyomrom — mentegetődzik. — Csak összeszedtem egy kis nyombélfekélyt. Az italt azélőtt se szerettem, a kávéról is lemondtam, egyedül a cigaretta maradt — s máris gyújt egy másikra. Szinte szakadatlan tanulás, újabb és újabb megbízatások. Ezek jellemzik életét az ötvenes évek közepétől. Folytatja az egyetemet esti szakon. Hetente négy estén iskolapadba ül, éjszakákon át rajzol. Hármas társbérlet, apró gyerek nyűge a vállán. így 1958-ban hajlik a hívó szóra, hazajön a szűkebb pátriába. A megyei tanácson kezd, egyszobás lakás várja Nyíregyházán. Végigjárja a ranglétrát a megyei építőipari vállalatnál, miközben mérnök-közgazdász diplomát szerez, vezetőképzőt végez. Egy kis kitérő Debrecenbe, majd az ötezres nagyvállalat műszaki irányítója Nyíregyházán, hogy az egész embert kívánó árvízi újjáépítés után ismét embert próbáló feladatot kapjon. Vállalatot szervez, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat sikeres indulása az 5 nevéhez fűződik. v — Üj feladatok sorakoztak, új embereket ismertem meg. A nyugodt munkához kellett a háttér, a feleségem, aki (még ha zsörtölődött is kissé) mindig mögöttem volt. Nehezen állt kötélnek, amikor a minisztériumba hívták főosztályvezető-helyettesnek. — Ügy könyvelem el magamnak azt a két és fél évet, mintha tanulmányúton lettem volna. Hiába, a kivitelező építőipar tetszik nekem — állapítja meg. Azt a vállalatot bízták rá közel négy éve, amelynek legnagyobb feladata a paksi atomerőmű építése. Kétmilliárdon felüli éves termeléssel kiemelkedő ipari létesítményeket valósítanak meg, mint az új Athenaeum Nyomda, ahol több napilap készül. Sikeres ember, amennyiben a kitüntetéseken, jutalmakon keresztül méri valaki a sikert. Az atomerőmű, avatásakor kapta meg harmadszor a Munka Érdemrend arany fokozatát, elismerték tevékenységét az Alpár Ig- nác-emlékéremmel és számtalan más kitüntetéssel. ö azonban — s ez jelleméből, egész életfelfogásából ered — mindennél többre tartja az emberek megbecsülését. — Hitvallás — meditál — a fenét (szalad ki a száján), de az emberekben lehet bízni. Mindig azt mondom: egy vezetőnek pszichológusnak is kell lennie. Emberi kapcsolatok nélkül nincs vezetés. Ha az ember kifelé nagyobb követelményt támaszt, mint önmagával szemben, akkor az a bolt nem megy. Meglehet, erre kevés a nyolcórás munkaidő, de kell a szakma szeretete, a másik megnyerése. Ha együtt sütjük ki az új megoldási, s nem utasításban adom, akkor azt a másik is teljes szívvel csinálja. A kórházi pavilon építésénél a kubikosok együtt ebédeltek az orvosokkal, ápolónőkkel. „Ti sem vagytok alábbvaló emberek, mutassátok meg, hogy tisztességesen viselkedtek” — kapták az igazgatói tanácsot. Máskor a kőműves jött hálálkodva, mert sikerült a gyerekén segíteni, a legnagyobb gondja oldódott meg ezzel. A vezérigazgató most sem megy el köszönés. nélkül a munkások mellett, nem a szokásos „Hogy vagyunk, hogy vagyunk?” — választ sem váró kérdéssel tudja le a kapcsolatokat. Brigádok bíznak benne, így a közvetlen munkahelyi vezető érzi, a termeléshez az ember becsülete is kell, kevés a parancsszó. Az Örs vezér terénél két és fél szobás tanácsi lakásban él. Reggelente metróval jár be munkahelyére. Az irodájában legfeljebb a virágokat cserélték ki, mióta beköltözött. Nincs villája a Balaton mellett (nem is lesz), s tudván tudja, egyesek megmosolyogják érte, hinni sem akarják, 1 gy pozícióját, kapcsolatait nem a maga gyarapodására használja fel. Korántsem aka: nagy szavakat használni, amikor így vall: — Soha nem abból indultain ki, hogy vigyem valamire az életben. Mégis hiszem, tisztességes munkával hosszú távon eléri az ember azt az erkölcsi, anyagi megbecsülést, amiből meg lehet élni, megfelelő szolidsággal. Járjuk az országot, talán felhúzunk egy faházat a Börzsönyben nyugdíjas éveinkre, s gondolunk Szabolc.r; is. Ne vegye senki beképzeltségnek, de ha alaki, én tudom, mit fejlődött az országnak ez a része Egyszer majd nem vendégségbe megyünk, hanem stikában végigkocsikázzuk ismét a megyét, hogy újra lássam a változott tanyákat, városokat. >. Lányi Botond Miss Marple a gyilkost keresi A Moszfilm Stúdióban készült a nemrég elhunyt Alek- szandr Alov és társa, Vlagyimir Naumov világhírű rendezőpáros műve, A part. Az adaptáció alapja Jurij Bondarev magyarul is olvasható regénye. A főszerepeket Na- talja Belohvosztyikova és Borisz Scserbakov játssza. Agatha Christie közkedvelt regényalakja, Miss Marple a hőse Vagyim Gyerbenyev produkciójának, amelynek címe: Miss Marple a gyilkost keresi. Az elemek ismertek: ősi fészek, nagy család és személyzet, gyilkosságok — és természetesen izgalmas nyomozás. A krimi főszerepét a népszerű fiatal színész, Andrej Haritonov játssza. A képek után ítélve szórakoztató vígjáték A szerelem elóérzete. Rendezője To- vik Sahvargyijev, főszereplői: Irina Alfjorova, Alekszandr Abdulov, Ligyija Szmirnova és Mihail Gluzszkij. Alekszej Arbuzov színdarabja nyomán forgatta Szavva Kulis A régi Arbat meséi címmel új filmjét. A történet nálunk is ismert, a főszereplők: Igor Vlagyimirov. Zinovij Gerdt és Larisza Szucskova. A Magyarországon is kedvenc Ludmilla Gurcsenko legújabb filmje. A fiatalság receptje. Karel Capek A Makropolusz-ügy című könyve alapján forgatta Jevge- nyíj Ginsburg az utópisztikus történetet egy 300 éves asz- szonyról. Elina Makropoluszt Gurcsenko játssza, partnerei Oleg Boriszov, Szergej Saku- rov, Armen Dzsígarhanjan. Jurij Nagibin A Berendej- erdő című elbeszélése nyomán készült A' művész felesége című film, Alekszandr Pankratov rendezésében. Mai történet szerelemről, hivatásról, hűségről és tehetségről. A főszereplők: Valentyina Tyelieskina, ismét Szergej Sakurov és a rendező-színész, akinek sorozata most megy tévénkben: Nyikita Mihal- kov. A köztársasági stúdiókban is több újdonság látott napvilágot. A Beloruszfilmnél forgatták a Személyes leszámolást Alekszandr Karpov rendezésében. Központi hőse egy „kényelmetlen ember'. Főszereplői: Vagyim Szpiri- donov, Tatjana Taskova és Valentyina Tyitova. Ugyanennek a stúdiónak a produkciója a Viharszünet. amelyet Viktor Turov írt és rendezett. A cselekmény 1929-ben játszódik egy kis faluban. Főszereplők: Jelena Boriszova és Jurij Kaszjucsin. A fiatal és még fiatalabb nézők számára is több új film készült. Látványos, színes, zenés film A csod,adok- tor tanítványa. Rendezője Borisz Rizarev, főszereplői: Mihail Gluzszkij, Ariadna Sengelaja és Szvetlána Orlova. Karantén az óvodában, az ötévesek között. Erről szól Ilja Frez Karantén című komédiája, amelyben a többi között Tatjana Pelcer, Ligyija Fedoszejeva-Suksina és Pavel Kadocsnyikov látható a felnőtt szerepekben. Fiatalokhoz szól, a címe és a képek szerint vidáman, A nős agglegény. Vlagyimir Ra- govoj rendezte, sok ifjú színész közreműködésével. Natasa Belohvosztyikova, A part női főszereplője. Kirill Lavron Budapesten, Kállai Ferenccel. „Sárt sárra halmoznak" Ma már itt Szabolcsban, az ország egykoron legelmaradottabb vidékén is megengedhetjük magunknak, hogy különösebb áhitat nélkül lépjünk ki az utcára és természetes módon használjuk útjainkat. Bár az úthoz kapcsolódó legrégibb törvény, hogy haladni rajta mindig csak előre célszerű, most mégis egy kis visszatekintésre csábítanám azokat, akik szívesen végigkísérnek egy- egy fejlődési folyamatot. A Nyíregyházi Közúti IgazgaVárossá válásának tízéves évfordulója előtt tiszteleg az » fűzött könyvecske, amely Ny írbátor múltjából és jelenéből ad szemelvényeket. Kétszáz év történetének rövid summázatát adja Balogh István, aki röviden összefoglalja a hajdani mezőváros bin okosainak változását, az ismert levéltári adatok birtokában- Majd az 1512 és 1715 közötti levéltári kivonatok következnek, amelyek Szabolcs megye egykori levéltárából a helytörténettel foglalkozóknak adnak támpontot. Az iratokból kiviláglik, hogy ebben az időben a korábban kivívott mezővárosi kiváltságok megőrzését tartják a legfontosabbnak. tóság gondozásában jelent meg Kerekes Imre: A Sza- bolcs-Szatmár megyei közutak története című kiadvány. Ez a könyv a XIV. század első harmadától napjainkig kíséri végig megyénk közútjainak és a hozzá szorosan kapcsolódó más közlekedési ágak történetét. A laikusok számára is érdekes lehet annak leírása, hogy a juhászok egykor napi 1—2 deci pálinkáért hajnalban és alkonyaikor végighajtották a juhokat a készülő földmunkán és ez akkor hatásos tömörítésnek bizonyult. Erre a megoldásra utal a címben idézett mondat is,, amivel egy utazó jellemezte az akkori „építési eljárásokat”. Végezetül egy idézet a szerzőtől végső ajánA nyírbátori parasztházak építésinek néprajzi vonatkozásairól köz >! írást Szalontai Barnabás, amit ;>ól kiegészít néhány jellegzetes lakóház fotója. (Egyikét, másikát már csak a fénykép mentette át az utókor számára.) Kitűnik, hogy különleges jellegzetességei nincsenek az elöl kon- tyolt, nyeregtetős házaknak, amelyek a helyi építőanyagok, a vályog, a nád felhasználásával készültek elsősorban. Ami tanulság: a városias jelleg az egyes építési típusok időben gyorsabb megjelenésében mutatkoztak meg. Ha valaki pontos képet akar kapni egy tíz évvel ezelőtt városi rangot kapott település közelmúltjáról, az forrásmunkaként használhatja Reszler Gábor talásként a kiadvány lapozgatásához: „A feladatom az volt. hogy a Szabolcs-Szatmár megyei közutak történetét írjam meg, ez azonban szerteágazó, évekig tartó kutatómunkát igényel. Az. amit most adni tudok, csak az egész történeti vázlata, amiben még sok a pótolni és kiegészíteni való. Ügy gondolom, érdemes lenne fokozatosan egy-egy korszak történetét részletesen feldolgozni, annál is inkább, mert a közutak története a hazai történetírásban többnyire, mint mellékfeladat jelentkezik. Addig is, míg a részletes feldolgozásra sor kerül, tekintsék ezt a könyvet, minden hiányossága és gyengesége ellenére a megyénk közútjaival foglalkozó történetírás terén úttörő munkának.” Sárosi Erika nulmányát. A bevezető rész az utóbbi száz év legfontosabb adatait, eseményeit ismerteti, hogy ennek tükrében legyen meg az olvasóban az összehasonlítási alap az 1973-as várossá válás óta eltelt évtizedről. Mindezt jól kiegészítik Elek Emil fotói, idézve a múltat és a jelent. Egy életkörülményeiben, életstílusában változó város képe bontakozik ki, amely emberi léptékkel kíván a következő években is lakóinak otthonává válni. Kiderül, hogy meghatározó lett az ipar. a centrumjelleget erősíti a kereskedelem, a közlekedés, jól sáfárkodnak a kulturális örökséggel. Mindez a megtartó, a gyarapító erő jegyében történik. (Adatok Nyírbátor történetéhez. A Báthori István Múzeum kiadványai, 25. szám. Szerkesztette: Németh Péter) L. B. Emberi léptékkel
