Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-29 / 305. szám

1983. december 29. Kelet-Magyarország 3 Bereg boldogulása H a nem is az Óperenciás tengeren túl, de a Tisza és a határ között fekszik a beregi táj nagyobbik fele. Vasút nélkül, távol minden központtól. Ha más nem, akkor ez a távolság, az elszigeteltség azt su­gallja, hogy Vásárosnaménynak és környékének lehe­tőségei, következésképpen gazdasági eredményei jóval szerényebbek az ország más részeitől. Ám ha csak ön­magához viszonyítjuk a vidéket, máris szembetűnő a változás. Az ipar az utóbbi években megújult, tíz szá­zalék körüli a gyarapodása. A mezőgazdaság termelési eredményei (még az idei gyengébb évet is beszámítva) ebben az ötéves tervben jóval a tervezett fölött ala­kulnak. v ^ A kérdés csupán annyi — s ezt boncolgattuk Szabó Tamással, a városi-járási pártbizottság titkárával és munkatársával —, hogy elég-e a boldoguláshoz a mos­tani fejlődés, mennyit sikerül leküzdeni a korábbi hát­rányokból ennek a vidéknek. Az sem közömbös, sőt egyre inkább gondolkodásra késztető, milyen lesz a jö­vő, hogyan alakul, hogyan alakulhat a külső és belső körülmények hatására a beregi emberek sorsa. Két kéz már sok is, hogy ujjainkon összeszámoljuk az ipari üzemeket. A Magyar Acél tiszaszalkai gyárán kívül valamennyi a városban, Vásárosnaményban talál­ható. Ami jó: újak és megújulok ezek az üzemek. Bár korántsem lehet elmondani, hogy egyenes utat jártak be, inkább cikcakk, a sok változás a jellemzőjük, s példaként hozható az írógépgyár. amely az ötödik gaz­dánál tart, állandóan változó profilok mellett, a forgács­lapgyár is a harmadik gazdánál talált magára, gépállo­másból lett az acélárugyár, az üveggyár pedig egyene­sen gyümölcsaszaló üzemnek épült valamikor. Az vi­szont semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek az üzemek munkásokat nevelnek, új szakmá­kat honosítanak meg, s olyan bázis alakul ki általuk, ami a továbblépés záloga lehet. Amit önkritikusan megállapítanak a helyiek is: az üzemek eredményessége kicsi, a későn jött ipartelepí­téskor nem a gazdaságosságot vizsgálták elsősorban, ha­nem a környéken található olcsó munkaerő volt a csá­bító. Így a termelési folyamat sem lett teljes, a ruha­gyárban például hiányzik a kezdet, a szabászat', az író­gépgyárban máshonnan kapják az alkatrészek többsé­gét. Mindebből logikusan következik, hogy hiába nyug- • tázzák örömmel a gyáregységekben a központokból ka­pott dicséreteket, a becsületes munka elismerését, ha nem ismerik annak eredményességét, ha nem tudják, milyen módon tehetnének többet azért, hogy a nagy- vállalat is jobban állja a gazdasági élet viharait. A gyáregységi lét, a kisebb önállóság az egyik ol­dal, amiből a kisebb érdekeltségre lehet számítani. Em­líthető a ládagyár esete, ahol több tíz milliós volt a meg­rendelések csökkenése, s ezt időben nem tudták ellen­súlyozni más termékekkel. Az -írógépgyárnál a 80 szá­zalék fölötti tőkés exportarány mellett az alkatrészel­látás bizonytalanságai okoznak feszültséget egyszer tes- sék-lássék termelést mímelve, máskor túlórák garma­dával. A másik oldalon viszont leszögezhető, hogy sem­miféle létbizonytalanság nem fenyegeti a beregi üze­meket. Folyamatos gondot inkább a váltás ad, az ex- tenzív termelés, a folytonos növekedés egyeztetése az intenzív megoldásokkal, a jobb minőségre, magasabb feldolgozottsági fokra való törekvéssel. Az utóbbi három évben a beruházások révén 2—300 embernek teremtettek munkaalkalmat Vásárosnamény­ban és körzetében. Azonban éppen az üzemi rekonst­rukciók révén, a célszerűbb létszámgazdálkodással mindössze ennek a felével növekedett ténylegesen az ipari munkások száma. Mindez előrevetíti a jövő gond­jait is. Különösen Tarpa környékén volna szükség va­lamilyen új üzemre. A Hazai Fésűsfonó tervezett be­ruházása jelenthet megoldást. A számítások szerint 1985 után romlik erősebben a helyzet a körzetben. Évente 6—700 gyerek fejezi be tanulmányait ekkor, s a helyi vezetés teljesen érthetően egyáltalán nem tartja meg­nyugtatónak, ha jelentős részük a budapesti segédmun­káshiány pótlására fogná a vándorbotot. Az ellentmon­dás feloldására egyedül a helyi lehetőségek, eszközök minden bizonnyal kevesek lesznek. Szorgalmazzák ugyan a termelőszövetkezeti melléküzemágak gyarapí­tását, azonban ennek mértéke nem éri el azt a szintet — nem beszélve a jövedelemezőségéről, a szakképzett­ségi szintről —, ami megoldást hozhat. A beregi mezőgazdaság jól alkalmazkodik a sza­bályozáshoz, a tájtermelés lehetőségeihez. Sommás a megállapítás, azonban a tények bizonyítják, hiszen a gabonaprogramot maximálisan figyelembe vették, há­rom év alatt háromezer hektárral nőtt a vetésterület. Az állattenyésztésben minőségi változás tapasztalható, a hús- és tejtermelés szintjével elégedettek lehetnek, komolyan vették a takarmánytermesztés és állattenyész­tés összhangjának megteremtését. Mégis zavaró — s a gazdálkodó embernek egyáltalán nem megnyugtató —, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége foko­zatosan csökken. Igaz, 3—4 termelőszövetkezetnél vár­nak csak veszteséget, azonban a gyenge termőhelyi adottságok, a rossz közgazdasági környezet mindegyik üzemnél érezteti negatív hatását. Biztosan csak azok állnak meg a lábukon, akik melléküzemet létesítettek. Aranyosapáti, Tarpa, Csaroda jóformán ennek köszön­heti eredményességét, mert az almatermelés egyharma­dos csökkenése az idén szinte kivédhetetlen kárt oko­zott valamennyi gazdaságban. Sorolhatók tovább a mezőgazdasági termelés bi­zonytalanságait fokozó tényezők. Több szövetkezet az árterületeken rendelkezik jelentős nagyságú területtel, ez eleve meghatározó, mint ahogy a Tiszahát vízren­dezésének megoldatlansága is gátló ok. Ezekkel kellene szembehelyezni az emberi tényezőket, s való igaz, hogy a három év alatt szinte teljesen kicserélődött vezető garnitúra többre képes, de szinte alig található meg a második vonal, a nagy távolság érezteti kedvezőtlen ha­tását a szakemberek számában is. A zok, akik Bereg boldogulásáért akarnak tenni, nem járhatnak a fellegekben. Tudják, hogy na­gyobb erőfeszítésekre van szükség, mint másutt, hogy azonos eredményeket csikarjanak ki. Azonban a tettvágy megvan, s ez bizakodásra ad reményt. ' Lányi Botond V________________________________/ Új kályhaesempegyárat épít az ÉPSZER Nyíregyházán, a Derkovits utca végén. Az 57 milliós beruházással épülő lé­tesítményben jelenleg a kemence és a gépek alapjait készítik a kivitelezők. Az új gyárat várhatóan 1984 nyarán helyezik üzembe. (GB) f Javul a szolgáltatás Legjobb cégér a jó mun­ka — tartják a kisiparo­sok. De az sem mindegy, hogy milyen körülmények között fogadják megrende­lőiket a mesterek. Szerte a megyében sorra-másra épülnek a kisipari szolgál­tató központok. Ezekben korszerű, jól felszerelt műhelyekben dolgoznak a szakemberek. Fejlesztés: 28 millióért A hatodik ötéves tervidő­szak elején az Országos Terv­hivatal 8 millió forintot bo­csátott megyénk rendelkezé­sére a kisipari szolgáltatások fejlesztésére. Ez összeg fel- használásával 16 mesterek há­za illetve szolgáltatóház, va­lamint egy gépjavító szerviz építése vált lehetővé Sza- boles-Szatmárban, azokon a településeiken, melyeknek nagy vonzáskörzetük van. A tizenhét létesítmény mint­egy 28 millió forintba kerül, ezért össze kell fogniuk az iparosoknak, hogy a tervek­ből valóság legyen. Az álla­mi támogatás mellett a KI- OSZ majd 4 és fél millió fo­rinttal járult a költségekhez. A többi pénzt a helyi taná­csok, s a kisiparosok hozzá­járulásából, valamint társa­dalmi munkából teremtik elő. Múlt év tavaszán kezdőd­tek meg az építkezések. El­sőként Tiszavasváriban, Ti­szadadán, Tdszadobon, majd Ibrányban, Ajakon, Dombrá- don végül Apagyon készült el a szolgáltató központ. Ezek közül 4 inesterek háza lett, melyekben szinte kivétel nél­kül munkaviszony, illetve nyugdíj mellett dolgozó kis­iparosok kapták? helyet, akik munkaidő után fogadják a megrendelőket. A három szol­gáltatóházban pedig főfog­lalkozású iparosok dolgoznak. A hét szolgáltató központban összesen 45 műhely létesült. Műhely Nyírmadán Három műhellyel bővült Nyíregyházán a Ságvári-tele- pen átadott szolgáltatóház. Az épület udvarán égy esztergá­lyos, agy műszerész és egy autóvillamossági szerelő nyi­tott műhelyt. Nyírmadán pe­dig a tanács tartós használat­ba adta a KIOSZ-nak az egy­kori sütőüzem épületét, ahol a jövő év első felében hat kis­iparos részére alakítanak ki műhelyt. Leveleken és Fehérgyarma­ton jövő év első felében ad­nak át egy-egy szolgáltatóhá­zat. Vásárosnaményban szin­tén jövőre fejezik be a gép- járműjavító bázis építését, s hozzáláttak a nagyhalászi mesterek háza, valamint a máriapócsi szolgáltatóház munkálataihoz is. A tervek szerint Nyíregy­házán, a Dózsa György úton hoznak létre egy szolgáltató centrumot. Itt — a lakossági igények alapján — 10—15 kisiparos dolgozik majd. A háromszintes épületben he­lyet kap a megyei és a váro­si KIOSZ, a Kisipari Termel­tető Vállalat, a megyei KI- SOSZ, valamint a megyei autóklub irodája is. Az épü­let tanulmánytervét már megrendelték a NYIRTERV- tőü. Várhatóan 1985 első felé­ben készül el az épület mint­egy 14 millió forintos költ­séggel. 1985 végéig még Nyírbél te­ken, Nagyecseden, Tiszaszal- kán, Kölesén tervezik egy-egy szolgáltató központ építését. Saját erőből is A szolgáltatások fejleszté­se érdekében számos helyen állami támogatás nélkül épí­tenek műhelyt megyénkben a 7 iparosok. Nyíregyházán, a piaccal szemben hatan fogtak össze egy pavilonsor építé­sére. Tiszalökön hat, Vásá­rosnaményban öt kisiparos társult hasonló módon üz­letsor létesítésére, — saját erőből. A vállalkozó szellemű iparosoknak, például a terve­zéshez, az építkezéshez mű­szaki ellenőrzéshez nyújt se­gítséget a KIOSZ. (h. zs.)" mwark Twaint a ki- jjg adói állandóan becsapták. Az író­nak egyszer elfogyott a béketűrése, és elhatá­rozta, hogy minden kap­csolatot megszüntet az American Publishing Companyvel, amelynek az igazgatója egy bizo­nyos Newton Case volt. Hogy megnyerje a vár­ható pert, az író a Pe­arce ügyvédi irodához fordult segítségért. Mi­után megfelelő tanácso­kat kapott, néhány nap múlva újra benézett az ügyvédhez. — Nos, mi újság, kö­zölte Newton Case-zel, hogy beperli? — kérdez­te az ügyvéd. — Igen, uram — vá­laszolt Mark Twain. — És ő mit mondott? — Azt mondta, men­jek a fenébe. — És erre ön mit tett? — Hogyhogy mit?! Idejöttem önhöz! Mark Twain egyszer elment egy vendéglőbe. A zenekar azonban olyan hangosan játszott, hogy lehetetlen volt nyugod­tan beszélgetni. Az író kivárta a megfelelő pil­lanatot, odament a kar­mesterhez, és megkér­dezte, játszanak-e a ze­nészei a közönség kíván­sága szerint. — Igen, uram — felel­te készségesen a kar­mester. — Remek. Akkor én azt kívánom, hogy játsszanak — egy domi­nópartit! ★ Mark Twain egyszer gyászjelentést kapott egy szenátor temetéséről. Az író megjegyezte: — Nem voltam haj­landó részt venni ennek az embernek a temeté­sén, de udvarias levelet küldtem, amelyben kö­zöltem, hogy bár nem mehetek el — de őszin­te szívből üdvözlöm ezt az eseményt! ★ Mark Twaintől egy­szer megkérdezte vala­ki, nem ismer-e valami­lyen szert az első pillan­tásra fellobbanó szere­lem ellen? — Dehogynemt — vá­laszolta az író —, má­sodszor is figyelmesen szemügyre kell venni a hölgyet! (Fordította: Gellért György) N ovember közepén hir­telen beköszöntött a hideg és december elejéig csak erőlködött a tél. Aztán megjött a hó, mínusz húsz fokig süllyedt a hőmé­rő higanyszála. Ám nem tar­tott sokáig a téli csapadék, egy melegfront kisöpörte a Kárpát-medencéből a hideg­gel együtt, s azóta ugyancsak tavaszias az időjárás. A ko­rai hideg arra volt jó, hogy megakasztotta a szántást, a gyors olvadás után pedig la­za, sáros lett a talaj felszí­ne. Csendesen telt a karácsony a téli határban, csak az állat- tenyésztő telepeken dolgoz­tak. Ami természetes, hiszen az állatok életfunkcióit az" ünnepek nem befolyásolják. A legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben karácsonyt megelőzően és a két ünnep között veszik ki maradék sza­badnapjaikat a dolgozók. Ilyenkor otthon is találnak bőségesen munkát, s ha mást nem, hát disznót vágnak. A falvakban még ma is honos ez a szokás, gyakran hallani hajnalokon sivító hangokat. Persze teljesen nem -áll meg az élet a földeken sem. Igaz, szántásról, fejtrágyázás­ról sok helyen szó sem le­het, mert a talaj nem bírja el a gépeket, azért a Szerves trágyát összegyűjtik, szarvas­ba rakják. Ezzel is gyorsítják a következő hetek munkáját. A gyümölcsösökben is meg­indult az élet, metszik az al­mafákat, megszabadítják a felesleges ágaktól, gallyaktól. A gépműhelyekben télen van a legnagyobb munka. A me­gyében több mint négyezer traktor, majd ezer kombájn segíti a mezőgazdasági mun­kát, s ezek zömét januárban, februárban átvizsgálják, fel­újítják, kijavítják. Nem kis feladatot jelent ez a gépesí­tési ágazatban dolgozóknak. Tétlenkedésről tehát szó sincs a mezőgazdasági nagy­üzemekben, télen is megvan az elvégzendő feladatok rend­je. Felmérik a gazdaságok vagyonát, készül a mérlegbe­számoló, a zárszámadás. A gyakorlati szakemberek az új szabályozók tükrében látnak hozzá a jövő évi tervek el­készítéséhez, hogy azt janu­árban, februárban ismertes­sék a közgyűlésen a tagság­gal. Addig még az időjárás­tól függően szántanak (ha nem fagy) vagy fejtrágyáz­nak (ha fagy). Mert ötven­ezer hektár terület ekére, a több tízezer hektáros őszi vetés pedig tápanyagra vár. A jövő évi kenyérnek- és ta- karmánynakvalóról van most szó. Sipos Béli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents