Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-28 / 304. szám

1983. december 28. Kelet-Magyarország 7 1 # ■■ >■ MII Köszönjük bizalmukat! 1983-ban meghaladta a kétezret a szerkesztősé­günkhöz érkezett levelek száma, amelyben olvasó­ink megtisztelő bizalom­mal fordulnak hozzánk kü­lönböző gyakorlati, vagy családi, érzelmi gondjaik­kal, vagy éppen közérde­kű dolgokra hivták fel a figyelmünket. Kaptunk olyan leveleket is, melyeknek írói nem dicsértek, nem marasztal­tak el senkit sem, nem kértek tőlünk lakást, tele­font, protekciót, semmit sem. Illetve valamit még­is, hogy olvassuk el leve­lüket, egyszóval azt kér­ték, hogy hallgassuk meg őket, mert valakinek el kellett mondaniuk mun­kahelyi problémájukat, érzelmi kuszaságukat, csa­ládi konfliktusukat. Érkeztek viszont olyan levelek is, melyeknek írói azért fogtak tollat, hogy összeköttetést keressenek, hogy valamihez gyorsan hozzájussanak, hogy ügyük elintéződjön rövid úton, lehetőleg azonnal, hogy dolgukat soron kívül enge­délyezzék, elbírálják, vég­rehajtsák. Vagyis megke­resnek bennünket is a kis­kapu keresők, akik azt tartják: nem érdemes meg­kísérelni a szabályos utat — „kár arra menni” — mondják, vagyis amerre az emberek többsége megy a szabályos, a járható úton. Ezek a levélíróink úgy gondolják, hogy ha hoz­zánk fordulnak egy tollvo­nással elintéződik ügyük. Tévednek, mert szerkesz­tőségünk ilyen hatáskör­rel nem rendelkezik, no­ha a hozzánk fodulók ügyét szívvel-lélekkel, ha kell egy kis furfanggal is igyekszünk elintézni, de csak a járható egyenes úton. Senkit sem tudunk személyes előnyhöz jut­tatni, vagy olyan szándé­kában segíteni, amellyel másokat lekörözne. Sokszor olvassuk nagy- családosok, kiskeresetűek, kisnyugdíjasok levelét, amelyben tanácsot kérnek, hogy ezt vagy azt meg­próbálják-e, mert nekik nincs pártfogójuk, se fö­lösleges forintjuk, ezért úgy vélik, hogy nem sok esélyük van arra, hogy dolguk elintéződjön. ök azok, akik nem is tartják erkölcsösnek a külön utakat, amire szerencsé­re egyre kevesebb szük­ség van. Hiszen a legtöbb hivatalban, intézményben olyan emberek vannak többségben, akik odaadás­sal meghallgatják, elol­vassák a hozzájuk fordu­lók kérését, panaszát és azon vannak, hogy kinek- kinek a dolga, ügye végé­re pont kerüljön mihama­rabb. Nekünk is ez a szemé­lyes tapasztalatunk, hi­szen a mi munkánkat is számos intézmény, hivatal, vállalat segíti. Segítő szándékukról min­dén esetben meggyőződhet­tünk, ha korábban téved­tek, azt korrigálják, oly­kor ha kell méltányossá­got is alkalmaznak. Kö­szönjük az eddigi segítsé­güket, és ugyanígy levél­íróink bizalmát. Soltész Ágnes RENDSZÁM NÉLKÜL SZÁGULDÓK Többször megesik, hogy Kisváráéról Nyíregyháza fe­lé tartva, száguldó kisteher­autók előznek le. Mint meg­tudtam a VAGÉP Vállalat a Szovjetunióból érkező jár­műveket Tuzséron fogadja, s Nyíregyházán veszik reví­zió alá ezeket az új, még rendszám nélküli autókat. Ahogy hallottam, már az is sza­bálytalan, ha a nekem megen­gedett sebességgel közleked­nek, mert az útvonalenge­délyben ettől kisebbet szab­tak meg. (Érthetően, hiszen ezután vizsgálják át őket tü­zetesen, s látják el rendszám­mal.) Elhiszem, hogy a válla­lat nehezen tudja ellenőrizni a szabálytalan gépkocsiveze­tőket, de ha csak annyit ten­nének, hogy a tuzséri indulá­si és a nyíregyházi érkezési időt összehasonlítanák, már­is kiderülne, ha valaki vét az előírásokkal szemben, s ezzel mások biztonságát is veszé­lyezteti az úton. Trombitás Béla Debrecen, Csapókért u. A LAKOSSÁG SEGÍTSÉGÉVEL „Útjavítás bosszúsággal”' címmel jelent meg a közel­múltban Antalóczi Tiborné nyíregyházi lakosnak a Ma­dách utcai útjavítással kap­csolatos észrevétele, hogy az út járhatatlanabb, mint volt. Ez késztetett bennünket ar­ra, hogy ezúton kérjük az érintett lakosság társadalmi összefogását, önzetlen köz­reműködését az út rendbeté­teléhez. Nyíregyházán a Ma­dách utoa útjavítására vonat­kozó kérések, közérdekű be­jelentések több éve témája a tanácstagi beszámolóknak. 1983. november 4-én a Haza­fias Népfront 4. sz. körzeti bizottsága az utca lakóinak társadalmi munkavállalását kérte, a munka időbeni meg­jelölésével. A városban lévő vállalatok is — felkérésünk­re — támogatják e munka­akciót, erőgépet biztosítottak, s az út feltöltéséhez alap­anyagot. Ennek az elterítésé­hez kértük november 10-én ismételten az utca lakóinak a segítségét. Sajnos, hogy a vál­lalatoktól kapott segítséggel nem állt arányban a lakosság által vállalt munka teljesí­tése. Látva a nagy eső utáni ál­lapotot, ismét két tehergép­kocsi anyagot szállítottunk az út feltöltéséhez, amely el- egyengetése csak a vállalt társadalmi munka révén old­ható meg. Ehhez kérjük is­mételten az utca lakóinak a segítségét, és köszönjük a vállalatok által nyújtott tá­mogatást. A Hazafias Nép­front 4. sz. körzeti bizottsága nevében: Driszku János körz. biz. tit­kár és Makara István körz. biz. elnök NÉVTELENÜL, ŐSZINTÉN Ellenemre van minden faj­ta névtelen levél. Mégis hely" zetem arra kényszerít, hogy névtelenül írjam meg észre­vételeimet a megyei kórház nőgyógyászati osztályon fo­lyó gyógyító munkáról. Név­telenségemet indokolja, hogy semmi kedvem újságban köz­hírré tenni nőgyógyászati nagy műtétemet. Remélem a levél közlésének ez nem akadálya, ha igen akkor sajnálom, hogy csak a rosszat hiszik el a névtelen levélírókról. Ez év december elején kellett be­vonulnom a kórházba. A for­maságokon átesve azonban rendkívüli biztonságot érez­tem. Alapos belgyógyászati kivizsgálás műtét előtt; a mű­tét előestélyén elbeszélgetés az orvossal, aki tájékoztatott a várható eseményekről. A műtét jól sikerült. A műtést végző orvos néhány biztató szót szólt előbb hozzám, ami biztonságot adott, tudtam, hogy a műtét alatt semmi baj nem történhet. A műtét után többszöri — naponkénti — orvosi ellenőrzés, az állapo­tomról készült pontos kimu­tatás. mind-mind megerősí­tett abban, hogy az osztályon mindenki azért van, hogy meggyógyítson. Lehet, hogy nem tudtam pontosan érzé­keltetni azt, hogy én miért tartom jónak, színvonalasnak a nőgyógyászati osztályon fo­lyó gyógyító munkát, de sze­rettem volna sokaknak el­mondani, hogy örülök amiért Nyíregyházán kezeltettem magam. Egy elégedett beteg KULTÜRHÁZ PROGRAM NÉLKÜL Az egész heti munka után, szombaton és vasárnap szíve­sen szórakozna Vaja község fiatalsága a kultúrház által kínált programokon. Csak­hogy mindössze egyetlen le­hetőség az asztalitenisz, he­lyesebben az is csak lenne, mert ha felmennek a fiatalok (saját felszereléssel) a kultúr - házat zárva találják. Vetél­kedőkről. zenés rendezvé­nyekről nem is álmodhatunk. A filmvetítések is szaksze­rűtlenek, kevésbé élvezete­sek. A hosszú téli estéket pe­dig szívesen töltenénk a kul- túrházban, tartalmas szóra­kozással, a vajai KISZ-fiatalok CSAK LENNE ... A közelmúltban olvastam, hogy „jubilál a harisnyanad­rág” vagyis, hogy fél évszá­zados múltra tekint vissza. Az írás olvasása közben ju­tott az eszembe, hogy a hi­deg téli napokban szívesen viselnénk vastag meleg ha­risnyanadrágot, de hiányzik az üzletekből. Legutóbb két évvel ezelőtt tudtam ilyet ven­ni, azóta nincs, nem kapnak az idén — mondják a keres­kedőik. Miért hiánycikk a meleg női és férfi harisnya- nadrág? Nagy Lajosné Vásárosnamény Lenin utca 23. szám VAN SZABAD HELY? A napokban egy vasúti ko­csi fülkéjében négyen utaz­tunk. Rajtam kívül egy hölgy és egy 15 év körüli leány meg egy fiú. Ők hárman összetar­toztak. A folyosóról egy idős ember hosszasan küszködött a nehezen nyíló ajtóval, majd megkérdezte: „van szabad hely?” Nincs — válaszolta a kislány szemrebbenés nélkül, pedig még négy ülőhely is volt. Az öregember értette a dolgot és tőlem is megkér­dezte, hogy leülhet-e. Tudtá­ra adtam, hogy van szabad hely, hacsak az említett sze­mélyek nem várnak még va­lakit. Mint kiderült nem, s így leült az öregember. A kislánynak , a hazugság lát­hatóan nem okozott lelkiis- meret-furdalást. Ilyenek is tudunk lenni. Mikes Jolán nyíregyházi lakos Szerkesztői üzenetek Illés István nyíregyhá­zi, Danku Ernőné záho­nyi, Szűcs Béla kisnamé- nyi, özv. Gáspár Péterné besztereci, Tóth Miklós bátorligeti, Nagy Lajosné vásárosnaményi, Gerő Gé- záné kisvárdai, özv. Szán­tó Józsefné kisvárdai, Pa­taki Sándorné aranyos- apáti, Toka Sándorné nagykállói, Nagy György máriapócsi, özv. Lakatos Vilmosné tiszavidi, Kul­csár Sándor nyíregyházi olvasóink ügyében az ille­tékesek segítségét kértük. Varga Istvánná piricsei olvasónk kedves köszönő sorait megkaptuk, örü­lünk, hogy segíthettünk. Sándor István balkányi lakost a megyei állat­egészségügyi állomás rész­letesen tájékoztatta ügyé­vel kapcsolatosán. CserjéS-'József nyíregy­házi olvasónk televízióját a Hírex Vállalat megjaví­totta. Huncsik József kótaji lakos gyermekeinek neve­lési segélye ügyében a községi tanács intézkedik, jelenleg pedig rendkívüli segéllyel támogatja a csa­ládot a szakigazgatási szerv. Kozma Györgyné tisza- dadai levélírónk a rekla­mált illetményföldre járó juttatást megkapta. Várnagy Gyula nyírbo- gáti lakost a Volán 5. sz. Vállalat tájékoztatta, hogy Nyíregyházán, a Jókai té­ri autóbusz-pályaudvaron a hónap bármelyik napján lehet bérletet váltani, reg­gel öt órától este 19 óráig. Bállá Zoltánná dombrá- di olvasónkat a megyei il­letékhivatal többek közt arról is tájékoztatta, hogy a levelében reklamált ösz- szeg visszatérítése. esetén a befizetési csekkszelvényt a hivatalnak be kell von­nia. Nagy Bertalanná berke- szi lakost a társadalom- biztosítási igazgatóság ha­tározatban értesítette nyugdíj ügyével kapcsola­tosan. Az illetékes válaszol AZ UTASOK KÉRÉSÉRE A november 16-1 Fórum rovatban Garda Árpád nyír­egyházi lakos az M 15-ös já­rat közlekedését kifogásolta. Tájékoztatásul közöljük, hogy e járat beindításával nem feltétlenül a ritka megállás­sal történő eljutás volt a cél, hanem az, hogy átszállás nél­kül oldjuk meg a dolgozók utaztatását a lakótelep és a munkahelyek között. Az uta­zóközönség kérte, hogy az M 15-ös járat minden megál­lóhelyen álljon meg. E ké­rést felülvizsgálva az 1983. május 29-i menetrendválto­zástól ennek eleget tettünk. Ezzel egyidejűleg a jobb ki­szolgálás érdekében a ko­rábbi 5 járatpár helyett a vonalon 10 járatpárt közle­kedtetünk. Szombaton, va­sárnap és ünnepnapokon át­szállással ugyan, de biztosí- tótt a közlekedés ezen a vo­nalon, a munkanaphoz vi-. szonyítva csak 17 perccel kell korábban elindulni a lakó­helyről ahhoz, hogy időben beérjenek a dolgozók a mun­kahelyükre. Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza (A szerk. megjegyzése: „Csak 17 perccel?” A kibicnek sem­mi nem drága!) T. I. vásárosnaményi levélírónk leánya lakóházát a testvéreinek kívánja ajándékozni, ő pedig a szüleihez köl­tözik, és gondoskodni fog szülei eltartásáról, akik a gyer­meknevelésben nyújtanak majd segítséget. Levélírónk azt hallotta, hogy mivel a lakás még nincs tíz éve a tulajdo­nában, ezért jövedelemadót kell majd fizetnie. Valóban így van-e? — kérdezi. Ha valaki egy ingatlant vásárol, és azt 10 éven belül értékesíti, lényegesen magasabb áron, mint amennyiért vette és az ingatlanra nem fordított semmit, amely az ér­tékét növelte volna, akkor a különbözet után valóban jö­vedelemadót kell fizetnie. Ebben az esetben ajándékozási szerződés szóba sem kerülhet, az ajándékozó nem tesz szert jövedelemre. Az ajándékozási szerződés alapján a vagyonátruházási illeték az érték után (amely 500 ezer forint) a testvérek egymás­nak történő ajándékozás esetén 66 250 forint. Ifj. Bacskő Gábor hajdúszoboszlói olvasónk egy ingat­lanhányadot örökölt, amely önmagában akkora terület, hogy lakóházépítésre alkalmas. A társtulajdonosok hozzájáru­lásával az építést már meg is kezdte, a lakás tető alatt van. Szeretné az ingatlant elkülöníteni, ügyvédje a szer­ződést már el is készítette, az egyik társtulajdonos azonban nem hajlandó azt aláírni. Az ügyvédje arról tájékoztatta, hogy ebben az esetben pert kell indítani és a bíróság fogja a tulajdonközösséget megszüntetni. Tanácsért fordult hoz­zánk levélírónk, de mi is csak azt tudjuk mondani, amit jogi képviselője, hogy ha a felek között egyezség nincs, a bíróság szünteti meg a tulajdonközösséget. Szabó István kisvárdai lakos két gyermek után gyer­mektartásdíj fizetésére van kötelezve. Ezt követően balese­tet szenvedett, elvesztette a jobb szemét, gyakran van 'táp­pénzen emiatt, és keresete egyébként is csökkent. 1982-ben újabb házasságot kötött, feleségének az első házasságából van egy gyermeke, aki után tartásdíjat nem leap ugyan, de árvaellátásban részesül. Levélírónk kérdezi, hogy kér- heti-e a tartásdíj leszállítását. A gyermektartásdíj felemelését, illetve leszállítását mindig lehet kérni, ha arra alapos ok van. Amennyiben a jövedelme levélírónknak lényegesen alacsonyabb, mint a tartásdíj megállapításakor volt, annak megfelelően álla­pítják meg az új tartásdíjat. Feleségének a második há­zasságából származó gyermeke olyan mértékben számít be, amilyen mértékben rászorul a tartásdíjra. Az adott eset­ben azonban nem lehet figyelembe venni, mert havi 1400 forint árvaellátás mellett külön tartásdíjra nem szorul rá. Özv. P. Istvánná baktalórántházi lakos édesapja újabb házasságot kötött, de még abban az évben meghalt. Levél­írónk édesapjának özvegye a közös lakásból elköltözött, adót nem fizet és az épület karbantartásával sem törődik. Levélírónk szeretné tudni, hogy az örökösök eladhatják-e ezt a lakást, és hogy az özvegy részesül-e a vagyonból? Az ingatlannal kapcsolatos fenntartási költségeket és az adót ténylegesen annak kell fizetni, aki az ingatlant valójában használja. Ha ez a lakás az elhalt édesapa ki­zárólagos tulajdona volt, akkor a túlélő házastársat meg­illeti az özvegyi haszonélvezeti jog és ezen az alapon, a lakás tényleges használójától akár használati díjat is kér­het, ez esetben az adót be kell számítani. A lakást el lehet adni, akár úgy is, hogy fennmarad a haszonélvezeti jog és ebben az esetben majd az új tulaj­donos számol el a haszonélvezővel, de tehermentesen is el lehet adni, akkor a haszonélvezet ellenértékét meg kell fi­zetni, ez egyezség kérdése. Vagy a bíróságtól is lehet kérni az ellenérték megállapítását, és ez esetben annak összege több dologtól függ, a lakás nagyságától, a tényleges hasz­nálattól stb. Korbács Miklós nyírbátori lakos édesapja meghalt. Hagyatéki tárgyalást nem folytattak le, mert édesapja köz­lése szerint a lakóház, amelyet közösen építettek, az a fe­lesége által örökölt telekre került, s a házingatlan levél­írónk édesapja nevén volt, aki időközben újabb házassá­got kötött és a lakást elajándékozta a második feleségének, majd értékesítették a lakást. Közli azt is levélírónk, hogy kapott egy bírósági határozatot, mely szerint a lakás fele része az övé és a testvéreié, de a lakást értékesítették ko­rábban. Levélírónk szeretné tudni, hogy miként juthat mégis az örökrészéhez. A levélből kitűnően pert indítottak, amelyben kérték annak megállapítását, hogy az édesanyja fele részben tu­lajdonos, mert közösén építették a lakóházat, és ezt a bí­róság meg is ítélte. Az lett volna a helyes, ha a földhiva­talnál feljegyeztetik, hogy az ingatlan per alatt áll, mert így a vevő is felel az esetleges tartozásért. Mindenesetre ha a tulajdonos valóban eladta az ingatlant, nem nevez­hető jóhiszeműnek, és a fele ingatlanértéket ki kell fizet­nie, az más kérdés, hogy ez hogyan hajtható be. Ajánlatos az ügyben szakemberhez fordulni. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents