Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1983. december 24 r Két csengetés között A csengő megszólal. Kígyóinak a csillárok, az üléste- másik ülésszak kezdetét jelző két csengetés között? Bíró rém elcsendesedik. A televízió jóvoltából ország-világ Miklósnak, hét település — Mátészalka, Kocsord, Nyírlátja: összeült az országgyűlés, dolgoznak a képviselők. csaholy, Opályi, Nagy dobos, Szamoskér és Szamosszeg De vajon mit dolgoznak az egyik ülésszak végét és a — képviselőjének hétköznapjaiba pillanthatunk most be. Fent: Bíró Miklós az ülésteremben, képviselőtársai körében — Amikor engem képviselőnek választottak, nemigen mondták el, mit is kell csinálnom. Azt tudtam, hogy a választók érdekeit kell képviselni, még arról is volt fogalmam, hogyan, de úgy éreztem, hogy ettől több tennivalója is akad egy képviselőnek. Ügy gondoltam, ki kell alakítanom egy programot, s igyekezni annak megfelelően dolgozni. Mit is választhattam volna, amikor látom, saját bőrömön érzem, hogy a megyébe telepített gyáregységek milyen gondokkal küszködjek, s ezek többsége abból adódik, hogy nincs meg a kellő önállóságuk. Az önállóság alatt nem az elszakadást értem, nem annak szószólója akarok lenni, de úgy látom, mintha az új mechanizmus a vállalati kapuban megállt volna. — A nagy múltú, jó nevű, kiterjedt kapcsolatú, kvalifikált szakemberekkel rendelkező nagyvállalatok szerepét a gyáregységek nem volnának képesek átvenni, de a most rájuk bízott feladatoknál lényegesen többre volnának képesek. Most utasítást kapunk, hogy melyik termékbői mennyit gyártsunk, s tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy termékünk nyereséges, vagy veszteséges. Persze mindenütt vannak tartalékok, s ha mi is igazán gazdálkodhatnánk, minden bizonnyal jobban is dolgoznánk. Beleszólást kellene engedni a bér- és létszámdolgokba, a költséggazdálkodásba, érdekeltté kellene tenni a gyáregységeket az eredményesebb munkában. — MIÉRT NEM ÍGY VAN? Nem korszerűsödött úgy a vállalatok intézményrendszere, hogy a gyáregységek rugalmasak lehessenek, s a meglévő szakemberekkel olyan feladatokat oldjanak meg, amire már képesek. Olyan életteret kellene' biztosítani, hog# a gyáregységek is jobban kibontakoztathassák képességeiket. A mostani irányítási rendszer ettől foszt meg bennünket. Pedig most olyan helyzetben van az ország, hogy valamennyiünknek többet kell tenni. Mit tehetek én? Azt hiszem, ha ennek a programnak következetes szószólója maradok, meglesz az eredménye. Jó lehetőáé- get kínál erre az ország- gyűlés ipari bizottsága, amelynek én is tagja vagyok. — Itt nemcsak azokat a témákat vitatjuk meg, amelyek az országgyűlés elé kerülnek, hanem mindent, ami fontos, és az ipar szervezéséhez, irányításához tartozik. Volt már szó a gyógyszerészetről és a kohászatról, de tárgyaltuk már a készletező vállalatok helyzetét, az ipari szövetkezetek . tevékenységét, vagy éppen a tsz melléküzem- ágak munkáját is. Egy ilyen bizottsági ülésen közvetlenebb és pezsgőbb vita alakulhat ki, mint az országgyűlésen, hiszen itt kötetlenebbek a formák, akár kétszer, háromszor is szót kérhet az ember. Többen kérdezték már: milyen képviselők vagytok ti, hogy mindent elfogadtok? Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy előtte már megvitattuk a bizottsági ülésen, a képviselőcsoport ülésén, s a mi javaslataink is benne vannak a beszámolókban, az expozékban. — Azt is kérdezték már tőlem, mi lesz javaslataink sorsa, egyáltalán kapunk-e választ kérdéseinkre, kételyeinkre. Kapunk bizony. Az országgyűlési felszólalásainkra részben a miniszterek összefoglalóiban kapunk választ, de később levélben is. hiszen több javaslat, ötlet, bírálat vizsgálatot kíván. A bizottsági üléseken elmondottaknak ugyanez a sorsa. Ott is válaszol az illetékes, de legtöbbször levelet is ír. Itt van például Rabi Béla államtitkár levele. Az ipar- irányítás helyzetét vitattuk meg, mindjárt az után. hogy három minisztériumból egy lett, s engem érdekelt, hogy. milyen a korösz- szetétel az új Ipari Minisztériumban. A vállalati szervezet fejlesztésének témájánál elmondtam, hogy a vállalati törvény végrehajtása nem olyan ütemben történik, ahogy elvárható volna. Azt a választ kaptam, hogy a minisztérium közvetetten irányít és hogy a vállalati belső irányítási rendszer kialakítása, korszerűsítése a vállalat hatáskörébe tartozik. Arról is tájékoztattak, hogy 11 vállalatnál végeztek vizsgálatot, s elküldték az ott szerzett tapasztalatokat is. — VAN GYAKORLATI HASZNA is természetesen kérdéseimnek, felvetéseimnek. Egyszer szóvá tettem. hogy nem kapunk gépeinkhez ékszíjat, mert a Taurus átadta ugyan a gyártást a szigetcsépieknek, ám ők még nem készültek fel a gyártásra. Néhány nap múlva felhívott a Taurus egyik főosztályvezetője, s néhány nap múlva megkaptuk az ékszíjakat. — A leglátványosabb képviselői munka természetesen az országgyűlés ülésszakán felszólalni. Én megválasztásom óta kétszer kértem és kaptam szót. Először — még a választás évében — a kormány VI. ötéves tervi programjához szóltam. Természetesen már akkor is a vállalati irányítási rendszer korszerűsítését sürgettem. Másodszor most ősszel szóltam hozzá, az ipar helyzetéről szóló beszámolóhoz. Arról beszéltem, hogy nálunk van munkaerő, itt két-három műszakban dolgozunk, jól kihasználjuk eszközeinket, de korszerűtlenek a gépeink, a fővárosban pedig korszerű felszerelések állnak, vagy csak egy műszakban termelnek, mert nincs hozzá elég munjjáskéz. Ezért javasoltam, hogy a vállalati törvény végrehajtását vizsgálják felül, mert nem tartom elégségesnek az előrelépést. — Amit az ember nem tud elmondani, természetesen levélben is megírhatja. Én a művelődési miniszternek írtam a Mátészalkán felépülő gyermekváros ügyében. Javaslatomat megvizsgálták, s jövőre ennek megfelelően kezdődik az építkezés. Természetesen án is kapok levelet. Van aki lakáshoz jutáshoz, van aki elhelyezkedéshez, személy- gépkocsi beszerzéséhez, esetleg egy telekvita eldöntéséhez kér segítséget, de kérnek a gyárak, intézmények is: segítsek termékeik elszállításához fuvart szerezni, szólnak, ha hideg az óvoda, ha nincs telek és építőanyag. Természetesen mindenre válaszolok, s természetesen nem tudok sok mindent elintézni, de jó érzés, ha segíthet az ember. A nyírcsaholyiak egy ideiglenes boltot kaptak, a Rácz- kertben pedig a szennyvíz elvezetését oldották meg rosszul, s végül a megyei főügyész és a KÖJÁL segítségével sikerült kijavítani a hibát. — TERMÉSZETESEN tisztában vagyok vele, hogy a képviselőnek rendszeres kapcsolatot kell tartani választóival, ami sokszor nem is olyan egyszerű dolog, mert a falvakban nyáron nemigen érnek rá az emberek. Én, ha nem is túl gyakran, de félévenként választókerületem valamenynyi községébe elmegyek, beszámolok munkámról. A legtöbben munkahelyemen keresnek fel, s bár sok elfoglaltságom van, mindig találok alkalmat, hogy választóim gondjaival foglalkozzak. A rendszeres fogadóórákat igyekszem kihasználni a gyakoribb találkozásra. — Persze nemcsak ennyiből áll a képviselő munkája. A két ülésszak között például nagyon sok anyagot kapunk: az országgyűlés üléseinek anyagain túl rendszeresen informál bennünket a Központi Statisztikai Hivatal, megkapom az ipari bizottság üléseire az anyagot, a megyei és a városi tanácsok anyagait és bizony ezek elolvasása is sok idő, hát még ha az ember komolyan is tanulmányozni akarja azokat, mert hasznosítani csak így lehet. — A felkészülés is alapos munkát igényel. És nemcsak egy országgyűlési felszólalásra kell készülni, hanem sokan felkérnek előadás megtartására is. — MIT MONDJAK MÉG? Tagja vagyok a pártbizottságnak, munkásőr vagyok és családom is van. Nemrég egyik este későn értem haza. Bementem a fürdőszobába, s fürdés közben hallom, hogy a nagyobbik lányom mondja: anyu, vendég érkezett. Már mérgelődni kezdtem, hogy megint nem maradhatunk együtt a családommal, amikor a lányom elárulta, hogy én vagyok a vendég. Van ebben jócskán túlzás is, de valóban sok az elfoglaltság. Néha azt mondják ránk. hogy zárkózottak vagyunk, alig megyünk el valahová. Hát vajon mikor jutna rá idő? — A választás után az alakuló országgyűlésen bennünket, párttag képviselőket Kádár János köszöntött. Azt mondta: a képviselőnek legelső számú feladata, hogy eleget tegyen munkahelyén a vele szemben támasztott követelményeknek, a második a választók érdekeinek képviselete. Azt hiszem, jó útrava- ló volt ez. Erőmhöz, tudásomhoz mérten igyekszem mindkét követelménynek megfelelni. Balogh József ...AHOL A LEGSZEBB LÁNYOK LAKIAK... W ' I I ^ _ Pallas Athéné — bagollyal ▼ 6CI©l©llir© VQTO VQTOS „A mai emberek nem is igen emlékeznek arra a regényes, sőt vadregényes Nyíregyházára... Ki emlékszik ma már a Csárdára? Arra a vadrucás, gí- mes tóra. amely a régi nyírvizekből maradott meg az orosi szőlők alatt a város határában... A Sóstót ki tudná régi értékében? ... Hát még a régi utcák? Az ábrándos Szentmihályi utca, ahol a legszebb lányok laktak, a Tokaji utca, ahol mindig szerenád volt, a Selyem utca, ahol rozmaringillat volt... Eltűnt a Buj- tos, diákoknak, varrólányoknak és halálos párbajoknak találkozóhelye.. Ugye csak a stílus árulkodó? Megtévedhetnénk, vajon mennyi" ideje írták le e sorokat? Igen, Krúdy a szerző, aki úgy tudott írni szülővárosáról, mint kevesen a magyar irodalomban. Fájdalmas nosztalgiával, a békebeli szép időket elsira- tó emlékezéssel. Az eltűnt sárga Európa szálló, a Bessenyei téren a Rózsa-kerti féle vendéglő, a Zöldség téri szfhház. a Kaszinó, a Korona, a Kállay utca ablakai, a szűk Holló utca mindmind megmaradnak az utókornak — legalábbis az ő jóvoltából; papíron. Mindezeket nemcsak unokáink sem fogják látni, de mi magunk, a háború utáni nemzedék is hiába keressük, véljük fölfedezni a leírt helyek utódjait — ez csak ritkán sikerül. Néhány fénykép, a múzeumi raktárakban, magángyűjteményekben, emlékek az idősebb korosztály meséiben. Vajon megfelelően őrizzük-e mi most múltunkat, mely nélkül — ezt sokan állítják — nincs jövő. Mit fognak látni a mi unokáink a mai Nyíregyházából? Belvárosi sétánk előtt tanulmányoztuk Koroknay Gyula művészettörténeti kötetét, s örömmel állapítottuk meg. hogy jelentős középületeink ép, majdnem eredeti állapotban állnak. Legrangosabb műemlékünket, az 1784-től készült evangélikus templomot —. aminek barokk fenségével a jómódú tirpákok büszkélkedtek — hozhatjuk példának, de folytathatjuk a sort az Alpár Ignác-korszak számos szép épületével — a megyeházával, az evangélikus elemivel — ma 4. számú iskola — a városi színházzal, a Koronával. Ben- kó Károly a városháza tervezője, a századvégi eklektika neves, vagy a még korábbi parasztbarokk névtelen mestereivel együtt valószínűleg elégedett volna, ha egyben, az egészet nézi. De ha jobban kinyitjuk a szemünket, látjuk, amint nálunk is éppen kilopják a lándzsát városvédő Pallas Athéné kezéből. Pedig az istennő egyik kísérőállata, a bölcsességet, az értelmet jelképező bagoly. Lapunkban is foglalkoztunk már egy alkalommal részletesen a görög katolikus püspöki palota „lebo- rotválásával”. A postával szemben álló saroképület szecessziós részleteit, a kapubejáratot őrző domborműveket, a pillérekkel együtt, az erkély kazettáit teljes egészében eltüntették, nyomuk sem maradt a hajdani jellegzetességeknek. Ekkora barbárságra és vandalizmusra szerencsére még egy másik példa nincs, remélhetően nem is lesz, s a következő tatarozásnál visz- szaállítják a képeken megőrzött eredeti állapotot! Gondos őrzést kívánnak a Nyírvíz-palota részletei, a Béke, volt Brisztol szálló csempéi, s néhány Széchenyi utcái ház szecessziós homlokzata. Bizony megkopott a városházához kapcsolódó épüietsor. A Bethlen utcán most építik be a 2. számú iskolát — a lepel alól még nem tűnik ki, hogyan. A másik oldal, szemben a Kossuth-szoborral és a Takarékpalotával néhol egészen siralmas, s itt most nem az épület állagára gondolunk, hanem a kiemelt portálok „újjáalakítására”, a föld színéről eltörölt kedves, hangulatos részletekre. Az imbisz bár és a sarki étterem utcai árusítóhelyei közönségesek, ízléstelenek, s ha átmegyünk a túloldalra, a taxiállomáshoz: félelmetes látomás fogad: alumíniumtáb- lákkal szegezték be a portálok helyét, a fodrászatig két fém- és egy „faablak” éktelenkedik. Nem tűnik ki, melyik közintézményé, de sürgősen el kellene tüntetni! Utunkat az új büszkeségben, a tényleg nagyon szépre, kivül-belül majdnem eredetire sikerült Koronában fejeztük be — kis csalódással. Ügy hallottuk, 30 millióba került a díszterem mennyezetének megmentése, a gerendacseréhez alá kellett dúcolni, hogy a stukkók megmaradjanak. Igazán nem értjük, hogy lehetett befejezni a festést az eredeti aranyozott díszek visszatétele nélkül? Nem az aranyfüstöt hiányoljuk — biztosan van helyettesítő. olcsóbb megoldás —, hanem a hely régi hangulatát. Nyíregyháza arca ma is napról napra változik. Egy- egy utcarészlet szinte hetek alatt tűnik el — ezeket egészségesebb, korszerűbb épületek követik, ám megőrzésük fotókon, dokumentumokon fontos és szükséges. Elsősorban a város vezetőinek feladata, de mindenkinek, aki tehet az ügyért. Ezért is alakultak meg a bizottságok — a város apródokumentumainak, fotóinak, idős emberek magnószalagra vett visszaemlékezéseinek stb. gyűjtésére. Ügy tudjuk, három helyen is foglalkoznak ezzel. Bizottságot hozott létre a városi tanács vb., honismereti műhely néven a művelődési házban is működik hasonló kör, egy pedig a népfront kebelébe tartozik. Majd mindegyikben ugyanazokat a lelkes patriótákat látjuk viszont — az ügy mégis haldoklik — a gyűjtés, a fényképezés esetleges, nincs igazi gazdája! Pallas Athéné lándzsáját és baglyát ajánljuk a város vezetőinek figyelmébe; az- zM, hogy a jövőben sokkal jobban odafigyeljünk: mit hagyunk hátra magunk után. Baraksó Erzsébet
