Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 16. Záróülés Becsben csütörtökön < megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalások 31. fordulójának zá- xóülését. Az ülésen az NDK, az Egyesült Államok és a Szovjetunió küldöttségének vezetője szólalt fel. A szocialista országok szóvivője sajtóértekezleten ismertette André Wieland nagykövetnek, az NDK-küildöttség vezetőjének felszólalását, aki a szocialista országok nevében megvonta a tárgyalások mérlegét. Rámutatott, hogy az új amerikai nukleáris fegyverek európai telepítése további és minőségileg új fenyegetést jelent a Varsói Szerződés országaival szemben. A fegyverkezési verseny újabb, veszélyes fordulója éppen Közép-Európában bontakozik ki a legnagyobb mértékben — abban a térségben, ahol a két katonai szövetség óriási erőösszpontosításai miatt már tíz évvel ezelőtt tárgyalásokait kezdtek a haderők csökkentéséről. A szocialista országok — ahogy idei javaslataik is bizonyítják — minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a tárgyalások kikerüljenek a zsákutcából és megállapodás Bécsben jöjjön létre. A NATO-orszá- gok azonban ragaszkodtak irreális, obstrukciós álláspontjukhoz, elutasították a gyakorlati megoldási javaslatokat. William de Vos van Steen- wijlk holland nagykövet, aki a NATO-országok nevében tájékoztatta a sajtót, minden érdemi kérdés elől kitért. Azt mondotta, hogy a NATO-álla- mok készen állnak a tárgyalások folytatására. A .tárgyalások folytatásának időpontjáról diplomáciai csatornákon keresztül később fognak megegyezni. Az MTI hécsi tudósítója emlékeztet arra, hogy a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások — amelyeken a NATO tizenkettő és a Varsói Szerződés hét állama (köztük hazánk) vesz részt — 1973 októberében kezdődtek. Az enyhülési politika kibontakozása idején kezdett megbeszélések célja az volt, hogy fokozatosan csökkentsék a Közép- Európában felhalmozott nagy mennyiségű, korszerű fegyverzetet, és csökkentsék a két szövetség szemben álló csapatainak létszámát — ily módon mérsékelve a feszültséget. a fegyveres konfliktus veszélyét, a világ e különlegesen fontos térségében. NICARAGUA: PROVOKÁCIÓ Hondurasból szerdán újabb fegyveres provokációt hajtottak végre Nicaragua ellen. Hondurasi katonák tüzet nyitottak a Chinandega tartományban levő egyik nicara- guai határállomásra. A nica- raguai külügyminisztérium nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy Honduras ezekkel az akciókkal olyan nagyszabású konfliktust akar kirobbantani a két ország között, amely ürügyül szolgálhatna az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatkozásához Nicaraguában. REPÜLŐGÉPSZERENCSÉTLENSÉG Lezuhant szerdán a kolumbiai légitársaság Boeing 707 típusú teherszállító repülőgépe az északnyugat-kolumbiai Medellinben. A gép rögtön a felszállás után rázuhant a repülőtér közelében levő gyár épületére. A szerencsétlenség következtében a repülőgép 3 főnyi személyzete, valamint tizenöt gyári munkás életét vesztette. Tizenkilencen megsebesültek. A szerencsétlenül járt gépen utasok nem tartózkodtak. PATKÄNYIRTÄS KÍNÁBAN Több mint kétmillió patkányt pusztítottak el Peking- ben az utóbbi két hétben egy rágcsálóirtó kampány alkalmával. Az elmúlt években Kína nagyvárosaiban különösen elszaporodtak a patkányok. LEMP-ÉVFORDULÖ 35 évvel ezelőtt. 1948. december 15-én ült össze Varsóban a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülési kongresszusa, amely véget vetett a lengyel munkásosztály fél évszázados megosztottságának, létrehozta a Lengyel Egyesült Munkáspártot. Az évfordulóról szerte Lengyelországban megemlékeztek. CHILEI LETARTÓZTATÁSOK Mintegy száz embert vettek őrizetbe szerdán Santiago de Chilében különböző diktatúraellenes megmozdulások során. A legtöbb letartóztatás a chilei titkosrendőrség, a CNI székháza előtt történt, ahol nagy tömegek követelték a foglyok kínzásának megszüntetését. Sok embert abból a munkáskerületből hurcoltak el, ahonnan a városközpont felé indult a tüntető menet. A csendőrség vízágyúkat és könnygázbombákat vetett be a tiltakozó tömeg szétoszlatására. Az izraeli hadsereg felügyelete alatt csütörtökön megkezdődött a Suf-hegységben levő Deir al-Kamar településen körülzárt több ezer falangista milicista elszállítása. Képünkön: izraeli páncélosok a drúz fegyveresek által bekerített libanoni településen. Hollandiában januártól lép érvénybe a kormány új költség- vetése, amely csökkenti a közalkalmazottak fizetését és meg- kurtitja a közkiadások egy részét is. Képünkön: fiatalok egy csoportja jelképes tiltakozásul ülősztrájkot szervezett a leghíresebb holland múzeumokban, így tüntetve a kulturális kiadások visszafogása ellen. (Kelet-Magyarország telefotó) «rs® •«>=? -w,- r::r-.-msAm-c >: sbösi írta: Nagy János külügyi államtitkár NATO ráké tatelepitési programjának megkezdése sok szempontból új helyzetet teremtett Európában. Katonai téren csökkenti a hadászati erőviszonyok stabilitását, politikailag pedig újabb tehertételt jelent az egyébként is feszült kelet- nyugati viszonyban. Ilyen körülmények között kedvezőtlenebbé váltak az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének feltételei is. Ezért egyértelműen az Egyesült Államokat és azokat az európai NATO-országokat terheli a felelősség, amelyek az új típusú amerikai rakéták befogadása mellett döntöttek. Félrevezetik közvéleményüket azok az amerikai és nyugat-európai vezetők, akik most azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország reagálása a telepítés megkezdésére ,.természetes, nem megy túl azon. amire számítottak, s előbb- utóbb minden visszatér a régi kerékvágásba. A Juirij Andropov november 24-i nyilatkozatában bejelentett válaszlépések — amelyeket hazánk és a többi szocialista ország megalapozottnak, a katonai erőegyensúly és a világbéke fenntartásához szükségesnek tart — nem azt jelentik, hogy a Varsói Szerződés államai lezártnak tekintenék a fegyverkezésnek ezt a veszélyes epizódját, vagy hogy a fegyverkezési hajsza tárgyalásos megfékezésének a lehetőségei végleg kimerültek volna, de a NATO katonai erőfölényre irányuló lépései nem maradhatnak válasz nélkül. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet vezetésnek azt az álláspontját, hogy amennyiben az érintett N ATO-államok készséget mutatnak a telepítés előtti állapot visszaállítására, a Szovjetunió kész ugyanezt megtenni. Bízunk benne, hogy a fejlemények az érintett NATO-tagálLamokban is olyan gondolkodási, átértékelési folyamatot indítanak el. amely idővel megteremti ennek a feltételeit. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások lehetetlenné válása remélhetőleg világossá teszi a NATO vezető körei számára: a Varsói Szerződés sohasem engedi meg, hogy a NATO katonai erőfölényre tegyen szert, s Nyugat-Európa biztonsági érdekéi nem állíthatók szembe a szovjet— amerikai hadászati erőegyensúly megőrzésével és a stabilitás ésszerű normáival. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 198.3. december 7-i ülésén leszögezte: „A Magyar Népköztársaság a szocialista országokkal együtt változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy a vitás kérdésekre — beleértve a tömegpusztító fegyverzetek csökkentését is — tárgyalások útján lehet és kell megoldást találni". Egyben kifejezte szilárd meggyőződését: ..a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósul meg”. A rakétatelepítés után kialakuló helyzet, a Nyugat-Európában átsöprő nyugtalanság jelzi, hogy kontinensünk válaszút elé került: vagy tovább növekszik a katonai szembenállás a maga beláthatatlan következményeivel, vagy a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz, az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapnak elsőbbséget. Európának az utóbbit, a helsinki szellemihez való visszatérést kell választania. Erre megvan a lehetőség; az európai feszültség elemeinek erősödése sem jelenti azt, hogy a két szövetségi rendszer végzetszerűen és megállíthatatlanul egy katonai konfliktusba torkolló válsághelyzet felé sodródik. Egy ilyen konfliktus elkerülése továbbra is alapvető érdeke a szocialista és a tőkés országoknak egyaránt. Az európai helyzetre, a kelet—nyugati viszonyra tehát nemcsak a szélsőséges imperialista körök konfrontációs törekvései, hanem a közös vagy párhuzamos érdekek is hatnak. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat, mint azt a madridi találkozó eredményes befejezése mutatja, a résztvevő államok kölcsönös érdekein nyugszik. Továbbra is az államközi kapcsolatok keretét, a kontaktusok fenntartásának, a problémák megoldására irányúló párbeszéd folytatásának lehetőségét nyújtja. A madridi találkozón 1983 szeptemberében elfogadott program az 1986 novemberére tervezett bécsi találkozóig hét témakörben irányoz elő szakértői értekezletet, konferenciát vagy más összeurópai rendezvényt a bizalomerősítő intézkedésektől kezdve a kultúrán át az emberi kontaktusokig. Nézeteltéréstől, konfrontációtól, éles vitáktól nyilvánvalóan nem lesznek mentesek ezek a rendezvények. A kelet—nyugati viszony problémái azonban csak a párbeszéd, a tárgyalások útján oldhatók meg, s a következő évek európai programja éppen erre kínál lehetőséget. A madridi találkozó résztvevői közmegegyezéssel döntöttek arról, hogy 1985 őszén Budapesten tartják meg a kulturális fórumot. A döntés megtisztelő. Kifejeződik benne a résztvevő államok bizalma az iránt, hogy Magyarország úgy tesz eleget a vendéglátó állam kötelezettségeinek, olyan feltételek, kulturális-politikai környezetet tud biztosítani e fontos rendezvénynek, hogy az sikeresen betölthesse feladatát. A madridi találkozó legnagyobb horderejű megállapodása szerint 1984. január 17-én Stockholmban megnyílik a — teljes nevén — „Európai bizalom- és biztonságerősítő és leszerelési konferencia”. Első szakaszában úgynevezett bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása és elfogadása lesz a feladata. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek enyhítik a bizalmatlanságot. csökkenthetik a katonai szembenállás veszélyeit, s kedvezőbb feltételeket teremthetnek a leszereléshez, a fegyveres erők és fegyverzetek tényleges korlátozásához. A stockholmi konferencia, természetesen, nem függetlenítheti magát az adott nemzetközi helyzettől, amelyre napjainkban különösen az amerikai rakétatelepí- tés megkezdése vet súlyos árnyékot. A stockholmi konferencia kilátásai tehát — legalábbis rövid távon — nem nagyon biztatóak. Ám a korlátokon belül látnunk kell a nyilvánvaló lehetőségeket is. A bi- zalomerősítést, mint a katonai konfrontáció veszélyei csökkentésének eszközét, Ígéretesnek tartják a szocialista országok is. A stockholmi konferencia jelentőségét az adja, hogy első ízben tesz lehetővé érdemi tárgyalásokat az európai biztonság katonai összefüggéseiről, ezzel gazdagítja, bővíti a folyamatot. A stocholmi konferencia, a kulturális fórum, s általában az európai biztonsági és együttműködési folyamat egyik vagy másik rendezvényének viszonylagos sikere önmagában nem biztosítja a nemzetközi feszültség felszámolását, nem oldhatja meg a világhelyzetet terhelő súlyos problémákat. Vitathatatlanul elősegíti azonban a kapcsolatok megőrzését és a párbeszéd a tárgyalások folytatását, s ennyiben jelentősen hozzájárulhat a kibontakozáshoz. : z európai biztonság és együttműködés előmozdítása a magyar külpolitika kulcsfontosságú területeinek egyike, tevékenységünket nemzetközi megbecsülés övezi. A madridi megállapodásban a feszültség viszonyai között is új lehetőségek nyílnak az európai együttműködés kölcsönösen előnyös fejlesztésére. A Magyar Népköztársaság arra törekszik, hogy e lehetőségeket a feszültségeket kiváltó problémák tárgyalásos rendezése, a gazdasági és egyéb kapcsolatok fenntartása érdekében hasznosítsuk. Érdekeink e vonatkozásban egybeesnek valamennyi európai nép létérdekeivel. A jövőben is tevékeny szerepet kívánunk vállalni az európai biztonsági és együttműködési folyamat vé- delmezésében, a békés élet biztosításában hazánk határain belül az egész világon. — Akkor jó — nyugodott meg a dobos. Nem foglalkozott többet a bőgőssel. Ha a Vak Légiós apja bőgőzni akar, nem küldhetik el, meg különben is, majd csak belejön előbb- utóbb. Ö sem tudott már az első napon dobolni, pár hónapja támadt csak az az ötlete, hogy színezze a dob hangját, különösen hogy tehénláncot tekerjen rá. Hogy cintányért is szerezzen. az csak a közelmúltban jutott eszébe, aztán egy aktatáska tojásért a debreceni vasutastól megvette a használt cintányért. Most már komplett felszerelése van. Türelemre .van szükség mindenhez. s bizakodott: a Vak Légiósra való tekintettel Li- busnak és Ottilia asszonynak is lesz elegendő türelme kivárni, hogy a bőgős belejöjjön a játékba. A mulatság megfelelően indult. A tágas betonpadlós teremben, Libus kérésére. Ker- czák és Neviczky a fal hosz- szába állította az asztalokat meg a székeket. Vékony csíkokra vágott színes krepp- papírt lógattak le a mennyezetről, a papírt a tanácsházáról kérték kölcsön. A terem bejáratánál ott ült Ottilia asszony, s a mozi jegypénztárosával együtt adta el a kék színű belépőket. Kerczáknak és Neviczky- nek nem kellett fizetnie, mert ők rendezték át a termet. Amint tehették, a zenekarhoz húzódtak, Libushoz, akinek minden mozdulatát lesték, s akinek megjegyezték a szokásait, a szavait is. Mindenáron, mindenképpen a közelében akartak élni, olyanok akartak lenni, mint a szaxofonos, akiről azt hitték, hogy ügy ismerik, mint egymást, pedig minden nap, minden este újabb és újabb oldaláról mutatkozott be nekik. A szaxofonosnak titkai, különleges ügyei voltak, amelyeket alig értettek, de ez nem fékezhette rajongásukat. Lehet, hogy kiismerhetetlen- sége miatt szerették ennyire — ha csak az utcán végigment, a lépései, a tekintete is különbözött a többiekétől. Ügy csúsztatta például a zsebébe a kezét, mint senki más: a vállát behúzta, a könyökét kifordította, s mind a két kezét eltűntette a zsebében, közben a legdivatosabb slágert fütyülte. De még a kuglit is úgy dobta a kocsmaudvaron, hogy egyik keze a zsebében volt, s minden dobás Után végiggereblyézte a haját kis fésűjével. Most pedig elkiáltotta magát: „Tűz!” — és ez azt jelentette. hogy a banándalt fogja játszani. Jöjj hát, gyere hát. itt a banán, Jöjj hát, gyere hát. édes babám! Holocsák egy húsz év körüli lányt kért fel. A terem közepéig vitte, nem volt még ott senki rajtuk kívül. A lány rakott szoknyát és fehér blúzt hordott. Holocsák úgy döntött, hogy mégsem táncol tányérsapkában. Vissza is ment hát- ahhoz az asztalhoz, ahol a lány szülei ültek, flegmán, az asztalra lökte a sapkáját, majd apró fésűvel;—- miként azt Libustól látta — a haját is megigazította. Nagyon jól tudta, hogy most mindenki őket fogja figyelni, s azt az új táncot, a rockot fogja járni, amit Libus tanított neki. Azzal is tisztában volt, hogy ezt a faluban, a környéken senki sem tudja, még Libus sem igazán, mert ő csak a külföldi rádiót hallgatta, s azután próbálkozott a tánccal, ami persze a körülményekhez képest mégiscsak tiszteletre méltó és dicséretes igyekezet volt. Libus elismeréssel beszelt Holocsák tánctudásáról, mondván „negyven év felé ez már olyan teljesítmény, amit még Amerikában is megcsodálnának”. Libus megismételte a banándalt, Holocsák átfogta táncosa derekát. Először csak egy helyben, majd maga körül rángatta a lányt, aki szívesen tanult tőle, hallotta, hogy milyen kitűnő táncos. Gyorsan meg is tanult pár lépést, pár figurát. (Folytatjuk)
