Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-15 / 295. szám

A Kelet-Magyarország 1983. december 15. (Folytatás az 1. oldalról) sítandó hosszú távú együtt­működési megállapodások ki­dolgozását. A bizottság áttekintette az 1983. évi kölcsönös áruszállí­tások teljesítését és az 1984. évi árucsere-forgalom előké­szítéséből adódó feladatokat. Megállapította, hogy az ez évi kölcsönös áruszállítások érté­ke előreláthatóan meghaladja a 200 milliárd forintot. Ma­gyarország számára a nép­gazdaság működéséhez szük­séges nyers- és alapanyagok, energiahordozók, gépek, ve­gyi áruk és közszükségleti cikkek biztosítása érdekében kiemelt fontosságú a Szovjet­unióval folytatott külkereske­delem. Értékelve a két ország közötti árucserét, mindkét részről hangsúlyozták, hogy az mennyiségében és szerke­zetében egyaránt tükrözi a szükségleteket. Felhívták a figyelmet a külkereskedelmi szállítások felgyorsítására, a termékek minőségének javítására, az érvényes szabványok betar­tására. Utasították a két or­szág illetékes szerveit, hogy folyamatos munkával, közös erőfeszítéssel mielőbb pótol­ják a meglévő lemaradáso­kat. A tervszerű gazdálkodás feltételeinek biztosítása érde­kében lényegesnek tartották, hogy a külkereskedelmi mi­nisztériumok képviselői lehe­tőleg az év végéig aláírják az 1984. évi árucsere-forgalmi (jegyzőkönyvet. Az ülésszakon az árufuva­rozás javítására hozott in­tézkedéseket értékelve meg­állapították, hogy tervszerű munkával, az ütemesség ja­vításával csökkennek a vas­úti szállításban meglévő fe­szültségek. Igényelték a vas­úti szervezetek és az illeté­kes vezetők szélesebb körű, közvetlenebb együttműködé­sét. A bizottság továbbra is figyelemmel kíséri az árufu­varozás helyzetét és konkrét intézkedésekkel segíti a szál­lítási kötelezettségek teljesí­tését. A jelenlegi ötéves tervben hazánkban a Szovjetunió mű­szaki közreműködésével 25 létesítményt helyeznek üzem­be. Ezek együttes értéke meg­haladja az előző ötéves terv­ben elkészült hasonló létesít­ményekét. Az együttműkö­dés egyik kiemelkedő ered­ménye a Paksi Atomerőmű építése. A bizottsági tárgya­lásokon megállapodtak ab­ban, hogy megvizsgálják a lehetőségeket: miként lehet­ne a második blokk üzembe helyezését a jelenlegi terv­hez képest előrehozni. Az ülésszakon elemezték az 1984—85 közötti időszakban bevezetésre előirányzott mű­szaki-tudományos témák megvalósítását. Megelégedés­sel állapították meg, hogy e téren rövid idő alatt lénye­ges minőségi változásokat sí-- került elérni. Az e téren foly­tatott együttműködés haté­konyságát igen nagy mérték­ben növelte, hogy az érde­kelt szervezetek a közös munka jelentős részét ma már szerződéses alapon vég­zik. A bizottság elismerően szólt a megállapodások megvalósí­tásában részt vevő intézmé­nyek munkájáról, s kiemel­te, a kutatási eredmények gyorsabb hasznosítása, beve­zetése, valamint a közösen kifejlesztett új technológiák és berendezések gyakorlati alkalmazásának fontosságát. Mindez elősegíti a népgazda­ságok termelési szerkezeté­nek korszerűsítését. A gyártásszakosítás és kooperáció alapján dinami­kusan fejlődik az együttmű­ködés a rádióiparban. Ennek keretében a jelenlegi tervidő­szakban mintegy 600 millió rubel értékű áru cseréjére kerül sor. Egyre jelentősebbé válik a szellemi export is. A bizottság pozitívan értékelte az építő és útépítő gépgyár­tásban elért eredményeket. A tárgyaláson kiemelték az épí­tőipari kisgépek gyártásában az együttműködés továbbfej­lesztésének fontosságát. Be­ható eszmecserét folytattak a traktor- és mezőgépgyártási kooperáció — mindenekelőtt a zöldségtermesztéshez, vala­mint a kémiai növényvéde­lemhez szükséges gépek koo­perációs gyártásának lehető­ségeiről. A magyar fél kife­jezte érdekeltségét, hogy ezen a területen is részt ve­gyen a Szovjetunió élelmi­szerprogramjának megvalósí­tásában. Célul tűzték ki a kereskedelmi munka felgyor­sítását, valamint azt, hogy az illetékes külkereskedelmi szervezetek a feladatok vég­rehajtásába is aktívabban kapcsolódjanak be. A bizottság áttekintette a korábbi határozatok teljesí­tésének helyzetét. Megálla­pította, hogy az 1984. évi te­vékenységének messzemenő­en elő kell segítenie a két ország 1986—1990 közötti évekre vonatkozó tervegyez­tetési tárgyalásait. Ezt a bi­zottság a most jóváhagyott 1984. évi munkatervében ér­vényesítette. ★ Nyikolaj Talizin budapesti tartózkodása során Máriái József és Kapolyi László tár­saságában látogatást tett a Központi Fizikai Kutató In­tézetben. A szovjet küldöttség szer­dán elutazott hazánkból. A vendégeket a Ferihegyi repü­lőtéren Marjai József búcsúz­tatta. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. SZÖULI FÜRDÖTÜZ Egy felborult paraffinfőző­bői kicsapó láng tüzet okozott szerdán Szöul egyik három- emeletes nyilvános fürdőjé­ben. A tűzvész következté­ben tíz nő életét vesztette, to- további tizenkét nő és három férfi pedig megsebesült. „BETONVÉDELEM” Az esetleges terrortámadá­sok megakadályozására ked­den nagyméretű betontöm­böket helyeztek el az Egye­sült Államok ENSZ-képvise- letének bejárata elé. Wa­shingtonban a Fehér Házat és a külügyminisztérium épü­letét már korábban ellátták „betonbiztos védőműver. BEETHOVEN-MÜ Eddig ismeretlen Beetho- ven-művet fedezett fel egy arezzói magánkönyvtárban egy olasz zongoraművész. Carlo Alberto Neri szerint a „Szerenád fuvoíakiséretteT' című művet Beethoven ifjú­korában komponálta. AMERIKAI ÁGYÚZÁS Az amerikai hadiflotta ha­jói szerda délután 24 órán belül másodszor lőtték a Szí­riái hadsereg libanoni állásait a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidéken. Első alkalom­mal a világ legnagyobb tűz­erejű csatahajója, a New Jer­sey is részt vett a sziriai el­lenőrzés alatt álló libanoni területek ágyúzásában. Az is­mételt támadást azzal indo­kolták, hogy a sziriai légvéde­lem tüzet nyitott a felderítést végző amerikai repülőgépek­re. Gáspár Sándor előadása a Politikai akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján szerdán Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke előadást tartott „A szakszerve­zetek a szocialista építőmunkában'’ címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, gazdasági, társadalmi életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályániak vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti.­— Küldjék vissza Bacsáki tisztelendő urat, mert rossz vége lesz! — morogtak az emberek. A rendőrök a puskás em­ber köré hátráltak, hagyták, hogy a kisfiú lábát Libus le­mossa. majd zsebkendőjével bekötözze, végül feltegye a szamárkordéra a Vak Légiós mellé. — Elvisszük az orvoshoz — mondta. A rendőrök eloldalogtak, némán beszálltak a fekete kocsiba, és elhajtottak a fa­luból. A puskás ember azon­ban nem ment velük: meg­kereste a templomkert kerí­téséhez támasztott biciklijét, és elindult vele valamerre a tanyák felé, ki a homokra, arra, amerre az eltévedt tan­kot oly sokan látták. — Akkor meglesz a bál — motyogta a Vak Légiós Li- busnak, aki nem ült fel a kordéra, csak ment mellette, miközben az őket kísérő em­berek arcát fürkészte. Izga­tottan tárgyalták a történte­ket, a rendőrökről folyt a szó, meg arról, hogy a kis­fiút agyon is lőhették volna. Mégis, azon csodálkoztak a legjobban, hogy a négy rend­őr ilyen hamar itthagyta őket. Régebben az egész falut falhoz állították volna, ha valaki csak egy újjal, nem egy górészállal fenyegette volna őket. Időközben Holocsák is utolérte a szamárkordét. Megragadta Libus vállát, úgy lépett le a bicikliről. — Ha nem jön az a fiú — mutatott Kerczákra —, elfog­tak volna mindnyájunkat. — Halkabban — csitította körülpislogva Libus. — Máskor ne dugdossál nekem semmit sem a szállá­somon — törölte meg izzadó homlokát Holocsák. — Azt az egy ládát hol­nap elhozom — nyugtatgatta Libus. — A bál után — tette hozzá még a nyomaték ked­véért. Dg hogy mi lehet abban a ládában, a két fiú, aki min­dent pontosan hallott, még találgatni sem tudta. Hakli, a dobos és a Vak Légiós, akik •dicsérték Libus bátorságát, nem törődtek a ládával és a feldúlt, ideges Holocsákkal, „a bál, komám, a bál”, ismé­telgették felajzva, míg zötyö- gött velük a kordé. A Vak Légiós már hegedült is, de Egymásra utáltán A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális együttműködése történelmi egymásrautalságuk reális kifejeződése. Ezek az or­szágok egész történelmi fejlő­désükben hasonló utat jártak. Nagyjából hasonló időben tör­tént meg, mintegy ezer éve, a magyar, a cseh, a lengyel és az orosz állam kialakulása, vagyis a kelet-európai feuda­lizmus megszerveződése eze­ken a területeken. Azóta ezek az országok közös történelmi tájat alkatnak, amelynek fej­lődése jellegezetesen eltért a nyugat-európai feudalizmus fejlődésétől. Az Európán belüli fejlődést tekintve ez valójában meg- késettséget jelent, ami vilá­gosan megmutatkozott az ipari forradalom és a kapita­lizmus terjedése időszakában is. A kelet-európai országok­ban később, s kevésbé átfo­góan és mélyrehatóan játszó­dott le az iparosítás folya­mata a 19—20. században, s így a második világháborút követően nagy eltérésekkel ugyan, de mégis számos kö­zös vonással kezdték meg a szocializmps építését: a kelet­európai országok egymásra­utaltsága mindenekelőtt új típusú társadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gaz­dasági szerkezetük viszonyla­gos elmaradottsága közötti el­lentmondásból fakad. Kényszerű kohézió sabbrendű formája volt, hi­szen nemcsak nagyobb teret engedett az egyes országok saját gazdaságfejlődésének, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együttműködésük­nek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti átme­netnél időlegesen érdekellen­tétek is felmerülhetnek a szo­cialista országok között, ami azt jelzi, hogy az együttmű­ködés adott formája kimerí­tette lehetőségeit és új for­mák kimunkálására van szük­ség. Az igazság az, hogy az első szakaszban az egyes szo­cialista országok érdekeinek többé-kevésbé automatikus egybeesését tételezték fel, s maga a nemzeti érdek fogal­ma nem is nagyon jelentke­zett, vagy éppenséggel mint negatívum, mint tehertétel fogalmazódott meg. A második szakaszban, az ötvenes évek végétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista országok tartós egymásrautaltsága és együtt­működése az egyes országok jogos nemzeti érdekeinek egyeztetését és közös érdekké ötvözését tételezi fel, s hogy az együttműködésre nemcsak a hosszú távú közös érdek, hanem még ráadásul a rövi- debb távú, közvetlen nemzeti érdek kell hogy ^motiváljon. Magyarán, az egyes. országok kétoldalú tárgyalásain és együttműködésén belül szük­ségképpen jelen kell legyen az éves vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükség­let is, nem csak a hosszú távú fejlesztés igénye. A szocialista világrendszer kialakulása a második világ­háborút követően a fent em­lített belső feltételek miatt, feltételezve az egyes szocia­lista országok szoros együtt­működését, de ebben az irány­ban hatottak a külső feltéte­lek is, nevezetesen a hideg­háború, amely kikényszerítet­te a szocialista országok erős kohézióját. Az egymásrautalt­ságnak ebben az első. korai fázisában születtek az iparo­sítás első nagy eredményei valamennyi kelet-európai szocialista országban. Egyút­tal kiformálódott az a nézet — s ez egyben gazdaságpoliti­kai irányvonal is —, amely a szocialista országokat csak közös vonásaikban tekintette, s nem vette eléggé figyelem­be reális különbségeiket, tör­ténelmi és földrajzi, de egy­úttal társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaikat. Az érdekellentétek időlegesek A fejlődés második szaka­szában, az ötvenes évek vé­gétől, valamennyi kelet-euró­pai szocialista országban a nemzeti-történelmi sajátos­ságok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, maga­Új együttműködési formák Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista or­szágok gazdasági régiója mintegy két évtizedre. 1950 és 1970 között a világ leggyor­sabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem évi 6,8 százalékkal növekedett a KGST-országok átlagában, s ezen belül meg­kezdődött a gazdasági fejlett­ségi szintek kiegyenlítődési folyamata is, hiszen az ala­csonyabb szintről induló Ro­mánia és Bulgária évi 8,7 szá­zalékkal fejlődött ebben az időszakban az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekinte­tében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkés országok átla­gosan évi 3,4 százalékkal, a Közös Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. A szocialista közösségben megjelentek az együttműkö­dés újabb, magasabb szerve­zettségi formái is, mint 1964. január elseje óta a transzfe­rábilis rubelnek nevezetett valuta, amely a KGST-orszá­gok közös fizetőeszköze és mint a Nemzetközi Gazdasá­gi Együttműködési Bank, énekelni azért senkinek sem volt kedve. ★ A katolikusok és reformá­tusok meccsét nem tartották meg, de a bált — este hét órai kezdettel — megrendez­ték. Az új ember, a tangó- harmonikás nem volt sehol, de egy másik zenészt mégis­csak hoztak, azaz — mint az később kiderült — a Vak Lé­giós közbenjárásával a zene­karba fogadtak egy bőgőst. Libusnak nem volt ellene ki­fogása, nagyvonalúan kezel­te az ügyet, megértette, mi­ért harcolt annyira a hege­dűs a tangóharmonikás el­len. Ha a harmonikás állt vol­na közéjük, a bőgős ma­radt volna ki. így aztán a Vak Légiós addig mesterke­dett. amíg ő győzött, a bőgős ott támaszkodott a falnál, a dobos mögött. Ám alighogy elkezdték a bált, a dobos ar­ra kérte a bőgőst, hogy áll­jon messzebb tőle, mert így képtelen ritmust tartani, ar­ról nem is beszélve, * hogy jobban is figyelhetne, mert csak rángatja, tépdesi azt a pár koszos húrt. de nem ké­pes követni Libus utasítása­it. A Vak Légiós észrevette a zavart, a bőgőst pár szóval kioktatta, hogyan is játsszon, hogyan kövesse őket, aztán maga mellé állította, mond­ván: a hegedű, meg a bőgő olyan, mint az édestestvérek, ők nem fogják egymást za­varni. Az első szünetben a dobos megkérdezte a Vak Légióst: — Honnan szerezted a bő­gőst? — Évekig távol volt — le­gyintett, és próbált kitérni a válasz elől a Vak Légiós. Haklit ez nem érdekelte, mert úgy ítélte meg: „Ha tá­vol volt. ha nem, bőgőzni, azt nem tud.” De csak nem tágí­tott: — Ki ez az ember? A ro­konod? Az apád? Nem volt mit tenni, a Vak Légiósnak válaszolni kellett: — Az apám ... (Folytatjuk) amely vezeti az elszámoláso­kat. Az együttműködés terén jelentős eredményeket hozott az energiarendszerek össze­kapcsolása, mint például a Barátság olajvezeték megépí­tése és a villamosenergia­rendszerek összekötése. A 60- as években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelynek példájaként az ln- transmas és Agromas nevű közös bolgár—magyar vállal­kozásokat említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a ter­vezés szintjén koordináltak, de ez — a hetvenes évek vé­gén — már nem bizonyult ele­gendőnek. Ezért került sor a komplex program kidolgozá­sára, amely a szocialista or­szágok integrációjának prog­ramja. A szocialista országok in­tegrációjának, termelésbeli együttműködésének kétség­telenül elsősorban politikai gyökerei vannak, de feltétle­nül kifejez egy növekvő gaz­dasági szükségszerűséget is, az egymásrautaltságnak min­den korábbinál erőteljesebb szükségességét. Amint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án, a KGST 37. ülésszakán Berlinben hangsúlyozta: a romló nemzetközi gazdasági feltételek miatt valamennyi országnak növekvő igénye fo­kozottabban bekapcsolódni a KGST nemzetközi munka- megosztásába. Persze a gazdasági integrá­ció igénye egy sokkal mélyebb, hosszabb távú folyamat­ból is adódik, s ennyiben vi­szonylag független a világ- gazdaság változásaitól. Neve­zetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen je­lentkezik az extenzív gazda­sági fejlődésről az intenzívre való átmenet során, amikor már kimerülnek a kisebb mé­retű kelet-európai szocialista országok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fbkra csak úgy léphetnek — ez még a nagyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugat­európai országok példáján is megmutatkozott —, ha erőtel­jes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nemzetközi szinten integrálják. Ez a ter­melés belső dinamikájából fakadó szükséglet az, amit rendkívüli mértékben felfo­kozott a. világgazdasági kor­szakváltás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Három évtized tanulsága Hazánk a 80-as évek elején is külkereskedelmi forgal­mának valamivel több mint felét a szorosan együttműkö­dő hat szocialista országgal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forga­lomnak csaknem egyharma- dát. A világgazdasági kor­szakváltás is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együttműködés új, hajlé­konyabb és hatékonyabb for­máit keressék, s azokat a makrogazdasági szintről (nép­gazdaság) átvigyék a mikro- gazdasági szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok ne­hézség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egykönnyen, de az in­tegrációs folyamat eddigi elő­rehaladása is megmutatta a szocialista országok gazdasá­gának önmegújító képessé­gét. Az is megmutatkozott hosz- szabb történelmi távlatban, mintegy három évtized tanul­ságaként, hogy a szocialista országok közötti érdekkü­lönbségek átmeneti jellegűek, időről időre felmerülnek és feloldódnak, érdekazonossá­guk és kölcsönös egymásra­utaltságuk viszont tartós és alapvető jellegű. Ágh Attila, a Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents