Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
Kelet-Magyarország 1983. november 6. 16 Afrikában, Amerikában, Ázsiában jártak A szabolcsi sport követei Afrika... Áasia... Amerika... és visz- sza: Nyíregyháza. A felgyorsult élet, az utazások kora ... Egy év — nagy idő, az élet minden területén, a sportban is. Bakos!... Sárréti... Varadi... De jó ezt így leírni. Az esztendő közelgő „leltáránál” átszaladni lassan már búcsúzó 1983 magyar vonatkozású eredményein, megállapítván: változatlanul sportágaik legjobbjai. Az ő sikereik — a magyar sport sikerei. Nyíregyházi fiúk! Megyénk sportjában az idén is ők vitték a vezérszólamot. Bár különböző sportágak képviselői, eredményeikkel öregbítették nemzetközi tekintélyüket. Bakosi Béla kétszeres fedett- pályás Európa-bajnok, nevét jól ismeri a sportszeretőle tábora. Már több éve, újra meg újra kellemes hírek, szép sporteredmények kapcsán halljuk ezt a nevet. — Milyen érzéssel vívja versenyeit? — Nyugodt vagyok, bízok képességeimben és felkészülésemben. Mindig a legjobb eredmény elérésére, győzelemre készülök. — Milyen hatást gyakorol a sport az ember jellemére? — A sportnak bizonyos mértékben emberformáló ereje van, minden örömével és bánatával együtt. Nagyon szeretem az atlétikát. s vallom, hogy a sport hozzájárul az ember tökéletesítéséhez. — Sokat utazik. Melyik országokat kedveli? — Argentínát, Mexikót, Kubát... — Japánt nem említette, pedig egy hónapja érkezett vissza onnan. A távoli ország nem tartozik kedvencei közé? — Már hogyne tartozna, hiszen eddigi legnagyobb élményeimet éppen a felkelő nap országában szereztem. — Milyenek a japánok? — Olykor zavarba hoztak udvariasságukkal, pontosságukkal, percre kiszámított életmódjukkal. — Étkezésük? — Meghívást kaptunk egy családhoz. Szőnyegen ülve körülvettük az asztalt. Nyers húst hoztak, majd ki-ki maga által fűszerezve sütötte pecsenyéjét. .. — Mennyivel nyerik a hármasugrást Los Angelesben? — Fantasztikus a fejlődés. A győztes minden bizonnyal közel lesz a tizennyolchoz! Sárréti Györgyhöz meglepő kérdést intéztünk. — Mi újság a forró homokon? — Ha Afrikára gondolnak elárulom, meglehetősen meleg percek közben versenyeztem Líbiában. — Ennyire jók a tripoliszi teniszezők? — Hogy milyen a színvonal? — kérdezte vissza —, még nem olyan jók, hiszen országukban csak most kezd meghonosodni a fehér sport. Jómagam, a válogatott tagjaként ilyen népszerűsítő missziónak tettünk eleget. — Hallottuk, két gém között literszámra fogyasztotta a helybéliek kedvenc üdítőjét a „dzsu- majkát”. Igaz ez? — Negyven-negyvenöt fok melegben teniszezni nekünk magyaroknak nem kis dolog. Attól, hogy az arabok jól ..befűtöttek”, mind a négy mérkőzésemet megnyertem. — Egyesek szerint nincsenek kötélből az idegei. — Belül mindig izgulok, de ugyanakkor arra törekszem, hogy kívülről nyugodtnak, biztosnak látsszak. A sportolók a színészekhez hasonlítanak. Aki színpadra lép, annak nem szabad kimutatnia rossz hangulatát. Sárréti György számára jól sikerült az idei évad. Sok értékes teniszskaip került tarsolyába. Számos versenyt nyert, mégis „csak” 17. a magyar ranglistán. De a legjobb vidéki teniszező. SÁRRÉTI GYÖRGY Jó tanuló — jó sportoló Régi téma: össze lehet-e egyeztetni az élsportot a tanulással? Mihalkó Anna, az NYVSSC válogatott atlétája bizonyította az IGENT, ő kiérdemelte a Jó tanuló — jó sportoló címet! — Őszinte vagyok: bizony nem könnyű a kettőt összeegyeztetni — fogalmazta Mihalkó Anna, aki szeptembertől már a nyíregyházi tanárképző főiskola matematika —testnevelés tagozatos hallgatója. — A tanulás és a sport teljesen kitöltötte, kitölti a napomat, olyan, hogy szabad idő, egyszerűen nincs. A Vasvári Gimnáziumban 4,8-des átlaggal végeztem. Az atlétikában sem akartam a középmezőnyben kullogni, így aztán én nemigen jutottam el szórakozni. Csak az iskolai közös szervezésű színház- és mozi- látogatásokkor jutottam el megnézni egy színdarabot, egy filmet ... Diszkó? Az iskolabálon kívül nem roptam a táncot... Most, a főiskolán még nehezebb, még nagyobbak az iskolai követelmények. Érthetően, a jó jegyekért még többet kell tudni. — Én úgy gondolom, fiatalon első a munka, a tanulás. Aztán, ha az ember elérte j.oéiját. megfelelő szintre jut, még mindig nem késő a szórakozás. Egyébként is, a sók-sok lemondásért jön a jutalom. Sikerrel érettségiztem, sikerült a felvételim a főiskolára, a sportban pedig válogatottságig vittem. Hát nem megérte...? — Ötödikes általános koromban ismerkedtem meg az atlétikával, az akkor még működő nyíregyházi sportiskolában. Első edzőm, aki azóta is a mesterem, Nagy Gábor volt. Az első sikert nyolcadikos koromban értem el, a 100 méteres síkfutásban második lettem az úttörő-olimpia országos döntőjén. Aztán középiskolás országos bajnok lettem. Az ifjúsági válogatott keretbe 1979-ben hívtak meg. Tavaly pedig helyet kaptam az utánpótlás-válogatottban is. Jártam az IBV-m, ahonnan a váltó tagjaként, helyezett voltam. — Én azt szerettem, ha az iskolában négyeseket, ötösöket, a sportpályán pedig érmeket kaptam. És erre törekszem a jövőben is. Hogy hány érmem van? Rengeteg. A múltkor csak úgy, a hecc kedvéért, megmértük. Majdnem három kilót mutatott a mérleg. Nálunk egyébként nagy dolog a sport. Édesapám a megyei sakkszövetség főtitkára, a bátyámmal együtt szenvedélyes sakkozók. Édesanyám ugyan nem sportol, de annál nagyobb szurkoló, szorít értünk. Szóval, otthon háziversenyt vívunk, ki ér el jobb eredményt. A 19 éves vágtázó neve egyébként bekerült a felnőtt atlétikai válogatott kapitányának noteszébe. Anna szorgalmát, kitartását ismerve, biztos, hogy be is mutatkozik majd 1984-ben a legjobbak között. (bd) BAKOSI BÉLA Váradi János olimpiai bronzérmes szemüveget biggyeszt az orrára és leül. Vizsgálom, hogy mi változott rajta egy év alatt amióta előző interjúmat készítettem vele. Nekem ma is olyannak tűnik, mint akkor, csupán vállasabb, erősebb lett. — Szóval ott hagytuk abba, hogy versenysúlya 51 kiló. Nem bánta meg, hogy annak idején a „bunyót” választotta hivatásul? — Nem, mert bennem első helyen ennek a sportágnak szere- tete áll. Ezt követi az akaraterő, a céltudatosság. Egy sportoló számára csak a töretlen győzni akarás lehet az igazi hajtóerő. — Milyen emberi tulajdonságokat értékel a legtöbbre? — A jószívűséget, a megértést. — Hány mérkőzése volt már? — Eddig százharmincöt alkalommal álltam a szorítőban. — A mérleg? — Talán százhuszonötször nyertem. — Kiütéssel győzött már? — Nem szeretem a kiütést. Az ökölvívás szóban a vívást szeretem. Megmondom őszintén, fejre keveset ütök, legalábbis erőset nem. Inkább gyomorra. Az is hatásos, s nem annyira káros. VARADI JANOS — Milyen formában van? — Jó erőben és jobb formában vagyok mint egy évvel ezelőtt. Sajnos a Világ Kupán korán elbúcsúztam, pedig nagyon szerettem volna jól szerepelni. — Hol, merre járt legutóbb? — London, Helsinki, Róma szo- rítói voltak állomásaim. — Egyesült Államok, Rapid City? — Ó, Amerika. A legendák földje. Nekem csalódást okozott. Keserű szájízzel gondolok az újvilágra, mert kikaptam egy ikellemetlen jenkitől. Montayától. — Mit szeretne még elérni? — Ki kell jutni az olimpiára. Ott akarok lenni, s fellépni a sportág nagy színpadára. Ez az én álmom! A kisfiam akkor már nagyobb lesz — felismer a tévé képernyőjén. Kovács György Hová tűnnek a tehetségek? Elkallódnak a tehetségek, mert nincs NB I-es labdarúgócsapat. Keseregtek nem is olyan régen az utánpótlás-neveléssel foglalkozó szabolcs-szatmári szakemberek. Három éve viszont már van I. osztályú együttese megyénknek, a helyzet azonban aligha változott...! Vajon miért? MI LENNE A MEGOLDÁS? — Meggyőződésem: rosszul sáfárkodunk a tehetségekkel — mondta Aranyi László, a Rakamazi Spartacus SC edzője. — Ügy fogalmaznék, az alap erős, a fal mégis inog. Remek ugyanis a kiválasztó rendszer, szinte egyetlen tehetség sem tűnik el az általános iskolások közül. A nyíregyházi focisuli, a Vasvári Pál Gimnázium testnevelési osztálya és természetesen a Nyíregyházi VSSC, a legjobbakat megfelelően segíti 18 éves korukig tehetségük kibontakozásában. A hogyan továbbal azonban már baj van . . . — Az ificsapatból „kiöregedett” jó játékosok zömét az NB I-es gárda keretében érthetően nem tudják foglalkoztatni. Marad az a lehetőség, hogy kölcsönadja a klub a játékost területi, vagy _ megyei bajnokságban szereplő — együtteshez. Az NYVSSC-nél heti 8—9 kemény edzésen vett részt a tehetség, onnan máshová kerülve viszont három, legfeljebb négy foglalkozás vár rá hetente. Szakmailag aligha kell magyarázni, hogy milyen káros hatása van ennek. — Van a fiatalnak még egy lehetősége: elmegy más megyébe NB Il-es csapathoz. Ö azonban ezzel „elveszett” a szabolcsi labdarúgás számára. Hogy mi lenne a megoldás? Kellene egy olyan báziscsapat, vagy nevezzük bárminek, amelyik átvenné á legjobb fiatalokat, ugyanolyan körülmények között foglalkoztatná, mint korábban az az NYVSSC-nél volt. Az edzésmunkában, következésképpen a fejlődésben igy nem lenne törés. Persze, ehhez még kellene az is, hogy megoldanák az egzisztenciális kérdéseket is. Azaz, ne vágyjon el a megyéből az itt felnőtt reménység! CSEPPET SEM VONZÓ LEHETŐSÉGEK Aranyi László igazát nem kell bizonygatni. Valóban nagy szükség lenne az alap továbbépítésére, annak a bizonyos falnak a stabillá tételére. Kellene egy báziscsapat . . . Persze,, legalábbis papíron, már van! A Nyíregyházi Volán-Dózsa a nyáron „kine- veztetett”. — Attól még nem báziscsapat a báziscsapat, hogy úgy hívják — válaszolta nem kis iróniával Szilvási István, a Volán-Dózsa edzője. — Kezdem azzal, hogy hozzánk mindössze két fiú került az NYVSSC ifjúsági labdarúgói közül, és ma már egyik sincs nálunk. A kapus Cziotka teljes bizalmat kapott, de nem élt vele, igy érthetően más került a helyére. Ö erre úgy ítélte meg a dolgot, hogy harmadik számú kapus, s igy nincs értelme a további játékának. Azaz meghátrált, meg sem próbálta visszaszerezni posztját. Vonyigás jfcdig tanulmányi okok miatt maradt távol. Az a véleményem: ha komolyan gondolták volna a báziscsapat kialakítását, több és használhatóbb labdarúgókat kellett volna kapnunk az NYVSSC- től. — Nálunk egyébként heti három edzés van, természetesen munkaidő után. Reggel 6-tól 14,00 óráig mindenki dolgozik, s utána jön ki a pályára, s edzünk. Sajnos, télen hamar sötétedik ... Azaz, ez a bázis mégsem bázis. Hogy miért nem kapott több és tehetségesebb labdarúgót a nyáron a Volán-Dózsa? Akkor dr. Bihari Albert, az NYVSSC ügyvezető elnöke kifejtette nekünk: — Cseppet sem vonzó a Volán- Dózsa lehetőségei. . . Kényszeríteni pedig egyetlenegy játékost sem lehet. Érthető, ha másutt jobb lehetőséget kap, oda igazol. Szóval, azt a már említett egzisztenciális kérdéseket is meg kellene oldani. Hogy kinek? A Volán-Dózsának? Is, ha már elvállalta a báziscsapat szerepét. Persze, ehhez segítséget kellene, hogy kapjon a klub, mert egyrészt önerőből nem képes, másrészt a jó körülmények kialakítása között továbbfejlődött tehetségekből később mégis csak az NYVSSC húzná a hasznot, pontosabban a megye labdarúgása! A feltételek megteremtése léhát közös ügy! LEHETŐSÉGET A KIBONTAKOZÁSRA! Megkérdezhetnék sokan: miért Nyíregyházán kell az a bizonyos bázis? Mikor ott vannak a területi bajnokságban szereplő szabolcsiak, Mátészalka, Kisvárda, Rakamaz, Baktalórántháza, Ti- szavasvári. Nos, az edzésszám ezeknél az együtteseknél nem üti meg a kívánt mértéket, a lehetőségek cseppel sem jobbak, ráadásul változtatni nem igen tudnak ezen — mint azt egybehangzóan az említett klubok vezetői legutóbb elmondták egy nyíregyházi értekezleten. És még nem is említettük a szóban forgó játékosok megyeszékhelyről történő kijárását, netán kiköltözésük megoldását. . . E kuszának tűnő ügyben segítene, ha az MLSZ jövőre kiírná a juniorbajnokságot. Akkor ugyanis megoldódna az ificsapatból kiöregedettek elhelyezkedése, hiszen maradnának a junior- gárdában. A báziscsapatra azonban akkor is szükség van, mert ugye más egy tétre menő felnőttbajnokságban edződni, mint egy teljesen tét nélküli juniorban. De vajon kifizetődő-e a bázis megteremtése? Szerintünk mindenképpen, hiszen — mondjuk meg őszintén — minden évben jelentős összegeket költ az NYVSSC arra, hogy máshonnan idehozzon labdarúgókat. S még annyit: több figyelmet érdemelnének a szabolcsi tehetségek, hamar lemondanak róluk, nem egy esetben az idegent többre becsülik .. . Jövőre megváltozik az átigazolási rendszer, még nehezebb lesz erősítést jelentő, jó játékost szerezni. A labdarúgók ugyanis több klub között választhatnak majd, s ebben a különös versengésben nem lesz könnyű méltó partnernek lenni. Arról nem is beszélve, hogy a saját nevelésű játékos mégis csak jobban kötődik a klubhoz, így többet is lehet tőle várni. Tény: tehetségekben ma sincs hiány. Ezek a reménységek azonban kiforratlanok, jó szakmai munkával egy-két éven belül érnének be igazán. Ezt a lehetőséget kellene megteremteni a fiatalok számára, s akkor nem kallódnának el, nem maradnának csak ígéretek . .. Bagoly Dániel Csonka forduló az NB l-ben Ma: Tatabányán az NYVSSC Szombaton a 12. fordulóval folytatódtak a küzdelmek a labdarúgó NB I-ben. A találkozók a vendégcsapatok sikerét hozta. A Videoton a nagyszerű kupasikert elért újpestiek otthonában győzelemre állt, s csak a befejezés előtt néhány perccel tudtak a hazaiak egyenlíteni. A Rába ETO a korábbi gyengébb szereplését feledtetve öt gólt rúgott a Szombathely otthonában. A Pécs Diósgyőrből, a hazai csapat otthonából vitte haza az egvik bajnoki pontot, csakúgy, mint a Csepel Kispestről. A szegediek ezúttal a Vasastól szereztek két pontot. Zalaegerszegen hazai győzelem született. Eredmények: Újpesti Dózsa— Videoton 2:2, Bp. Honvéd—Csepel 0:0, SZEOL AK—Vasas 1:0. Szombathelyi Haladás—Rába ETO 1:5, DVTK—Pécs 2:2, ZTE—Volán SC 4:1. A BAJNOKSÁG ALLASA: Remény a visszavágóra Ma délelőtt a Csepel SC gárdáját fogadja az NYVSSC NB I-es férfi röplabdacsapata. A bajnoki mérkőzés délelőtt 10,00 órakor kezdődik a nyíregyházi városi stadion játékcsarnokában. Ez a találkozó visszavágó lesz. hiszen a két piros-kék együttes péntek este már játszott egymás ellen, a csepeli sportcsarnokban. A budapesti összecsapást a vasgyáriak 3:0 (17:15, 15:4, 15:9) arányban nyerték. A vendég nyíregyháziak jól küzdöttek az első játszmában, alaposan megszorították a csepelieket. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy megnyerjék a játékrészt, az utolsó percekben úszott el a szett, pontatlanságok miatt. A fővárosiak végül hatodik játszmalabdájukat értékesítették. A folytatásban nem volt vita: kié lesz a két pont. A ma délelőtti visszavágón is a csepeliek az esélyesebbek. Persze náluk Győri és Varga sérült, s ez némi reményt ad egy bravúr eléréséhez. Balázs István, az NYVSSC edzője ezúttal tíz játékos között választhat, Fodor ugyanis felgyógyult kézsérüléséből, Csepelen ráadásul nagyszerűen is játszott. A csepeliek ellen készülődő keret: Drotár György, Nagy Attila. Parti József, Prékopa Tamás, Sipos János, Szikszai Géza, Takács János, Varga László, Fodor Gábor és Oczella Gyula. MIHALKÓ ANNA Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: a megyében 344, a megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél ' Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre egyéni előfizetők részére 400,— forint. közületi előfizetők részére 408,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—205« 1. Videoton 12 8 2 2 24- 8 18 2. Tatabánya 11 7 3 1 17- 9 17 3. Rába ETO 12 5 6 1 26-19 16 4. Bp. Honvéd 12 6 4 2 17- 8 16 5. U. Dózsa 12 5 6 1 23-15 16 6. Vasas 12 4 4 4 14-13 12 7. SZEOL AK 12 4 4 4 14-17 12 8. Csepel 12 4 3 5 16-13 11 9. ZTE 12 4 3 5 11-13 11 10. PMSC 12 3 4 5 15-17 10 11. Haladás 12 4 2 6 15-21 10 12. DVTK 11 2 5 4 10-13 9 13. MTK-VM 11 3 2 6 16-22 8 14. Volán SC 12 2 4 6 15-25 8 15. FTC 10 1 4 5 13-21 6 16. NYVSSC 11 2 2 7 9-20 6 Az' FTC—DVTK elmaradt bajnoki mérkőzést november 9-én Gyöngyösön játsszák le. A labdarúgó NB I szombaton elkezdődött 12. fordulójából két mérkőzés maradt mára. Délelőtt — televíziós közvetítéssel — az MTK-VM—Ferencváros találkozóra kerül sor, míg délután — 13,00 árától — a jól szereplő Tatabányai Bányász az NYVSSC-t fogadja. — Komoly készülődéssel töltöttük a hetet, mert igen is van veszíteni valónk Tatabányán — mondta a szombati elutazás előtt Kovács Imre, az NYVSSC vezető edzője. — Éppen ezért aktív játékot várok minden labdarúgótól, az egész csapattól. Véget kell vetni az egy helyben topogásnak. a vegetálásnak, mert megszűntek a tálcán kapott eredmények! össze kell fogni a csapat miniden játékosának, és lendületes, hatékony produkciót kell nyújtani Tatabányán. — Minden valószínűség szerint Rabcsák — Cséke, Gáspár, Szikszai, Varga J. — Moldván, Bücs, Szűcs — Kiss M., Fecskú és Vágó kezd a Bányász ellen. Pólyák továbbra is sérült, Halász formájával pedig elégedetlen vagyok, s ezért ő él sem utazik velünk. Az öt cserejátékos: Csepecz, Barta, Czeczeli, Tisza és Szécsi.
