Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 5. Az ezredik napon Amikor felcsendül a himnusz A bajnoknő könnyei Harmincöt éve foglalko­zom kukoricatermesztéssel. Túlzás nélkül állíthatom, az ideihez hasonló nehéz tava­szunk alig akadt. A vetési időszak kellős közepén az esőzések miatt nem tudtunk a földekre menni. Mint az égen gomolygó esőfelhők, úgy tornyosultak elénk az aka­dályok. Nem emlékszem, mi­kor volt példa hasonlóra — vetőgépeink még május köze­pén is a mezőkön dolgoztak. A földnek meg kell adni, ami neki jár — ezt a legne­hezebb körülmények közt is szem előtt tartottuk. Az ag­rotechnikai előírásoktól a vi­szontagságok ellenére sem tértünk el. Ez meghozta a várt eredményt. Amikor hozzáláttunk a betakarítás­hoz, megnyugodhattunk. A tömött, fejlett csövek azt bi­zonyították — területünkön az idén is jól fizet ez a nö­vény. Ahogy a földműves óvja, vigyázza a vetést, úgy kell nekünk, idősebbeknek nevel­nünk fiataljainkat. S ez a munka legalább olyan fontos, mint a bő termés elérése. Es legalább olyan örömet ad. Egyik legtehetségesebb, leg­szorgalmasabb fiatal szak­emberünk, Jantolik Mária Az emberek, különösen a nők ma már sokat adnak az öltözködésre. Nos, azok a női cipzáras sportkabátok, ballon­kabátok, amelyek a Bereho- vói Ruhagyárban készülnek, méltán keresettek az üzle­tekben: színük ízléses, sza­básuk célszerű, elegáns. Ezen­kívül a gyár számos más ter­méke is népszerűségnek ör­vend. Lényeges szerepük van mindebben a kommunista muntoabrigádoknak. Ma már 16 ilyen brigádot tartanak nyilván a vállalatnál. Jó mi­nőségű munkájukkal, maga­tartásukkal vívták ki ezt a megbecsülést. Az elsők egyike Mucsicska Erzsébet brigádja volt. Az események 1958-ra nyúlnak vissza. — Sízóltak nekünk, jó len­ne, ha a komszomoltagokból egy varróbrigádot alakíta­nánk — mondja Mucsicska Erzsébet védnök-szakoktató. — Ha jól emlékszem, 30 lánnyal és néhány fiúval kezdtük meg a közös munkát. épp az idén „érett be”. Ez év­ben gépesített csoportot bíz­tunk rá. 70 hektáron, ahol azelőtt én gazdálkodtam, gondozza a kukoricát. Gyak­ran kijárok földjeire. Ott voltam most, a betakarítás kezdetekor is, s nem volt okom a szégyenkezésre. Má­ria jó tanítványnak bizo­nyult. A tizenegyedik ötéves terv ezredik napján két gépesített csoport serénykedett azon, hogy tovább öregbítse szov- hozunk kukoricatermesztői­nek hírnevét. Honenko Viktor, a Her- szonec—200-as kombájn ke­zelője arra vállalkozott, s szavát állta is, hogy e na­pon ezer mázsa szemesnek megfelelő csövet vág le. Az elmúlt években elért nagyszerű teljesítmények, a tavalyi 120 mázsa feletti hek­táronkénti átlag nem vélet­len, hanem épp e két ténye­ző összhangjának az eredmé­nye. Mint a traktorpark bri­gád pártszervezetének he­lyettes titkára, a nevelés épp­úgy mindennapi feladataim közé tartozik, mint az idő­szerű mezei teendők elvégzé­se. Ezek a napok a betakarí­Mucsicska Erzsébet az utó­dok között. (Popov Alekszej felvétele) Fiatalok voltak, ügyesek, lel­kesek. Ez pedig meghatáro­zónak bizonyult. Idő múltá­val mindjobban „összerázód­tak ”, mind jobban elsajátí­tották a szakma fortélyait. A következő évben megkaptuk a kommunista munka bri­gádja címet. Ekkora megbe­csülésre mégse számítottunk. Jöttek az újságírók, kérdez­gettek, faggattak bennünket. Sok mindenről szó esett, be­széltünk magunkról, egymás­ról, eredményeinkről, problé­máinkról, a terveinkről stb. Többek között megkérdezték, vajon tudjuk-e, hogy a kerü­letben az elsők sorában kap­tuk meg a címet? Valamennyien határtala­nul büszkék voltak rá. Hol vannak az akkori bri­gádtagok? A fürge ujjú, ki­pirult arcú lányok? Igen sokan jelenleg is a gyárban dolgoznak, különféle beosz­tás jegyében telnek. Először a viszonylag korán érő BC 66—25 hibridet vágtuk le. Az ötéves terv ezredik napján a Dnyeprovszkij—430-as ke­rült sorra. Honenko Viktor, Béres Olekszandr, Hokidra Iván és a csoport többi tagja nyolca­dik alkalommal látott így együtt neki a kukoricatörés­nek. A szervezéssel nincs kü­lönösebb gond. Mindenki tud­ja és becsülettel végzi fel­adatát. Célunk: ami megter­mett, az veszteség nélkül a raktárba kerüljön. Az eddi­gi behordott terményt vizs­gálva — 115 mázsa körüli át­lagra számíthatunk. Gyakran látogat el föld­jeinkre Navrockaja Nagyezs- da, a Területi Mezőgaz­dasági Kísérleti Állomás tudományos munkatársa, aki az új hibridekkel folytat kísérleteket. Az öt­éves terv ezredik napján is nálunk járt, együtt vizsgál­tuk meg a kukoricatáblá­kat. Mi termesztők, elisme­réssel adózunk a kutató te­vékenységének, s nagy * örö­münkre szolgált, hogy ő vi­szont szakembereink erőfe­szítéseiről beszélt elismerés­sel. Pitra Jurij a szocialista munka két­szeres hőse, az irsavai kerületi Üj Életért Szov- hoz állami díjas cso­portvezetője tásban. Dudás Erzsébet a bé­rezési osztály vezetője, Hon- csarova Ariadna a varró­üzem technológusa, Cseresz­nye Mária minőségi ellenőr­ként éber szemmel bírálja el az eléje kerülő terméke­ket, Tarr Irén gomblyukkötő munkásnő, Frink Jolán a 2. sz. brigád megbecsült tag­ja... Annak az egykori hí­res brigádnak á mechanikusa Fekete Sándor volt. Ugyanaz a Fekete, aki ma a vállalat igazgatója. A szép hagyományok gya- • rapítását folytatják az utódok is, a 14. sz. komszomol ifjú­sági brigád tagjai. A kis kol­lektíva irányítását az idén Bara Galina vette át Mu­csicska Erzsébettől. Harminc­egyen vannak. Döntő többsé­gük komszomoltag, s meg­bízható munkaerő. Zékány Jo­lán, Ciprisz Jelena, Deák An­na például az eltelt kilenc hónap alatt megbirkóztak évi tervükkel. Javarészt női kis- kabátkákat készítenek (ezek jó minőségéről már fentebb szót ejtettünk), naponta átlag 225 ilyen ruhadarab kerül ki a kezük alól. Emellett ter­mészetesen másféle terméke­ket is kibocsátanak, így mű-x bőr és ballonkabátokat, blé­zereket stb. Mucsicska Erzsébetnek, az egykori brigádvezetőnek a sorsa? Az idei év áprilisa óta új beosztásban dolgozik: a készáruraktár vezetője lett. Nem titok, hogy a rak­tárba néha befutnak olyan termékek is, melyek minősé­ge kívánnivalót hogy maga után. Mucsicska Erzsébet el­jár az üzemrészekbe, elemzi a hibákat, rámutat, hogyan iktathatok ki. Persze nem­csak ilyenkor keresi fel a fiatalokat. Állandó kapcsola­tot tart fenn velük, hasznos szakmai tanácsokat, útmuta­tásokat ad nekik. Baráth Mihály Szerencsés embernek tar­tom magamat. Az élet ugyan­is sok szép feledhetetlen aján­dékkal lepett már meg. Győ­zelmek, viharos tapsok, el­ismerések, felejthetetlen ta­lálkozások — talán így lehet­ne a legtömörebben jelle­mezni az elmúlt éveket. Ter­mészetesen, a siker nem adó­dott önmagától. Sok le­mondással párosuló, kemény munka húzódik mögötte. Zup~ kő József,'az edzőim és csa­pattársaim nélkül, egymagám aligha boldogulhattam vol­na. Az összefogás gyümöl­csének tartom azt is, hogy 1976-iban Montrealban olim­piai bajnok', tavaly pedig Budapesten világibajnok let­tem. Ezúttal mégsem a sportról a mérkőzésekről és az ezekkel járó izgalmakról szeretnék beszélni. Sokkal inkább azok­ról a felemelő percekről, melyekben turnéim során részesültem. Külföldön mindig meg­különböztetett figyelem irá­nyul ránk, szovjet emberek­re. Ez nem véletlenül van így. Az érdeklődés a világ el­ső szocialista állama kép­viselőinek szól. Azoknak, akik vállalva az úttörők korántsem könnyű szerepét, példát mutattak az errfberi- ségnek humanizmusból, helytállásból és tettrekészség- ből. Mindig jólesik dicsérő szavakat hallani hazámról. Bármerre is járok, büszkén mondom magamat a Szovjet­unió állampolgárának. A sportnak köszönhetően olyan csodálatos pillanatokat él­hetek meg, amelyekben csak kevesen részesülhetnek. S itt elsősorban azokra a percekre gondolok, amikor a megérde­melt győzelem jutalmaként társaimmal együtt az én tisz­teletemre is felcsendülnek hazánk himnuszának akkord­jai. Ilyen élményben először 1976-iban volt részem. Ugyan­is ekkor játszották először számomra ezt a magasztos gondolatokat kifejező zene­művet ... Montrealban vol­tunk, túl a versenyek izgal­mán. A stadion zsúfolásig megtelt A világ legkülön­bözőbb nemzetiségű embe­reinek tekintetét éreztem ma­gamon. A torkom összeszo­rult szememet elfutotta a könny. A fülemnek oly ked­ves melódia betöltötte a te­ret. Gondolataim legyőzték a szülőföldemtől elválasztó hatalmas távolságot és ra­kétagyorsasággal röpítette haza. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, de el­mondom, hogy a végtelen boldogságon túl rendkívül nagy büszkeség töltött el. Büszke voltam hazámra, amelynek a taps, a gratulá­ció is szólt. Mert bennünket kösizöntöttek ugyan, de az el­ismerést általunk egy egész ország címére továbbították. Már többször hangzottak fel annak a csapatnak a tiszteletére a himnusz ak­kordjai, melynek én is tagja vagyok, s ilyenkor mindig olyan érzés fog el, mint ami­lyen akkor ott, Montrealban: magasztos, gyönyörű, feleme­lő. Számomra a himnusz, amely soknemzetiségű dol­gozó népünk boldogságát, vágyát fejezi ki, mindenkor erőt ad az újabb akadályok legyőzéséhez. Hecko Nyina olimpiai és világbajnoknő, a Baktyanka kézilabdacsapat kapuvédője Irina Maskarinyec a „Kalnyickij” állami gazdaság brigádveze­tője. ö látja el a gaz­daságban tevékeny­kedő Komszomol- szervezet titkári fel­adatait és egyben fa­lusi tanácstag is. (Fotó: Tóth) /---------------------------------> Hehéz indulás után Községi emeletek T avasz az őszben. Igen, ez a jelkép jut eszükbe a du- boveieknek, amikor arra gondolnak, hogy 39 évvel ezelőtt szabadították fel a szovjet hadsereg katonái a községet. Hogy falube­lijeink mennyire átérezték a történelmi pillanat nagy- szerűségét, azt mi sem bi­zonyítja jobban annál, hogy csaknem 400 ember jelentkezett önkéntesnek. Négy évre volt szükség ahhoz, hogy a szegénypa­rasztok felismerjék: kö­zösségbe kell tömörülniük, hogy kifejthessék erejü­ket, hogy kamatoztathas­sák képességüket. 1948- ban alakult meg a kollek­tív gazdaság, Magyar Ist­ván lett az elnöke. De nem sokáig fáradozhatott a termelés szervezésén. A rejtőzködő osztályellenség 1949 októberében kioltotta az életét. Ám a közösség nem bomlott fel, ahogy azt a gyilkosok remélték. Sőt, tovább szilárdult, erő­södött és magabiztosan haladt előre. Ma Dubove dolgos népe egyaránt helytáll a helyi Szovjet-Kárpátok Kolhoz­ban, az Uszty-csomai Er- .dőkombinátban, a Teresz- vai Famegmunkáló Kom­binátban és mindenütt, ahol dolgozik. A nagyköz­ségi tanács területén 465 olyan dolgozó tevékenyke­dik, aki kormánykitünte­tés tulajdonosa. Tanácsunk 115 képvise­lője szívügyének tekinti a szociális-gazdasági építés programjának maradék­talan megvalósítását. Nagyközségünk arculatát ma a szovjet hatalom óta felépült 3200 lakóházon kívül sok-sok középület is meghatározza. Megjelen­tek a több emeletes ház­tömbök is, melynek lakte­rülete már meghaladja a 13 ezer négyzetmétert. A gondoskodás jelképe a 125 ágyas kórház, az új poli- klinika, ahol naponta 380 beteget fogadhatnak. Há­rom óvoda is van, melyek­ben bölcsődei csoportot is létesítettek. Fejlődik, bővül a keres­kedelmi hálózat. 30 üzle­tet — áruházát, élelmi­szerboltot, kenyeresüzle­tet, kioszkot — üzemelte­tünk. Dubovén ma egy közép- és két nyolcosztályos is- kbla működik, ahol több­ségükben főiskolai, illetve szakközépiskolai végzett­ségű pedagógusok gondos­kodnak a felnövekvő nem­zedék neveléséről, tanítá­sáról. A középiskolában van ugyan tornaterem, vi­szont a másik két taninté­zet nélkülözi azt. A közel­jövőben a hiányosságot szeretnénk pótolni. Ennek érdekében igyekszünk ösz- szefogni a mezőgazdasági üzem és az iparvállalatok erőfeszítéseit. Durunda Vaszil a Dubovei Nagyközségi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke J Uzsgorodon a mübútorgyárban a fiatalok nagy tisztelettel veszik körül Szergej Vasziljevics Burdukovot, a Nagy Honvédő Háború veteránját, aki részt vett Kárpátalja felszabadításában, (Fotó: Tóth) Uzsgorodon, a megyei képki&llitó csarnokban mindig sokan fordul­nak meg. A látható képek mai szerzők alkotásai. (Fotó: Tóth) Hol Ycmnalc az egykori lányok? Divatot diktálnak Világ proletárját, egyesüljetek m - * Ezt az oldalt testvér­Sf H D H ATI in A7 f yn lapunk az Ungváron meg­H/Htrflll IblKL ALU iüSlÄ?

Next

/
Thumbnails
Contents