Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 4. Felavatták a paksi atomerőmű I. sz. reaktarblokkját A vendégek az erőmű vezérlőtermében. (Folytatás az 1. oldalról) te Lmükkel, szorgalmukkal hozzájárultak e különlege­sen igényes feladat eredmé­nyes megoldásához —, vala­mint az atomerőmű vezetőit, munkáskollektíváját, szocia­lista brigádjait. — Az épülő atomerőmű, amelynek első gépegységét avatjuk, nemcsak a beruhá­zás méreteit és műszaki bo­nyolultságát tekintve egye­dülállóan nagy vállalkozás, de újabb meggyőző példája a szocialista országok gyü­mölcsöző együttműködésé­nek és fontos szerepet tölt be energiapolitikánk megva­lósításában — hangsúlyozta Lázár György. — A tíz évvel ezelőtt bekövetkezett olajár- robbanás az egész világgaz­daságban olyan nagy hord­erejű és tartós folyamatokat indított el, amelyek az orszá­gok többségében — így ná­lunk is — merőben új kö­vetelményeket állítottak a gazdaságfejlesztés, ezen belül az energiapolitika elé. — Ezekből a következmé­nyekből kiindulva dolgoztuk ki a kormány energiaprog­ramját, melynek végrehajtása már mérhető eredményeket hozott. — Energiapolitikánkban, az energiaforrások összetételé­nek további alakításában fontos szerepe van az atom­erőműnek, amelynek első blokkja 1982 decemberétől ez év végéig csaknem 2 és fél milliárd kilawattóra áramot termel, az idei villamos- energia-termelés tíz százalékát adja. Ez a részarány a kapa­citás teljes kiépítése után meg fogja közelíteni a 30 százalékot. Az erőmű jelen­tőségét más megközelítésben jól érzékelteti, hogy egyetlen reaktorblokk egy év alatt any- myi villamos energiát fej­leszt, amennyit 650—700 ezer tonna kőolaj elégetésével le­hetne csak előállítani. — Az atomerőmű több más szempontból is megkülön­böztetett figyelmet érdemel. Elegendő két tényre utalni. Egyrészt arra, hogy Paks a KGST-országok sokoldalú atomenergetikai gyártmány­szakosítási együttműködésé­nek az első igazi próbája. A kezdeti gondok ellenére — mert ezekből is van bőven — a tapasztalatok teljes mér­tékben igazolják annak a kö­zös elhatározásunknak a he­lyességét, amely e téren is utat nyitott a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztésé­nek meggyorsításához. Más­részt az atomerőművek épí­LASSAN 10 ÉVE, hogy ma­gyar diákcsoportok segítenek a nyári gyümölcsszedésben német barátainknak. Június közepétől augusztus végéig, két-három hetes turnusokban érkeznek — a bolgár és cseh­szlovák középiskolások mel­lett — a werderi gazdaságba magyar fiatalok. A munka mellett sok minden történik. AZ ISMERŐS... Vannak visszatérők. Az egyik kis­lány, az előző évben a kol- pinsei erdőben egy kullan­csot is „felszedett”. Minden­ki segíteni akart. Volt, aki ecettel, volt aki parázsló gyu­fával, volt aki alkohollal (s a kullancs nem is, de a jó szán­tásé — mint a tagországok mindegyikében — nálunk is új lendületet ad a tudomány fejlődésének, a műszaki hala­dásnak, a gyártási ágak egész sorában segíti elő a magas fokú műszaki kultúra és a legkorszerűbb technológiák meghonosítását. Lázár György a továbbiak­ban a közelgő ünnepnapra utalva a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom jelentő­ségét méltatta. Tisztelettel adózunk azoknak — hangsú­lyozta —■, akik 66 évvel ez­előtt megdöntötték a cári önkényuralmat, megterem­tették az első munkás-pa­raszt hatalmat, ezzel új irányt adtak az emberiség fejlődé­sének. E békés fejlődést nap­jainkban ismét veszély fe­nyegeti: a világ minden tá­ján sokasodnak azok a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy az imperializmus nem akar­ja tudomásul venni a törté­nelem realitásait. A szélsősé­ges imperialista köröknek az új meg új tömegpusztító fegyverek hadrendbe állítá­sával az a nem is titkolt cél­juk, hogy katonai erőfölény­re tegyenek szert. — Az imperializmus kard- csörtetői számításon kívül hagyják, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok min­den lehetőséggel rendelkez­nek ahhoz, hogy megakadá­lyozzák a katonai erőegyen­súly megbontását, biztosítsák a béke fennmaradását. Egy nyári kép: mátészalkai diákok az NDK-beli gazda­ságban. dékú segítő közben ki is szé­dült). Egyre nagyobb lett a pánik, amikor a tábor min­denese, az „öreg cowboy” szakavatott mozdulattal el­távolította a kellemetlenke­dőt. Az egész csak emlék ma­radt. S hogy nem múló, erre bizonyság, hogy a repülőgép­ről ide érkező kislányt, a 120 gyerek közül azonnal felis­merte „megmentője”, s ki­emelten gondoskodott róla a turnus alatt. Mivel beszélni nem tudtak, így csak a tekin­tet és a mutogatás maradt, no meg a tolmács segítsége. — A MSZMP Központi Bi­zottságának áprilisi ülése mélyreható alapossággal ele­mezte a XII. kongresszus ha­tározatai végrehajtásának menetét, és kijelölte a továb­bi- tennivalókat — mondotta ezután Lázár György. Az az­óta eltelt jó fél esztendő megerősítette a Központi Bi­zottság helyzetelemzésének helyességét. Közvéleményünk megértéssel és egyetértéssel fogadta a Központi Bizottság állásfoglalását, méltányolja az alkotó munkára ösztönző, kiegyensúlyozott belpolitikai légkört, a szövetségi politika és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére tett lépé­seket. Népünk nagyra becsüli, hogy a tőkés országok gazda­sági válságának elhúzódása, a világpiaci árak számunkra kedvezőtlen változásai, az el­adási nehézségek ellenére is meg tudtuk őrizni országunk nemzetközi fizetőképességét, a létbiztonságot, szociális vív­mányainkat. — Helyzetünkkel reálisan számot vetve azonban azt is látnunk kell, hogy a jelentős erőfeszítések ellenére sem tudtuk teljes mértékben el­lensúlyozni a világgazdaság rosszabbodásának következ­ményeit, megszüntetni azokat a veszteségeket, amelyeket az aszályos időjárás és saját munkánk gyengeségei okoz­tak. — A paksi atomerőmű el­ső blokkja már áramot ad. A következő években azonban tovább folytatódik az erőmű AKI BATOR... Az itt töl­tött időtől függően 200—250 márkát kerestek a fiatalok. A turnusok végén megindult a vásárlás. A csoportvezetők ígyekeztek a Hawel-környék minden jó boltjába elvinni tanítványaikat. Sokszor ez nem elég. S aki mer, az nyer. A Plessowban levő nyírbá­toriak már voltak Branden­burgban, de két kislány is­mét el akart jutni a kisvá­rosba. Nyakukba vették a vi­lágot, s kora délutánra oda­értek. ST hogy mit ér, ha vala­ki tanult németet: Tóth Éva és Majtényi Erzsébet „meg­variálták” a 440 márka el­költésének módját, s meg­szervezték a stapos-átszállá- sos hazautazást is; magyaros tempóban. NUDIZUNK... Az NDK- ban már elfogadott a nudiz­mus. Ezt tudják a mi fiatal­jaink is. Keresik is ezeket a helyeket, bevallottan, vagy be nem vallottam A Hawel part­ján is van ilyen strand, de vállalni kell a „vetkőzést” annak, aki nézelődni akar. Egyik fiatal barátunk úgy tá­jékozódott, hogy Warnemün­de csak „egy ugrás”, s a ten­gerparton máris ott a lát­vány. A csoportvezető vi­szont már korábban közölte az indulási időt, így a bokáig süppedő homokban nyargal­va kellett megtenni a kétszer 3 kilométeres távot, hogy visszaérkezve le ne késsé társai indulását. Az idő min­dent megszépít, még ezt a hajszát is; no meg a bünte­építése. Még három reaktor­blokkot kell üzembe helyezni ahhoz, hogy az erőmű elérje az 1760 megawattos teljesít­ményt. Az eddiginél köny- nyebb is, nehezebb is lesz az építők dolga. Könnyebb, mert sok értékes tapasztalat hal­mozódott fel, és nehezebb, mert a követelmények to­vább nőnek, a mérce még szigorúbb lesz — mondotta befejezésül Lázár György, és még egyszer szívből gratulált az erőmű és a paksi atomvá­ros megteremtésében részt vevő valamennyi dolgozónak. Az ünnepségen felszólalt Alekszej Antonov is. Rámu­tatott: az első magyar atom­erőmű reaktorblokkjának avatása a Szovjetunió és Ma­gyarország széles körű, köl­csönösen előnyös együttmű­ködésének, a dolgozó kollek­tívák közös munkáján ala­puló állandó kapcsolatoknak újabb nagy eredményét jelzi. Nemcsak Magyarország, ha­nem a szocialista közösség egésze számára jelentős ez az esemény, hiszen a közös erő­feszítéseket, a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjának valóra váltá­sát tükrözi — hangsúlyozta Alekszej Antonov. A nagygyűlésen Lázár György kitüntetéseket nyúj­tott át a beruházás szervezé­se, megvalósítása során ki­emelkedő munkát végzett dolgozóknak. tést, amit a későn jövők kaptak. Az „esti mese” na- gyotmondó hősei viszont ők voltak, kiindulva abból a tényből: messziről jött em­ber azt mond, amit akar. A MÚLT. Aki egyszer eljut Berlinbe, az nem mulasztja el, hogy megpróbáljon feljut­ni a tévétoronyba (most is hosszú sorokban kell vára­kozni), ahonnan feledhetetle­nül szép kilátás nyílik a vá­rosra. De szinte mindenki megnézi azt az emlékhelyet is, melyet a fasizmus áldoza­tainak emeltek. A vendégek azonban nem csak a borzal­makra emlékeznek itt. Kelle­mesebb pillanatok színhelye is az emlékhely: ugyanis az a szokás, hogy a házasságot kö­tök a hősi emlékműhöz hoz­zák első virágaikat. Ottlé­tünkkor, egy kora délután, pár percen belül két ifjú párt is láthattak a tér vendégei. A DIÁKMUNKA nehéz. Akár paradicsom-, meggy földieper- vagy cseresznye­szedés, netán éppen a gaz ir­tása. Az viszont, hogy együtt vannak különböző országok fiataljai, mindenképpen jó. Ismeretségek, barátságok szö­vődnek, szokásokat, jelensé­geket szemlélhetnek történel­mi levegőjű helyeken (Lipcse, Potsdam-Cecilienhof), s gya­korolják a nyelvet, az önálló­ságot. Megéri. M. K. „Az életet, a szépsé­get és a fiatalságot tes­tesítette meg. És meg­halt, hogy győzedelmes­kedjék az élet, a szépség és a fiatalság..-ben, a spanyol I / polgárháború­ban a köztársa­ságiak oldalán elesett fran­cia fotóriporternőt búcsúz­tatta e szavakkal a párizsi Pére-Lachaise temetőben Louis Aragon. E találó bú­csúztató ráillik Ságvári Endrére is, aki 31 évesen a Budakeszi úti cukrászdában fegyveres harcban lett a szabadság mártírja. Nem kereste a halált; az életet, a szabadságot, a tudást, a szépséget kutatta. De úgy adódott, 1944. július 27-én, az illegális találkozón, hogy vagy fegyverrel a kézben és [ fegyver által hal meg, vagy vállalja az elfogatási, a kín­zást — és utána minden va- i lószínűség szerint a halált. Édesapja ügyvéd volt, ő ' maga is jogot végzett. Egye­temi hallgatóként csatlako­zott a haladó diákszervez­kedéshez, s tanulmányai befejeztével a szociálde­mokrata párt VII. kerületi ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell a fiatalokat marxista szel­lemben nevelni, harcba vin­ni. Az illegális kommunista párt népfrontpolitikájának egyik legkiválóbb értője és realizálója volt. Hosszú éveken át élt illegalitásban az értelmiségi családból származó, tehetséges, fiatal jogász. Pedig képességei, adottságaik sokfelé vihet­ték volna. Hiszen a mindig színjeles diák mellesleg vívó- és úszóversenyeket nyert, szépen játszott har- móniumon és sikerrel vett ? részt irodalmi pályázato- ■ kon. I A Népszava szerkesztősé­ge mellett, ugyanabban a házban, egy kis szobában volt a szociáldemokrata if­júsági mozgalom otthona; itt folytak híres szeminá­riumai, amelyeket az ifjú­sági vezetőknek tartott. Szó volt ezeken a szemináriu­mokon világpolitikáról és az éppen aktuális tanoncre- formról csakúgy, mint a vallásról, vagy éppen a Szovjetunióban érvényes nyugdíjrendszerről. Vol­tak, akiknek ezek a szemi­náriumok módszertani gya­korlatot jelentettek egy-egy ifjúsági szervezetben tar­tandó későbbi előadásuk­hoz; mások — s nem is ke­vesen — itt tanultak meg eredményesen vitatkozni, a politikai mondanivalót meggyőzően előadni is. Egy- egy híres szemináriuma, an- kétja, munkatársaival foly­tatót beszélgetése, amelyet '■ kirándulásokon vagy éppen ebéd közben, esetleg az ut­cán sétálva folytatott tár­saival, a mai magyar mun­kásmozgalom számos veze­tőjének vált életre szóló is­kolájává. Hosszú évek sikeres föld­alatti szabadságharcos te­vékenysége állott már mö­götte, amikor 1944 nyarán, a felszabadulás küszöbén a fegyveres harc egyik szer­vezője, s egyben a párt lap­jának, a Béke és Szabad­ságnak a szerkesztője lett. Arra a bizonyos budai ta­lálkozóra, utolsó útjára is azért indult, hogy megbe­szélje: hogyan tudnának fegyvert szerezni a fiatal szabadságharcosoknak. A cukrászdában rontották rá a csendőrök, akik egy vélet­len folytán már régebben rábukkantak és minden lé­pését követték. Amikor meg akarta kötözni az egyik csendőrnyomozó, hirtelen mozdulattal kiütötte a re­volvert a kezéből, ő rántott fegyvert, s háromszor lőtt, három csendőrt leterítve. A lesben álló negyedik golyó­ja az ő életét oltotta ki. A mozgalomban minden­ki csak Endriként ismerte. Életének eleme, értelme a mozgalom, a tömegmunka, a fiatalok közötti propagan­da, agitáció és szervezés volt. Magával ragadó elő­adó, aki meggyőződése ere­jével, éles logikájával tel­jes emberségével mindig tűzbe tudta vinni hallgatóit, elvtársait. Ám a fiatalok nemcsak nevelőre, de mé­lyen érző barátra is talál­tak benne; olyan emberre, akihez mindig, minden poli­tikai vagy személyi kérdés­ben is bátran fordulhattak; aki képzett marxistaként j meg tudta világítani előttük a legbonyolultabb elméleti problémákat is. Valóban a kommunista mozgalom ne­veltje volt, aki nagyszerű­en értette, hogyan kell megnyerni a legkülönbö­zőbb gondolkodású fiatalo­kat a haladás eszméinek. Már 1938-tól az OIB, a szociáldemokrata párt Or­szágos Ifjúsági Bizottsága titkárának, Kulich Gyulád nak volt a legjobb segítő­társa, majd amikor őt letar­tóztatták és börtönbe vetet­ték, 1941 tavaszától ő, a művelt, sokoldalúan kép­zett, kitűnő politikai és pe­dagógiai érzékkel megáldott tömegszervezeti vezető lett az utódja. Amikor hosszabb-rövi- debb időre börtönbe vetet­ték, akkor is mindig dolgo­zott, írt. Egyik börtönleve­lében éppen a tudás gyö­nyörűségéről vall: „Ha az ember sokat és nem felüle­tesen tanul, eljön az idő, hogy az egész világot más színben látja, mint a tu­datlan ember. Tele érdekes­séggel, tele kérdésekkel, amelyekre izgalmas és szép dolog megkeresni a felele­tet. A tanult ember soha nem eshet kétségbe, bár­mit veszítsen is el, mert előtte van az egész felkuta­tásra váró mindenség.” Az általa szerkesztett lap, a Béke és Szabadság már 1944 tavaszán fegyverbe szólított a hazánkat meg­szálló német fasiszták és magyar cinkosaik ellen. Itt megjelent utolsó cikke is hitvallás volt: „Jelmondat­ként szeretnénk minden magyar hazafi leikébe vés­ni: nincs demokratikus Ma­gyarország az ifjúság de­mokratikus nevelése nél­kül.” H etvenéves volna, ha azon a tragikus nyá­ri napon nem oltja ki életét a gyilkos csendőr­golyó. Forradalmi tette, pél-* dája, vonzó embersége em­lékezetünkben változatlanul olyan fiatalnak őrzi meg, mint akkor volt, amikor bátran fegyvert rántot a rátámadókra. Az idő nevét már régen egybeolvasztotta történelmünk szabadsághő­seivel. Joggal, hiszen az éle­tért, a szépségért, a fiatal­ságért, s a legfőbb jóért: a szabadságért adta fiatal éle­tét. I Emlékezés Ságvári Endrére

Next

/
Thumbnails
Contents