Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
4 Kelet-Magyaromig 1983. november 1. Amerikai katonai terepjáró a grenadai főváros kiégett rendőr-főkapitánysága előtt. Tanácskozás Genf ben a libanoni megbékélésről Algéria nemzeti ünnepén és Tokió A japán kormány nemegyszer küszködik azzal a problémával, hogy még saját szövetségesei sem értik meg. Ha a tőkés világon belüli éles kereskedelmi ellentéteket számításba vesszük, Japán némiképp a nyugati tömbön belül is egyedül áll. Erős gazdasági pozíciója, versenyképessége miatt azonban épp az NSZK az a közös piaci ország, amely a legnagyobb megértést mutatja a „felkelő nap országával” szemben, hiszen számára ma még kevésbé húsbavágó fenyegetés a „Made in Japan” feliratú áruk dömpingje, mint Olaszországnak vagy Franciaországnak. A gazdasági kérdéseken túl a tárgyalásokon minden bizonnyal a szokottnál nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi politika kérdései. Az NSZK Nyugat-Európa vezető gazdasági hatalma, Japán Ázsiáé — mindkét ország az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei közé tartozik. S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az NSZK-nak nagy szereke van abban a kérdésben, amely alapvetően érinti Európa biztonságát, nevezetesen, hogy telepítenek-e amerikai közép-hatótávolságú rakétákat földjére vagy sem. Helytelen, indokolatlan lenne bármiféle illúziót táplálni a tárgyalásokkal kapcsolatban. Tokió — hagyományaihoz híven — továbbra is a Szovjetuniótól követel egyoldalú engedményeket, s a japán—amerikai stratégiai szövetség keretein belül maradéktalanul azonosul Washingtonnal a kelet—nyugati kapcsolatok minden lényeges kérdésében. Ismeretes a bonni álláspont is. A két, eltérő gazdasági érdekeltségű, politikailag egymáshoz mégis közelálló vezetés akkor tenne jó szolgálatot országa, s az érintett kontinensek népeinek, ha szavát a realizmus nevében, a konfrontációval szemben, a kelet—nyugati kapcsolatok kiegyensúlyozottsága érdekében emelné fel. Mind a nyugatnémet, mind a japán közvélemény növekvő része ezt igényli Bonntól is, Tokiótól is. Gy. S. (Folytatás az I. oldalról) núsítja, hogy Damaszkusz — a szeptember 25-i tűzszüneti megállapodás társszerzője — nagy fontosságot tulajdonít a libanoni megbékélési konferenciának, és kész hozzájárulni a kezdeményezés sikeréhez. Ugyanakkor Faruk al- Sar külügyi államminiszter ismételten hangsúlyozta: a libanoni megbékélésnek az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítésével kell kezdődnie. Marvan Hamadi, a Valid Dzsumblatt jobbkezeként emlegetett drúz politikus rámutatott: az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítése a párbeszéd kulcsa, minSomogy megyében a lengyeltóti vasútállomás közelében lévő vasúti átjáróban Harangozó Nándor 32 éves, siófoki lakos személygépkocsijával egy személyvonatnak ütközött. A baleset következtében Harangozó Nándor és utasai közül 2 éves Melinda nevű lánya a helyszínen, Harangozó Klára 29 éves segédmunkás, miklai lakos pedig a kórházba szállítás után meghalt. További két utast élet- veszélyes sérülésekkel kórházban ápolnak. A vizsgálat eddigi adatai szerint Szeme- rédi Sándor 43 éves motorden reform előfeltétele. Az ellenzéki nemzeti megmentési front és a vele szövetséges Amal nevű síita szervezet egyaránt elengedhetetlen követelménynek tekinti az izraeli-libanoni megállapodás érvénytelenítését, az izraeli megszállók feltétel nélküli kivonását, Libanon arab kötődésének szentesítését. Mohammed Ibrahim Masz- szud külügyi államminiszter, a megfigyelőként részt vevő szaúd-arábiai küldöttség vezetője az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint kijelentette: Fahd király személyesen is kész Genfbe utazni, hogy garantálja a libanoni párbeszéd sikerét. vezető, nagykónyi lakos és a vonat felügyeletét ellátó Mayer Ferenc 56 éves vonatvezető, töttösi lakos a vasútállomáson elmulasztotta a menetrend szerinti kötelező megállást, a vonatnak ugyanis 7 percet kellett volna várakoznia az állomáson. Annak ellenére továbbhaladtak, hogy a forgalmi szolgálattevő a vonatot nem „menesztette”, tehát a sorompót sem záratta még le. A rendőrség Szemerédi Sándort és Mayer Ferencet őrizetbe vette. A vizsgálat valamennyi ügyben folyik. FÖLDRENGÉS JAPÁNBAN Hétfőn hajnalban közepes erősségű földrengés rázta meg Japán délnyugati részét. A Japán Meterorológiai Intézet jelentése szerint a földmozgások a kilences beosztású Riohter-skála szeriint 6,3 erősségűek voltak. A rengéseket legjobban a Tokiótól 500 kilométerre délnyugatra lévő tottori közetközpontban észlelték. A károkról eddig nem érkezett jelentés. TÜNTETÉS A TÁMASZPONTNÁL Űjabb tüntetés volt hétfőre virradóra a nagy-britanniai Greenham Common légitámaszpontnál, ahová a békeaktivisták szerint a napokban érkeznek meg az első amerikai robotrepülőgépek. Asszonyokból álló tüntetők egy csoportja megkísérelte átvágni a bázist körülvevő szögesdrótot. A rendőrség 30 asz- szonyt letartóztatott. Ezzel több mint 200-ra nőtt a hét végi tüntetések során őrizetbe vett békeaktivisták száma. NEMZETKÖZÖSSÉGI KONFERENCIA NAIROBIBAN Dániel Arap Moi kenyai államfő hétfőn Nairobiban megnyitotta a Brit Nemzetközösség parlamenti képviselőinek 29. konferenciáját. Az ötnaposra tervezett tanácskozáson, amelyen a nemzetközösség mintegy ötven tagországának és területének 200 küldötte vesz részt, várhatóan a grenadai helyzetet is megvitatják. THORN THAIFÖLDI MEGBESZÉLÉSEI Gaston Thorn, az európai közösségek bizottságának elnöke hétfőn regionális és nemzetközi problémákról tárgyalt Prem Tinszulanonda thaiföldi kormányfővel és Szidöhi Szavetszila külügyminiszterrel. Ö sszehangolt akcióval, 60—70 katonai létesítmény elleni támadással kezdődött 29 éve, 1954. november 1-én Algériában a nemzeti függetlenségért folytatott harc. A felszabadításért indított háború kirobbanásának emlékére ez a nap azóta az ország nemzeti ünnepe. A hosszú, kegyetlen, csaknem egymillió áldozatot követelő küzdelem nyolc évig tartott, ám végül sikerhez vezetett: az 1962-es eviani egyezményben Franciaországnak — több, mint egy évszázados gyarmati uralma után — le kellett mondania a tengerentúli megyéjeként kezelt területről. Az új korszakot kezdő, fiatal állam nagy léptekkel indult meg a gazdasági és társadalmi fejlődés útján. Nemzeti tulajdonba vették a népgazdaság alapjául szolgáló szénhidrogénkincset, államosították a külföldi olajtársaságokat. Gyors iparosítás kezdődött, földreformot hirdettek, megindult a szövetkezetek szervezése. A demográfiai robbanás ellenére (a lakosság alaposan megfiatalodott, léSzáz év múltán megszűnt a hadiállapot a spanyolországi Lijar falu lakói, valamint Franciaország között. A napjainkban 568 lelket számláló település ősei 1883. októberében hirdették ki a hadiállapotot amiatt, hogy XII. Alfonso spanyol királyt párizsi látogatása során megsértették. A „békeszerződést” vasárnap írta alá Franciaország lekszáma pedig több, mint a duplájára nőtt) tiszteletre méltó eredményeket értek el a közoktatás és az életszínvonal emelése terén. Következetesen előrehaladt a politikai intézményesítés folyamata is: a hajdani felszabadító mozgalom párttá szerveződött. Űj alkotmányt fogadtak el, amely már a szocialista irányzatú átalakulást állítja célként az észak-afrikai ország népe elé. A belpolitikai vívmányok mellett Algéria széles körű tekintélyt szerzett az elmúlt évtizedekben külpolitikai vonalvezetésével, haladó antiimperialista politikai irányvonalával. Algír napjainkban is támogatja a gyarmatosításellenes erőket — elsősorban persze a fekete kontinensen —, emellett megbecsült tagja az el nem kötelezettek mozgalmának, s jó, folyamatosan bővülő kapcsolatrendszert épített ki a szocialista országokkal, köztünk hazánkkal is. Nemzeti ünnepén őszinte tisztelettel és rokonszenvvel köszöntjük a baráti Algéria népét. maiagai főkonzulja és a lija- ri polgármester. A dokumentum leszögezi, hogy a francia turistákat a faluban ezentúl ugyanúgy fogadják majd, mint a többi külföldi vendéget. Az évszázados hadiállapotnak az volt az egyik érdekessége, hogy Lijar falucska Spanyolország déli részén fekszik, mintegy ezer kilométerre a francia határtól. Baleset a vasúti átjáróban Haragszomrád 1000 kilométer távolságból Békeszerződés 100 év után Viharos politikai ősz A közelmúltban fényes ceremónia színhelye volt a párizsi városháza. E sorok szerzője az ünnepséget csak televízión nézhette, mert a francia jobboldal parádés felvonulását háziünnepségnek szánták és az újságírók közül csupán a kebelbeliek kaptak meghívót. Az összejövetelt egyébként abból az alkalomból rendezték, hogy negyedszázada kezKisebb adókat és a pénzügyi politika megreformálását követelő felvonulók Párizsban. dődött az Ötödik Köztársaság. Kik voltak így jelen? Természetesen Chirac, az RPR vezére, aki ma Párizs polgár- mestereként, e hallatlanul befolyásos pozícióban a jobboldal egyik vezéregyénisége. Ott volt Giscard d’Estaing is, a volt elnök, Barre, a miniszterelnöke, aki vele együtt volt kénytelen távozni, és rajtuk kívül mindenki, aki az Ötödik Köztársaság államvagy kormányfője volt. A szónoklatok látszólag a negyedszázados évfordulóhoz kapcsolódtak, de lényegében a baloldalt ócsárolták, amelynek képviselői — érthető módon — nem is mentek el az ünnepségre. Természetesen, nem ekkor kezdődött a francia jobboldal koncentrált támadása baloldali hatalom ellen. Szeptemberben a politikai élet újrakezdése már viharos politikai őszt ígért. Szeptemberi mennydörgések A jövedelemadó emelése körüli vita hozta az első ösz- szecsapást. Miről is van szó? A kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse a költségvetés, de különösen a külkereskedelem hiányát. Ezért hozott drasztikus intézkedéseket a valutatakarékosság terén, ezért premizálná a korszerű ipar fejlesztését szolgáló beruházásokat. És ezért kér nagyobb anyagi támogatást a lakosságtól is — az adók emelésével. A két tábor közt kirobbant vita a költségvetés benyújtásához kapcsolódott. De ekkor alig esett szó másról, mint a jövedelemadó emeléséről. Ennek az a magyarázata, hogy a magasabb adó csak a magas jövedelemmel rendelkező franciákat érinti, vagyis elsősorban a jobboldali pártok híveit. A szeptemberi mennydörgéseket a jobboldal további akciói követték. A többi közt azok a közvélemény-kutatások, amelyeket természetesen a jobboldal rendezett, s ami még fontosabb: rendelt. Egy példa. A Le Quotidien de Paris, amely keményen baloldalellenes lap, 958 franciát kérdezett meg Mitterrand elnökről, mint magánemberről és mint politikusról. Egy kérdés a sok közül: Véleménye szerint Francios Mitterrand mint elnök, valamennyi francia állampolgár érdekeit képviseli-e, vagy csak azokét, akik elnökké választották? Arról is számot kellett adni, 53 millió nevében a tudatosan kiválasztott 958-nak, hogy tisztelik-e, félik-e, vagy szeretik-e az elnököt. A közvélemény kiábrándultsága A példa természetesen kiragadott, de talán jelzi, hogy a közvélemény-kutatás, a jól felépített jobboldali kampány részeként hogyan tépázta az elnök és a baloldali hatalom tekintélyét, s miként befolyásolhatta a közvéleményt. De torz lenne az a kép, ha a francia belpolitikai élet hullámzásait kizárólag a jobboldal manővereire szűkítenénk le. A Chirac—Barre— Giscard d’Estaing trió támadása nem lenne lehetséges a közvélemény egyfajta kiábrándultsága nélkül. E kiábrándultság fakad a baloldali pártok közti súrlódásokból, közrejátszanak gazdasági tényezők is, így az infláció állandósulása, továbbá összefügg a kétmilliós munkanélküli táborral, és elválaszthatatlan a lakosság vásárlóerejének csökkenésétől is. Mitterrand és a baloldali kormányzat nyilvánvalóan kész a francia gazdaság problémáinak leküzdésére. Értek is el eredményeket. Az idei évben az előzetes adatok alapján sikerül 60 milliárd frank alá vinni a külkereskedelmi deficitet, 10 százalék alá nyomni az inflációt és tartani a kétmilliós munka- nélküli szintet. Az az ötéves terv pedig, melyet most indítanak útjára, rendkívül tudatosan mérte fel, hogy az ország előrejutásának egyetlen alternatívája az ipar, a kutatás és az oktatás robbanás- szerű fejlesztése, különben Franciaország lemarad abban a versenyben, amelyet — mint itt mondják — napjaink harmadik ipari forradalma indított el. Baloldali tervek és kezdeményezések A közvélemény ezeket a tiszteletre méltó, hosszú távú iparpolitikai elképzeléseket nehezen érzékeli. Kézzelfoghatóbb számára, hogy a várakozásokkal ellentétben az infláció nem szűnt meg teljesen; hogy az árak lassan, de továbbra is emelkednek, s hogy a munkanélküliség is olyan állandó veszély, amely- lyel mindenkinek szembe kell néznie. Ez a magyarázata annak, hogy azok a szenátusi, illetve helyhatósági választások, amelyeket ez év őszén rendeztek, sorra a jobboldal pozícióit erősítették. A francia valóság nem választható el ezektől a választási eredményektől, de nem is kizárólag ezek alapján lehet megítélni. Tény, hogy a politikai és gazdasági élet tényleges gondjai teret adnak a támadásnak. És ezt a lehetőséget a francia jobboldal alaposan ki is használja. A baloldal eddig inkább csak tervezgetett, hosszú távra szóló, hasznos elképzeléseket fogalmazott. Mintha ez az időszak most a végéhez közeledne. Erre utal Georges Marchais- nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának legutóbbi, offenzívára szólító vezércikke, s a közös ellentámadás indítását sejteti az is, hogy a hírek szerint egyetértés alakult ki a két baloldali párt vezetőinek csúcstalálkozójáról.
