Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 3. Az angliai Greenham Commonnál lévő légibázison katonák erősítik a kerítést, miután a rakétatelepítés ellen tüntetők megpróbáltak behatolni annak területére. A hírek szerint a Nagy-Britanniába telepítendő rakéták első részegységei már meg is érkeztek az Egyesült Államokból — éppen erre a bázisra. Csaknem három órát töltött a világűrben a Szaljut—7—Szo­juz T—9 űrkomplexum két lakója. A képen Alekszandrov az új napelemegységet szereli az űrállomás külső részére. Szociáldemokrata képviselő a nyugatnémet külpolitikáról Egy szerződés ára N agy tömeg vonult a gö­rög parlament klasszi­kus szépségű épülete elé. A tízezres nagyságren­det a jelentések szerint jó­val meghaladó demonstráció résztvevői a görög—amerikai támaszpontszerződés, illet­ve annak parlamenti ratifi­kálása ellen tiltakoztak. E szerződés lényege, hogy leg­alább további fél évtizedre biztosítja a négy nagy görög- országi amerikai bázis műkö­dését, háttere pedig a követ­kező: Marudasz, a Papandreu- kabi.net szóvivője 1983. júli­us 15-én „megvan!” — kiál­tással robbant be a várakozó újságírók közé. Érdekes vé­letlen, hogy az aláírás szinte pontosan egybeesett az első görög—amerikai bázis­szerződés harmincadik év­fordulójával. Az 1953-ban, egy évvel a görög NATO-csatla- kozás után megkötött meg­állapodás az egyenlőtlen szer­ződések klasszikus példá­ja. Az 1981-es, a Papandreu- féle Pasok-párt sikerét ho­zó választásokon újra bebi­zonyosodott, hogy ezt a szer­ződést a görög közvélemény jó része nemzeti arculcsapás- nak tartja ma is. Két közis­mert ok a sok közül: 1. A bá­zisok amerikai legénysége te­rületenkívüliséget élvezett, tehát bűncselekmény esetén sem tartozott a görög igaz­ságszolgáltatás hatáskörébe és 2. olyan hatalomnak kedve­zett, amely Hellasz „ősellen­ségét”, Törökországot támo­gatta mind Ciprus, mind egyéb kérdések vonatkozá­sában. Tíz hónapig folytak a tár­gyalások. Washington be­vetette a gazdasági-politikai nyomás minden eszközét és végül olyan kompromisszum született, hogy Washington torvábbi öt évig használhat­ja a fontos támaszpontokat. Az ellentételként jövőre Washington által nyújtandó 500 millió dolláros katonai segély nem változtat azon, hogy a kommunisták — és nemcsak ők — megkérdője­lezik a megállapodást, amely „nincs szinkronban” a Pa- sok választási ígéreteivel. H. E. „Nevetséges” — mondot­ta Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője egy október végi hétfőn újságíróknak arra a kérdésére, vajon „küszöbön áll-e a Grenada elleni invázió”. Nem telt bele 24 óra és kedden hajnalban megin­dult a támadás. Az invázió­val egyidejűleg bontako­zott ki az amerikai tömeg­tájékoztatás és a kormány­zat közötti heves vita is, amelyre Reagan elnöksége alatt még nem volt példa, s amelyről a Reuter angol hírügynökség számol be. A viszály oka: a kormányzat, a Pentagon oly mértékben félrevezette a sajtót — és az amerikai polgárokat — Grenadáról, hogy a torzítá­sok, sőt hazugságok nyo­mán mindinkább bume­rángként üt vissza a grena-' dai „győzelem”. Kiderült, hogy az invázió ügyében a fehér házi szóvi­vőket is félrevezették. Les Janka, az elnök egyik kül­ügyi szóvivője, ezek után lemondott: „Nyomasztóan hat rám az a tény — mon­dotta —, hogy akaratlanul is félrevezettem a sajtót”. Hors Ehmke, a Német Szo­ciáldemokrata Párt parla­menti frakciójának elnökhe­lyettese a DPA nyugatnémet hírügynökségnek adott szer­dai nyilatkozatában élesen bírálta az Egyesült Államok és az NSZK kormányának külpolitikai irányvonalát, és felszólította a nyugati kor­mányokait, hogy behatóan vizsgálják meg Jurij Andro- povnak az európai közép­hatótávolságú fegyverek kor­látozásáról folyó genfi tár­gyalásokkal kapcsolatos leg­utóbbi javaslatait. Ehmke méltatta a szovjet kezdeményezés előremutató vonásait, így mindenekelőtt azt, hogy a Szovjetunió kész Az elnök az inváziót rész­ben azzal indokolta, hogy ezer amerikai polgár biz­tonsága veszélyben forog a szigetországban. Riporterek özöne indult Barbadosra, hogy erről valamilyen for­mában meggyőződjék. Ott azonban erre vonatkozóan semmilyen információt nem tudtak szerezni — Grenadá- ra pedig egy ideig nem en­gedték őket. Az amerikai kormány közölte, hogy Gre- nadán az invázió előtt le­zárták a repülőteret, az amerikai polgárok ezért nem tudnak elutazni. Ké­sőbb Speakes szóvivő kény­telen volt elismerni, hogy az említett napon négy járat is indult a repülőtérről... A Pentagon kezdetben azt közölte, hogy 1600 kubai harcol az inváziós erők el­len. A The New York Ti­mes veterán haditudósítója ebből azt a következtetést vonta le, hogy elhúzódó ge­rillaháborúra lehet számíta­ni. Miután azonban Kuba kitartott amellett, hogy mintegy 780 kubai van csak a szigeten — a Pentagon nagy hirtelen visszakozott és közölte: „Nem kétli a kubai adatok hitelességét”. SS—20-as rakétáinak számát a francia és a brit rakéták száma alá csökkenteni, ha nem kerül sor az amerikai rakéták nyugat-európai tele­pítésére. A szociáldemokrata politi­kus szerint a szovjet javas­lat lehetőséget kínál arra, hogy a nyugati telepítés meg­kezdése helyett folytatódja­nak a genfi tárgyalások, ame­lyek a szovjet közép-hatótá­volságú fegyverek jelentős csökkentéséhez vezetnének. „Aki ezt a javaslatot köny- nyelműen elutasítja, az súlyos felelősséget vállal. Ez egy­aránt érvényes az Egyesült Államokra és az NSZK-ra" — mondta Ehmke. A hadügyminisztérium nem adta magyarázatát a ko­rábbi becslésnek, az emlí­tett veterán haditudósító pedig újabb következtetést vont le: az amerikai had­erők akár már másnap ha­zatérhetnek ... Az invázió után pár nap­pal, csütörtökön hivatalo­san közölték, hogy az ame­rikai haderő létszámát a duplájára emelték és a ka­tonák száma elérte a 3 ezer főt. Huszonnégy órával ké­sőbb, pénteken a hadműve­let amerikai parancsnoka már 6 ezer katonáról be­szélt ... Az amerikai újságírók csak akkor kaptak — kez­detben homályos — infor­mációkat a grenadai kór­ház bombázásáról, amikor enyhítettek valamit a hír­zárlaton. Washingtonban állítólag csak az újságírók erre vonatkozó nyomatékos kérdéseiből értesültek az incidensről. Az újságírókat feldühítet­te, hogy a biztonságukról való állítólagos gondosko­dás miatt nem utaz­hatnak a szigetre. „Vol­tunk mi már ennél ve­szélyesebb háborúban is” — jelentette ki erre egy vete­rán újságíró, aki annak ide­jén Vietnamból tudósított. A szigeten lévő amerikai haderők parancsnoka, Jo­seph Metcalf admirális is A „grenadai válság“ az amerikai sajtóban Barátságunk emlékműve A varsói Nowotko gyár életéből Szerencsém volt. Az a ma­gas, dús hajzatú, imponáló megjelenésű, kemény arcvo­násaiban is’ lágy tekintetet hordozó férfi, aki mellé a Kádár János tiszteletére adott varsói díszvacsorán ültettek, a Nowotko gépgyár vezér- igazgatója volt. S a program szerint másnap odavezetett párt- és kormányküldöttsé­günk útja. Így hát némiképpen előre ismerkedhettem ezzel a nagy hírű gyárral, amelyet 1952- b?n neveztek el Marceli No- wotkóról, a Lengyel Munkás­párt egyik megalapítójáról, rövid ideig főtitkáráról, akit 1942 novemberében lengyel ellenforradalmárok gyilkol­tak meg. Ércbe formált ha­talmas mellszobra — melyet a delegáció megkoszorúzott — a gyár előtti térségen áll. Mai munkástestvérei öntöt­ték ércbe a róla elnevezett gyárban, amely egyébként számos más emlékmű végső formába foglalását is ellátja. Ez az itteni azonban most je­lentősebb értelmű a többinél, a remélhetően végleg lezá­rult anarchikus időszak után. Mert olyan gyár előtt áll, amely — mint a vezérigaz­gató, Andrzej Kajka mondot­ta — a munkásmozgalmi ha­gyományok méltó hordozója és jelenleg is Varsó társadal­mában kollektívájával ki­emelt helyet foglal el. „Több ezer fős összeforrott együt­test alkotunk. Nemcsak gyár­ként és egyik legnagyobb ex­portvállalatként, de olyan kollektívaként is néznek ránk, amelyre mindig lehet számí­tani: akár a mindennapi munkában, akár a nép szá­mára nehéz napokban.” Egyértelmű jelek Szavai igazát a viszonylag kis időre korlátozott látoga­tásból is érzékelni lehetett. A Kádár János vezette küldött­ség fogadtatásának légköré­ből volt érezhető ez a szel-, lem. Különösképpen a jó né­hány száz fős munkásaktíva- gyűlésen. Mert sokszor nincs beszédesebb a csöndnél. Mint ezúttal is, amikor pártunk első titkára hazai tapasztala­tainkat ismertette, amellyel------------------------------------\ alaposan összetűzött a saj­tóval. Az admirális minden kényesebb kérdésre csak ezt ismételgette: „Halvány gőzöm sincs erről...” Az admirális azzal fenyegető­zött, hogy katonáival tüzet nyittat azokra a bérelt ha­jókra, amelyekkel az újság­írók meg akarták közelíte­ni'a szigetet. Az amerikai repülőgépek — nyitott bom­barekesszel — rá-rárepül- tek ezekre a hajókra, hogy elvegyék az újságírók ked­vét Grenadától. Henry Catto, aki nem olyan rég még a Pentagon szóvivője volt, egy vasár­nap megjelent cikkében azt írta, hogy egyáltalán nem volt bölcs dolog a sajtót tá­vol tartani a szigetről: „Sajnálatos, hogy a vezér­kari főnökök egyesített bi­zottsága tagjainak általában annyi érzéke van a sajtó­hoz, mint a hun Attilának” — írta Catto fanyar humor­ral. A Grenadáról szóló hiva­talos torzítások és az újság­írók munkájának korláto­zása miatt a toliforgatók és televíziósok élesen tiltakoz­tak. A Fehér Házban tartott egyik zajos sajtótájékozta­tón néhány újságíró „hazu- dozással” vádolta a kor­mányzatot. Speakes szóvivő elismer­te, hogy a tudósítókat saj­nos „félrevezették”. annak idején mi is leküzdöt­tük a válságot, ahogyan párt­tagok és pártonkívüliek ösz- szefogtak, s ahogyan a szak- szervezetek helye, szerepe ki­alakult. Feszült figyelemmel hallgatták, megértve, hogy az ő sorskérdéseiket is érinti mindez, hiszen közös az utunk, közösek az elveink, a céljaink, ha boldogulni aka­runk. Aztán á kitörő tapsok... és a gyűlés végén lengyelül— magyarul énekeltük együtt az Internacionálét... Ebben a gyárban ma már az újjászületett szakszervezet csaknem másfél ezer tagot számlál, ami nem kis dolog, még akkor sem, ha a dolgo­zók összlétszáma négy és fél ezerre tehető. A konszolidá­ció, a kibontakozás jele ez így is. Mint ahogyan egyér­telműen azt jelzi, hogy a gyár életében meghatározó szere­pet tölt be újból a Lengyel Egyesült Munkáspárt, amely­nek 26 pártalapszervezete te­vékenykedik itt. Tagjaik kö­zül helyet foglalnak a váro­si pártbizottságban és a Wola kerületi pártbizottságban is. Tadeusz Wysocki gyári mun­kás pedig a LEMP Központi Bizottságának a tagja. És mit csinálnak most ezek a párt- alapszervezetek ? Megtudtuk, hogy igen határozottan össz­pontosítják erejüket a gaz­dasági reform vezetésére, az inflációellenes és takarékos- sági kormányprogramok ér­vényesítésére és természete­sen a termeléssel kapcsolatos számos teendőre, mert a munka nemhogy nem állhat le, hanem még jobban kell dolgozniok, ha boldogulni akarnak. Ezt az anarchiából éppen csak kilábalt embe­reknek napról napra megvi­lágítani, bizony nem mindig könnyű dolog. A pártszerve­zetek ezért is ápolják, építik emberi kapcsolataikat min­den szférában. Á sarkvidéktől a Szaharáig Mivel is foglalkozik egyéb­ként ez a hatalmas gyárvál­lalat? Miközben a küldöttség jó félórás üzemlátogatást tett néhány csarnokban, sikerült a főbb vonásokkal megismer­kedni. Talán egy hét is ke­vés lenne ugyanis ahhoz, hogy mindent megismerjünk, ami ebből az építőipart, ener­giaipart, vasutat, hajóépítőket egyaránt kiszolgáló nagy ter­melési komlexumból kikerül. Főként különböző típusú mo­torok és hajtóművek készül­nek itt saját dokumentációk és külföldi licencek alapján. Egyre inkább specializálód­nak azonban a geológiai ku­tatófúrásokra szolgáló 4—500 lóerős fúrógépekre és hajtó­művekre. Ezek a fúróberen­dezések — értesülhettünk ró­la — bármilyen éghajlati vi­szonyok közepette, a sarkvi­déken éppúgy, mint a Szaha­rában működnek, s hat kilo­méter mélységű fúrásra al­kalmasak. Ugyancsak szako­sodni kívánnak sorozatban gyártott 100 és 200 lóerős ge­nerátorcsoportokra, valamint hajtóműegyüttesekre a part­menti tengerjárók és folyami hajók alapján. Ezeket a haj­tóműveket már ismerhetjük a Balatonon és a folyóinkon közlekedő hazai hajókról is. És még a tervekből? Már nem is annyira terv, hanem a kidolgozás stádiumában van­nak nagyobb teljesítményű hajtóművek, amelyeket ha­marosan gyártásra készíte­nek elő. Nem kis terme­lési kapacitással. Hallottunk ugyanis érdekes összehason­lító adatot, amely érzékeltet ebből valamit. Ezek szerint, ha a gyárban egy esztendő alatt előállított valamennyi hajtóművet és berendezést összegyCfjtenénk, akkor üzem­be állításukhoz annyi villa­mos energiára lenne szükség, mint egy 2—6 millió kilowatt teljesítményű villanyerőmű által előállított árammeny- nyiség. Hajtóművek 40 országba Negyven ország ismeri a világon ezeket a termékeket, mert a Marceli Nowotko Gépgyár jelentős exportválla­lat. Gyártmányainak 65 szá­zalékát viszik külföldre. A legnagyobb vásárló a Szov­jetunió és a. többi szocialis­ta ország, köztük hazánk is. Tulajdonképpen az export aránya még az előbb emlí­tettnél is nagyobb, mert a lengyel belföldi megrende­lőknek szállított termékek mintegy 15 százaléka, számos gép és berendezés, például hajóalkatrész, szintén export­ra megy. Különleges látvány az óri­ásgyár szíve: az öntöde, ahol évente 4100 tonna öntött vas és 3300 tonna alumíniumöt­vözet készül. Ebből a saját szükségleteiken túlmenően még más hajtóműgyártással foglalkozó üzemnek is tud­nak juttatni. S az öntésnek már szóltunk arról a speciális ágazatáról is, amely a művészet régiói­ba nyúlik. Amikor az ország számos pontján tisztelettel megállnak egy főhajtásra szobrok és emlékművek előtt, akkor — tudva vagy nem tudva — a Nowotko gyár munkásait is érinti a tiszte­letadás. Kezük munkáját, szorgalmukat dicséri a szcze­cini „Voltunk, vagyunk, le­szünk” emlékmű, valamint a munkásmozgalom több ki­emelkedő harcosának, Rosa Luxemburgnak, Karol Swier- czewskinek, Ludwik Waryns- kinek és másoknak a szobra. Most folynak az előkészüle­tek a több mint negyventon­nás emlékmű elkészítéséhez. Ez az 1943-ban a Szovjetunió­ban megalakult Tadeusz Kosciuszko lengyel hadosz­tály hősiességének adóz majd azon a helyen Varsóban, ahol ütközetüket vívták a fasiszta haderővel szemben. Beszédes epizód Külföldön felállított alko­tás is hirdeti már az e gyár­ban szívvel végzett munkát: a norvégiai Narvikban ma­gasodik a Lengyel Tengerész szobra. S a magyar párt- és kormányküldöttség látogatá­sa után most már itthon is lesz a kezük munkájából. Igaz nem nagy, csupán az a kis félméternyi, a békét szim­bolizáló szép bronzszobor, amit az aktívagyűlésen Ká­dár Jánosnak nyújtott át a munkások nevében Jozef Vojsterowicz, valamennyiük megbecsülésének és tisztele­tének a kifejezéséül. S nem kevésbé egyetértéséül. Jelké­pessége ezért is növeli nagy­ra: u korunkban új tartalom­mal telítődő magyar—len­gyel barátság valódi emlék­művévé. Lőkös Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents