Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-03 / 260. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 3. Az angliai Greenham Commonnál lévő légibázison katonák erősítik a kerítést, miután a rakétatelepítés ellen tüntetők megpróbáltak behatolni annak területére. A hírek szerint a Nagy-Britanniába telepítendő rakéták első részegységei már meg is érkeztek az Egyesült Államokból — éppen erre a bázisra. Csaknem három órát töltött a világűrben a Szaljut—7—Szojuz T—9 űrkomplexum két lakója. A képen Alekszandrov az új napelemegységet szereli az űrállomás külső részére. Szociáldemokrata képviselő a nyugatnémet külpolitikáról Egy szerződés ára N agy tömeg vonult a görög parlament klasszikus szépségű épülete elé. A tízezres nagyságrendet a jelentések szerint jóval meghaladó demonstráció résztvevői a görög—amerikai támaszpontszerződés, illetve annak parlamenti ratifikálása ellen tiltakoztak. E szerződés lényege, hogy legalább további fél évtizedre biztosítja a négy nagy görög- országi amerikai bázis működését, háttere pedig a következő: Marudasz, a Papandreu- kabi.net szóvivője 1983. július 15-én „megvan!” — kiáltással robbant be a várakozó újságírók közé. Érdekes véletlen, hogy az aláírás szinte pontosan egybeesett az első görög—amerikai bázisszerződés harmincadik évfordulójával. Az 1953-ban, egy évvel a görög NATO-csatla- kozás után megkötött megállapodás az egyenlőtlen szerződések klasszikus példája. Az 1981-es, a Papandreu- féle Pasok-párt sikerét hozó választásokon újra bebizonyosodott, hogy ezt a szerződést a görög közvélemény jó része nemzeti arculcsapás- nak tartja ma is. Két közismert ok a sok közül: 1. A bázisok amerikai legénysége területenkívüliséget élvezett, tehát bűncselekmény esetén sem tartozott a görög igazságszolgáltatás hatáskörébe és 2. olyan hatalomnak kedvezett, amely Hellasz „ősellenségét”, Törökországot támogatta mind Ciprus, mind egyéb kérdések vonatkozásában. Tíz hónapig folytak a tárgyalások. Washington bevetette a gazdasági-politikai nyomás minden eszközét és végül olyan kompromisszum született, hogy Washington torvábbi öt évig használhatja a fontos támaszpontokat. Az ellentételként jövőre Washington által nyújtandó 500 millió dolláros katonai segély nem változtat azon, hogy a kommunisták — és nemcsak ők — megkérdőjelezik a megállapodást, amely „nincs szinkronban” a Pa- sok választási ígéreteivel. H. E. „Nevetséges” — mondotta Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője egy október végi hétfőn újságíróknak arra a kérdésére, vajon „küszöbön áll-e a Grenada elleni invázió”. Nem telt bele 24 óra és kedden hajnalban megindult a támadás. Az invázióval egyidejűleg bontakozott ki az amerikai tömegtájékoztatás és a kormányzat közötti heves vita is, amelyre Reagan elnöksége alatt még nem volt példa, s amelyről a Reuter angol hírügynökség számol be. A viszály oka: a kormányzat, a Pentagon oly mértékben félrevezette a sajtót — és az amerikai polgárokat — Grenadáról, hogy a torzítások, sőt hazugságok nyomán mindinkább bumerángként üt vissza a grena-' dai „győzelem”. Kiderült, hogy az invázió ügyében a fehér házi szóvivőket is félrevezették. Les Janka, az elnök egyik külügyi szóvivője, ezek után lemondott: „Nyomasztóan hat rám az a tény — mondotta —, hogy akaratlanul is félrevezettem a sajtót”. Hors Ehmke, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnökhelyettese a DPA nyugatnémet hírügynökségnek adott szerdai nyilatkozatában élesen bírálta az Egyesült Államok és az NSZK kormányának külpolitikai irányvonalát, és felszólította a nyugati kormányokait, hogy behatóan vizsgálják meg Jurij Andro- povnak az európai középhatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatos legutóbbi javaslatait. Ehmke méltatta a szovjet kezdeményezés előremutató vonásait, így mindenekelőtt azt, hogy a Szovjetunió kész Az elnök az inváziót részben azzal indokolta, hogy ezer amerikai polgár biztonsága veszélyben forog a szigetországban. Riporterek özöne indult Barbadosra, hogy erről valamilyen formában meggyőződjék. Ott azonban erre vonatkozóan semmilyen információt nem tudtak szerezni — Grenadá- ra pedig egy ideig nem engedték őket. Az amerikai kormány közölte, hogy Gre- nadán az invázió előtt lezárták a repülőteret, az amerikai polgárok ezért nem tudnak elutazni. Később Speakes szóvivő kénytelen volt elismerni, hogy az említett napon négy járat is indult a repülőtérről... A Pentagon kezdetben azt közölte, hogy 1600 kubai harcol az inváziós erők ellen. A The New York Times veterán haditudósítója ebből azt a következtetést vonta le, hogy elhúzódó gerillaháborúra lehet számítani. Miután azonban Kuba kitartott amellett, hogy mintegy 780 kubai van csak a szigeten — a Pentagon nagy hirtelen visszakozott és közölte: „Nem kétli a kubai adatok hitelességét”. SS—20-as rakétáinak számát a francia és a brit rakéták száma alá csökkenteni, ha nem kerül sor az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére. A szociáldemokrata politikus szerint a szovjet javaslat lehetőséget kínál arra, hogy a nyugati telepítés megkezdése helyett folytatódjanak a genfi tárgyalások, amelyek a szovjet közép-hatótávolságú fegyverek jelentős csökkentéséhez vezetnének. „Aki ezt a javaslatot köny- nyelműen elutasítja, az súlyos felelősséget vállal. Ez egyaránt érvényes az Egyesült Államokra és az NSZK-ra" — mondta Ehmke. A hadügyminisztérium nem adta magyarázatát a korábbi becslésnek, az említett veterán haditudósító pedig újabb következtetést vont le: az amerikai haderők akár már másnap hazatérhetnek ... Az invázió után pár nappal, csütörtökön hivatalosan közölték, hogy az amerikai haderő létszámát a duplájára emelték és a katonák száma elérte a 3 ezer főt. Huszonnégy órával később, pénteken a hadművelet amerikai parancsnoka már 6 ezer katonáról beszélt ... Az amerikai újságírók csak akkor kaptak — kezdetben homályos — információkat a grenadai kórház bombázásáról, amikor enyhítettek valamit a hírzárlaton. Washingtonban állítólag csak az újságírók erre vonatkozó nyomatékos kérdéseiből értesültek az incidensről. Az újságírókat feldühítette, hogy a biztonságukról való állítólagos gondoskodás miatt nem utazhatnak a szigetre. „Voltunk mi már ennél veszélyesebb háborúban is” — jelentette ki erre egy veterán újságíró, aki annak idején Vietnamból tudósított. A szigeten lévő amerikai haderők parancsnoka, Joseph Metcalf admirális is A „grenadai válság“ az amerikai sajtóban Barátságunk emlékműve A varsói Nowotko gyár életéből Szerencsém volt. Az a magas, dús hajzatú, imponáló megjelenésű, kemény arcvonásaiban is’ lágy tekintetet hordozó férfi, aki mellé a Kádár János tiszteletére adott varsói díszvacsorán ültettek, a Nowotko gépgyár vezér- igazgatója volt. S a program szerint másnap odavezetett párt- és kormányküldöttségünk útja. Így hát némiképpen előre ismerkedhettem ezzel a nagy hírű gyárral, amelyet 1952- b?n neveztek el Marceli No- wotkóról, a Lengyel Munkáspárt egyik megalapítójáról, rövid ideig főtitkáráról, akit 1942 novemberében lengyel ellenforradalmárok gyilkoltak meg. Ércbe formált hatalmas mellszobra — melyet a delegáció megkoszorúzott — a gyár előtti térségen áll. Mai munkástestvérei öntötték ércbe a róla elnevezett gyárban, amely egyébként számos más emlékmű végső formába foglalását is ellátja. Ez az itteni azonban most jelentősebb értelmű a többinél, a remélhetően végleg lezárult anarchikus időszak után. Mert olyan gyár előtt áll, amely — mint a vezérigazgató, Andrzej Kajka mondotta — a munkásmozgalmi hagyományok méltó hordozója és jelenleg is Varsó társadalmában kollektívájával kiemelt helyet foglal el. „Több ezer fős összeforrott együttest alkotunk. Nemcsak gyárként és egyik legnagyobb exportvállalatként, de olyan kollektívaként is néznek ránk, amelyre mindig lehet számítani: akár a mindennapi munkában, akár a nép számára nehéz napokban.” Egyértelmű jelek Szavai igazát a viszonylag kis időre korlátozott látogatásból is érzékelni lehetett. A Kádár János vezette küldöttség fogadtatásának légköréből volt érezhető ez a szel-, lem. Különösképpen a jó néhány száz fős munkásaktíva- gyűlésen. Mert sokszor nincs beszédesebb a csöndnél. Mint ezúttal is, amikor pártunk első titkára hazai tapasztalatainkat ismertette, amellyel------------------------------------\ alaposan összetűzött a sajtóval. Az admirális minden kényesebb kérdésre csak ezt ismételgette: „Halvány gőzöm sincs erről...” Az admirális azzal fenyegetőzött, hogy katonáival tüzet nyittat azokra a bérelt hajókra, amelyekkel az újságírók meg akarták közelíteni'a szigetet. Az amerikai repülőgépek — nyitott bombarekesszel — rá-rárepül- tek ezekre a hajókra, hogy elvegyék az újságírók kedvét Grenadától. Henry Catto, aki nem olyan rég még a Pentagon szóvivője volt, egy vasárnap megjelent cikkében azt írta, hogy egyáltalán nem volt bölcs dolog a sajtót távol tartani a szigetről: „Sajnálatos, hogy a vezérkari főnökök egyesített bizottsága tagjainak általában annyi érzéke van a sajtóhoz, mint a hun Attilának” — írta Catto fanyar humorral. A Grenadáról szóló hivatalos torzítások és az újságírók munkájának korlátozása miatt a toliforgatók és televíziósok élesen tiltakoztak. A Fehér Házban tartott egyik zajos sajtótájékoztatón néhány újságíró „hazu- dozással” vádolta a kormányzatot. Speakes szóvivő elismerte, hogy a tudósítókat sajnos „félrevezették”. annak idején mi is leküzdöttük a válságot, ahogyan párttagok és pártonkívüliek ösz- szefogtak, s ahogyan a szak- szervezetek helye, szerepe kialakult. Feszült figyelemmel hallgatták, megértve, hogy az ő sorskérdéseiket is érinti mindez, hiszen közös az utunk, közösek az elveink, a céljaink, ha boldogulni akarunk. Aztán á kitörő tapsok... és a gyűlés végén lengyelül— magyarul énekeltük együtt az Internacionálét... Ebben a gyárban ma már az újjászületett szakszervezet csaknem másfél ezer tagot számlál, ami nem kis dolog, még akkor sem, ha a dolgozók összlétszáma négy és fél ezerre tehető. A konszolidáció, a kibontakozás jele ez így is. Mint ahogyan egyértelműen azt jelzi, hogy a gyár életében meghatározó szerepet tölt be újból a Lengyel Egyesült Munkáspárt, amelynek 26 pártalapszervezete tevékenykedik itt. Tagjaik közül helyet foglalnak a városi pártbizottságban és a Wola kerületi pártbizottságban is. Tadeusz Wysocki gyári munkás pedig a LEMP Központi Bizottságának a tagja. És mit csinálnak most ezek a párt- alapszervezetek ? Megtudtuk, hogy igen határozottan összpontosítják erejüket a gazdasági reform vezetésére, az inflációellenes és takarékos- sági kormányprogramok érvényesítésére és természetesen a termeléssel kapcsolatos számos teendőre, mert a munka nemhogy nem állhat le, hanem még jobban kell dolgozniok, ha boldogulni akarnak. Ezt az anarchiából éppen csak kilábalt embereknek napról napra megvilágítani, bizony nem mindig könnyű dolog. A pártszervezetek ezért is ápolják, építik emberi kapcsolataikat minden szférában. Á sarkvidéktől a Szaharáig Mivel is foglalkozik egyébként ez a hatalmas gyárvállalat? Miközben a küldöttség jó félórás üzemlátogatást tett néhány csarnokban, sikerült a főbb vonásokkal megismerkedni. Talán egy hét is kevés lenne ugyanis ahhoz, hogy mindent megismerjünk, ami ebből az építőipart, energiaipart, vasutat, hajóépítőket egyaránt kiszolgáló nagy termelési komlexumból kikerül. Főként különböző típusú motorok és hajtóművek készülnek itt saját dokumentációk és külföldi licencek alapján. Egyre inkább specializálódnak azonban a geológiai kutatófúrásokra szolgáló 4—500 lóerős fúrógépekre és hajtóművekre. Ezek a fúróberendezések — értesülhettünk róla — bármilyen éghajlati viszonyok közepette, a sarkvidéken éppúgy, mint a Szaharában működnek, s hat kilométer mélységű fúrásra alkalmasak. Ugyancsak szakosodni kívánnak sorozatban gyártott 100 és 200 lóerős generátorcsoportokra, valamint hajtóműegyüttesekre a partmenti tengerjárók és folyami hajók alapján. Ezeket a hajtóműveket már ismerhetjük a Balatonon és a folyóinkon közlekedő hazai hajókról is. És még a tervekből? Már nem is annyira terv, hanem a kidolgozás stádiumában vannak nagyobb teljesítményű hajtóművek, amelyeket hamarosan gyártásra készítenek elő. Nem kis termelési kapacitással. Hallottunk ugyanis érdekes összehasonlító adatot, amely érzékeltet ebből valamit. Ezek szerint, ha a gyárban egy esztendő alatt előállított valamennyi hajtóművet és berendezést összegyCfjtenénk, akkor üzembe állításukhoz annyi villamos energiára lenne szükség, mint egy 2—6 millió kilowatt teljesítményű villanyerőmű által előállított árammeny- nyiség. Hajtóművek 40 országba Negyven ország ismeri a világon ezeket a termékeket, mert a Marceli Nowotko Gépgyár jelentős exportvállalat. Gyártmányainak 65 százalékát viszik külföldre. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió és a. többi szocialista ország, köztük hazánk is. Tulajdonképpen az export aránya még az előbb említettnél is nagyobb, mert a lengyel belföldi megrendelőknek szállított termékek mintegy 15 százaléka, számos gép és berendezés, például hajóalkatrész, szintén exportra megy. Különleges látvány az óriásgyár szíve: az öntöde, ahol évente 4100 tonna öntött vas és 3300 tonna alumíniumötvözet készül. Ebből a saját szükségleteiken túlmenően még más hajtóműgyártással foglalkozó üzemnek is tudnak juttatni. S az öntésnek már szóltunk arról a speciális ágazatáról is, amely a művészet régióiba nyúlik. Amikor az ország számos pontján tisztelettel megállnak egy főhajtásra szobrok és emlékművek előtt, akkor — tudva vagy nem tudva — a Nowotko gyár munkásait is érinti a tiszteletadás. Kezük munkáját, szorgalmukat dicséri a szczecini „Voltunk, vagyunk, leszünk” emlékmű, valamint a munkásmozgalom több kiemelkedő harcosának, Rosa Luxemburgnak, Karol Swier- czewskinek, Ludwik Waryns- kinek és másoknak a szobra. Most folynak az előkészületek a több mint negyventonnás emlékmű elkészítéséhez. Ez az 1943-ban a Szovjetunióban megalakult Tadeusz Kosciuszko lengyel hadosztály hősiességének adóz majd azon a helyen Varsóban, ahol ütközetüket vívták a fasiszta haderővel szemben. Beszédes epizód Külföldön felállított alkotás is hirdeti már az e gyárban szívvel végzett munkát: a norvégiai Narvikban magasodik a Lengyel Tengerész szobra. S a magyar párt- és kormányküldöttség látogatása után most már itthon is lesz a kezük munkájából. Igaz nem nagy, csupán az a kis félméternyi, a békét szimbolizáló szép bronzszobor, amit az aktívagyűlésen Kádár Jánosnak nyújtott át a munkások nevében Jozef Vojsterowicz, valamennyiük megbecsülésének és tiszteletének a kifejezéséül. S nem kevésbé egyetértéséül. Jelképessége ezért is növeli nagyra: u korunkban új tartalommal telítődő magyar—lengyel barátság valódi emlékművévé. Lőkös Zoltán
