Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-22 / 275. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 22. Japán—kanadai csúcstalálkozóra került sor a hét végén Tokióban. Képünkön: Nakaszone kormányfő (jobbra) Pierre Trudeau miniszterelnök társaságában. Olasz szakszervezeti küldöttség Budapesten Luciano Lamanak, a CGIL főtitkárának vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az Olasz Általános Munkásszövetség küldöttsége. A magyar szakszervezeti tárgyalócsoport és az olasz testvérszervezet képviselői között megkezdődtek a megbeszélések. A tárgyalások középpontjában a béke. a leszerelés, az enyhülés kérdései, a szakszervezetek feladatai állnáik. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székházában fogadta Luciano La- ma-t. az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) főtitkárát. aki a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, és a szak- szervezetek, a munkásmozgalom feladatairól a nemzetközi feszültség enyhítéséért, és a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küzdelemben. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. valamint Ottaviano del Turco, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség titkára és Michele Magno osztályvezető. Ünnepség Athénban 65 éves a Görög Kommunista Párt Athénban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Görög Kommunista Párt megalakulásának hatvanötödik évfordulójáról. A párt által megtett útról Ni,kosz Kaludisz, a politikai bizottság tagja mondott beszédet a párt vezetői, a külföldi vendégek, a veterán párttagok és a fiatalok, a meghívott közéleti és politikai személyiségek előtt. Hangsúlyozottan szólt a párt internacionalizmusáról. Pártjának támogatásáról biztosította a Szovjetunió, a szocialista országok külpolitikáját. Beszédében kifejtette, hogy a párt álláspontja szerint a „ciprusi török állam’’ kikiáltása mögött az amerikai kormányzat politikája "áll és az események az egész térség békéjét fenyegetik. A libanoni S okszor hittük már, a kis közel-keleti ország, Libanon tragédiája fo- kozhatatlan. Az elmúlt na-, pok eseményei újólag rácáfolnak erre: a nemzetközi politika reflektorfényében álló Libanon szinte már csak a térképen létezik egységes államként, területe gyakorlatilag különböző, kaotikus és véres frontszakaszokra esett szét; Az ország déli részében mindennapossá váltak az izraeli terrorbombázások. A középső területen dúl a harc az államelnök katonai-politikai hatalmi bázisát jelentő falangisták és a demokratikus, független állameszme mellett harcoló szocialisták között. A közöttük levő formális tűzszünet értéke minden újabb elkeseredett összecsapással csökken. Az északlibanoni Tripoli város újabb külön frontszakasszá vált. Az ókori római mondás szerint: „nőmén est omen” — a név maga a végzet. Tripoli szó szerint annyit jelent, mint három város, s a palesztin mozgalmon belül dúló belvil- longás eredményeként Tripoli valóban úton van affelé, hogy több részre szakadjon. Pedig a palesztin mozgalom egységének helyreállítása ezekben, a minden korábbit felülmúlóan feszült napokban fontosabb lenne, mint valaha. Nyilvánvaló, hogy az Izraellel szembeni katonai és politikai ellenállás Szíria mellett legfontosabb osztagának belső válsága csakis Tei Avivnak és az Egyesült Államoknak kedvezhet. A z utóbbi gondolat átvezet a libanoni válság legveszélyesebb mozzanatához, a nyílt, s egyre szélesedő amerikai—nyugati beavatkozás problémájához. Washington már hosszabb ideje aggódik az antiimperia- liSía Szíria befolyásának növekedése miatt. A libanoni amerikai jelenlétet ennek a helyzetnek az ellensúlyozása vezérli, és Washington a jelek szerint elszánta magát arra, hogy minden áldozatot vállalva, izraeli szövetségesével összefogva erőszakkal próbálja megteremteni a „pax Ámericana”-t. A világsajtó mind gyakrabban emlegeti Grenada példáját. A karibi szigetország elleni invázió megismétlése a Közel-Keleten ma még csak elméleti veszély. De könnyen lehet, hogy egy Szíria elleni támadással hamarosan valósággá válik. Győry Sándor Tenyerét az orrára tapasztotta, úgy ordította: — Levágták az orromat! Gaak lassan szedte össze magát, aztán rohant a szekérhez. A másik futott utána, levetette az ingét, és tartotta magasan a suhogó nadrágszíj elé, közben felkapta a bakancsát is, úgy loholt az induló szekér után. — Legalább többet nem kezdenek ki velünk — nézett utánuk Kerczák, majd négy- ,kézlábra ereszkedett, és véres, maszatos arcát a kubik letaposott fűvébe törölte. Megkeresték a labdát a kukoricásban, s mivel lassan beesteledett, a többi fiú hazament, ketten maradtak a kubiikban. Elhatározták, hogy elmennek az állomásra, hogy ott a kerekes kútnál megmosakodjanak. Volt idejük, este akkor menteik haaa, amikor akartak. Az anyjuk nem szólt semmit, mert megmagyarázták otthon: csak éjszaka lophatnak úgy, hogy senki nem veszi észre őket. A legbiztonságosabban a sötétben csúszkálhatnak a határában, az erdőben, s ami eléjük kerül, s aminek értelme van, elemelik, otthon aztán már könnyen eltüntethetik, mostanában egyre kevesebb idegen ember jön a faluba, házkutatást is alig tartanak, néhány túlbuzgó idegen tüsténkedik csak, de ez már aranyélet a régi évekhez képest. Valami összeesküvésről beszélnek, embereket hoz- nak-visznek a tanácsházára, meg a járásra, fegyveres ösz- szeesküvést emlegetnek, de ennek semmi köze nincs azokhoz a lopásokhoz, amiket a két fiúval együtt a fél falu éjszakánként művel. Mindenki úgy tett, mintha nem tudna a másikról, az érdekelte csak, hogy nyugodtan lophasson azt, amire éppen szüksége van: nyáron is tüzelnek, fára szükség van. Kis nyári konyha, ilyenolyan rossz ólakat állítanak fel... hova bújjon az aprójószág? oda is kell fát szerezni — ezért hát fát loptak a legtöhben. Kerczák és Neviczky azonban gyakran megfordult az állomáson is, jól isimerték Ho- locsákót, az állomásfőnököt, aki időként hajlandó lecsukni a szemét, ha feltörik a vagonokat, meg felfeszítik a terményraktár ajtaját, s módjával, hogy ne lehessen első pillantásra észrevenni a hiányt, egy-egy félzsák terménnyel hazaszailadnak a kertek alatt. Könnyű is volt a helyzetük, mert Holocsák az utolsó vonatnál, este tíz óra tájban már részegen lóbálta jelzőlámpáját, aztán hajnali négyig aludt a szobájában, az íróasztalon. Az állomáson a kútnál gatyára vetkőztek, homokkal lesúrolták a kezüket, a lábukat, a kerekes kútnál találtak egy rossz csorba vödröt is, teleengedték, és belenyomták égő arcukat, ujjuk hegyével, tapogatták, simogatták a görögkatolikusoktól kapott sebeket, amelyekről OLSZOWSKI KAMBODZSÁBAN Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter vietnami látogatása után szombaton a szomszédos Kambodzsába érkezett. Vasárnap kezdődtek meg a külügyminiszteri tárgyalások Phnom Penhben Olszowski és vendéglátója, Hun Sen, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter között. Áttekintették az időszerű nemzetközi kérdéseket és a két ország sikeresen fejlődő politikai és gazdasági kapcsolatait. Olszowskit fogadta Heng Samrin, a Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke. CIPRUS: TÖMEGGYULÉSEK Nicosiában több tízezer görög ciprióta tüntetett hétfőn a szigetország északi részén kikiáltott „Észak-ciprusi Török Köztársaság” ellen. Az úgynevezett zöld vonallal ketté osztott Nicosiában a város görögök lakta részében tömeggyűlésen ítélték el a török szeparatista állam megalakítását. Tüntetésekre került sor a „zöld vonal” másik oldalán, a város törökök lakta felében is, ahol a résztvevők a ..független köztársaságot” és az azt elismerő Törökországot éltették. A hangszórón közvetített beszédeket a város mindkét felében egyaránt hallani lehetett. A megmozdulások békésen zajlottak le, semmilyen incidens nem történt. GYILKOSSÁGOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Ismeretlen terroristák vasárnap este az észak-írországi Armagh megyében legyilkolták egy ottani protestáns (pünkösdista) gyülekezet három elöljáróját. A támadás az istentisztelet elején érte a híveket; a leadott lövéseknek a három halotton kívül még hét súlyos sebesültje is van. A gyilkosságot minden jelentős katolikus erő elítélte, még az. „ír Köztársasági Hadsereg" is elhatárolta magát tőle, mondván, hogy az áldozatoknak semmi közük nem volt a brit katonasághoz, vagy az észak-ír rendfenntartó erőkhöz, amelyek ellen hadjáratot folytat. tudták, hogy másnap reggelre alig látszik majd belőlük valami. Aztán a raktárépület mögé osontak. így sem az állomás- épülettől, sem a kúttól nem láthatták őket. Leültek a földre. A Szamos felől már jött föl a Hold, a közeledő sötétséghez szoktatták a szemüket. Csendben vártak, majd Neviczky nesztelenül odagurította a labdát Ker- czáknak. Fogja csak meg ő is, érezze át ő is. ami számára két napja már oly ismerős érzés: az új labda tényleg az övék. Igaz, hogy beesteledett, de majd megszokják a holdvilágot, várnak még egy kicsit, s aztán ugyanúgy fognak látni, mintha nappal játszanának. Nem tehetnek róla, hogy a raktárépület mellé szorultak, meg hogy este kell játszaniuk: még csak két napja kapta meg Neviczky a paptól a labdát, eddig nem találták ki. hogy hol is tudnának csak ketten focizni, de azért vannak most itt. hogy ezt megbeszéljék. (Folytatjuk) Másnap... T öbb mint ötvenmillió amerikai hangolta vasárnap televíziós készülékét az ABC hullámhosszára, ahol „Másnap" címmel arról láthattak filmet, mi történne egy atomháború kirobbanása után. A Missouri állambeli Kansas City elleni elképzelt atomcsapás dramatizálása művészi színvonalát és módszereit tekintve nem sokban különbözött a világszerte ismert amerikai katasztrófafilmektől. így a közönség és a sajtó rendkívüli érdeklődése főként azt a félelmet tükrözte, hogy a téma, az atomháború lehetősége a jelenlegi világpolitikai helyzetben sajnálatosan időszerű, s hogy az Egyesült Államok kormánya nem tesz eleget a nukleáris katasztrófa megakadályozására. A „Másnap” a jelek szerint puszta kérdésfelvetésével is rendkívül kellemetlen a Fehér Háznak. Reagan elnök ezért külügyminiszterét, George Shultzot küldte az ABC stúdiójába, hogy közvetlenül az adás befejezése után a kormányzat stratégiáját mentegesse. Shultz minden igyekezete az aggodalom lecsillapítását célozta. Az atompusztulás látványa a miniszter szerint a nukleáris háború elfogadhatatlanságát bizonyítja, ám szerinte az, hogy az elmúlt 38 esztendőben ilyen háború nem tört ki, „az Egyesült Államoknak köszönhető". Schultz azt mondotta, hogy kormánya rá kívánja venni a Szovjetuniót: csatlakozzék „az atomleszerelést szolgáló amerikai erőfeszítésekhez”. Mint ismeretes, a Szovjetunió igen sok javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelés megvalósítására, vagy részleges leszerelésre, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek eltiltására, a nukleáris leszerelésre, s ezek kivétel nélkül az Egyesült Államok ellenállása miatt nem valósulhattak meg. A nukleáris fegyverkezés terén mindig Washington kezdeményezett. Erre is utalt Carl Sagan, világhírű amerikai csillagász és filozófus a Shultz-nyi- latkozatot követő tv-vitában, rámutatva: az alomleszereléshez az út nem vezethet a fegyverkezésen keresztül, mint azt a Reagan-kormányzat tagjai akarják elhitetni. B obért Mcnamara volt amerikai hadügyminiszter, aki ugyancsak nyilatkozott a tv-filmben érintett globális problémákról, üdvözölte a filmet, mert, mint mondotta, meggyőződése, hogy az amerikai nép nincs tisztában az atomháború veszélyével. Mcnamara szerint a világban felhalmozódott 40 ezer atomfegyver mellett az „elrettentés” doktrínája tarthatatlan, ehelyett a politikai stabilitás fokozására lenne szükség, az atomfegyverek bevetésének kísértését és kockázatát kellene kiküszöbölni. Washington, 1983. november CSököt' <J)áJ Befejezte munkáját a szlovákok kongresszusa A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége VII. kongresszusának második, befejező napján, vasárnap befejezték a vitát. Such János, a szövetség főtitkára a vitában elhangzottakat összegezve elmondotta: a felszólalt 37 küldött és meghívott értékes javaslataival egészítette ki a beszámolót és S határozati javaslatot. Felhívták a szövetség és a választott testületek figyelmét: a továbbiakban is anyanyelvűk, nemzetiségi kultúrájuk szeretetére, nemzetiségi mivoltuk tudatos vállalására neveljék a szlovák lakosságot. A kongresszus küldöttei Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának küldött levélben fejezték ki a hazai szlovák anyanyelvi lakosság ragaszkodását szocialista rendszerünkhöz. Biztosították pártunkat és kormányunkat, hogy a szlovák ajkú lakosok a magyarokkal és más nemzetiségiekkel együtt a jövőben is tevékenyen vesznek részt szocialista társadalmunk építésében, a közéletben. A továbbiakban a kongresszus egyhangúan elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, amely rögzíti a szövetségre váró főbb feladatokat. A küldöttek egyetértettek a szövetség alapszabályzatát módosító javaslatokkal, majd megválasztották az országos választmány 61 tagját. A választmány titkos szavazással megválasztotta a szövetség elnökének Such Jánost, főtitkárának Jakab Ró- bertnét.
