Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 22. Japán—kanadai csúcstalálkozóra került sor a hét végén To­kióban. Képünkön: Nakaszone kormányfő (jobbra) Pierre Trudeau miniszterelnök társaságában. Olasz szakszervezeti küldöttség Budapesten Luciano Lamanak, a CGIL főtitkárának vezetésével hét­főn Budapestre érkezett az Olasz Általános Munkás­szövetség küldöttsége. A magyar szakszervezeti tár­gyalócsoport és az olasz test­vérszervezet képviselői kö­zött megkezdődtek a megbe­szélések. A tárgyalások kö­zéppontjában a béke. a le­szerelés, az enyhülés kérdé­sei, a szakszervezetek fel­adatai állnáik. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székhá­zában fogadta Luciano La- ma-t. az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) fő­titkárát. aki a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának meghívására tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes légkörű talál­kozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről, és a szak- szervezetek, a munkásmoz­galom feladatairól a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, és a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küz­delemben. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára. valamint Ottaviano del Turco, az Olasz Általá­nos Szakszervezeti Szövetség titkára és Michele Magno osztályvezető. Ünnepség Athénban 65 éves a Görög Kommunista Párt Athénban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Görög Kommunista Párt megala­kulásának hatvanötödik év­fordulójáról. A párt által megtett útról Ni,kosz Kaludisz, a politikai bizottság tagja mondott be­szédet a párt vezetői, a kül­földi vendégek, a veterán párttagok és a fiatalok, a meghívott közéleti és politi­kai személyiségek előtt. Hangsúlyozottan szólt a párt internacionalizmusáról. Párt­jának támogatásáról biztosí­totta a Szovjetunió, a szoci­alista országok külpolitiká­ját. Beszédében kifejtette, hogy a párt álláspontja szerint a „ciprusi török állam’’ kiki­áltása mögött az amerikai kormányzat politikája "áll és az események az egész tér­ség békéjét fenyegetik. A libanoni S okszor hittük már, a kis közel-keleti ország, Li­banon tragédiája fo- kozhatatlan. Az elmúlt na-, pok eseményei újólag rácá­folnak erre: a nemzetközi po­litika reflektorfényében álló Libanon szinte már csak a térképen létezik egységes ál­lamként, területe gyakorlati­lag különböző, kaotikus és véres frontszakaszokra esett szét; Az ország déli részében mindennapossá váltak az iz­raeli terrorbombázások. A középső területen dúl a harc az államelnök katonai-politi­kai hatalmi bázisát jelentő falangisták és a demokrati­kus, független állameszme mellett harcoló szocialisták között. A közöttük levő for­mális tűzszünet értéke min­den újabb elkeseredett össze­csapással csökken. Az észak­libanoni Tripoli város újabb külön frontszakasszá vált. Az ókori római mondás szerint: „nőmén est omen” — a név maga a végzet. Tripoli szó szerint annyit jelent, mint három város, s a palesztin mozgalmon belül dúló belvil- longás eredményeként Tripo­li valóban úton van affelé, hogy több részre szakadjon. Pedig a palesztin mozgalom egységének helyreállítása ezekben, a minden korábbit felülmúlóan feszült napok­ban fontosabb lenne, mint valaha. Nyilvánvaló, hogy az Izraellel szembeni katonai és politikai ellenállás Szíria mellett legfontosabb osztagá­nak belső válsága csakis Tei Avivnak és az Egyesült Álla­moknak kedvezhet. A z utóbbi gondolat átve­zet a libanoni válság legveszélyesebb mozza­natához, a nyílt, s egyre szé­lesedő amerikai—nyugati be­avatkozás problémájához. Washington már hosszabb ideje aggódik az antiimperia- liSía Szíria befolyásának nö­vekedése miatt. A libanoni amerikai jelenlétet ennek a helyzetnek az ellensúlyozása vezérli, és Washington a je­lek szerint elszánta magát ar­ra, hogy minden áldozatot vállalva, izraeli szövetségesé­vel összefogva erőszakkal próbálja megteremteni a „pax Ámericana”-t. A világ­sajtó mind gyakrabban emle­geti Grenada példáját. A ka­ribi szigetország elleni invá­zió megismétlése a Közel-Ke­leten ma még csak elméleti veszély. De könnyen lehet, hogy egy Szíria elleni táma­dással hamarosan valósággá válik. Győry Sándor Tenyerét az orrára tapasz­totta, úgy ordította: — Levágták az orromat! Gaak lassan szedte össze magát, aztán rohant a sze­kérhez. A másik futott utá­na, levetette az ingét, és tar­totta magasan a suhogó nad­rágszíj elé, közben felkapta a bakancsát is, úgy loholt az induló szekér után. — Legalább többet nem kezdenek ki velünk — nézett utánuk Kerczák, majd négy- ,kézlábra ereszkedett, és vé­res, maszatos arcát a kubik letaposott fűvébe törölte. Megkeresték a labdát a kukoricásban, s mivel lassan beesteledett, a többi fiú ha­zament, ketten maradtak a kubiikban. Elhatározták, hogy elmennek az állomásra, hogy ott a kerekes kútnál meg­mosakodjanak. Volt idejük, este akkor menteik haaa, ami­kor akartak. Az anyjuk nem szólt semmit, mert megma­gyarázták otthon: csak éjsza­ka lophatnak úgy, hogy sen­ki nem veszi észre őket. A legbiztonságosabban a sötétben csúszkálhatnak a határában, az erdőben, s ami eléjük kerül, s aminek ér­telme van, elemelik, otthon aztán már könnyen eltüntet­hetik, mostanában egyre ke­vesebb idegen ember jön a faluba, házkutatást is alig tartanak, néhány túlbuzgó idegen tüsténkedik csak, de ez már aranyélet a régi évek­hez képest. Valami összeesküvésről beszélnek, embereket hoz- nak-visznek a tanácsházára, meg a járásra, fegyveres ösz- szeesküvést emlegetnek, de ennek semmi köze nincs azokhoz a lopásokhoz, ami­ket a két fiúval együtt a fél falu éjszakánként művel. Mindenki úgy tett, mintha nem tudna a másikról, az érdekelte csak, hogy nyu­godtan lophasson azt, amire éppen szüksége van: nyáron is tüzelnek, fára szükség van. Kis nyári konyha, ilyen­olyan rossz ólakat állítanak fel... hova bújjon az apró­jószág? oda is kell fát sze­rezni — ezért hát fát lop­tak a legtöhben. Kerczák és Neviczky azon­ban gyakran megfordult az állomáson is, jól isimerték Ho- locsákót, az állomásfőnököt, aki időként hajlandó lecsuk­ni a szemét, ha feltörik a va­gonokat, meg felfeszítik a terményraktár ajtaját, s mód­jával, hogy ne lehessen első pillantásra észrevenni a hi­ányt, egy-egy félzsák ter­ménnyel hazaszailadnak a kertek alatt. Könnyű is volt a helyze­tük, mert Holocsák az utolsó vonatnál, este tíz óra tájban már részegen lóbálta jelző­lámpáját, aztán hajnali né­gyig aludt a szobájában, az íróasztalon. Az állomáson a kútnál ga­tyára vetkőztek, homokkal lesúrolták a kezüket, a lá­bukat, a kerekes kútnál ta­láltak egy rossz csorba vöd­röt is, teleengedték, és bele­nyomták égő arcukat, ujjuk hegyével, tapogatták, simo­gatták a görögkatolikusoktól kapott sebeket, amelyekről OLSZOWSKI KAMBODZSÁBAN Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter vietnami lá­togatása után szombaton a szomszédos Kambodzsába ér­kezett. Vasárnap kezdődtek meg a külügyminiszteri tár­gyalások Phnom Penhben Olszowski és vendéglátója, Hun Sen, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt KB PB tagja, miniszterelnök-helyet­tes, külügyminiszter között. Áttekintették az időszerű nemzetközi kérdéseket és a két ország sikeresen fejlődő politikai és gazdasági kap­csolatait. Olszowskit fogadta Heng Samrin, a Népi Forra­dalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke. CIPRUS: TÖMEGGYULÉSEK Nicosiában több tízezer gö­rög ciprióta tüntetett hétfőn a szigetország északi részén kikiáltott „Észak-ciprusi Tö­rök Köztársaság” ellen. Az úgynevezett zöld vonallal ketté osztott Nicosiában a város görögök lakta részé­ben tömeggyűlésen ítélték el a török szeparatista állam megalakítását. Tüntetésekre került sor a „zöld vonal” másik oldalán, a város törö­kök lakta felében is, ahol a résztvevők a ..független köz­társaságot” és az azt elisme­rő Törökországot éltették. A hangszórón közvetített be­szédeket a város mindkét felében egyaránt hallani le­hetett. A megmozdulások békésen zajlottak le, semmi­lyen incidens nem történt. GYILKOSSÁGOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Ismeretlen terroristák va­sárnap este az észak-írorszá­gi Armagh megyében legyil­kolták egy ottani protestáns (pünkösdista) gyülekezet három elöljáróját. A táma­dás az istentisztelet elején érte a híveket; a leadott lö­véseknek a három halotton kívül még hét súlyos sebe­sültje is van. A gyilkosságot minden jelentős katolikus erő elítélte, még az. „ír Köztár­sasági Hadsereg" is elhatá­rolta magát tőle, mondván, hogy az áldozatoknak semmi közük nem volt a brit kato­nasághoz, vagy az észak-ír rendfenntartó erőkhöz, ame­lyek ellen hadjáratot foly­tat. tudták, hogy másnap reggel­re alig látszik majd belőlük valami. Aztán a raktárépület mögé osontak. így sem az állomás- épülettől, sem a kúttól nem láthatták őket. Leültek a földre. A Szamos felől már jött föl a Hold, a közeledő sötétséghez szoktatták a sze­müket. Csendben vártak, majd Neviczky nesztelenül odagurította a labdát Ker- czáknak. Fogja csak meg ő is, érez­ze át ő is. ami számára két napja már oly ismerős ér­zés: az új labda tényleg az övék. Igaz, hogy beestele­dett, de majd megszokják a holdvilágot, várnak még egy kicsit, s aztán ugyanúgy fog­nak látni, mintha nappal játszanának. Nem tehetnek róla, hogy a raktárépület mellé szorultak, meg hogy este kell játszaniuk: még csak két napja kapta meg Neviczky a paptól a labdát, eddig nem találták ki. hogy hol is tudnának csak ketten focizni, de azért vannak most itt. hogy ezt megbeszéljék. (Folytatjuk) Másnap... T öbb mint ötvenmillió amerikai hangolta vasárnap televíziós készülékét az ABC hullámhosszára, ahol „Másnap" címmel arról láthattak filmet, mi történne egy atomháború kirobbanása után. A Missouri állambeli Kansas City elleni elképzelt atomcsapás dramatizálása művészi színvonalát és mód­szereit tekintve nem sokban különbözött a világszerte ismert amerikai katasztrófafilmektől. így a közönség és a sajtó rendkívüli érdeklődése főként azt a félelmet tükrözte, hogy a téma, az atomháború lehetősége a je­lenlegi világpolitikai helyzetben sajnálatosan időszerű, s hogy az Egyesült Államok kormánya nem tesz eleget a nukleáris katasztrófa megakadályozására. A „Másnap” a jelek szerint puszta kérdésfelvetésé­vel is rendkívül kellemetlen a Fehér Háznak. Reagan elnök ezért külügyminiszterét, George Shultzot küldte az ABC stúdiójába, hogy közvetlenül az adás befejezé­se után a kormányzat stratégiáját mentegesse. Shultz minden igyekezete az aggodalom lecsillapítását célozta. Az atompusztulás látványa a miniszter szerint a nuk­leáris háború elfogadhatatlanságát bizonyítja, ám sze­rinte az, hogy az elmúlt 38 esztendőben ilyen háború nem tört ki, „az Egyesült Államoknak köszönhető". Schultz azt mondotta, hogy kormánya rá kívánja venni a Szovjetuniót: csatlakozzék „az atomleszerelést szolgáló amerikai erőfeszítésekhez”. Mint ismeretes, a Szovjetunió igen sok javaslatot terjesztett elő az álta­lános és teljes leszerelés megvalósítására, vagy részle­ges leszerelésre, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek eltiltására, a nukleáris leszerelésre, s ezek kivétel nél­kül az Egyesült Államok ellenállása miatt nem való­sulhattak meg. A nukleáris fegyverkezés terén mindig Washington kezdeményezett. Erre is utalt Carl Sagan, világhírű amerikai csillagász és filozófus a Shultz-nyi- latkozatot követő tv-vitában, rámutatva: az alomlesze­reléshez az út nem vezethet a fegyverkezésen keresz­tül, mint azt a Reagan-kormányzat tagjai akarják el­hitetni. B obért Mcnamara volt amerikai hadügyminiszter, aki ugyancsak nyilatkozott a tv-filmben érin­tett globális problémákról, üdvözölte a filmet, mert, mint mondotta, meggyőződése, hogy az amerikai nép nincs tisztában az atomháború veszélyével. Mcna­mara szerint a világban felhalmozódott 40 ezer atom­fegyver mellett az „elrettentés” doktrínája tarthatatlan, ehelyett a politikai stabilitás fokozására lenne szükség, az atomfegyverek bevetésének kísértését és kockázatát kellene kiküszöbölni. Washington, 1983. november CSököt' <J)áJ Befejezte munkáját a szlovákok kongresszusa A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége VII. kongresszusának második, be­fejező napján, vasárnap befe­jezték a vitát. Such János, a szövetség főtitkára a vitában elhangzottakat összegezve el­mondotta: a felszólalt 37 kül­dött és meghívott értékes ja­vaslataival egészítette ki a beszámolót és S határozati javaslatot. Felhívták a szö­vetség és a választott testüle­tek figyelmét: a továbbiak­ban is anyanyelvűk, nemzeti­ségi kultúrájuk szeretetére, nemzetiségi mivoltuk tudatos vállalására neveljék a szlo­vák lakosságot. A kongresszus küldöttei Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának küldött levélben fejezték ki a hazai szlovák anyanyelvi lakosság ragasz­kodását szocialista rendsze­rünkhöz. Biztosították pár­tunkat és kormányunkat, hogy a szlovák ajkú lakosok a magyarokkal és más nem­zetiségiekkel együtt a jövő­ben is tevékenyen vesznek részt szocialista társadal­munk építésében, a közélet­ben. A továbbiakban a kong­resszus egyhangúan elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, amely rögzíti a szövetségre váró főbb felada­tokat. A küldöttek egyetér­tettek a szövetség alapsza­bályzatát módosító javaslatok­kal, majd megválasztották az országos választmány 61 tag­ját. A választmány titkos sza­vazással megválasztotta a szövetség elnökének Such Já­nost, főtitkárának Jakab Ró- bertnét.

Next

/
Thumbnails
Contents