Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

1983. november 15. Kelet-Magyarország 7 A csonthéjasok Málna a homokom Kapós gyümölcs a világpiacon Gárdoni krokodilok Movambarí oaukák a rózblinkoron Nádas, gyékényes állóvizek sulymos. hínáros rejtekeiben tanyáz­nak a legszívesebben kedvenc ragadozóink, a csukák. Nem ban- dázik már semerre az apróhalnépség ezeken a morcos-ködös no­vemberi napokon. Ores lett a nemrég még terített asztal a rejte- ken leskelődő csukák orra előtt. Mozdulni kell néha, mert hajt az éhség, fis rávágni mindenre, ami ha idegenül furcsa mozgással is, de eleven kishalnak tűnik. Bohóctánc a pilléző vizen őszi ritkító A kezdő kertészkedők körében sokan úgy tartják, hogy a gyü­mölcsfákat évente csak egyszer kell metszeni, télen vagy kora tavasszal, s közülük is csak az almafák' szorulnak metszőollóra. Pedig a kérdés nem ilyen egy­szerű. A metszés a gyakorlott kertészek körében is az egyik legtöbb körültekintést igénylő termesztéstechnikai beavatkozás. A metszés a folyamatos ápolás egyik elengedhetetlenül fontos eleme. (A gyümölcsfákat több­nyire munkaerőhiány következté­ben metszik a nagyüzemi gyü­mölcsösökben, a nyugalmi idő­szakban, a szakemberek szíve­sebben nyúlnának a fákhoz csak tavasszal, ha volna elegendő kéz a metszőollók kezeléséhez.) Az őszi metszés alapvető cél­ja, hogy a fák nyári fejlődésé­nek egyenetlenségeit ellensúlyoz­za. Ilyenkor kell a fák elsűrűsö­dött koronájából a fölösleges ágakat, gallyakat eltávolitani, a vízhajtásokat tőből kimetszeni, a beteg és sérült részeket eltávo­litani. Az őszi koronaalakító, illetve -ritkító metszésnél mindig tart­suk szem előtt, hogy az őszi metszés nem lehet végleges, mert a téli zord időjárás kárt tehet a fák termőrészeiben, vesszőiben. A legnagyobb gond az őszi met­szésnél az, hogy az eltávolított vesszőket már nem pótolhatjuk tavasszal, ha a fán maradtak kö­zül esetleg több szenvedett fagy­károsodást, mint arra számítot­tunk volna. Ezért a teljes met­szés munkáját — amit az őszi megkönnyít, meggyorsít — hagy­juk tavaszra. A csonthéjas gyümölcsűek kö­zül az őszibarack metszését tel­jes egészében halasszuk tavasz­ra, az úgynevezett piros bimbós állapot idejére, amely általában április közepén esedékes. Az őszi ritkító metszés előse­gíti a fák vesszőinek teljes be- érését a tél beállta előtt. Segíti továbbá a termőrügyek teljesebb megerősödését, általa pedig a Az idei csapadékban szegény nyár és őszelő a szokásostól is gondosabb talajmunkát igényel a kiskertművelőktől. A szárazabb időjárást nemcsak a növények sínylették meg, hanem a kertek talaja Is. A vízhiány következté­ben a talaj szerves anyagainak lebomlása lassúbb volt. s a ki­juttatott műtrágyák is vontatot­tabban szívódtak fel. A tápanya­gok jelentős részét a növények föl sem vehették, mert nedves­ség hiányában a tápanyag-feltá- ródás is lelassult. Ez a hátrány a következő, esztendőben előnyé­re válhat a kertészkedőknek, hi­szen a talajban már meglévő tápanyagmennyiséget csak ki kell egészíteni az őszi talajművelés­sel egybekötött tápanyag-vissza­pótláskor. A gondosabb talajművelésre az idei őszön azért is kell több fi­gyelmet fordítanunk, mert a ta­lajéletben fontos szerepet játszó mikroorganizmusok sem fejthet­ték ki megfelelő intenzitással te­vékenységüket. Az alapos talaj- művelés tehát nagyon jó hatás­sal lesz a hasznos talajbaktériu­mok életére is. A kertben termett növények maradványait, ha nem fertőzöt­tek, lehetőleg ne égessük el, ha­nem dolgozzuk be a talajba. Mi­előtt ásással beforgatnánk a nö­vényi maradványokat, összegyűj­tésüket követően minél apróbb­ra daraboljuk föl valamennyit. Az apríást követően egyenletesen terítsük el a talaj felszínén, s ezzel egy időben terítsük el a szerves trágyákat is (komposzt, tőzeg stb.). A szerves anyag elterítése után következhet az alapos, minél mé­lyebb rétegű ásás. Az ásás mély­ségét az előző őszi talaj művelés mélysége jelentős mértékben meghatározza, de annál minden­képpen mélyebb legyen. A mély­ségművelés megfelelő csapadék leszivárgását, tárolódását segíti elő, amely a talaj nedvességének gyarapításán túl a mikroorga­nizmusok élettevékenységére Is metszése biztonságosabb jövő esztendei termés megalapozását. Ősszel a szüvafák elsúrűsödött koronájából föltétlenül távolítsuk el a keresztbe növő részeket, a vízhajtásokat, tehát tegyük szel- lőssé a koronát. Ogy tartják, hogy a meggyfák metszésére nincs szükség. Pedig a gyakor­lott kertészek minden őszön meg­ritkítják az elsűrüsödő koronát, sőt a korona szélén elhelyezke­dő fölkopaszodó, úgynevezett ga­tyásodon vesszőket is megkurtlt- ják. A cseresznyefák besűrüsödött koronáiból is most esedékes a középen elhelyezkedő árnyékoló részeket tőből kiemelni. A kaj­szifákat csak óvatosan, nagy kö­rültekintéssel ritkítsuk, A ritkító metszés során min­dig gondoljunk arra, hogy a fák önmaguk igyekeznek egyensúly­ban tartani vegetatív és genera­tív részeiket, vagyis a termő és nem termő részeket. Ha az őszi ritkító metszés indokolatlanul nagy veszteséget jelent a fának, akkor tavasszal az erőteljesebb vegetatív növekedési szakaszba lép a növény, és Így minden energiáját a növekedésre és nem a termésképzésre fordítja. Tehát a túlzottan nagymértékű őszi metszési beavatkozással pontosan az ellenkező eredményt érjük el, mint szerettük volna.' Most távolítsuk el a csonthé­jasok koronájából a beteg, sé­rült, fertőzött részeket is, hogy a téli időszakban a betegségek terjedését meggátoljuk. Minden metszési beavatkozás után föltét­lenül szükség van a sebkezelés­re, tehát a ritkító metszés után sem hanyagolhatjuk el. Erre a célra sebkezelő anyagok rendel­kezésre állnak a szakboltokban, például a Santar SM és a Cellcid sebkezelő paszták, vagy a vízben is oldódó és permetezővel kijut­tatható Cellsect. A körültekintő őszi koronarit- kítás nem fölösleges munka, ér­demes rá időt fordítani. Bazsó Csongor kedvező hatással lesz. A levegőtlen, beszáradt felső rétegű talajok a tél folyamán ta­lajművelés nélkül alig vennék föl a nedvességet, Így a kedve­zőtlen folyamat csak tovább ron­taná a kiskertek talajállapotát. A talaj művelég mélységét nem­csak a talajok kötöttsége hatá­rozza meg, hanem a jövőre ter­mesztésre tervezett növénykultú­rák is. A gyümölcstermő fák és bokrok környékén óvatosabban ássunk* mert a szárazabb időjá­rásban, a felszívó gyökerek a talajfelszínhez közelebb igyekez­tek, hogy a kevés nedvességből minél többet hasznosíthassanak. Ezért óvatosabban ássunk a gyü­mölcsfák és gyümölcstermő bok­rok közvetlen közelében, hogy a gyökereket a sérülésektől megkí­méljük. Az ősszel megforgatott talaj- felszínt nem érdemes elmunkál­ni, a gereblyézést hagyjuk ta­vaszra. A talajmunkát azonban most ősszel mindenképp érde­mes befejezni. Annál is inkább, mert az ősszel megművelt talaj tavasszal hamarabb melegedik föl és a növények is hamarabb indulnak fejlődésnek. Gyors ki­tavaszodás esetén nem is győz­nénk elég gyorsan elvégezni ezt a fontos munkát. A meredek lejtésű dombolda­lakon a kertek talaját a lejtésre merőleges irányban célszerű megforgatni, hogy a téli—tavaszi lefelé igyekvő csapadékból minél többet visszatarthassunk. Ezáltal a talaj erodálódását, a termőré­teg pusztulását is jelentősen mér­sékelhetjük. A laza szerkezetű homoktalajo­kon a gyomok zöld tömegét is érdemes leforgatnunk, mert álta­la a szerves anyag mennyiségét és a talaj nedvességbefogadő ké­pességét fokozhatjuk. Aki tehát a jövő esztendőben gazdag termést szeretne betaka­rítani, az még ne tegye el téli pihenőre az ásót, mert szükség van rá. B. Cs. Az egyik távolabbi, de hason­ló adottságú megyénkből érkezett érdeklődő Nyírbéltekre, a szabol­csi málnatermesztés központjá­ba. Itt termelik intézményesen a legtöbb málnát, több száz tagja van az ÁFÉSZ által fenntartott szakcsoportnak. A távoli vendé­get elkísérve, érdekes adatokat tudtam meg a málnasztoriról, amely talán, a megyében is na­gyobb hírverést érdemelne. Deák Mihály az ÁFÉSZ fel­vásárlás! osztályvezetője, egy­ben régi málnatermesztő, adato­kat sorolt a málnatermesztésről, a szakcsoport tagjainak díj­mentesen minden évben jut­tatott málnasarjról, a növény­védelemről, a málnaszedők ide­jéhez Igazított, rugalmas átvé­telről, a minősítésről, szállítás­ról. Nyírbélteken, Nyírlugoson, Penészleken és még néhány kö­zeli községben sikerült kifogni a szűk markú, sovány homokon. A málna jól fizet, igaz munka- igényes a szedése, aprólékos, tü- relemjáték. de megéri, ha össze­fog a család, a rokonság. — Én magam is nehezen bol­dogulok a csúcsidőben a szedés­sel — magyarázta a'málnater­mesztés lelkes patrónusa, Deák Mihály — segítségre is szükség van, de néha megterem a kert­ben az öt—hat mázsa is. Egy-egy család 30—35 ezer forintot is meg­kereshet a málnából, mellékesen. Már nemcsak földművelők, ha­nem a helyi gyáregység munká­sai, alkalmazottak, értelmiségiek is megbarátkoztak a málnával. Sok mindenre kiváncsi volt a vendég, milyen fajtákat honosí­tottak meg, mennyi a termésát­lag, milyen Időjárási tényezők befolyásolják a termés mennyi­ségét, minőségét, tudják-e gépesí­teni a növényvédelmet, mire ké­nyes, használ-e az öntözés — Az elhanyagolt, pontatlan mun­ka következménye minden eset­ben a bőrbetegség illetve a bor­hiba. A szín, a tisztaság, az illat és zamatanyag elváltozásai jelzik a kóros tüneteket. A bőrbeteg­ségeket általában a baktériumok okozzák. A bőrbetegség oka lehet még az alacsony sav- és alkohoLtartalom, a túl meleg, vagy a túl hideg tárolóhely. a kénezés hiánya és az erjedő must késői kénezése. Nagyon sok bőr­betegség gondossággal és tiszta­sággal elkerülhető. A borok ke­zelésénél használt tárgyak tisz­taságára nagyon kell ügyelni. (A lopót is minden esetben gondo­san öblítsük le, nehogy a ,bor ettől kapjon valami fertőzést.) Igen lényeges része a bor kezelésének a kénezés. Nagyon sok betegség és borhiba meg­szüntethető a kénezéssel. A nyu- lósodás gyenge kénezéssel, a szénhidrogénszag és keserű íz 10 g/hl, a tejsavas erjedés és az ecetesedés 15 g/hl, a bamatörés és egériz pedig 20 g/hl kénezéssel korrigálható. A bőrbetegségek közül egyik legveszélyesebb az ecetesedés. Az ecetesedés veszélye a szü­ret kezdetétől fennáll — egészen a készre kezelt bor fogyasztá­sáig. Az ecetbaktériumok által fertőzött bor szúrós, ecetes sza­gú és Ízű lesz. Az ilyen bor felü­letén szürkés hártya keletke­zik. Korai szakaszban — a be­tegség megelőzésére — a pasz­tőrözés még elegendő. A kezde­ti stádiumban lévő, gyengén ecetes íz házasítással is kiküszö­bölhető. A későbbiek során csak kénezéssel kezelhetjük a bort, 15 g/hl a szükséges mennyiség. Előrehaladottabb. romlott álla­potban a bor már csak párlásra (borecet) alkalmas. A tejsavas erjedést a mannit- baktériumok okozzák. Leggya­koribb veszélyforrás a borok fel- melegedése. 30—32 C-foknál ez a Ha az olvasó belelapoz a könyvbe, sokszor olvashatja ezt a szót: vegyeskultúra. Első hal­lásra talán nincs Is benne semmi különös, hiszen az átlagos kert­barátnak vegyes kertje van, amelyben mindenféle zöldség, gyümölcs tavasztól késő őszig, sőt szőlő és még néhány évelő virág is akad. Az NSZK-beli szerző, Gertrud Franek azonban másmilyen ve­gyes kertet, ha úgy tetszik még „vegyesebbet” javasol. Nemcsak az elő- és utónövényekkel hasz­nálja ki a területet, hanem az egyes sorokon belül Is váltja a növényeket. Gyógy- és fűszernö­vényekkel keveri az eddig egy­és így tovább. Kiderült a beszél­getésből: a málna nagyon meg­hálálja a törődést, hamar termő­re fordul, alapjában kevés gon­dozást igényel. Több éves jó kapcsolatuk van a miskolci kon­zervgyárral, ahová nem bírnak annyi vagonnal küldeni, amennyi elég lenne ___Most egy nagyobb, összefüggő málnás telepítésén törik a fejüket, ahol a gépeknek is több szerepük lenne. — Sajnos, a szedést nem lehet gépesíteni, ezt továbbra is kéz­zel lehet végezni. Ezért a málná­nak ott van létjogosultsága, ahol a júniusi csúcsidőben is van elegendő munkáskéz. Valószí­nű a tsz-ek ezért húzódoznak a málnától, bár a háztáji és kise­gítő gazdaságokban meáoldha- tó lenne családi összefogással a málnaszedés. Újra mondanám, kevés befektetést, gondozást kí­ván és jól fizet, érdemes törőd­ni vele ... A távolról érkezett vendég sa- .< ját megyéjében akar reklámot a málnatermesztésnek, ezért jött el Szabolcsba. Vajon megyén belül, nem lenne érdemes töprengeni, hol lehetne még málnásokat te­lepíteni a gyengén fizető homo­kos talajon. Ez most sokkal In­kább időszerű, mert az élet kény­szeríti a szabolcsi gazdaságokat is arra, ahol lehet igazítsanak a termésszerkezeten, figyeljenek olyan kultúrákra is, amelyek ed­dig kiestek a látószögből, vagy éppen megfeledkeztek róluk. A málna olyan kapós a világ­piacon, hogy nem tudnak eleget termelni belőle, nincsenek ér­tékesítési gondok. A málna csön­desen, meghúzódva a nagyobb elterjedésü gyümölcsfajták csa­ládjában, úgy tűnik megérdemli a nagyobb figyelmet. veszély már fennáll. Ilyen ese­tekben ugyanis az alkoholos er­jedés megszűnik, az elszaporodó mannitbaktériumok pedig el­bontják a borban lévő cukrot és atmasavat — tejsavra, ecetsavra és szén-dioxidra. Ilyenkor a bor színe zavarosan opálos lesz. Ize pedig kellemetlen — a savanyú káposztára emlékeztető. A meg" előzés érdekében célszerű a ké­nezés. A túlmelegedési minden­képpen meg kell előzni. A bamatörés leginkább a rot­hadt szőlőből nyert bornál for­dul elő. A barna csapadék a felszínen keletkezik, és foko­zatosan halad lefelé. Legjobb módszer a megelőző nyálkázás. Amennyiben a betegség már elő­rehaladottabb, akkor .feltétlenül kéuezésre van szükség. Azután ecetsav-zselatinos derítés és át­fejtés következik. A színhibát vörös bornál házasítással tud­juk javítani. Nyulósodásnál a. bor olajszerű- en folyik Ez viszonylag könnyen kezelhető bőrbetegség. Leve­gőztetései történő átfejtéssel és kénezéssel a nyulósodás telje­sen megszüntethető. Az élesztő által okozott bőr­betegségek: a kénhídrogénszag, seprüiz, egéríz. Ezek általában nem veszélyesek. A kénhidrogén- szag nyilt fejtéssel és kénezés­sel szüntethető meg. Seprüízt ál­talában a túl késői fejtés okoz­za. Gyakori betegség még a virá- gosodás. A darabban hagyott bor felületén az úgynevezett virág- élesztők hártyát képeznek. Ezek azután a bor alkoholtartal­mát fogyasztják. Legfontosabb és legegyszerűbb védekezés, ha a bort soha nem hagyjuk darab­ban. Minden bőrbetegség megelőzé­sénél nagyon lényeges, hogy igyekezzünk a lehetséges elő­idéző okot megszüntetni. K. K. eégesen bevetett ágyasokat, sőt az ágyásokat is megszünteti, köz­tes és takarőnövényeket ajánl, élő növénytakarót vagy szerves hulladékból összeállított fedőré­teget. Vajon mi lesz ebből a kevere­désből? Szabályos ,.tiszta” kert nem. de a kert talaja és az ott termelt növények egészségesek lesznek, a kártevők elkerülik a zöldséget, gyümölcsöt, jobb lesz a talaj vízellátása, szükségtelen­né válik az ásás és szép, Ízletes, jól tartósítható termést takarít­hatunk be. Megéri tehát megtanulni az új módszert! Negyedik évtizede már, hogy nagy szerelmem az a holt Tisza- ág, amely gátakkal négy részre szabdalva csaknem tíz kilométe­res kaesfcaringókkal ékeskedik Tiszadada és Tiszadob között. A Széchenyi—Vásárhelyi szabályo­zás óta került fölébe a keléit— nyugati folyású élő Tisza. Alatta furcsa, fekvő nyolcasával csak­nem zárt, hatalmas szigeteket al­kat ez a holtágrendszer. A gyer­mekvárossal szemben lévő, ős-' tölgyekkel tarkított sziget párja a tőle keletebbre lévő, nagyobbik Töth-fűz, erdős, nádas rejteké- veü. Vizek, erdők, nádasok csodála­tos, ősi harmóniája ez a táj, amit néha' még óv és ápol az ember. A szemem előtt nőttek fel óvo­dás korukból tízméteres deli le­gényekké a belső partok fenyői, zöldselymü lombjaikkal az or­szág talán legszebb tiszafái. Va­lamikor még szép számmal csör­tettek itt a szedres, margitvirá- gos bozótban a dámszarvasok, vaddisznók riogatták erdőt járó klottgatyás kis cimboráimat. Ma már olasz flinták dörrentenek a vadkacsák közé, lábtól röppenő fácánkakasok rikácsolnak a há­borgató bozótjáróra. És a vizek halai? Minden fajtájuk bőség­ben adta az élményt horgász­nak, halásznak, akik mind a . környezet szépségeitől teli szív­vel járták és járják ma is nesz­telen ladikon' ezt a páratlan gyö- nyőrűségü paradicsomot. Smaragdzöld egű . napkelték szín arany felh ő pamacsai, vörös képű naplementék színorgiája, fekete íethötom vök utáni szivár- ványos ragyogás, a változó év­szakok mindig más pompája tet­te és teszi igazán gazdaggá a lel­ket itt, a természet ölében. És az öreg halászcimborák. igazán atyai barátaim, akiktől egy ősi mesterség fogásait tanultam el, már évezredek előtt is használt szerszámokat ismertem meg és hallgattam remek történeteiket a Mogyoróshát lótücsökmuzsikás partoldala alatt, a gárdoni ör­vény, vagy a bigecsi hínárosok födött .sikló ladikokban. A LÉNIA ÁTVÁLTOZÁSA Mennyi élmény, mennyi édes emlők búvik elő évek távolából! Megírni mindet — ez lenne a jó! De most a csukáról legyen szó, ígéret szerint, hiszen rovatunk két hasábja nem végtelen. Itt van szövegünk ólomsorad mellett ez az oldalhosszat végighúzódó fekete vonal felülről lefelé, amely most határt szab ugyan szónak, betűnek, de — egy csep­pet sem tréfa — egy hátizsák csukával ajándékozott meg vala­ha! A lapcsinálás műhelytitkai kö­zé tartozik, hogy egy két és fél centi széles és három milliméter vastag rézlénia „produkálja" eze­ket a vonalakat az újság hasáb­jai mellé. És ha kicsorbul vala­miért egy-egy léniadarab, bi­zony nemszeretemmé válik a nyomdász keze ügyében. Nos, ilyen léniadarabokat birtokol­tunk el egykoron' a nyomdá­ban, hogy jófajta csukafogó bün­kért barkácsoljunk belőlük. Nem volt még akkoriban bolt­ban kapható annyiféle csillogó villantó, meg hal alakú wobbler, mint mostanában. Csináltunk hát magunknak kanálból, miegyéb­ből. Eldobott réz hasáMéniából is. És ebből — mint kiderült — a legsikeresebbet. Piskótagömbö­lyűre reszeltük a nyolcoemitis da­rabok két végét, mindkettőbe „gödröt” kalapáltunk, hogy a vízben majd szépen támolyog­jon, utánozva a bódult-fázott kishal mozgását. Aztán fényesre smirgliztük, két végén kifúrtuk a kiéit pici kulcskariká helyét. Az­tán ide a jól kiférni hármas hor­got, oda a nehezen szerzett for- gókapcsot — és már köthettük is a negyvenes zsinór végére. November hetedáke volt, a ked­ves holtágon sikló ladik mellett gyémántgömböeskék teremtek a lehűlt vízben evezőink nyomán. A holtág nyolcas dereka táján szinte tóvá szélesült a gárdoni felső kanyar vize. Deres partjai­nak fái kísértetfoltokként sej­lettek a fagyökás ködben. Táro- lóorsóinkről a ladik aljára húz­tunk le 30—40 méternyi zsinórt — mert hol vottak még akkor a ra­finált peremfutó orsók! Kézzel „csóváltuk” hát be bllnkereln- ket a ladik két végéből: Aztán szép komótosan húzgáltuk vissza, a zsinórt a lábunk közé fejve, számolva a bunkerré nemesült nyomdai léniák önsúlyával. Bók­lászva, támolyogva, sárgán vil­lanva jöttek felénk a bunkerek a már-már pilléző vízben. Aztán elkezdődött a tánc. Ütést érzett a zsinórt fejő kéz és máris kilőtt a vízből egy gárdoni krokodil, szépre nőtt csuka. Bőszen rázva veszedelmes fogazató „csőrét”, hátha megszabadul a „harapós” szerkentyűtől, amit éhségében és a hideg víztől féUg elvakulva ennivaló kishalnak vélt. De nem lazult a zsinór! Néhány bohóc- ugrás még a víz színén és csu­kánk raegcsendesedve nyúlt éL a ladik fenekén. EGY TELI HÁTIZSÁK Soha szebb morcos, zúzmarás délelőttöt, mint az akkori! Talán másfél órán át tartott a bohóc- tánc a pilléző víz fölött. Min­den második, harmadik dobásra csuka vágott és gyűlt szép ha­lomba a ladikdeszkán. Kettőnk­nek tizennyolc csukát fogtak ak­kor a sikeresen „debütált” réz- büinlkerék. (Nem vőlt még da- rabszám-korlálozás!) Megtelt há­tizsákkal már a kora délutáni vonathoz indulhattam a Kétökör- halom-dűíő és a Határ-dűlő köz­ti ködös mezőkön, toronyirányt a dobi vasútállomás felé. Egyre korszerűsödő szerelé­semben sokféle herkentyű vau. már azóta. Nikkelezet és bronz színű villantók, kaszáspók lábú bokorugró kanalak, teljesen élő­nek ható francia gumibálák, a világhírű Shakespeare-eég arany wobblerje. De a legkedvesebb és ma is a legtöbb halat fogja a gyémántgyöngyös, lehűlt vizek­ben a régi rézblinker, újságunk egykori, kiszolgált léniája: Még akkor is csinált egy Ttunsztot, miikor léki csukák után kereskedtünk egyszer a Tőth-fűz dadai végén egy csikorgós téU napon. Nem mostanában volt, a Szűcs-Tiszát nem szegélyezte még akáoerdő az országút felől, síkvíz se volt akkora, mint most. A sűrű, nádas, gyékényes ren­getegben csak néhol volt udvar- nyl tisztás. Ezeken vágtunk né­hány léket akkor, hogy összesen három gémberedett kárászunkat csukára „cseréljük”. Meg is volt nemsokára három hármas tóth- fűzi krokodil. LÉKEK MEGLEPETÉSE Aztán — próba szerencse — az egyik pihent lékbe belógattam a felkötött rézbUnkert. ötöt-hatot ha mártogattam, mikor meg­csússzam kezemben a zsinór és rövid huzavona után a negyedik hármas csuka is ott verdesett a jégen----­Réigi tanyázósaink dobi vizein a halászati hasznosítás most bel­terjes gazdálkodással folyik. Táblák hirdetik a horgásztilal­mat. A megnövelt vízállásban állva meghalt faóriások csontvá­zai ácsorognak. Növényevő ha­lak nyomában fogyatkoznak . a sulyommezők, a vízitök bokrai, ritkulnak a nádas, gyékényes partszakaszok. De a táj még mindig gyönyörű. Kirándulások­ra csábít aranyösz és barkázó zöld tavasz, vizet buggyantó ká­nikula és ködös zúzmarák. A dobi öreg temető irányába csen­desen elemező egykori halászok igaz meséi és ré gebben volt szé p zsákmányaink még szebb emlé­ked egyaránt. Pristyák József A nyírbátori dohánybeváltó üzemben naponta 12—1* tonna nyers dohányt vesznek át a környező termelőszövetkezetektől és háztáji gazdaságoktól. A dohánybeváltó üzem dolgozói hetenként 8—10 tonna export minőségű hevesi dohányt válogatnak gépi fermen­tálásra. Mint látható: gyakorlott asszonykezek válogatják a do­hányleveleket. (Császár Csaba felvétele) Őszi talajmunkák Új könyv Öngyógyító kiskert Védekezés, kezelés kénezéssel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents