Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 15. Ronald Reagan első ameri­kai elnökként látogatott el a Dél-Koreát és a KNDK-t el­választó demilitarizált öve­zetbe. Elvileg nem kifogásol­ható az akció, hisz a világ­nak ezt a tartós, hideghábo­rús gócpontját évről évre sokan keresik fel. Szokásához híven azonban Reagan ezt az útját is antikommunista ki­rohanásokra, fenyegetőzésre használta fel. Régi szabály: robbanásve­szélyes helyen nem szabad a tűzzel játszani. S különösen nem, ha a politikus azt a ha­talmat képviseli, amely fél­százezer katonájával, kitűnő­en felszerelt támaszpontjai­val a legközvetlenebb része­se a hidegháborús szemben­állásnak. Reagan egyebek mellett elmondta: Washing­ton kész szélesíteni katonai jelenlétét. Fokozni segítség- nyújtását Dél-Koreának, mert — szavai szerint — az Egye­sült Államok továbbra is el­kötelezett a Csőn Tu Hvan- rendszernek. Ebben senki sem kételked­hetett eddig sem. Elődje, Car­ter még arról beszélt, hogy az Egyesült Államoknak csök­kentenie kellene, s végül fel kellene számolnia jelenlétét a koreai félszigeten. Aztán ő is megfeledkezett saját tervé­ről, az utód pedig már az amerikai haderő létszámá­nak bővítését, a fegyverarze­nál korszerűsítését sürgeti. Ha azonban az elnök dél­koreai útjának eseményét egybevetjük megelőző, japáni látogatásával, a megfigyelő­ben óhatatlanul is felmerül a kérdés: végül is ki fenyeget kit, ki akarja bekeríteni a másikat. A tokiói látogatás kapcsán létrejött megállapo­dás az amerikai—japán stra­tégiai kapcsolatok, a katonai együttműködés erősítéséről, a Washinton—Tokió—Szöul- tengely megszilárdításáról ho­zott intézkedések éppenséggel azt sugallják, hogy az Egye­sült Államok próbálja meg elszigetelni a térség mind­azon államait, amelyek nem fogadják el csendes-óceáni katonapolitikai doktrínáját, uralmi törekvéseit. Aligha le­het olyan újítást kieszelni ez­zel kapcsolatban, amely ne egy régi, módfelett elavult s a térség egészének stabilitá­sát fenyegető amerikai poli­tika cementanyaga lenne. Balázs József: Megegyeztek, hogy Kerczák tánciskolába megy, Neviczky meg hittanórára. Eszükbe jutott, hogy a tánciskola és a hittanóra egy időben van: Bacsáki tisztelendő úr heten­te egyszer a templomban tart hitoktatást, azt pusmog­ják róla, hogy engedélye sincs rá, de az elődje oly mértékben elhanyagolta a hitoktatást, hogy kötelessé­gének érezte, pótolnia kell a hiányosságokat. Bacsáki tisztelendő úr nem­rég került a faluba, s az első ténykedése az volt, hogy megkereste a katolikus szü­lőket, engedjék meg, hogy a templomban nyári hitokta­tást tartson a gyerekeknek. Neviczky azt találta a leg­jobb megoldásnak, ha most elmegy a templomba, végig­Hétfőn búcsúztatták Havannában a grenadai harcokban el­esett 24 kubai hőst. A képen: megérkeznek a holttesteket tartalmazó koporsók a kubai ifőváros repülőterére. üli a hittanórát, hogy aztán este újra találkozzon a ba­rátjával, Kerczákkal. ★ . A templomban vagy öten lehettek, amikor Neviczky belépett az ajtón, Bacsáki tisztelendő úr még nem kezd­te el az órát. Neviczky leült az első padba, már csak egy hosszú lóca választotta el a gyóntatófülkétől. A lócán szoktak ülni azok a fiatalok, akik a vasárnapi nagymisé­ken gyóntak és áldoztak. Ez így alakult ki még a régi időkben, s Bacsáki sem akart ezen változtatni. Az oltár fölött pirosló Má- riakép dőlt előre, két oldalt pedig egy-egy szobor nézett a hívekre, Neviczky az egyik­ről tudta, hogy Szent Antal, de hogy a másik szobor kit ábrázol, arról sejtelme sem volt. Talán egyszer megkér­dezi Bacsáki tisztelendő úr­tól, ha éppen lesz elég bá­torsága hozzá, és nem felej­ti el. Még nem ismeri eléggé ezt az új papot, csak annyit tud róla, hogy á hegyekből, a nagyon magas hegyekből jött ide, a sok nehéz gyalog­lással megerőltétte a szívét, ezért szuszog mindig olyan hangosan a miséken, meg a nyári külön hittanórákon is. A nagymiséken ő szokott ministrálni, s a papnak, ha elkezdi a hosszú latin imá­kat — „mert imádkozás le­het az, mi más lenne”, tűnő­dött ministrálás közben Ne­viczky — többször meg kel­lett állnia, s közelről úgy tűnt, hogy többször is mé­lyeket lélegzik, mielőtt újra rászánná magát az éneklés­re, azazhogy a dallamos, fül­bemászó ima folytatására. Voltak hosszú sorok, ami­ket kívülről tudott már ő is, ilyenkor alig várta, hogy odaérjen a pap, hogy együtt folytassák az éneket. Igaz, csak magában mondta a szö­veget, de ez is tetszett neki — sohasem hitte volna, hogy ennyi idegen szót meg tud jegyezni. ' Bacsáki tisztelendő úr ke­zében egy kosarat lábalva lé­pett a sekrestyéből az oltár elé, majd megállt Neviczky előtt az első pádnál. A ko­sarat fehér abroszial takarta le. Intett Neviczfeynek, hogy számolja meg hányán van- nak, ő addig várt. Bal kézét az abroszon tartotta, s mere­ven a kaput bámulta. Talán várt valakit, vagy észrevett valamit? Neviczky megszámolta, há­nyán vannak, meg is mond­ta a tisztelendő úrnak, aki még mindig a kijáratot fi­gyelte. Neviczky is követte a pap tekintetét. Mintha több­ször elsétált volna valaki a templomaj tó előtt a földbe süllyesztett hatalmas, köve­ken. A tisztelendő, még min­dig arra számítva, hogy va­laki belép az ajtón, anélkül, hogy a hittanórára összegyűlt pár gyerekre tekintett volna, megkérdezte: — Neviczky fiam, hiszel Istenben, hiszel a mindenható Atyában? Az NDK-ban a sör a leg­népszerűbb ital: az egy főre jutó évi fogyasztás 141,4 Li­ter, ezzel az NDK a negyedik helyet foglalja el a világ- ranglistán. Az országban 230 sörfőzde termeli a keserű italt. Az NDK évente fél­millió hektoliter sört expor­tál. — Igen — válaszolt habo­zás nélkül a fiú. Mert mit is válaszolhatott volna egy ilyen, kérdésre. Mária képe előtt, a keskeny ablakon beszűrődő fényben ? S ott remegett még a fülében a pap rekedtes, kellemetlen hangja, aki félt is talán, de titkolni is szerette volna fé­lelmét, ezért torlódtak úgy egymásra a szavak a torká­ban, az utolsó hangoknál már suttogott, nyeldekelt, se­hogyan sem tudta palástolni riadságát. A bekerítéstől, a meg nem meneküléstől való ijedelmét átérezte Neviczky is, lopás közben érzett már ő is eh­hez hasonlót, olyankor min­dig száraz volt a torka, és sokszor oly nehezen mozdult meg, mint ahogyan most Bacsáki... A hosszú csendet mégis a pap törte meg újabb kérdéssel: — Jó katolikusok vagytok? Énekelve szólt, jó hango­san, hadd hallja ott az az idegen az ajtó előtt. — Jóóó! — válaszolták a gyerekek kórusban. Bacsáki tisztelendő úr vég­re megnyugodott, a válasz bá­torságot öntött belé, fel-alá járkált a padok között, a ko­sarat meg hol vitte magá­val, hol pedig egyik pádról a másikra tette. Mindenki a kosarat figyel­te. (Folytatjuk) AMERIKAI PROVOKÁCIÓ BOLGÁR UTASSZÁLLÍTÓ ELLEN ÜJ ELNÖKÖT VÁLASZTOTT AZ IRA Dublinban Gerry Adams személyében új elnököt vá­lasztott az IRÄ (ír köztársa­sági hadsereg) úgynevezett politikai szárnya, a Sinn Fein. Újra Gus Hallt választot­ták meg az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkárává. A párt clevelan­di konferenciáján újravá­lasztották a központi bizott­ság és a központi revíziós bizottság tagjait is. A párt országos elnöke újra Henry Winston lett. NÉPSZERŰ A SÖR AZ NDK-BAN A nyolcvanas évek világgazdasági helyzetéről nemzetközi konferencia kezdődött 15 ország 150 szakembere részvételé­vel Budapesten. A tanácskozást a Duna Európa Intézet szer­vezte. Képünkön: dr. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszél. A bolgár külügyminiszté­rium az Egyesült Államok szófiai nagykövetségénél til­takozott amiatt a provokáció miatt, amelyet amerikai ka­tonai repülőgépek követtek el a Balkán Légiforgalmi Vál­lalat Szófia—Bejrut—Szófia menetrendszerű járatának re­pülőgépe ellen. November 10-én Bejruttól 60—80 kilo­méterre 6100 méteres magas­ságban a Balkán „TU—134 A” típusú utasszállító repülőgé­pét amerikai katonai repülő­gépek vették körül. A telje­sen szabályosan közlekedő polgári gépet száz méterre megközelítve perceken át ve­szélyeztették a gépen utazó bolgár és külföldi utasok, va­lamint a személyzet életét. Ausztráliában az Alice Springs város közelében fekvő pine Gap amerikai támaszpont előtt asszonyok tiltakoztak a nuk­leáris fegyverkezés ellen. A képen: rendőrök tartóztatják fel a támaszpont területére behatolni próbálkozó tüntetőket. BEFEJEZTE LÁTOGATÁSAIT ORTEGA Befejezte a Contadora-or- szágokban tett látogatását Daniéi Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordiná­tora. GUS HALL ISMÉT A FŐTITKÁR Milyenek az amerikai katonák? Személyesen élte át Gre­nada amerikai megszállásá­nak első napjait Arnaldo Hutchinson, a Prensa Lati­na kubai hírügynökség munkatársa, aki tudósító­ként három évet töltött a szigetországban. Hazatérése után elmon­dotta, hogy a megszálló ame­rikaiak kétszer tartóztatták le, többször vetették alá ki­hallgatásnak, feldúlták la­kását és tudósítói irodáját — Október 28-án, három nappal a partraszállás után, hajnalban arra ébredtem, hogy lakásom ajtaján dö­römbölnek. Az ajtót kinyit­va, fegyverekkel nézhettem szemközt — nyolc tenge­részgyalogos szegezte rám élesre töltött puskáját. Ház­kutatás — közölte lakoni­kusan a csoport vezetője, mire a katonák betódultak a lakásba. Fenekestül felfor­gattak mindent, de persze semmiféle fegyvert, lőszert, rádióadót vagy ehhez ha­sonlót nem találtak, csupán írógépeket, újságokat, mag­netofonokat, fényképezőgé­peket és az újságírói mun­kához szükséges egyéb kel­lékeket — A kihallgatás a meg­szállók által létesített egyik ideiglenes fogolytáborban történt, a főváros Qeens park nevű peremkerületé­ben. Az amerikai tisztek végül is jobbnak látták, ha szabadon engednek, min­denesetre kikötötték, hogy lakásomról nem- távozhatok engedélyük nélkül. — Be kell vallani, hogy az amerikai hadi-tengerészek hajnali rajtaütése nagy be­nyomást tett rám. A kato­nák hajviselete, az egyen­ruhák formája, a hipermo­dern fegyverek viselőiknek bizonyos „földön kívüli jel­leget” kölcsönöztek, a külső megjelenés a „szuperlé­nyek” képzelt magatartását utánozza. Mindez nem vé­letlen: az ellenségben a te­hetetlenség és az alárendelt­ség érzését kell kelteni. A tudósító szerint, miután több tapasztalatot szerzett a katonákról, félelem helyett inkább megvetést érzett irántuk. Arra a következte­tésre jutott, hogy az ameri­kai tengerészgyalogosok na­gyon is agyaglábon járó „szuperlények”. Az őt ki­hallgató katonák rendkívül leegyszerűsített, mondhatni primitív világképpel rendel­keztek: minden, ami ameri­kai, az jó, sőt „szuperjó”, s mindenki, akinek nem tet­szik az amerikai életforma, az kommunista, terrorista, a demokrácia ellensége, akit agyon kell lőni, ki keli ir­tani. A tudósítót elővezető ame­rikai katonák, mikor meg­tudták, hogy kubai, sőt ku­bai újságíró, a szitkok özö­nét zúdították rá és hazájá­ra. A szidalmazások lénye­ge: a tudósító hazájával V _________________ együtt „kommunista gyil­kos”, a kubaiak el akarták foglalni a szigetet, hogy azt „kommunista gyarmattá” változtassák. Arnaldo Hutchinson a kubai nagykövetségen tar­tózkodott azokban a napok­ban, amikor a misszió épü­letét tengerészgyalogosok tartották ostromzár alatt Lehetőség nyílt arra, hogy elbeszélgessen a nagykövet­séget körülvevő amerikai katonákkal. Az a benyomá­sa támadt, hogy a fiatal ka­tonák a polgári életben a társadalom peremén voltak, a munka és a képzés lehe­tősége nélkül. A hadsereg számukra az anyagi bizton­ságot jeienti, úgy érzik, tar­toznak valahová, méghozzá olyan testülethez, amely gondoskodik róluk. Az . átla­gos tengerészgyalogos felté­teles reflexekre kondicionált „halálgép”. Gondolkodás nélkül végrehajtja feljebb­valójának parancsait, legyt nek azok mégoly képtelené' is. Az egyik őrmester mes te neki, hogy 19 éves ko. ban vonult be a haditenge­részethez és most 38 éves. 40 éves korára visszavonul­hat a zsold 50 százalékával. A zsoldon kívül, mint kü­lönleges alakulat tagja, rendkívüli juttatásban ré­szesül, az ejtőernyős ugrá­sokért havonta 100 dollár jár. Visszavonulása után in­gyenes egészségügyi szolgál­tatásban részesül élete vé­géig, álláshoz juttatják, s tanulhat, ha akar. A nagykövetséget körül­vevő katonák elkerekedő szemekkel figyelték, hogy az ostromzár első napján ho­gyan sorakoztak fel az ud­varon a kubaiak — nők, gyermekek, idősek és férfi­ak. Szembenézve a rájuk szegeződő fegyverekkel, lel­kesedéssel énekelték "a ku­bai himnuszt. Ez így folyta­tódott az ostromzár egész időszak alatt. A kubai jelenség — mon­dotta a tudósító — a meg­szálló amerikai katonák szá­mára valami felfoghatatlan és zavarbaejtő dolog. Nem ijedtek meg ugyanis a „szu­perlényektől”, sőt a Point Salines-i repülőtéren dol­gozó szakemberek szembe­szálltak a számban és tűz­erőben nagy fölényben levő támadó ellenséggel, és az utolsó töltényig védekeztek. „A kubai szakemberek az amerikai tengerészgyalogo­sok rögeszméjévé váltak. Rettegve beszélnek arról, hogy padlásokon, fák tete­jén „kubai mesterlövészek” várják a katonákat, s hogy a hegyekben „kubai parancs­nokok” oktatják a gerillá­kat. S történik mindez most, amikor Grenada szi­getéről három diplomata ki­vételével már elszállították az ott dolgozó utolsó ku­baiakat is ...” _______ BÚTORVÁSÁR A NYlREGYHÁZA-SOSTOl bútoráruházban NOVEMBER 14—19-IG 10 000 és 20 000 Ft közötti vásárlásnál 20 001 és 30 000 Ft közötti vásárlásnál 30 001 Ft feletti vásárlásnál VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT ADUNK. 500 Ft-OS, 1000 Ft-OS, 1500 Ft-OS (1797) V eszélves tiJliSS

Next

/
Thumbnails
Contents