Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

2

Kelet-Magyarország

1983. november 1.

A betűk régi helyűkre kerülnek a nyíregyházi Nyírfa Áruház homlokzatán. (Jávor László felvétele)

Évtizedek a pátriáért

— Elég volt az esztelen semmittevésből! — állított be 1956. november első napjaiban Leviczki Imre gépkocsi- vezető a forgalmistákhoz. — Adjatok fuvart! Megörültek. Azonnal a nyíregyházi Vöröshadsereg útján üzemelő „kenyérgyárhoz” küldték.

Zűrzavar uralkodott még a fejekben. Csupán néhány napja alakult meg a Kádárkormány. Megkezdődött a rend helyreállítása, a párt újjászervezése. Itt-ott még ropogtak a fegyverek.

— Indultam a fővárosba. Kenyeret szállítottam — emlékezik a ma 52 éves, de akkor igencsak fiatal pilóta. Tudta, hogy az éhező pesti gyerekek várják a kenyeret. Hatszor fordult. Az első gyufaszállítmányt ő hozta Nyíregyházára Szegedről. Szállított húst, s amire szüksége volt az embereknek Nyíregyházán és másutt.

1983. október 31. Nyíregyháza történelmében jeles nap: a felszabadulás évfordulója. Szép és nemes hagyomány már, hogy a városi tanács ezen a napon ítéli oda „A városért” kitüntetést, az arra legérdemesebb három állampolgárának.

Az egyik kitüntetett most a Bujtoson cseperedett egykori

proletárfiú, Leviczki Imre gépkocsivezető.

— összeszorult a torkom a boldogságtól, amikor átvettem a kitüntetést — emlékezik az örömteli pillanatokra Leviczki Imre.

Ifjú emberként a Bujtoson, a téglagyári munkásnegyedben ette a sovány kenyeret. Kubikgödrök, a nádas, a víz volt a „játszótere”. Ez a szülőhely volt megtartó vonzó ereje. Ebből a bűvkörből soha nem szakadt ki.

— Nem is volt soha szándékomban. Csak annyi időre hagytam el Nyíregyházát, amíg Budapesten kitanultam az esztergályosságot és később kitöltöttem a katonaidő- jnet.

Leviczki Imre ismeri a város minden zegét-zúgát. Megesett vele, hogy egy utas, aki leszállt a pesti gyorsról, csak egy nevet tudott. Egy óra múlva már a helyszínre vitte.

Harminc esztendeje ül a volán mellett. Másfél millió kilométer van a kezében, lábában, zsigereiben. Biztos, pontos, kötelességtudó embernek, párttagnak, munkás- őrnek, párttitkárnak, családapának ismerik.

— A háborút kiszolgált Opel-Blitzeken kezdtem, de vezettem Csepelt, a százlábú Ziszt és műhelykocsit. Ez már nagy rang volt a szakmában. Nyolcvan gépkocsi üzembiztonságáról kellett gondoskodni. Ültem régi Moszkvicsokon, elnyúztam Warszavákat, Zsigulikat, Ladákat.

S közben, amikor a város, a társadalom érdeke úgy kívánta, autóbuszok sorozatát vezette a régi és a megújuló Nyíregyháza forgalmában.

— A mostani Volánnál neveltek emberré. Lehetőséget, segítséget és támogatást kaptam a tanuláshoz. Elvégeztem a dolgozók általános iskoláját. A híres Kossuth gimnáziumban érettségiztem. Technikusi minősítő vizsgát tettem. Ma már minden gépkocsira érvényes jogosítványnyal rendelkezem.

Huszonnyolc éve vették fel a pártba. Ebből tíz éve párttitkár. Elvégezte a marxista —leninista esti középiskolát, majd az egyetem 3 éves általános tagozatát. Az országban elsőként ők kezdeményezték és valósították meg a gépkocsik számítógépes irányítását. Részt vállalt a kidolgozásában, s volán mellé

Fejtik a sört. A Borsodi Sörgyárból a hét minden napján

érkezik friss sör a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet palackozóüzemébe. Képünkön: Kerényi János tartály- kocsiból fejti le a sört. (Császár Csaba felvétele)

ült, hogy bizonyítsa előnyeit. Fiatal gépkocsivezetők sokaságát, ifjú párttagok tucatját nevelte Leviczki Imre. Nincs olyan kommunista műszak, amelybe ne elsőként fogna lapátot, ásót, ne ő ülne volán mellé. 1960 óta munkásőr. Büszke mérnök fiára, mérnökjelölt lányára, akikért sokat áldozott e három évtizedben. Ha álmából felkeltik, azért, hogy Nyíregyháza város érdeke azt kívánja, azonnal volán mellé ülni, Leviczki Imre készen áll a feladatra.

— Vágyam, hogy végre megalakuljon a balesetmentes gépkocsivezetők baráti köre — mondja. Ilyen még nincs. Ennek tagjai elsősorban azok a gépkocsivezetők lennének, akik 1 millió kilométert vezettek balesetmentesen.

Farkas Kálmán

j Őszi tervek ) ( Záhonyból l

Szabás-varrás,

nyelvtanulás

Újjávarázsolták a pálya- l

I fenntartás dolgozói a vas- ] utas művelődési házat Zá- ) honyban. Új burkolatot ka- [ pott a büfé előtere, levá- l lasztással új klubihelyiség 1 épült és az öltöző környéke I is új arcot kapott. Sikere- I sen, indult az ősszel a tan- 1 folyamok nagy része. \

A szabó-varró tanfolyam- 1 ra már csak 1984 szeptemberében lehet jelentkezni, mert a februárban induló csoport is betelt. Ugyancsak sok a jelentkező az angol nyelvtanfolyamra. Október elején elkezdték a munkát a művészeti csoportok és az édreklődőknek az előtérben elhelyezett tábla ad fel- [ világosítást a foglalkozások l idejéről és helyéről. \

A művelődési ház őszi 1 rendezvényei közül kiemel- I kedik a debreceni Csokonai l Színház november 11-d elő- \ adása. November 18-án és I 19-én diákcentrum lesz a / művelődési házban. A prog- I raimban KRESZ-vetélkedő, V kismotorvezetö vizsga, báb- ) készítés, filmvetítés, játszó- J ház és disco szerepel. De- I oemberben a művészeti cső- l portok gálaműsorát láthat- 1 \ jájk az érdeklődőik és ismét I I megrendezik a hagyom á- | / nyos szilveszteri bált. 1

A szeretet, a megértés, az együttérzés vezette Palotai Borist a Reumavalcer megírására. A magánytól szenvedők, a társra vágyók-vá- rók iránti együttérzés. Ezt a szeretetet mutatja a cím is: Reumavalcer, a maga kedves groteszkségével. Két teljesen ellentétes tartalmú, hangulatú szóból hozta létre ezt a kesernyés, de az életkedvét is jelző összetételt, amely így, együtt bölcs humort is sugároz, sőt; optimizmust. Mindezt azért részleteztem, mert ritka jó címnek tartom, olyannak, amely valóban kifejezi a mű tartalmának lényegét. Az ilyennek örülni kell, mert igazán nem sok a jó cím a különféle alkotások élén.

Azt gondolom, nem bántom meg a közelmúltban elhunyt írónő emlékét, ha leírom, hogy ebben a művében is, mint oly sok másban, untig ismert és sokak által már meg is írt élethelyzetet hozott elénk, olyat, amelyet környezetünkben tucatszám látunk. S mégis: ezek az ő tolla nyomán másként, új oldalukról mutatkoztak meg, s ezáltal többet tudtunk meg ezekről, okaikról, miértjeikről, és egy kicsit többet ismertünk meg önmagunkból is. Nem akarok nekrológot írni róla, azt már megírták halálakor. Csupán annyit, hogy a tévénézők sokasága fogja hiányolni már soha el nem készülhető új műveit a képernyőről.

Erre a legutolsóra visszatérve: mint a műsorújságból megtudható, Palotai Boris e tévéjáték főszerepét a kiváló művésznő, Tolnay Klári számára írta. S ez meg is látszik a darabon. Aki megnézte ezt a „kissé szomorkás vígjátékot”, az tudja, hogy az előbbi megállapításnak kettős értelme van. Ugyanis egyrészről ott van a nagy gonddal megmunkált központi figura, a már nem fiatal, de még nem is nagyon idős nagymama, másrészről pedig ott találhatók az eléggé lazán felvázolt családtagok és az újonnan szerzett vagy a régebbi ismerősök, mindannyian epizódszereplőként.

Az természetes, hogy az újságbeli gyászjelentések nyomán a nagymama által felkeresett megözvegyült férjek rövid, szinte csak villanásnyi időre jelennek meg, illetve csak kurta percekre lép be életükbe, pontosabban: közelükbe lép a társat kereső nagymama. Az azonban már hiányolható, hogy a családtagok is csupán mellékszereplőként jelennek meg. Pedig a mama magányosságának ők is okozói, érdemes lett volna tehát őket, magatartásuk miértjeit, jellemüket kicsit gondosabban, alaposabban megírni, indokolni. Ezt a hiányt az őket játszó színészek (Agárdi Gábor, Csákányi László, Mensáros László, Moór Marianna, öze Lajos, Tordy Géza), alkotóerejükkel, jórészt enyhítették, de nem tudták teljesen kitölteni. Nem az ő hibájuk. Tolnay Klári viszont az idősödő, családja körében is magányban élő özvegyasz- szony érdekesen megírt szerepét még nagyon sok színnel gazdagította. Kiválóan érzékeltette, hogy a magányból való kitöréshez nemcsak önmaga tartózkodását kellett legyőznie ennek az asszonynak, hanem nagy lelkierőre volt szüksége családja hosszan tartó ellenállásának leküzdéséhez is.

Seregi István

Az OIRT hangjátékfeszti- vál keretében bemutatóval jelentkezett pénteken este a Rádiószínház. Horia Lovi- nescu román szerző önéletrajz című drámájának rádióváltozatát hallhattuk, a bukaresti rádió rendezője, Titel Constantinescu mikrofon elé állításában. A meglehetősen sematikus történet — voltaképpen egy monológ szálára fölfűzött, visz- szatekintő hangképsor — legfőbb erénye az ízig-vé- rig maisága volt. A feldolgozás művészi értéke már igencsak vitatható.

Egy karrierpálya és egy tudósi, meghasonlott tudósi drámája állt a darab középpontjában, s szolgáltatta volna a dráma magvát. A két főszerep, Caleriu Pop kutatóintézeti igazgató (az önéletrajz elmondója), _ a minisztériumi tisztviselővé „degradált”, korábban érdemeket szerző, ma már eredménytelen tudós és felesége, Dina közül az utóbbié volt az életesebb. Ugyanis a férjét minduntalan sikerre ösztökélő, a társadalmi érvényesülés és a rang hajhászása érdekében mindent bevető feleség „tevékenysége” bizonnyal hozzájárult a tudós kiégéséhez. Dina írói megformálása kétségkívül az erőteljesebb.

S maga a főhős, Caleriu Pop figurája? Együttérzést keltett a tudósi és magánéleti vergődésében, de nem érezhettük igazán drámainak a kudarcba fulladt sorsát. Sokkal inkább emberi gyengeségeinek — bizonyos

fokú gyávaságának — az áldozata lett ő, a kvalitásait ez természetesen nem érinthette. Mindenképpen javára írhattuk, hogy kibuktatott központi kutatóintézeti igazgató létére elvállalta egy vidéki cementgyár vezetői posztját, hogy bizonyíthasson, — ami fé- lig-meddig, a nevelt fia révén sikerült is neki egy régi tanulmánya alapgondolatának a felhasználásával. Azonban ez már nem válthatta meg őt a saját lelkiismeretétől. Ám valódi drámának mindez kevés.

Az önéletrajz emellett sok izgalmas ráismerésre is késztetett. Elsősorban a munkahelyi fúrás-faragás, a kíméletlen társadalmi tör- tetés ábrázolásának felhangjaiban, s a kádercserék háttérrajzában. A köznapi darabot a magyar szereplők megemelték, élvezetesebbé tették. Sinkovits Imre kihozta amit lehetett a tétován, hevenyészetten megírt figurából, a monologizáló főhősből. Dina, a feleség szerepében Kállai Ilona alakítása színészi remeklésként maradt emlékezetes. A kisebb szerepekben sem lehet panasz a közreműködőkre, csakúgy, mint a társrendező Varga Géza munkájára. Végül is egyet lehet érteni a műsorújság ama megállapításával, hogy „...a vendégrendező munkája révén megismerhetjük egy másik ország rádiószínházának stílusát, eszközeit”. Erre mód nyílt.

Merkovszky Pál

Végrehajtó helyett „békepohár“

A Megyei Bírósági Végrehajtói Irodának évente mintegy 8—9 ezer üggyel kell foglalkoznia, mert olykor hiába van jogerős bírósági ítélet, vagy adósságot bizonyító okmány, az alperesek, adósok ennek ellenére sem hajlandók elismerni, hogy tartoznak. De azt sem, hogy például a szomszéd földjéből elszántottak egy darabot, vagy a kerítést rossz helyre építették, egyszóval, hogy vétkesek. Ilyenkor van szerepe a végrehajtói iroda munkatársainak.

mányi aruhazba, a fuvarköltség is az adóst terheli.

Szinte sehol sem fogadják barátságosan a végrehajtót. Vannak akik úgy gondolják kitérhetnek a végrehajtó intézkedései elől, ha a lefoglalt tárgyak elszállítására megjelölt időpontban otthonukból eltávoznak.

Lakatost

hívnak

— Ilyenkor pl. a megyeszékhelyen lakatossal — tanúk jelenlétében — felnyittatjuk a lakást és a lefoglalt dolgokat ■ elszállíttatjuk. Ez is növeli az adóságot, mert a lakatosnak kifizetett munkadíj is őt terheli, ami nem kevés, mert nemcsak kinyittatjuk, de vissza is záratjuk a lakást — említi a végrehajtó.

Sok más egyéb ügyiben is intézkedniük kell a bírósági végrehajtói iroda dolgozóinak. A végrehajtást kérők sürgetik őket, ugyanakkor az alperesek, az adósok olykor mindent elkövetnek, hogy kötelezettségük teljesítését elodázzák. Ideig-óráig talán sikerül is nekik, de legtöbb esetben nincs kibúvó: az ítélet kötelez, s a törvényt be kell tartani.

Soltész Ágnes

— ötezer forintig postán küld j ük meg az adósnak a végrehajtási záradékot, e feletti összeg esetében a végrehajtó személyesen adja át a felszólítást. Pénztartozások esetében könnyehb, mert a munkabérből is letilthatjuk. Ha ezek a próbálkozásaink nem vezetnek eredményre, akkor esetenként bírságolunk, vagy következik a foglalás — említi Demeter Mik- lósné a Megyei Bírósági Végrehajtói Iroda vezetője.

A visszaszerzett ókszer

Sokan úgy gondolják, csak a tartozások behajtásánál tud segíteni a végrehajtói iroda. Az iroda végrehajtói ott vannak, ha a kerítést kell fél méterrel odébb tenni, mert a bírósági ítélet így szól. Vagy ha ékszert, vagy más egyéb tárgyakat kell visszaszerezni jogos tulajdonosának.

— Sokszor hajba kapnak a peres felek amikor a végrehajtó előtt eleget kell tenniük a bírósági ítéletben foglaltaknak. Van, amikor a haragot megenyhífi a „békepohár” úgyannyira, hogy a hónapokig tartó szomszédháború véget is ér, és érvényre jut í bírói ítélet — mondja Deme- terné.

— A múltkor egy kerítés elhelyezésénél voltam jelen

— Kétszer is nekilátott s munkának az alperes, dí mindig ráesteledett, s a kerítés még mindig nem volt készen. Harmadik nap aztár meg azért keresett meg, hogj nem tudja tovább csinálni a kerítést, mert a szomszédja

— aki beperelte és az ítélel végrehajtását sürgette — nem engedi, meggondolta magát, miután ügye a bíróságot megjárta.

Fór Jenő bírósági végrehajtó sok furcsa jelenetnek, afférnak volt már szem-, és fül tanúja.

Jobb belátás bírság után

— Nem ritka eset — mondja —, hogy valaki a másik földterületéből elszánt egy darabot és nem hajlandó visszaadni. Ha végrehajtást kérnek, előbb bírósággal próbáljuk belátásra bírni. De előfordul, hogy 5—6 ezer forintot is kifizet, míg végre belátja: mégiscsak jobban teszi, ha tiszteli a törvényt.

— Természetesen — folytatja a végrehajtói iroda vezetője — a végrehajtás is növeli az adósságot Ugyanis a végrehajtó kiszállási költsége 300 forint. Továbbá foglalás esetén, ha az ingóságokat beszállíttatjuk a bizo-