Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. október 13. Valóban visszafordíthatatlan Dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság államfője négynapos hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik. Ausztria szövetségi elnöke Erich Honeckernek, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa elnökének 1980 novemberében tett bécsi látogatását viszonozza. A kölcsönös államfői látogatás önmagában is valami nagyon lényegeset érzékeltet: azt, hogy a semleges Ausztria és a Varsói Szerződéshez tartozó NDK között nem egyszerűen normális, hanem kifejezetten szívélyes kapcsolat létezik. Ez a megállapítás 1983 őszén természetesnek tűnik mindenki számára. Pedig — nem csak történelmi, de emberi mércével mérve — nem is olyan régen még nem volt magától értetődő a Német Demokratikus Köztársaság és bármely tőkés ország magas szintű látogatásokban is kifejeződő, intenzív együttműködése. A kicsit is idősebbek jól tudják, hogy az első német munkás-paraszt állam csak a hetvenes évtized elején nyert nemzetközi jogi normák szerint is „világméretű polgárjogot”, méghozzá a Helsinkihez vezető enyhülési folyamat egyik első és mindmáig egyik legnagyobb vívmányaként. Pedig az NDK a hetvenes évtizedig is dinamikusan fejlődő ország volt, amelyet akkor is a földkerekség első tíz ipari állama között jegyeztek. A hidegháború közegében azonban a NATO- hatalmak több mint két évtizeden át megakadályozták az NDK elismerését, mint ahogy igyekeztek megakadályozni a második világháború egyéb következményeinek tudomásulvételét Európában — és nemcsak Európában. A helsinki dokumentum aláírói elsősorban éppen ezeket az alapvető realitásokat szentesítették állam- és kormányfői szinten. Mint tudjuk, azóta frontális támadás folyik az enyhülés vívmányai ellen és — a Reagan-kabinet irányításával — bizonyos erők mindent megtesznek a nemzetközi kapcsolatok befagyasztásáért. A szocialista országok viszont megpróbálják megtartani, sőt, továbbfejleszteni az enyhülés valamennyi áldásos vívmányát. Ehhez persze partnerek kellenek és — minden nehézség ellenére — vannak is, a Német Demokratikus Köztársaság esetében például a semleges Ausztriában. Ezen a zaklatott őszutón jó "“arra gondolni, hogy az enyhülés számos jelentős vívmánya ellenáll minden Po- tomac-parti támadásnak és valóban visszafordíthatatlannak bizonyul. A Kirchschlä- ger-látogatás is bizonyság rá, hogy az egyik ilyen kikezdhetetlen vívmány a szocialista német állam nemzetközi helyzetének feltartóztathatatlan felértékelődése, politikai és gazdasági kapcsolatainak szüntelen bővülése. Harmat Endre A NYUGATNÉMET BÉKEMOZGALOM mintegy száz tagja testével zárta el a waldbröli katonai támaszpont bejáratát, ahol a Nike llereules rakétákat tárolják. Képünkön: a rendőrség eltávolítja az Ulősztrájkoló béketüntetökct. (Kelet- Magyarország telcfotó) Blackpoolban tartja szokásos évi kongresszusát a Brit Konzervatív Párt. (Kelet-Magyarország telefotó) KÍNAI—INDIAI TÁRGYALÁSOK Szerdán Pekingben hivatalosan bejelentették, hogy október 24-én Üj-Delhiben felújulnak a kínai—indiai tárgyalások. A negyedik fordulóban a határkérdésről, a kínai—indiai kapcsolatok fejlesztéséről és nemzetközi kérdésekről lesz szó, közölte Csi Huaj-jüan, a kínai külügyminisztérium szóvivője. Az eddigi három fordulóban a lelek álláspontja nem közeledett egymáshoz a kínai— indiai viszonyt leginkább beárnyékoló határkérdésben. Kína és India kölcsönösen területek megszállásával vádolja egymást. Mint szerdán közölték, a kínai küldöttséget külgyminiszter-helyettes vezeti majd Üj-Delhiben. SZÍVÁTÜLTETÉS AUSZTRIÁBAN Szerdára virradó éjszaka végrehajtották az első szívátültetést Ausztriában. A nyolcórás műtét során egy 52 éves, koszorúér-elmeszese- désben szenvedő férfi egy 23 éves diák szívét kapta. A fiatalember baleseti sérülés következtében halt meg az Innsbrucki Egyetemi Klinikán, ahol az átültetést végezték. A szívátültetés kimeneteléről a kórház még nem adott ki jelentést. VÖRÖS KERESZT — CSEHSZLOVÁKIA A Nemzetközi Vörös Kereszt képviselője kedden Prágában tájékoztatta a csehszlovák hatóságokat arról, hogy a szervezet munkatársai — köztük egy orvos — nemrég meglátogatták az angolai ellenforradalmárok fogságában lévő csehszlovák állampolgárokat. Leveleket vittek nekik és üzeneteket hoztak tőlük. TEHERAUTÓVAL AZ ÓCEÁNON Teherautóval hajtott keresztül az Atlanti-óceánon egy belga házaspár. Kétéltű- vé átalakított Dodge gyártmányú kocsijukkal augusztus 17-én indultak el New Yorkból, s nem egészen két hónap alatt 5400 kilométert tettek meg az óceánon, majd Lisz- szabonban kötöttek ki. Mindenki azt mondta, hogy lehetetlenre vállalkozunk, de még csak nagyobb nehézségeink sem voltak — mondta a 45 éves Fons Oerlemans, a kalandos kedvű családfő, aki mérnök lévén maga végezte el a szükséges átalakításokat a teherautón. „TAPOSÓ” SHOW Több száz ember megsebesült egy hét eleji könnyűzenei koncerten a brazil fővárosban. A legtöbbjüket a pódium felé nyomuló tömeg taposta le. A rendőrség szerint mintegy 150 ezren voltak a szabadtéri előadáson, amelyen brazil együttesek léptek fel. REPÜLŐGÉPKATASZTRÓFA Kedden Illinois államban egy személyszállító repülőgép műszaki hiba miatt kényszerleszállást próbált végrehajtani, de közben viharba került és egy mesterséges tóba zuhant. A Chicago—Car- bondale légi útvonalon közlekedő repülőgép fedélzetén tartózkodó tíz személy — hét utas és a háromfőnyi személyzet — életét vesztette. A kibontakozás körvonalai B engyelországban a problémák gyökere ma a gazdaságban van, főként az iparban, amelyet korábban erősen túlméreteztek, a munkás- és szakemberhiányban, a szervezésben — hallottuk vajdasági politikai vezetőktől a napokban testvérmegyénkben. Ugyanerről beszélgettünk két vajdaság üzemeiben azokon a találkozásokon, amelyeket testvérlapunk, a Rze- szówban megjelenő Nowiny vezetői szerveztek számunkra. A Krosnói Üvegművekben hat és fél ezren dolgoznak. A hat üzem legnagyobbja a krosnói, ahol most 1200 szakember termel, hat évtizedes hagyományok alapján. — Várhatóan öt és fél milliárd zloty értéket állítunk elő idén — mondja Antonin Naivojszki, az 1. számú gyár igazgatója. — Ez persze nem mond sokat, különösen a külföldinek, de az már igen, hogy ezzel elérjük az lQ79-es termelési szintet. Az áruskála valóban szép: az asztali üvegáruk — poharak, tálak, kompótoskész- letek, vázák — szemre tetszetősek, modern vonalúak és hagyományosak egyaránt találhatók köztük. Mint megtudtuk, nagyon sok van belőlük a raktárakban. Korábban ugyanis 25 országba exportáltak, köztük jelentős mennyiséget dollárért az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, Norvégiába. A nyugati embargó azonban most szinte bénítóan nehezedik a lengyel exportra, s a korábban még oly^relendő áru is a raktárban szaporodik — új piacok szerzése nehéz. A fénycsövek, technikai üvegek, autóref- lektor-üvegek nagy része azonban hazai és szocialista partnerek számára készül, ezeknek biztos a piaca — így a termelés fo - lyamatosan emelkedhet. A neves nagyüzemben természetesen igen fontos a szakszervezetek munkája. Kérdésünkre Ryszard Kot, a gyár párttitkára részletesen beszélt a mai helyzetről. — A fő hangsúlyt az új szakszervezetek megerősítésére helyezzük, hat gyárunkban jelenleg már 1400 szervezett dolgozó van — mondta. — A szervezést egy kezdeményező csoport irányította, amelyben a dolgozók minden rétegének volt képviselője. Amikor a minimálisan szükséges létszámot elérte a szervezett tagság, akkor került sor a vezetők megválasztására. Az elnöki posztra két jelölt volt, mindkettő munkás, az ! egyik pártonkívüli, a másik — aki végül titkos szavazáson a többség bizalmát elnyerte — a LEMP tagja. A szakszervezet elnöke tagja a gyári vezetőségnek, e minőségében nagy gondot-fordít arra, hogy állásfoglalásai a testületi véleményt tükrözzék. Nagyon sok a tennivaló, hogy a régi ágazati szakszervezet és a Szolidaritás után az újonnan szerveződő szakszervezet megnyerje a dolgozók bizalmát. Az 1400 tag azonban már azt jelzi, hogy kedvező irány- » ban haladunk, persze az új munkamódszert még ki kell alakítani. — Gondjaink sokfélék — magyarázza a gazdasági helyzet bonyolultságát a gyár igazgatója. — Nálunk most a többszöri béremelések után egy jó üvegműves szakmunkás, ha három műszakban dolgozik, megkereshet akár 28 ezer zlotyt is. Ezért kifogástalan minőségi munkát kérünk De a munkás látja, hogy raktárra termelünk, hogy akadozik az anyagellátás, megkérdőjelezi a harmadik műszakot, s rosszkedvű, mert pénzéért nem tud azt venni, amit szeretne. Három év után bele is fárad az ember az ilyen problémákba, tehát nagyon fontos a világos célok megjelölése, a párt. a szakszervezet felvilágosító, mozgósító munkája, s minden apró eredmény, ami a gazdasági életben bekövetkezik. A „Polsrebro Resovia”, a vajdasági székhely, Rzeszów egyik új nagyüzeme, még éppen csak felfutóban van a termelés. Az ezüstműveknek 820 dolgozója van, kétharmaduk nő. Az ezüstből készült termékek (érmek, ékszerek, olcsóbb bizsuk) a termelés 80 százalékát teszik ki, a többi külön_______________________ böző színesfémből készült termék: szamovárok, teáskészletek stb. A gyárat Bronislaw Blazej igazgató mutatta be. Tájékoztatója egyben a lengyel ipar mai tipikus gondjaira is rávilágított. A nagy ipartelepítések részese volt a hetvenes évok második felében Rzeszów, ennek szülötte ez a gyár is. A gépek nagy része spanyol, NSZK-beli, svéd — dollár százezrekért vették, törlesztésüket jószerével még éppen csak megkezdték. Áruik nagyon szépek, fizethetnének is vele — de az embargó miatt elmaradtak a dollárral fizető vásárlók. Most tehát termékeik exportra szánt részének nagyobb fele raktárakba kerül, a többi szocialista országokba, illetve a hazai boltokba jut — ám ebből .nem folyik be a törlesztésre szánt kemény valuta. Nagy gond a szakemberképzés is, hiszen hagyományok nélküli szakmákról van szó, s az ezüstművesség ugyancsak igényelné az apáról fiúra szálló tapasztalatokat. A gyár most maga próbálkozik a szakmunkás-továbbképzéssel. specialisták nevelésével. A 12 ezer zlotys átlagkereset ugyan nem túlságosan vonzó, de az új szakma képviselői közül sokan bíznak a fellendülésben. A gyár igazgatója megemlítette, hogy a tavaly náluk járt szabolcsi kereskedelmi szakember-küldöttségnek felajánlották termékeiket a határ menti árucsere-forgalom keretében, s remélik, hogy előbb-utóbb kedvező választ kapnak rá. Készleteik ezt meg is engednék, s termékeik minősége bizonyára megnyerné az igényes magyar vásárlók tetszését is. Merőben más a helyzet a „Conres” textilgyárban. Ez az üzem szintén új telepítés, egy éve dolgozik. Ezer szakmunkásra lenne szükség, de most mindössze nyolcszáz áll rendelkezésre, s a 18 éves átlagéletkor mutatja: dolgozóik többsége a betanulással van elfoglalva, messze járnak attól, hogy teljes kapacitással dolgozzanak — pedig termékeikre óriási szükség lenne az üzletekben. Az itteni szakembergondok még jobban erősítik az ezüst művekben tapasztaltakat: a korábbi vezetés nem jól mérte fel a szakemberhelyzetet, s a beruházások előkészítése — a szakemberképzés szempontjából is — komoly kívánnivalókat hagyott maga után. Jan Sliwinski igazgató és munkatársai azonban most megpróbálják a lehetetlent, néhány szakemberrel és sok fiatal tanulóval indítják a négyszintes üzemnek legalább két szintjét és a modellériát, s fokozatosan növekvő igényességű termékek gyártásával menet közben próbálják kialakítani szakembergárdájukat. Ez azonban korántsem könnyű, mert a fiatal dolgozó nők nagy része hamar szülési szabadságra megy, s rendkívül nehéz a pótlásuk. Tovább nehezíti a helyzetet a viszonylag alacsony bérszínvonal, aminek következménye, hogy a családok nem sajnálják feladni a textiliparban dolgozó lányok, fiatalasz- szonyok munkakörét, hiszen a családi kasz- szában lévő pénzért amúgy sem kapnak kellő mennyiségű és minőségű árut az üzletekben — tehát (mint sokan mondják) egyelőre nem érdemes lekötni magukat. E li gy aztán az. a paradox helyzet — ti vagy éppen ördögi kör — áll elő, SB hogy a milliárdokért felépített új üzemekben kevés a munkaerő, nincs aki termeljen, tehát nem kerül elegendő áru az üzletekbe. így nincs bevétel, nincs amiből fizessék a gyárépítés hiteleit, beszerezzék az új alapanyagot... és így tovább. Az ipar felbomlott egyensúlyának helyreállítása tehát nehezen halad, s óvatos becslések szerint is több mint öt esztendőre van szükség ahhoz, hogy az arányok helyreálljanak — ha a mai elképzelések valóra válhatnak, s nem nehezítik újabb gondok az itt-ott már felsejlő kibontakozást. Marik Sándor Ítélet a Tanuk a-perbe ii Négy év börtönre és 500 millió jen pénzbüntetésre ítélték Tanaka Kakueit, Japán volt miniszterelnökét. A tokiói körzeti bíróság szerdán ítélkezett az ország történetének legnagyobb és leghosz- szabb megvesztegetési perében. A bíróság bűnösnek nyilvánította Tanakát abban, hogy miniszterelnöksége idején a Lockheed amerikai repülő- gépgyár szigetországi eladásainak segítése fejében a gyártól 500 millió jent (mintegy 2 millió dollárt) kapott. Tanaka Kakuei, aki 1972 júliusától 1974 decemberéig állt a kormány élén, mindvégig cáfolni próbálta az ellene felhozott vádat. Az ügyész egyébként eredetileg öt év börtönt javasolt, de — mint az ítéletből kitűnt — „beszámították” kétségtelen miniszterelnöki vívmányait. A tokiói körzeti bíróság egyidejűleg egy évtől két és fél évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a Lockheed repülőgépgyár és Tanaka között közvetítő Marubeni japán kereskedőház három volt vezetőjét, továbbá Tanaka Kakuei egykori személyi titkárát, aki a pénzt adta át korábbi főnökének. Tanaka — miként a többi vádlott is — rögtön fellebbezett, s óvadék ellenében történő szabadon bocsátását kérelmezte. Tanaka elítélése rendkívül kellemetlenül érinti a hatalmon levő pártot, s személy szerint annak vezetőjét, Na- kaszone miniszterelnököt, aki sokak szerint Tanaka támogatásával került a pártelnöki és a kormányfői székbe. Szerda délelőtt Tokióban és az ország több más városában ellenzéki megmozdulások kezdődtek. A résztvevők követelik, hogy Tanaka Kakuei haladéktalanul mondjon le parlamenti képviselői mandátumáról.
