Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám

1983. október 12. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETLAPOK Prémium a pontosságért O lykor pofonegyszerű dolgok nem jutnak eszébe az egyes em­bernek, de még a gazda­sági vagy társadalmi veze­tésnek sem. Mi a teendő ilyenkor? Ha a vezető bí­zik a beosztottakban, se­gítséget kér tőlük. S ha a dolgozóknak van okos öt­letük, javaslatuk, akkor a vezetés elfogadja és hasz­nosítja. Nos, valahogy így történhetett, amikor már ki tudja, hányadszor tűz­te napirendre a záhonyi állomás „forgalom 3-as” alapszervezete: mi lehet az oka, hogy Budapest és Fényeslitke között ponto­san, menetrendszerűen ér­keznek a vonatok, de ha a záhonyi körzetbe „belép­nek” a szerelvények, oly­kor húszperces késéssel érkeznek meg a határál­lomásra? Csodálom Fehér László pártbizalmi türelmét, ki tudja, hányadszor rugasz­kodott a kérdés megvizs­gálásához. Egy újnak ép­pen nem mondható, de hasznos módszert válasz­tott. Minden érdekelt dol­gozót megkérdezett. Ter­mészetesen elsősorban a pártcsoport tagjait. Össze­gyűjtötte a javaslatokat és letette a pártvezetőség elé. Meghökkentően egyszerű volt a javaslat: eddig csak az induló vonatok menet­rendszerűségét premizál­ták. Ha érdekeltté teszik a vasutasokat abban is, hogy az érkező vonatok pontos­ságára nagyobb gondot fordítsanak, bizonyosan változni fog a helyzet. Igazuk lett; valóban megváltozott a helyzet, miután premizálják az ér­kező vonatok menetrend­szerűségét is. Elsősorban ez az oka, hogy mostanság nem vesztegelnek felesle­gesen egyetlen jelzőnél sem a Záhonyba futó vo­natok Fényeslitke és Zá­hony között, mert a kö­rülbelül 20 kilométeres tá­volságot is többségükben időre futják a szerelvé­nyek. Hatott az érdekeltség. De megéri, mert gyorsab­ban érkeznek az áruk a határállomásra, a vagonok fordulójának ideje is csök­ken. S ez mindenképpen hasznos a MÁV-nak, s nem kevésbé a népgazda­ságnak. Szempontdömping H a csupán a segítségül szolgáló szemponto­kat írnám ide, már azzal is három és fél sű­rűn gépelt oldal telnék meg. Nem kételkedem a jóhiszeműen segíteni aka­rás szándékában, de az a szempontdömping, ame­lyet egyik városi-járási pártbizottságunk küldött meg az alapszervezetnek, hogy támpontokat nyújt­son részükre, valósággal bénítólag hat. Nem is szól­va arról, hogy elveszi ön­állóságukat, növeli a bü­rokráciát a pártmunká­ban. A párt hetvenes évek­ben hozott nőpolitikái ha­tározatának végrehajtását vizsgáló szempontok ösz- szesen 32 kérdést tartal­maznak. Ezekre kellene válaszolniuk. Nem számít­va az alkérdéseket! Ezzel a túlsegítéssel va­lójában gúzsba kötötték az alapszervezeteket. Egyál­talán nem ösztönözték őket önálló gondolkodás­ra, elemzésre, az eredmé­nyek és okok láncolatá­nak feltárására és a tanul­ságok levonására. Ellene vagyunk a bü­rokratikus módszereknek a pártmunkában. Márpe­dig ez a módszer minden kétséget kizáróan ilyen. Növekvő és mind bonyo­lultabb feladataink szük­ségszerűen a pártmunka módszereinek a megújulá­sát igénylik. Inkább ehhez nyújtsanak segítséget élet­közeiből, s ne az előter­jesztés-gyártáshoz, amely­ből nem is olyan ritkán éppen az élet, a valóság feltárása, elemzése marad ki. Farkas Kálmán Eszterga­felújítás Költségvetési iimemek Évente 20—25 E—2—N típu­sú esztergagépet újítanak fel a Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet forgácsoló­műhelyében. Képünkön: Ko­vács János dolgozik az egyik újjászülető gépen. (G. B. felv.) Takarékosabban gazdálkodni Tíz városi, illetve nagyköz­ségi tanács költségvetési üze­mének tevékenységét vizsgál­ták a népi ellenőrök, s ta­pasztalataikat vitatta meg a napokban a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. A korábbi hasonló körben végzett vizsgálat óta kedvező változásokat tapasztaltak, hi­szen mindenütt elkészítették a szervezési és működési sza­bályzatot, de például a csen- geri üzemnél ném módosítot­ták, amikor a parkfenntar­tással bővítették tevékenysé­güket. Vásárosnaményban a vezető állású dolgozók mun­kaköri leírása hiányzott, Nagykállóban az utalványo­zási jogkör névre szóló sza­bályozását és nyilvántartását nem készítették el. 'Egységenként eltérően ala­kult az anyag- és készletgaz­dálkodás, az anyagelszámol­tatás. Nem tapasztaltak ja­vulást Mándokon és Nagy­kállóban, Tiiszavasváriban pe­dig nagy mennyiségű elfek­vő anyag halmozódott fel, amelyet most értékesítenek. A mándoki üzemben tovább­ra sincs megfelelő műszaki szakember, így az anyagszük­séglet meghatározásával, az anyagok beszerzésével az üzem vezetője és főkönyvelő­je foglalkozik. A korábbi vizsgálat óta a legtöbb üzemben felülvizs­gálták a munkaerő-gazdálko­dást, s Kisvárdán és Máté­szalkán például jelentős munkaerő-átcsoportosítást hajtottak végre. Változatla­nul jelentős mértékű a se­gédmunkások és köztisztasá­gi dolgozók körében a mun­kásvándorlás, a nyírbátori és Ezeregy nóta a tarpai szüreten mm Áz Öreghegy napja Hangos az öreghegy. Asszonykacagással, gyermekzsi­vajjal, hangos férfiszóval van most tele a táj. Beérett és jól érett a Zala gyöngye, az Eger II, a hárslevelű, az ezer­jó, de a direkt is, az otelló és a nova. Ez utóbbi úgy pereg, mint a szapora beszéd, nem győzi az ember fölszedni a földről. Tarpán az öreghegy napja most október 9. Jeles dátum, a szüret ideje. A nagyközség apraja-nagyja megindul, ki kocsival, ki lovas fogattal és nem ritka a lassan baktató tehénszekér. Az idő kegyes. Egy hete az előszüretkor hi­deg volt, szél fújt, most me-, leg van, a nap is ki-kinéz a fátyolfelhő mögül. Kínálással kezdődik A szüret, mint mindig, a kínálással indul. Konyakot, pálinkát ad a gazda, és már ég a tűz a szalonna, az olda­las, vagy a sonkasütéshez. Aki a nyárson sültet nem szereti, az töltött káposztát kap házi kenyérrel. Igaz — „békebeli” — házi kenyér bú­bos kemencében sütve, fehér bélű és tarpai ízű. Dicséri a háziasszonyát. _ A früstök nem tart sokáig. Éppen csak addig időz a tűz mellett az ember, míg felma­Egyediil Arra lettem figyelmes, hogy a lakásban krákogást hallok. Pedig egyedül voltam! Minden idegsejtemmel vá-. rakoztam. És újra krákogás, szuszogás. Lábbujjhegyen be- lopóztam a kamrába. Senki. Már az előszobában hasal­tam a padlón, hátha a szek­rény alatt bujócskázik velem valaki. Ijedtemben majdnem bezuhantam a szekrény alá! Most a szobából jött a hang. Szötyögő, szutyogó hang. Ez nem igaz! Ravaszul a szoba és az elő­szoba közötti ajtóban álltam. Ha törik, ha szakad, megle­sem ezt a hívatlan vendége­met. És ahogy ott álltam az aj­tóban ... Dé ez őrület!... _A konyhában krákogott valaki. Sőt! Egy hatalmasat tüsszen­tett, majd körülményesen ki­fújta az orrát. Most már nem lopakodtam, hanem kicsörtettem a kony­hába. De semmi. Soha többet nem fordult velem elő ilyen eset. De azó­ta félek a csendtől. Félek, hátha megint megfázik! Eső Vézna kis esőcsepp volt amikor elindult. Inkább csak esett. A szürke levegőben na­gyot nyújtózkodott és körbe­nézett. Körülötte osztálytár­sai szemerkéltek, akikkel egy felhőben járt. Undorodva hu­nyorított. Ő is ilyen esetlen, tudatlanul zuhanó csepp len­ne? ö, aki valamikor a Flo­ridai partokat nyaldosta? Ö akit a nap külön vitt föl a karjaiban az égre? Lehetetlen. Indulataitól lassan meg­duzzadt, és gőgösen elkezdett zuhanni. Lemaradozó társai felé csakúgy záporoztak a le­kicsinylő szavai. Élvezte a se­bességet. Tudta, hogy egye­dül ő zuhog. A többiek.. Ugyan! Mind nyárspolgár, csak szemerkélnek. Ö, ő, ő viszont elsőnek fog befutni. Gyönyörű ez az idő! Min­den őérte létezik! Már szé­dült a zuhanástól. Szédült a saját gondolataitól, ő, ő, ő! Ő fog elsőnek megérkezni! A halhatatlanság csak az elsők­nek kedvez... ... a járda szélén egy tó­csa borzolódott. Apró, pisz­kos hullámaival körbekém- lelt. Merre is terjeszkedjen, ha zuhogni fog az eső? A randevú A háztetőkön kikeltek a nyár első macskái, a kanáli­sok tetején pedig néhány pat­kány bimbózott. Pócsavári Alfréd, a nagy író, nyakán a mezei csokor­ba szedett nyakkendőjét ki­gyomlálta és várt. Legújabb regényhősével beszélt meg randevút, Tinikével, a csacs­ka írógéppel. Pócsavári Alfréd felesége, Margó, a füzet jobb szélén hiába várta ezen a délutá­non ... Bionyelvtan Mell azért két „l”, mert kettő van belőle. És a váll is. Aztán van még a füll, az or, meg az ujjjjj. A fogggggggggggggggggggg- gggggggggggg-rói nem is be­szélve, mert abból harminc­kettő van. A haj? Az csak haj, mert egy híján mind kihullott. Szűcs Mariann gaszitalja a terméstől roska­dozó tőkéket, mert: — Lám, micsoda aszály volt, de az élet csodája a szőlő, mert nem halt szóra­ján. És az sem szomjazik majd, aki nyitott, metszett, kötözött és permetezett. Ak­kor hát dologra, lássunk hoz­zá! Kialakul a szüretelés rend­je. Az asszonyok vödröket, kosarakat fognak, kiskést a kezükbe és már tele is van a puttony. A puttony még nem ment ki a divatból, de már fent van a hegyen a vegy­ipar is. Vannak, akik mű­anyag zsákokba gyűjtik a szőlőt és van, aki nem demi- zsonból, de műanyag kanná­ból kínálja az óbort. Persze a hegy sem a régi. Szűcs Miklós hegygazda sorolja a változást: Nemes szőlők-c— Egyre-másra kikopik a direkttermő és a gazdák ne­mes szőlőfajtákat telepítenek. Sztár lett a Zala gyöngye, az Eger II. Az igazi nagy vál­tozás azonban, hogy a hegy átváltozik hétvégi pihenővé, a munka mellett a kikapcso­lódás, a jó levegő és a ter­mészet szépsége frissíti az embereket. Erre utal, hogy ma már száznegyven hétvégi ház van a hegyen, egy ré­szükben villanyvilágítás. Szó van arról, hogy a Kishegy után a Nagyhegy villamosí­tására is sor kerül. A hegygondozás, villamo­sítás, útépítés — és a neme­sebb szőlőfajták telepítése közügy. Legyen is. A szüret is az. Például az, hogy min­denki egy napon, egyszerre szüretel, azért van, mert a tsz munkaszervezése őszi csúcsban megkívánja, hogy csak egy hét vége legyen a hegyé. Abból csak káosz lenne, ha ki-ki akkor szüretelne, ami­kor kedve tartja. Különben is így szép, látványos, így él igazán a hegy, hogy lábtól gerincig csapolják a méz­édes levét. — A must most kitűnő — mondja a gazda — 16—18 fok, jó bor lesz belőle. Viszont a szüretelőkre ügyelni kell, mert kiabálnak. „Ha a gazda úgy akarja, ha a borát nem kínálja, marad­jon a földön, a tőkén a szem.” A gazda persze kí­nálja a bort, jár körbe a pohár, de nem az teszi, hogy nótáskedv kerekedik. Azért szüret a szüret, hogy ezer­egy nóta keljen szárnyra, mert részegítő a friss levegő. Boldogító, hogy együtt a csa­lád, örömet okoz, hogy rikolt a legapróbb pár éves legény: „Puttonyosz ... puttonyosz, mi jesz mán, nine mibe ön­teni a szőjőt...” Kóstolók bajusza A puttonyból a szőlő a da­rálóba kerül. Hatalmas kád­ba darálják a csattanó sze­meket és a kádba helyezett rácson át a keskeny végbe már ömlik a must. Fekete szőlő ad vörös színt a nedű­nek és ez bajuszt fest a kós­tolók szájára. Aztán jön a dél. Kondul 3 tarpai nagytemp­lom harangja, felkúszik a hegyre, figyelmeztet a terí­tésre. Terítéken vannak a főtt és a sült húsok, a vadas pörkölt, a töltött káposzta és a biztató szó: —Ki-ki amit szeret, hogy legyen erő, mert még sok a szedetlen szem ... A szüret délutánig tart. A tőkék megkönnyebbülnek, a venyigék kihúzzák magukat és arra vetődik néhány se­regély, lássák, mi maradt. Ami marad, az immár az égi madaraké. Seres Ernő a tdszavasvári üzem néhány szakmában jelentős munka­erőgondokkal küzd. A bérezés túlnyomórészt a teljesítmény alapján történik. Az üzemek a korábbiaknál bátrabban éltek a bérszínvo­nal-szabályozás nyújtotta le­hetőséggel. Bár hét üzemnél a központilag engedélyezett bérfejlesztés mértékét saját erőből meghaladták, mégis kevesebbet keresnek a dolgo­zók, mint a környezetükben levő üzemekben, s ez mun­kaerő-elszívó hatást vált ki. A jóléti és kulturális alapot általában megfelelően hasz­nálták fel, ez javított az élet- és munkakörülményeken, több helyen hozzájárul a munkaerő megtartásához is. A műszaki előkészítés szín­vonalában nyolc költségveté­si üzemnél mutatható ki ja­vulás. Ennek eredménye, hogy javult az anyaggazdál­kodás, ésszerűen is időben történik az anyagbeszerzés, a feladatok programozása, s ez hozzájárult a határidők be­tartásához. Három helyen — Mándokon, Nagyecseden és Balkányban — nem megfele­lő a műszaki előkészítés szín­vonala, de Balkányban pél­dául a hiánypótlási munkák­ról nem vezetnek nyilván­tartást, így utólag nem álla­pítható meg, hogy eleget tesznek-e hiánypótlási köte­lezettségüknek. Javult az üzemek gazdál­kodása: 1982-ben több mint 15 millió forint nyereséget értek el, s veszteséges üzem nem volt. A legtöbb helyen takarékos költséggazdálko­dással igyekeztek az eredmé­nyességet javítani. Általában megfelelő a tár­sadalmi tulajdon védelme, bár — például Balkányban — az anyagszállítást nem köve­tik a bizonylatok, ez vissza­élésre nyújt lehetőséget. Na­gyobb leltárhiányt csak Vá­sárosnaményban tapasztal­tak. Köszönhető a javulás an­nak is, hogy jobban dolgoz­nak a belső ellenőrök, bár megállapításaik nem minden esetben elemzőek, s ha tesz­nek is intézkedéseket az el­lenőrzések során feltárt hiá­nyosságok felszámolására, a mulasztókkal szemben nem minden esetben alkalmaznak hatékony felelősségre vonást. (b.j.) Csoda a Szarvas utcán? J ócskán meglepődtek azok a vásárlók, akik hétfőn kora reggel friss kenyérért, ropogós kifliért siet­tek a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Szarvas ut­cai boltjába. Akadt, aki megtorpant a bejáratnál, mert azt hitte, eltévedt. A vevők szeme elé ugyanis egy telje­sen új, jó ízléssel berendezett, tágas helyiség tárult. Csoda történt a Szarvas utcán? Dr. Bartha Lajos, főmérnök: „Semmiféle csoda nem történt, csupán az, hogy szombat délutántól hétfő haj­nalig egy házon belüli fejlesztést valósítottunk meg. Bosszantott bennünket, hogy ez az igen népszerű bolt, amely havonként töhb mint 400 ezer forintot forgalmaz, képtelen volt fogadni a vevőket, akik gyakorta kint a járdán, az esőben álltak sorba az ízletes, friss kenyé­rért.” Szakmailag úgy mondják: egyösszegű, úgynevezett akkordbért tűztek ki a vállalat kőműveseinek, festőinek, hogy hét végén varázsolják újjá, nagyobbítsák meg a boltot. Kedvet kaptak a bolti eladók is. akik vállalták: bejönnek vasárnap é$ segítenek, súrolnak, takarítanak, ablakot pucolnak. így történt meg, hogy a hétfő reggeli nyitásra egy régi épületben vadonatúj üzlettel gazdago­dott Nyíregyháza. A főmérnök: „Bizonyítani akartuk, hogy vállalaton belül is lehet ilyen rekard.munkát végezni, csak meg kell találni az ösztönzés módját.” Ráadásul olyan jól sikerült ez az akció, hogy jelenleg már úgynevezett speciális áll­ványon, emberi kéz érintése nélkül a kemencétől egye­nesen az üzletbe gurítják a friss terméket, ami bizonyá­ra még kelendőbb lesz ezután. Aztán a csattanó: hasonló módszerrel még e hónap végén új kenyérboltot alakítanak ki a gyors ütemben népesedő Örökösföld városnegyedben. Lám, így is lehet. (a. s.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents