Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Egyik nyár végi látogatásom alkalmával mesélte Szabó Gábor édesanyja, Juliska né­ni, hogy a hatvanas években dr. Vészi Béla, az MSZMP KB Politikai Főiskola már nyug­díjas rektorhelyettese Nyíregyházáról a fő­városba menet meglátogatta őt fiával az Előháton, a tanyán. Ott, a patikatisztaságú pici házban jegyezte meg a rektorhelyettes: „Nos, hát itt nevelkedett, innen indult el ez a tudós filozófus?!” Igen. Innen indult a dű- lőutak világából, a társadalom mély rétegei­ből jutott el a tudomány magasságáig, s megmaradt földönjárónak. Dr. Szabó Gábor szerénysége minden fel­tűnés ellen tiltakozik. A tényeket azonban illik is és szükséges is segítségül hívni. Emeljük le a könyvespolcról a Filozófiai Kislexikont és olvassunk bele. „A magyar kiadás szerkesztő bizottsága: Vári György né (főszerkesztő), Huszár Tibor, Mész László, Somogyi Zoltán, Szabó Gábor, Tordai György.” Őrzöm egyik könyvét. A címe: „A modern atomfizika néhány filozófiai prob­lémájáról.” Ez volt kandidátusi disszertáci­ója. Tanítványaként hallgathattam érdekes és tanulságos, a dialektikus és történelmi ma­terializmus tudományába beavató előadása­it, amelyek élményt jelentettek valamennyi­ünknek, mert „apánk” — ahogyan sok hall­gatója becézte — igyekezett a lényeglátásra mutatni és nevelni, feltárni a valóság bonyo­lult összefüggéseit és levonni azokból a ta­nulságokat a politikai gyakorlat számára. ★ Szeptember eleji hét végi napfényes szom- bat délelőtt. Itt ülünk újra Vasváriban, Ir­ma nagynénje firhangos konyhájában, s víSz- szaidézzük Szabó Gáborral az indulást, élet­útjának jelentősebb állomásait. Kandidátusi értekezését Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen védte meg. Tudományos témave­zetője a nagyrabecsült neves filozófus, Omejlanovszkij professzor volt. Szabó Gá­bornak a kvantummechanika filozófiai prob­lémáival foglalkozó könyvét azóta több tu­dományos munka, értekezés követte, nemré­giben a Bitó János fizikussal és Sinka Jó­zsef csillagásszal együtt írt érdekes könyv a tudomány és a filozófia társadalmi szere­péről. Publikál a Filozófiai Szemlében, a Politi­kai Főiskola Közleményében. Tankönyvek fejezeteinek a szerzője, amelyet a főiskolások, egyetemisták forgatnak. A Politikai Főiskola Filozófia Tanszéke több éve foglalkozik a szocialista társadalom fejlődésének dialekti­kájával, amelyben Szabó Gábor is részt vesz. A sovány kenyéren cseperedett vézna fiú a tiszavasvári tanyavilágból, az Előhátról hat esztendeig gyalogolt a község „nagy” is­kolájába, később az állomásra, s bumlizott a gimnáziumba. A vályogházat édesapja, idős Szabó Gábor 1928-ban építtette. Két kezével vetette hozzá ki a vályogot. ★ — Eléggé beteges, vérszegény gyerek vol­tam. Az ötödik elemiben volt egy tanítóm, Hankó László. Neki sokat köszönhetek, hogy így alakulhatott az élelem — emlékszik visz- sza gyerekkorára. Tanító úr beszélte rá Sza­bó bácsit, az-Alkaloida Vegyészeti Gyár vé­konypénzű gubószállító munkását, a két holddal küszködő félproletárt és az édes­anyát, ha tehetik „ezt a fiút feltétlenül ta­níttassák.” összekuporgatott pénzen magántanuló­ként végezte el a polgári iskola első osztá­lyát Hajdúdorogon. Latin különbözetivel ke­rült a nánási gimnázium 2. osztályába, s 1947-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Debrecenben nyílt meg előtte a világ. Fel­vették a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kara kémia—fizika szakára, ahol 1952-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. — Lényegében az egyetemen kerültem kapcsolatba a politikával, a mozgalommal. Itt vettek fel a pártba is 1950-ben, s 1947- től népi kollégista voltam/ Itt kezdtem is­merkedni a marxizmus—leninizmussal. Életemben ez fontos határvonal volt. A szerves kémiát nagyon szerette. S bár még csak harmadéves, amikor a neves Bog­nár professzor vezette Szerveskémia Inté­zetbe került meghívására, és demonstrátora­ként dolgozik. Emellett azonban a különböző évfolyamokon szemináriumot, vitákat vezet a marxizmus—leninizmus tudományából. Felfigyelnek rá. Negyedéves, amikor „ki­emelik” és a párt javaslatára a természettu­dományi kar tanulmányi osztályán előadó lesz. — Manapság ez eléggé furcsa szituációnak tűnne, de akkor szinte természetes volt. Hallgató voltam, főállásban a tanulmányi osztályon előadó, mellette oktattam marxiz­mus—leninizmust és a szakérettségi tanfo­lyamokon kémiát — fűzi hozzá. _ Lényegében Kassai Géza, az 1950-ben Bu­dapesten alakult Központi Marxizmus—Le­ninizmus Tanszék vezetője „fedezte” fel Sza­bó Gábort. Szabó Gábor még be sem fejezi az egyetemet, amikor Kassai meghívja ok­tatónak. Következő állomása a pártfőiskola, ahol párttörténetét tanul. Amikor megszü­letik a Lenin Intézet, kinevezik oktatónak. Szovjet professzorok segítsége, tanácsa révén alakul meg a filozófia tanszék. S Szabó Gá­bor az elsők között kerül ide, ahol hamaro­san megválasztják a tanári pártszervezet titkárának. Később ő lesz a Lenin Intézet pb-titkára. 1955 szeptemberében kerül Moszkvába, a Lomonoszov Egyetemre, g fi­lozófia fakultásra aspiránsnak. ★ Szabó Gábor immár negyedszázada az MSZMP KB Politikai Főiskola Filozófia Tanszékének helyettes vezetője. Előadásait, ha szükséges, orosz és német nyelven is tart­ja. Országszerte ismerik. Kevés filozófiával foglalkozó ember van Magyarországon, aki ne hallott volna róla vagy ne ismerné, aki ne hallgatta volna előadásait. Valamennyi megyei oktatási igazgatóságon szívesen lá­tott előadó. Sok helyre hívják előadást tar­tani, elméleti vitát vezetni. Tizenkét évig tanított a Budapesti Esti Egyetem szakosított tagozatán. Hét éve meg­hívott tanára a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dialektikus materialista tanszékének. Évekig oktatott újságírókat a MUOSZ tanfolyamain, hívják a TIT-be, tag­ja a Planetárium Tanácsának. Nem elefántcsonttoronyba zárkózott filo­zófus. Ö rajta tartja figyelmét a világ válto­zásain, s igyekszik lépést tartani a tudomá­nyok fejlődésével. Szabó Gábor a pedagó­gus, — a propagandista, — az utazó filozó­fus. Ha hívják, akkor Moszkvában és Ber­linben, Dusanbében és Szófiában, Pozsony­ban és Prágában lép katedrára. Vészi Bélával, Wirth Ádámmal és Gedő Andrással együtt képviselte a~ magyar filo­zófusokat a várnai, illetve a düsseldorfi vi­lágkongresszuson. írtak róla, idézték előadá­sát, tartott referátumot a Hegel- és Lenin- emléküléseken. Ha valahol a természettudo­mányok filozófiai problémáiról tartanak esz­mecserét, vitát, konferenciát, számítanak Szabó Gábor egyetemi tanár véleményére. — Nem lehet jó oktató, jó propagandista az, aki nem tájékozott a tudomány legújabb eredményeiben. Ez elválaszthatatlan az ok­tató-nevelő munkától — vallja. Szabó Gábor a Politikai Főiskola Tudo­mányos Tanácsának a titkára. Ennek a meg­tisztelő, felelős megbízatásnak is igyekszik megfelelni. — Szerencsés embernek vallom magam, mert azt csinálhatom, ami igazán kedvemre van — mondja. Szabó Gábor itthon van, közöttünk él. Havonta jön az édesanyját látni, ölelni, csókolni, reményt adni a nyolc­vanéves, beteges mamának, aki tavasztól őszig Tiszavasváriban testvérével, Irma né­nivel él, lakik. Télre, kitavaszodásig pedig felköltözik Gáborékhoz Pestre. Szabó Gábor havonta két-három napot tölt az édes mellett Tiszavasváriban. Ha hí­rét veszik érkezésének, sokan várják. Bará­tok, ismerősök, idősek, fiatalok. Beszélgetni, tanácsot kérni Gábortól, a „mi fiúnktól”. Frissen informált az itthoni eseményekről, a városi rangot váró tanács munkájáról, ar­ról, hogy tatarozzák az iskolát, hogy ki ke­rült az idén Szabolcsból a Politikai Főisko­lára hallgatónak. Erre különösen figyelmes. — Mit jelent Szabó Gábornak Szabolcs? Egyszerű, természetes a válasz: —■ Számomra az otthont. Az ember soha ne felejtse el, honnan indult. Farkas Kálmán Vámpírok a moziban Remek könyvre tettem szert nemrégiben. Egy neves szerző tudományos igénnyel megírta és képekkel gazda­gon illusztrált kötetben köz­readta — a horrorfilmek tör­ténetét. Emberszabású rémek és iszonyatos fizimiskái ú Drakulák vicsorítanak a fo­tókon. A színes felvételeken ömlik a vér. Frankenstein az emlékezetes jeleneten „bűvö­li” a pöttömnyi kislányt, aki nem is sejti, hogy milyen óri­ási veszély fenyegeti. És hát a vámpírok koszorúja sem akármilyen. A kísértetek szemében őrület lobog, esz­méletlenül nagy agyaraikkal — fognak is nevezhetnénk legfőbb fegyverüket — le­csapni készülnek. Hogy mi a szórakoztató eb­ben az albumban? Mindé-, nekelőtt a meseszerűség (az, ami a sokat szidott, de még napjainkban is virágzó mű­fajt élteti). Magam a horrort sohasem vettem komolyan; ezt tanácsolom másoknak is. Tekintsük a vámpírsztorikat is a féktelen (olykor beteges) fantázia szülöttének. ősi mesemotívumok, régi legen­dák babonái „sűrűsödnek” bennük. A valósághoz csak annyi a közük, amennyit a félelmetes sztorik korrajz­ban, a végletes jellemek áb­rázolásában, társadalomkri­tikában stb. „elbírnak”. Oly­kor ez nem is kevés. Ne fe­lejtsük el, sokkolásban mér- földnyi léptekkel haladunk előre, A minap megnéztem Hitchcock annak idején bor­zongatónak titulált Rebeccá- ját (magyar címe: A Man- derley-ház asszonya). Hát mit mondjak: dajkamese, kislányoknak való látvány. Ugyanez áll több horrorfilm­re is. önmaguk paródiái le­hetnének. Mindebből termé­szetesen nem következik az, hogy a horrorsztorik rende­zői elmaradtak a kor köve­telményeitől, hiszen a mo­dern vámpírfilmek éppolyan fogvacogtatóak, mint a thril­ler vagy a krimi legfrissebb hajtásai. Ugyanakkor nyil­vánvaló, hogy a vámpírok­ról — amelyek pedig nincse­nek — főleg az egészséges humor nyelvén lehet monda­ni a legtöbbet. Magam ezért becsülöm sokra Roman Po­lanski szatíráját (Vámpírok tánca), mert a rendező ki-ki- kacsint a vászonról. Egyér­telműen tudtunkra adja, hogy mókázik. Sokakkal el­lentétben amiatt nem tudtam lelkesedni Herzog Werner amúgy briliáns profiszínvo­nalon előadott Nosferatu-já- ért, mivel a felszabadító hu­mor színeit hiányoltam a műben. A fentiekkel nem hozakod­tam volna elő, ha egy mai témájú lengyel filmben — azaz annak a címében — nem szerepel a „vámpír” szó. De hát szerepel, s gon­doltam, jó ha egy kicsit kör­bejárjuk a fogalmat. Nézzük még meg az Idegen sza­vak és kifejezések szó­tárának definícióját is. Ideiktatom: „szerb-horvát 1. mesebeli éjjeli kísértet, amely a sírokból jön elő és az emberek vérét szívja; 2. vérszopó, vérszívó; 3. áll nagy testalkatú dél-amerikai rovar- és gyümölcsevő dene­vérfajta; 4. Id vamp”. Hogy precízek legyünk, a vamp magyarázatát is idézzük: (e: vamp, finomkodva: vemp), ang erotikus megjelenésével a szenvedélyeket felkorbá­csoló, de józan, hidegen szá­mító nőtípus). Az Anna és a vámpír cí­mű lengyel filmnek — ren­dezője a néhány héttel eze­lőtt mozijainkban bemu- tott Bűnös életem alkotója — az égvilágon semmi köze sincs a mesebeli kísértetek­hez. A címbeli vámpír nem is a sírokból jön elő, vérszí­vónak azonban nyugodtan ti­tulálhatjuk. Most már nem rébuszokban fogalmazva: napjaink egyik szörnyetegé­nek portréját rajzolja meg a bűnügyi történet. A szexuá­lis tévelygőét, aki Sziléziá­ban rövid idő leforgása alatt nők sorának életét oltotta ki, s akivel szemben a törvény emberei kezdetben tehetetle­nek. A különleges nyomozó- csoport fedőneve: Anna (az első áldozatot hívták így). A vámpír pedig a gonosztevő, a lányok és asszonyok réme, a koncentrált ellentámadás után sem visszavonuló bandita. Az alaphelyzet felvázolásá­ból nyilvánvaló, hogy Janusz Kidawa egyáltalán nem Po­lanski vagy Herzog, ne­tán a horrorfilm klasz- szikusai nyomdokain in­dúlt el. Az Anna és a vám­pír cselekménye szoros szá­lakkal kapcsolódik az élő, eleven valósághoz. Nem kita­lált, hanem véresen igaz történet. A tények: Marchwicki, Zaglebie vámpírja 19 magá­nyos nőt támadott meg, kö­zülük tizennégyet megölt. Tettenérése annak ellenére több mint hét esztendeig tar­tott, hogy valóságos hadsereg üldözte, s a technika minden elképzelhető vívmányát fel­használták a sokszoros gyil­kos kézre kerítésére indított hajszában. A rendező nyilatkozatából: „A filmet nem azért készí­tettem el, hogy drasztikus jelenetekkel a nézők idegeit borzoljam, hanem hogy nyo­mon követhessem azt a gi­gantikus, emberfeletti mun­kát, amelyet a nyomozóbi­zottság végzett a gyilkos sze­mélyének felkutatásában. Ez a nyomozás azért volt ilyen rendkívül nehéz, mert a gyil­kos személye és az áldozatok között látszólag semmiféle kapcsolat nem volt teremt­hető. A filmemmel szerettem volna bebizonyítani, hogy nincs olyan tökéletesen elkö­vetett gyilkosság, amelyet ne lehetne felderíteni.” Nos, ami az elképzelést és a szándékot illeti, megértjük és elfogadjuk a koncepciót. A végeredmény ennek elle­nére felemás. Kidawa két le­gyet akart ütni egy csapásra: a dokumentumokat feldúsí­totta bizonyos játékfilmele­mekkel, minden bizonnyal attól a szándéktól vezettetve, hogy a különleges história ál­talános tanulságait kidombo­rítsa. Sajnos, az elképzelés nem járt maradéktalan si­kerrel. A tények beszédesek, ám a fikció és a regényesség mozzanatai az oknyomozást kevéssé mélyítik el, fékezik és megakasztják a folyama­tos elbeszélést, helyenként bombasztikussá téve a mo­dern kor vámpírjairól szóló példázatot. Veress József Ördögh Szilveszter: É ppen tíz éve, Ördögh Szilveszter, A csikó cí­mű kötetének megje­lenésekor írta le a kritika: a móriczi hagyományok to­vább élnek! Űj, paraszti író érkezett az irodalomba, a paraszti életforma és gon­dolkodás színeit felmutatni képes tehetséggel. A hivata­los elismerés sem késett: a kötet József Attila-díjat ka­pott. Már első kötetében megfi­gyelhetők azok a jellegzetes­ségek, amelyek a későbbiek­ben kiérleltebb formában új­ra visszatérnek. Ördöghben erős az indíttatás a balladai hangvételre. A korai novel­lákban is megfogalmazza az otthonból való kiszakítottsá- got, az új, az idegen világ­ban való tájékozódás gyötrel- mes próbáit. Az 1976-ban megjelent re­gény, a Koponyák hegye, Krisztus keresztre feszítteté- sének történetét mondja el. A témaválasztás, a nyilván­való parabolikus szándék egyértelműen mutatja az író elbizonytalanodását: a több­Változatok a rétegű élményanyagból me­lyik alkalmas igazán a saját világ művészileg magas szin­tű feldolgozására? Krisztus története — bár­mennyire is törekszik arra Ördögh, hogy új vonásokkal ruházza fel a tanítványokat és magát Krisztust is — il­lusztratív jellegű marad. A mese mintegy rátelepszik a parabolára, kevés teret en­gedve ezáltal a cselekmény­bonyolítás dramaturgiai le­hetőségeinek. Új kötete, a Változatok a megváltásra, címében visz- szautal a regényre. Bár a Betlehem Bibliára utaló tör­ténetén kívül a kötet elbe­szélései nem a vallási értel­mű megváltást írják körül, hanem az ember hétköznap­jaiban fellelhető küzdelmet mutatják fel: önmaga tiszta­ságáért. Ez a küzdelem olykor drá­mai, olykor heroikus. Min­denesetre a hétköznapiság szintje fölé emelkedik az em­ber, az élete egyközpontúvá válik, mindene alárendelő­dik az önmegvalósítás gyöt- relmes kényszerűségének. Ügy haladnak e felé Ördögh figurái, hogy tudják: sorsu­kat nem kerülhetik el, ugyanúgy, mint a görög sors­tragédiák hősnői. megváltásra Legjellemzőbb ilyen szem­pontból a Virágballada. Dar­vas Kis Kelemen mélyen, áhítattal szereti feleségét Boda Júliát, aki a régóta várt fiúval viselős. A novella in­dítása drámaian feszült: „Mi lelt téged, Darvas Kis Kele­men? Mért nézel rám a vak éjben, mért hallgatod unta- lan udvarod csöndjét? Eridj a szobába: asszonyod már veti az ágyat, asszonyod sze­mén már könny virágzik. Téged vár simogatásra, hűs kezed ölére: benne fiatok vir­goncán rúgkapál.” A vers­próza lüktetése fokozza a balladai hangulatot. Sallai Szép Kata igéző szeme, vi­rágmosolya, kacagása és a hitvesi hűség az őrületbe kergetik Kelement. Ördögh sötét tónusú novel­lái elsősorban nyelvi megol­dásaik miatt érdemlik a fi­gyelmet. De amennyire érték- hordozó elemként csodáljuk a nyelvi mélységet, magas­ságot, annyira félünk is tő­le. A drámaiság nyelvi kife­jezésére való törekvés elna­gyolttá teszi a jellemzés egyéb eszközeit. Ezt tapasz­talhattuk már az első kötet­ben, de a Koponyák hegye című regényben is jelen volt ez a sajátosság. Nagy István Attila KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. október 1. IJ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents