Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

1983. október 6. Kelet-Magyarország 3 Kis tételek S orolom magamban apró csalásainkat. Mikor már hosszú a lista, megállók, morgoló­dom. Mégsem lehet, hogy mindig nyugodt legyen az ember. Látom, amint a pékek előző nap délben a más­napi címkét ragasztják a kenyérre, hogy a boltban éjszakai sütés felkiáltással adják a különben ízletes kenyeret. Megértőén bólo­gatok a panaszkodónak, mert hosszú a sor az üze­mi ebédlőben, miközben jól tudom, a húszperces ebédidő arra sem elég, hogy oda-vissza kényel­mesen megjárják az utat. Szürcsölgetem a szíves szóval kínált kávét, s már- már eszembe se jut, hogy hivatalosan belföldi ven­dégnek nem jár a fekete nedű. Nézem az esztergá­lyost, aki odahagyja gépét, beszélget egy negyedórát, aztán hallgatom a panaszt a rosszul megállapított normáról. Abbahagyom a felsoro­lást. Bosszant a magam, a mások lezsersége, idegesít a szervezetlenség, amibe belebotlok, s a felszíni je­lenségek mögött nehezen akarom észrevenni a szo­rító valóságot. Ugyanis ilyen apróságokból, lát­szatra a nagy egészet nem befolyásoló ícis tételekből tevődik össze az a különb­ség, amit a sokat emlege­tett gyengébb gazdasági mutatókkal jellemzünk. Mert a hatékonyság sok­szor nem a munkásokon múlik, hanem azon, ami­kor a gép, az anyag vagy az ember nincs egy idő­ben a helyén. Az apró mulasztásokra általában legyint az egyes ember, s nem akarja ész­revenni a sok kicsi sokra megy népi bölcsességet. A kőművesnek egy ferdén rakott tégla, a szövőnőnek egy kifelejtett szál, az új­ságírónak egy rosszul fo­galmazott mondat — mind, mind olyan, amin hajla­mos átsiklani az ember. Nekem nem számít, s cso­dálkozom,' hogy a másik fennakad rajta, végül meglepődöm az összessé­gen: mert ebből fakad más kényelmetlen érzete. K orántsem azért vetem papírra ezeket a so­rokat, hogy minden­kit a képzeletbeli „vád­lottak padjára” vonjak. Csak éppen elgondolkod­tatni szeretnék. Felhívni a figyelmet arra, milyen rossz az önáltatás, milyen káros lehet, ha magunkat csapjuk be. Mert a vesz­tes sem lehet más, mint mi magunk, akiknél az élet minősége nem olyan, mint amilyent elképzelt, akik nem olyan gyorsan haladnak, mint amennyi­re képességeikből, körül­ményeikből eredően ha­ladhatnának. Nem érde­mes megvárni, amíg a kül­ső körülmények ébreszte­nek rá a feltétlenül szük­séges változtatásra. Lányi Botond A tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezetben nagy mennyiségben újítanak fel orvosi fecs­kendőket. Jelenleg a kórházak részére az ötös, tízes és húszas méreteket készítik. (Jávor László felvétele) ÉLETMÓDVÁLTÁS ELŐTT PENYIGÉN „Hazahozzuk az embereket...“ Fürkészőn nyúlik a magasba az ezüstösen csillogó ké­mény. A fekete koromruhát még nem húzta magára, hosszú hetekbe telhet, míg begyújtanak ac építményeivel együtt ti­zennégy méter magas kohóba. A kiszolgáló berendezések már kezdésre készek. A dupla alapterületűre bő­vített egykori színben Szabó Péterrel, a penyigei Zöld Me­ző Termelőszövetkezet ága­zatvezetőjével nézelődünk. Láthatóan örül, hogy idáig jutottak. A tsz kömörői tele­pére bevezették a villanyt, a vizet, az épületen egy kis simítás meg a tereprendezés van hátra. A kisvárdai Vul­kánnal kötöttek szerződést, melléküzemágukhoz onnan kapták a berendezéseket. Előbb bérbe, majd idővel szeretnék kifizetni. Harmin­cán kezdenek a mini öntödé­ben. Átballagunk a szomszédos épületbe, ahol már most is tárolnak Kisvárdáról kapott öntvényeket. A tisztítómű­helyben csend volt, amikor kezet szorítottunk Kiss Ist­vánnal, Dobronyi Bélával és Lászlóval, meg Borbély Ist­vánnal. Nincs ez ipindig így — mondták, -y Amikor az öntvényekkel forog a tisztító- dob, alig lehet megmaradni mellette, ötyan nagy a zaj. Á kertek alatt... Á „Vulkán­leány" A Vulkánnak nem ez lesz az egyetlen leányvállalata a megyében, de a penyigei — vagy pontosabban a kömörői — az első, ahol a kész önt­vények utólagos megmunká­lásán kívül új darabokat ön­tenek is. — Az asszonyainknak sze­rettünk volna munkát talál­ni, és ez lesz belőle — ma­gyarázza Szabó Péter. — Gyenge a földünk, nehéz ki­gazdálkodni a tagjaink meg­élhetését. Reménykedünk, az öntöde segít rajtunk. Pilla­natnyilag arra várunk, hogy a nehéz fizikai Inunkénak megfelelő bérkeretet meg­kapjuk. A leendő öntödei munkások közül tizennyol­cán már részt vettek a kis­várdai átképző tanfolyamon. Beszédtéma a faluban az öntöde. Amikor először szó­ba került a telepítése, ide­genkedtek tőle a helybeliek, mint minden újtól, változás­tól. A tanfolyamra se szíve­sen mentek az emberek. Ne­héz ennyi időre is itthagyni a családot, a háztájiban rög­tön gondot okoz a férfikéz hiánya. A nyírbátori fúrógépgyár üzemcsarnokában készülnek a nagy pon­tosságú RS-típusú fúrógépek. (Elek Emil felvétele) A testvérek közül Dobronyi Béla az idősebb, 1976-ban szabadult lakatosként, öccse, László az idén végzett Bor­bély Istvánnal egy időben. — Édesapám is itt dolgo­zik a tsz-ben, traktoros, hát hazajöttem — gyűrögeti ke­zében a védőkesztyűt Bor­bély István. Mehettem volna Fehérgyarmatra valamelyik üzembe, de inkább ezt vá­lasztottam. A kertek alatt la­kunk a közelben, a hatos kezdésre könnyűszerrel ide­érek. Nem kell bejárni, az utazásra költeni, és a kereset ott sem lenne több. — Teljesítménybérben tisz­títjuk már most is az öntvé­nyeket, négy, négy és félezer körüli a fizetésünk. Ha bein­dul az üzem, s ráhajtunk, feltornázhatjuk öt-, hatezerig. Igaz, akkor becsülettel kell dolgozni, mozogni — folytat­ta Kiss István. Számára több szempontból is váltást jelent az új mun­kahely. Korábban a vasnál könnyebb anyagokat mun­kált, asztalos volt a Fehér- gyarmati ÁFÉSZ-nél. Ingá­zott, mint jó néhányan te­szik nap mint nap. Többek között a felesége is Fehér- gyarmatra jár be az ipari műszergyárba. Tekercselő. Kömörőn a szülőknél laknak négyéves kislányukkal. — Jár az ebédidő, meleg ételért még haza is lépher tünk. Ilyen kemény munká­nál egyáltalán nem mindegy, mit eszünk, hogy csak min­dig hideget tarisznyázunk — toldotta meg a beszélgetést Dobronyi Béla, jelezve, az ön­tödével jócskán megváltozik az életük. Szim László termény- és anyagraktáros nyitott be a műhelybe. A melléküzemág­gal szaporodik a munkája és a felelőssége is. Az olykor ki­számíthatatlanul érkező szál­lítmányok miatt többször ke­rülhet veszélybe a hét végé­je. A penyigei vasútállomás­ra jön majd az érc, a koksz, a homok, onnan a tsz jármű­veivel hordják az öntödéhez. Négy-öt vagon nyersanyagot tárolnak,, hogy ne legyen fennakadás. Lőrincz Lajos üzemeltető gépész hozzáte­szi : műhelyben roncsként vá­sárolt villástargoncát javíta­nak, azzal mozgatják majd a nehéz öntvényeket, rekesze­ket. Maradnak a fiatalok Penyige, Kömörő, Mánd közös tanácsán érdeklődtünk tovább. Körösi Miklósné ta­nácselnöknőtől megtudtuk, hogy a három faluból több mint ötszázan járnak el dol­gozni. Az öntöde a munka­erőgondok töredékét oldhatja csak meg, így is kíváncsiak, megtalálják-e számításukat az újdonsült kohászok, for­mázok. Ha lesz helyben mun­kaalkalom, a fiatalok jobban maradnak. Főleg Kömörőn tapasztalható, hogy keresik az üresen álló házakat, a be­építetlen telkeket. — Az ingázók hazafele ka­csingatnak. Várják, mit hoz az öntöde — mondta Lőkös József öntödei üzemvezető, aki korábban a tsz energe­tikusaként dolgozott. — Ügy tervezzük, hogy az első év­ben harminc munkással ezer tonna kész öntvényt munká­lunk meg. A továbbiakban szeretnénk még egy kúpolót építeni és három év múlva hatvan dolgozóval az évi két­ezer tonnát elérni. Hazahoz­zuk az embereket. Reszler Gábor 4 llva olvasni ké­nyelmetlen. Fek­ve olvasni ká­ros. Rossz könyvet ol­vasni unalmas. Több kö­tetes regényt olvasni — elfáradsz, mire a végére érsz. Jó könyvet — alig találsz. Rövid regényt nem érdemes el se kez­deni. Detektívregény ol­vasása félelmetes. Klasz- szikus regényt olvasni fárasztó. Dalos könyvet olvasni — ostobaság. Nappal az irodában ol­vasni nem lehet, mert mímelni kell a munkát. Egyébként a könyv az asztalfiókban nem er­kölcsös. Este olvasni saj­nálatos — nem láthatod a sportközvetítéseket. Villamoson olvasni könnyelműség, elnézed a megállót és egy meg­állóval tovább mész és gyalogolhatsz vissza. Az utcán olvasni veszélyes, mert a villamos elé ke­rülhetsz. Tervszerűbb pártépítés Á trió megbízatása KÉTSÉGTELEN, HOGX A PÄRTMEGBIZATÄSOK rangsorában előkelő helyet foglal el a fiatalok párttag­gá nevelése. Felelőséggel jár, állandó figyelmet, gon­doskodást igényel az idő­sebb nemzedéktől, akik vál­lalják az új generáció fel­készítését a követelmények teljesítésére. Vajon lehet-e újat hozni, megújulásra törekvő módszert alkal­mazni e területen? A Hajtóművek és Fető- berendezések nyíregyházi gyárában úgy tapasztaltuk, igen — bár itt sem minden alapszervezet tevékenysé­gére ez a jellemző. Az vi­szont mindenképpen fi­gyelmet érdemel, hogy első­sorban azokban az alapszer­vezetekben törődnek job­ban a fiatalokkal, ahol fő­leg munkáspárttagok dol­goznak, ahol ilyen jellegű az alapszervezet összetéte­le. így elsősorban a 2-es és a 4-es alapszervezetben ta­pasztalható bizonyos új elem a párttaggá nevelési munkában. A cél az, hogy a párttag­ság elsősorban az arra al­kalmas, felkészült munkás- fiatalok soraiból erősödjék. Erre a HAFE-toan nagy gon­dot fordítanak. Gönczi Já­nos a lakatos csoport veze­tője, a 4-es alapszervezet párttitkára elmondta: ed­dig eléggé alkalomszerűen végezték a pártépítési mun­kát, ez eléggé hosszadal­mas i,s volt. Sok volt a párt­építő munkában a véletlen. Valójában senki nem fog­lalkozott igazán a jelöltek­kel. Nem volt pártmegbí­zatás. Lényegében ezen vál­toztatott az alapszervezet vezetősége. HÁROM TAPASZTALT PÁRTTAGOT jelöltek újab­ban a fontos pártmegbíza­tásra. Ilyen bizalmat ka­pott Hepp Tibor, aki más­fél évtizede párttag és az előkészítő csoport vezető­je. Együtt él a fiatalokkal, segíti szakmai előrehaladá­sukat, van tekintélye. Ha­sonlóan Szalontai László művezető, aki elsősorban a fiatal párttagjelöltek szak­mai felkészítését segíti és figyelemmel kíséri fejlődé­süket, személyiségük ala­kulását A pártépítést segí­tő csoport harmadik tagja Jáczku István művezető, az alapszervezet vezetőségé­nek tagja, aki korábban a KISZ-ben is dolgozott. Hogy miért éppen ez a trió kapta e fontos párt- megbizatást? Ezt elsősorban azzal indokolta Kosztik József a pártvezetőség tit­kára és Gönczi János, mert í kiváló szervezők, jó a kap­csolatteremtő képességük, példamutatóak, elismerik munkájukat a fiatalok, s a párt politikáját eredmé­nyesen és következetesen képviselik szóban — tett­ben egyaránt. Ez mindennél fontosabb. Különösen példamutatásukat emelték ki. Ez nemcsak a HAFE-ban, mindenütt fon­tos. Csak olyan párttagok- rd szabad bízni fiatalok ne­velését, akiknek van tekin­télyük, akik példamutatók. Hogy milyen eredménnyel járt eddig az új módszer a HAFE két alapszervezeté­ben? Céltudatosabbá vált az arra érdemesek nevelé­se, tervszerűbb a fiatalok­kal történő foglalkozás, ne­velésük gyáron belül biz­tosított. így a szervezeti sza­bályzatban foglalt követel­ménynek is jobban meg tudnak majd felelni. BÁR A SZÁMSZERÜSÉG NEM SOKAT MOND ön­magában, mégis jelez vala­mit: az elmúlt három esz­tendőben a 4-es alapszer­vezet nyolc ifjúmunkást vett fel soraiba. Tehát a fi­atalok zöme az üzemből ke­rült ki, ahol valóban gyen­ge volt ez a munka koráb­ban, ahonnan erősíteni kel! a párt sorait. Gazdagodott az alapszervezet és a párt­vezetőség is a pártépítés megújulására törekvő mód­szere révén. Bensőségesebb kapcsolat alakült a terme­lés első vonalában dolgo­zó pártszervezet, a párttag­ság és a párton kívüliek, de főleg a fiatalok között. Farkas Kálmán Sokkal inkább érdeke­sebb azt né%ni, hogy mit olvas a kis szőke a sarokban, vagy belenéz­ni a vörös hajú, nagy mellű lány könyvébe, vagy a karcsú olvasmá­nyába böngészni: de még ettől is érdekesebb a teltkarcsú csodálása, akit biztos, hogy nem­csak kenyérrel tömnek. Kézen állva olvasni módfelett nehézkes. Ez vonatkozik a'japán írás olvasására is. A bulldó­zer kezelési utasítását olvasni haszontalan. A büntető törvénykönyv olvasása pedig elvonja a figyelmedet... Mindebből levonhatod a következtetést: — Jobb nem olvasni. Ha pedig nem olvasol, meg­halhatsz az unalomtól. Adódik a következtetés: — Akkor írni kell! Ha viszont írsz, akkor úgy kell írni, hogy el is le­hessen olvasni! Igaz vi­szont, állva írni ké­nyelmetlen, fekve írni káros, rossz könyvet ír­ni unalmas, jó könyvet írni nem tudsz, japánul írni pedig képtelen vagy, a büntető lexikon írása túl száraz ... f elmerül a kérdés, hogy egyáltalán mit érdemes ak­kor csinálni? A felelet magától adódik: a ti­zenkilenc is páros. Ha nem érdemes olvasni, akkor nem érdemes írni sem. Akkor pedig leg­jobb, ha lefekszel és al­szol. Másképpen csak járnád a kört. Sigér Imre fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents