Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29. Járóka Sándor, a népművészet mestere hamarabb ismerkedett meg a hangjegyek vi­lágával, mint az ábécével. 1984. február 16- án lesz 55 esztendeje, hogy a száraz fából kicsalogatta az első, akkor még esetlen han­gokat, amelyek úgy értek be, s váltak szár­nyaló, kristálytiszta csengésű dalokká, nó­tákká évtizedek alatt, mint a rózsafavonó. ö ma az egyik legnagyobb élő magyar ci­gányprímásunk. Stílusteremtő egyéniség. S bár olykor rakoncátlankodik a szíve, nappal is kezébe veszi kedvenceit. A világot járt muzsikus hegedűk között éli mindennapját. Mesterhegedűk pihennek fekete tokjaikba zárva, titkokat őrizve ágya körül. Állandó közelségüket érezve, tudva pihenget Buda­pesten Majakovszkij utcai otthonában. Elő­szói: egy torinói remekmívű, karcsú testű mesterhegedűt mutat meg, aztán egy firen­zeit. Később a féldrága cseh és német hege­dűk kerülnek ki tokjaikból. Esténként a Blaha Lujza téren levő Nem­zeti Szálló éttermében lép fel. Most egy fran­cia mesterhegedűn játszik. Felbecsülhetetlen értékek. Végigkísérték életútját, főszereplői voltak. Történelmi levegőt árasztanak a hangszerek királyai. Egyiknek-másiknak megcsodálta meleg hangját a perzsa sah is. Járóka Sándor muzsikájára emelte poharát Csou-En-laj. Erről féltve őrzött fénykép ta­núskodik. Ho Si Minh tűzte mellére a Viet­nami Érdemrendet. Megtapsolta Hruscsov és a belga király, előadásában hallgatott ma­gyar nótát Johnsonnak, az egykori amerikai elnöknek a lánya. Detroitban a cigányok jel­képesen megkoronázták. Briliánsgyűrűvel és aranyórával avatták királyukká. Ereklyék, emlékek, albumok, kitüntetések tanúskodnak Járóka Sándor sikeréiről. — ötéves voltam, amikor kezembe ad­ták a hegedűt. Apám Kisvárda egyik étter­mében játszott, ö cimbalmos volt. Szegényen éltünk. így kerültem Németh Sándorhoz. Az apai nagybátyáméknak nem volt gyerekük. Ok neveltek. Ha nem így történik, talán én is Cimbalmos leszek,-vagy ki tudja, hogy mi. Nevelő nagybátyja és zenekara. Németor­szágba indult turnéra. Hatéves korában a kis Járóka Sándor így került a hamburgi zene­débe. Híres zenetanárok tanítják. Beavatják a zene, az operák, a nagy zeneművek vilá­gába is. — A hitleri fasizmus előretörése kénysze- rített haza bennünket. Kitelepitettek. Néme­tül beszéltem, magyarul alig. Gazdag és va­lóban színes életutam 1935-ben kezdődött. Meghallgatás után bekerültem az akkor ala­pított Rajkó zenekarba. Egy év múlva a Víg­színházban mutatkoztunk be. Óriási sike­rünk volt. A Rajkó zenekar keringőspecialista prí­mása első külföldi sikerét Bécsben, a Caffe Grabenban aratja. — Hazakerülve a Bodó-kávéházban ját­szottunk. Itt ismerkedtem meg a híres prí­mással, Rácz Bélával. Ez később egész éle­temre kihatott és játékomra döntő hatással volt. A zenekar élén én játszottam Lehár Arany és ezüst című keringőjét, majd Strauss Mesél a bécsi erdő című nagykeringőjét. Rácz Béla figyelmesen hallgatta, s amikor befejeztem, megcsókolt, gratulált és rendelt nekem egy habos kávét brióssal. Ez a kedves epizód egyben Járóka meg­hívását is jelentette. Rácz BéLa bandájába került, segédprímásnak, vagyis tercesnek. Esténként a Duna korzón, a Pauly-kávéház- ban játszhatott. Rácz Béla mellett mesteré­nek vallja Dénes Józsefet, Kóczé Antalt, Berkes Bélát és Bura Sándort. Hogy ki a hí­res prímás példaképe? — Magyari Imre és Rácz Béla. Az ő stí­lusuk él ma is, hat és halhatatlan marad. Követője vagyok magam is, fiam is. Ez a nyugodt, sima, szövegre való muzsikáló stí­lus a századforduló után kezdett hódítani, a korábbi, a XXXVI. Rácz Laci-féle cifrázó muzsikálással szemben, amely a melódiát teletűzdelte variációkkal, futamokkal. Bár kétségtelen, művészi ez, de a közönség szá­mára élvezhetetlen. Noha megvallom, mi muzsikusok élvezzük és sok követője van ma is. Budapestnek nincs olyan híres kávéháza, étterme, amelyben ne csendült volna fel Já­róka Sándor meleg hangú muzsikája. Ját­szott a Mátyás-pincében, az Astoriában, a Gellértben, tapsoltak neki az Emkében, a Margitszigeti Nagyszállóban, a Hotel Palás­ban, a Zöldfa, az Opera étteremben, a De­ákban stb. Fellépett az ország valamennyi megyeszékhelyén. Hangversenyt adott min­den jelentős nagyvárosunkban. Az első rá­diószereplése 1938-ban a Rajkóval volt. Utó­nak csak 1952-ben állt ismét a rádió felvé­teli hangversenytermében dobogóra. — A korábban Lakatos Sándor vezette rádió népi zenekar megszűnt. Utána kaptam a megbízatást Grabócz Miklóstól, hogy két másik kollégámmal: Boross Lajossal és Ko­zák Gáborral a három zenekart egyesítsük és felváltva a mi vezetésünkkel szerepeljen a rádió népi zenekaraként — mondja. Hangtárban, hangszalagok kilométerein őrzik hegedűjének hangját, a Járóka-stílus­ban játszott hallgatókat, magyar nótákat, népdalokat, gyorscsárdásokat és saját szer­zeményeit. — Rádiófelvételeket a korábbi szívbeteg­ségem miatt már nem vállalok. Jobban ked­velem a tv-fellépéseket. Ott közvetlen, élő kapcsolatot tudok teremteni a közönséggel — vallja. Fekete szem éjszakája — csendül fel Já­róka Sándor hegedűjén a dal, a Délibáb minden mennyiségben című filmen. Agárdy Gábor a „mulató vendég”, öt kérték fel a Lila ákácokrégi, nagysikerig film felújítása­kor is á nemzedékek slágerévé vált dal mu­zsikálására. És Járóka Sándor, a megőszült cigányprímás újrafiatalodik és szívfájdítóan játszik. — Lila ákácok, minek a szív, ha úgy fáj — dúdolja. — Fényes Szabolcs szerzeménye. Asztali zenének játszottuk. A Gundelban forgattuk az első jelenetet. Legszegényebb vagyok hanglemezfelvételekben. Ez fáj, ezt nagyon sajnálom. Két olyan hanglemezem van, amelyen zenekarra is muzsikálok. Még 1964-ben készültek. Azóta zenekari felvéte­lem hanglemezre nem volt. Sajnos nemcsak nekem! Veszteség. Talán még pótolható. A híres cigányprímások művészetének folytonosságát biztosítanánk általa. Járókát a szakmában úgy tartják számon ma is, mint aki a leg­jobb stílusban játszik magyar nótát. Muzsi­kálásában ötvöződik példaképei: Rácz Béla, Magyari Imre és a Járóka-féle stílus. Ezt a muzsikát ünnepelte Párizs, tapsoltak neki Cannes-ban. Vastaps fogadta Franciaország nagyvárosaiban, sikere volt Münchenben, Saarbrückenben, Berlinben, Drezdában, Karl-Marx-Stadtban, Halléban, Dániában, Belgiumban, Hollandiában, Olaszország kék ege alatt és kitüntette Róma. Zenei követünk volt Görögországban, Iránban, a Szovjetunió­ban, Amerikában,' Kanadában, Mongóliá­ban stb. — öt évig vezettem a BM Duna Művész- együttes népi zenekarát, s mint főhadnagy szereltem le. Ez idő alatt bejártuk a Távol- Keletet, felléptünk Kínában, Vietnamban. Az NDK-ban négy hónapra csak úgy szerződtet­ték a Marica grófnőt, hogy Németh Marikát és engem hívtak meg. Kísérte Honthy Hannát, Vörös Sárit, Ko­vács Apollóniát, Bangó Margitot, Zala-Tóth Erzsébetet és Karády Katalint. Fellépett Svéd Sándorral, Orbán Sándorral, Solti Ká­rollyal, Mindszenty Ödönnel, Szalai László­val, Béres Ferenccel, Kalmár Pállal. A színé­szek közül „mulatott” muzsikájára színpa­don, filmen Gőzön Gyula, Jávor Pál, Rózsa­hegyi Kálmán, Ajtay Andor, Bessenyei Fe­renc, Agárdy Gábor. Kísérte az egész magyar opera- és operetténekes élgárdát, a magyar nóta és a népdalénekesek nemzedékeit. — Nem volt könnyű dolga annak a prí­másnak, aki Honthy Hannát kísérte. Mind­szenty Ödön rapszodikus volt. Ugyanazt a dalt három óra múlva egészen más hang­nemben énekelte. Kellemes volt kísérni Vö­rös Sárit, Solti Károlyt és Szalai Lacit — sorolja. Világhírű filmsztárok, írók kedvelik Já­róka Sándor muzsikáját. Felkereste Szabó Lőrinc, Tersánszky Józsi Jenő és mások. He­gedült Marina Vladynak, Sophia Lorennak, Alida Valinak, Yves Montandnak. Előadta saját szerzeményeit Európa, Amerika és a Távol-Kelet hangversenytermeiben, étter­meiben. A Fekete gyémántokat, a Melanko­likus keringőjét, a Holdfény szerenádját, a Táncoló ujjakat éppen úgy repertoárjában tartják a híres cigányprímások, mint a Mon- ti-csárdást. Járóka Sándor most egy új szer­zeményen dolgozik. ö még Darvas Józseftől vette át a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést. S bár a világ híres színpadain, hangversenytermeiben, csillogó éttermekben lépett fel, amikor Kis­várdán kiállt a színpadra, arra kérte a kon­feransziét, mondja be, most a város szülötte fog muzsikálni. — Nagy ovációval köszöntöttek. Elgondol­kozik. Tudom, a Temető utca 2-ben szület­tem. Szülőmegyém Szabolcs. Fel is akartam venni előnévnek: Szabolcsi Járóka Sándor. Míg ki nem hull a kezemből a vonó, sajnál­ni fogom, hogy ezt elmulasztottam. Farkas Kálmán Délibábok országa Nem kizárólagos érvényes­ségű az a tétel, miszerint a klasszikusok örökségéhez az eredetiség és a hűség igényé­vel színházban és filmen csak az adott nemzet művészei nyúlhatnak. Ha úgy lenne, kirekeszthetnénk a kivételes teljesítmények közül Brook Csehov-interpretációit vagy Kozincev Shakespeare-átül- tetéseit. De lépjünk is túl ezen az evidencián. Más kér­dés, hogy miképpen tükröző­dik egy más kor — nép — lelke a moziváltozatban. Az sem elhanyagolható szem­pont: miért esik a választás éppen az adott műremekre? Egy harmadik vizsgálódási aspektus: képes-e túllépni a filmrendező a tolmácsoláson, szuverén mondanivalóval gazdagítva a regény (novella, dráma) gondolati köreit? Mészáros Márta, aki eddig főleg úgynevezett „szerzői filmeket” készített, Gogol Revizorának motívumait használta fel legújabb mun­kájában. Ez már önmagában is meglepetés — olyasmi, mintha mondjuk Jancsó Mik­lós kabarét rendezne vagy Fábri Zoltán dokumentum já­tékot hozna tető alá (vagy még megérhetjük?) ... Felté­telezem, sőt bizonyos vagyok benne, hogy a vállalkozást nem a rutinszerzés vágya motiválta, nem is a „forma kondicionálásának” szándéka két nagyobb lélegzetű alko­tás között. Amennyiben így 'áll a dolog, érdemes kicsit alaposabban körbejárnunk a szándékot és az eredményt, az ihlető komédiát és soka­dik variációját. Kezdjük a fentebb említett kérdések közül a második­kal. Amire voltaképpen „csak”-kal is felelhetnénk, mivel a Hamletet és a Tar- tuffe-öt, a Pygmaliont és A vágy villamosát véleményem szerint minden különös apro­pó nélkül lehet, sőt kell ját­szani. Netán vászonra vinni. A Revizor ugyanebbe a kate­góriába tartozik. Örökérvé­nyű, mindig friss darab, melynek frissesége nemcsak azért nem kopott meg, mert a nagy orosz író pompás fi­gurákat és vérbő szituáció­kat festett meg benne, hanem azért sem, mert Hlesztakov históriája — sajnos, ilyen a világ — folyton újratermelő­dik. Ki ne találkozott volna nagystílű szélhámossal, he­lyezkedő főnökkel, szervilis beosztottal? Természetesen a háttér is fontos. Gogol korában más volt a viselkedés koreográfiája, mint manapság. Nem is be­szélve a társadalmi játéksza­bályokról, melyek ugyancsak átalakultak. Mészáros Márta mindemellett nem a jelenben játszatja a históriát, hanem a száz évvel ezelőtti Magyar- országon. Ez már nem a Re­vizor eredeti miliője, noha nagyon sok vonatkozásban emlékeztet rá. Szertartásos­ság, fontoskodás, érdekhar­cok, tisztességtelenség, a ma­gánérdekek gátlástalan érvé­nyesítése: ez jellemző Thury polgármester úr szemét­dombjára, ahol ugyancsak kukorékolnak a kakasok ... A rokonság tehát nyilvánva­ló. Nem kellett egészen más­féle miliőbe átemelni a klasz- szikus szituációkat, mint — hogy egy másfajta példát is említsünk — A köpeny olasz változata esetében. Orosz dráma — magyar ka­merával. Pontosabban szólva nemcsak a felvevőgép ma­gyar, hanem az egész tótá­gast álló világ (anélkül, hogy a mesét lényegesen megvál­toztatta volna Vargha Ba­lázs, a forgatókönyv írója). Gogol szövege kísérteties pontossággal ráillik Karikás Ernő zseniális hadovájára, pedig ő urambátyámékat sze­di rá, s magyar vér folyik az ereiben. Nem különösebb eredetiséggel, de végső soron mégis érdekesen és változa­tosan idézi meg a mű alkotó­ja a korrupt kisvárosi csapat életét. A nagy gazdasági fel­virágzás és az iszonyatosan elharapózott panamák való­ságos mozgatórugóit. Ami plusz a mesében — mármint az „alapanyaghoz” képest —: a vasút építése és az azzal kapcsolatos hazardí- rozás. A polgármester úr minden erejét latbaveti, hogy a síneket a városka mellett fektessék le. Igyekezete ért­hető, hiszen ő meg a többi úr szeretne profitálni valamics­két a progresszió áldásaiból. A tisztviselők annak idején olcsón vásárolták .meg a ter­vezett vasútvonal mentén fekvő földeket, most viszont drágán akarnak megszaba­dulni tőlük. Ilyen egyszerű a dolgok logikája. Csak ak­kor szánkázik végig a hideg a hátukon, amikor az inkog­nitóban érkezett revizorról hallanak. De azért gyorsan tervet kovácsolnak a sok sik­kasztás, erőszakoskodás, tör­vénytelenség, becstelenség el- leplezésére. Innen kezdve — kis kitérőkkel és változtatá­sokkal — gogoli csapásokon halad a cselekmény. A befe­jezés más. Vargha Balázs és Mészáros Márta normává lépteti elő az abszurditást,' ezért kihúzza a polgármester urat a csávából. Miképpen? Nem nehéz kitalálni. A filmre a „korrekt” jelző illik leginkább. Néhány jele­net szürkébb, fáradtabb a kelleténél, lehetne valamivel mozgalmasabb az elbeszélés nyelve, egy-két epizód leírá­sai terjengősek — ám ezekért a következetlenségekért kár­pótol a gogoli humor kiakná­zása, a „magyarítások” finom iróniája, valamint a színészi játék. Nem Marek Kondrat- ra gondolunk (ő, fájdalom, nem ideális álrevizor), hanem főleg Tordai Terire és Rák Katira, a polgármester csa­ládjának szépelgő nőtagjai­ra, továbbá a vezetők koszo­rújára. Jan Nowicki ezúttal is „szokott formáját” hozza. Talán lehetne csipetnyivel harsányabb, bár így is meg­teremti a kellő illúziót. Mészáros Márta szatírát készített. Tíz évvel ezelőtt ezt nem hitte volna el senki. Le­het, hogy a Délibábok orszá­ga a nálunk sovány hagyo­mányokkal bíró műfaj meg­újulásához vezet? Veress József A görög és a latin gondol­kodás szelleme minden kor­ban hatással volt a magyar kultúrára. Az antik költői ha­gyományok századokon át ér­vényesültek költészetünkben. Tudósaink is felismerték: az antik megalapozhatja, meg­termékenyítheti egy-egy kor emberies szemléletmódját. Annak megismerését, hogy milyen volt kapcsolatunk ez­zel a kultúrával, s az időről időre hogyan változott, a het­venöt éve született Trencsé- nyi-Waldapfel Imrének kö­szönhetjük. 1935-ben, a „Ho­ratius mester” című kötet be­vezető tanulmányában fel­tárta az antik és a magyar költői szellem rokonságait. Felismerte, hogy az antikvi­táshoz való viszonyunk „mindig korszerűen determi­nált”, minden kornak van ta- nulnivalója az ókor nagy szellemeitől. „Milyen szép dolog ember­nek maradni és lenni, ha az ember igazán emberi” Tren- csényi-Waldapfel könyveivel, tanulmányaival és fordításai­Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia val ezt a gondolatot igyeke­zett bemutatni. Jelentős ta­nulmányait összefoglaló köte­tének a következő címet ad­ta: „Humanizmus és nemzeti irodalom”, ezzel is bizonyít­va, hogy az antik humaniz­mus és a magyar kultúra egymástól elválaszthatatlan. A Gondolat Könyvkiadó az 1970-ben elhunyt professzor 1935 karácsonyán először megjelent Mitológia című kö­tetét nyolcadik kiadásban 1983-ban újból megjelentette. A könyv tudományos és tu­dománynépszerűsítő értékét a kiadások száma is mutatja. Kiadásról kiadásra bővült, csiszolódott; a szerző a tudo­mány újabb eredményeivel egészítette ki. Aki a most megjelent kötetet kézbe ve­szi, gazdag tartalmú, szép ki­vitelezésű, magas esztétikai értéket képviselő kiadvány­nyal ismerkedik meg. A szerző a kötet első hu­szonöt oldalán a mítoszok eredetével, fejlődésével és je­lentőségével foglalkozik. „Az istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező többnyire isteni származású hősökről szóló elbeszélő ha­gyományokat görög eredetű szóval mítoszoknak, és ezek összességét, illetőleg a míto­szokkal foglalkozó tudo­mányt mitológiának nevez­zük” — írja Trencsényi-Wal- dapfel Imre. Foglalkozik a szerző a mi­tológiai irányokkal, feltárja a'vallás és a mitológia össze­függéseit, a marxizmus—le- ninizmus megvilágításában. Marx „az emberiség történel­mi gyermekkorának” leg­szebben kibontakozott for­máját a görög mitológia vi­lágában, a történelem „nor­mális gyermekeit” a görögök­ben látja. A görög költészet és a görög művészet „felejt­hetetlenül véste az emléke­zetbe az emberiség gyermek­korának” legszebb »állmait, a görög mítoszokat. A könyv írója görög míto­szokat mutat be, de bevezeté­se elméleti tételeinek igazo­lása összehasonlításul más népek mítoszaiból is közöl szemelvényeket. Trencsényi-Waldapfel Imre a klasszikus antikvitással foglalkozó tudományág legte­kintélyesebb alakja volt. Most megjelent könyvét csak ajánlani lehet az érdeklődő olvasóknak. Tóth László KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents