Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29. Kelet-Magyarország 3 /-----------------------------------------------------------------------------------­Rakamazi beszélgetések r ■■ ■ ■■ ■■ ■ Vitara ösztönözni Labbancz Béla, a raka­mazi Győzelem Tsz gép­szerelője életközeiből mond­ja a következőket: „Ittva­sárnap is hajtanak az em­berek. Este aztán belezu­hannak az ágyba, mint jó­magam is. .Az idén alig volt egy szabad vasáxna- i pom. Rakamazan kevés i embert látni vasárnap ün­neplő ruhában” Nem pa­naszként hangzottak el e gondolatok a párt vezetőség fiatal tagjától Figyelmez­tetni akar, jó szándékkal. Kikre, miért? Elsősorban az emberetire! Ügy tapasztal­ja. a most sajtó év végi tag­gyűlések előtti beszélgeté­sek során, hogy az emberek igénylik: egy kicsit többet törődjenek velük. .Igazuk van. Magam, is ezit várom a taggyűléstől.” A nagy rohanásban oly­kor valóban az ember esik ki a figyelem középpontjá­ból. ..Nincs, nem marad már energiánk a jó szóra, a másikkal.” Feloldást igény­lő ellentmondások. Bizo­nyára ezt is vitatja majd a pártfórum. Kellemes a nyugtató csend. Viszont, ha hosszú időre megtelepszik egy-egy pártfórumon. nyugtalanítja az'embert. • Ilyenkor buk­kannak fel a kérdések. Nem volt vitára ösztönző a be­számoló? Közömbösek az emberek? Itt hallgatnak, a folyosón majd megmond­ják a véleményüket. „En­gem idegesít ha múló per­cekig csak nézzük egymást, hallgatunk” — mondja Láng Jánosné az áfész ruházati boltjának vezetője. „Velem is beszélgettek az év végi beszámoló taggyűlésre ké­szülve.” Elmondta: bizo­nyos kérdésekben közöm­bösség tapasztalható. Ez ellen fel kell lépni. „Engem hat faluban gye­rekkorom óta ismernek. Ridegen nem lehet azzal el­intézni a vevőt, hogy nincs. Fontos, hogy ne morogjon még akkor sem, ha nem tu­dok azonnal a gyerek lábá­ra zoknit adni. Ez politika a pult mögött. Nekünk pe­dig mindennap oda kell állni ezrek elé, és nem mindegy, hogyan. A vevő jó és olcsó árut akar vásá­rolni. Ezért, meg most leg­alább^ háromszor annyit kell utazni, mint tavaly, s már az ötvenes kistételű áru beszerzésének is örü­lök. Nekem pártfeladat is, hogy az ellátásról jól gon­doskodjak.’' Miért példálózott Margit­ka. a'fiatal párttag? Ki is mond tó: „Ha mi odafigye­lünk a vevőkre, elvárjuk, hogy hasonlóan -figyeljen ránk a pártvezetőség.” Bod­nár Ferenc, a pártszervezet titkára és az alapellátási \ ______________________ osztály -vezetője e két mi­nőségében is megerősítette a fiatalasszony szavait. A problémákra érzékenyen reagálva segíti az áfész még hat községében: Tisza- bercelen, Gávavenesellőn, Balsán, Szabolcson, Tímá­ron, Tíszanagyifaluban és Virányos-tanyán az áruel­látást. Eredményesen. ^Negyvenkét párttaggal kezdtük meg a beszélgetést, j Az a tapasztalatunk, hogy még mindig tanítani kell az embereket a beszélgetésre. Ha négyszemközt váltunk szót, akkor megered a nyel­vük, ha viszont taggyűlésen keli szólni, hallgatnak. Ezt kell feloldanunk.” Gyön­gyösi Károly, a RÁFAFÉM pártvezetőségenek titkára elmondta, három pártcso­portban 39 parttaggal kezd­ték meg az év végi „elszá­molást” a pártmegbízatá- sok teljesítéséről, s arról, hogyan minősítik a pártve­zetőség munkáját. Az első jelzések arra figyelmeztetik őket, hogy a jövőben mé­lyebben, sokoldalúbban és főleg őszintébben szükséges informálni a párttagságot bizonyos kül- és belpoliti­kai kérdésekről. Csak ezek ismeretében képesek párto­san politizálni, a politika mellett kiállni. Ling Gyula művezető a gyártás-előké­szítési színvonal javítását sürgette. „Szépek, szépek a rajzok, jól is vannak mére­tezve, csak éppen műszaki­lag nincsenek előkészítve. Helyes, hogy sok, termelést segítő pártmegbízatást ka­punk. Ez jó a munkásnak, mert tud bizonyítani. Ered­ménye : a háromnegyed éves tervben elért 67 és fél mil­lió forint. Beregnyei Miklós a Győzelem Tsz tapasztalt párttitkára rámutatott: „Most a politika melletti kiállás azt is jelenti, hogy megmondjuk: ha többet, jobban dolgozol, ne,m biz­tos, hogy többet is kapsz. Ezt viszont meg is kell ma­gyarázni az embereknek. S jobban meg kell követel­ni a minőséget, ha meg akarjuk őrizni eddigi élet- színvonalunkat. Csak így lehetséges!” Pózer József, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára beszélgetésünk során rámu­tatott: „Csak akkor lesznek reálisak a beszámolók, s akkor vizsgálhatják sokol­dalúan, éves munkájukat — az alapszervezetek, ha a párttagok visszahallják amit mondtak, amit ők javasol­tak. Reméljük így lesz Csaknem egy hónapig tar­tanak erről az eszmecserék 400 párttaggal Véleményük tükrözi azonban a párton- kívüliekét is. Farkas Kálmán ____________ J A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban műszakonként 8 —10 Szamos-^-l ülőgarnitúra készül belföldi értékesítés­re. Képünkön: Jakab János a garnitúrát szereli össze elemeiből. (Császár Csaba felvétele) A MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyárában újítják fel az .MVE típusú esztergagépekét. Moraus/.ki Gyula havonta négy-öt gép orsóházát szereli össze. (JL) Veres Elemér pecsétgyűrű­jén egy goiyőscsapagy szilu­ettje fogja körül a Budapes­ti Műszaki Egyetem rövidíté­sét, s ez a gépészmérnökség­gel való eljegyzésnek tanú­jele. „Rezidenciáján” a fő- konstruktőr a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat műszaki fejlesztő tevékenységéről szól. A LECKE: A SÚLY — A műszaki fejlesztéssel az a célunk, hogy anyag- és energiatakarékosán előállító ható, az állattartásban, - a közlekedésben és a szállítás­ban tartósan és széles körű­en alkalmazható, a külpiaco­kon is versenyképes gépeket fejlesszünk ki. E törekvé­sünk fő eleme: amennnyire csak lehet, csökkentsük gé­peink önsúlyát. Ha elérjük, akkor a gépek kevesebb anyagból, kevesebb energiá­val állíthatók eiő, kevesebb energiával működtethetők. A gyártmányfejlesztők szo- Dájában csend. Valamennyi­ük előtt rajzok, iratok. Az. arcukon és a szemükön lát­szik, komoly dolgokon spe­kulálnak. — Ez egy silómaró rész­egysége — mutat egy rajzot Filep András, fiatal gépész- mérnök. —■„ A meghajtását korszerűsítem. A gyártmány- fejlesztés sok pluszt követel az embertől. Gyakran otthon is azon töröm a fejem. Az­tán ha megyek az utcán, s látok egy pótkocsit, egyből azon jár az eszem: mi jó, s mi lehetne még jobb rajta? Fekete Lajos szintén gyárt­mányfejlesztő. Ö egy Kamaz típusú gépkocsira szerelhető (kommunális célra használ­ható) tartályt tervez. — Erre azért „vetettem rá” magam, mert a jelenleg használatos IFA- és TÁTRA- tartályautókat nehéz besze­rezni. A most kifejlesztett Kamaz-tartálykocsi olcsób­ban üzemeltethető és nagyobb kapacitású, mint az említett társai. KISVÁLLALKOZÁS NAGY HASZNA Sápi imréné technikus: — Mi többnyire a kész tervdokumentációkat vizs­gáljuk. Ha a kísérleti gyártás közben valami nem stimmel, akkor gyorsan korrigáljuk. Filep András egy kollégá­jával nemrégen Párizsban járt. A tapasztalatokról így szól: — Nem volt kisebbségér­zetünk. Szerintem a mi gé­peink küllemre és műszaki­lag is vannak olyanok, mint az ott kiállítottak, de azok­nál jóval olcsóbbak. Itthon meg lépten-nyomon azt hall­juk: „Drágák vagyunk.” Pél­dául tavaly kiküldtünk egy takarmánykeverőt, mely csaknem annyira fényezett volt, mint egy személyautó. Az is feltűnt, a tőkések job­ban, óvatosabban bánnak a gépekkel. Hogy a gyártmányfejlesz­tők jobban megtalálják anyagi számításaikat, a kö­zeljövőben kisvállalkozást alakítanak. így a vállalat is jól jár — magyarázzák — mert nem kell annyi munkát külső vállalatokkal terveztetnie, mint korábban. A külső ter­vezők nagyobb hibaszázaiék- kal dolgoznak . . . A kísérleti műhelyben szép tartályautó vonzza a tekinte­tet. Csillog, villog, ha rá­szállna, a légy is elsiklana rajta. Gépek, szerszámok mindenütt. A helyiség végé­ben egy légköszörű harsá­nyan mar egy hegesztési varratba. — Itt a rajzok életre kel­nek — kalauzol Drégár Zol­tán művezető. Bizony az első darabon (no a többin is) sok múlik: a partnerek rendel - nek-e belőle, s ha igen, mennyit? VIZSGÁZIK A VÁLLALAT — Mi készítjük az új gé­peket — így Benke Imre, a Kun Béla Szocialista Brigád vezetője. — Nem könnyű, mert az első darabokon min­dig új fogásokat kell megta­nulni, meg aránylag sok a kézi munka. Ezekkel a gé­pekkel tulajdonképpen a vál­lalat is vizsgázik, és nem mindegy, hogyan sikerül. Bennünket is dicsér, ha a cég díjat nyer, vagy a part­nerek sok gépet rendelnek. — Egyből ebbe a brigádba kerültem — kapcsolódik a beszélgetésbe Cservenák Mi­hály lakatos. — Itt tanultam. Szeretek új gépeket csinál­ni, mert szakmailag fejlőd­het, s_ nap mint nap új dol­gok elé kerül az ember. Cselényi György Mester­szakmunkások Idén augusztus óta je­lenteti meg a tiszavasvári Alkaloida KISZ-bizottsá­ga Krónika címmel a RISZ-eseknek szóló kiad­ványát. Az októberi szám­ban foglalkoznak a gyár újítási tevékenységével. A kiemelkedő folyamatos újítási íevekenyseg ered­ményeképpen egy dolgo­zó a „Kiváló Űjító” kitün­tetés arany fokozatát, két dolgozó az ezüst fokozatot, heten a bronz fokozatot érdemelték ki 1983-ban. A Ki minek mestere? szakmai vetélkedőről Kéri Vilmos beszámolóját ol­vashatják a lap olvasói. Az ez évi szakmai-politi­kai vetélkedő helyezettjei az országos döntőbe ju­tással jelentős lépést tet­tek a mesterszakmunkás cím elnyeréséért. Áz elő­döntő helyezettjeit értékes jutalomban részesítették. A lap szabadidős rovata a horgászatról, a sportról és a kulturális munkáról ír. A havonta megjelenő, vál­tozó oldalszámú kiad­ványt valamennyi KISZ- tagnak eljuttatják a szer­kesztők. V ____________________/ OLVASÓINK ÍRJAK Más a valóság A közelmúltban szóvá tet­te egy nyíregyházi lakos, hogy a Sóstóhegyen lévő óvoda udvarán — amely a Jázmin utcában van és nem az Úttörő utcában (amint azt a levélíró írta) — kevés a gyermekeknek ár­nyat adó fa. Javasolta, hogy most ősszel,, amikor itt van a faültetések ideje, jó lenne pótolni ezt a hiányosságot. Mint az óvoda vezetője sze­retném elmondani, hogy az intézmény átadását követően — amely 1980 decemberében volt — már tavasszal hozzá­láttunk az udvar parkosítá­sához. Segítették benne á szülők, a Hazafias Népfront segítségével fákat kaptunk, az erdőgazdaságtól is úgy­szintén. Nem volt hiábavaló a társadalmi munka, a szü­lők fáradozása, ma ugyanis körülbelül hatvan fa van az óvoda udvarában, és mellet­te sok cserje, tu ja és más növények is egészségesebbé teszik a kicsinyek környeze­tét. Köszönetét érdemelnek mindazok, akik segítségével, társadalmi munka vállalásá­val hozzásegítettek bennün­ket ehhez. Ajler Ferencné. vezető óvónő, Sóstóhegy A nevük: „Keleti Fény” szocialista brigád. A 17 fős vásárosnaményi kollek­tíva . 1977-ben alakult, amikor egyre többen kezdték az; országban fel­fedezni a beregi táj szép­ségeit, mind többen láto­gattak él nemcsak Vásá- rosnaményba, hanem a gergelyiugornyai Tisza- partra is, és nemcsak az országból, de külföldi tu­risták is. Mint egy megszállott idegenvezető, a városát na- gybn szerető lokálpatrióta, olyan tűzzel, szenvedély­be! beszél szűkebb hazá­járól Molnár József, a brigád vezetője. — Rá voltam kénysze­rülve — mondja —, hogy megismerjem a környék községeinek nevezetessé­geit, hiszen egyre több­ször találkoztunk olyan utasokkal, akik kérdezték, mit lehet itt a környező községekben látni, hova érdemes elmenni. A brigád tagjai nagy­részt a ■ ■ környező közsé­gekből valók — veszi át a szót a brigádvezetőtől Sütő István autóbuszveze­tő. Ismertük mi ezeket a községeket, tanultunk a nevezetességeikről is, hi­szen Kisvárdától Szatmár­csekéig Tarpán át egeszen a szovjet határig 37 köz­ség, sok tanya, település, mintegy 50 ezer ember kellő utaztatásáról kell gondoskodni. Aztán ehhez jön még az idegenforga­lom. Ligeti Endre: — Szinte emlékház és -síremlék tör ténetét és az országban egyedüli kopjafás temető­ről is tudtam beszélni. Joó Sándor: — A kör­nyező iskolákba eljárunk KRESZ-ismertetőt tarta­ni, s ezzel kettős célt érünk el: az ismertetést naponta ugyanazokkal utazunk, tudjuk, ki med­dig megy, még ha elméiá- zik is, figyelmeztetjük rá, hogy le kell szállnia Tisz- lák az autóbuszaink, vi­gyázunk a pontosságra és utasaink járatainkhoz iga­zítják óráikat. — Nálunk törvény, hogy a váltótárs tisztán, üzem­biztosán kapja meg a buszt. Németh István 3 éve dolgozik a vállalatnál: — A „Bereg-túrá” já­ratokat is mi üzemeltet­jük és legutóbb is olyan csoportot vittem, akik még nem jártak erre. El tud­tam mondani nekik a túr- istvándi vízimalom, a szatmárcsekei Kölcseyr tartó brigádtagnak fel kell készülnie, így mélyül KRESZ-tudása és az is­kolások is megszerzik az alapismereteket.'­— Van egy önként vál­lalt szolgáltatásunk, ami­re nagyon büszkék va­gyunk. A felemelt utazási költségek, főleg az idős embereket érintik és bi­zony az általunk járt "30 községből csak 4-ben van gyógyszertár, így naponta kapjuk a megbízást: vált­suk ki gyógyszerüket. Sok­szor tele táska gyógyszer­rel megyünk egy-egy köz­ségbe. Különösen fontos szolgáltatásnak tartjuk ezt, és főleg az orvosküldést, mert erre is bennünket kérnek meg. Mi vagyunk az összekötő kapocs a rá­szorulók és az orvos, gyógyszertárak között. A rról is szólni kell már, ha itt tartunk — mondja a bri­gádvezető, hogy csak itt Vásárosnarnénybán 6 hó­nap alatt 30 idős ember­nek ástuk fel, vagy per­meteztük meg a kertjét. Nagyon sók öregnek hord­tuk be a tüzelőjét. Erre az évre 135 óra társadalmi munkát vállaltunk sze­mélyenként és már eddig javarészt teljesítettük. Ezenkívül útbővítést csi­náltunk a telepünknél és nem tűrhettük, hogy az utasok sárban, pocsolyá­ban várják buszaikat, ezért mintegy 150 megál­lóhelyet betonoztunk ki a járás területén, amihez az anyagot a tanács biztosí­totta — szól közbe Deák György brigádvezető-he- lyettes. A legfőbb mégis az, hogy 1982-ben éves szinten 8 autóbusszal meg­közelítőleg 100 000 forint értékű üzemanyagot ta­karítottunk meg. Munkájukért megkap­ták már az aranykitünte­tést, de még előbbre akar­nak lépni. Zsurakovszki Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents