Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. október 27. Pohárköszöntők a díszvacsorán Andropov válaszai a Pravda kérdéseire II szovjet javaslatok előre segítik a genfi tárgyalásokat Elsőnek a vendéglátó emel­kedett szólásra: Tisztelt Kádár elvtárs! Kedves magyar elvtársak, barátaink! A Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetése ne­vében szeretettel üdvözlöm önt, kedves Kádár elvtárs, köszöntőm a Magyar Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttségét. Nagyon örülünk újabb találkozá­sunknak. Szívélyesen emlé­kezünk vissza a fogadtatásra, amelyben tavaly áprilisban Budapesten a lengyel kül­döttség részesült. Kívánjuk, hogy magyar vendégeink érezzék jól magukat Lengyel- országban, közeli barátok kö­rében. A rokon történelmi tapasz­talatok, a hasonló történelmi sors több nemzedéken át erő­sítette a két nemzetet össze­kötő érzelmi szálakat. A ha­za szabadságáért és a nép ügyéért, vívott közös harc történelmébe országaink ha­zafiai, forradalmárai számos dicsőséges lapot írtak be. Őszinte elismeréssel figyel­jük a magyar munkásosztály, a magyar nép erőfeszítéseit, amelyekkel a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével a szocialista jelent és jövőt építi. Az újszerű és eredmé­nyes magyar megoldások élénk érdeklődést keltenek Lengyelországban. Gratulá­lunk magyar elvtársainknak a gazdálkodás formáinak tö­kéletesítésében, s a szocializ­mus céljait szolgáló nemzeti konszolidáció megvalósításá­ban elért közismert eredmé­nyeikhez. A szocialista közösség más országaihoz hasonlóan az önök eredményei is bizonyít­ják a létező szocializmusban rejlő hatalmas alkotó erőt. Mindez azt tanúsítja, hogy a különböző meglévő problé­mák és nehézségek ellenére a szocialista fejlődés tarta­lékai kimeríthetetlenek. Meg­erősíti ez a mi meggyőződé­sünket is abban, hogy a LEMP IX. kongresszusa ál­tal meghatározott vonalat következetesen követve le­győzzük a jelenlegi nehézsé­geket. Tisztelt elvtársak! Lengyelország — különö­sen a második világháború­ban szerzett szörnyű tapasz­talatai nyomán — nagyon is érdekelt az európai tartós béke építésében. Több alka­lommal is hangot adtunk ko­moly aggályainknak a nem­zetközi helyzet romlása mi­att, ami a NATO, mindenek­előtt az Egyesült Államok — a meglévő egyensúly felbon­tására, s a világon kialakult erőviszonyok megváltoztatá­sára- irányuló — politikájá­nak a következménye. A szocialista közösség a jelenlegi amerikai politiká­val az enyhüléshez való visz- szatérés reális programját állítja szembe. Ez jutott ki­fejezésre a politikai tanács­kozó testület prágai ülésének dokumentumaiban ugyanúgy, mint a hét szocialista ország vezetőinek ez év június 28-i állásfoglalásában. A fegy­verkezési verseny megállítá­sát célzó nagy jelentőségű javaslatot tett közzé nemrég nyilatkozatában Jurij Andro­pov elvtárs is. A szocialista országok részéről következe­tes, türelmes és reális alter­natívát állítunk szembe a felelőtlen, kalandor politiká­val, amely katasztrófa felé sodorja az emberiséget. A nyugat a reális kompro­misszum platformját eluta­sítva súlyos felelősséget vesz magára az események to­vábbi alakulásáért. A szocia­lista közösség államai nem egy ízben jelentették ki: nem maradnak passzívak a de- stabilizációs kezdeményezé­sekkel szemben, nem enge­dik, hogy a NATO egyoldalú fölényre tegyen szert. A mai megbeszélések megerősítették a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más államai által tett védelmi intézkedésekkel való szolidaritásunkat, a szo­cialista nemzetek biztonsága érdekében a közös erőfeszíté­sek szükségességét. Tisztelt magyar elvtársak! A lengyel nép a szocialista építés negyvenedik esztende­jébe lépett. A párt vezetésé­vel forradalmi változás kö­vetkezett be népünk életé­ben. A dolgozók széles réte­gei nagy lépést tettek előre a művelődés, a kultúra és a szakmai fejlődés terén, or­szágunk iparosodott és urba- nizálódott. A fájdalmas ta­pasztalatoktól, az elszenve­dett .veszteségektől és károk­tól függetlenül a szocializ­mus vívmányai Lengyelor­szágban történelmi méretűek és megingathatatlanok. Drámaian nehéz időszakot éltünk át. Ma sem könnyű még. A helyzet továbbra is nehéz, de lépésről lépésre haladunk a teljes normalizá­lódás felé. A gazdasági helyzet to­vábbra is bonyolult. Társa­dalmunk változatlanul a mindennapok gondjaival küzd. Fokozatosan kirajzolódnak ugyanakkor a javulás jelei. Nő a termelés és a termelé­kenység. Nem rossz eredmé­nyeket érünk el a mezőgaz­daságban. Folytatódik a szo­ciális program. A reform be­vezetése nyomán a gazdaság működésében alapvető válto­zások történnek. Örömmel je­lenthetem ki, hogy e téren igyekszünk meríteni az önök tapasztalataiból is. Wojciech Jaruzelski végül a megbonthatatlan magyar- lengyel barátságra és gyü­mölcsöző együttműködésre, a testvéri magyar nép sikerei­re, a Magyar Szocialista Mun­káspártra, annak Központi Bizottságára, és első titkárá­nak, Kádár Jánosnak, a je­lenlévő magyar elvtársak, ba­rátok egészségére, a béke és a szocializmus ügyének győ­zelmére emelte poharát. Ezután Kádár János emel­kedett szólásra. Pohárköszön­tőjében a következőket mon­dotta: Tisztelt Jaruzelski elvtárs! Tisztelt Jablonski elvtárs! Kedves elvtársak, lengyel barátaink! A magyar párt- és kor­mányküldöttség nevében kö­szönöm a meghívást és a szí­vélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Kö­szönöm Wojciech Jaruzelski elvtárs hozzánk intézett me­leg szavait, pártunk, néoünk szocialista építőmunkájának méltatását. Felhasználva az alkalmat, pártunk, kormá­nyunk és a magyar dolgozók nevében, az igaz barát érzé­seivel köszöntőm Önöket és az Önök révén a lengyel kommunistákat, a szocializ­mus híveit, Varsó lakosságát, a testvéri lengyel népet. Elvtársak! Küldöttségünk azzal a megbízással és szándékkal érkezett a Lengyel Népköz- társaságba, hogy a találkozá­sunkkal és tárgyalásainkkal adjunk további ösztönzést sokoldalú együttműködésünk fejlesztéséhez és erősítsük to­vább a történelmi magyar- lengyel barátságot. Mai megbeszélésünkön nagy figyelemmel hallgattuk Jaru­zelski elvtársnak, lengyel partnereinknek nyílt és őszinte tájékoztatóját a Len­gyel Népköztársaság belső helyzetéről. Megbeszéléseink során is örömmel tapasztal­juk, hogy a céltudatos erő­feszítés nem hiábavaló, a szo­cialista és hazafias erők ve­zetésével eredményesen folyik Lengyelországban a társadal­mi-gazdasági válság fokoza­tos felszámolása, előrehalad a belső helyzet konszolidálása. Tudjuk, hogy a lengyel nép még ma is nehéz és bonyo­lult viszonyok között él, de a szocialista kibontakozás eddi­gi eredményei joggal válta­nak ki bizakodást a szocia­lizmus és a társadalmi hala­dás minden hívében. Saját gyakorlatunkból tudjuk, hogy a kibontakozás során sok ne­héz akadályt kell leküzdeni, de azt is tudjuk, hogy a nép összefogásával minden aka­dály leküzdhető. Tapasztala­taink arra is utalnak, hogy a pártnak a dolgozó nép érde­keit kifejező, a realitásokkal számoló következetes politi­kája bizton számíthat a tár­sadalom nagy többségének bizalmára és cselekvő támo­gatására. A szocializmus ellenségei­nek, a nemzetközi reakció­nak, a népi Lengyelország szétbomlasztására irányuló tervei kudarcot vallottak. Azok a lengyel kommunis­ták, más pártbeli és párton- kívüli hazafiak, akik határo­zottan gátat vetettek a bom­lásnak és a kibontakozás út­jára vezették az országot, nagy szolgálatot tettek nem­csak népüknek, hanem az egész emberiségnek. A Len­gyel Népköztársaság léte és ereje ma is fontos tényező a szocialista országok közössé­gében, a haladó erők küzdel­mében, az európai és a világ­békéért folyó harcban, és re­ményeink szerint még inkább az lesz a jövőben. Kedves lengyel barátaink! Hazánkról szólva elmond­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a politikai helyzet szilárd. A párttagok és pártonkívüliek, a külön­böző világnézetű emberek, a dolgozó osztályok szövetségbe tömörülve folytatják a szo­cialista építőmunkát. A fel­adatok nálunk sem köny- nyűek. Dolgozó népünk a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével nehéz felté­telek között nagy erőfeszíté­seket tesz a párt XII. kong­resszusán elfogadott határo­zatok valóra váltása érdeké­ben. Ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben javít­suk népgazdaságunk egyen - súlyi helyzetét és megőrizzük népünk eddig elért életszín­vonalát, még fegyelmezettebb munkára, tartalékaink foko­zottabb mozgósítására és a dolgozók alkotó erejének tel­jesebb kibontakoztatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy ne­hézségeinket leküzdj ük, ki­tűzött céljainkat elérjük, terveinket valóra váltjuk. Záioga ennek dolgozó né­pünk alkotóereje, tenniaka- rása. Munkánkban felbecsül­hetetlen értékű segítséget jelent, hogy támaszkodunk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, nem utolsósorban a Lengyel Nép- köztársasággal megvalósuló együttműködésünkre. Bará­taink tudják, s a velünk szemben állóknak is azzal kell számolniok, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a jövő­ben is eltökélten halad előre a szocializmus építésének útján. Kedves elvtársak! A ma megkezdett tárgya­lásainkon egybehangzóan szóltunk arról, hogy országa­ink kapcsolatai eredménye­sen fejlődnek, a magyar és a lengyel nép hagyományos testvéri barátsága él és erő­södik. Mindebben meghatá­rozó szerepe van pártjaink szoros együttműködésének, amely a legválságosabb idő­szakokban is töretlen ma­radt. örvendetes, hogy országa­ink gazdasági együtműködé- se napjainkban is tervszerű­en fejlődik. Bővül a gyártás­szakosítás és a termelési koo­peráció, növekszik az áru­csere-forgalom. Megkülön­böztetett . jelentősége van kulturális, oktatási, tudomá­nyos értékeink cseréjének is. Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben is minden területen állandóan kutassuk az együttműködés új, hatékony formáit. Meggyőződésünk, hogy pártjaink együttműködésé­nek fejlesztése, országaink kapcsolatainak bővítése, né­peink barátságának erősítése egyaránt szolgálja a magyar és a lengyel nép javát és a szocialista közösség ügyét. Kedves elvtársak! Tárgyalásainkon teljes né­zetazonosság nyilvánult meg a nemzetközi helyzet fő kér­déseinek megítélésében. Sajnálattal kell megállapí­tanunk, hogy növekednek a békét fenyegető veszélyek. A helyzet romlásának oka, hogy az imperializmus, a NATO szélsőséges körei militarista politikát folytatnak, a kato­nai fölény megszerzésére tö­rekszenek. Ilyen körülmé­nyek között minden nép, minden békeszerető erő szá­mára az a legfontosabb cél és halaszthatatlan feladat, hogy tegyen meg mindent, ami le­hetséges a nukleáris háború veszélyének elhárítása érde­kében. A magyar nép, más népek­hez hasonlóan, szeretne bé­kében élni és dolgozni. Bí­zunk abban, hogy a nemzet­közi feszültség mostani növe­kedése ellenére a fenyegető veszély elhárítható, és ennek érdekében készek vagyunk minden tőlünk telhetőt meg­tenni. A béke és a nemzetközi biztonság alapvető tényezője a II. világháború utáni évti­zedekben kialakult katonai erőegyensúly. Ennek megőr­zése nemcsak a szocialista országoknak, hanem a világ minden népének életbevágó érdeke. Szövetségeseinkkel együtt azonban arra törek­szünk, hogy ez az erőegyen­súly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén való­suljon meg. Ezért támogatjuk a Szovjetunió ismert jelentős kezdeményezéseit és szocia­lista közösségünk javaslatait, amelyek figyelembe veszik minden érdekelt fél jogos biz­tonsági érdekeit, s megfelelő alapot adnak a megegyezésre. Mi azon vagyunk, hogy Eu­rópában és a világ más tér­ségeiben is enyhüljön és meg­szűnjön a feszültség, amelyet ma a fegyverkezés és az ál­lamközi kapcsolatok mester­séges szűkítése, a bizalmat­lanság szítása egymást erősít­ve növel. A nemzetközi fe­szültség élezését célozzák a Lengyel Népköztársaság el­len irányuló reakciós törek­vések is. A történelem azon­ban már nemegyszer bebizo­nyította, hogy a realitásokat figyelmen kívül hagyó politi­ka nem vezethet sikerre. Hisszük, hogy Európa népei és felelős politikai tényezői nem engedik semmivé válni az enyhülés vívmányait, a békés kapcsolatok építésének eredményeit. Biztató, hogy a madridi ta­lálkozón három év kemény munkája után felülkerekedett a józanság, érvényesült az európai biztonsági és együtt­működési folyamat 'fenntar­tására irányuló közös érde­künk, s lehetővé vált a talál­kozó sikeres befejezése. A Magyar Népköztársaság aktív nemzetközi tevékeny­séget folytat, tovább erősíti egységét, együttműködését a szocialista országokkal, és ki­veszi részét a különböző tár­sadalmi. rendszerű országok konstruktív kapcsolatainak fejlesztéséért folytatott közös erőfeszítésekből. Meggyőző­désünk, hogy ezzel hozzájá­rulhatunk a kelet—nyugati párbeszéd folytatásához, se­gíthetjük az európai bizton­sági és együttműködési folya­mat megóvását, s végső so­ron kontinensünk békéjének védelmét. Lengyel, barátainkkal — miként a Varsói Szerződés más tagállamaival is — együtt vagyunk és együtt le­szünk abban a harcban, ame­lyet a szocialista közösség or­szágai vívnak a nemzetközi biztonságért és az emberiség létét fenyegető veszélyek el­hárításáért. Kedves elvtársak! Kedves lengyel barátaink! Mély meggyőződésünk, hogy mostani találkozónk, tárgya­lásaink is kölcsönösen gyara­pítják tapasztalatainkat, erő­sítik egységünket, tovább gazdagítják országaink gyü­mölcsöző együttműködését és hozzájárulnak népeink test­véri barátságának erősítésé­hez. Sok sikert, eredményes munkát kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szövetségeseinek, a lengyel dolgozó népnek szocialista hazájuk, a Lengyel Népköz- társaság felvirágoztatásában. Ezután Kádár János párt­jaink, országaink gyümölcsö­ző együttműködésére, a szo­cializmust építő lengyel nén további sikereire, a magyar és a lengyel nép megbontha­tatlan barátságára, Jaruzelski elvtárs és a jelenlévő lengyel elvtársaink, barátaink egész­ségére emelte poharát. Az európai nukleáris fegy­verzet korlátozásával foglal­kozó és zsákutcába jutott genfi tárgyalásokról, az előbbrevi telüket szolgáló szovjet javaslatokról szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke a Pravda kér­déseire válaszolva. Az alábbiakban közöljük a lap csütörtöki számában meg­jelenő kérdéseket és válaszo­kat.. Kérdés: Mi a helyzet ma, és van-e valamiféle előreha­ladás az európai nukleá­ris fegyverzet korlátozásáról Genfben folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokon? Válasz: A tárgyalásokon sajnos semmiféle előrelépés sem történt. A megbeszélések változatlanul zsákutcában vannak, s hogy ez miért van így, az ma talán már az Egye­sült Államok leghűségesebb szövetségesei számára is vilá­gos, csupán a tömbbel szem­beni lojalitás gátolja őket ab­ban, hogy ezt nyíltan el is ismerjék. Washingtonban az utóbbi időben számos nyilatkozat hangzik el arról, hogy az Egyesült Államok is a meg­állapodás híve, s a tárgyalá­sokon a korábbinál nagyobb rugalmasságot tanúsít. Gon­dosan elemeztük ezeket a nyilatkozatokat és azt is, amit az amerikai küldöttség Genf­ben mond. Kiderül, hogy a szavakon túl nincs amerikai rugalmasság. Az Egyesült Ál­lamok politikájának lényege változatlan: az új amerikai rakéták európai telepítésével jelentős katonai fölényt biz­tosítani a Szovjetunióval szemben. Mindaddig nem lehet elő­rehaladásra számítani a tár­gyalásokon, amíg az Egye­sült Államok kitart irreális, egyoldalú álláspontja mellett, hogy a Szovjetuniónak csök­kentenie kell , közepes ható- távolságú nukleáris fegyver­zetét, míg Washington és at­lanti szövetségesei növelhetik ilyen erőiket. Kérdés: Kimerültek-e a megállapodás elérésének le­hetőségei? Válasz: Ez elsősorban az Egyesült Államoktól függ, és attól, hogy kész-e áttérni a tárgyszerű megbeszélések út­jára. A Szovjetunió mindad­dig nem mond le a megálla­podás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lé­péseivel ezt lehetetlenné nem teszi. Rugalmasságot tanúsítot­tunk és -tanúsítunk is a konk­rét megoldások keresésében, ha teljesül egyetlen, de vál­tozatlan feltétel: a közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verek terén Európában ki­alakult erőegyensúly nem bontható meg. Ezeknek a fegyverzeteknek a szintjét mindkét részről radikálisan lehet és kell is csökkenteni, de oly módon, hogy az erő­viszonyok változatlanok ma­radjanak. Ez azt jelenti először is, hogy Európában nem szabad elhelyezni új amerikai raké­tákat, mivel ez a NATO ja­vára jelentősen megváltoz­tatná az egész katonai-hadá­szati helyzetet. Másodszor, mindkét oldalon kivétel nél­kül figyelembe kell venni va­lamennyi megfelelő hatótá­volságú nukleáris eszközt. Er­ről az igazságos követelé­sünkről nem mondunk le. Megismétlem azonban, hogy egy ilyen elvi megközelítés keretein belül rugalmasságot és konstruktív magatartást tanúsítunk. Néhány ilyen jel­legű kiegészítő lépésünkről már ma is szólhatok. Először: a Szovjetunió, mint ismeretes, kijelentette: kész megállapodni arról, hogy mindkét fél európai közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verzetét, a hordozóeszközöket (a rakétákat és a repülőgépe­ket), valamint a rajtuk elhe­lyezett nukleáris töltetek szá­mát tekintve is azonos szintre csökkentsék. Ezzel kapcso­latban egyesek azt kérdezik, miként jár el a Szovjetunió, ha a jelenleg a NATO birto­kában levőnél alacsonyabb szintre kell leszállítani raké­taindító állásainak számát ahhoz, hogy biztosítva le­gyen az egyenlőség a raké­tákra szerelhető robbanótöl­tetek tekintetében egyrészt a Szovjetunió, másrészt Anglia és Franciaország között? Nos, mi erre is készek va* gyünk. Minket nem ijeszt az a lehetőség, hogy egy ilyen megközelítés esetén, s az an­gol és francia rakéták jelen­leg meglevő robbanótöltetei­nek számát figyelembe véve a Szovjetunió Európában csak mintegy 140, SS—20 ra­kéták indítására alkalmas be­rendezéssel rendelkezne, vagyis jóval kevesebbel, mint amennyi az angol és francia közepes hatótávolságú raké­ták indítóberendezéseinek száma. Másodszor. Nem olyan rég kijelentettük, hogyha létrejön egy olyan megállapodás, amelyben az Egyesült Álla­mok lemond rakétáinak Eu­rópába telepítéséről, akkor a Szovjetunió az európai tér­ségben a csökkentés alá eső valamennyi rakétáját — a keleti területekre való áttele­pítés helyett — megsemmisí­ti. Ezzel kapcsolatban is fel­teszik a kérdést: nem követ­kezik-e be, hogy miközben a Szovjetunió európai részén megsemmisítik a rakétákat, addig keleti részein növelik ugyanezen rakéták számát, amelyeket aztán később ke­letről át lehet telepíteni nyu­gatra? Az ilyesfajta félelmeknek semmi alapjuk sincs. Ám, hogy ezzel kapcsolatban min­denfajta kételkedést elosz­lassak, egyértelműen kije­lenthetem: a szovjet rakétá­kat nem fogják áttelepíteni keletről nyugatra. Ha létre­jön és érvénybe lép az euró­pai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról* szóló megálla­podás, akkor attól a pillanat­tól kezdve megszűnik az SS —20-as rakéták telepítése a Szovjetunió keleti területén is. Szilárdan kitartunk emel­lett abban az esetben, ha az ázsiai térségben nem követ­kezik be lényeges változás a hadászati helyzetben. Ez el­sősorban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem telepít új közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket olyan körzetekben, ahonnan azok elérhetik a Szovjetunió terü­letének keleti részeit. Harmadszor. Néha azt mondják: az a javaslatunk, hogy a csökkentés után egyik félnek se maradjon három­száznál több közepes hatótá­volságú, nukleáris fegyvere­ket hordozó eszköze, túlságo­san is lecsökkentené a meg­felelő hatósugarú amerikai légieszközök számát. Nem áll szándékunkban csorbítani az Egyesült Államok érdekeit. Bár az igazság kedvéért ér­demes emlékeztetni rá, hogy közepes hatósugarú szovjet repülőgépek nem állomásoz­nak más országokban, ahon­nan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugal­masabb álláspontra helyez­kedni : kölcsönösen elfogad­ható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségi keretek között állapítsuk meg a Szov­jetunió és a NATO közepes hatósugarú hordozórepülő­gépei számának azonos felső határát.

Next

/
Thumbnails
Contents