Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. október 27. Pohárköszöntők a díszvacsorán Andropov válaszai a Pravda kérdéseire II szovjet javaslatok előre segítik a genfi tárgyalásokat Elsőnek a vendéglátó emelkedett szólásra: Tisztelt Kádár elvtárs! Kedves magyar elvtársak, barátaink! A Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetése nevében szeretettel üdvözlöm önt, kedves Kádár elvtárs, köszöntőm a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttségét. Nagyon örülünk újabb találkozásunknak. Szívélyesen emlékezünk vissza a fogadtatásra, amelyben tavaly áprilisban Budapesten a lengyel küldöttség részesült. Kívánjuk, hogy magyar vendégeink érezzék jól magukat Lengyel- országban, közeli barátok körében. A rokon történelmi tapasztalatok, a hasonló történelmi sors több nemzedéken át erősítette a két nemzetet összekötő érzelmi szálakat. A haza szabadságáért és a nép ügyéért, vívott közös harc történelmébe országaink hazafiai, forradalmárai számos dicsőséges lapot írtak be. Őszinte elismeréssel figyeljük a magyar munkásosztály, a magyar nép erőfeszítéseit, amelyekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocialista jelent és jövőt építi. Az újszerű és eredményes magyar megoldások élénk érdeklődést keltenek Lengyelországban. Gratulálunk magyar elvtársainknak a gazdálkodás formáinak tökéletesítésében, s a szocializmus céljait szolgáló nemzeti konszolidáció megvalósításában elért közismert eredményeikhez. A szocialista közösség más országaihoz hasonlóan az önök eredményei is bizonyítják a létező szocializmusban rejlő hatalmas alkotó erőt. Mindez azt tanúsítja, hogy a különböző meglévő problémák és nehézségek ellenére a szocialista fejlődés tartalékai kimeríthetetlenek. Megerősíti ez a mi meggyőződésünket is abban, hogy a LEMP IX. kongresszusa által meghatározott vonalat következetesen követve legyőzzük a jelenlegi nehézségeket. Tisztelt elvtársak! Lengyelország — különösen a második világháborúban szerzett szörnyű tapasztalatai nyomán — nagyon is érdekelt az európai tartós béke építésében. Több alkalommal is hangot adtunk komoly aggályainknak a nemzetközi helyzet romlása miatt, ami a NATO, mindenekelőtt az Egyesült Államok — a meglévő egyensúly felbontására, s a világon kialakult erőviszonyok megváltoztatására- irányuló — politikájának a következménye. A szocialista közösség a jelenlegi amerikai politikával az enyhüléshez való visz- szatérés reális programját állítja szembe. Ez jutott kifejezésre a politikai tanácskozó testület prágai ülésének dokumentumaiban ugyanúgy, mint a hét szocialista ország vezetőinek ez év június 28-i állásfoglalásában. A fegyverkezési verseny megállítását célzó nagy jelentőségű javaslatot tett közzé nemrég nyilatkozatában Jurij Andropov elvtárs is. A szocialista országok részéről következetes, türelmes és reális alternatívát állítunk szembe a felelőtlen, kalandor politikával, amely katasztrófa felé sodorja az emberiséget. A nyugat a reális kompromisszum platformját elutasítva súlyos felelősséget vesz magára az események további alakulásáért. A szocialista közösség államai nem egy ízben jelentették ki: nem maradnak passzívak a de- stabilizációs kezdeményezésekkel szemben, nem engedik, hogy a NATO egyoldalú fölényre tegyen szert. A mai megbeszélések megerősítették a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más államai által tett védelmi intézkedésekkel való szolidaritásunkat, a szocialista nemzetek biztonsága érdekében a közös erőfeszítések szükségességét. Tisztelt magyar elvtársak! A lengyel nép a szocialista építés negyvenedik esztendejébe lépett. A párt vezetésével forradalmi változás következett be népünk életében. A dolgozók széles rétegei nagy lépést tettek előre a művelődés, a kultúra és a szakmai fejlődés terén, országunk iparosodott és urba- nizálódott. A fájdalmas tapasztalatoktól, az elszenvedett .veszteségektől és károktól függetlenül a szocializmus vívmányai Lengyelországban történelmi méretűek és megingathatatlanok. Drámaian nehéz időszakot éltünk át. Ma sem könnyű még. A helyzet továbbra is nehéz, de lépésről lépésre haladunk a teljes normalizálódás felé. A gazdasági helyzet továbbra is bonyolult. Társadalmunk változatlanul a mindennapok gondjaival küzd. Fokozatosan kirajzolódnak ugyanakkor a javulás jelei. Nő a termelés és a termelékenység. Nem rossz eredményeket érünk el a mezőgazdaságban. Folytatódik a szociális program. A reform bevezetése nyomán a gazdaság működésében alapvető változások történnek. Örömmel jelenthetem ki, hogy e téren igyekszünk meríteni az önök tapasztalataiból is. Wojciech Jaruzelski végül a megbonthatatlan magyar- lengyel barátságra és gyümölcsöző együttműködésre, a testvéri magyar nép sikereire, a Magyar Szocialista Munkáspártra, annak Központi Bizottságára, és első titkárának, Kádár Jánosnak, a jelenlévő magyar elvtársak, barátok egészségére, a béke és a szocializmus ügyének győzelmére emelte poharát. Ezután Kádár János emelkedett szólásra. Pohárköszöntőjében a következőket mondotta: Tisztelt Jaruzelski elvtárs! Tisztelt Jablonski elvtárs! Kedves elvtársak, lengyel barátaink! A magyar párt- és kormányküldöttség nevében köszönöm a meghívást és a szívélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Köszönöm Wojciech Jaruzelski elvtárs hozzánk intézett meleg szavait, pártunk, néoünk szocialista építőmunkájának méltatását. Felhasználva az alkalmat, pártunk, kormányunk és a magyar dolgozók nevében, az igaz barát érzéseivel köszöntőm Önöket és az Önök révén a lengyel kommunistákat, a szocializmus híveit, Varsó lakosságát, a testvéri lengyel népet. Elvtársak! Küldöttségünk azzal a megbízással és szándékkal érkezett a Lengyel Népköz- társaságba, hogy a találkozásunkkal és tárgyalásainkkal adjunk további ösztönzést sokoldalú együttműködésünk fejlesztéséhez és erősítsük tovább a történelmi magyar- lengyel barátságot. Mai megbeszélésünkön nagy figyelemmel hallgattuk Jaruzelski elvtársnak, lengyel partnereinknek nyílt és őszinte tájékoztatóját a Lengyel Népköztársaság belső helyzetéről. Megbeszéléseink során is örömmel tapasztaljuk, hogy a céltudatos erőfeszítés nem hiábavaló, a szocialista és hazafias erők vezetésével eredményesen folyik Lengyelországban a társadalmi-gazdasági válság fokozatos felszámolása, előrehalad a belső helyzet konszolidálása. Tudjuk, hogy a lengyel nép még ma is nehéz és bonyolult viszonyok között él, de a szocialista kibontakozás eddigi eredményei joggal váltanak ki bizakodást a szocializmus és a társadalmi haladás minden hívében. Saját gyakorlatunkból tudjuk, hogy a kibontakozás során sok nehéz akadályt kell leküzdeni, de azt is tudjuk, hogy a nép összefogásával minden akadály leküzdhető. Tapasztalataink arra is utalnak, hogy a pártnak a dolgozó nép érdekeit kifejező, a realitásokkal számoló következetes politikája bizton számíthat a társadalom nagy többségének bizalmára és cselekvő támogatására. A szocializmus ellenségeinek, a nemzetközi reakciónak, a népi Lengyelország szétbomlasztására irányuló tervei kudarcot vallottak. Azok a lengyel kommunisták, más pártbeli és párton- kívüli hazafiak, akik határozottan gátat vetettek a bomlásnak és a kibontakozás útjára vezették az országot, nagy szolgálatot tettek nemcsak népüknek, hanem az egész emberiségnek. A Lengyel Népköztársaság léte és ereje ma is fontos tényező a szocialista országok közösségében, a haladó erők küzdelmében, az európai és a világbékéért folyó harcban, és reményeink szerint még inkább az lesz a jövőben. Kedves lengyel barátaink! Hazánkról szólva elmondhatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a politikai helyzet szilárd. A párttagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek, a dolgozó osztályok szövetségbe tömörülve folytatják a szocialista építőmunkát. A feladatok nálunk sem köny- nyűek. Dolgozó népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével nehéz feltételek között nagy erőfeszítéseket tesz a párt XII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltása érdekében. Ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben javítsuk népgazdaságunk egyen - súlyi helyzetét és megőrizzük népünk eddig elért életszínvonalát, még fegyelmezettebb munkára, tartalékaink fokozottabb mozgósítására és a dolgozók alkotó erejének teljesebb kibontakoztatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy nehézségeinket leküzdj ük, kitűzött céljainkat elérjük, terveinket valóra váltjuk. Záioga ennek dolgozó népünk alkotóereje, tenniaka- rása. Munkánkban felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent, hogy támaszkodunk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, nem utolsósorban a Lengyel Nép- köztársasággal megvalósuló együttműködésünkre. Barátaink tudják, s a velünk szemben állóknak is azzal kell számolniok, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is eltökélten halad előre a szocializmus építésének útján. Kedves elvtársak! A ma megkezdett tárgyalásainkon egybehangzóan szóltunk arról, hogy országaink kapcsolatai eredményesen fejlődnek, a magyar és a lengyel nép hagyományos testvéri barátsága él és erősödik. Mindebben meghatározó szerepe van pártjaink szoros együttműködésének, amely a legválságosabb időszakokban is töretlen maradt. örvendetes, hogy országaink gazdasági együtműködé- se napjainkban is tervszerűen fejlődik. Bővül a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció, növekszik az árucsere-forgalom. Megkülönböztetett . jelentősége van kulturális, oktatási, tudományos értékeink cseréjének is. Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben is minden területen állandóan kutassuk az együttműködés új, hatékony formáit. Meggyőződésünk, hogy pártjaink együttműködésének fejlesztése, országaink kapcsolatainak bővítése, népeink barátságának erősítése egyaránt szolgálja a magyar és a lengyel nép javát és a szocialista közösség ügyét. Kedves elvtársak! Tárgyalásainkon teljes nézetazonosság nyilvánult meg a nemzetközi helyzet fő kérdéseinek megítélésében. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy növekednek a békét fenyegető veszélyek. A helyzet romlásának oka, hogy az imperializmus, a NATO szélsőséges körei militarista politikát folytatnak, a katonai fölény megszerzésére törekszenek. Ilyen körülmények között minden nép, minden békeszerető erő számára az a legfontosabb cél és halaszthatatlan feladat, hogy tegyen meg mindent, ami lehetséges a nukleáris háború veszélyének elhárítása érdekében. A magyar nép, más népekhez hasonlóan, szeretne békében élni és dolgozni. Bízunk abban, hogy a nemzetközi feszültség mostani növekedése ellenére a fenyegető veszély elhárítható, és ennek érdekében készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni. A béke és a nemzetközi biztonság alapvető tényezője a II. világháború utáni évtizedekben kialakult katonai erőegyensúly. Ennek megőrzése nemcsak a szocialista országoknak, hanem a világ minden népének életbevágó érdeke. Szövetségeseinkkel együtt azonban arra törekszünk, hogy ez az erőegyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ezért támogatjuk a Szovjetunió ismert jelentős kezdeményezéseit és szocialista közösségünk javaslatait, amelyek figyelembe veszik minden érdekelt fél jogos biztonsági érdekeit, s megfelelő alapot adnak a megegyezésre. Mi azon vagyunk, hogy Európában és a világ más térségeiben is enyhüljön és megszűnjön a feszültség, amelyet ma a fegyverkezés és az államközi kapcsolatok mesterséges szűkítése, a bizalmatlanság szítása egymást erősítve növel. A nemzetközi feszültség élezését célozzák a Lengyel Népköztársaság ellen irányuló reakciós törekvések is. A történelem azonban már nemegyszer bebizonyította, hogy a realitásokat figyelmen kívül hagyó politika nem vezethet sikerre. Hisszük, hogy Európa népei és felelős politikai tényezői nem engedik semmivé válni az enyhülés vívmányait, a békés kapcsolatok építésének eredményeit. Biztató, hogy a madridi találkozón három év kemény munkája után felülkerekedett a józanság, érvényesült az európai biztonsági és együttműködési folyamat 'fenntartására irányuló közös érdekünk, s lehetővé vált a találkozó sikeres befejezése. A Magyar Népköztársaság aktív nemzetközi tevékenységet folytat, tovább erősíti egységét, együttműködését a szocialista országokkal, és kiveszi részét a különböző társadalmi. rendszerű országok konstruktív kapcsolatainak fejlesztéséért folytatott közös erőfeszítésekből. Meggyőződésünk, hogy ezzel hozzájárulhatunk a kelet—nyugati párbeszéd folytatásához, segíthetjük az európai biztonsági és együttműködési folyamat megóvását, s végső soron kontinensünk békéjének védelmét. Lengyel, barátainkkal — miként a Varsói Szerződés más tagállamaival is — együtt vagyunk és együtt leszünk abban a harcban, amelyet a szocialista közösség országai vívnak a nemzetközi biztonságért és az emberiség létét fenyegető veszélyek elhárításáért. Kedves elvtársak! Kedves lengyel barátaink! Mély meggyőződésünk, hogy mostani találkozónk, tárgyalásaink is kölcsönösen gyarapítják tapasztalatainkat, erősítik egységünket, tovább gazdagítják országaink gyümölcsöző együttműködését és hozzájárulnak népeink testvéri barátságának erősítéséhez. Sok sikert, eredményes munkát kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szövetségeseinek, a lengyel dolgozó népnek szocialista hazájuk, a Lengyel Népköz- társaság felvirágoztatásában. Ezután Kádár János pártjaink, országaink gyümölcsöző együttműködésére, a szocializmust építő lengyel nén további sikereire, a magyar és a lengyel nép megbonthatatlan barátságára, Jaruzelski elvtárs és a jelenlévő lengyel elvtársaink, barátaink egészségére emelte poharát. Az európai nukleáris fegyverzet korlátozásával foglalkozó és zsákutcába jutott genfi tárgyalásokról, az előbbrevi telüket szolgáló szovjet javaslatokról szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke a Pravda kérdéseire válaszolva. Az alábbiakban közöljük a lap csütörtöki számában megjelenő kérdéseket és válaszokat.. Kérdés: Mi a helyzet ma, és van-e valamiféle előrehaladás az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon? Válasz: A tárgyalásokon sajnos semmiféle előrelépés sem történt. A megbeszélések változatlanul zsákutcában vannak, s hogy ez miért van így, az ma talán már az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségesei számára is világos, csupán a tömbbel szembeni lojalitás gátolja őket abban, hogy ezt nyíltan el is ismerjék. Washingtonban az utóbbi időben számos nyilatkozat hangzik el arról, hogy az Egyesült Államok is a megállapodás híve, s a tárgyalásokon a korábbinál nagyobb rugalmasságot tanúsít. Gondosan elemeztük ezeket a nyilatkozatokat és azt is, amit az amerikai küldöttség Genfben mond. Kiderül, hogy a szavakon túl nincs amerikai rugalmasság. Az Egyesült Államok politikájának lényege változatlan: az új amerikai rakéták európai telepítésével jelentős katonai fölényt biztosítani a Szovjetunióval szemben. Mindaddig nem lehet előrehaladásra számítani a tárgyalásokon, amíg az Egyesült Államok kitart irreális, egyoldalú álláspontja mellett, hogy a Szovjetuniónak csökkentenie kell , közepes ható- távolságú nukleáris fegyverzetét, míg Washington és atlanti szövetségesei növelhetik ilyen erőiket. Kérdés: Kimerültek-e a megállapodás elérésének lehetőségei? Válasz: Ez elsősorban az Egyesült Államoktól függ, és attól, hogy kész-e áttérni a tárgyszerű megbeszélések útjára. A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi. Rugalmasságot tanúsítottunk és -tanúsítunk is a konkrét megoldások keresésében, ha teljesül egyetlen, de változatlan feltétel: a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek terén Európában kialakult erőegyensúly nem bontható meg. Ezeknek a fegyverzeteknek a szintjét mindkét részről radikálisan lehet és kell is csökkenteni, de oly módon, hogy az erőviszonyok változatlanok maradjanak. Ez azt jelenti először is, hogy Európában nem szabad elhelyezni új amerikai rakétákat, mivel ez a NATO javára jelentősen megváltoztatná az egész katonai-hadászati helyzetet. Másodszor, mindkét oldalon kivétel nélkül figyelembe kell venni valamennyi megfelelő hatótávolságú nukleáris eszközt. Erről az igazságos követelésünkről nem mondunk le. Megismétlem azonban, hogy egy ilyen elvi megközelítés keretein belül rugalmasságot és konstruktív magatartást tanúsítunk. Néhány ilyen jellegű kiegészítő lépésünkről már ma is szólhatok. Először: a Szovjetunió, mint ismeretes, kijelentette: kész megállapodni arról, hogy mindkét fél európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetét, a hordozóeszközöket (a rakétákat és a repülőgépeket), valamint a rajtuk elhelyezett nukleáris töltetek számát tekintve is azonos szintre csökkentsék. Ezzel kapcsolatban egyesek azt kérdezik, miként jár el a Szovjetunió, ha a jelenleg a NATO birtokában levőnél alacsonyabb szintre kell leszállítani rakétaindító állásainak számát ahhoz, hogy biztosítva legyen az egyenlőség a rakétákra szerelhető robbanótöltetek tekintetében egyrészt a Szovjetunió, másrészt Anglia és Franciaország között? Nos, mi erre is készek va* gyünk. Minket nem ijeszt az a lehetőség, hogy egy ilyen megközelítés esetén, s az angol és francia rakéták jelenleg meglevő robbanótölteteinek számát figyelembe véve a Szovjetunió Európában csak mintegy 140, SS—20 rakéták indítására alkalmas berendezéssel rendelkezne, vagyis jóval kevesebbel, mint amennyi az angol és francia közepes hatótávolságú rakéták indítóberendezéseinek száma. Másodszor. Nem olyan rég kijelentettük, hogyha létrejön egy olyan megállapodás, amelyben az Egyesült Államok lemond rakétáinak Európába telepítéséről, akkor a Szovjetunió az európai térségben a csökkentés alá eső valamennyi rakétáját — a keleti területekre való áttelepítés helyett — megsemmisíti. Ezzel kapcsolatban is felteszik a kérdést: nem következik-e be, hogy miközben a Szovjetunió európai részén megsemmisítik a rakétákat, addig keleti részein növelik ugyanezen rakéták számát, amelyeket aztán később keletről át lehet telepíteni nyugatra? Az ilyesfajta félelmeknek semmi alapjuk sincs. Ám, hogy ezzel kapcsolatban mindenfajta kételkedést eloszlassak, egyértelműen kijelenthetem: a szovjet rakétákat nem fogják áttelepíteni keletről nyugatra. Ha létrejön és érvénybe lép az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról* szóló megállapodás, akkor attól a pillanattól kezdve megszűnik az SS —20-as rakéták telepítése a Szovjetunió keleti területén is. Szilárdan kitartunk emellett abban az esetben, ha az ázsiai térségben nem következik be lényeges változás a hadászati helyzetben. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem telepít új közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket olyan körzetekben, ahonnan azok elérhetik a Szovjetunió területének keleti részeit. Harmadszor. Néha azt mondják: az a javaslatunk, hogy a csökkentés után egyik félnek se maradjon háromszáznál több közepes hatótávolságú, nukleáris fegyvereket hordozó eszköze, túlságosan is lecsökkentené a megfelelő hatósugarú amerikai légieszközök számát. Nem áll szándékunkban csorbítani az Egyesült Államok érdekeit. Bár az igazság kedvéért érdemes emlékeztetni rá, hogy közepes hatósugarú szovjet repülőgépek nem állomásoznak más országokban, ahonnan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugalmasabb álláspontra helyezkedni : kölcsönösen elfogadható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségi keretek között állapítsuk meg a Szovjetunió és a NATO közepes hatósugarú hordozórepülőgépei számának azonos felső határát.
