Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

A Kelet-Magyarország 1983. október 25. Tüateltsek Nyugat-Európában a fegyverkezés ellen TÖBB MINT KÉTMILLIÓAN TILTAKOZTAK AZ NSZK-BAN A Német Szövetségi Köz­társaság békemozgalmának koordinációs bizottsága nagy­szerű sikerként értékelte a tömegmozgalom akcióheté­nek megmozdulásait, ame­lyek keretében mintegy két­millió-négyszázezren tilta­koztak az amerikai rakéták tervezett telepítése ellen. Jo Leinen és Andreas Zu­mach, a koordinációs bizott­ság szóvivői, hétfői, bonni sajtóértekezletükön ismétel­ten felszólították a nyugat­német kormányt, hogy ne járuljon hozzá az új atom­fegyverek telepítéséhez. Egyúttal a koordinációs bi­zottság nevében bejelentet­ték, hogy a békemozgalom folytatni kívánja akcióit a telepítéssel szemben. Ennek megfelelően november 6-a és 16-a között az egyházak or­szágos békehetére kerül sor, majd november 21-én, a nyugatnémet parlament ülé­sének napján, újabb tömeg- tüntetést tartanak Bonnban. December 12-én pedig a nyu­gat-európai és az amerikai békeszervezetekkel közösen szerveznek béketüntetést. 400 EZREN VONULTAK FEL BRÜSSZELBEN A belga fővárosban vasár­nap lezajlott béketüntetés a legnagyobb tömegmegmoz­dulás volt az országban a második világháború óta, és az ország lélekszámához vi­szonyítva a legnagyobb atom­fegyver-ellenes tüntetés "Eu­rópában — mutatnak rá hét­főn a belga lapok. Az atom­rakéták telepítése ellen tün­tető tömeget a rendezők 400 000 főre, mások 300 000-et jóval meghaladóra becsülték. BELAFONTE NYILATKOZATA Az Egyesült Államok köz­véleménye még nem ismerte fel kellőképpen a nukleáris világégés veszélyét. Ennek oka az, hogy az amerikaiak sohasem vesztették el család­jukat a pusztító háborúban, városaikat nem rombolták le — jelentette ki a Junge Welt című berlini lapnak adott in­terjújában Harry Belafonte, a világhírű amerikai énekes, aki első ízben vendégszere­peit az NDK-ban. RAKÉTATEMETÉS, FELVONULÁS MADRIDBAN A nyugat-európai háború­ellenes tiltakozó hullám va­sárnap átcsapott Spanyolor­szágba is. Az ország nagyvá­rosaiban megtartott tiltako­zó menetek fő jelszava ez volt: „Eurorakétákat nem, Spanyolország .lépjen ki a NATO-ból”. Barcelonában „Nem akarunk a rakéták fe­nyegetése alatt élni” gondo­lat jegyében, Zaragozában a közeli amerikai támaszpont felszámolásának követelé­sével vonult utcára több tíz­ezer ember. Madridban csaknem két­százezren tettek eleget 14 szervezet felhívásának, és követelték az ország kilépé­sét az Észak-atlanti szövet­ségből, valamint az erről a kérdésről megígért népszava­zás mielőbbi megtartását. A felvonulók több helyen ren­deztek jelképes rakétateme­téseket és Reagan-képmáso- kat égettek el. Annak ellenére, hogy a hatalmon lévő Spanyol Szo­cialista Munkáspárt hivatalo­san is távol tartotta magát a tüntetéstől, a párt ifjúsági szervezete tagjainak ezrei vettek részt a felvonuláson, amely békedalok fesztiváljá­val zárult. Véres vasárnap Bejrútban Genscher a helsinki előkonferen- ciáról SZOLIDARITÁSI ÉRTEKEZLET CIPRUSRÓL Felszabadítási Szervezet szóvivője elhatárolta szerve­zetét a véres tragédiától, egyidejűleg felszólította a négyhatalmi erőket: távozza­nak békességben — és azon­nal Libanonból. Egy eddig ismeretlen szer­vezet — névtelen telefonhí­vás által — közölte, hogy a merényletet a szervezethez tartozó két fiatalember haj­totta végre: mindketten „életüket áldozták”. Ez az ál­lítólagos szervezet: a „Sza­bad Iszlám Forradalmi Moz­galma”. A hét végi pihenőjéről Wa­shingtonba visszatért Reagan elnök részt vett a nemzetbiz­tonsági tanács ülésén, és megtorlást helyezett kilátás­ba a merénylet ismeretlen ki- tervelői, végrehajtói ellen. Az Egyesült Államok, Franciaország — de a négy­hatalmi erőben részt vevő Olaszország és Nagy-Britan- nia is — leszögezte: erőik maradnak Libanonban, „tel­jesítik kötelezettségüket”. A Fehér Ház szóvivője azt húz­ta alá, hogy az amerikai po­litika Libanonnal kapcsolat­ban nem változott. A közel kétszáz, többsé­gükben tizen- és .huszonéves amerikai és francia katona haláláért a két ország veze­tőinek Washingtonban és Pá­rizsban kell számot adniuk. Sam Nunn demokrata párti szenátor, a szenátus egyik el­ismert katonai szakértője a merénylet után kijelentette: az elnöknek elsősorban vilá­gosan ki kell mondania, hogy végül is mit szándéko­zik elérni az amerikai kato­nai jelenléttel Libanonban? Az amerikai kormányzatnak válaszolnia kell: „Pontosan milyen stratégiai érdekei fű­ződnek az Egyesült Államok­nak Libanonhoz, ehhez a belső viszállyal küszködő or­szághoz, amelyik se közeli szomszédja — mint Közép- Amerika —, se jelentős olaj­termelő — mint Szaúd-Ará- bia —, és nem is a regionális stabilitás egyik meghatározó hatalma — mint Izrael?”. Washingtonban a libanoni politika „változatlanságá­ról" beszélnek, de máris akadnak olyanok, akik az amerikai alternatívát így fo­galmazzák meg: vagy kivo­nulni — vagy „bevonulni”. Ezek közé tartozik például Henry Kissinger is ... Hétfőn reggel a libanoni Még mindig folynak a mentési munkálatok a liba­noni fővárosban történt két terrormerénylet helyszínén. Képünkön: az amerikai ten­gerészgyalogosok romokban heverő főhadiszállása a bej­rúti nemzetközi repülőtér közelében. fővárosba érkezett Francois Mitterrand francia köztársa­sági elnök — jelentették be egyidőben a libanoni és a francia fővárosban. Folynak a mentési munká­latok Bejrútban, hogy felku­tassák a vasárnapi merény­let még életben maradt, de a robbanás következtében a romok alatt rekedt amerikai és francia katonákat. Az észak-karolinai Lejeune tá­maszpontról útnak indították Bejrút felé azokat a tenge­részgyalogosokat, akik a va­sárnapi merénylet áldozatai­nak helyébe lépnek. Az UPI amerikai hírügy­nökség térképe a libanoni fő­városnak azt a két pontját mutatja, ahol a terrorrob­bantást elkövették. Háromnapos szolidaritási értekezletet tartottak Lissza­bonban a Ciprusról elfoga­dott ENSZ-határozatok vég­rehajtásának, valamint a Pé­rez de Cuellar ENSZ-fő- titkár által előterjesztett új kezdeményezések előmozdítá­sának a jegyében. Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács elnöke beszélt a részt vevő negyvenegy or­szág és 12 nemzetközi szer­vezet képviselői előtt. Michael Tapakudisz, a ciprusi pártok és tömegszer­vezetek koordinációs bizott­ságának vezetője arra a ve­szélyre mutatott rá, hogy a sziget északi részén szakadár államot hozhatnak létre, s ezzel tovább növelnék a fe­szültséget. A libanoni hazafi­as erők képviselője a ciprusi és a közel-keleti válság ösz- szefüggéseit elemezte. Az Or­szágos Béke tanács __ álláspont­ját Réti Erűin tolmácsolta. MEGÚJÍTÁSI MUNKA A KKP-BAN Nankingban a hét végén megalapították a Tudomá­nyos Szocializmus Kínai Tár­saságát. A társaság pekingi székhellyel fog működni, el­nöke: Fan Zso-ju. A háromnapos alapító ülé­sen Vang Csen, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB főiskolájának elnöke bírálta a tudományos szocia­lizmussal ellentétes elmélete­ket és álláspontokat. Vang Csen határozott harcot sür­getett a hibás elméletek és álláspontok ellen, s felszólí­totta a kutatókat: a tudomá­nyos szocializmus elméletét kapcsolják össze a kínai szo­cialista építés gyakorlatával, s végezzenek népszerűsítő munkát is. Megtartotta első ülését a pártmegújítás napi irányítá­sával megbízott testület is, melynek elnöke: Hu Jao- pang, a KKP KB főtitkára. Szibériából Nyugat-Európába Átlépte a Kárpátokat a gázvezeték Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, a szabaddemokrata párt elnö­ke, az FDP elnökségének hét­fői, bonni ülésén jelentős eseménynek nevezte az 1984 elején Stockholmban össze­ülő, európai bizalomerősítő és leszerelési értekezletet, s an­nak október 25-én, kedden, Helsinkiben megkezdődő elő- konferenciáját. Az értekezlet és az előkon- ferencia elfogadása azt bizo­nyítja — mondta Genscher —, hogy a madridi értekez­leten részt vett 35 állam a kelet—nyugati viszony jelen­legi, nehéz szakaszában is ér­dekelt a párbeszéd folytatá­sában és felerősítésében. Olyan teljesítmény nem egészen 14 hónap alatt 4451 kilométeres gázvezetéket megépíteni, amelyre eddig nem volt példa. A világ leg­hosszabb, Szibériából Nyu­A gázvezeték egyik szakasza a Kárpátokban gat-Európába vezető gázvo­nalát határidőre fektették le. Ez az építők nagyszerű tu­Folytatódó beruházások A 70-es évek túlzott mér­tékű lengyelországi beruhá­zásainak folytatása megha­ladta volna a jelentős kül­földi adósságokkal terhelt népgazdaság lehetőségeit, ezért 1980-ban mintegy 1600 beruházás építését félbe kellett hagyni. A fő figyel­met a termeléscsökkenés megállítására, a fogyasztói piac újjáteremtésére, a kül­kereskedelem rendbehozá­sára és a legfontosabb szo­ciális kérdések rendezésére kellett összpontosítani. Jelenleg, a társadalmi­gazdasági válság felszámo­lása felé vezető út megkez­dése után lehetőség nyílt a félbehagyott beruházások ügyére való visszatérésre. Számuk egyébként időköz­ben 964-re csökkent, mivel a kisebb létesítmények épí­tését a vállalatoknak sike­rült újra folytatniuk, sőt je­lentős részüket be is fejez­niük. A fennmaradó 964-ből a döntésre hivatott kor­mánybizottság 444-et nyil­vánított folytatásra érde­mesnek, 520-at viszont vég­legesen törölt. Ez utóbbiak elsősorban olyan létesítmé­nyek, amelyek a népgazda­ság legsürgetőbb szükségle­tei szempontjából másod- rendűek, s megvalósításuk általában még csak kezdeti fázisban volt. A 444 folytatandó beru­házás összköltsége mintegy 150 milliárd zlotyt tesz ki; A magyar—lengyel gazda­sági kapcsolatok jó példája a meddőket feldolgozó Hal- dex Vállalat. ebből 47 milliárd zloty a kohó- és gépipari beruházá­sok, 28 milliárd zloty a vegyipari és könnyűipari, 19 milliárd zloty pedig a mező- és élelmiszer-gazda­sági beruházások befejezé­séhez szükséges. Az 520 végleg abbahagyott beruhá­zás közül is a legtöbb a ko­hó és gépipari, valamint ve­gyi- és könnyűipari létesít­mény lett volna. Némelyi­kük felelősét kötelezték a már elkészült létesítmény- részek hasznosítási lehető­ségeinek kidolgozására va­lamilyen társadalmilag hasznos célra, vagy pedig pályázat formájában más felhasználónak történő át­adására. A 70-es évekből áthúzó­dott tervektől függetlenül a lengyel népgazdaság külön­böző ágazataiban természe­tesen most is folyik — bár jelentősen visszafogott mér­tékben — beruházási tevé­kenység: az idei év első fe­lében majdnem 3000 új lé­tesítmény megvalósítása kezdődött meg. Igaz, leg­gyakrabban kisebb felújítá­si vagy üzemkorszerűsítési feladatokról van szó, ame­lyeket az üzemek saját esz­közeik és bankhitelek segít­ségével végeznek. dását, mesteri szakismeretét igazolja. Az Ázsiából Európába vi­vő vonalon az építők legyőz­ték az örök fagyot, szibériai erdőket és mocsarakat, te­kintélyes folyókat szeltek át, igen sok vasúton és közúton keresztül jutva. Az Ural és a Kárpátok hegyei sem je­lenthettek számukra aka­dályt. A vezeték lefektetésé­hez 130 millió köbméter föl­det kellett kitermelni. A víz alatti vezetékszakaszok ösz- szes hossza eléri a 200 kilo­métert. Érdekes, hogy a gázcső­vezeték több mint felét há­rom téli hónap leforgása alatt hegesztették össze és helyezték a kiásott nyomvo­nalba, amikor egész hosszá­ban alkalmas volt már a technikai megmunkálásra. Befejezéséhez közelednek a gáz áramoltatását előkészí­tő, biztosító munkálatok. Eredményesen zárult le több mint négyezer kilométer gázcsővezeték kipróbálása. A vezeték két szakaszát már be is kapcsolták a Szovjet­unió egységes gázellátási rendszerébe. Az export-gázcsővezeték összeállításában az egész Szovjetunió részt vett. Mint­egy 40 ezer építőqnunkás. Azok után a nehézségek után, amelyeket az Egyesült Államok kormányzata tá­masztott, s amelyek révén igyekezett a gázvezeték épí­téséhez szükséges felszerelé­sek üzembe állítását megtor­pedózni, a Szovjetunióban olyan mozgalom bontakozott ki, hogy az export-gázcsőve­zeték üzemeléséhez szüksé­ges berendezéseket és egyéb technikai felszereléseket a terv túlteljesítésével készít­sék el. A szovjet ipar becsü­lettel került ki a nehéz hely­zetből. Az export-gázcsővezeték már a negyedik transzkonti­nentális úgynevezett energia­útvonal, amely a jelenlegi ötéves terv kezdetétől épült a Szovjetunióban. A világ legnagyobb gázkitermelő he­lyétől — az urengojitól — a Szovjetunió európai részéig még további két gázvezeték épül 1985 végéig. A gázcsővezeték darabjainak hegesztése közben

Next

/
Thumbnails
Contents