Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

198 'óber 22.

Szikszai Fáni... Popovics Piroska ... Balogh Zsuzsa ... Vánger Ilona ... Strankula Katalin

Szeretni jó!

Arany János így kezdi az idült: „Este van, este van, ki ki nyugalomba.” A Családi kör című vers kezdő szavai a békét, az elégedettséget sugallják.

Este van akkor is, amikor leültünk beszélgetni. A családi körről — tíz-húsz-ötven kilométernyire a családtól. A lányok vidámak, sugárzik róluk a derű, s átragyog az arcukon valami megmagyarázhatatlan elégedettség, biztonság, amikor hazagondolnak.

— De jó, amikor a busznál a húgom vár, és nem egyedül megyek haza — szól Balogh Zsuzsa Tiszaszalkáról. — A két nagyobb testvérem már nem otthon lakik.

— Tavaly anyu nagy beteg volt. Nem beszéltük meg, de karácsonykor mindenki otthon volt. Szinte állni se fértünk abban a kis házban — emlékszik Szikszai Fáni, arra amikor Nagyarban összegyűlt a 12 gyerek, a számtalan unoka.

— Én vagyok a legkisebb, persze, hogy r^gi mondják, elkényeztetnek — magyarázza Vánger Ilona, aki Teremben a hetedik gyermekként született.

— Most már csak hárman vagyunk otthon a hat testvérből — mondja Popovics Piroska.

— Hét végén gyűlik össze a család. Véget ér a hét az üzemben, otthon alma van, répa van, az adja a másik műszakot — festi a laskodi képet Strankula Katalin az ötgyerekes család életéről.

A lányok most távol vannak a családtól. Nyíregyházán, a kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző kollégiuma az ideiglenes otthon, amíg tanulnak. Az ötnapos munkahét előnye: minden héten hazajárhatnak. Ez 16—17 évesen azért is jó, mert a felnőttkor küszöbén ott a családi ház, a biztos menedék a kisebb-nagyobb gondokra és örömökre. S mindig van, akihez fordulni lehet, megbeszélni a történteket

— Anyunak mindent elmondok — jelenti ki Szikszai Fáni. — A jót is, a rosz- szat is, a fiúügyeket. Van, amikor nem érti meg, de- legalább tudja, mit csinálok, nem nyugtalankodik miattam.

— Ha anyuval nem akarok megbeszélni valamit, akkor a sógornőmhöz fordulok. Ott laknak nálunk, úgy vagyok vele, mint a testvéremmel — folytatja Vánger Ilona.

— Nyáron kiégettem egy szép ruhámat, csak az öcsém tud róla — pironkodik Popovics Piroska.

Kisebb-nagyobb titkok ezek, amelyek talán csak abban a pülanatban tűnnek életbevágóan fontosnak. Bár ezek a lányok — épp a nagy családból adódóan — hamar önállóságra szoktak. Állítják, hogy ellátják magukat, mosnak, vasalnak, ha arról van szó.

— Inkább a takarításon szoktunk összeveszni a nővéremmel — említi Popovics Piroska.

Fiastyúk. Annak a csillagképnek a népies neve, ahol az egy fénylő nagy csillagot sok kis apró veszi körül. A lányok az apróságok, akik az anya, a család oltalmából kikandikálnak. S meglehet, hogy a család melegétől távoli város ridegnek tűnt kollégiumával.

— Persze, hogy sírtunk — fogalmaz őszintén a legkisebb, Vánger Ilona. — Pedig én olyan »evetősi fajta vagyok. De amikor idejöttem, akkor ment , ki a bátyám Irakba dolgozni, én eljöttem otthonról, anyukám nagyon féltett.

Még szerencse, hogy a kollégiumi nevelőkhöz lehetett fordulni. Anyapótló sokszor egy tanárnő, akivel megoszthatják a gondokat.

— Itt elbeszélgetnek velünk — mondja rögtön Balogh Zsuzsa.

— Azt is el lehet mondani, mi történt az iskolában — folytatja Popovics Piroska.

S nyilván mesélni lehet a szobában arról is, mi volt otthon a hét végén. Nem marad el a diszkó, a szórakozás sem. (Olyan lány is akad, aki szívesebben maradna a városban, mert itt talált partnert a szórakozásra.)

— Nem is gyűlik össze az egész család csak általában névnapra, vagy nagy ünnepre — állítják.

— És hiába vagyunk együtt, mégis olyan kevésnek tűnik, mintha hiányozna valaki — gondolkodik el Popovics Piroska.

Az ellentétet Vánger Ilona említi:

— Van egy barátnőm, ő egyedüli gyerek. Amikor kicsi volt, mindig nálunk evett, ha elmentem hozzájuk, nem engedtek el, csakhogy ne maradjon egyedül ebédre.

— Szerintem is jobb a több testvér — vélekedik Balogh Zsuzsa. — Mert az egyedüli

nem látja be, hogy mindent meg kell osztani.

— önző lesz, aki magára marad — mondja ki a szentenciát Szikszai Fáni.

— Még a harag sem tart soká testvérek között — állítja Strankula Katalin.

Nem mondták ki — bár nem is kérdezte senki — hogy a nagy család mennyire összetart. De éppen magatartásuk, gondolkodásmódjuk példázza a tételt: szeretni jó. Több, ami összetart testvért, szülőt.

Lányi Bolond

Próbál az együttes: Halász János, Vavrek László, Boros Ferenc és Simon László. (Cs. Cs. felvétele)

Erőtlenül pislákolnak az esti fények, kihalt a nyírbog- dányi főutca. A kultúrházat keressük, de nincs aki útbaigazítana. Aztán valahol felvisít egy gitár, dob dübörög, helyben vagyunk: próbál a falu zenekara, a Femina. Négyen állnak a színpadon, s ömlik, harsog a zene, ritmust ver az ember talpa.

A megye egyik legrégebbi beategyüttesét hallgatjuk, akiket tizenöt éves fennállásuk óta sokszor fenyegette a felbomlás veszélye, ám mindig talpon maradtak. Régi tagok mentek, újak jöttek, aztán ők is odébbálltak, de mindig voltak, akik a helyükbe léptek. Mert a zenének szólni kell... !

ők maguk sem tudják, hogy e másfél évtized alatt hány koncertet adtak, hány szabolcsi községben fordultak meg, azt sem igen tartják

számon, hány fiatal ropta muzsikájukra a táncot, de azt igen: a szórakozni vágyók igényeit hogyan kell kielégíteni. Igényes zenével.

S ők mindig igyekeztek ennek megfelelni. Nem örvendett a Femina soha országos hírnévnek, de ez túlságosan nem is bántja őket. Arra viszont büszkék lehetnek, hogy a rengeteg gyakorlás csak meghozta a sikert, még a szőkébb hazában, Szabolcsban is. Erről beszélnek a különféle megyei versenyeken szerzett oklevelek: legutóbb például most a nyáron a kis- várdai seregszemlén végeztek az első helyen. A zsűriben ott ült a neves zenei szerkesztő-rendező Csiba Lajos is, elismerő szavainak talán még az oklevélnél is jobban örült a csapat.

A próbának vége, a két alapító tag, a zenekarvezetőHatszemközt Vargáékkal

Szerencsés embereknek tartják őket. Ahogy mondani szokták, egymásnak születtek, s találkozniuk kellett. Mert az életük csak így teljesedhet ki, csak ezzel lett egész, az anyakönyvvezető előtt elrebegett igen pedig csak szentesítette az amúgy is már régebben elkönyvelt tényt. Környezetükben irigyelt emberek. Szerelmük beszédtéma az ismerőseik körében, szintúgy az egymáshoz való hűségük, ragaszkodásuk.

De vajon ők, a huszonöt esztendős Varga József és a huszonnégy éves Vargáné Tóth Izabella hogyan Tátják életüket egy évvel a házasságkötésük után? Mindketten azonos szakon végeztek az egyetemen egy év különbséggel. Izabella magas, vékony, szőke hajú és kék szemű fiatalasszony, férjével, Józseffel együtt szívesen vállalkoztak a beszélgetésre egy kikötéssel: ne készüljön róluk fénykép. Kérésüket teljesítettük.

Újságíró: Miért zárkóztok el a fotózás elől?

József: Nem vagyunk mi különleges emberek, élünk, mint mások.

Izabella: Sokan úgy érzik, kirakatban vagyunk. Még egy pluszpont igazán nem hiányzik.

Ű.: Hogyan ismerkedtetek meg?

I. : Másodéves voltam, Jozsó harmadéves, amikor az akkori gólyák bálján csak egymással táncoltunk. Pontosabban a férjem nem volt hajlandó mást felkérni. Persze most sem, akkor sem bántam.

J. : Nekem már az előző tanévben megakadt: a szemem Izán. Az évfolyamtársaimtól tudtam meg a nevét, a következő évben a gólyabál jó alkalom volt a megismerkedésre. Én fülig szerelmes lettem az első pillanattól kezdve. Miért is tagadnám?

Ű.: A tanulásra, a vizsgákra milyen befolyással volt kettőtök kapcsolata?

J.: Iza könnyen tanult, mégi§ hajnalokig bújta a könyveket. Engem nem mondom, eleinte megzavart a szerelem, de utána egyértelműen éreztem, van kiért tanulnom.

I. : A szerelmet és a tanulást ketté választottam.

U.i Mikor éreztetek azt a pillanatot, amikor először gondoltatok a házasságkötésre?

J. : Volt közöttünk egy hallgatólagos megállapodás. Először mindketten kézbevesszük a diplomát, s csak azután beszélünk házasságról. Azt hiszem ezt közösen szegtük meg, mert amikor Iza az államvizsgákra készült,

akkor határoztuk el, hogy még azon a nyáron összeházasodunk.

Ü.: Azután egy munkahelyre kerültetek. Előny ez, vagy hátrány?

I. : Nekem mindenképpen előny volt, hiszen könnyebb volt a beilleszkedésem, Jozsó már egy éve a vállalatnál dolgozott.

J. : Engem sem zavar, s igyekszem nem meghallani a hátunk mögött suttogok hangját.

Ú.: Szerencsés embereknek tartanak benneteket. A házasságkötést követően lakást vettetek, nemrég megkaptátok az új Ladát és hamarosan megszületik a kis trónkövetelő. Ti hogyan látjátok ezt?,

L: Szüléink nagyon sokat áldoztak ránk. A taníttatásunkon kívül is nagy anyagi áldozatot hoztak. Ha ezt vesszük, tényleg szerencsések vagyunk.

J.: Sokkal tartozunk a szüléinknek, s ezt nemcsak az anyagiakra értem. Lesz mit visz- szaadni szeretetben a szülőknek és a gyerekeinknek is.

Ű.: Apropó, családtervezés. Mi a fő szempont nálatok?

I. : Mondhatják, mi már könnyen beszélünk kétszobás lakással a hátunk mögött. Mindenesetre nem az anyagiakat vettük előtérbe. Életerős fiatalemberek vagyunk, Jozsó mindig azt szokta mondani, minden körülmények között meg kell tudnunk élni. Legalább két gyereket szeretnénk, de lehet, hogy három lesz belőle.

J. : Mi ketten vagyunk testvérek, fiúk. Nagyon szerettünk volna egy hugicát, remélem most egy kislánnyal kárpótolhatom magam.

Ü.: Mikor szoktatok a családi dolgokról beszélgetni?

I. : Természetesen a munkahelyen sohasem. Reggel, este, munkába menet, jövet, jut erre idő. őszintén, nyíltan beszéljük meg gondjainkat, de örömeinket is.

J. : Nálunk nincsen tabu.

Ú.: Anyagi gondok?

J.: Nincsenek. Szerintem ez csak beosztás kérdése.

I.: Szívesebben vásárolok én, mert Jozsó bőkezűbb.

Ű.: Kiegyensúlyozottnak, holdognak érzi- tek magatokat?

I.: Igen.

J.: Teljes mértékben.

Sipos Béla

énekes Boros Ferenc és a szólógitáros Simon László az indulásra emlékezik:

— Két kis olcsó gitárunk már volt, de dob ... ? Pengettük a húrt, az egyik srác meg a szék karfáján verte a ritmust. Aztán csak addig „udvaroltunk” a kisbírónak, míg meg nem könyörült rajtunk: ránk testálta a falu dobját. Ám még mindig nem volt erősítőnk. Barkácsoltunk mi magunk egyet...

— Milyen slágerek futottak akkor?

— A magyarok közül az Omega volt a csúcs, a külföldiek közül pedig természetesen a legendás Beatles. De nagy sikere volt az olyan zenekaroknak is, mint a Shadows, a Spotnich, vagy a Ventures. Megtanultunk vagy százötven-kétszáz nótát, volt azok között mindenféle irányzatot képviselő szám, s jártuk a környező falvakat Teltek-múltak az évek, s most szilveszterkor azon kaptuk magunkat, hogy az év következő fordulója már a tizenötödik lesz a banda életében. Ilyen korban már az az ember is személyigazolványt kap, úgy gondoltuk hát, meg kell ünnepelni e jeles dátumot

Az ünnepi koncertre most az ősszel, szeptember végén került sor, természetesen az első próbálkozások színhelyén, a bogdányi kultúrház- ban. Ilyen koncertet sem rendeztek még az öreg falak között, együtt járta a táncot a tizenöt éves csitri s a negyvenéves felnőtt! Újra sláger lett a Sárga tengeralattjáró, a Petróleumlámpa, az Ismertem egy lányt..., s újra gitárt fogott a kezébe az, aki rég abbahagyta már a zenét, s volt olyan szakasza az estének, amikor tizenketten idézték egyszerre a színpadon Lennon emlékét...

— Életünk egyik legszebb estéje volt az a koncert — folytatja a két „veterán” zenész. — Még azon sem keseredtünk el túlságosan, hogy maholnap átlépjük a harmadik ikszet. Mind a négyünknek szakmája, diplomája van, különben is, eddig sem a pénzért zenéltünk. S ha át is adjuk a helyünket az együttesben a fiatalabbaknak, az korántsem jelenti azt, hogy végleg megválunk a zenétől. Mert ha egyszer valaki megszerette a muzsikát...

B. G.

Szerelmespár

Mártsa István alkotása

KM HÉTVÉGI melléklet