Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. október 16. Pakisztánban tovább folytatódtak a kormányellenes akciók. Képünkön: rendőrök bevetésével oszlatták szét négyezer ügyvéd megmozdulását Ka- rachiban. (Kelet-Magyarország telefotó) Események címszavakban HÉTFŐ: Lázár György és Lubomir Strougal tárgyalásai Prágában — Riadókészültségbe helyezték a dél-koreai hadsereget, miután burmal látogatásakor pokolgépes merényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan elnök ellen — Vu Hszfle-csien kínai külügy­miniszter Washingtonba érkezett KEDD: Chilében megkezdődött a Pinochet-rendszer elleni újabb, háromnapos tiltakozási akció — Miután a knesszetben beiktat­ták a Samir-kormányt, Izraelben példátlan szigorú gazdasági intézkedéseket hoztak — Kirchschläger, osztrák köztársasági elnök az NDK-ba utazott hivatalos látogatásra. SZERDA: Bonnban nyilvánosságra hozták Kohl kancellár Jurij Andropovhoz intézett levelének szövegét — Moszkvában befe­jeződtek a szovjet—nyugatnémet parlamenti tárgyalások — A Kínai KP Központi Bizottságának ülésén határozatot hoz­tak a párt konszolidálásáról CSÜTÖRTÖK: Kohl kancellár Bonnban fogadta Marjai József mi­niszterelnök-helyettest — Mitterrand francia köztársasági el­nök Brüsszelben tett hivatalos látogatása során a rakétakér­désről is tárgyalt — Irán megtorlást helyezett kilátásba, ha Franciaország harci repülőgépeket és Exocet-rakétákat szál­lít Iraknak. PÉNTEK: A NATO- és az európai országokhoz Intézett felhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága — Blackpoolban véget ért a brit konzervatívok kongresszusa — Reagan a lemondott Watt belügyminiszter helyére Clark, ed­digi nemzetbiztonsági főtanácsadót nevezte ki. SZOMBAT: Gromiko—Genscher-találkozó Becsben — A nyugatné- net békeerők nagyszabású megmozdulásokon tüntettek a ra­kétatelepítés ellen — A LEMP Központi Bizottsága kétnapos ülésen a párt ideológiai feladatait vitatta meg — Rómában tárgyal Gonzáles spanyol kormányfő, nemcsak Craxival, ha­nem az ugyancsak ott-tartózkodó Palme svéd miniszterelnök­kel is A hét három kérdése O Hogyan befolyásolja az európai helyzetet a Varsói Szerződés külügymi­niszteri bizottságának felhí­vása? Túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli horderejű az a fi­gyelmeztetés, amelyet a Var sói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a Szófiában megrendezett ülé­séről intézett a NATO-orszá- gokhoz — halasszák el a de­cemberre tervezett rakétate­lepítést — a genfi tárgyalá­sok sikeres befejezésére még van lehetőség — üzenték a szocialista országok a túlsó tábornak. A szovjet—amerikai tár­gyalásokat akkor is folytatni kell, ha az év végéig nem jönne létre megegyezés. A genfi eredmény érdekében a Szovjetunió továbbra is fenn­tartja a közepes hatótávol­ságú rakétákra vonatkozó moratóriumjavaslatot, és a meglévő nukleáris eszközök csökkentését célzó ajánlatát. A külügyminiszterek Szó­fiában különösen nagy fi­gyelmet szenteltek annak, hogy mindenképp meg kell akadályozni az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat­európai telepítését. A fegy­verkezési hajszában olyan új menet kezdődik ezzel, amely az európai helyzet jelentős romlásához és a háborús vi­szály fokozódásához vezetne. A külügyminiszteri bizott­ság arra is utalt ugyanak­kor, hogy Nyugat-Európában mind erőteljesebb a népek és a békeszerető erők fellépése a háborús fenyegetés és a fegyverkezési hajsza fokozó­dása ellen. (A szófiai tanács­kozással egy időben az NSZK- ban a békemozgalom látvá­nyos és széles körű tiltakozó akciókat szervezett amerikai laktanyák, támaszpontok, ki­kötők és a tervezett rakéta­bázisok körül.) A nakétakérdésben nyuga­ton az NSZK az első számú érdekelt. A Kohl-kormány megállapodási készségéről, a párbeszéd folytatásának szán­dékáról beszél, de a NATO szövetségi hűsége alapján a rakétatelepítés szükségessé­gét is hirdeti. A kérdések tisztázását szol­gálhatta a Gromiko—Gen­scher-találkozó, amelyet ere­detileg még New Yorkba ter­veztek, de amelyre az ameri­kai hatóságok barátságtalan és a diplomáciai életben szo­katlan lépése miatt az ENSZ székhelyén nem kerülhetett sor. Egy másik „ENSZ-vá- ros”, Bécs — és ki tudja, év­tizedek múlva nem lesz-e a világszervezet székhelye?! — megfelelő színhelynek kínál­kozott ... O Tovább palesztin válsága? mélyült-e a mozgalom nak a palesztin mozgalomnak a válságát is. Libanonban ma is mintegy 400 000 palesztin menekült él. Olyan táborokban, mint Szabra és Setila, amelyek ta­valy szeptemberben az izrae­li jóváhagyással végrehajtott keresztény-milicista vérfür­dő nyomán szomorú hírnévre tettek szert. Észak-Libanon- ban, Tripoli környékén és a kis ország keleti részén, Szí­ria közelében, a Bekaa-völgy- ben változatlanul állomásoz­nak palesztin katonai erők. Arafat, a PFSZ vezetője ellen mind több vád hangzik el, a vele szemben kialakuló tábor a jelek szerint mind erősebb. (Szinte függetlenül attól, hogy Arafat ellenlába­sai szír támogatásra számít­hatnak.) Szemére vetik a PFSZ vezetőjének nemcsak munkastílusát, hanem azokat a politikai célokat, amelyek végeredményben a hírhedt Reagan-terv elfogadását je­lentenék ellenzői szerint. Ara­fat ugyan most is azt mond­ja, csak a fezi arab csúcsta­lálkozón elfogadott határozat szerint cselekszik, de amikor a Jordániával való újabb tár­gyalások lehetőségéről beszél, csak még jobban magára ha­ragítja ellenzékét. Mert Jor­dánia hovatartozásáról beszé­desen árulkodott egy ameri­kai sajtóértesülés, amely sze­rint az USA majdnem ne- gyedmilliárd dollár költség­gel jordán csapatokat akar felszerelni az iraki—iráni há­ború elmérgesedése esetére, a Perzsa- (vagy Arab-) öböl védelmére. Ezek szerint Wa­shington a jordán beduino­kat szeretné bevetni a maga érdekeinek védelmében. S ezzel a Jordániával akar­na tárgyalni Arafat? Libanonban változatlanul feszült a helyzet. Képünkön: a szemben álló erők kényes egyensúlyát egy újonnan szerve­zett siita fegyveres csoport is veszélyezteti. A héten megdöbbentő hí­rek érkeztek Tripoliból, ebből az észak-libanoni kikötővá­rosból, ahol a helyi hatalom a mohamedánok kezében van, s ahol a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet katonái is szép számmal megmarad­hattak: a Libanoni Kommu­nista Párt helyi székháza a mohamedánok és a paleszti­nok támadásának célpontja lett. Számos kommunista éle­tét vesztette a támadás so­rán. Ez az eset egyszerre mu­tatja a libanoni tragédia ku­sza, zavaros voltát, és magá­O Hogyan tovább Japán­ban a Tanaka-botrány után? Tulajdonképp nem volt meglepetés, hogy a tokiói bíróság elmarasztalta Tanaka volt japán miniszterelnököt, hiszen az ország történetének legnagyobb megvesztegetési perében már rég bizonyítást nyert: a kormányfő 500 mil­lió jent (hozzávetőleg kétmil­lió dollárt) vett fel a Lock­heed amerikai repülőgépgyár vezetőitől azért, mert hozzá­segítette őket japán katonai és polgári repülőgép-megren­delések elnyeréséhez. A négy évre szóló börtön - büntetés és az éppen 500 mil­lió jent kitevő pénzbüntetés már bizonyos fokig meglepe­tést keltett — számítani le­hetett ugyanis a bíróság eny­hébb ítéletére. S elgondolkoztató egyálta­lán, hogy az amerikai—japán politikai és katonai kapcsola­tok mind szorosabbra fonó- dása idején nem tudták „el­kenni” az ügyet, elodázni az ítéletet... Mert különben napjaink sok nyugtalanító nemzetközi jelensége között az is külön figyelmet érde­mel, ahogyan a két, 40 éve még ellenséges hatalom egy­re újabb szövetségesi kötelé­kekkel kötődik egymáshoz. A tavasz végén Williamsburg- ban, a nyugati világ vezetői­nek csúcstalálkozóján megál­lapodtak abban, hogy Japán is beletartozik a szovjetelle­nes, haladásellenes „globális védekezés” stratégiájába. (Legutóbb Jurij Andropov figyelmeztetett arra, hogy Japánnak a NATO-hoz való csatlakozását készítik elő.) A napokban nagyszabású ame­rikai-japán hadgyakorlat zajlott le Hokkaido sziget kö­zelében — szemben a szovjet partokkal. Tanaka korrupciós botrá­nya aligha rázkódtatja meg a Nakaszone-kormányt és az uralkodó liberális demokrata pártot, amely a parlament­ben kényelmes többséggel rendelkezik. Tanaka egyéb­ként még arra sem hajlandó, hogy lemondjon képviselői mandátumáról... Akár „ideológiát is gyárt hatnak” a megvesztegetett volt kormányfő védelmezői Végeredményben nem ugyan­annak a Lockheed-cégnek egyengette az útját, amely­nek a harci repülőgépei az amerikai—japán hadgyakor­laton a szigetország ege fö­lött köröznek? Tanakáról akár az is elmondható, hogy jó ügyet szolgált. A haza üd­vére, no meg a maga javára. Pálfy József D félelem országa Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rendszer vezetője a közelmúltban bejelentette: november 2-án népszavazást tartanak az új alkotmányról. Ország-világ előtt azt akar­ta bizonyítani ezzel, hogy lám-lám a sokat bírált Dél­afrikai Köztársaságbein is változnak az idők, ott is tör­ténik valami az emberi jogok védelmében. Valóban így volna ez? Hi­szen ha a Dél-afrikai Köztár­saság nevét halljuk-olvassuk, óhatatlanul a fajüldözés fel­legvárára asszociálunk. És hogy nem tévedünk, bizonyít­ja ez az alkotmánytervezet is. Mintha a lakosság 70 száza­lékát kitevő feketék, hozzáve­tőleg 21 millió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentum­ban. A hatalom a népszavazás után is a 4,7 milliós fehér kisebbség kezében marad, s kizárólag őket illeti meg a jog, hogy voksoljanak. A ter­vezet korlátozott törvényho­zási részvételt irányoz elő az ország 2,7 millió színes bőrű (kevert fajú) és 800 ezer ázsiai származású lakójának, ám inkább a látszat kedvé­ért. A többség, a feketék sorsa semmit nem változik. To­vábbra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szorít­va tengetik mindennapjaikat. A „Csak fehéreknek” táblák változatlanul kirekesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehérekének, bérük sokszor még a napi élelemre sem elég. Mozgásszabadságukat korlá­tozzák: aki engedély nélkül hagyja el lakóhelyét, azt le­tartóztathatják. Tavaly mint­egy 200 ezer ember került így a fajüldözők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény, hogy az új alkotmány elkészült, arra enged következtetni, hogy Pretória valamelyes változta­tásra kényszerült. Állandó­sult, kitapinthatóvá vált a fehér telepesek félelme, hogy egyszer a fekete többség fel­keli ellenük, s elveszíthetik anyagi és hatalmi kiváltsá­gaikat. Ezért próbálkozik a fajüldöző kormány reformok­kal, ezért az új alkotmány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, mindenekelőtt az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, igaz, csak annyi en­gedményt várnak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stratégiai érdekei­ket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismer­ten leggazdagabb országa. Itt található a tőkés világ arany- készletének 60, ismert plati­na-, króm- és mangántartalé­kainak 80—90 százaléka. Nagy mennyiségben rejt a föld mé­lye vasércet, nikkelt, titánt, s a fajüldöző rezsim által meg­szállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsülhetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatné­met, francia monopóliumok aknázzák ki, nagy haszonnal. A dél-afrikai rendőrök könny­gázzal oszlatnak szét egy tün­tetést Sowetóban. A profitot csak növeli a rendkívül olcsó és tömegesen rendelkezésre álló fekete munkaerő. Az ország földraj­zi fekvése is értékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbi­át. Pretória fontos tengeri út­vonalak csomópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tő­kés országokba irányuló kő­olaj- és egyéb nyersanyag­szállítmányok jó részé a Jó­reménység fokát megkerülve jut el a megrendelőkhöz. Ha a Dél-afrikai Köztársa­ságban és Namíbiában egy­szer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozam- bikban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly ká­rokat okozna a vezető tőkés országoknak. Ennek tudatá­ban a Reagan-kormányzat egyre elnézőbb a fajüldöző re­zsimmel szemben, sőt egyene­sen bátorítja Pretóriát az apartheid rendszer megszilár­dítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapatok sorozatos támadásait is északi szom­szédai ellen. Az új alkotmány sem vál­toztat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak a háborgó nemzetközi közvéle­mény megtévesztését szolgál­ja. Dél-Afrika — fekete la­kosai számára — a jelek sze­rint még sokáig a félelem or­szága maiad. Kocsi Margit Szombaton befejezte mun­káját a nemzetközi asztro­nautikai kongresszus. A zá­róülésen Jurij Szergejevics Rjazantcev professzor, a Nemzetközi Űrhajózási Szö­vetség programbizottságának szovjet társelnöke elmondta: az 56 szekcióülésen több mint 300 előadás hangzott el, számos javaslat született, s ezek felkeltették a világ leg­különbözőbb részeiből érke­zett szakemberek érdeklődé­sét. Roger Chevalier, a Nemzet­közi Űrhajózási Szövetség el­nöke köszönetét mondott a kongresszus magyar szerve­zőinek, hogy lehetővé tették a nemzetközi űrkutatási együtt­működés továbbfejlesztésével foglalkozó tanácskozás sike­res megrendezését. Elmondot­ta, hogy a Nemzetközi Űrha­józási Szövetség 1984. évi kongresszusát a svájci Lau- sanne-ban rendezik meg. Almár Iván, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség alelnö- ke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában el­mondotta: több mint 35 or­szágból voltak jelen a kong­resszuson, és számos előadás — például a szovjet és az .amerikai űrhajósok beszámo­lója — nagy érdeklődést vál­tott ki. A szekcióülések közül a távközlési műholdakkal foglalkozó tanácskozás azért is jelentős volt, mert ez az egyetlen olyan terület, ahol az űrkutatás eredményei szol­gáltatásként már az egész világon a felhasználók ren­delkezésére állnak. A szek­cióülésen elsősorban a tele­víziós adás közvetlen vételé­re alkalmas olcsó, és kis mé­retű vevőberendezések kifej­lesztésének lehetőségeit vitat­ták meg. A műholdak hasz­nosításának egy másik módja a veszélybe került hajók, re­pülőgépek mentése. Jelenleg már működik ilyen nemzet­közi rendszer, amely az el­múlt évben mintegy 40 em­ber életét mentette meg. A kongresszuson a ma­gyar szakemberek 30-nál több előadást tartottak, és számos tudományos beszámoló készí­tésében vettek részt társszer­zőként. A legnagyobb érdek­lődés a távérzékelésről és a világűr jogról elhangzott ma­gyar előadásokat kísérte. A tudományos tanácskozás je­lentős eredménye az előadá­sok mellett az is, hogy tár­gyalásokra is sor került újabb tudományos kooperá­ciók előkészítéséről. Ehhez azért is kedvezőek voltak a feltételek, mert a kongresz- szuson a kutatók mellett részt vettek a különböző or­szágok űrkutatással foglalko­zó szervezeteinek vezetői is.

Next

/
Thumbnails
Contents