Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. október 16. Pakisztánban tovább folytatódtak a kormányellenes akciók. Képünkön: rendőrök bevetésével oszlatták szét négyezer ügyvéd megmozdulását Ka- rachiban. (Kelet-Magyarország telefotó) Események címszavakban HÉTFŐ: Lázár György és Lubomir Strougal tárgyalásai Prágában — Riadókészültségbe helyezték a dél-koreai hadsereget, miután burmal látogatásakor pokolgépes merényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan elnök ellen — Vu Hszfle-csien kínai külügyminiszter Washingtonba érkezett KEDD: Chilében megkezdődött a Pinochet-rendszer elleni újabb, háromnapos tiltakozási akció — Miután a knesszetben beiktatták a Samir-kormányt, Izraelben példátlan szigorú gazdasági intézkedéseket hoztak — Kirchschläger, osztrák köztársasági elnök az NDK-ba utazott hivatalos látogatásra. SZERDA: Bonnban nyilvánosságra hozták Kohl kancellár Jurij Andropovhoz intézett levelének szövegét — Moszkvában befejeződtek a szovjet—nyugatnémet parlamenti tárgyalások — A Kínai KP Központi Bizottságának ülésén határozatot hoztak a párt konszolidálásáról CSÜTÖRTÖK: Kohl kancellár Bonnban fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettest — Mitterrand francia köztársasági elnök Brüsszelben tett hivatalos látogatása során a rakétakérdésről is tárgyalt — Irán megtorlást helyezett kilátásba, ha Franciaország harci repülőgépeket és Exocet-rakétákat szállít Iraknak. PÉNTEK: A NATO- és az európai országokhoz Intézett felhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága — Blackpoolban véget ért a brit konzervatívok kongresszusa — Reagan a lemondott Watt belügyminiszter helyére Clark, eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót nevezte ki. SZOMBAT: Gromiko—Genscher-találkozó Becsben — A nyugatné- net békeerők nagyszabású megmozdulásokon tüntettek a rakétatelepítés ellen — A LEMP Központi Bizottsága kétnapos ülésen a párt ideológiai feladatait vitatta meg — Rómában tárgyal Gonzáles spanyol kormányfő, nemcsak Craxival, hanem az ugyancsak ott-tartózkodó Palme svéd miniszterelnökkel is A hét három kérdése O Hogyan befolyásolja az európai helyzetet a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának felhívása? Túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli horderejű az a figyelmeztetés, amelyet a Var sói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága a Szófiában megrendezett üléséről intézett a NATO-orszá- gokhoz — halasszák el a decemberre tervezett rakétatelepítést — a genfi tárgyalások sikeres befejezésére még van lehetőség — üzenték a szocialista országok a túlsó tábornak. A szovjet—amerikai tárgyalásokat akkor is folytatni kell, ha az év végéig nem jönne létre megegyezés. A genfi eredmény érdekében a Szovjetunió továbbra is fenntartja a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó moratóriumjavaslatot, és a meglévő nukleáris eszközök csökkentését célzó ajánlatát. A külügyminiszterek Szófiában különösen nagy figyelmet szenteltek annak, hogy mindenképp meg kell akadályozni az új amerikai nukleáris fegyverek nyugateurópai telepítését. A fegyverkezési hajszában olyan új menet kezdődik ezzel, amely az európai helyzet jelentős romlásához és a háborús viszály fokozódásához vezetne. A külügyminiszteri bizottság arra is utalt ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában mind erőteljesebb a népek és a békeszerető erők fellépése a háborús fenyegetés és a fegyverkezési hajsza fokozódása ellen. (A szófiai tanácskozással egy időben az NSZK- ban a békemozgalom látványos és széles körű tiltakozó akciókat szervezett amerikai laktanyák, támaszpontok, kikötők és a tervezett rakétabázisok körül.) A nakétakérdésben nyugaton az NSZK az első számú érdekelt. A Kohl-kormány megállapodási készségéről, a párbeszéd folytatásának szándékáról beszél, de a NATO szövetségi hűsége alapján a rakétatelepítés szükségességét is hirdeti. A kérdések tisztázását szolgálhatta a Gromiko—Genscher-találkozó, amelyet eredetileg még New Yorkba terveztek, de amelyre az amerikai hatóságok barátságtalan és a diplomáciai életben szokatlan lépése miatt az ENSZ székhelyén nem kerülhetett sor. Egy másik „ENSZ-vá- ros”, Bécs — és ki tudja, évtizedek múlva nem lesz-e a világszervezet székhelye?! — megfelelő színhelynek kínálkozott ... O Tovább palesztin válsága? mélyült-e a mozgalom nak a palesztin mozgalomnak a válságát is. Libanonban ma is mintegy 400 000 palesztin menekült él. Olyan táborokban, mint Szabra és Setila, amelyek tavaly szeptemberben az izraeli jóváhagyással végrehajtott keresztény-milicista vérfürdő nyomán szomorú hírnévre tettek szert. Észak-Libanon- ban, Tripoli környékén és a kis ország keleti részén, Szíria közelében, a Bekaa-völgy- ben változatlanul állomásoznak palesztin katonai erők. Arafat, a PFSZ vezetője ellen mind több vád hangzik el, a vele szemben kialakuló tábor a jelek szerint mind erősebb. (Szinte függetlenül attól, hogy Arafat ellenlábasai szír támogatásra számíthatnak.) Szemére vetik a PFSZ vezetőjének nemcsak munkastílusát, hanem azokat a politikai célokat, amelyek végeredményben a hírhedt Reagan-terv elfogadását jelentenék ellenzői szerint. Arafat ugyan most is azt mondja, csak a fezi arab csúcstalálkozón elfogadott határozat szerint cselekszik, de amikor a Jordániával való újabb tárgyalások lehetőségéről beszél, csak még jobban magára haragítja ellenzékét. Mert Jordánia hovatartozásáról beszédesen árulkodott egy amerikai sajtóértesülés, amely szerint az USA majdnem ne- gyedmilliárd dollár költséggel jordán csapatokat akar felszerelni az iraki—iráni háború elmérgesedése esetére, a Perzsa- (vagy Arab-) öböl védelmére. Ezek szerint Washington a jordán beduinokat szeretné bevetni a maga érdekeinek védelmében. S ezzel a Jordániával akarna tárgyalni Arafat? Libanonban változatlanul feszült a helyzet. Képünkön: a szemben álló erők kényes egyensúlyát egy újonnan szervezett siita fegyveres csoport is veszélyezteti. A héten megdöbbentő hírek érkeztek Tripoliból, ebből az észak-libanoni kikötővárosból, ahol a helyi hatalom a mohamedánok kezében van, s ahol a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet katonái is szép számmal megmaradhattak: a Libanoni Kommunista Párt helyi székháza a mohamedánok és a palesztinok támadásának célpontja lett. Számos kommunista életét vesztette a támadás során. Ez az eset egyszerre mutatja a libanoni tragédia kusza, zavaros voltát, és magáO Hogyan tovább Japánban a Tanaka-botrány után? Tulajdonképp nem volt meglepetés, hogy a tokiói bíróság elmarasztalta Tanaka volt japán miniszterelnököt, hiszen az ország történetének legnagyobb megvesztegetési perében már rég bizonyítást nyert: a kormányfő 500 millió jent (hozzávetőleg kétmillió dollárt) vett fel a Lockheed amerikai repülőgépgyár vezetőitől azért, mert hozzásegítette őket japán katonai és polgári repülőgép-megrendelések elnyeréséhez. A négy évre szóló börtön - büntetés és az éppen 500 millió jent kitevő pénzbüntetés már bizonyos fokig meglepetést keltett — számítani lehetett ugyanis a bíróság enyhébb ítéletére. S elgondolkoztató egyáltalán, hogy az amerikai—japán politikai és katonai kapcsolatok mind szorosabbra fonó- dása idején nem tudták „elkenni” az ügyet, elodázni az ítéletet... Mert különben napjaink sok nyugtalanító nemzetközi jelensége között az is külön figyelmet érdemel, ahogyan a két, 40 éve még ellenséges hatalom egyre újabb szövetségesi kötelékekkel kötődik egymáshoz. A tavasz végén Williamsburg- ban, a nyugati világ vezetőinek csúcstalálkozóján megállapodtak abban, hogy Japán is beletartozik a szovjetellenes, haladásellenes „globális védekezés” stratégiájába. (Legutóbb Jurij Andropov figyelmeztetett arra, hogy Japánnak a NATO-hoz való csatlakozását készítik elő.) A napokban nagyszabású amerikai-japán hadgyakorlat zajlott le Hokkaido sziget közelében — szemben a szovjet partokkal. Tanaka korrupciós botránya aligha rázkódtatja meg a Nakaszone-kormányt és az uralkodó liberális demokrata pártot, amely a parlamentben kényelmes többséggel rendelkezik. Tanaka egyébként még arra sem hajlandó, hogy lemondjon képviselői mandátumáról... Akár „ideológiát is gyárt hatnak” a megvesztegetett volt kormányfő védelmezői Végeredményben nem ugyanannak a Lockheed-cégnek egyengette az útját, amelynek a harci repülőgépei az amerikai—japán hadgyakorlaton a szigetország ege fölött köröznek? Tanakáról akár az is elmondható, hogy jó ügyet szolgált. A haza üdvére, no meg a maga javára. Pálfy József D félelem országa Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rendszer vezetője a közelmúltban bejelentette: november 2-án népszavazást tartanak az új alkotmányról. Ország-világ előtt azt akarta bizonyítani ezzel, hogy lám-lám a sokat bírált Délafrikai Köztársaságbein is változnak az idők, ott is történik valami az emberi jogok védelmében. Valóban így volna ez? Hiszen ha a Dél-afrikai Köztársaság nevét halljuk-olvassuk, óhatatlanul a fajüldözés fellegvárára asszociálunk. És hogy nem tévedünk, bizonyítja ez az alkotmánytervezet is. Mintha a lakosság 70 százalékát kitevő feketék, hozzávetőleg 21 millió ember nem is létezne, az ő jogaikról egy szó sem esik a dokumentumban. A hatalom a népszavazás után is a 4,7 milliós fehér kisebbség kezében marad, s kizárólag őket illeti meg a jog, hogy voksoljanak. A tervezet korlátozott törvényhozási részvételt irányoz elő az ország 2,7 millió színes bőrű (kevert fajú) és 800 ezer ázsiai származású lakójának, ám inkább a látszat kedvéért. A többség, a feketék sorsa semmit nem változik. Továbbra is bantusztánokba, törzsi rezervátumokba szorítva tengetik mindennapjaikat. A „Csak fehéreknek” táblák változatlanul kirekesztik őket az éttermekből, a mozikból, a lakótelepekről, képzésükre alig tizedét költi a rezsim a fehérekének, bérük sokszor még a napi élelemre sem elég. Mozgásszabadságukat korlátozzák: aki engedély nélkül hagyja el lakóhelyét, azt letartóztathatják. Tavaly mintegy 200 ezer ember került így a fajüldözők rendőrségének kezébe. Mégis, maga a tény, hogy az új alkotmány elkészült, arra enged következtetni, hogy Pretória valamelyes változtatásra kényszerült. Állandósult, kitapinthatóvá vált a fehér telepesek félelme, hogy egyszer a fekete többség felkeli ellenük, s elveszíthetik anyagi és hatalmi kiváltságaikat. Ezért próbálkozik a fajüldöző kormány reformokkal, ezért az új alkotmány is. Ezt sürgetik Botha külföldi pártfogói is, mindenekelőtt az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, igaz, csak annyi engedményt várnak el tőle, amely még nem veszélyezteti gazdasági, stratégiai érdekeiket. A Dél-afrikai Köztársaság a fekete kontinens közismerten leggazdagabb országa. Itt található a tőkés világ arany- készletének 60, ismert platina-, króm- és mangántartalékainak 80—90 százaléka. Nagy mennyiségben rejt a föld mélye vasércet, nikkelt, titánt, s a fajüldöző rezsim által megszállt Namíbia uránlelőhelyei is felbecsülhetetlen értékűek. Mindezt a dél-afrikai és az amerikai, angol, nyugatnémet, francia monopóliumok aknázzák ki, nagy haszonnal. A dél-afrikai rendőrök könnygázzal oszlatnak szét egy tüntetést Sowetóban. A profitot csak növeli a rendkívül olcsó és tömegesen rendelkezésre álló fekete munkaerő. Az ország földrajzi fekvése is értékessé teszi a Dél-afrikai Köztársaságot és az általa megszállt Namíbiát. Pretória fontos tengeri útvonalak csomópontjait tartja kezében, például Fokvárost és Walvis Bayt. A fejlett tőkés országokba irányuló kőolaj- és egyéb nyersanyagszállítmányok jó részé a Jóreménység fokát megkerülve jut el a megrendelőkhöz. Ha a Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában egyszer hasonló fordulat zajlana le, mint Angolában, Mozam- bikban, vagy épp a legutóbb Zimbabwéban, az komoly károkat okozna a vezető tőkés országoknak. Ennek tudatában a Reagan-kormányzat egyre elnézőbb a fajüldöző rezsimmel szemben, sőt egyenesen bátorítja Pretóriát az apartheid rendszer megszilárdítására. Elnézően kezelik a dél-afrikai csapatok sorozatos támadásait is északi szomszédai ellen. Az új alkotmány sem változtat valójában a lényegen, a fajüldöző rendszeren, csak a háborgó nemzetközi közvélemény megtévesztését szolgálja. Dél-Afrika — fekete lakosai számára — a jelek szerint még sokáig a félelem országa maiad. Kocsi Margit Szombaton befejezte munkáját a nemzetközi asztronautikai kongresszus. A záróülésen Jurij Szergejevics Rjazantcev professzor, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség programbizottságának szovjet társelnöke elmondta: az 56 szekcióülésen több mint 300 előadás hangzott el, számos javaslat született, s ezek felkeltették a világ legkülönbözőbb részeiből érkezett szakemberek érdeklődését. Roger Chevalier, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség elnöke köszönetét mondott a kongresszus magyar szervezőinek, hogy lehetővé tették a nemzetközi űrkutatási együttműködés továbbfejlesztésével foglalkozó tanácskozás sikeres megrendezését. Elmondotta, hogy a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség 1984. évi kongresszusát a svájci Lau- sanne-ban rendezik meg. Almár Iván, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség alelnö- ke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta: több mint 35 országból voltak jelen a kongresszuson, és számos előadás — például a szovjet és az .amerikai űrhajósok beszámolója — nagy érdeklődést váltott ki. A szekcióülések közül a távközlési műholdakkal foglalkozó tanácskozás azért is jelentős volt, mert ez az egyetlen olyan terület, ahol az űrkutatás eredményei szolgáltatásként már az egész világon a felhasználók rendelkezésére állnak. A szekcióülésen elsősorban a televíziós adás közvetlen vételére alkalmas olcsó, és kis méretű vevőberendezések kifejlesztésének lehetőségeit vitatták meg. A műholdak hasznosításának egy másik módja a veszélybe került hajók, repülőgépek mentése. Jelenleg már működik ilyen nemzetközi rendszer, amely az elmúlt évben mintegy 40 ember életét mentette meg. A kongresszuson a magyar szakemberek 30-nál több előadást tartottak, és számos tudományos beszámoló készítésében vettek részt társszerzőként. A legnagyobb érdeklődés a távérzékelésről és a világűr jogról elhangzott magyar előadásokat kísérte. A tudományos tanácskozás jelentős eredménye az előadások mellett az is, hogy tárgyalásokra is sor került újabb tudományos kooperációk előkészítéséről. Ehhez azért is kedvezőek voltak a feltételek, mert a kongresz- szuson a kutatók mellett részt vettek a különböző országok űrkutatással foglalkozó szervezeteinek vezetői is.
