Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 11. Lipcsében megrendezték a hagyományos őszi nemzetközi vásárt. Képünkön: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára (középen) meglátogatta a magyar pavilont is. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: szovjet—indiai külügyminiszteri találkozó Moszkvá ban — Honecker megbeszélést folytat Schmidt volt nyugatnémet kancellárral — A brit szakszervezetek kongresszusa KEDD: szovjet kormányilatkozat a dél-koreai gép ügyéről, Reagan szovjetellenes szankciókat jelent be, Washington a Biztonsági Tanács napirendjére erőlteti a vitát — Genfben folytatódnak a szovjet—amerikai tárgyalások az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról SZERDA: Madridban megnyílik az Európa-találkozó külügyminiszteri szintű záróülése, a máltai hozzájárulással lehetővé válik a nagyjelentőségű záródokumentum, konszenzussal való elfogadása. CSÜTÖRTÖK: Gromiko—Shultz találkozó Madridban — Űjabb nemzeti tiltakozási nap Chilében — Súlyos provokációk Nicaragua ellen, Weinberger hadügyminiszter közép- amerikai körútja FENTEK: Libanonban folytatódnak a harcok, az Egyesült Államok katonai jelenlétének fokozását fontolgatja — Ka- pica szovjet külügyminiszter-helyettes pekingi látogatása SZOMBAT: A szovjet külügyminiszter befejezi párizsi munkalátogatását — II. János Pál pápa Bécsbe érkezik — L’Humanité ünnepség Párizs, Avante fesztivál Lisszabon mellett A hét három kérdése Hazánkba érkezik a brit külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására szeptember 12-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter. Gromiko Franciaországban Tanácskozás Mitterranddal O Hogyan alakultak a héten a kelet—nyugati kapcsolatok? Három akadozó esztendő után három gördülékeny nap: Madridban sikeresen befejeződött az Európa- találkozó. Miután Málta hozzájárulásával elhárult az utolsó akadály Is (a szigetország kívánságát egy Földközitengeri értekezlet megtartására, kompromisszumos formulával elnapolták), egyhangúlag elfogadták a csaknem negyvenoldalas kiegyensúlyozott és tartalmas záródokumentumot. Érthető, ha a maga szempontjából mind a harmincöt országnak lehettek ilyen vagy olyan fenntartásai egyes szövegrészekkel kapcsolatosan, Madrid mégis annak jelképe lett, hogy van lehetőség az ésszerű megállapodásokra és szükséges a helsinki folyamat folytatódása. Ha Madrid egyértelműen pozitív visszhangot válthatott ki — a hét másik jelentős eseményéhez, amelyet Genf neve fémjelez, egyelőre csak várakozások fűződhetnek. A svájci városban hosszabb szünet után ismét asztalhoz ültek a Kvicinszkij és Nitze által vezetett szovjet, illetve amerikai delegációk, hogy az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról tárgyaljanak. Joggal beszélnek döntő szakaszról, hiszen az Egyesült Államok és a NATO kilátásba helyezte, hogy a megegyezés elmaradása esetén még az idén megkezdik az amerikai középhatósugarú rakéták nyugat-európai telepítését. A sajtójelentések a decemberi dátumot emlegetik az első 13 Pershing—2 rakéta NSZK-ba történő szállításával kapcsolatosan. Szovjet részről egy lényeges új javaslattal jöttek Genfbe: Moszkva, miután a legalacsonyabb szinten egyenlőség alakul ki a szovjet, illetve a NATO „eurofegyverek” között, kész megsemmisíteni a leszerelésre kijelölt rakétákat. Ez a bejelentés azért nagy horderejű, mert a nyugati propaganda azt hangoztatta, hogy az európai kontinensről kivonásra kerülő szovjet rakétákat az Uralon túl helyezik el, azokat tehát könnyen vissza lehet küldeni, illetve Ázsiában „Japán és Kína ellen irányulhatnak ...” A szovjet lépést a józan nyugati körökben kedvezően fogadták, de a másik oldalon nem látszik hasonló erőfeszítés. A keleti-nyugati viszony bonyolultságára jellemző, hogy a napokban súlyos terhelés is érte, a dél-koreai repülőgép ügye kapcsán. A tények ismertek: a dél-koreai Boeing, amely alakját illető- tően kísértetiesen hasonlít az ugyancsak Boeing gyártmányú, de valamivel rövidebb RC—135-ös katonai felderítőgépre, sorozatosan megsértette a Szovjetunió légterét, olyan térségben, ahol többek között stratégiai rakétabázisok vannak. Minden jel arra mutatott, hogy szándékos behatolás történt, felderítés céljából, s miután minden fi- figyelmeztetés eredménytelen maradt, a szovjet határvédelem kénytelen volt megtenni a szükséges ellenintézkedéseket. Ügy tűnik, hogy a legmagasabb sebességfokozatra kapcsolt amerikai hisztériakampány mintha azonnal ellensúlyozni kívánta volna a madridi jó hírt: a dél-koreai gép ügyén vagy inkább ürügyén felfokozták a feszültséget, s például egy olyan fontos lehetőség, mint a madridi Gromiko—Shultz találkozó a szükséges párbeszéd helyett, terméketlen viták színtere lett. A történteket arra is ki akarják használni Washingtonban, hogy előmozdítsák az új fegyverkezési programok keresztülvitelét s megköny- nyítsék az óhajtott rakéta telepítést. Egyetlen hét eseményeiről adtunk csupán tömör összefoglalót, de azok jól érzékeltetik a nemzetközi életben megnyilvánuló ellentétes irányzatokat... O Miért fokozódik a feszültség Libanonban? Az izraeli csapatok befejezték a sokat vitatott átcsoportosítást; Libanonban ismét fellángolt a polgárháború; a harcokba egyre inkább beavatkozik a Bejrutban állomásozó „békefenntartó-erők” amerikai kontingense — ezek voltak a vezérszavak a hét libanoni válságjelentéseiben. A részleges izraeli visszavonulás, forma szerint, talán elégedettséget is kelthetne, hiszen 600 négyzetkilométernyi területet elhagytak a megszálló csapatok. Csakhogy 2800 négyzetkilométeren, Libanon területének mintegy 30 százalékán maradtak, sőt hosszú tartózkodásra rendezkedtek be. A tartósnak ígérkező dél-libanoni izraeli jelenlét elkerülhetetlenné teszi a Szíriái csapatok észak- és kelet-libanoni állomásozását, így maga a bejrúti kormány országa egyharmadán gyakorolhatja csak szuverenitását. Ott viszont polgárháborús feszültség uralkodik, mert egy olyan hatalomról van szó, amely csupán a lakosság egy részét képviseli. Ezért lángoltak fel a harcok a magukat fenyegetve érző druzok, valamint a falangista milíciák között, s a libanoni hadsereg nem túlságosan pártatlan: általában a jobboldali keresztény fegyvereseket segíti. (Az izraeli hadsereg egyébként éppen egy olyan területről vonult vissza, ahol várható volt a véres ellenségeskedések kiújulása.) A harcokba mindinkább belesodródik, sőt beavatkozik a többnemzetiségű, úgynevezett békefenntartó erő, elsősorban az amerikai kontingens. Száztíz napja annak, hogy az amerikaiak közvetítésével létre jött a libanoni különal- kú. Mindent hozott csak békét nem, s az amerikai katonai jelenlét kiterjesztésével új bonyodalmakkal fenyeget. a történelem sajátos fricskája, hogy a vészharang épp az AUen- de kormányt megdöntő véres puccs tizedik évfordulója táján kondult meg. A sorozatos nemzeti tiltakozó napok jelzik: Chile belépett a Pinochet utáni korszakba, még akkor is, ha a tábornok- elnök változatlanul az 1989- ig tervezett mandátumáról szónokol. A politikai pártok és a szakszervezetek már nyiilltan tárgyalják a diktátor távozását követő alkotmányos lépések menetrendjét, az erőszakrendszer pedig egyre újabb engedményekre kényszerül. A felszínen, látványosan, néhány hónap alatt omlottak le a diktatúra pillérei. Az első nagyszabású megmozdulásra májusban került sor a szakszervezetek sztrájk- felhívását követően. Az országos tiltakozó nap megismétlődött júniusban, júliusban, majd augusztusban. Pinochet mind ingerültebb választ adott a tömegek elégedetlenségére, sokezer fegyverest vezényeltetett az utcákra. Az erőszak mégsem segített. Pinochet, utolsó lehetőségeként, egyfajta politikai végjátékként az engedmények módszeréhez folyamodott. A kulcsfontosságú — a miniszterelnöki tisztséggel egyenértékű — belügyminiszteri posztot egy konzervatív polgári politikusra, Qnofre Jarpára bízta. Az új belügyminiszter feladatául kapta, hogy kompromisszumokkal ossza meg az ellenzéket, kínálja fel a párbeszédet a polgári pártoknak. Feloldották a tíz éve érvényben lévő rendkívüli állapotot. ígéretet tettek a betiltott politi© Mi áll a súlyos Nica- ragua-ellenes provokációk hátterében? Vannak egybeesések, amelyekről nehéz feltételezni, hogy puszta véletlenek lennének. Caspar Weinberger közép-amerikai szemleutat tart, s ezzel egy- időben lemondták egy amerikai külügyminiszter-helyettes nicaraguai látogatását, viszont súlyos provokációk érték a haladó politikát folytató országot. Eddig is rendszeresek voltak az ellenforradalmárok, a „contrák” betörései, igaz ezek elakadtak a határtérségben, a résztvevők véres fejjel voltak kénytelenek visszamenekülni kiinduló bázisaikra, hon- durasl területre. A héten azonban több légitámadással kísérleteztek Managua, Rio San Juan és Corinto ellen. Jellemző közjáték lehetett, hogy a contrák egyik Managua felé szálló gépe azt a lakónegyedet bombázta, ahol d’ Escoto külügyminiszter is lakik. A külügyminiszter — aki ellen már elkövettek merényletet — azonban „házon kívül” volt. Éppen Panamavárosban tárgyalt a négyes Contadora-csoport képviselőivel (Panama, Mexikó, Kolumbia, Venezuela) a középamerikai válság békés megoldási lehetőségeiről. kai pártok működésének engedélyezésére, kivéve persze a marxista, baloldali erőket. A dé.tátarral egyébként három fő politikai csoportosulás néz farkasszemet. Nem pártok, inkább személyiségek gyűjtőmedenicéje a PRŰDÉN. Ennél sokkal fontosabb a demokratikus szövetség, amely a centristának minősülő kereszténydemokraták kezdeményezésére született. Részt vesz benne a jobboldali nemzeti párt. a középutas radikális párt, s a szocialista párt egyik mérsékelt szárnya. Programjuk a katonai rendszerrel való párbeszéden alapul, de ők is követelik Pinochet lemondását. A legújabb ellenzéki tömörülés, a demokratikus népi front, amely a kommunista párt, a MAPÜ és a szocialisták következetes baloldali szárnya részvételével augusztus végén hirdette meg programját, egy ideiglenes kormány azonnali megalakítását követeli. Az Allende-kormányt megdöntő puccs pillanatában Chile politikailag megosztott ország volt. Pinochet azt hitte, hogy véres terrorral, tízezrek kivégzésével, százezrek bebörtönzésével és száműzésével tartósan megfélemlíthet mindenkit. Olyan „csendes többséget” kívánt megnyerni A hivatalos munkalátogatáson Franciaországban tartózkodó Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter pénteken találkozott Francois Mitterrand francia köztársasági elnökkel. Megbeszélésükön kitértek a nemzetközi politika alapvető fontosságú problémáira, valamint a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatok fejlesztésének elvi kérdéseire. Gromiko felhívta a figyelmet azokra a szovjet javaslatokra, amelyek a fegyverke-, zési hajsza megfékezésére, a nemzetközi feszültség csökkentésére és a világbéke megőrzésére irányulnak. A Szovjetunió jóindulatát tükrözi az az új szovjet kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy előmozdítsa a megállapodást az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről. A kezdeményezésről Franciaországot Jurij Andropov üzenetben tájékoztatta. Szovjet részről rámutattak; még van lehetőség a kölcsönösen elfogadható megállapodásra, ha a másik fél — az Egyesült Államok — kinyilvánítja erre való hajlandóságát. Andrej Gromiko pénteken tanácskozott Claude Cheysson francia külügyminiszterrel is. A tanácskozás középpontjában az európai helyzet állt, különös tekintettel a nukleáris fenyegetés növekvő veszélyére Európában. Gromiko hangsúlyozta: a Szovjetunió építő jellegű és rugalmas álláspontra helyezkedik az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról Genfben folytatott szovjet- amerikai tárgyalásokon. A francia fél figyelmét felkelmagának, amely „nem politizál”, amelyet kielégít a fogyasztói modell. Fokozatosain magánkézbe adta a korábban államosított vállalatok zömét, megnyitotta a kaput a külföldi termékek és hitelek előtt. Visszacsinálta az Allende-időszak agrá>rreform- ját. Megszüntette a rendkívül haladó állami biztosítási rendszert. Gazdasági modelljének a munkások és a parasztok kezdettől fogva kárvallottjai voltak; ám a válság később már érintette az importdömping- gel versenyképtelen hazai kis- és középvállalkozókat is. tette a Jurij Andropov által előterjesztett új szovjet kezdeményezés; ez tükrözi a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy amennyiben az Egyesült Államok lemond rakétáinak európai telepítéséről, és kölcsönösen elfogadható megállapodás jön létre, a Szovjetunió felszámolja az európai területen állomásoz- tatott rakétáinak a megállapodás értelmében csökkentendő hányadát, köztük jelentős mértékben SS—20-as jelzésű rakétákat. A szovjet erőfeszítések nyomán a genfi tárgyalásokon most megvan az alap ahhoz, hogy megállapodás jöjjön létre bármelyik fél érdekeinek csorbítása nélkül. Minthogy a francia fél felvetette a dél-koreai repülőgép incidensének kérdését, Gromiko az üggyel kapcsolatban elmondotta: kétségtelen, hogy az Egyesült Államok által kitervelt szovjetellenes provokációról van szó, amelynek célja tágabb értelemben a nemzetközi helyzet további élezése. A Szovjetunió és Francia- ország közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésével és távlataival kapcsolatban a szovjet és a francia fél kifejezte kölcsönös készségét e kapcsolatok további elmélyítésére, külön kiemelve a politikai érintkezés jelentőségét az általános együttműködés előmozdítása szempontjából. A megbeszéléseket,, amelyek tárgyszerű légkörben zajlottak le, a feleknek az a törekvése jellemezte, hogy felkutassák a kölcsönös megértés területeit. A külföldi kölcsönökre épített gazdaságpolitika néhány év után megbosszulta magát; a vállalatok, a magánbankok sorra csődbe mentek. Chile szinte fizetésképtelenné vált, külföldi adósságai meghaladták a 18 milliárd dollárt. A pénzügyi krízis gazdasági válságba torkollott. 1981-ben és 1982-ben a termelés több mint tíz százalékkal esett, százezreket bocsátottak el munkahelyükről. Ma a fővárosban, Santiagóban a munkanélküliek aránya meghaladja a húsz százalékot. A statisztika szerint a lakosság életszínvonala a tíz évvel ezelőtti szint alá esett. A tömeges elégedetlenség először gazdasági követelésekben fejeződött ki, s fokozatosan terjedt át politikai síkra. A Pinochet-diktatúra képtelen a gazdasági válság orvoslására, s ma már a fegyveres fenyegetéssel sem tudja visszaszorítani az egyre erősödő követelést: Pinochet távozzék ! Egy felvétel 1973-ban politikai foglyok a santiagói stadionban a katonai prices után Réti Ervin TlZ ÉV UTÁN A diktátor végjátéka 115811
