Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 4. HÓDIKÖT-mintabolt — Szövetkezeti kisáruhác Vénusz börzén vásárolt Hogyan lehetne bővíteni a megyei áruválasztékot a megyében készülő termé­kekkel? Elsősorban erre kerestek választ annak az árubemutató börzé­nek a résztvevői, melyet au­gusztus 31-én és szeptember 1-én tartottak Nyíregyházán. Tizenhárom ipari szövetkezet és hat vállalat közel ötszáz termékét hozta el a KPVDSZ- be, ahová meghívták a keres­kedelem szakembereit is. Ez­zel a rendezők lehetőséget teremtettek szerződéskötések­re is. Szerződés kötöttárukra — Hol a konkurrencia? — nézett körül a bemutatóte­temben Maróti Sándor üzlet­kötő, aki Hódmezővásárhely­ről érkezett a HÖDIKÖT kép­viseletében. Ugyanis kötöttárukkal egye­dül ez a cég jelentkezett a bemutatón. S hogy szükség van ezekre a cikkekre, bizo­nyíték rá: már az első nap délutánján sikeres szerződés- kötések születtek. Eddig öt partnerrel tárgyal­tam — folytatta Maróti Sán­dor. — Az iparcíkk-kisker., a Kelet-Szövker., valamint a debreceni Vénusz Kereskedel­mi Vállalat mintegy 12 ezer darab árut rendelt tőlünk több mint 1 millió forintért. E mennyiséget november vé­géig le is szállítjuk. A Máté­szalkai és a Nyíregyházi ÁFÉSZ munkatársaival pedig abban állapodtunk meg, hogy hamarosan Hódmezővásár­Szakemberek az árubörzén helyre utaznak, s ott választa­nak áruinkból. — Égető szükség lenne gyermekcipőkre, melegítőkre, anorákokra, kötöttárukra — sorolja a kereskedelem igénye­it Baraksó János, a Nyírfa Áruház igazgatóhelyettese. — Ezekből a termékekből van a bemutatón. Délelőtt itt járt a cipő- és a divatáruosztály ve­zetője, ők szerződéseket is kötöttek. Most is tárgyalunk a Divat Ruházati Vállalat kép­viselőjével a melegítők meg­vásárlásáról. Ügy látom, a méteráru-lakástextil osztá­lyunk munkatársa sem megy el innen üres kézzel. Kereskedelem — kontra ipar A meghívott kereskedők számára eddig sem voltak is­meretlenek az itt kiállító vál­lalatok, szövetkezetek. — Nekünk például a nyír­egyházi háziipari szövetkezet­tel, a DIRUVÁLL-lal, a HÓ- DIKÖT-tel szerződéses kap­csolatunk van. A többiektől is szoktunk vásárolni, de nem rendszeresen — hallottuk Ba­raksó Jánostól. — Első látásra nem tűnik túlságosan gazdagnak az itt kiállított anyag — állapította meg Bengyel Gyula, a KI- SZÖV műszaki osztályvezető­je. — Ez érthető is. Hiszen az ipari szövetkezetek nem kiállítani, hanem eladni akar­nak. Ezért csak azokkal az áruikkal jelentkeztek, me­lyekből szállítani is tudnak. Ezen a kétnapos rendezvé­nyen történt, hogy az iparcikk ­kisker. egyik boltja négyszáz nadrágot rendelt a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezettől. Mint kiderült: a szövetkezet alapanyag híján nem vállalja a szállítást. Az élelmes boltos még délelőtt vásárolt 500 mé­ter anyagot, így létrejött a megállapodás. Új boltok a megye- székhelyen — A szövetkezetek közül néhány még az idén is vállal szállítást — hallottuk Bengyel Gyulától. — A többség viszont csak a jövő évre tud fogadni megrendeléseket. — Attól tartunk, hogy ezen a börzén is csak egy alka­lomra szóló megállapodások születnek — panaszolja Ba­raksó János. A tárgyalások még tarta­nak, de reméljük, hogy nem marad eredménytelen az áru­bemutató. A résztvevőktől hírt kaptunk két újdonságról is. Az egyik: az iparcikk-kis- ker. és a HÖDIKÖT Nyíregy­háza központjában, a sávház­ban HÓDIKÖT-mintaboltot nyit. Terv szerint november ben. Szintén novemberben szövetkezeti kisáruház átadá­sát tervezik az Arany János utcai kölcsönző helyén. Itt a megyei ipari szövetkezetek termékeit kínálják majd a ruhaneműktől a cipőkön át a bútorokig. E két új bolt bizto­síték arra, hogy tovább javul­jon megyénk áruellátása. Házi Zsuzsa Omega-lconcert Nyíregyházán Rejtelmes fények a stadionban Száz reflektor ontja a fényt, a nappali világítástól a rejtelmes fényhatásokig. A színpadon hat méterre ma­gasodik a két hangfal, egyenként nyolcezer wattos teljesítménnyel. (Mintha ezernyi rádió hangját össze­geznék egy pontban.) Két­órás programot ad a rajon­góknak szeptember 11-én, a nyíregyházi városi stadion­ban az egyik legnépszerűbb hazai zenekar, az Omega együttes. A koncert előtti terep­szemlén kérdeztük meg az együttes egyik törzstagját. Mihály Tamást, mi változott a rock világában, mennyi­ben más most egy koncert, mint a hatvanas évek végén, a beatkorszak kezdetén. — Most ugyanolyan jó egy koncert, mint akikor volt, de a dimenziók másak. Tízezres stadionokban gondolkodunk, de az alapvető követelmény imaradt: közvetlen kapcsolat a közönséggel. Akkor tudja átvenni azt a hangulatot, ami a színpadról kiáramlik. — Régóta várta a közön­ség ezt a koncertsorozatot. Miért találkoznak viszonylag ritkán a fiatalokkal? — A rutint akarjuk elke­rülni. Rendkívül kihegyezett dolgokat csinálunk, ezért nem kell száz előadás egy évben, csak húsz, de az olyan legyen, ami fontos nekünk és a közönségnek. — Kikből verbuválódik a közönség? — Gyakorlatilag minden korosztály képviselteti ma­gát, ahogy a Budapest Sport- csarnokban megfigyeltük. A tizenéves gyerektől a negy­venesekig élvezik a zenén­ket. — Néhány szót a ,.kulisz- szák mögötti’’ életről. Min dolgozik ma az együttes? — A koncert szervezése előtt fejeztük be adupia élő­lemez utómunkálatait. Most készül nekem egy szóló le­mezem. Klasszikus komoly­zenei iművek átdolgozását adom, többek között Wagner- dállamok szerepelnek a le­mezen. Készül az új Benkő- album is, talán karácsony tájára a boltokba kerül. Tár­gyalásokat folytatunk nyuga­ti lemezfelvételről, turnék­ról, szóval koncerten kívül is a hét öt napján legalább együtt van a banda. Amíg beszélgettünk, Deb- reczeni Ferenc a stadion, a művelődési központ, az áram- szolgáltatók képviselőivel és más illetékesekkel folytatta a terepszemlét. Még néhány adalékot: a 13 méter hosszú. 10 méter mélységű színpad két méterre emelkedik a sta­dion gyepén. Előtte kétmé­teres kordon lesz. Mivel a színpad három oldalról dísz­lettel zárt, így csak a Sóstói út felőli lelátón, s természe­tesen a színpad előtt, a sala­kon foglalhat helyet a kö­zönség. A jegyek árusítását már megkezdték, tízezernyi érdeklődőt várnak. (1b.) Körömcipő exportra Éksarkú szandálok Az idén 25 ezer pár női félcipő, illetve szandál gyár­tására kapott megbízást tő­kés megrendelőtől a Gávaven- csellői Cipőipari Szövetkezet. Hat és fél millió forint érték­ben készültek itt a hosszú or­rú, magas sarkú körömcipők s az éksarkú szandálok nyu­gati exportra. Még az idén új szerződéskötésre számít kül­földi megrendelőktől a szö­vetkezet. Erre elsősorban az NSZK-val keresik a kapcso­latot. A tárgyalóteremből A bírót akarták megvesztegetni Hivatali vesztegetés vétségéért ítélte el a Nyírbátori Járásbíró­ság Nagyné Benke Valéria 19 éves balkányi lakost és édes­anyját, Benke Ferencnét. Nagy­né Benke Valéria alperesként szerepelt a Nyírbátori Járásbíró­„A mi Pán Rektorunk mindenkivel kezet-fog, nem szégyell bennünket" — mondták a fiatal tanító há­ta mögött a nyíregyházi ta­nyavilág tirpákjai, akik a maguk nyelvén Pán Rek­tornak, igazgató úrnak hív­ták Fidler Jánost. A tállyai születésű, egyszerű iparos­családból származó tanító 1923. június 25-én kapta kézhez a tanítói oklevelét. Egy évig állás nélkül volt. 1924 nyarán érte a szerencse: a nyíregyházi evangélikus iskola rendes tanítója lett a városhoz tartozó Sulyán-bokorban. Hét év után egy másik ta­nyára, a Rozsrétre szólítot­ta a tanítói hivatás, ahol tíz évig élt együtt a tanyák népével. Nemcsak a gyer­mekeket tanította, együtt az első hat osztályt, hanem kérvényt, végrendeletet, pa­naszt, mindenféle hivatalos levelet ő írt a hozzáfordu­lóknak. — Akkor az volt a szo­kás, hogy mindig a legidő­sebb tanyai tanítót illette meg a városi iskolába való bejutás joga. Tizenhét év után a Körte utcai iskolá­ba helyeztek. örültem, megmondtam, mert a fi­am, Sándor ekkor lépett gimnazista sorba és bent jobbak voltak a tanulás feltételei. gyen az új nevelési-oktatá­si módszereknek. — Negyvenévi szolgálat után mentem nyugdíjba a Nyíregyházi 3. sz. Általános Iskolából hatvannégyben. Utána hívtak a főiskola gyakorlójába, néhány hó­A „Pán Rektor“ gyémántja Fidler János negyvenéves tanítói szolgálata alatt vé­gigjárta a nevelés minden Lépcsőfokát. Az alsó tagozat­ban magyart, történelmet, földrajzot és a legtöbbet matematikát tanított. Volt napközis nevelő, szakfel­ügyelő, az úttörőházban szakvezető. Egyik lelkes kí­sérletezője volt a 60-as években lezajlott iskolare­formnak. az akkori új tan- tervek gyakorlati kipróbá­lásának. Soha nem unta a tanítást, nem fáradt, nem húzódozott, ha tanfolyamra küldték, hogy terjesztője le­napig még tanítottam is ott. aztán a szó igazi értelmé­ben áttértem a nyugdíjas életre. Nagyon sok tanítvá­nyom volt, köztük olyanok, mint Balczó András. Tizenkilenc éve van nyugdíjban, de a nevelés­től mégsem vált meg telje­sen. Még aktív pedagógus korában megválasztották bírósági ülnöknek, ezt a mai napig nagy igyekezet­tel ellátja. Főként a fiatal­korúak bűnügyében hívják ülnöknek. Sok-sok jegyze­tet készít mindig a tárgya­láson és mindig adnak a véleményére a bírók, akik nagy tisztelettel fogadják. Megmaradt hát az egy­kori tanyai „lámpás" köz­életi embernek, aki négy évig a Virág utca .tanács­tagja volt. S ha nem is tud­ta elérni, hogy legalább ki­kövezzék, rendbehozzák a városközponthoz közeli ut­cát, az emberek ügyes-ba­jos dolgaiban mindig nagy igyekezettel eljárt. A nyolc­vanéves Fidler Jánosnak mind a két gyermeke pe­dagógus, van már négy unokája is. IVLa sem pihen, rendben tartja a szép ker­tet, 5 gondoskodik a tállyai kis szőlő rendbentartásáról is. Keze kérges, boldogan mutatja. Fidler János teg­nap vette át a nyíregyházi főiskolán a 60 éve végzet­teknek járó tanítói gyé­mántdiplomát. — Sokan kérdezik tőlem mostanában, mi a hosszú élet titka, mi tartott meg ilyen egészségesnek, moz­gékonynak. Én erre mindig egyet mondok: a nyugodt, boldog családi élet. Páll Géaa J ság előtt egy házasságfelbontási és vagyonközösség megszünteté­se miatt indított perben. Az ügy a felperes magatartása miatt el­húzódott, ezért Nagyné Benke Valéria és édesanyja március 18 án este megkeresték lakásán a bírónőt, olyan ürüggyel. hogy tanácsot kérnek tőle. A bírónő készséggel válaszolt kérdéseikre, s amikor befejező­dött a beszélgetés, Benke Fe- rencné pénzt akart adni a felvi­lágosításért. A bírónő természe­tesen visszautasította, sőt közöl­te vele, hogy ez bűncselekmény, s feljelentést is tesz ellenük. Benkéné nem akarta visszavenni a pénzt, hanem a lakás lépcső- feljárójára tette. A bírónő már csak az utcán érte utol Benké- nééket, s csak úgy tudott a pénztől megszabadulni, hogy a Benkénéékkel lévő asszony blú zába dugta. Nagynéék hazamentek Balkány- ba, de megegyeztek abban, hogy 1500 forintért vásárlási utalványt vesznek és postán küldik el bírónőnek. Nagyné Benke Valé­ria vett is a nyíregyházi Kelet Áruházban három 500 forintos ajándékutalványt, majd expressz ajánlott levélben feladta a bíró­nő címére. A bíróság Nagynét és Benkénét 4—4 hónap szabadságvesztésre és 2000—2000 forint pénz melíékbün tetésre ítélte, s elkobozta a vesz tegetésre szánt ajándékutalvá nyokat. A szabadságvesztés vég rehajtását a bíróság mindkét vádlott esetében 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős, Heti bosszúságunk Panasz Remélem, másoknak nem, de nekem rossz hetem volt. s töp­rengtem is: egyáltaláán írjak-e most bosszúságot, mert még­sem lenne szerencsés. ha rossz hangulatom miatt inge­rültebb volnék a kelleténél. Már a vasárnap reggelem rosszul kezdődött. Szombaton késő este érkeztem haza egy hosszabb útról és mivel még kenyér sem volt otthon, vasár­nap próbáltam beszerezni. A piaci tejboltban kezdtem, de — mint már annyiszor —, most sem volt egy deka száraz ke­nyér sem. így aztán nem érhe­ti a bolt dolgozóit az a vád, hogy felelőtlenül rendelnek és rájuk szárad. Nem kaptam né­hány étteremben sem, elindul­tam hát barátomhoz, hátha ad kölcsön egy karéjt. Kaptam, ám útközben a sós­tói vasúti felüljáró korlátján egy roncsautót láttam, ami egy teherkocsiról zuhant le, ami­kor ráfordult a felüljáróra, s tulajdonképpen még szerencsés is volt a vezető, mert éppen nem ment ott kerékpáros, vagy gyalogos. Még szerdán is a roncsszál­lító felelőtlenségén töprengtem, s közben észre sem vettem, hogy 80 helyett 90 kilométeres sebességgel hajtok, csak akkor néztem az órára, amikor Ber- kesz és Székely között egy pótkocsis teherautó (FT 99—47) előzött meg, aztán egy előttem haladó teherautó következett, s az sem zavarta, hogy az éles. beláthatatlan kanyarban is a szembejövők sávjában haladt. Biztos az én autóm lehet lus­ta — gondoltam, — s másnap el is mentem szerelőismerő­sömhöz: ugyan, nézze már meg, mivel lehetne felpiszkálni. Míg nézegette, az is kiderült, hogy napokon belül műszaki vizsgá­ra kell vinni. Felírt hát né­hány alkatrészt, hogy szerez­zem be, de hiába jártam végig az alkatrész-árusítással foglal­kozó boltokat, még egy nyomo­rult gyertyát sem kaptam. Már-már feladtam a reményt, amikor egy magánkereskedő boltját pillantottam meg. s bár azt hittem, azon a pici helyen egy szelepsapka sem fér el. egymás után rakta elém mind­azt, amit kértem. És még én panaszkodok! Mellesleg Rekord születettméghozzá világre­kord — a közelmúltban az egyik holland városban. Olvas­hattunk róla: egy vendéglős 25 éves fia 404 napot és éjszakát töltött el egy 16 méter magas cölöp tetején, s ezzel elérte az áhított célt és bekerült a re­kordok könyvébe. Szerintem mindenképpen megérdemelte ezt a kitüntetést, mert aki 13 hónapot képes eltölteni egy cölöp tetejére épített öt négy­zetméternyi kunyhóban, annak igenis, ott a helye abban a könyvben. Nem árt persze közelebbről megvizsgálni, mi késztette e férfiút a különös rekordra. Az, hogy ilyen magas polcra igye­kezett, egyáltalán nem különös, hiszen nagyon sok emberben van efféle vágy és hajlam. Meglehet, így akart kiemelked- ni a többi ember közül, hiszen mielőtt felmászott volna a fá­ra, apukája éppen arra akarta megkérni, hogy a kármentőben mossa el azt a temérdek ko­szos poharat. Hát most tessék megmondani, milyen perspektí­va lett volna ez annak a fia­talembernek? A különös csupán az, hogy éppen egy cölöp tetején akart feltűnni. Szavamra mondom én már annyi mindenről hal­lottam, amire feljutva kiemel­kedhet valaki, de cölöpről még soha. A felfelé törtető, vagyis­hogy törekvő emberek általá­ban mindig a nagyobb kényel­met keresik, s jól megnézik azt a magas helyet, ahová tartósan akarnak kötődni. Mert 13 hó­nap egy kunyhóban, egyszál rúdon, legalább olyan szeren­csétlen, mint a szám, ami az időt jelzi. Ilyenformán ez a rekord valóban elüt a megszo­kottól, mivel nagyon sok le­mondással járt. Márpedig álta­lában az a helyzet, hogy aki feljut az áhított csúcsra, igyek­szik ott jól berendezkedni, rit­kán magányos, s ha más nem. hát a titkárnője fellebbenti ne­ki az ő naptárját és már mu­togatja is az új programokat... Ebben is elképzelhető egy rekord. s még csak nem is olyan kényelmetlen, mint egy árva cölöpön ücsörögni hótt- egyedül. (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents