Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 1. Hazánkba érkezik a burmai államfő Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívásá­ra a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érke­zik U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság el­nöke. Szocialista országok külügyminiszter- helyettesei Gromikónál Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, a Szovjetunió kül­ügyminisztere szerdán Moszk­vában fogadta több szocialis­ta ország külügyminiszter­helyettesét. A külügyminisz­ter-helyettesek az ENSZ­közgyűlés küszöbönálló, XXXVIII. ülésszakának elő­készületei közé tartozó meg­beszélésüket folytatják a szovjet fővárosban. Heves harcok Bejrútban Kommentár A cselekvő emlékezés napja A történelem kalendá­riumában nagyon sok a fekete nap. De ma már fcudjukj hogy — következmé­nyeit tekintve — soha egyetlen nap sem jelentett annyi halált és szenvedést, mint 1939. szeptember elseje, amikor a német fasizmus ki­robbantotta a második világ­háborúit. Jó lenne a fasizmusra úgy emlékezni, mint a múlt nyo­masztó, de végleg lomtárba Ikerült emlékére. Jó lenne — de sajnos, nem lehet. RendőrsOrtűz Pinochet Chi­léjében, bantusztánoknak be­cézett koncentrációs táborok az apartheid földjén, a Dél­afrikai Köztársaságban, egy­mást követő junták Közép- és Dél-Amerikában Ku-Klux- Klan reneszánsza az amerikai délen, gátlástalan háborús uszítás ettől északra, a Poto­mac partján, szélsőjobboldali terroristák politikai gyilkos­ságai Nyugat-Európa egy ré­szén, újnáci nosztalgiatünte­tés a háborús bűnös Dönitz admirális temetésén és neo­fasiszta demonstrációk Mus­solini századik születésnap­ján. Nem, sajnos, ^hétközna­pi fasizmus oäRteiH&Jäij sem tűnt el telj esehX­A történelem'az éte'trJifil- lája — mondták a rómaiak. Az ember egyebek között at­tól ember, hogy megszívleli a saját és elei tapasztalatait. Az igazi emlékezés sohasem pusztán kegyelet; 1939. szep­tember elsejére a cselekvésre buzdítás riadójával emléke­zünk: világméretű harccal a legnagyobb háború kirob­bantója, a fasizmus ellen. Az emberiség jobbik, nagyobbik fele ezen a napon, szeptem­ber elsején tartja — valóban világméretekben — a fasiz­mus elleni küzdelem nemzet­közi napját. H. E. A bejrúti rádió jelentése szerint szerdán hajnalban folytatódtak a harcok a liba­noni főváros szinte vala­mennyi körzetében, miután a hadsereg ellentámadást indí­totta a siíta fegyveresek el­len, hogy visszaszerezze az elmúlt két nap kiterjedt ut­cai harcaiban elvesztett állá­sait. Az összecsapásokban több­ször tűz alá kerültek az or­szágban állomásozó többnem­zetiségű erők amerikai, fran­cia és brit egységei is. A bejrúti amerikai nagykövet­ség épületét is érték lövések. Az amerikai csapategysé­gek főparancsnoka úgy nyi­Szerdán délelőtt megadták magukat a teheráni hatósá­goknak az AIR France repü­lőgépét hatalmukban tartó géprablók. A négy férfi poli­tikai menedékjogot kért és kapott az iráni hatóságoktól — közölte egy iráni rendőr­parancsnok. A szabadon en­gedett túszok sértetlenek, de kórhába vitték őket kivizsgá­lásra. A szerda reggeli határidő lejárta után a repülőtéri ha­tóságok eltorlaszolták a kifu­tópályákat, mert a géprablók tovább akartak indulni Tehe­ránból és a motorok beindí­latkozott, hogy az amerikai katonák halála és a kiterjedt harcok ellenére „továbbra is támogatják a libanoni kor­mányt és hadseregét, hogy azok visszaszerezhessék szu­verenitásukat az ország egész területe felett”. Bush amerikai alelnök ve­zetésével két nap leforgása alatt másodszor tanácskozott Washingtonban a válságstáb. Az izraeli katonai rádió szerint Begin beleegyezését adta ahhoz, hogy „három­négy napra” elodázzák az iz­raeli erőknek a dél-libanoni Avali folyóig történő vissza­vonását. tására utasították a pilótát. Később mégis beleegyeztek az újabb tárgyalásokba. Meg­ígérték, megadják magukat, ha lehetővé teszik, hogy ta­lálkozzanak a sajtó képvise­lőivel. Követelésüket teljesí­tették. A futómű mellett rögtön­zött sajtótájékoztató mind­össze öt percig tartott: a gép­rablók először a levegőbe lőttek, majd felolvastak egy előre elkészített nyilatkozatot. Kijelentették, hogy tettükkel a francia kormánynak Irak­ban, Libanonban és Csádban elkövetett bűneire akarták felhívni a figyelmet. NEMZETKÖZI BÉKENAP A Német Demokratikus Köztársaság egész lakossága elkötelezetten készül a nem­zetközi békenap megünneplé­sére. Az ünnepségsorozat ke­retében csütörtökön nagygyű­lést tartanak az egyik berlini üzemben, ahol felszólal majd Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő is. CARSTENS JUGOSZLÁVIÁBA LÁTOGAT Belgrádban bejelentették, hogy szeptember első felében Jugoszláviába látogat Kari Carstens, az NSZK szövetségi elnöke. Az államfőt elkíséri Hans-Dietrich Genscher szö­vetségi alkancellár és külügy­miniszter is. CUELLAR LONDONBAN Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára kedden Lon­donba érkezett. A brit fővá­rosban találkozik Sir Geoff­rey Howe külügyminiszterrel, akivel a Falkland- (Malvin-) szigetekről és a namíbiai kérdésről folytat tárgyaláso­kat. ANGYALCSINALÓ A BÖRTÖNBEN Romániában nyolcévi bör­tönbüntetésre ítéltek egy fér­fit, aki minden szakértelem nélkül tiltott magzatelhajtást akart végrehajtani. A fiatal nő a durva beavatkozás kö­vetkeztében meghalt. A férfi — szakmájára nézve műsze­rész — megpróbálta azt a lát­szatot kelteni, hogy ő csak felfedezte nőismerősét, aki eszméletét vesztette, miután saját maga akarta elvégezni az abortuszt. A nyomozás so­rán — írja az egyik brassói lap — azonban egyértelműen kiderült, hogy a férfi a bű­nös. Romániában — mint is­meretes — nincs forgalomban fogamzásgátló tabletta. Megadták magukat a géprablók--------------------------------------------------------------------------------------\ fl Begin-kormány története — 1977.: június 20. az 1977. májusi választások eredményeképpen Mena- hem Begin megalakítja jobboldali kormánykoalí­cióját. November 19. Szadat egyiptomi elnök látogatása J eruzsálemben. — 1978.: szeptember 17. Begin és Szadat aláírja Jimmy Carter amerikai el­nök közvetítésével létreho­zott Camp David-i egyez­ményeket. — 1979.: március 26. Wa­shingtonban aláírják az egyiptomi—izraeli béke- szerződést. — 1980.: július 30. A knesszet Jeruzsálemet Iz­rael állam „örök és oszt­hatatlan fővárosának” nyil­vánítja. — 1981.: január 13. Le­mond az első Begin-kor­mány — választások júni­usban. Június 8. Az izraeli légi­erő lebombázza a Bagdad melletti iraki nukleáris központot. Június 30. Az általános választásokon ismét Begin koalíciója győz. Két hét múlva megalakítja új kor­mányát. November 1. A Begin- kormány „polgári közigaz­gatást” vezet be a meg­szállt arab területeken. December 14. Izrael be­kebelezi a Golan-fennsíkot. A lépést nagyarányú tün­tetések követik az arab te­lepüléseken. Washington felfüggeszti az F—16 va­dászbombázók szállítását Izraelnek. V _____________________ — 1982.: március 25. A kormány több ciszjordániai palesztin polgármestert megfoszt tisztségétől. So­sem látott tiltakozási hul­lám a megszállt területe­ken. Június 6. Izrael invázió­ja Libanon ellen — ponto­san 15 évvel az 1967-es há­ború kitörése után. — 1982.: június 10. Meg­kezdődik Bejrut körülzárá- sa. Augusztus 19. Kéthónapi ostrom és bombázás után az izraeli kormány kierő­szakolja a PFSZ távozását Bejrutból. Szeptember 14. Meggyil­kolják Basir Dzsemajel li­banoni elnököt. Az izraeli hadsereg másnap megszáll­ja Nyugat-Bejrútot. Szeptember 16—18. Vé­rengzés a szabrai és satilai palesztin menekülttáborok­ban. December 28. Amerikai közvetítéssel megkezdődnek az izraeli—libanoni tárgya­lások az izraeli csapatok Libanonból való kivonásá­ról. — 1983.: február 11. A palesztinok ellen elkövetett mészárlással kapcsolatos vádak miatt lemond Ariel Sáron hadügyminiszter — de tagja marad a kormány­nak tárca nélküli minisz­terként. Március 22. A munkapár­ti Haim Herzogot Izrael államfőjévé választják. Május 15. Aláírják a li­banoni—izraeli megállapo­dást az izraeli csapatok ki­vonásáról. 11 543 ember került az utcára Repülésirányítók sztrájkjának emléke Az amerikai repülésirányí­tók sztrájkjának emléke — a UPI hírügynökség kissé költői hasonlata szerint — két év elteltével lassan ugyanúgy elenyészik, mint a távolodó repülőgépek zaja. Az a 11 543 ember azonban, aki hivatalosan „bűnözővé” vált a repülőtéri irányítótor­nyok elhagyása után, még mindig vívja az 1981-ben el­vesztett csatát. Legvadabb álmunkban sem képzeltük volna, hogy nélkü­lünk is sikerül fenntartani a légi közlekedés folyamatos­ságát — mondta egy volt „Air Traffic Controller”, aki azóta is munka nélkül van. A fizetések emelését, a munkaidő csökkentését és a munkakörülmények javítását követelő repülésirányítók azért léptek sztrájkba — amit egyébként törvény tilt —, mert gyors eredményeket reméltek kicsikarni a kor­mánytól. Az első elnöki évét töltő Ronald Reagan utasítására azonban utcára tették a sztrájkolókat, s feloszlatták szervezetüket. Az amerikai repülésirányí­tók szakszervezete (PATCO), amely felbomlott a harcban, azóta az Egyesült Államok repülésirányítóinak szerveze­te (USATCO) néven feltá­madt — kétezer tagja közül azonban egyetlen egy sem dolgozik a szakmában, s így inkább társadalmi klubnak, mint szakszervezetnek tűnik. A szervezet washingtoni központja jogi tanácsadással és kongresszusi „lobbyzás­sal” támogatja a volt repü­lésirányítókat, akik közül je­lenleg 9700-nak az ügyét vizsgálják felül különböző fórumokon. A szakmai „feketelistán” lévő irányítók szerint a lé­gi közlekedés szétzilálódott, súlyos gondokkal küszködik, s a gyorsított kiképzés nem pótolja az újonnan felvettek hiányzó tapasztalatait. Zűr­zavar, kapkodás jellemzi a dolgokat — állítja az egyik volt repülésirányító, aki ma gépkocsikat árul. Az országos szállításbiz­tonsági hivatal (NTSB) a helyzetről készített felmérés után májusban megállapítot­ta: sikerült ugyan elég újon­cot szerződtetni, de a meg­felelő képességvizsgáló eljá­rások hiánya és a kiképzés felügyeletének megoldatlan­sága az irányítás biztonságá­nak csökkenéséhez vezet. Éppen ezért, az elbocsátott emberek visszavételével mi­nél előbb fel kell tölteni a repülésirányítók sorait — javasolja a jelentés. Az illetékes kormányhiva­tal főnöke azonban kijelen­tette, hogy a légi közlekedés rendszere és biztonsága hely­reállt, s az év végére enélkül is eléri a sztrájk előtti szín­vonalat. A békéért, a társadalmi haladásért! Szeptembertől decemberig: Oszt szolidaritási akció „Értelmes, szép emberi éle­tet akarunk, amelyben nem lehet helye a háborúnak” — a prágai béke-világtalálko- zóra küldött üzenetünkben fogalmazódott meg ez óha­junk. Ebben a szellemben hívta fel az idén is a Magyar Szo­lidaritási Bizottság hazánk állampolgárait, hogy tevéke­nyen vegyenek részt a szep­tember 1-én, a nemzetközi békenapon, az antifasztiszta világnapon kezdődő őszi szo­lidaritási akcióban. A mai, feszültséggel és ne­hézségekkel teli időszakban különösen fontos, hogy ha­zánk békeszerető állampol­gárai egységesen lépjenek fel a fegyverkezési verseny fo­kozódása — elsősorban az új amerikai rakéták európai telepítése — ellen és támo­gassák a Szovjetunió és a többi szocialista ország fegy­verzetkorlátozási és leszere­lési javaslatait. Az elkövet­kező négy hónap alatt a me­gyeszékhelyeken, városokban, községekben számos fórumon — gyűléseken, baráti találko­zókon, lakóterületi összejö­veteleken — a lakosság nyil­vánítsa szolidaritását az im­perializmusellenes harcot vívó közép-amerikai haladó forradalmi erőkkel. Emelje fel szavát a közel-keleti tér­ség problémáinak békés, igazságos rendezéséért, az önálló palesztin állam létre­hozásáért, továbbá az Afrika déli részén a fajüldöző pre­toriai rezsim ellen küzdő né­pek érdekében. Támogassa a nehéz körülmények között a szocializmust építő vietnami, laoszi, kambodzsai népet. A társadalmi szervezetek közreműködésével ebben az időszakban országszerte sok politikai programot rendez­nek, amelyekre meghívják a baráti szocialista országok képviselőit. Vendégeket vár­nak a világ minden részéből: Latin-Amerikából, Afrikából, Ázsiából. Itt lesznek Chiléből, Nicaraguából, Laoszból, a di­áktalálkozókra Kambodzsá­ból, Vietnamból is érkeznek meghívottak. Az őszi szolidaritási akció­sorozat programja tartal­mazza mindazokat az évfor­dulókat, történelmi esemé­nyeket, amelyekről ez alka­lommal megemlékezünk, töb­bek között szeptember 1-én, a már említett antifasiszta világnapot; szintén még e hónapban 2—9-e között lesz a Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzeti ünnepe és az indokínai népekkel való szolidaritás hete. Ugyancsak: szeptember 4—11-e között rendezik meg a szolidaritási hetet a chilei néppel és más latin-amerikai népekkel, s 12-én köszöntjük Etiópia né­pét nemzeti ünnepükön: a forradalom napján. Október is gazdag esemé­nyekben: 1—7-e között a pa­lesztin néppel és más arab népekkel szolidaritási hetet tartunk: 11-én lesz az ENSZ által meghirdetett apartheid elleni küzdelem és a dél-af­rikai politikai bebörtönzöt- tek napja; 14-e a Jemeni Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe; 15—22-e kö­zött rendezzük meg a társa­dalmi haladás útjára lépett afganisztáni nép melletti szo­lidaritás hetét; 24-e az ENSZ napja, a leszerelési akcióhét kezdete. November kiemelkedő ese­ménye lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának megünneplése, majd 11-én köszöntjük az angolai népet, köztársaságuk (1975) megalakulásának nap­ján. December 10-e az emberi jogok napja. A szolidaritási bizottság felhívása így záródik: „Meg­győződésünk, hogy az őszi szolidaritási akciósorozat fó­rumain közvéleményünk tá­mogatásáról biztosítja a Ma­gyar Népköztársaság követ­kezetes békepolitikáját, mely­nek tartópillérei a Szovjet­unióhoz és a szocialista or­szágokhoz fűződő barátság és a világ haladó imperialista­ellenes erőivel vállalt szoli­daritás”. Céljainkat csak közösen ér­hetjük el, a sok millió hala­dó gondolkodású ember ösz- szefogásától függ a világ sorsa, az, hogy Földünkön biztonságban, békében él­jünk, s gyermekeink jövője is boldog legyen. H. A. Árt Buchwald; Róka lógta csuka — Asszonyom, ráérne egy percre? — Hogyne, nincs semmi dolgom. — Meg szeretném kér­dezni, mikorra terveznek már valamilyen komo­lyabb vásárlást, hogy elő­segítsék a gazdaság talp- raállását? — Majd ha George megengedi. De szerinte össze kell húzni a nadrág­szíjat, amíg tart a válság. — Csakhogy a válság folytatódni fog, ha nem kezdenek költekezni. — George attól tart, el­veszti az állását, így nem akarja, hogy még a jelen­leginél is jobban eladó- sodjunk. — Beszélhetnék vele is? — Rajta — ott nézi a televíziót. — Üdv, George! Nem gondolt mostanában egy új kocsira? — Nemigen. Jól mutat­nak a tv-ben, de a régi még jól bírja, így azt használjuk, amíg a hely­zet nem tűnik valamivel rózsásabbnak. — Ám nem lesz semmi­vel rózsásabb, ha nem ve­szi rá magát egy gépkocsi megvásárlására. — Nem tehetem a mos­tani kamatlábak mellett. Majd ha csökkennek, ak­kor veszek kocsit. — De hát nem fognak csökkeni, amíg a gazdaság neki nem lendül. Gondo­lom, egy új házat sem akar venni? — Maga tréfál, még ezt sem tudom kifestetni. — Sőt, George még a bútorokat sem engedi ki­cseréltetni. — És nem zavarja ma­gukat, hogy így nem tud­nak lépést tartani a szom­szédokkal? — Hát nem hallotta? A szomszédunk néhány hó­napja tönkrement. Minde­nét elvesztette, a házát is beleértve. Ezt meg ugye senki sem akarja utánoz­ni. — George, ha nem vesz se házat, se autót, se fes­téket, akkor a válság örökké fog tartani. Nincs semmi olyan, amit hirte­lenjében vásárolni akar­na? — Hát egy új tv esetleg jól jönne. — De az mind japán gyártmány, így ezzel nem segít az amerikai gazda­ságon! — Sajnálom, de ez az egyetlen szórakozás, amit a válságban megengedhe­tünk magunknak... Szegő Gábor fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents