Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 29. Az állam* és kormányfők különtalálkozóján New Yorkban Losonczi Pál beszéde Kedden New Yorkban, az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek indiai kezdeményezésre rendezett értekezletén beszédet mondott Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke. A magyar államfő, aki Indira Gandhi meghívására vesz részt a tanácskozáson és vasárnap érkezett New Yorkba, kedden kétoldalú megbeszéléseken is részt vett. Délelőtt Ausztria ENSZ-képviseletén találkozott Fred Sinowatz oszt­rák szövetségi kancellárral. Délben részt vett azon a dísz­ebéden, amelyet Indira’Gandhi miniszterelnöknő rendezett a New Yorkba érkezett állam- és kormányfők tiszteletére. Ez alkalomból Losonczi Pál és Indira Gandhi között külön eszmecserére is sor került. Kedden délután — magyar idő szerint a késő esti órák­ban — Losonczi Pál beszédet mondott az ENSZ-székházban, amely a Gandhi asszony által összehívott állam- és kor­mányfői tanácskozásnak is színhelye. Elnök asszony! Olyan korban élünk, ami­kor az emberiségnek növek­vő számú, összetett és hosszú távon ható problémákkal kell megküzdenie. Ezek kisebb- nagyobb mértékben minden országot és népet érintenek a fejlettségi szinttől, társadal­mi berendezkedéstől, földraj­zi elhelyezkedéstől függetle­nül. Globálisak abban az ér­telemben is, hogy a belőlük fakadó veszélyek elhárítása sem képzelhető el másként, mint nemzetközi összefogás­sal. Az emberiségre azonban nemcsak gondok nehezednek. A történelem folyamán elő­ször jutottunk el a fejlődés olyan fokára, először került birtokunkba olyan ismeret és technika, amely ésszerű al­kalmazása mellett nemcsak a problémák kiküszöbölését ten­né lehetővé, hanem minden nép általános anyagi és szel­lemi félemelkedését is bizto­sítaná. ' Napjaink ’ tragédiája, hogy ezt a karnyújtásnyira álló lehetőséget nem tudjuk meg­ragadni, sőt, úgy tűnik, az idő múlásával egyre távo­labb kerülünk tőle. Az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­főinek hetedik - új-delhi kon­ferenciája különleges figyel­met szentelt a fegyverkezési verseny megállításának. Mi is valljuk, hogy az emberi­ség legfontosabb, közös és halaszthatatlan feladatává vált a nukleáris katasztrófa fenyegetésének elhárítása, amelyhez az út a fegyverke­zési hajsza megfékezésén, a nemzetközi légkör javításán át vezet. A fegyverkezési ver­seny önmagában, termonuk­leáris háború kirobbantása nélkül is képes felemészteni a rendelkezésre álló erőforrá­sokat, dezorganizálni a gaz­dasági és politikai kapcsola­tokat, s mindezek következ­ményeként még jobban ki­élezni azokat az ellentmon­dásokat, amelyek a globális problémák megoldatlansá­gából fakadnak. Következésképp a fegyver­kezés ellen, a leszerelésért folytatott harc az első számú, mindenek felett álló feladat, amelynek megoldásától függ, hogy úrrá tudunk-e lenni a többi nehézségünkön. Az elmúlt évek fejlemé­nyei sajnos nem adnak okot a megelégedésre. A fegyver­kezési hajsza folytatódik. En­nek értelmetlen terhei min­den népet sújtanak, de külö­nösen elviselhetetlenek az olyan országok számára, amelyek rendkívül szűkös erőforrásokkal rendelkeznek, s amelyek az alapvető létfel­tételek biztosításával, a mo­dernizálás feladataival küsz­ködnek. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok érdekei, ennélfogva törekvé­sei is a béke megőrzésére, a feszültség csökkentésére azo­nosak a szocialista országo­kéival. A közös cselekvés feltételei tehát adottak. Az alkalmat meg kell ragadni. Határozottan fel kell lépni a fegyverkezés ellen, a fegyve­rek bevetését szorgalmazó militarista doktrínák érvény­re juttatása ellen, az erőfö­lény megszerzésére és az egyensúly megbontására irá­nyuló törekvésekkel szemben. Ki kell kényszeríteni a lesze­relési tárgyalásokat, azok jó­hiszemű folytatását és ered­ményes befejezését. El kell fogadtatni a szocialista és az el nem kötelezett országok közös álláspontját, miszerint a biztonságot nem a fegyve­rek növekvő mennyisége szavatolja, hogy a biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szintű egyensúlya mellett sem kevésbé szilárd. Meggyőződé­sem, hogy a leszerelésért folytatott küzdelem sikeréhez az is hozzátartozik, hogy min­denki meg tudja különböz­tetni azokat az erőket, ame­lyek a leszerelés valódi hí­ved, a konstruktív javaslatok kezdeményezőit azoktól, ame­lyek nem igazán érdekeltek a fegyverkezési verseny meg­állításában, a megegyezések létrejöttében. Elnök asszony! Senki sem vitatja a jelen­levők közül, hogy a világ- gazdaság helyzete kritikus, szükség van egy igazságos és demokratikus alapokon történő átrendezésre. E nél­kül nem állítható helyre a vi­lággazdaság egyensúlya, nem szüntethető meg a kiáltó el­lentét a fejlett és a kevésbé fejlett országok között. A világgazdaság a struktu­rális bajok mellett olyan problémákkal is küzd, ame­lyek megoldásával késleked­ni nem szabad. Újra meg­erősödtek a protekcionista törekvések, egyre gyakoribb, hogy a válság terheit a ki­szolgáltatott helyzetben lé­vőkre, a gyengébbekre hárít­ják át. Tanúi lehetünk an­nak is, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat alá­rendelik erősen kifogásolha­tó politikai céloknak. Mind­ezek következtében kettős cselekvésre van szükség: egy­részt figyelmünket a legsür­getőbb, rövid idő alatt meg­oldható tennivalókra kell összpontosítanunk, másrészt ezt úgy kell megvalósíta­nunk, hogy amit teszünk, az a strukturális változások irá­nyába is hasson. A világgazdaság jelenlegi állapotában a fejlődő orszá­gok egy része különösen kri­tikus helyzetbe került. A Magyar Népköztársaság tá­mogatja a fejlődő országok jogos követeléseit és bilate­rális kapcsolataiban is igyek­szik lehetőségeivel összhang­ban álló segítséget nyújtani, hozzájárulni gazdasági füg­getlenségük megszilárdításá­hoz. A fejlődő országok a jövőben is számíthatnak a Magyar Népköztársaság cse­lekvő szolidaritására. Eriinek előrebocsátása után szeretném hangsúlyozni: a világgazdasági problémák globális jellege egyben azt is jelenti, hogy nemcsak egyes országoknak vagy országcso- poirtoknak vannak gondjai. A kiút keresése során olyan megoldásokat kell kiválasz­tani, amelyek egyetlen or­szágot, egyetlen népet sem károsítanak, ugyanakkor a lehető legnagyobb mérték­ben segítik a legjobban rá­szorulókat. Hazám, a Magyar Népköz- társaság közepesen fejlett, természeti erőforrásokkal szűkösen ellátott szocialista ország. Gazdaságának nyi­tottsága. szerkezete és adott­ságai révén különösen érzé­kenyen érintik a világgazda­sági változások. Egyenjogú, korlátozásoktól, hátrányos megkülönböztetésektől men­tes gazdasági kapcsolatok esetén sok előnnyel jár szá­munkra — de partnereink számára is — a nemzetközi munkamegosztás és együtt­működés. Ezzel ellentétes vi­lággazdasági környezet je­lentős károkat okozhat gaz­daságunknak. A 70-es évek­ben a világgazdaságban be­következett változások gaz­dasági fejlődésünket nagy­mértékben zavarják. Elnök asszony! Ezekkel a gondolatokkal kívántam eszmecserénkhez hozzájárulni. Végezetül szeretnék a fel­szólalásom elején mondot­takra visszatérni és újra le­szögezni meggyőződésemet, hogy a világgazdaságban, va­lamint az emberi lét és te­vékenység egyéb területein sokasodó globális problémák megoldásának döntő ténye­zője a tartós béke és a nem­zetközi biztonság, a népek közötti sokoldalú együttmű­ködés, amely csak akkor va­lósulhat meg igazán, ha si­kerül megállítani az esztelen fegyverkezést. Ez az előfel­tétele a társadalmi és gazda­sági haladáshoz szükséges eszközök felszabadj ásának is minden állam, de elsősorban a fejlődő országok javára. A megoldások keresésében, e feladatok valóra váltása érdekében a Magyar Nép- köztársaság a jövőben is kész együttműködni a világ összes országával, mozgósítani sze­rény szellemi és anyagi esz­közeit. Köszönöm a figyelmet! TELEX VARSÓI PÁRTDELEGACIÓ ÉRKEZETT BUDAPESTRE Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága meghívására szerdán Budapestre érkezett a varsói pártbizottság delegációja. A küldöttség Marian Wozniak, a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a varsói vajdasá­gi pártbizottság első titkára vezetésével négy napot tölt fővárosunkban. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizottság első titkára fogadta. Ott volt Jerzy Zielinski, Lengyelor­szág budapesti nagykövete. MEGTAGADTAK A PERSHING SZÁLLÍTÁSÁT Az „Allemania Express” nyugatnémet teherhajó le­génysége megtagadta, hogy elszállítsa az NSZK-ba tele­pítendő Pershing—2 rakéták­hoz szükséges alkatrészeket a San Francisco-i kikötőből. A személyzet tagjai nyilatkozat­ban fejezték ki tiltakozásukat az ellen, hogy hajójukat ilyen célokra használják fel. Egy helyi békeszervezet tagjai kapcsolatba léptek a hajó legénységével, és szolidaritá­si tüntetést tartottak a kikö­tőben. A helyi sajtó és tele­vízió elhallgatta az esetet. BEATLES-TAGOK — DÍSZPOLGÁROK Liverpool városi tanácsa kedden úgy döntött, hogy az angol kikötőváros díszpolgá­raivá nyilvánítja az egykori Beatles együttes tagjait. A négy „gombafejű” ebben a városban született, és itt kezdte el káprázatos pályafu­tását. A tanács felkérte Paul McCartneyt, Ringó Starrt és George Harrisont, hogy jöj­jön Liverpoolba és vegyen részt a díszpolgárrá avató ünnepségen. A negyedik Beatles-fiú, az 1980-ban meg­gyilkolt John Lennon posztu­musz kapta meg a kitünte­tést. Ülést tartott a megyei tanács Vásárosnaxnényi tanácstagok az ülésteremben. (Folytatás az 1. oldalról) Szólt arról, hogy az elmúlt két év alatt 700-zal nőtt Sza- bolcs-Szatmárban az aktív keresők száma, de gond és egyre nagyobb gond lesz a ta­nulóifjúság köréből munkát kérő fiatalok itthoni foglal­koztatásának megoldása. A jelenleg folyó ipartelepítés mintegy ezer új munkahely megteremtését teszi lehetővé, de tovább kell keresni a fog­lalkoztatási lehetőség megte­remtését. A beszámolót követő vitá­ban Wathy Ákos az ügyren­di-jogi bizottság nevében el­mondta, hogy javult a végre­hajtó bizottság tartalmi munkája, de célszerű lenne, ha a jövőben több alternatív javaslat kerülne a testület elé, s ha a tanácstagi csopor­tok véleményét már a napi­rendeket előkészítő szakasz­ban kikérnék. Ez csökkentené a testületi munka formalitá­sát. Elismeréssel szólt a la­kossági ügyintézés javításá­ban elért eredményekről, s javasolta, hogy az ügyintézők tevékenységét rendszereseb­ben értékeljék a testületek. Bécsi Károlyné Záhony fej­lődéséről beszélt, amelyhez jelentős segítséget kapott a település a megyei tanácstól, de kérte, hogy az egészség- ügyi ellátás és a foglalkozta­tottság javításában további segítséget kapjon a vasutas­város és környéke. Gombás Sándor, a nyíregy­házi járás megyei tanácstagi csoportja nevében szóit elis­meréssel a vb munkájáról, s ő is az alternatív javaslatok körének bővítését kérte, mert ez a döntésre hivatottakat alaposabb elemzésre készteti és növeli felelősségüket. Sipos Jánosné elmondta: az utóbbi időben előfordult, hogy a végrehajtó bizottság nem terjesztette a tanács elé szánt anyagot, mert az nem volt kellően elkészítve. Ez azt is jelzi, hogy a vb testületé­ben igényes, alkotó vitában formálódnak a megyei tanács elé kerülő elemzések. Szólt a tanácstagi csoportülések fon­tosságáról, amelyek jól egé­szítik ki a testületi munkát, de több bátorítást adhatna a tanácstagoknak arra, hogy a testület ülésén is mondják el véleményüket. Szabó László azt kérte, hogy a megyei tanács és a végre­hajtó bizottság a települések­kel még inkább a sajátossá­gaiknak megfelelően foglal­kozzon. A vitát követően Csatáry Ernő vb-titkár adott tájékoz­tatást a megyei tanácstagok- ' kai folytatott beszélgetések tapasztalatairól. B. J. Jurij Andropov nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) mennyi fegyveffajta — nuk­leáris, vegyi és hagyományos — gyártásának nagyszabású programja. Mindenfajta kitalált ürügy alapján az Egyesült Államok határaitól sok ezer kilomé­terre fokozódik az amerikai katonai jelenlét. Hídfőállá­sokat hoznak létre annak ér­dekében, hogy a fegyveres erővel beavatkozzanak más államok belügyeibe. Ennek következtében a világ vala­mennyi térségében megnőtt a feszültség: Európában, Ázsiá­ban, Afrikában, a Közel-Ke­leten, Közép-Amerikában. E veszélyes tervek végrehajtá­sában Washington egyre na­gyobb mértékben vonja be a NATO többi tagállamát. Sőt, erőfeszítéseket tesz a japán militarizmus újjáélesztésére és annak az észak-atlanti tömb katonai-politikai gépe­zetéhez történő hozzákapcso­lására. Senkit nem győzhet­nek meg az Egyesült Álla­mok elnökének az ENSZ szó­székéről elhangzott dagályos kijelentései arról, hogy az amerikai kormány elkötele­zett a béke, a népek önren­delkezése és szuverenitása mellett. A szélsőséges politikai ka- landorság példája az az agyafúrt provokáció, ame­lyet az Egyesült Államok tit­kosszolgálatai szerveztek meg a dél-koreai repülőgép fel- használásával. Bebizonyoso­dott az akció szervezőinek fe­lelőssége — bármennyire igyekezzenek is kikeveredni belőle, bármilyen hamis vál­tozatokat terjesszenek is. A szovjet vezetés kifejezte sajnálkozását az emberáldo­zatok miatt, amelyek ennek a példátlan, bűnös diverziónak voltak a következményei. Azoknak a „humanizmusa”, akik másokra akarják háríta­ni a felelősséget a repülőgé­pen levő emberek pusztulá­sáért, tömegpusztító fegyve­rek újabb hatalmas mennyi­ségében ölt testet — kezdve az MX rakétáktól egészen az idegbénító gázokat tartalma­zó tartályokig. Veszélyes embergyűlölő po­litikájának valamilyen mó­don történő megalapozása ér­dekében az Egyesült Államok rágalmak egész sorát zúdítja a Szovjetunióra, a szocializ­musra, mint társadalmi rend­szerre. Az ilyenfajta morali- zálás értékét a világ jól is­meri. Vietnamban a morált — már ahogyan azt Washing­tonban értelmezik — napalm­mal és mérgező anyagokkal érvényesítették. Libanonban hadihajók ágyútüzével ter­jesztik, Salvadorban pedig népirtás útján valósítják meg. Washingtonban jelenleg az erkölccsel együtt lábbal ti­porják a legalapvetőbb ma­gatartási szabályokat is: nemcsak állami vezetők és államok iránt viseltetnek tisz­teletlenül, hanem magával az Egyesült Nemzetek Szerveze­tével szemben is. Az ideoló­giai ellentétek átvitele az ál­lamközi kapcsolatok területé­re soha nem hozott semmi jót azok számára, akik külkap- csolataikban ehhez folyamod­tak. Jelenleg, nukleáris szá­zadunkban ez teljesen ab­szurd és megengedhetetlen. A „szovjet katonai fenyegetés­ről” szóló ijesztgetések után most már a szocializmus, mint társadalmi rendszer el­leni „keresztes hadjárat” meghirdetéséig jutottak el. A szovjet vezetés számára nem kérdéses, milyen irány­vonalat kövessen a jelenlegi kiélezett helyzetben. Irányvo­nalunk akárcsak eddig, to­vábbra is a béke megőrzése és megszilárdítása, a feszült­ség enyhítése, a fegyverkezési hajsza megfékezése, az álla­mok közötti együttműködés kibővítése. Már két éve folynak a szovjet—amerikai tárgyalá­sok a legélesebb kérdésről: az európai nukleáris fegyver­zet csökkentéséről. A szovjet álláspont célja az őszinte, igazságos alapon álló, kölcsö­nösen elfogadható megálla­podás megtalálása, olyan megoldásé, amely nem sérti senki törvényes érdekeit. Ugyanakkor ez alatt a két év alatt világossá vált az is, hogy partnereink a genfi tár­gyalásokon egyáltalán nem azért vannak jelen, hogy megállapodást érjenek el. Feladatuk más: időhúzás, s azután a Pershing—2 ballisz­tikus rakéták és a nagy ha­tótávolságú manőverező ro­botrepülőgépek nyugat-euró­pai telepítésének megkezdé­se. Azt javasolják nekünk, arról tárgyaljunk, hogyan se­gítsünk a NATO-nak saját javára megbontani a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök terén az európai öve­zetben meglévő egyensúlyt. Washingtonból ezeknek az amerikai nukleáris rakéták­nak európai felállítása az Egyesült Államok számára maximálisan előnyösnek lát­szik — előnyösnek Európa rovására. Ez nyílt politika, de cinikus. Ha a nyugat-eu­rópai országok lakossága többségének akarata ellenére az európai kontinensen meg­jelennek az amerikai nukleá­ris rakéták, akkor ez az ame­rikai vezetők, s a NATO töb­bi tagországai velük közö­sen cselekvő vezetőinek a bé­ke elleni, meghatározó jelen­tőségű lépése lesz. Mi az amerikai félnél nem látunk olyan óhajt, hogy va­lóban foglalkozni kívánna a stratégiai fegyverzet korláto­zása és csökkentése kérdése­inek megoldásával. A Szov­jetunió jóakaratát, a megál­lapodásra vonatkozó óhaját senki ne tekintse a gyenge­ség jelének. A Szovjetunió bármely, a kialakult katonai­stratégiai egyensúly meg­bontására irányuló kísérletre képes megfelelő választ adni, s tettei megfelelnek szavai­nak. Mindenki, aki ma felemeli hangját az esztelen fegyver­kezési hajsza ellen, a béke védelmében, bizonyos lehet abban, hogy éppen e célok el­érésére irányul a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikája. A Szovjetunió to­vábbra is minden lehetségest megtesz a béke megvédelme- zéséért földünkön — mon­dotta nyilatkozatában Jurij Andropov. Kádár lános fogadta Henry 0. Dornannt Kádár János, a Magyar Dormannt, a Leaders című Szocialista Munkáspárt Köz- amerikai folyóirat főszer­ponti Bizottságának első kesztőjét. A találkozón részt titkára szerdán, a KB szék- vett Barabás János, a KB házában fogadta Henry O. osztályvezető-helyettese.

Next

/
Thumbnails
Contents