Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1*33. September 24.^ Asszonyom! A cserbenhagyást a törvény bünteti! Közúton. Gondolom egyetért velem, hogy ez helyes és rendben lévő dolog, hiszen még ha nincs is komolyabb baj, I s akkor is szükség lehet a segítségnyúj­tásra és általában az esettel kapcsola­tos ügyek tisztázására. Miért mondom | ezt most? Mert semmilyen más cser­ei benhagyást a bíróságok nem igen tár- i gyalnak. Azt meg pláne nem, hogy Í ön cserbenhagyta termelőszövetkeze­tét. A történet, amit elmondott, sajnos nem új és nem is kirívóan egyedi. Volt rá már példa, hogy emberek nagyobb kereset reményében kikérték a mun­kakönyvét, mondva: „mit érdekel az engem, hogy az üzem munkaerőhiányr nyal küzd. Számomra egy a fontos, ott jobbat, szebbet és többet ígértek”. Ilyen kecsegtető ígéretnek dőlt be ön is és néhány társa, aztán rövid úton rá­jöttek, hogy az idénymunka, amit vál­laltak nem is annyira jó és jövedelme­ző. E történet második felvonásában ön már úgy érzi, hogy megsértették és fel van háborodva. „Mi az, hogy nem vesz vissza az el­nök?! Hiszen itt dolgoztam évekig. Hát ezt érdemiem én?!” Ennek a szövegnek még számos variánsa van, de ez is elég, hiszen a valóságnak tökéletesen megfe­lel, ha az elnök szavait is idézzük: „Az ■asszonyok cserbenhagytak. Most, ami­kor itt a rengeteg alma és tudva tud­ták, hogy a tsz vezetése számít rájuk, akkor mentek máshova dolgozni. Már jönnének vissza, de nem kellenek. Még akkor sem, ha miattuk decemberig tart majd az almaszedés. Hát mi a tsz? Át­járóház?” , Azt kérte asszonyom, hogy tegyek igazságot. Megvallom, könnyű a dol­gom. A termelőszövetkezet elnökével értek egyet. Nem a makacsságot, a tel­jes elzárkózást helyeslem, hanem a büntetést. (Csúnya szó, de nincs jobb.) Igaz, ön azt gondolja, vétlen, mert csak a jogával élt, cselekedetével kézzelfog­ható kárt nem okozott. Hogy jön hát ide a büntetés? Úgy, hogy a cserben- hagyás az valós, közvetett kár is léte­zik. (Késik az almaszedés, az exportá­lás. Ezért ön és a többi asszony fegyel­mit nem kapott, nem kaphatott, vi­szont az újraalkalmazás elutasítása büntetésnek szánt dolog. Mondom, asszonyom, én az elnökkel egyetértek, de tudom és hiszem, idő el- ( teltével enyhül majd a haragja és ki-ki visszakerül a régi helyére. Addig is gondolkozzunk. Kitartani egy munka­hely mellett jóban és rosszban nem biztos, hogy célszerű és ésszerű dolog. Az sem igaz, hogy egy szakmunkás­nak, vagy bárkinek kötelessége egy életen át, egy munkahelyen dolgozni. Sőt, a három-négy munkahely csak hasznára van az embernek —, mert lát, tapasztal és tanul. Tehát mindenütt okul, tökéletesedik, hogy jobb munkás, szélesebb látókörű dolgozó legyen. Na, de hát ugrálni, mint a szöcske, össze-, vissza, egyszer ki, egyszer be, ez már nem számítható az egyéniséget formáló egészséges munkavállalások közé. Az ilyenekre va amikor azt mondták, vándormadarak, és akinek 20—40 mun­kahelyi bejegyzés volt a könyvé­ben, sehol sem nézték jó szemmel. Gondolok még arra is, hogy egy-két forint, esetleg néhány száz forint több­letért nem érdemes önmagunk mögött a hidat égetni. Erről regélnek az olyan népi bölcseletek is, miszerint „járt utat a járatlanért el ne hagyj!”, avagy biztosat a bizonytalanért nem érdemes kockáztatni. Most, hogy olvassa a leve­let, tudom kifakad: „Ezek csak szavak, de mit old meg!” ön nem tanácsokért, fejmosásért, és esti meséért fordult hoz­zám. ön igazságot kért és főként azt, hassak oda, hogy az elnök vegye fel ismét régi helyére. Asszonyom! Higgye el nem az ön vagy önök felvi­lágosítására, kioktatására és főként nem sértő szándékkal írtam a sok szót. önt megértem. Az elnöknek igazat adok, és hogy rovom a betűket, az csak azért van, mert szeretnék meggyőző lenni. El­sősorban az elnököt szeretném ' meg- . győzni arról, hogy túlzottan szigorú. A cserbenhagyás — bár mindig szándékos — nem mindig rosszindulatú. A csele­kedeteket sok-sok emberi érzés moti­válja. Sokan azt mondják, nem tudták miért tették. Hisszük vagy sem, a ko­csi halad. Az almát le kell szedni. Bi­zony az almát le kell szedni, és nem decemberben. Józsa Györggyel a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjével az ideológiai oktatásról £ Ön tanított egyetemen, hosszú idők óta a marxizmus—Ieninizmus oktatás irányításában vesz részt a Művelődési Minisztériumban. Így széles körű is­meretekkel rendelkezik a problémakört illetően. Ezért kérdezem: milyen világ­nézeti alapokkal lépnek ki az egyete­mekről; főiskolákról a fiatalok? — Kategorikus választ nehéz adni. Egy biztos, a hallgatók, vagy a frissen végzett fiatal diplomások kisebb része képes alko- tóan alkalmazni a marxizmus—leninizmus- ról tanultakat. Ez főiskolánként, egyete­menként változó. Elégedettségre semmikép­pen sincsen ok, de tévedés lenne azt hinni, hogy a világnézet kialakulása a diploma megszerzésével lezárul. £ Miben mutatkoznak a gondok? — Elsősorban abban, hogy az oktatás nem tudott kellőképpen alkalmazkodni a nem­zetközi, a gazdasági és a politikai változá­sokhoz, s természetesen a fiatalok is nehezen igazodnak el az őket körülvevő szűkebb és tágabb világ jelenségein. d Ezek szerint felkészületlenek voltunk? — A marxizmus—Ieninizmus oktatása Magyarországon a hatvanas, hetvenes évek­ben szép eredményeket mutatott fel, színvo­nala számottevően javult. A hetvenes évek ismert folyamatai — az enyhülés megaka­dása, a világgazdasági válság, amit mi sem tudtunk kivédeni, a szocialista országok né­melyikében jelentkező gazdasági és politi­kai problémák — számos kérdést vetettek fel, melyekre az oktatás választ adni nem, vagy csak részben tudott. Ehhez járulnak továbbá a felsőoktatás ismert nehézségei, valamint a pályakezdő értelmiség egy ré­szénél indokolatlanul jelentkező egziszten­ciális problémák, az élet megkezdésének nehéz körülményei, az egyetemi, , főiskolai élet demokratizmusának gondjai. Mindez egyfajta perspektívátlanság-érzést, érték­bizonytalanságot szült az egyetemista, főis­kolás fiatalok bizonyos körében. Mindebből az is következik, hogy nem lehet csak az oktatást hibáztatni a kedvezőtlen jelensége­kért, mert a világnézeti tárgyak tanítása, a hallgatókat érő sokrétű hatásrendszernek mindössze egyik összetevője. Oktató-nevelő munkánk egyik legnagyobb gyengéje, hogy nem elég elmélyülten, meggyőzően foglalko­zunk a szocialista építés mai kérdéseivel, problémáival, a szocialista társadalom fej­lődési lehetőségeivel. £i Tehát nemcsak az oktatás a hibás? — Korántserri. A kutatás, a tudományos élet is lemaradt a kor kérdéseinek megvá­laszolásával, s így hiányzik az oktatóknák az a biztos bázis, amin lábukat megvetve átse­gíthetik a fiatalokat az őket gyötrő kérdések akadályain. A Vagyis az oktatás és a társadalmi igé- w nyék ily módon nincsenek szinkronban, de már á középiskolákból is részben felkészületlen diákok kerülnek az egye­temekre. Mit vesztettünk, hogy mint­egy tíz évre mellékessé degradálódott a történelem? — Emiatt alapvető dolgokkal nem ismer­kedhettek meg a diákok, műveltségük hi­ányos. Világnézetük épp ezért sokszor nem eléggé megalapozott. A munkásmozgalom történetének és a tudományos szocializmus tanításának pedig kimondott akadálya lett az elemi históriai ismeretek hiánya. Idő­közben — mint ismert — újfent érettségi tárgy lett a történelem, s ennek kedvező ha­tását nyilván étzékelni fogjuk. A A „világnézetünk alapjai” című tárgy w ezek szerint nem töltötte be hivatását? „...az oktatás nem tudott keltű­képpen alkalmazkodni a nemzet­közi, a gazdasági és politikai változásokhoz, s természetesen a fiatalok is [nehezeit [gazodnak el az őket körülvevő szűkebb és tá­gabb világ jelenségein.’ ból az egyetemi és főiskolai hallgatókat több rétegbe sorolhatjuk. A legtöbben azok vannak, akik a szocializmust elfogadják és világnézetük marxista, illetve közel áll a marxizmushoz. Létezik egy meglehetősen nagy közömbös csoport. Kevesebben van­nak, akikről elmondható, hogy világnézetük teljesen megalapozott, végül egy szűk cso­portnál a polgári nézetek hatása, egyfajta elégedetlenkedő politikai magatartás észlel­hető. ft Néha sokaknak az az érzése, hogy nem v tudunk eleget erről a korosztályról... — Ez a kérdéskört elemző munka során is felmerült, sokan — és megalapozottan — mondták, hogy kevéssé ismerjük az értel­miségi pályára készülő fiatalok életviszonya­it, gondolkodásmódját, magatartását, világ­nézetét. Ennek oka egyebek közt az, hogy nincsenek eszközeink a felsorolt összetevők mérésére, a változások megbízható regiszt­rálására. Elsősorban tudásuk mélységét is­merjük, és ebből próbálunk következtetni a világnézetre, a politikai meggyőződésre. Egy biztos viszont: minden ifjú generációért meg kell küzdeni, mert igaz, hogy ezek a nemzedékek már „beleszülettek” a szoci­alizmusba, de ez önmagában korántsem je­lentheti, hogy a felnövekvő nemzedékek születetten rendelkeznek szocialista tudat­tal. Mostanában többször merül fel kifogás a KISZ munkája ellen. Az ideológiai, világnézeti kérdések tanítása felől néz­ve akad-e javítanivaló a KISZ mun­kájában? — A főiskolák, egyetemek oktatói részé­ről' számos olyan jelzést kaptunk, hogy az ideológiai munkára nem_ fordítanak megfe­lelő figyelmet a KISZ-szervezetek. Ennek természetesen hatása van. Ugyanakkor azonban a főiskolák és az egyetemek KISZ- szervezeteinek képviselői is elmondták — és nem kevesebb joggal —, hogy milyen hiányosságokat tapasztalhak a marxizmus oktatásában. Ök is igénylik, mi is igényel­jük a jobb együttműködést, aminek érdeké­ben mindent meg is teszünk. £) Milyen az oktatói gárda? — A tapasztalat nagyon vegyes. A diákok rendkívül leegyszerűsítve ismerik a dolgo­kat, ugyanakkor azért, mert mindenből kap­tak valamit, már az elsőéves hallgatókban is az a hamis tudat alakult ki, hogy ők világ­nézetileg megfelelően képzett emberek. Ez a stúdium rendkívül túlzsúfolt volt, így nem lehetett a középiskolákban tanult tárgyak világnézeti összegzése. Ez tette szükségessé, hogy más megoldást keressünk. Bíztatónak látszik az a változtatás, melyet a „Beveze­tés a filozófiába” című tárgy ígér az 1983— 1984-es tanévtől. A Gyakran hallani és tapasztalni, hogy w az ifjúság egy része apolitikus ... — Valóban van egy közömbös réteg. Kü­lönösen a műszaki és az agrár felsőoktatási intézményekben tapasztalható ez. Be kel­lene láttatni, hogy szűkebben vett szakmai munkájukat is segíti a szilárd világnézet, a bonyolult kérdésekben való eligazodás ké­pessége, a jelenségek marxista—leninista értékelése. Politikai, világnézeti szempont­— A többség jól, hivatástudattal dolgo­zik. Képesek ismereteiket megújítani. De akad kifogásolni való is, ihert elég sokan vannak, akik nem tudnak lépést tartani a követelményekkel. Egy részük nem tud a bonyolódó és sok ellentmondással is tarkí­tott helyzetben eligazodni, mások megre­kedtek a fejlődésben. A felkészületlenség néha dogmatiz- musnak látszik ... — A politikai dogmatizmus kiszorult az oktatásból, de a hiányos tudás végső soron mégiscsak mint a túlhaladott tételekhez való merev, dogmatikus nézet jelentkezik. Ez nyilván rosszul hat a hallgatókra, akik az oktató hiányos felkészültségét, hibás szemléletét az egész oktatásra általánosítják, sőt magára a marxista elméletre is kivetí­tik. A hallgató a tanártól vár választ, aki­nek vállálnia kell a tévedés kockázatát. így lenne ez rendjénvaló, ám egyes főiskolákon, egyetemeken mégis az a helyzet, hogy a vá­laszadás kockázatától megriadok helyzete szilárd, míg azok a tanárok, akik alkotó módon keresik a választ az élet kérdéseire, sokszor nem részesülnek kielégítő támoga­tásban. Problémát okoz a tanárok utánpót­lása, mert az egyetemekről kikerülők szak­mailag általában jók, de kevés az életta­pasztalatuk, a más munkahelyről az oktatás­ba kerülők viszont gyakran nem elég felké­szültek szakmailag. A Vannak felsőoktatási intézmények, ahol a jelek szerint másodlagos tan­széknek tekintik az ideológiai tanszé­ket, s ez anyagiakban is megmutatko­zik. — Az oktatók erkölcsi és anyagi megbe­csülése nem megfelelő, de sok múlik az adott intézmény vezetőin is, azon, hogy mi­ként találják meg a kétségtelen anyagi kü­lönbségek legalább részbeni kiegyenlítésé­nek a módját. A marxizmus tanszékek munkáját azonban a legtöbb helyen nagyon is fontosnak tartják. A Diákok és tanárok is sokszor vetik fel: miért kell a világnézetet osztályozni? — Nem a világnézetet osztályozzuk. A ta­nulmányi kötelezettségek és a meggyőződé­sen alapuló világnézeti nevelés nem egy­mást kizáró fogalmak. A látszólagos ellent­mondás is feloldódik és a kötelezőségtől va­ló idegenkedés is eloszlik, ha a hallgatók rájönnek, hogy nem leegyszerűsített, vul­garizált tételeket tanultatunk meg velük, hogy nem befejezett világnézetet akarunk adni nekik, ha rájönnek, hogy a valóságos problémák megértéséhez, a valóság össze­függéseinek feltárásához nyújtunk elméleti, módszertani segítséget. És téves a nézet, hogy a kötelezőség a világnézet elfogadásá­ra vonatkozik. Kötelező érvényű csakis a marxizmus tárgyak tanulása, mint ahogy világszerte, tehát nemcsak a szocialista or­szágokban, tanulnak társadalomtudományo­kat a hallgatók. A A korábbiakban mondtuk: a marxista tanszékek néhol másodlagos helyet fog­lalnak el. Ebből az következik, hogy nincs megfelelő összhang a szaktárgyak és a marxizmus oktatása között? — Ez észrevehető, például a természet- tudományok és a filozófia, a marxizmus és a társadalomtudományok kapcsolatában. Komoly hiba ez, hiszen, a világnézeti nevelés és oktatás mindenkire egyaránt érvényes feladat, nem szűkíthető kizárólagosan a marxizmusoktatásra. Biztató, hogy az utób­bi időkben egyre több helyen tapasztalha­tó: a szaktárgyak tanítói arra törekednek, hogy az oktatott tudomány világnézeti ösz- szefüggéseit is megvilágítsák, s ezáltal gya­koroljanak jelentős hatást a hallgatók marxista szemléletének kialakítására. Az eddig elmondottak szerint a marxiz­mus oktatása megérett a változtatásra. Mit jelent ez? — Az utóbbi idők eszmecseréinek egyik vitatott pontja éppen az volt, hogy szükség van-e nagyobb változtatásokra, avagy az eddigi munkát kell magasabb szintre emel­ni? A kérdés eldőlt: a jelentkező gondok nagysága, az új feladatok milyensége alap­ján az Agitációs és Propaganda Bizottság 1982-ben állást foglalt, ami szerint a rövid távú és folyamatos feladatok megoldása mel­lett szükséges az oktatás tartalmi megújítá­sa, szerkezeti átalakítása. A változtatások előkészítése 4—6 évet vesz igénybe £ Mit kell a munka során elérni? — Meg kell teremteni a közoktatásban és a felsőoktatásban folyó világnézeti nevelés egységét. Szerves kapcsolat kell a középis­kolai, és a főiskolai, egyetemi oktatás, va­lamint ezekkel párhuzamosan a KISZ- és a pártoktatási formák között. Fontos megvizs­gálni, hogy a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában milyen ismeretanyagra van szükség a marxista szemléleten alapuló el­igazodáshoz. Változtatni kell az oktatási fo­lyamaton is. A hároméves tanulmányi idejű főiskolákon a marxizmus—leninizmu há­rom alkotó része alapján kiformálódott há­rom alaptárgy szintézisét tervezzük, az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon pedig két, időben hozzávetőleg egymás kö­vető oktatási szakasz megvalósítását véljük célszerűnek. A tervek között szerepel a je­lenlegi magyar munkásmozgalom története tárgy oktatásának átalakítása is Magyaror­szág legújabbkori történelmévé. Ez a tárgy 1917-tel kezdődne, de legnagyobb részben hazánk felszabadulás utáni történetével, a szocialista építés korszakával foglalkozna. Ugyancsak a célok közé tartozik a szocioló­gia bevezetése is a főiskolákon és az egyete­meken. Megoldandó feladat bőven van. De me­lyik az a pont, ahol a több és megala­pozottabb tudásra törekvő — szeren­csére nem is kisszámú — hallgatók is előmozdíthatnák az ideológiai oktatás szekerét? — Nagyon fontos a TDK-mozgalom, ami­nek továbbvitelében a KISZ továbbra is so­kat tehet. Legutóbb éppen Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán ta­lálkoztak a marxista tárgyak legjobb diák­művelői, kutatói. Fontos, hogy a diákkörök lehetőleg a mához közelítő témákat tárgyal­janak. Ugyancsak megőrzendő az a szellem, amit Nyíregyházán tapasztaltunk: diák es tanár őszinte kapcsolatát, a diákok nyílt: - gát, s azt, hogy az oktatók nem kioktattak, hanem a tévedés ódiumát vállalva sok: maguk is töprengve válaszoltak. ^ Köszönöm az interjút. Speidl Z KM ráTVÉGI MELLÉKLET JHÉTVÉGlJ ^INTERJúj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents