Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
1983. szeptember 22. Kelet-Magyarország 3 PJ Monológ E z Ladányi! — figyeltem fel vasárnap, amikor ötletszerűen „Petőfire” csavartam a rádió kereső- gombját, s életem egyik legszebb színházi előadásának legtorokszorítóbb részletét hallottam felvételről. Peer búcsúzott Ase anyótól. Utána a hagymamonológ következett, s Peer — Ladányi Ferenc, a színész —, hántotta le élete, (az élet) rétegeit; a lényeget, a legbelsőbb magot, a titkot keresve. Ladányi Ferenc, aki már nincs. Míg nehéz szívvel hallgattam a szavakat, eltűnődtem: miféle mesterség is volt az övé? Mit ér az ember, a színész? A kívülálló tűnődése volt ez, a színészt és a színházat szeretőé, aki hiába próbálja az egyik legősibb, legnagyobb művészet titkait megfejteni. Ezt, talán még a színész sem tudja, miként egyetlen művész sem képes elmondani, hogyan csinálja, mi az a többlet, amitől azzá lesz az alkotás, ami. Mert legyen szó bármely művészetről, a technika sokak számára elsajátítható. Fogalmazni, szöveget mondani, hangszeren játszani, jól rajzolni seregnyi ember megtanítható. De — kérdem ezredszer —, mi az a plusz, ami az embert művésszé, színésszé, nem színpadi megjelenítővé, de bennünk jelenlévővé teszi? Töröm a fejem a válaszon, de akárhányszor rugaszkodom a feleletnek, mindig arra jutok, hogy vannak titkok, amiknek titoknak kell maradniok, mert nemcsak megfejthetetlenek. de ahány művész, annyi - félék. Ahol csoda történik, mint a színpadon, ott titok is van. És milliónyi megfejthetetlen csoda — ugyanennyi titok — vesz minket körül, az élet keletkezésétől, a színpad misztériumáig. Titokról s csodáról beszélek. Ám sosem hittem, hogy aki néhány órára a titok letéteményese, az nem pontosan úgy ember mint én. Gyűlöl és szeret; részeg, vagy elkeserítően józan. Ember, méghozzá nagyon kiszolgáltatott, s mi, akik nem vagyunk színpadi — és semmilyen — csodatevők, sokszor a védtelenségüket használjuk ki; számonkér- jük tőlük azt is, ami felett, ha rólunk van szó, szemérmesen szemet hunyunk. A csodatevőket szeretni kell. A színészt is, aki szavaknak tud értelmet adni, helyettünk tud szerelmet vallani, anyát tud búcsúztatni és gyereket siratni, aki képes az érzelmek mélységesen mély kútját helyettünk is kimerni. Ezen képességekhez mérve, az emberi gyarlóság csak másodlagos lehet. A színészt — a bennünk mindhalálig élő igazit —, szeretni kell! Speidl Zoltán SZABOLCS-SZATMÁR A BNV-N Törvényjavaslat az ország előtt A „Máté-család“ Szálkáról Dávid fantázianévvel egy sereg munkára alkalmas kisgépcsaládot fejlesztett ki nemrég a nyíregyházi Vagép és a Novotrade Részvénytársaság. A BNV-n is kiállított kis méretű szerszámgépcsalád egyaránt felhasználható mind barkácsolásra, mind sorozatgyártásra, s jelentőségét tovább növeli, hogy jelenleg ehhez hasonló berendezés nincs hazánkban. Felvételünkön Orács József szereli a gépeket. (Gaál Béla felvétele) Vásári hangulat a tetőfokon. Kicsik és nagyok, ezrek és tízezrek, belföldiek és külföldiek érdeklődnek a kiállított termékek iránt. Nemcsak puszta emberi kíváncsiság ez, inkább szemrevételezése a legújabb bútoroknak, sajtféléknek, gépkocsiknak, ruháknak, s még felsorolni is nehéz lenne mi mindennek. Mert az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár a fogyasztási cikkek szakvására, s ilyenkor majd mindegyik látogató a vásárló szemével mustrálja a kiállított dolgokat. öt OKISZ-plakett Nem egy sóhaj hangzik el a standok előtt. De szívesen felvenném! Vajon hol lehet majd kapni? ’ Mikor lehet megvásárolni? S tegye a szívére a kezét a gyártó és a kereskedő: jogos óhajok ezek, hiszen a vásárra mindenki a legszebb termékét hozza el. Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg a megyei ipari szövetkezetek kiállítása előtt álló vásárlátogatókban is. Hu- gyecz Mihály, a KISZÖV főelőadója is ezzel kezdi: — Az érdeklődésre nem lehet panaszunk. Nagyon sok látogató kérdezi tőlünk, miért nem kaphatók az itt kiállított cipők, ruhák, táskák. Mit lehet válaszolni? A szövetkezeteink többsége exportra gyárt. Pej-sze ez még nem is probléma, inkább ott látom a hibát, hogy a belföldi kereskedők nem keresik az árut. Ezt támasztják alá a szövetkezetek vezetői is. Mert a Skála-COOP ugyan már tárgyalt a Fehérgyarmati Ruházati Szövetkezettel, addig a nagykállói Kallux és a ra- kamazi Racita Cipőipari Szövetkezetek már megbeszélést folytattak szovjet és lengyel külkereskedőkkel, a Nyírség ruházati itt kötötte meg a szerződést egy nyugatnémet céggel, s rajtuk kívül még várunk külföldieket. Nyolc szabolcs-szatmári ipari szövetkezet mutatja be termékeit. Közülük öten — a rakamazi és nagykállói cipőipari, a kisvárdai és a nyíregyházi ruházati, valamint a műanyagipari szövetkezetek — OKISZ-plakettet kaptak. A szövetkezetek bemutatójától nem messze, a 24-es pavilonban élelmiszer-ipari termékeket tekinthetnek meg az érdeklődők. Már a bejáratnál érezhető a füstölt húsok, szalámik illata, ami keveredik a friss kenyerek, péksütemények semmivel össze nem téveszthető aromájával. Itt kaptak helyet a tejipari vállalatok és a konzervgyárak is, közöttük a nyíregyházi. ízlésesen elrendezett standjukon láthatók a különböző befőttek, savanyúságok, zöldborsó konzervek, almasűrítmény és rostos le- vek, a gyorsan felhasználható zsúrtortazselé és nem utolsósorban a vásárdíjas Nagymama lekvárja. Az otthoni ízeket felvonultató termékcsalád méltán kapta a megtisztelő díjat. Ötödrész export Üj termékeket vonultat fel az őszi seregszemlén a mátészalkai Szatmár Bútorgyár. Ezek a Máté és Szabolcs elemes garnitúrák, a Szandiego sarokgarnitúra, a Nárcisz szekrénysor, két kárpitos termék, valamint a Bereg étkezőgarnitúra. — Végleges összeállításban a BNV-n jelentkezünk a Máté családdal — mondja Szabó Gábor, a gyár értékesítési osztályvezetője. — A húszelemes garnitúrát hat üzletben már forgalmazzuk, amit előjegyzés nélkül két hónapon belül szállítunk. Itt a BNV-n is felveszünk előjegyzést egyhónapos szállítási határidőre. Ennek egy másik változata a Szabolcs elemes, amelyet az ifjúsági programban gyártunk. Ez olcsóbb az előzőnél. Piackutató jelleggel hozták a gyárból a Szamos elemes ülősarkot, s újdonságnak számít a gyár életében, hogy az egyszemélyes heverők után, rekamiés kárpitozott bútorokat is gyártanak. Ilyenek az Anita és a Flóra. — A BNV-t mi nagyon komolyan vesszük — folytatja az osztályvezető. Itt közvetlenül lemérhetjük a fogyasztói és kereskedelmi észrevételeket, amelyekkel a későbbiekben módosíthatjuk termékeinket. A standügyeletesek gyűjtik az információkat, beszélgetnek a látogatókkal. A belföldi megrendelőkön kívül tárgyalunk szovjet, nyugatnémet, lengyel, osztrák külkereskedőkkel is. A több mint félmilliárdos termelési értékünk ötödé az export- termék, s ennek ugyancsak az ötödé kerül tőkés országokba. Információk a látogatóktól A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb kereskedő a vásár negyedik és kilencedik napján keresi fel a kiállítókat. Hogy miért? Talán azért, mert a negyedik napig már körülnéztek a vásárban az üzletemberek, a kilencedik pedig a zárónap, akkor már sürget az idő. Eddig ez menetrendszerű volt a Szabolcs Cipőgyár standján is. Mit vár a kiállítástól? — kérdeztük Berta Antaltól, a gyár főkönyvelőjétől. — Elsősorban eredményes tárgyalásokat. Már megkerestek bennünket néhányan a belföldi kereskedelmi vállalatoktól, jártak nálunk a Raznoexport képviselői. A szovjet piac különben is jelentős, hiszen az idén a termékeink hatvan százalékát vásárolják. A jövőt illetően egyeztettük a modelleket, következő tárgyalásokat beszéltünk meg, szó volt a szállításokról. Megnézték a kiállított kollekciót és hamarosan a gyárban ismét találkozunk. A cipőgyáriak is beszélgetnek a látogatókkal. Közvetlen információkat tőlük gyűjtenek, s így már látható, kapósak lesznek a kaliforniai technológiával készült és a .tépőzáras cipők. Sipos Béla Alkotó vitában M ég csak másfél hete, hogy megkezdődött megyénkben — és országszerte — az ország- gyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szoló törvénytervezet vitája, de máris több százan mondtak véleményt, s adtak hasznos javaslatokat, ötleteket a törvény végleges formába öntéséhez, de voltak kérdések, kérdőjelek is. Vajon nem lopja-e majd magát vissza az a statisztikai szemlélet a kettős jelöléskor is, amely a korábbi választásoknál megkötötte a népfrontbizottságok kezét, mert nem volt mindegy például, mennyi fiatal, hány nő lesz majd a testület tagja? E szemlélet miatt esetenként igazán jó közéleti embereket nem jelöltek a testületek tagjainak. Sokak számára okozott ez gondot. Többen vetették fel: jó dolog-e, hogy olyan embereknek is csatasorba kell állni, meg kell küzdeni a tanácstagságért, akiket egzisztenciálisan érint, hogy megválasztják-e? A válaszok többnyire már a helyszínen megszülettek, hiszen ha nem is gyakran, de a korábbi választások idején is volt rá példa, hogy egy tanácselnököt a választókörzete nem támogatott, s természetesen nem is maradhatott a testület első embere. Erre az új javaslat még nagyobb lehetőséget nyújt. Minthogy csaknem valamennyi 18 éven felüli állampolgár megválasztható, meglehetősen sok szó esett a vitákon arról, akit jelölnek, de nem választanak meg. Többen attól félnek: lesz majd, aki nem járul hozzá saját jelöléséhez, mert nem vállalja a „bukott” szerepét, ám sokkal többen voltak, akik azt erősítették: aki önszántából belép egy versenybe, tudja, hogy van győztes és van vesztes. Mert vereséget szenvedhet az ember, de megbukni csak önmagában tud. Nem véletlen, hogy megyénkben, ahol sok a kistelepülés, több kérdés hangzott el az elöljáróságok szerepéről, funkciójáról, de azok fontosságáról is, hiszen a mostani tanácstagi csoportok munkája — főleg, döntési hatáskör hiányában — formális, pedig a település lakói többet várnának tőlük. Talán ez adta az ötletet olyan javaslatokra, amelyek valódi hatáskört, a társközség súlyának megfelelő nagyságú összeg feletti döntési jogot jelenthetnek, amelyet társadalmi munkák; szervezésével akár meg is sokszorozhatnának, de jogot kaphatnának akár segélyek odaítélésére, vagy a településen működő ellátó és szolgáltató szervezetek ellenőrzésére.- A javaslatok sora ezzel sem ért véget. Egyik tanácsi dolgozó érdekes és megfontolandó ötlettel állt elő: a kistelepüléseken az egyéni választókerületek helyett lajstromos választást javasolt. Most — és a tervezet szerint is — egy-egy utca, sokszor egy fél utca lakóinak képviselője, akit megválasztanak, a lajstromos választás pedig az egész település képviselőjévé tenné a tanácstagot. Tulajdonképpen a javaslat azt jelentené, hogy a tanácstagok száma változatlan maradna, de a választáskor a szavazóknak nem két jelölt — esetleg apa és fia — közül kellene választani, hanem mondjuk 10 jelöltből ötöt, akik véleményük szerint legalkalmasabbak arra* hogy az egész falut képviseljék. így biztosan azok kerülnének a tanácsba, akik élvezik a falu bizalmát, s ha megkapják majd az önállóságot, minden bizonnyal eredményesebben dolgoznának, mint most a tanácstági csoportok. Volt — nem is kevés — hozzászóló, aki az elöljáróság létrehozását hasznosnak tartotta, de magát az elnevezést nem, helyette falutanácsot javasolt, élére pedig egy ,,élenjáró” megválasztását tartaná célszerűnek. Előfordult, hogy míg az egyik felszólaló beszélt, mögötte összesúgtak: nem is a témáról beszél. Mert épp akkor azzal hozakodott.elő. ' hogy. sok települést - ítéltek sorvadásra azzal, hogy" elvitték onnan a tanácsot, a tész központja két, az áfészé három-négy faluval arrébb van, az iskolás gyerekek is a szomszéd településre járnak, mert oda körzetesítet- ték az iskolát. Vajon valóban nem a vita szerves részét jelentet- ték-e ezek a kérdések? Vajon nem azt akarta-e mondani, a felszólaló, hogy csak az a település életképes, amelynek vannak intézményei, van önkormányzata, hiszen régen sem volt minden falunak jegyzője, de önkormányzata igen, amely az ott élők érdekeit képviselte. A vitának még nincs vége, szeptember végéig sok településen nyílik lehetőség a vélemények, a javaslatok elmondására, amelyek segítséget jelentenek a törvényjavaslat végleges formájának kidolgozásához. így lesz a törvény saját ötleteinkből ■valamennyiőnké. Balogh József Vlagyimir Álbinyin: Iskolai dolgozat A hatodik B osztályos Szergej Csornov kinyitotta új füzetét, és jó barnára lesült kezével írni kezdte: Fogalmazás. Ezután következett a cím: Hogyan töltöttem a nyarat? Az első mondattal nem is volt semmi gondja: A nyarat nagyon jól töltöttem el. De az első mondat után V _____________________ Szergej hosszan elgondolkodott. A nyár nagy részét úttörőtáborban töltötte. Ebben viszont semmi különleges nem volt. Hat órakor ébresztő, reggeli torna, a nap programjának megbeszélése, a foglalkozás váltások unalmas percei, no meg a szúnyogok éhes rajainak űzése, s vacsora töltötték ki a többi időt. Ennyi volt, amire Szergej emlékezett. Ettől viszont rögvest rossz közérzete támadt. Vette a tollat és az egész mondatot lehúzta, és a következő mondatot írta helyette: „A nyarat én rosszul töltöttem!” Ezzel együtt képzeletében megjelentek a nagyszerű focicsaták emlékei, az adj király katonát játékai, az egész napos fürdőzések a medencében, az erdei kirándulások, a nagy madarászások, a szülők által hozott finom falatok a tábori koszt közepette. Ezeket pedig rosszindulattal sem lehetett rossz jelzővel illetni, így le kellett húzni a második mondatot is. Nem írhatott többet erről sem. Szergej mélyet lélegzett és a következőt irta a dolgozatba: „A nyarat én úttörőtáborban töltöttem.” Beadta a dolgozatot és azon nyomban gratulált magának. Aznap este a dolgozatokat javítva Larisza Vasziljevna tanárnőnek feltűnt Szergej dolgozata:. — Hát ez meg mi? — háborodott fel a tanárnő. — Egy értelmes emberke ez a Szergej, az egész nyarat a táborbam töltötte és csak ennyi élménye volt? Ez semmiképpen nem lehet igaz! Rögtön eszébe jutott az a nyár, amelyet már mint tanárnő töltött a táborban. Rajvezetö volt ekkor. De a kedve el is ment rögtön, mihelyt eszébe jutottak a véget érni nem akaró szülői fogadóórák, az idegtépő veszekedése Kuzminával, az első ablakbetörés az ebéd* lőben, a szúnyogok hadának csípései, a korai felkelések — .. .És majdnem ráírta Szergej dolgozatára a kettest ... Ám ekkor szemei előtt megjelent Szása Petrovics- nak, a vidám tangóharmó- nikás fiúnak az alakja, kezdett emlékezni az éjszakai sétákra, a gyümölcsöskerti torkoskodásokra, a hajnali friss levegőre ... Eszébe jutottak a nagy tóparti napozások, és látta lelki szemeivel felejthetetlen barátnőjét ... L arisza Vasziljevna elmosolyodott, és Szergej „Hogyan töltöttem a nyarat az úttörőtáborban” című dolgozatára a kettes helyett „az úttörőtáborban én szintén jól töltöttem el a nyarat” szöveg került. Sigér Imre fordítása ___________J
