Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
1983. szeptember 20. Kelet-Magyarország 3 H pedagógus presztízse HÁNYÁN AKARTUNK ŰRHAJÓSOK, BÚVÁROK, tűzoltók lenni? Bizonytalan és irreális ötleteink után az első elérhető kívánságot a legtöbben így fogalmaztuk meg annak idején: óvó néni szeretnék lenni, vagy tanár ... Halljuk a híreket, évről évre kevesebb a pedagógus a szükségesnél, még a fővárosban is keresik a képesítés nélkülieket. Akár szépen hangzik, akár nem, ez a tény: a pedagóguspálya egyre népszerűtlenebb, vonzereje csökken, kevesebben jelentkeznek a főiskolák, egyetemek pedagógus- képző karaira, nő a pályát elhagyók száma, s egyre többen kérdezik meg: ki fog kétezerben tanítani? Tudják, értik és talán érzik is mindezeket a gondokat, azok az illetékesek is, akik közbenjárhatnak a presztízs megőrzéséért, esetleges növeléséért, akik a különféle fórumokon interpellálhatnak, ha rossz a tanítók, tanárok közérzete, ha nem érzik munkájuk arányos megbecsülését. De nézzük közelebbről, éppen aktuális esetekhez kapcsolva, mi foglalkoztatja napjainkban a legélénkebben a pedagógustársadalmat, milyen kérdésekre keres választ, melyek a legérzékenyebb pontjai, s hol van az a határ, amikor már nem magánügy többé a megbecsülés bőségének, vagy elégtelenségének érzete? HOGY VALAMI NINCS RENDJÉN és fokozatosan romlik tovább, hogy egy jelenségre most kell, idejében odafigyelnünk, azt a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának néhány napja tartott tanévnyitó értekezletén is tapasztalhattuk. Például abból, hogy a vitaindító után föltett kérdések szinte kizárólag a bér- és szociális juttatások körül jártak, s alig érintették az oktatás és nevelés aprómunkáját. Ennek lényegében örülnünk is kell, mert bizonyára nincs gond bent a tanteremben (?), annál több van viszont kívül, azon az úton, amit a tanár oda és vissza naponta többször tesz meg. És ilyenkor gyakran szorít a cipő. Csak néhányat a leggyakrabban hallottakról: szorít, ha a pályakezdő belenéz a borítékjába, és túl kevésnek találja kezdő fizetését, más szakmákkal összevetve. Ha a faluban letelepedni szándékozó fiatal házaspár a siralmas albérletbe kényszerül, vagy ha vissza akarják vonni a pedagógusnak, mint közalkalmazottnak járó vasúti utazási kedvezményt, s ha az idős tanárnak, nyugdíjba készülődve még mindig oly távoli az a bizonyos ígért bérplafon. S ha sehogy sem sikerül egy tantestületen belül elérni, hogy ugyanolyan végzettségű, ugyanannyi ideje munkában álló és elvileg egyforma szinten teljesítő dolgozók közel egyforma fizetést kapjanak? NÉHÁNY KÉRDÉST RAGADTUNK CSAK KI a sok közül, de ezek kulcsok a jó vagy rossz hangulathoz. Ezekről beszélnek megye- szerte az iskolákban, s most a szakszervezeti tanácskozáson ezek köszöntek visz- sza. Jól tudják a pedagógusok: hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai miatt nem lehet az egeket ostromolni. Nem is ezt akarják. De több figyelmet, törődést igen, s hogy ez helyben, vagy országos intézkedés nélkül is megoldható, arra éppen az említett tanácskozás adott példát. Dicséretes önkritikával megállapították ugyanis: a baj sokszor helyben orvosolható lett volna, a szakszervezeti tisztségviselők azonban nem kezdeményeztek eleget saját munkahelyükön a fájdalmas pontok gyógyítása érdekében. Nekik a jövőben az eddigieknél sokkal nagyobb a teendőjük és a felelősségük is! A közösségnek, a nevelőtestületnek viszont illik ezt a pluszmunkát észrevenni és elismerni. Jó volt a szép eredményekről hallani, melyekért az illetékesek több éve emelnek szót a legkülönfélébb fórumokon. Például a bérmaradványokról lapunkban is évek óta cikkezünk. Most végre elértünk oda, hogy az évről évre hagyományosan utolsó helyről elrugaszkodtunk és a megyék között a középmezőnybe kerültünk — elmaradásunk azonban még így is jelentőst Nagy vívmány az is, hogy sikerült a túlmunkát, az óradíjba beszámítható tevékenységek közé sorolva, a korábbinál megfelelőbben díjazni. És bizonyára sokan fogadják szívesen azt a hírt is, amelyet itt erősítettek meg: a jövőben megvásárolhatja lakója a korábban tanácsi tulajdonú szolgálati lakást. SOKAN ELLENZIK, hogy rendszeresen, a nagy nyilvánosság elé kerüljön a tanítók, tanárok megbecsülésének témája, mondván, így is túl vannak fizetve, ott az egész nyár, amikor nem dolgoznak. Remélhetőleg azonban azok vannak többen, akik azt képviselik: a jelenleginél sokkal nagyobb megbecsülést és figyelmet érdemelnek azon pályák művelői, melyeknek ..tárgya” az ember, tétje a holnap. Baraksó Erzsébet A túlélés stratégiája Irányváltás menet közben Még alig éve, hogy megszületett a könnyűszerkezetek gyártásával kapcsolatos kormányprogram, aminek eredményeként Balkány egy „igazi” gyárat, egy impozáns ipartelepet kapott. A környező puszták jobbára földműves népe szinte egyik évről a másikra tanulhatta meg, mi a különbség a fegyelmezett, pontos üzemi munka, és a szántás-vetés között Még alig öt éve az elhatározásnak, és csak kettő az indulásnak, de máris annyit változott a világ, hogy a régi elképzelések alapjaiban inogtak meg. Kilátástalan ablakok — Tiszta profilú üzem rajzai kerültek ki a tervezők kezéből, acél nyílászáró szerkezeteket készítettünk volna — emlékezik vissza Muri László, a Fémmunkás Vállalat bailkányi üzemének vezetője .— Erre a célra szolgáinak a nyugatnémet hajtogató hengersorok. A hatalmas csarnokban végigvezet a teljes technológiái soron. Csend honol mindenütt, a munkások kényszer- pihenőjét a gyakori áramszünetek egyike okozza. A daraboló-, hegesztő- és festő- berendezések valóban csak egyféle munka végzésével lennének igazán termelékenyek, de már régen nemcsak egyféle terméket gyártanak. 1984-re kellett volna elérni a tervezett termelési szintet, vagyis 180 ezer négyzet- méter fémajtó és -ablak elkészítését évente. A közben eltelt időben viszont a gazdasági szabályozók annyira visszafogták a beruházásokat, hogy 100 ezer négyzetméterre is alig akad vevő. Logikus: ha nem épül ház, nincs szükség sem ablakra, sem ajtóra. A teljes felfutást egyébként sem tudták volna elérni. mer igaz, hogy nem volt nehéz a 370 fős munkásgárdát összeverbuválni, de sajnos kevés köztük a szakmunkás. Azok hiányában pedig a többiek is lassabban haladhatnak. Pedig munkájuk eredménye szemet gyönyörködtető. Amíg a bálából kikerülő vaslemezekből szebbnél szebb színesre zománcozott ablak- vagy ajtókeret készül, alakul, formálódik az anyag, számtalan kéz megfogja, valamennyiüknek benne van egy mozdulata. Rugalmas alkalmazkodás —A piaci pozíciónk hanyatlását nem volt nehéz előKészül a Fémmunkás-ablak re meglátni — vázolja az alapproblémát az üzemvezető. — Éppen ezért idejében gondolkodni kezdtünk, mi lehet a megoldás? Legcélszerűbbnek az látszott, hogy olyan tarméket gyártsunk, amire alkalmasak a gépeink, és piac it. lesz rá. így szövetkezett a Komplex Külkereskedelmi Vállalat, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet, és vállalatunk egy li- cenc megvásárlására. A Hí—10 raktári állványrendszer gyártási eljárását Nagy- Britanniában vettük meg, azzal, hogy az értékesítésben is együtt működünk. Évi 2200 tonna állvány készül el, jelentős része exportra. A speciális hajtogatással készülő állványlécek kisebb súly mellett nagyobb teherbírá- súak az eddigieknél, és csa- varozgatni sem kell, mert egy ötletes csatlakozási megoldással egyetlen mozdulattal összerakható és szétszedhető. A gyorsaságnak nagyon fontos szerepe van, mert a Komplex jóvoltából egyszerre nagy megrendelések érkeznek. Nemrég egy Irakban épített hűtőházat kellett villámgyorsan beállványozni, de meg tudtak birkózni a feladattal. Újabb feladatokra is készen állnak és nemcsak a licencben leírt berendezésekkel, hanem az eladóval P ampuch József az erősáramú villamos üzemmérnöki diplomáját a Kandó Kálmán főiskolán szerezte. Nem sima, nem szokványos úton. A TITÁSZ nyíregyházi szakszolgálati üzemének művezetője. A Kórház utcán dolgozik, ahol „kiisinasként” ismerkedett a szakmával. Két mestere, akik egykor fogták a kezét, útját egyengették, most felnéznek tanítványukra. Most Pampuch áll katedrára, s azokat a fiatalokat tanítja, akik a Kandóról érkeznek ide gyakorlatra. Legalább öt diploma elkészítésében nyújtott segítséget az egykori ipari tanulóból lett üzemmérnök. — Nem felejtem el: a vizsgamunkám a lépcsőházi világítás és fogyasztásmérés volt. S azonnal a szakszolgálati csoporthoz kerültem. Már akkor a nagy- és közép- feszültségű állomások karbantartásával foglalkoztam. Ez érdekelt — magyarázza. A nagy- és középfeszültségű állomások 120 ezer és 35 ezer voltos készülékek. Javításuk, védelmük, ellenőrzésük a fő feladata. Ezek egy- egy várost látnak el villamos Mérnök lett a szerelő energiával. Pampuch és váltótársai, a „védelmesek” otthon is szolgálatot tartanak. Hazulról csak bejelentésre, s meghatározott időre távozhatnak el. — Hárombetenként kerül csoportomra a sor. Ha elmegyek a boltba, jelentenem kell — érzékelteti a felelősséget. Vonzotta a szakma. Érettségi nélkül jelentkezett a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamára. A nekirugaszkodás sikerrel járt. Hetenként két alkalommal járt Debrecenbe. Egész nap matek—fizika tanulás. Egész példatárat oldottunk meg. — Nem volt könnyű. Dolgoznom is kellett, tanulni is, s ott volt a család — összegzi dióhéjban a főiskolai éveket. És csak úgy mellesleg jegyzi meg, hogy a harminc-egy- néhány induló közül 1977-re, amikor a diplomaosztásra került a sor, csak tizennégyen maradtak. — Nagy segítséget kaptam a feleségemtől. Ö tartotta el a családot, ő keresett és nevelte Andreát. Segített a vállalat, kaptam az átlagkeresetet, amíg tanultam és megvásárolták részeimre a tanszereket, könyveket. — Hogyan fogadták itthon? — Igazán nagy szeretettel. Először az üzemvitelre kerültem, aztán „védelmes” művezetőnek. Nagyon szép és felelősségteljes munkának tartom azt. Nagy pontosságot igényel és lehet haladni a korral, a technikával. Ami szépet, s jót el lehet képzelni a szakmában, itt az megtalálható, a régi mechanikus reléktől egészen a modern elektronikus IC-s relékig — áradozik a szakma szereteté- irőll. Számára természetes, hogy újít. Legalább tíz újítását alkalmazzák a szakmában. A legjelentősebbről a következőket vallja: — Két évvel ezelőtt Nyíregyházán, a Simái úti állomáson volt egy jelentős üzemzavar. Bizonyos hiba következtében megszakadt az áramszolgáltatás, az egész város sötétségbe borult. Képzelhető, milyen bonyodalmakat okozhatott kórházakban, exportra termelő üzemekben, intézményekben. Hasonló a jövőben nem fordulhat elő. Pampuch újítása kizárta. Értéke pénzben? Alig mérhető. Legfrissebb újítását nemrégiben dolgozta ki. Embereket véd vele. A feszültség alatti munkavégzés biztonságának a növelését célozza. Pampuch Józsefet kitüntették. Május óta bronz ’fokozatú újító. M unkásifiként kezdte, most villamos üzemmérnök, s egyben a pártalapszenvezet titkára is. Közmegbecsülés övezi. Hogy többre képes lenne-e? Bizonyára. Ö ezt mondja: — Ez csak akkor derülne ki, ha még nehezebb feladat elé állítana az élet. Én elégedett vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek, s ez boldoggá tesz. Farkas Kálmán közösen fejlesztett új változatokkal. A hidegen hengerelt profilok gyártásában további tartalékokat találtak. A közel- keleti országokban érdeklődnek a sávos álmennyezet után, amelyet műlakkozott alumíniumból készítenek. Ezenkívül tárgyalnak a Mezőgéppel, hogy a pótkocsikhoz C-szerelvényt hengereljenek, mert az így olcsóbb, mint élhaj Utóval. Hisznek a fellendülésben Beszélgetésünk az üzemvezetővel bármerre is kanyarog, minduntalan a nyitás- zárókhoz vezet vissza. — Az igazi mégis csak az lesz, ha minél többet gyártunk abból, amit az elején terveztünk. Ezek a helyettesítő termékeánk a túléléshez szükségesek, hiszen a gyár hitelből épült, amit törleszteni kell. — Megélénkült a magánlakás-építési kedv. Meglátszik ez a forgalmukon? — Sajnos termékeink egy része nem használható lakóházak tervezésénél bizonyos hőszigetelési előírások miatt, de jelentős erőkkel folyik az ilyen irányú fejlesztő munkánk. Hiszünk abban, hogy konkurrenciája leszünk a fenyőfűrészáruknak. A Fémmunkás balkány i üzemében bíznak a fellendülésben!. Az idei negyed- milliárdos tervükben döntő részt, 130 milliót képvisel a Dorog B rendszerű nyílászárók gyártása, és ahogy munkásaik gyakorlottabbá válnak, és valamikorra csak megélénkül a pangó piac a gyártott mennyiség emelkedésére számítanak. Addig minden lehetőséget megragadnak, hogy helyettesítő termékekkel jövedelmező legyen az üzem, és megmaradjon a munka a 370 idejáró embernek. Ésik Sándor £ gy hivatalban jártam a minap. Gyakran járok hivatalokba, mert annyi van belőlük, hogy bármerre indul el az ember, mindenféleképpen hivatalba ütközik. Mint a golyó a rexasztalon. Gurul, gurul, de nem tudja sokáig elkerülni, hogy a sok lyuk közül valamelyikbe bele ne essék. A hivatalban — ahol a minap jártam — a gépírólánnyal beszélgettem éppen, amikor belépett a szobába valaki, egy kö- teg teleírt papírral a kezében. — Elkészítettem az anyagot — mondta. — Hová tegyem? — Egyelőre sehova, Kovács szaktárs — válaszolt a gépírólány. — Most egy másik anyagot csinálok — és a gépe mellett fekvő papírhalmazra mutatott. — Aha — gondoltam —, így készül az Anyag. De hiszen ez akkor maga a teremtés. Micsoda nagy misztériumba csöppentem én bele? Kovács szaktárs anyagot csinált, Mancika pedig most csinál egy másik anyagot. Jóságos ég, akkor ez an- tianyag. És ha az anyag, meg az antianyag találkozik, rendkívüli energiák szabadulnak föl. Átfutottak agyamon a képletek, amiket a fizikaórákon tanultam. A Kovács szaktárs kezében lévő papírköteg legalább másfél kiló. Ami a gép mellett van, az is majdnem annyi. Ha ezek találkoznak, itt akkora robbanás lesz, hogy ahhoz képest egy közönséges hidrogénbomba siku- miku. Kivert a hideg veríték. Szerencsére Kovács szaktárs nem tette le a papírjait, hanem ahogy jött, távozott. — Ezúttal a robbanás elmaradt — töröltem meg a homlokomat, és megjelent előttem az Ür, Lucifer és az angyalok kíséretében, Az ember tragédiája legutóbb látott előadásából. , — „Te anyagot szültél, én tért nyerék” — zengte Lucifer, öblös megafon hangon. — Mit fecsegsz te itt össze Lucifer? — hallottam, ha lehet, még öblösebben az Űr hangját. — Nem csináltam én semmiféle anyagot. Avagy látsz egyetlen egy gépírót is az angyalok között? Én világot teremtettem. Azon persze majd lesznek hivatalok, és bennük fog készülni az anyag. — „El isten színétől, megátkozott, Hozsan’ az Úrnak, ki törvényt hozott.” — szavalta lelkesen az angyalok kara. Mester Attila ZÁHONY: vasutasok A MÁV záhonyi üzemigazgatóság területén 1979 és 1983 között mintegy hatszázzal csökkent a nyolc általános iskolai osztályt el nem végzettek száma, amely azonban még így is jelentős. Már az elmúlt évek során sokat tett a művelődési tanács a 8 általánossal nem rendelkezők taníttatásáért, a MÁV pedig anyagiakkal, tanszerekkel segítette taníttatásukat. Az idén újabb lépésekre kerül sor: Mándőkon és Záhonyban is tanfolyamokat szerveznek, jobb körülmények között ké sziták fel azokat* akiknek m :: nincs bizonyítványa az alap műveltséget bizonyító nyok általános iskoláról. / Az Anyag
