Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-16 / 219. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 16. Napi külpolitikai kommentár Genf: szelek és ellenszelek napja folyik Genfben a közép-hatótávolságú rakéták (közkeletű ne­vén: az eurorakéták) korláto­zásának módozatait kereső szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat döntő fordulója, s el­eddig semmi biztosról, pláne biztatóról nem értesült a vi­lág. Pedig e rövid idő alatt jó néhány hír járta be a nemzetközi sajtót; új szelek­ről beszámolva, s aztán — ahogy ez lenni szokott — ha­marosan megjött az ellenszél is. A legutóbbi és a jelenlegi hét fordulóján például a madridi találkozó végén né- hányan kapva-kaptak azon a híren, amely a nyugatnémet külügyminiszter nyilatkoza­tán alapult. Genscher ugyanis a Gromikóval folytatott meg­beszélései után azt mondta újságíróknak, hogy Moszkva állítólag hajlandó lenne stratégiai fegyvereknek te­kinteni a brit és francia eu- rorakétákat — minthogy azok közvetlenül fenyegetik a Szovjetunió területét, tehát joggal sorolhatók a hadászati fontosságú rendszerek közé is —, így elhárulna a fő aka­dály a genfi eurorakéta-tár- gyalások elől. Ha így lenne, akkor ezeket a rakétákat eminnen egysze­rűen át kéne tenni amoda, a hadászati rendszerek korláto­zásáról ugyancsak Genfben folytatott tanácskozásokra, s mindjárt tisztább lenne a kép — örültek a nyugati sajtó­kommentátorok. Aztán gyorsan jött az ellen­szél: maguk az angolok — például itt Budapesten a kül­ügyminiszter — közölték, hogy az ő fegyvereik nem stratégiaiak, tehát nincs ke­resnivalójuk a genfi témák között, annál kevésbé, mert ott a Szovjetunió és az Egye­sült Államok tárgyal. Az eu- rorakétákról tartott moszkvai sajtóértekezleten szovjet rész. ről leszögezték: a francia és az angol rakéták a NATO nukleáris erejének egyharma- dát teszik ki, az európai egyensúly részét képezik, te­hát nem hagyhatók ki az eu­rópai tárgyalás keretei közül. A hét elején jött a hír, meg­Nit­hogy Reagan állítólag bízta genfi tárgyalóját, zét: tegyen engedményeket, azaz közeledjen a legutóbbi szovjet javaslatok felé. Alig egy nap múlva pedig már a cáfolat: Washingtonban a Fe­hér Ház szóvivője közölte: szó sincs az amerikai kor­mány tárgyalási magatartásá­nak és felfogásának megvál­toztatásáról, nem várható semmilyen új javaslat Genf­ben az eurorakéták ügyében. A szóvivő ezt a lehangolást csak ennyivel enyhítette: Washington „továbbra is a legnagyobb rugalmassággal fog tárgyalni Genfben”. Tény viszont, hogy az elmúlt fél évben szerte a világon ezt a rugalmasságot éppenséggel merevségnek látták sokan, főleg, amikor az egymást érő szovjet javaslatokkal jelzett tárgyalási magatartással kel­lett összemérni. ersze, élesszemű kom­mentátorok már ré­gebben figyelmeztet­tek: Reaganék hihetőleg úgy vélik, hogy minél valószí­nűbbnek látszik az amerikai rakéták telepítése, annál na­gyobb lehet a szovjet enged­mény. Moszkvában viszont ismét rámutattak, hogy ez a logika téves, hiszen szerdán — nyilván a „washingtoni el­lenszélre” válaszként, — ma­gas szinten újra leszögezték: hiú remény egyoldalú enged­ményeket várni a Szovjetuni­ótól. Az eddigi szovjet javas­latok összegzéseként tisztes­séges egyensúly-megállapodás körvonalait vázolták Moszk­vában, de világossá tették egyúttal: tovább már aligha mehet a Szovjetunió. Avar Károly A kádermunka fejlesztése a SZOT előtt (Folytatás az 1. oldalról) hetséges fiatal munkásokat készít elő testületi tagságra, vezetői tisztség betöltésére. Évente 450—550 tehetséges munkásfiatal kiválasztását, felkészítését végzi a szak­munkások egyetemi előkészí­tő tanfolyama és a felvételi előkészítő bizottság. Eddig mintegy 1100 fiatal szerzett diplomát ezen az úton a fő­iskolákon, egyetemeken. Je­lenlétük a felsőoktatási intéz­ményekben önmagában is po­zitív dolog, szorgalmuk, tár­sadalmi munkájuk egyaránt elismerést vált ki. Még ma sem mondható el azonban, hogy a szakszervezeti mozga­lom minden lehetőséget ki­használt a munkások tovább­tanulásának, előbbre jutásá­nak segítésére. — Tegyük lehetővé a kö­zösségeknek — mondotta a főtitkárhelyettes, hogy saját soraikból ajánljanak felelős­séggel különböző tisztségek­re alkalmas kádereket. A szakszervezeti káder­munka demokratizmusának alapvetően kedvező változásai mellett gyakran él és hat a formalizmus — mutatott rá az előadó. Ezután a tisztségviselők ok­tatásának további tökéletesí­téséről, a tisztségviselők f gyes munkajogi kérdéseiről szólt. Végül azzal az ellentmondás­sal foglalkozott, hogy a szak- szervezeti tisztségviselők és a velük partner gazdasági veze­tők önállósága, döntési ille­tékessége nincs összhangban. A vitában is sokan szorgal­mazták a szakszervezetek ká­dermunkájának további kor­szerűsítését és erről állásfog­lalást fogadtak 11. Ebben egyebek között 1 imondják. hogy tovább kell f< jleszteni a szakszervezeti választási rendszert, növelni az egyen­értékű kettős vagy többes je­lölést. Felül kell vizs ;a!n: a káderhatásköri jegyzi \et és azt a mai igényekhez kell iga­zítani. Dr. Várkonyi Péter vezeti az ÉRSZ- közgyűlés ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget .Az Elnöki Tanács kijelölte aiz ENSZ-közgyűlés 38. ülés­szakán részt vevő magyar kül­döttséget, amelynek vezetője dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter. A műszaki és közgazdasági hónap megnyitójának közönsége. (Elek Emil felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) Kitért Tisza László azok­ra a feladatokra, amelyek a tudományos egyesületekre várnak, amiben a megye se­gítséget kér. így elkezdődött a VII. ötéves terv előkészí­tése. ehhez nyújthatnak tá­mogatást. Az államigazga­tásban nagyarányú korsze­rűsítés tanúi vagyunk, a he­lyi tanácsoknál a tervezés nyitottabb, demokratikusabb lesz, amihez az egyesületek kapcsolódhatnak. A terület­éi településfejlesztésben szin­ten vannak tennivalók, job­ban keltene alkalmazkodni a megye sajátos lehetőségeihez, mint a mezőgazdasági nyers­anyagok feldolgozása, a zá- *001170 körzetben érkező anya­gok felhasználása. A megye egyik jellegzetes­sége, hogy az iparban igen sok gyáregység található. Az ott dolgozó értelmiségiek al­kotó- és kezdeményező kész­ségének kibontakoztatásáira többet szükséges tenni. Az építőiparban a változott kö­rülményekhez való igazodás­ban hárul szerep a műszaki értelmiségre. A mezőgazda­ság számos feladata közül fontos a kisebb térségek la­kosságmegtartó szerepéhez való hozzájárulás, annak a tudományos feldolgozása, mi­lyen tevékenységi köröket bővíthetnek gazdaságosan a megye üzemei. Minden ága­zatban kulcskérdés az ener­gia ésszerű felhasználása, en­nek módozatainak megkere­sése. A befejező részben hang­súlyozta az előadó: — A korábban igényelt „közgazdasági adminisztráló, rok” és „csak a termelést végrehajtó mérnökök” he­lyett olyan alkotó emberekre van szükség, akik a gyakor­lat birtokában feltárják a gazdaság összefüggéseit, ki­jelölik, a jövőt, megtalálják annak megvalósításának esz­közeit is. A megyei tanács mellett működő tudományos- koordi­nációs bizottságnak szintén vannak feladatai az említett témák kidolgozásában, a Debreceni Akadémiai Bizott­sággal való jobb kapcsolat­ban, a jó kezdeményezések népszerűsítésében. Az MTESZ központi szer­vei, a tudományos egyesüle­tek jókívánságait tolmácsol­ta Ürmösi László, az orszá­gos elnökség alelnöke, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója, aki nógrádi példákat is hozott az egye­sületi munka javításáról. Ki­fejezte azon véleményét, van erő a tudományos egyesü­letekben, hogy a magasabb követelményeknek eleget te­gyenek. Napjainkban az üzemi cso­portok kerültek előtérbe, amelyeknek feladata a gaz­dasági munka segítése. Már nem csak a tanfolyamok szervezésével hívhatják fel magukra a figyelmet, ha­nem jó megoldások tudomá­nyos igényű kimunkálásával. Fontos a területen, egy- egy megyében, városban az erők összefogása, amit az MTESZ jól tud egyeztetni. Lényeges a fiatalok megnye­rése, hogy minél többen vá­lasszák a műszaki, közgaz­dasági pályát. A műszaki és közgazdasá­gi hónap megnyitóját köve­tően már az első nap több előadásra került sor, s meg­rendezték a megyei energia­gazdálkodási konferenciát is. Meghívás a Hadiútra „ ... Nagyon szeretem ezt a gyönyörű vidéket, a fen­séges erő és szépség meg­testesítőjét; szeretem hóföd­te hegyeit, a sebesen tova­futó patakok vidám ének­hangját a völgyekben és szurdokokban; szeretem a vidék szép és büszke szü­lötteit ...” Makszim Gorkij írta e szavakat Grúziáról. Levan Mataradze, az ál­lami idegenforgalmi bizott­ság elnöke az Iveria-szálló különtermében az ország múltjáról beszél. A legen­dáról, amely szerint a Kau­kázus hegyei között láncol­ták a sziklákhoz Prométhe­uszt, a tenger partjáról, ahol megfordult Odüsszeusz. — Grúziában sok van, ami érdekli a turistát. Igen iz­galmas, gazdag a múlt és legalább olyan sokszínű, változatos a jelen. Grúzia a hegyek országa, de háromszáz kilométeres a Fekete-tenger grúziai sza­kasza, a Kolkhisz, a szub- tropikus zóna. A Kaukázus­ban nincsenek égbenyúló hegyek, de a Kazbek 5240 méteres csúcsára minden egészséges ember feljuthat. Az idegenforgalom veze­tője elragadtatással beszél erről a hetvenezer négyzet­kilométernyi, s mintegy 5 és fél millió lakosú országról. „Nem mondom, hogy Ádám és Éva grúz lett volna, de azt igen, hogy igen régi e nép történelme. Mint min­den népnek, a grúznak is volt időszaka, amikor na­gyon fejlett volt. A miénk­nek a XI., XII. század volt az aranykora, a sok kis or­szág ekkor egyesjilt. Ám Kelet és Nyugat kapuja mágnesként vonzotta a hó­dítókat. „Háborúk dúltak, tizedelték ezt a tájat és né­pet, amikor a perzsákkal, mongolokkal, majd az ara­bokkal, törökökkel vívtunk sok ádáz csatát. Volt idő, amikor a 10—12 millió grúzból mindössze hatszáz­ezer maradt.” Elnézést kér, hogy törté­nelmet mesél, de hát nincs idegenforgalom történelem nélkül, nem lehet megérteni a mát a múlt nélkül. A je­len sok öröme, gondja gyö­kerezik a múlt talajában. A Kelet hatása érződik ma is , sokszor és sok mindenben. Amikor már majdnem elve­szett a grúz nép, akkor kez­dődött meg az új korszaka. A szerződés az orosz cár­ral, a szoros kapcsolat az oroszokkal. „Ha most meg­ünnepeljük ezt a két év­századdal ezelőtti szerző­dést, abban nem a cárok egyezségét ünnepeljük, ha­nem a grúz és az orosz nép egymásra találását. Azt, hogy a kiemelkedő orosz forradalmárok, a haladó ér­RÉSZLET A HADI ÜT Bö L. telmiségiek mindig is együtt éreztek a grúz néppel.” A ma odalátogató majd­nem ötezer építészeti mű­emléket talál, számos, gaz­dagon illusztrált pergamen­könyvvel ismerkedhet. És legalább annyira megnyer­heti a jelen. A Szovjetunió­ban egyedülálló mezőgazda­ság, a szőlő- és teaültetvé­nyek, a citrusfélék, a kitű­nő minőségű dohány, ami­ből a szovjet Marlboró is készül. Külön szól a szőlőről: a világon ismert kétezer sző­lőfajta közül Grúziában négyszáz található. „Talán dicsekvésnek tűnik, mégis elmondom a feltevést: a szőlő is itt termett először a világon. Az ásatásokból előkerült szőlőmagvak, meg a több mint kétezer éves templomkövekben megta­lált szőlődíszitések is ezt tá­masztják alá. Igaz, nem igaz? — mindenesetre a grúzok így gondolják és ez a mi számunkra nagy do­log.” Szőlőt Azerbajdzsánban és Moldáviában is termeszte­nek, sokkal többet is, mint Grúziában, de itt a kiváló minőséget tűzték célul. S, hogy ez sikerült, arra bizo­nyíték: a Rkociteli-fajta bor néhány éve az amerikai üz­letekben is megjelent. Majd ötvenféle bor, konyak, li­kőr készül az országban és a világhírű szovjet pezsgő egyharmadát is Grúzia gyártja. Teából 95 fajtát ter­mesztenek. Sajnos — mondják — kicsi a terület, s közel sem elég az itt ter­mő narancs és citrom, de egyedül itt van. A Szovjet­unióban most sok kísérlet színtere a mezőgazdaság, s ez Grúziában sincs más­ként. Felhasználják a ma­gyar tapasztalatokat is. A minisztériumok, a kolhozok vezetői — turistacsoportok tagjaiként is — jönnek on­nan hozzánk. Máris elértünk az idegen- forgalomhoz. — A vendéglátásnak ná­lunk nagy hagyományai vannak. Tudom, más né­peknél is így van ez, de ez itt sajátosan más. Hadd mondjak erre példát. Fal- vaink minden házában meg­található a tágas vendég­szoba. Talán látta a főváros falumúzeumában a hatal­mas cserépedényeket, a földbe ásott bortárolókat, amely minden falusi udva­ron megtalálható. — És amikor vendég ér­kezik, újat bontanak fel a tiszteletére. Amikor egy grúz városban lakást kap valaki, az első kérdése, hogy van-e benne nagy szo­ba, ahol sok vendég ülheti körül az asztalt. A falusi szokások a városban is to­vább élnek. Tbiliszi, Szuhumi, Gagra, Batumi és Picunda eddig is az idegenforgalom rendel­kezésére állt. Most új utak, új tájak is nyíltak a külföl­diek számára. — Meghívjuk a magya­rokat a Szovjetunió legnép­szerűbb turistaútjára, a Grúz Hadiútra — folytatja Mataradze —, melynek 210 kilométeres szakasza rend­kívüli látványt nyújt. Kö­rülötte hó és alpesi virá­gok, a mélyben a folyók ezüstös csíkja. Ez a látvány egyszerűen lenyűgöző. Cse­hov fiatal újságíró korában utazott erre, s útilevelében így számolt be szerkesztő­jének: „Ez tulajdonképpen nem is út, hanem fantasztikus poéma, amit a démonok ír­tak. ön még nem volt ezen az úton. Javaslom, adja el a házát, ha kell az újságját is és az árából feltétlenül utazzon el ide.” Hasonlókat mondott erről az útról Pus­kin, Gribojedov, Lermontov és Dumas. Sokan jönnek ide hazánk­ból, Magyarország az első öt között szerepel a grúz idegenforgalmi statiszti­kában. „Talán azért is sze­retik a magyarok közül a mi országunkat, mert a grúz és a magyar konyhá­nak hasonlóak az ízei. Én hetvenben voltam önöknél. Nagyon tetszett a vendéglá­tás, amiből azóta sokat ta­nultunk.” A beszélgetés a páratla­nul érdekes hegyi falvakról folytatódik, amelyek nép­rajzi kuriózumok is egyút­tal. Ide is el szeretnék hoz­ni a turistákat, s ehhez uta­kat építenek, javítani akar­ják a vendégfogadás körül­ményeit. A tíadiút mentén minden kényelmet nyújtó szállodák találhatók, a kempinghálózat bővítése mellett tervezik, hogy a he­gyi parasztházak lakói is besegítsenek a turisták el­szállásolásában, étkezteté­sében. Levan Mataradze jó üz­letember is. Elárulja, hogy a Hadiút mentén „Lnyenc- körutat” akarnak szervezni — speciális grúz ételekkel. Felemeli a poharát, s a legjobb vörös borral koc­cint. Azoknak a magyar turistáknak az egészségére, akik már jártak Grúziában és azokéra, akik eztán ha­tározzák el, tiogy megláto­gatják ezt a csodálatos or­szágot. Kopka János (Vége) Üdvözlet Grúziából (4«)

Next

/
Thumbnails
Contents