Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
é 1983. szeptember 13. Kelet-Magyarország 7 KISTERMELŐK- KISKERTEK Dohány a háztájiból Tart a szüret A dohány — az egyetlen ipari növény — amelynek termőterülete nem csökken, sőt évről évre növekszik a háztájiban. Ez jó, hiszen így marad egyensúlyban a termelők és az ipar elképzelése. Az, hogy a nagyüzemi terület csökken, a háztáji nő, — nem meglepő. Legfőbb magyarázata az évek óta tartó folyamatnak, hogy a dohány megmaradt annak, ami volt, jelentős kézi munkát igénylő növénynek. A nagyüzemekben ma a legdrágább a kézi munka. A háztájiban ezzel szemben — a szabad idő hasznosítását a végzett tevékenység jövedelmezősége határozza meg. A dohány, ha jó a termés és megfelelő a minőség, jól fizet. Ma Szabolcs-Szatmár- ban, több ezer háztáji termelő, a dohánynak több mint 40 százalékát adja. Kialakult és egyre szorosabb a nagyüzem és a háztáji közötti olyan kapcsolat, mi szerint a tsz nem csak talajmunkát végez, de a hevesi fajták szárítását is elvégzi. Ez a termesztésben minőségi változás, hiszen a háztájiban ma már • nem a nagy levelű fajták vannak túlsúlyban. Az idei nyár, a sok napsütés kedvezett a dohánytermesztésnek. A csapadékhiány ott okozott gondot, ahol a palántákat — félve a fagyveszélytől — későn ültették ki. Kistermelőkkel történt beszélgetések igazolják, idén sokan remélnek — és joggal remélhetnek — jó bevételt a dohányból. Ma már a doJól fizet a kállai dohány Bordás Andrásné máriapócsi tsz- tag háztáji földjén. A négyszáz öles területről 320 póré dohányt takarítanak be. hány betakarítása a végéhez közeledik. A termesztés mérlegét még korai lenne megvonni, de azt már sokan kiszámították, hogy a 800— 1000 öles területekről a tiszta jövedelem 20—30 ezer forint körül lesz. Ami a következő időszakban a legfontosabb — főként a nagy levelű fajtáknál — az a minőség megóvása. A szárításhoz kedvezett az idő, a zöld levél mindenütt szép sárgára érett. Ahhoz kell az emberi gondosság, hogy a válogatás, a csomózás is kifogástalan legyen. A háztájiban termelt dohányt a termelőszövetkezet szárítóüzemébe szállítják, vannak, akik Dáciával. (E. E. felvételei) Kertbarátklubok találkozója Mozgalmas idősízakot zárt a Nyíregyházi Központi Kertbarát Klub az elmúlt két hétben. Augusztus 26-án fogadták a kisteleki (Szeged melletti) kertbarátklub 46 fős csoportját. Szeptember 1-én viszontlátogatáson vendégül látták a gyulai kertbarátok ugyancsak 46 fős tagságát. Szeptember 2-án a szolnoki klub 12 fős képviselőd érkeztek. Mindhárom csoportot a megyei-városi művelődési központban fogadta a központi klub vezetősége, majd a nyíregyházi tagok kertjeibe láltogattak. Megismerkedhettek a Szaholcs-Szatmár megyei zöldség- és gyümölcs- termelés kedvező és kedvezőtlen adottságaival, az ezekkel kapcsolatos értékesítési problémákkal. Szakos János nyíregyházi kertje volt a tapasztalatszerzés központja Ebben a kertben megszemlélhették a látogatók a kártevők — elsősorban a lombosfa fehérmoly levélpusiztító tevékenységét. A nem permetezett kontroll fákon vészesen eluralkodtak a kártevők és a a hernyóik, — a levelekről leereszkedve azt bizonyították, hogy a fertőzés a jövőben is fennállhat. Egyöntetű volt a megállapítás; a klubok együttműködésére, a kertlátogatásokra feltétlenül szükség van. A kapcsolatok alapján még eredményesebb lesz a kiskertekben szorgosikodók munkája V. F. BOGYÖS GYUMÖLCSÜEK: SZAMÓCA, MÁLNA, SZEDEK, RIBISZKE, KÖSZMÉTE. SZERKESZTETTE: DB. PAPP JANOS. A házi- és háztáji kertekben — a család szükségletének kielégítésére vagy piacra — termelt bogyós gyümölcsűek mennyisége országos viszonylatban is jelentős. A még jobb minőségű és nagyobb mennyiségű áru előállítása nemcsak a kistermelők, hanem népgazdasági érdek is. Termesztésük sikeréhez jól kell ismerni biológiai sajátosságaikat, szaporításmódjukat, az egyes fajták tulajdonságait, termesztési értéküket, talaj- és éghajlati igényüket, gondozásukat. Mivel érett gyümölcsük gyorsan romlik, szinte termesztésük velejárója a feldolgozás is. Elsősorban a házikertben ker- iészkedők érdeklődésére tarthat számot. Elősegíti a bogyós gyü- molcsűek termelésfejlesztését a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Alkalmas azonban arra is, (hogy a nagyüzemi kertészszakemberek is haszonnal forgathassák mindennapi munkájuk során. A szerzők sok jó — a háztartásokban is alkalmazható — technológiai eljárást közölnek a bogyós gyümölcsűek tartósításával, a gyümölcsborok készítésével kapcsolatban. Á szőlő téli tárolása A szőlő egyik legrégebben termesztett kultúrnövényünk. Mai ismereteink szerint Egyiptomban időszámításunk előtt 5000 évvel már kiterjedt szőlőművelést folytattak. Később a szőlőtermesztés elterjesztésében a görögök és a rómaiak játszottak nagy szerepet. Hazánk területén azonban már a római hódítók megjelenése előtt a kelták is termeltek szőlőt, főleg a Balaton északi partján, Baranyában, Sopron környékén és a pilisi hegyekben. A szőlőművelésnek tehát régi hagyományai vannak, mivel hazánk éghajlata ked- ivez a szőlőtermesztésnek. Táplálkozásbiológiai szempontból is rendkívül értékes a szőlő, mert értékes ásványi anyagokat, vitaminokat és szőlőcukrot tartalmaz. Ha megfelelően gondoskodunk a szőlő téli tárolásáról, úgy a vitaminszegény napokon is finom csemegéhez juthatunk. Ahhoz, hogy a szőlőt megfelelően tárolni tudjuk, gondosan elő kell készíteni a tárolóhelyiségeket. Alaposan ki kell takarítani, frissen kell meszelni. Akkor járunk el helyesen, ha a mésztejfoe rézgálicot is teszünk (2 százalékos töménységben), mert így kellő védelmet tudunk biztosítani a károkozók ellen. A tárolásra szánt szőlő szedésekor ügyeljünk arra, hogy a laza fürtű, vastag héjú, húsos bogyójú, tehát a rothadásnak ellenállóbb szőlőfajtákat vegyük számításba. Tapasztalt kertészek megfigyelése szerint jól tárolható: az A fűz Ali, az Alexandriai muskotály, a Csiri-csuri, q.z Izsáki sárfehér, a Kecskemét virága, a Kövidinka, a Ma- thiász Jánosné és az Othelló. Ehhez akkor célszerű szedni a szőlőt, amikor jól megérett, de a teljes érettségi folkot még nem érte el! Az éretlen és túlérett szőlő nem alkalmas az eltartásra! A szedés során mindig csak a fürtök nyelét fogjuk meg, mert ellenkező esetben megsértjük a bogyót borító és védő viaszbevonatot, ami szintén károsan befolyásolhatja a tárolás biztonságát. Ha a fürtökben esetleg hibás vagy sérült bogyókat észlelünk, úgy azokat — hegyes ollóval — gondosan vágjuk lai! Biztonságossá tehető a tárolás. ha a tárolásra szánt fürtöket 0.2 százalékos ORTHO PHALTÁN oldatába mártjuk be, így megvédhetjük a szőlőt a károkozók támadásától. Bemártás után nem szabad a fürtöket lemosni, hanem hagyni kell, hogy a permetlé lecsepegjen, s a fürtök megszáradjanak. Azok a tárolók (kamrák) a legalkalmasabbak a szőlő téli eltartására, amelyekben a hőmérséklet két és tíz Celsi- us-fok közötti értékhatáron belül tartható, illetve ahol a relatív páratartalom nem csökken 80—85 százalék alá! A szakszerűen előkészített szőlőt kettesével megkötjük és a kamrában kifeszített huzalokra vagy lécekre rakjuk. Az „aggatást” úgy kell végezni, hogy az egyik fürt magasabban, a másik pedig alacsonyabban legyen. A kamrát kénezéssel fertőtlenítjük, ami azt jelenti, hogy légköbméterenként 2 gramm ként égetünk el. Ha jól végeztük a munkánkat, télen finom csemegével láthatjuk el a családunkat, s ha nagyobb mennyiséget tároltunk be, úgy a szőlőből a piaiéra is juthat. Dr. Széles Csaba Festői szépségű részlet a gávavencsellői horgászegyesület „Kacsató" nevű horgászvizéről. A parti fűzesek, nyárasok nádas, bokros keretében, a kiszáradt fatörzsek csupasz „szobrai** mögött szinte beleolvad a háttérbe ladikjával a horgász, amint a sulyom- mező szélén várja a szerencsét. Az idei nyár hőséget ontó fehér ege alatt inkább csak szemlélődhetett, gyönyörködhetett az igazán szép tájban. Mert jó fogással vajmi kevesen dicsekedhetnek eddig horgászaink tavon, holtágon, leapadt folyóinkon egyaránt. Talán az ősz hoz majd enyhülést a forró és eredménytelen napok után és zsákmányt a szákba. (G. B. felv.) A pécsi negyedik hely Szabolcsiak az országos öttusán Szeptember másodikén, pénteken hajnalban indult útnak két gépkocsin néhány szabolcsi horgász, hogy az ország másik végében, Pécsett képviseljen nyolcezer itteni horgászegyesületi tagot a Herman Ottó-emlékverse- nyen. Immár tizenhatodik volt ez az idei verseny, amelyen szükség volt a résztvevők minden horgászattal kapcsolatos tudására. A vetélkedés ugyanis öttusa formájában zajlik le. Nemcsak a halfogás minden fortélyát kell tudni a vizen, de az elméleti felkészültségről is számot kell adni a horgásztotó során. Ügyességi próba, a horgászbarkácsolás, célba dobáshoz is ki kell állni és végül — a halászléfőzőversenyen is be kell bizonyítani, hogy mindentudó ember a horgász: kitűnően meg is főzi azt, amit megfogott. Ha nem is hét-, de legalább ötpróbás csapatnak kell tehát nekivágnia a pécsi akadályoknak, ahol minden évben 19 megyei és egy bányászcsapat nevez be az emlékversenyen. A megyei versenycsapatokat az intéző bizottságok állítják ki. (Az idén a szomszédos Jugoszláviát is képviselték az onnan érkező horgászbarátaink.) A péntek délutáni nevezés és elszállásolás után a pécsi tavak gyönyörű környezetében volt még idő elmeditálni azon, hogy több más város mellett Pécs is milyen kiválóan oldotta meg környezeti értékeinek hasznosítását pihenés, kirándulások, vízisportok — és nem utolsósorban horgászat céljaira. Harmadikén, szombaton reggel hat órakor kezdődött el a verseny halfogó része a Herman Ottó-tavon. Puskalövésre vágtak neki a csónakok a nádassávok- kal felszabdalt víznek, ahol nem volt ám kisorsolt horgászhely. Mindenkinek magának kellett megtalálnia azokat a helyeket, ahol véleménye szerint a legjobb fogásra lehet számítani. Este hatig, 12 órán át tartott a horgászat, többszöri helyváltoztatással. Egyesek esélyeit javította az a körülmény, hogy a parton maradt hozzátartozók közül többen CB-rá diókkal tájékoztatták a csónakban ülő versenyzőket: merre láttak halat szákolni. Mozdult erre a „mezőny”, hogy jobb vizekre evezzen. Béka helyett CB-rádiók brekegtek hát a tó néhány pontján, csorbát ejtve ezzel a sportszerűségen. És azon az elképzelésen, hogy a verseny névadója, Herman Ottó, a magyar halászat és horgászat tudósának leírása szerint ősi módon, természeti környezetének megfigyelésével keresse meg a horgász zsákmányát. De végül is nem a CB-rádiók segítették a halfogást a Herman Ottó-tavon, hanem a közeledő hideg esőfront, amely előtt megszaporodtak a kapások a korábbi „döglött” időhöz képest. A szabolcsi csapatnak, amelynek Ignéczi Gyula, az IB megyei titkára, Balkányi Sándor versen yfelelős, Malamidesz Miklós szakbizottsági tag és Szilágyi István újfehértói ifihorgász volt a tagja, 16 kiló pontyot sikerült fognia, amely megalapozta a csapat negyedik helyét a versenyen. — Harmadszor vett részt megyénk csapata ezen az emlék- versenyen, de most sikerült a legtöbb halat fogni — mondja Ignéczi Gyula. — Csakhogy mások is szépen fogtak, meg is előztek bennünket. Egy tíz és fél kilós amurral vitték el a HOKÉV tízezer forintos fődíját, egy csodálatos, külön erre a célra készült versenybotot. Mindenesetre szép siker az erős mezőnyben a szabolcsi csapat negyedik helye. Az első részvételkor 17.-ek. a második versenyzésükkor a 15. helyen végeztek és harmadszorra, most a negyedik helyet szerezték meg. Ehhez természetesen hozzájárult a vasárnap délelőtt sorra kerülő másik négy versenyszámban elért eredményük is. Balkányi Sándor a horgásztotóban, Malamidesz Miklós a barkácsolásban, Szilágyi István ifihorgász pedig a célba dobásban ügyeskedett, de a favorit szolnokiakat, akik előző nap 22 kiló pontyot fogtak, nem sikerült befogni. Halászlé — „versenymódra” Pedig a halászléfőző versenyszámban Ignéczi Gyula IB-titkár remekelt. A második helyen végzett, maga mögött hagyva az ország híresen jó halászlevet főző horgászait. — Elég magasak voltak a követelmények — mondja Ignéczi Gyula. — Reggel nyolckor minden résztvevő kapott két darab egykilós pontyot és egy bográcsot a főzőhely mellé. A többit, a fűszereket, a gyorsaságot, ügyességet és a főzési trükköket a versenyzőnek kellett adnia. Két óra alatt, tízre kellett elkészülni. Reggel szerencsére még a nap is kisütött, kedvezőek voltak a külső körülmények. És a szabolcsiak halászlévé rekordidő alatt elkészült. Ignéczi Gyula már negyed tízkor dolog nélkül állt bográcsa mellett. — Milyen trükköket vetett be a mi versenyzőnk? — Megmondom őszintén, hogy az a főző verseny nem volt éppen tapasztalatcsere. Mindenki gondosan őrizte titkait és azt hiszem, hogy ez érthető is. Hiszen jövőre is lesz még verseny Pécsett. — mondja a titkár. — Mindenki szinte „belebújt” a szatyorjába, amikor a hozzávalókat szedte össze. Annyira lesték egymást a versenyzők, hogy csak a fél szemük volt a saját bográcsukon . .. — De azért rovatunk olvasóinak elárulhatná, hogyan is sikerült elnyerni a kóstoló zsűri tetszését? — Jó halászlével! De hát ez így túl általánosan hangzik. Amit én mindig szoktam: a vért sohasem mosom ki a felbontott halból és még a pukkantóját is belefőzöm a lébe. A halászlé íze szempontjából ez szerintem fontos. A fejet, halfarkát külön főzöm előbb, aztán kinyomkodom. Ez a sűrű lé belekerül később a bográcsba. A halak többi részét hideg vízzel teszem oda, aztán jönnek a fűszerek. — Mit vitt magával i^honról? — Ami a fűszereket illeti, sem- mjt. Szolnokon sikerült beszerezni, ami kell. Vettem három kis zsákocska szegedi paprikát. Ebben az összeállításban tudni- valóan háromféle paprikapor van. Aztán zöldpaprika, egyéni készítésű pritamin keverék, megfelelő mennyiségű hagyma (lehetőleg he úszkáljon a karikára vágott hagyma a lében!), a szükséges só — ez minden belevaló. És fontos a gyors, de tökéletes főzés, hogy az ízek ösz- szeérjenek és, hogy még a lé gőze is jó „enyves” legyen. — Ez így elég egyszerűen hangzik, de hát próbálkozzon mindenki, a gyakorlat tesz mesterré. Tényleg nem volt semmi különleges a halászlében? — Hát volt valami, amit nem szívesen mesélek el, mert a kalocsaiak még meg találnak haragudni ránk: Ha csak nem veszik reklámnak a dolgot. Az történt, hogy odafelé Kalocsa környékén, leálltunk kocsinkkal az útszélre. ..fáradt gőz” ürügyén. És mit ad isten, gyönyörű csöves paprikák piroslottak előttünk a mezőn, ameddig a szem ellát. Ember sehol, akitől kérhettünk volna, ezért aztán néhány csővel kiszolgáltuk magunkat. De becsszóra, csak any- nvit vittünk el, ami bele is került a versenyhalászlébe . . . Egy egész megve horgásztábo- ra örül csapata sikerének és az ehhez tartozó díjnyertes halászlének és ezért talán a kalocsai Daorikásofc- is megbocsátják a néhány cső elcsent paprikát. Pristyák József HORGÁSZOKNAK Új szakkönyv
