Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-13 / 216. szám

Á Kelet-Magyarország 1983. szeptember 13. Napi külpolitikai kommentár Hz enyhülés tartalékai ndrej Gromiko szovjet külügyminiszter Mad­ridban a többi között így fogalmazott: az enyhülés politikai tartalékai koránt­sem merültek ki. Kijelentésé­nek szinte illusztrációjaként a spanyol fővárosból, az európai találkozóról Gromiko egyenesen Párizsba utazott, hogy a francia államférfiak­kal folytasson eszmecserét. A szovjet—francia kapcso­latok régóta fontos elemei a kontinens biztonságának, az európai országok együttmű­ködésének. Aligha véletlen, hogy az enyhülés korszaká­nak egyik úttörőiéként máig is De Gaulle tábornokot em­legetik, aki a nyugati vezető politikusok közül elsőként lá­togatott el Moszkvába. Fran­ciaország és a Szovjetunió nemcsak a fasizmus elleni háborúban, hanem a hideg­háborút követő időszakban, az európai biztonság és együttműködés megalapozá­sának szakaszában is példát mutatott a különböző társa­dalmi és gazdasági berendez­kedésű országoknak a kölcsö­nösen gyümölcsöző kapcsola­tok fejlesztésében. Ami Gromiko hét végi pá­rizsi megbeszéléseit illeti, a kétoldalú kapcsolatokban ta­gadhatatlanul gondot okoz a francia közép-hatótávolságú rakéták elbírálása. Jól ismert az ezekkel összefüggő szovjet nézet: Moszkva hajlandó Genfben az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon min­den ésszerű megállapodásra, de ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO európai csapásmérő eszközeinek sorában a brit és a francia rakétákat is vegyék figyelembe. A szovjet javas­lat értelmében a hasonló tí­pusú saját fegyverzeteket olyan mértékben csökkente­nék, hogy azok nem haladnák meg a brit és a francia esz­közök együttes mennyiségét. Párizs — akárcsak London, valamint az amerikai tár­gyaló fél — egyelőre hallani sem akar erről a megoldás­Tízezrek tüntettek vasárnap Santiagóban Chile „fekete napján” — a katonai junta hatalomra jutásának tizedik évfordulóján. A karhatalmi egységek könnyfakasztó grá­nátokkal, vízágyúkkal támad­tak a felvonulókra, majd tü­zet nyitottak a tüntetőkre; két embert agyonlőttek. Vasárnap Concepcion, Valparaiso, Osor- no, Vila del Mar és más vá­rosokban valóságos utcai csa­ták bontakoztak ki a tüntetők és páncélozott járművekkel előrenyomuló karhatalmi ala­kulatok között. Rodolfo Seguel, a dolgozók országos parancsnokságának elnöke, a rézbányászok szak- szervezetének vezetője a Der Spiegel nyugatnémet hetilap­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a lakosok ki­lencven százaléka vesz részt a megmozdulások különböző formáiban. Nincsenek fegyve­reink, de rendelkezünk azzal, amivel a rendszer nem — a chilei nép támogatásával — hangsúlyozta a szakszervezeti vezető, akit a hatóságok a mostani tiltakozási napok kez­detén vettek őrizetbe. Gabriel Valdes, a polgári pártokat egyesítő demokra­tikus szövetség elnöke va­sárnap megerősítette, hogy a mostani körülmények között nincs értelme a párbeszédnek a diktatórikus kormányzattal. Véleménye szerint az ország­ban polgárháborús viszonyok vannak kialakulóban. A chi­lei diktatúra már a hét végén úgy döntött, hogy ismét ér­vénybe lépteti a rendkívüli ál­lapotot. A tíz évvel ezelőtt ki­hirdetett rendelkezést a jun­ta alig két hete, a polgári pártokkal kezdett párbeszéd­del egyidejűleg oldotta fel. ról. Figyelemre méltó viszont, hogy mind Hollandiában, mind Belgiumban egyre na­gyobb mértékben gyarapodik a legutóbbi Andropov-javas- lat híveinek tábora. Mitterrand elnök, Mauroy kormányfő és Cheysson kül­ügyminiszter — Gromiko pá­rizsi tárgyaló partnerei — egyöntetűen hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Moszkva és Párizs között a politikai párbeszéd egyszers­mind az európai és a nemzet­közi béke érdekeinek is meg­felel. Franciaország tekintélye és súlya a mai bonyolult vi­lágpolitikai körülmények kö­zött kettőzött felelősséget ró Párizsra. Aligha kétséges, hogy annak idején a hideg­háború korlátái közepette sem volt könnyű rátalálni az együttműködés, az enyhülés útjára. Ma azonban már is­mertek ezek az ösvények, ép­pen Párizs taposta szélesre őket. Ha valamikor, most új­ból szükség mutatkozik arra, hogy Franciaország tevéke­nyen közreműködjék az euró­pai nukleáris konfrontáció veszélyének csökkentésében, az enyhülés légkörének feltá­masztásában. rvendetes, hogy a pári­zsi tárgyalásokon a leg­lényegesebb kérdések­ben: a béke megőrzéséért, a feszültség enyhítéséért teen­dő lépésekben egyetértés mu­tatkozott. A szovjet—francia kapcsolatokban bizonyára je­lentős állomásnak tekinthető Gromiko látogatása. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a madridi európai talál­kozó eredményes lezárása után a nyomatékkai hangsú­lyozott kölcsönösen előnyös szovjet—francia együttműkö­dés újabb lendületet adhat a kontinens biztonságáért, a béke megőrzéséért tett erőfe­szítéseknek. Lévén ez a kap­csolatrendszer is az enyhülés egyik fontos tartaléka. Hatalomra kerülése tizedik évfordulóján, vasárnap a dik­tatúra „tisztelgő” ágyúlövése­ket adatott le. Santiago bel­városában a junta híveinek kis csoportja „ellentüntetés­sel” próbálkozott, de a fel­háborodott lakosok szétker­gették őket. A hírügynöksé­gek a változás jeleként köny­velik el azt, hogy a tíz évvel ezelőtti katonai államcsíny fő támogatója, az Egyesült Államok is megpróbálja most már elhatárolni magát Au- gusto Pinochettől. Megfigyelők a junta társa­dalmi-politikai gyöngeségé- nek tudják be, hogy a karha­talom csak a legbrutálisabb eszközökkel képes fellépni a tüntetőkkel szemben. Az ed­dig rendezett tiltakozó napok megmozdulásaiban a rend­őrök negyvenkét embert lőt­tek agyon, ezreket sebesítet- tek meg és vettek őrizetbe. BUSH MAROKKÓBAN ©eorge Bush amerikai al- elnök vasárnap megérkezett Marokkóba, hét észak-afrikai és európai országot érintő kőrútjának első állomására. Az amerikai politikust a re­pülőtéren Szidi Mohammed trónörökös és Maati Bouabid miniszterelnök fogadta. Ra- bati megbeszélésein Bush el­sősorban a libanoni válság­ról, a csádi konfliktusról és a nyugat-szaharai problémá- ' ról tárgyal II. Hasszán ma­rokkói uralkodóval. PAKISZTÁNI KÉMEK A kabuli televízió riport­filmet készített két pakisztá­ni állampolgárról, akiket az Afgán Demokratikus Köz­társaság területén vettek őrizetbe felforgató tevékeny­ség miatt. Mindketten elis­merték, hogy a pakisztáni ka­tonai hírszerzés ügynökei, és hogy Afganisztánba érkezé­sük előtt különleges kikép­zést kaptak Pakisztánban. FÖLDRENGÉS JUGOSZLÁVIÁBAN Újabb erős földrengés volt vasárnap Jugoszláviában. A földmozgások középpontja ezúttal a Belgráu ól 160 ki­lométerrel délre lévő Kopao- nik-hegységben v üt. Szemé­lyi sérülésekről nfn érkezett jelentés, az anyag, kár azon­ban jelentős. A Mercalli- skála szerint 5,3-us 'rősségű földrengés lakóházak ,t, isko­lákat és szállodákat rongált meg. A Kopaor ik-hegység térségét az 1980-as .agy föld­rengés óta ötezer, különböző erősségű földrengés rázta meg. TŰZ A KOMPON Tűz ütött ki vasárnap egy északi-tengeri utasszállító komphajó géptermében. Em­beréletben nem esett kár és sérülésekről sem érkezett je­lentés, a tűz azonban nagy riadalmat keltett a 120 utas között. A brit tulajdonban lévő komphajó vasárnap este futott ki az angliai Hull ki­kötőjéből és a holland partok felé tartott: a kompot hétfőn a kora hajnali órákban si­került visszavontatni a brit kikötőbe. KATASZTRÓFA INDIÁBAN Két súlyos autóbuszsze­rencsétlenségről érkezett hír Közép- és Észak-Indiából. A monszunesőzésektől meg­áradt folyóba zuhant egy utasokkal zsúfolt autóbusz Madhya Pradesh államban. Huszonnégy utas életét vesz­tette. A hatóságok mintegy száz személyt eltűntnek nyil­vánítottak. Az észak-indiai Uttar Pradesh államban Va­ranasi város közelében mély szakadékba zuhant egy autó­busz. A baleset következté­ben hatan meghaltak, har­minchármán súlyosan meg­sérültek. Szűrös Mátyás látogatása Portugáliában A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember 6—11. között látogatást tett Portu-. gáliában Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szűrös Mátyás találkozott és megbeszélést folytatott Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával, Sergio Vila- riguessel, a politikai bizottság és a titkárság tagjával, vala­mint a PKP más vezetőivel. A szívélyes, baráti légkörű meg­beszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről, és véleményt cserél­tek a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom fontosabb, időszerű kérdéseiről. Az MSZMP képviseletében Szűrös Mátyás részt vett a PKP központi lapja, az „Avante” ünnepségén. Gyapay Dénes Tüntetések, utcai harcok Chile „fekete napja“ Találkozás a fővárossal Utcakép Tbilisziből: ház a saiklák alatt. (A szerző (elvétele) Kaukázus völgyében, sziklák ölelésében él Tbiliszi, Grúzia más­fél ezer éves fővárosa. Negyvenfokos a meleg, mintegy igazolva a város nevét: meleg föld. A széles sugárutak szegélyeiben óri­ási platánok adnak, árnyat az ilyenkor is tömeges gya­logosforgalomnak, s üde látványt nyújtanak a fehér és világoskék házak oszlo­pos tornáccal, csipkézett te­raszokkal. A Kúra folyó — Tbiliszi Dunája — mentén minde­nütt építkeznek. De a bel­városban panelből sehol, a felújítás csupán arra szol­gál, hogy összkomfortossá tegyék a múlt századi ké­püket visszanyerő házakat. Minden év őszén, a sző­lőszüret idejére felújítanak egy régi házat, restaurálnak egy-egy templomot, utcasort hoznak rendbe. A grúz fő­város most is a hagyomá­nyos ünnepre .készül, ami­kor az ország tájainak kül­döttei idesereglenek, s a hét végi két szabadnapon énekelnek, kínálják a résztvevőknek tüzes italu­kat, sütik a saslikot mesz- szire illatozó fűszereikkel. De most még nincs ün­nep, ez a szombat csak egy a megszokottak közül. A rekkenő hőség teszi, vagy Kelet hatása, hogy késő es­te kezd igazán lüktetni az élet. Az Iveria-szálló szom­szédságában lévő élelmi­szerbolt éjjel 12-ig tart nyitva szombaton és vasár­nap is. Az áru rengeteg, a választék pedig magyar mércével nézve sem rossz. Igaz, a csirke nem olyan szép, mint nálunk, de bő­ven van, a sertéshúst áfca- lonnával együtt mérik, de kapható. A tejtermék szám­talan változatát kínálják és a Szovjetunió-szerte ismert gyógyvízsztár, a Borzsomi ládahegyekben áll minde­nütt. A korzón nagy üvegű ki­rakatok csábítják a legújabb divatra szomjas hölgyeket, akik nemcsak elegánsak, de csinosak is. Pedig ott sem épp a legolcsóbb a legdiva­tosabb holmi. Egy szép női szandál például 41 rubel, s ez a 150—170 rubeles fizeté­sű ember számára nem könnyen hozzáférhető. És mégis: farmer a fiúkon, könnyű gézruhák a lányo­kon, akik olaszos fesztelen­séggel sétálnak, csevegnek. A szálloda ablakából né­zem a teret, ahová szünte­lenül ömlik, cserélődik a turista. Bécsből, Tokióból, Milánóból, Prágából, New Yorkból és Budapestről jöt­tek ezen a napon, hogy meg­ízleljék a táj varázsát, a nép régmúltját, jelenét, ételeit, italait. A piacon óriási a felho­zatal. Dinnyehegyek, nyári alma, körte, szőlő és szilva halmokban, paradicsom, uborka és mindenféle más zöldség, kis zacskókban ke­leti fűszerek. És keleti a hangulat is. A grúz kolhoz­piacon ugyanis elképzelhe­tetlen a vásárlás hosszú al­kudozás nélkül. Az idegen felfedez még egy érdekes­séget: jelentős, olykor száz- százalékos a különbség az őstermelő, meg a hasonló állami termékek árai kö­zött. Mégis minden áru el­kel, hiszen a kolhozpiacra vitt gyümölcs és zöldség nyilvánvaló előnye az az­nap hajnali szedés. Dinnyére alkudok a pia­con, s a szép szál fekete le­gény megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Ami­kor megtudta, a kezembe adta a dinnyét és közölte: semmibe se kerül, az ő ajándéka. Huzakodtunk egy ideig, de nem tágított. Á magyarok — mondta — ha­sonlítanak a grúzokhoz. Mindkét nép szereti a lovat, a tüzes borokat, és hát ro­konok is vagyunk... Ettől kezdve még na­gyon sokszor találkoztam e néhány napi ott-tartózkodás során a felénk áradó szere­tet megannyi jelével. Kísérőm, Dávid Imedas- vili, a moszkvai APN hír- ügynökség tbiliszi irodájá­nak munkatársa kapásból említette a grúz és magyar kapcsolatok néhány szép példáját, s bizony szégyell­tem, hogy ezek többségéről most hallok először. Mert mit tud a magyar Grúziáról? Ismeri a teát, a konyakot, talán tudja, hogy kitűnőek az ottani borok, esetleg azt is, hogy Jó — sok tekintetben a mienkhez hasonló — a konyhájuk... Imedasvili a teáról be­szél. Kiszámolom: körülbe- rül ugyanolyan területen, s ugyanakkora mennyiség­ben termesztenek teát a grúzok, mint a téli almát a szabolcsiak. Érdekes a tea­termesztés története is: 1921 előtt nem volt tea ezen a tá­jon, s csak Lenin levele nyomán kezdték ültetni ezt az illatos cserjét a Kauká­zus ölén. Tisztelettel tartják számon itt azt is, hogy a magyar Misztótfalusi volt a grúz nyomtatott írás atyja. Sétálunk a Rusztaveliről, a grúz Petőfiről elnevezett sugárúton. Impozáns mére­tű és külsejű középületek­ben — köztük a sok kilomé­ternyi körfolyosós kultúr­palotában — bővelkedik az utca. Rengeteg a bevásárló- és szórakozóhely. Teázó- és borozópincék, sokfogásos ételek, s megcsodáljuk a grúz kenyeret, amely a megszólalásig hasonlít az arab lepényhez. Tbiliszi futballjáról is hí­res. Akkor is, ha már csak hárman vannak a Dinamó két éve Kupagyőztesek Ku­páját nyert csapatából. „Mi­csoda tömeg gyűlt össze, amikor a fiúk megnyerték Düsseldorfban a kupát!” — mondja feltüzesedve Dávid, aki maga is az ifjúsági vá­logatottságig vitte valami­kor. Mellesleg érettségi után darukezelő volt, aztán háromszoros grúz bajnok birkózásból. A sportról a kultúrára vált. Sajnálja, hogy nyáron mentem, amikor szünetel­nek a színházak, de szíve­sen meghív egy népművé­szeti műsorra, ahol kórus énekel gyönyörű hangon, a hegyek vad ritmusát idézik a táncosok. Japán csoport tagjai között ülünk, s ma­gyarok szólalnak meg a há­tam mögöt. Idős pesti asz- szony áradozik: érdemes volt eljönni ide ebben a rekkenő hőségben is. műsorról gyalog in­dultunk a szállóig, közben átmegyünk egy parkon, ahol egy me­dencében gyerekek lubic­kolnak, mellettük egy pá­don idősebb férfiak élvezik az árnyat. Valamit kérdez­nek, s mikor megtudják, hogy itt egy magyar, mind­járt kérnek:-várjak egy ki­csit. Sörös- és borosüvegek­kel térnek vissza; s kínál­nak, igyunk erre a véletlen talákozásra. Este egy hűs pinceétte­remben ősi kőfalak és kor­sók társaságában vacsorá­zunk. A pincérnő hosszasan magyarázza az étlapon sze­replő finom: ágokat és úgy kínálja a babsalátát, hogy finom, mert Magyarország­ról érkezett... Következik: Don Quijote Budapestről. Kopka János

Next

/
Thumbnails
Contents