Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
Á Kelet-Magyarország 1983. szeptember 13. Napi külpolitikai kommentár Hz enyhülés tartalékai ndrej Gromiko szovjet külügyminiszter Madridban a többi között így fogalmazott: az enyhülés politikai tartalékai korántsem merültek ki. Kijelentésének szinte illusztrációjaként a spanyol fővárosból, az európai találkozóról Gromiko egyenesen Párizsba utazott, hogy a francia államférfiakkal folytasson eszmecserét. A szovjet—francia kapcsolatok régóta fontos elemei a kontinens biztonságának, az európai országok együttműködésének. Aligha véletlen, hogy az enyhülés korszakának egyik úttörőiéként máig is De Gaulle tábornokot emlegetik, aki a nyugati vezető politikusok közül elsőként látogatott el Moszkvába. Franciaország és a Szovjetunió nemcsak a fasizmus elleni háborúban, hanem a hidegháborút követő időszakban, az európai biztonság és együttműködés megalapozásának szakaszában is példát mutatott a különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országoknak a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztésében. Ami Gromiko hét végi párizsi megbeszéléseit illeti, a kétoldalú kapcsolatokban tagadhatatlanul gondot okoz a francia közép-hatótávolságú rakéták elbírálása. Jól ismert az ezekkel összefüggő szovjet nézet: Moszkva hajlandó Genfben az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon minden ésszerű megállapodásra, de ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO európai csapásmérő eszközeinek sorában a brit és a francia rakétákat is vegyék figyelembe. A szovjet javaslat értelmében a hasonló típusú saját fegyverzeteket olyan mértékben csökkentenék, hogy azok nem haladnák meg a brit és a francia eszközök együttes mennyiségét. Párizs — akárcsak London, valamint az amerikai tárgyaló fél — egyelőre hallani sem akar erről a megoldásTízezrek tüntettek vasárnap Santiagóban Chile „fekete napján” — a katonai junta hatalomra jutásának tizedik évfordulóján. A karhatalmi egységek könnyfakasztó gránátokkal, vízágyúkkal támadtak a felvonulókra, majd tüzet nyitottak a tüntetőkre; két embert agyonlőttek. Vasárnap Concepcion, Valparaiso, Osor- no, Vila del Mar és más városokban valóságos utcai csaták bontakoztak ki a tüntetők és páncélozott járművekkel előrenyomuló karhatalmi alakulatok között. Rodolfo Seguel, a dolgozók országos parancsnokságának elnöke, a rézbányászok szak- szervezetének vezetője a Der Spiegel nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a lakosok kilencven százaléka vesz részt a megmozdulások különböző formáiban. Nincsenek fegyvereink, de rendelkezünk azzal, amivel a rendszer nem — a chilei nép támogatásával — hangsúlyozta a szakszervezeti vezető, akit a hatóságok a mostani tiltakozási napok kezdetén vettek őrizetbe. Gabriel Valdes, a polgári pártokat egyesítő demokratikus szövetség elnöke vasárnap megerősítette, hogy a mostani körülmények között nincs értelme a párbeszédnek a diktatórikus kormányzattal. Véleménye szerint az országban polgárháborús viszonyok vannak kialakulóban. A chilei diktatúra már a hét végén úgy döntött, hogy ismét érvénybe lépteti a rendkívüli állapotot. A tíz évvel ezelőtt kihirdetett rendelkezést a junta alig két hete, a polgári pártokkal kezdett párbeszéddel egyidejűleg oldotta fel. ról. Figyelemre méltó viszont, hogy mind Hollandiában, mind Belgiumban egyre nagyobb mértékben gyarapodik a legutóbbi Andropov-javas- lat híveinek tábora. Mitterrand elnök, Mauroy kormányfő és Cheysson külügyminiszter — Gromiko párizsi tárgyaló partnerei — egyöntetűen hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Moszkva és Párizs között a politikai párbeszéd egyszersmind az európai és a nemzetközi béke érdekeinek is megfelel. Franciaország tekintélye és súlya a mai bonyolult világpolitikai körülmények között kettőzött felelősséget ró Párizsra. Aligha kétséges, hogy annak idején a hidegháború korlátái közepette sem volt könnyű rátalálni az együttműködés, az enyhülés útjára. Ma azonban már ismertek ezek az ösvények, éppen Párizs taposta szélesre őket. Ha valamikor, most újból szükség mutatkozik arra, hogy Franciaország tevékenyen közreműködjék az európai nukleáris konfrontáció veszélyének csökkentésében, az enyhülés légkörének feltámasztásában. rvendetes, hogy a párizsi tárgyalásokon a leglényegesebb kérdésekben: a béke megőrzéséért, a feszültség enyhítéséért teendő lépésekben egyetértés mutatkozott. A szovjet—francia kapcsolatokban bizonyára jelentős állomásnak tekinthető Gromiko látogatása. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a madridi európai találkozó eredményes lezárása után a nyomatékkai hangsúlyozott kölcsönösen előnyös szovjet—francia együttműködés újabb lendületet adhat a kontinens biztonságáért, a béke megőrzéséért tett erőfeszítéseknek. Lévén ez a kapcsolatrendszer is az enyhülés egyik fontos tartaléka. Hatalomra kerülése tizedik évfordulóján, vasárnap a diktatúra „tisztelgő” ágyúlövéseket adatott le. Santiago belvárosában a junta híveinek kis csoportja „ellentüntetéssel” próbálkozott, de a felháborodott lakosok szétkergették őket. A hírügynökségek a változás jeleként könyvelik el azt, hogy a tíz évvel ezelőtti katonai államcsíny fő támogatója, az Egyesült Államok is megpróbálja most már elhatárolni magát Au- gusto Pinochettől. Megfigyelők a junta társadalmi-politikai gyöngeségé- nek tudják be, hogy a karhatalom csak a legbrutálisabb eszközökkel képes fellépni a tüntetőkkel szemben. Az eddig rendezett tiltakozó napok megmozdulásaiban a rendőrök negyvenkét embert lőttek agyon, ezreket sebesítet- tek meg és vettek őrizetbe. BUSH MAROKKÓBAN ©eorge Bush amerikai al- elnök vasárnap megérkezett Marokkóba, hét észak-afrikai és európai országot érintő kőrútjának első állomására. Az amerikai politikust a repülőtéren Szidi Mohammed trónörökös és Maati Bouabid miniszterelnök fogadta. Ra- bati megbeszélésein Bush elsősorban a libanoni válságról, a csádi konfliktusról és a nyugat-szaharai problémá- ' ról tárgyal II. Hasszán marokkói uralkodóval. PAKISZTÁNI KÉMEK A kabuli televízió riportfilmet készített két pakisztáni állampolgárról, akiket az Afgán Demokratikus Köztársaság területén vettek őrizetbe felforgató tevékenység miatt. Mindketten elismerték, hogy a pakisztáni katonai hírszerzés ügynökei, és hogy Afganisztánba érkezésük előtt különleges kiképzést kaptak Pakisztánban. FÖLDRENGÉS JUGOSZLÁVIÁBAN Újabb erős földrengés volt vasárnap Jugoszláviában. A földmozgások középpontja ezúttal a Belgráu ól 160 kilométerrel délre lévő Kopao- nik-hegységben v üt. Személyi sérülésekről nfn érkezett jelentés, az anyag, kár azonban jelentős. A Mercalli- skála szerint 5,3-us 'rősségű földrengés lakóházak ,t, iskolákat és szállodákat rongált meg. A Kopaor ik-hegység térségét az 1980-as .agy földrengés óta ötezer, különböző erősségű földrengés rázta meg. TŰZ A KOMPON Tűz ütött ki vasárnap egy északi-tengeri utasszállító komphajó géptermében. Emberéletben nem esett kár és sérülésekről sem érkezett jelentés, a tűz azonban nagy riadalmat keltett a 120 utas között. A brit tulajdonban lévő komphajó vasárnap este futott ki az angliai Hull kikötőjéből és a holland partok felé tartott: a kompot hétfőn a kora hajnali órákban sikerült visszavontatni a brit kikötőbe. KATASZTRÓFA INDIÁBAN Két súlyos autóbuszszerencsétlenségről érkezett hír Közép- és Észak-Indiából. A monszunesőzésektől megáradt folyóba zuhant egy utasokkal zsúfolt autóbusz Madhya Pradesh államban. Huszonnégy utas életét vesztette. A hatóságok mintegy száz személyt eltűntnek nyilvánítottak. Az észak-indiai Uttar Pradesh államban Varanasi város közelében mély szakadékba zuhant egy autóbusz. A baleset következtében hatan meghaltak, harminchármán súlyosan megsérültek. Szűrös Mátyás látogatása Portugáliában A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember 6—11. között látogatást tett Portu-. gáliában Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szűrös Mátyás találkozott és megbeszélést folytatott Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával, Sergio Vila- riguessel, a politikai bizottság és a titkárság tagjával, valamint a PKP más vezetőivel. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről, és véleményt cseréltek a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontosabb, időszerű kérdéseiről. Az MSZMP képviseletében Szűrös Mátyás részt vett a PKP központi lapja, az „Avante” ünnepségén. Gyapay Dénes Tüntetések, utcai harcok Chile „fekete napja“ Találkozás a fővárossal Utcakép Tbilisziből: ház a saiklák alatt. (A szerző (elvétele) Kaukázus völgyében, sziklák ölelésében él Tbiliszi, Grúzia másfél ezer éves fővárosa. Negyvenfokos a meleg, mintegy igazolva a város nevét: meleg föld. A széles sugárutak szegélyeiben óriási platánok adnak, árnyat az ilyenkor is tömeges gyalogosforgalomnak, s üde látványt nyújtanak a fehér és világoskék házak oszlopos tornáccal, csipkézett teraszokkal. A Kúra folyó — Tbiliszi Dunája — mentén mindenütt építkeznek. De a belvárosban panelből sehol, a felújítás csupán arra szolgál, hogy összkomfortossá tegyék a múlt századi képüket visszanyerő házakat. Minden év őszén, a szőlőszüret idejére felújítanak egy régi házat, restaurálnak egy-egy templomot, utcasort hoznak rendbe. A grúz főváros most is a hagyományos ünnepre .készül, amikor az ország tájainak küldöttei idesereglenek, s a hét végi két szabadnapon énekelnek, kínálják a résztvevőknek tüzes italukat, sütik a saslikot mesz- szire illatozó fűszereikkel. De most még nincs ünnep, ez a szombat csak egy a megszokottak közül. A rekkenő hőség teszi, vagy Kelet hatása, hogy késő este kezd igazán lüktetni az élet. Az Iveria-szálló szomszédságában lévő élelmiszerbolt éjjel 12-ig tart nyitva szombaton és vasárnap is. Az áru rengeteg, a választék pedig magyar mércével nézve sem rossz. Igaz, a csirke nem olyan szép, mint nálunk, de bőven van, a sertéshúst áfca- lonnával együtt mérik, de kapható. A tejtermék számtalan változatát kínálják és a Szovjetunió-szerte ismert gyógyvízsztár, a Borzsomi ládahegyekben áll mindenütt. A korzón nagy üvegű kirakatok csábítják a legújabb divatra szomjas hölgyeket, akik nemcsak elegánsak, de csinosak is. Pedig ott sem épp a legolcsóbb a legdivatosabb holmi. Egy szép női szandál például 41 rubel, s ez a 150—170 rubeles fizetésű ember számára nem könnyen hozzáférhető. És mégis: farmer a fiúkon, könnyű gézruhák a lányokon, akik olaszos fesztelenséggel sétálnak, csevegnek. A szálloda ablakából nézem a teret, ahová szüntelenül ömlik, cserélődik a turista. Bécsből, Tokióból, Milánóból, Prágából, New Yorkból és Budapestről jöttek ezen a napon, hogy megízleljék a táj varázsát, a nép régmúltját, jelenét, ételeit, italait. A piacon óriási a felhozatal. Dinnyehegyek, nyári alma, körte, szőlő és szilva halmokban, paradicsom, uborka és mindenféle más zöldség, kis zacskókban keleti fűszerek. És keleti a hangulat is. A grúz kolhozpiacon ugyanis elképzelhetetlen a vásárlás hosszú alkudozás nélkül. Az idegen felfedez még egy érdekességet: jelentős, olykor száz- százalékos a különbség az őstermelő, meg a hasonló állami termékek árai között. Mégis minden áru elkel, hiszen a kolhozpiacra vitt gyümölcs és zöldség nyilvánvaló előnye az aznap hajnali szedés. Dinnyére alkudok a piacon, s a szép szál fekete legény megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Amikor megtudta, a kezembe adta a dinnyét és közölte: semmibe se kerül, az ő ajándéka. Huzakodtunk egy ideig, de nem tágított. Á magyarok — mondta — hasonlítanak a grúzokhoz. Mindkét nép szereti a lovat, a tüzes borokat, és hát rokonok is vagyunk... Ettől kezdve még nagyon sokszor találkoztam e néhány napi ott-tartózkodás során a felénk áradó szeretet megannyi jelével. Kísérőm, Dávid Imedas- vili, a moszkvai APN hír- ügynökség tbiliszi irodájának munkatársa kapásból említette a grúz és magyar kapcsolatok néhány szép példáját, s bizony szégyelltem, hogy ezek többségéről most hallok először. Mert mit tud a magyar Grúziáról? Ismeri a teát, a konyakot, talán tudja, hogy kitűnőek az ottani borok, esetleg azt is, hogy Jó — sok tekintetben a mienkhez hasonló — a konyhájuk... Imedasvili a teáról beszél. Kiszámolom: körülbe- rül ugyanolyan területen, s ugyanakkora mennyiségben termesztenek teát a grúzok, mint a téli almát a szabolcsiak. Érdekes a teatermesztés története is: 1921 előtt nem volt tea ezen a tájon, s csak Lenin levele nyomán kezdték ültetni ezt az illatos cserjét a Kaukázus ölén. Tisztelettel tartják számon itt azt is, hogy a magyar Misztótfalusi volt a grúz nyomtatott írás atyja. Sétálunk a Rusztaveliről, a grúz Petőfiről elnevezett sugárúton. Impozáns méretű és külsejű középületekben — köztük a sok kilométernyi körfolyosós kultúrpalotában — bővelkedik az utca. Rengeteg a bevásárló- és szórakozóhely. Teázó- és borozópincék, sokfogásos ételek, s megcsodáljuk a grúz kenyeret, amely a megszólalásig hasonlít az arab lepényhez. Tbiliszi futballjáról is híres. Akkor is, ha már csak hárman vannak a Dinamó két éve Kupagyőztesek Kupáját nyert csapatából. „Micsoda tömeg gyűlt össze, amikor a fiúk megnyerték Düsseldorfban a kupát!” — mondja feltüzesedve Dávid, aki maga is az ifjúsági válogatottságig vitte valamikor. Mellesleg érettségi után darukezelő volt, aztán háromszoros grúz bajnok birkózásból. A sportról a kultúrára vált. Sajnálja, hogy nyáron mentem, amikor szünetelnek a színházak, de szívesen meghív egy népművészeti műsorra, ahol kórus énekel gyönyörű hangon, a hegyek vad ritmusát idézik a táncosok. Japán csoport tagjai között ülünk, s magyarok szólalnak meg a hátam mögöt. Idős pesti asz- szony áradozik: érdemes volt eljönni ide ebben a rekkenő hőségben is. műsorról gyalog indultunk a szállóig, közben átmegyünk egy parkon, ahol egy medencében gyerekek lubickolnak, mellettük egy pádon idősebb férfiak élvezik az árnyat. Valamit kérdeznek, s mikor megtudják, hogy itt egy magyar, mindjárt kérnek:-várjak egy kicsit. Sörös- és borosüvegekkel térnek vissza; s kínálnak, igyunk erre a véletlen talákozásra. Este egy hűs pinceétteremben ősi kőfalak és korsók társaságában vacsorázunk. A pincérnő hosszasan magyarázza az étlapon szereplő finom: ágokat és úgy kínálja a babsalátát, hogy finom, mert Magyarországról érkezett... Következik: Don Quijote Budapestről. Kopka János
