Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

1983. szeptember 2. Kelet-Magyarország Együttműködés Szélesebb körben AZ ELMÜLT HETEKBEN több fórumon is értékelték a mezőgazdasági szövetke­zetek megyei szövetségének a különböző szervekkel lé­tesített együttműködési megállapodásait. A szövet­ség tizennyolc intézmény­nyel, társadalmi szervvel működik együtt szerződés alapján. Közülük tizenegy megyei szerv, hét pedig az ország más területeiről. Az utóbbiak olyan egyetemek, főiskolák, ahol mezőgazda- sági szakembereket, köz­gazdászokat képeznek. Egye­bek között megállapították: az együttműködés során ki­alakított munkakapcsola­tok hatékonyan segítették a szövetségi érdekképviselet ellátását, hasznos a -tagszö- vetkezetek számára. A Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel, a TIT-tel kiala­kult együttműködés jól se­gíti a szemléletformáló gaz­daságpolitikai tevékenység összehangolását, a szocialis­ta munkaverseny, azon be­lül a szocialista brigádmoz­galom hatékonyságát, a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok kapcsolatainak erősítését, a kertbarátmoz­galom és a különböző klub­tevékenység előmozdítását, a településfejlesztési és környezetvédelmi felada­tok megvalósítását, a gyer­mekintézmények, sportléte­sítmények támogatását és így tovább. AMÍG A SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOKRÓL elis­merően szóltak a tanácsko­zásokon, több negatív ész­revétel hangzott el a szö­vetkezetek helyi kapcsola­tairól. A községi szervek vezetőivel mondhatni min­dennapos a kapcsolat, vi­szont ez az érintkezés szűk körben zajlik. A különböző értekezleteken, összejöve­teleken szinte. mindig ugyanazok az arcok látha­tók. Az egyik felszólaló így fogalmazott: „Egymást agi­táljuk, a meggyőzőiteket győzködjük. Olyanoknak adunk sorozatban informá­ciót szövetkezetünk életéről, akik azt már kívülről tud­ják.” Például az iskolaigaz­gatón kívül alig van peda­gógus, — egy húsz—harminc fős tantestületben, — aki a termelőszövetkezet életéről, eredményeiről, az ottani munka-, kulturális és sport- lehetőségekről reális képet tudna adni a tanulóknak. Fordítva is így van: a termelőszövetkezet elnökén, párttitkárán kívül kevesen vannak, akik ismerik a község eredményeit, gond­jait, pedig egy sereg egye­temet végzett, nagy szelle­mi kapacitással rendelkező mezőgazdasági szakember dolgozik a szövetkezetek­ben. Különösen ilyen a hely­zet a nagyobb községekben, ahol a termelőszövetkezet­ben külön párt- és KISZ- alapszervezet működik. Ál­talában kevés fiatal mező- gazdasági szakember vesz részt a község társadalmi életében. A FALU FELÉRTÉKE­LŐDÉSÉRŐL, a helyi ön­igazgatás fontosságáról az utóbbi időben sokat beszé­lünk. A nagy ipartelepíté­sek befejeződtek, a városok elszívó hatása lelassul. Ezért olyan munka- és életkörül­ményeket szükséges terem­teni a községekben, hogy minél több fiatal maradhas­son otthon és érezze jól magát. Ehhez jobb infor­mációra, együttműködésre van szükség, nemcsak me­gyei szinten, hanem hely­ben is. Valamikor, a szövetkezeti mozgalom kezdeti időszaká­ban a szegényebb lehetősé­gek mellett, a kisebb ered­ményekről is rendszeresek voltak a termékek, a tablók kiállításai. Most sokkal in­kább lenne mit megmutatni, lenne miről grafikont, fény­képes tablót készíteni, A gazdasági eredmények mel­lett jelentős munkakörül­mény-változás történt a szövetkezetekben, fejlő­dött a szociális ellátás, sok helyen a kulturális és sport- tevékenység bázisa a ter­melőszövetkezet letj:. Mind­ez helyben nem kap megfe­lelő visszhangot. A pedagógusok és az ag­rárértelmiség két olyan je­lentős réteg a falvakban, amely együttműködéséből sok előny származhat. Hogy csak néhány területet említ­sünk: az általános és szak­mai műveltség gyarapítása, a kulturális és sportmunka javítása, a településfejlesz­tési és környezetvédelmi fel­adatok előmozdítása és így tovább. A KÖZSÉG, A TERME­LŐSZÖVETKEZET, a párt, a KISZ és a népfront ve­zetőin múlik, hogy széle­sebb körben valósuljon meg az együttműködés. Ebbe a munkába sorakoztassák ma­guk mellé a falun élő értel­miséget és minden ráter­mett embert, aki a közélet­ben akar és tud tenni. A megyei szervek együttműkö­dése bármilyen jó is, na­gyobb eredményt csak ak­kor várhatunk, ha ez a községekben is teljessé vá­lik. Cs. B. ELMENNEK A PÉKEK Ki süt nekünk lágy kenyeret? — Kevesen vagyunk, akik újonnan jönnek, azok hamar elmennek — panaszolja a nagykállói sütőüzemben Bó­ka László, aki a dagasztást készíti elő. Bizony, dagad­nak az ő izmai is, hiszen egy éjszakai sütéshez 30 mázsa lisztet kell megmozgatnia. Mondják, hogy legalább tíz ember kellene, csakhogy nehezen találnak olyat, aki vállalja az éjszakázást, a hő­séget. Pedig a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat legkor­szerűbb üzeméről van szó, ahol az átlagosnál jobbak a munkakörülmények. Persze másutt sem olyan már a pék­ség, mint valaha volt. De- mecserben például szép új épület áll, tágas, világos, ahol van bőven hely. Csak éppen azt rossz nézni, hogy az asszonyok kézzel formáz­zák kerekre a kilós kenyere­ket. A Pajtás melege — Nem valami rózsás a helyzetünk, létszámhiánnyal küszködünk — magyarázza László Kálmán üzemvezető, ahogy végigkalauzol a csar­nokban. Négy Pajtás kemen­ce ontja a meleget, Varga Mihályt éppen csak szóra le­het bírni, mért sutőlapátjá- val négyesével emeli le a ro­pogó barnára sült kenyere­ket, igyekszik, meg ne égesse őket. — Éppen elég, ha ezt a nyolc órát letudom — törli meg homlokát, — már 14 éve vagyok kemencénél. — Szét kell nézni, milyen korszerű üzemben vagyunk — dicséri munkahelyét Gyu- ricza Attila, aki a nyáron 12 órákat dolgozott, amíg egy másik csoportvezető szabad­ságon volt. Ketten vállalták egy harmadik munkáját, a vastagabb pénztárca mutat­ja, hogy megérte. — Hol keres nyolcezer fö­lött egy fiatalember — kér­dez vissza a maga 23 évének büszkeségével. Nagykállóban ugyancsak elmondhatják, hogy a pékek keresete messze túlhaladja mások fizetését. Csakhogy ehhez több mindent vállalni kell. Minderről a vállalati központban Kovács István párltitkár beszél: Kilépők statisztikája — Néztük, a kilépők mi­lyen okok miatt távoznak. Először a rossz és nehéz munkakörülményeket hozták fel, aztán következett a va­sárnapi kezdés, a kedvezőt­len munkaidő-beosztás, majd az utazási körülmények, s csak végül a viszonylag ala­csony kereset. A vállalati számok árul­kodnak. A pékek közül min­den ötödik, hatodik távozik A kemence előtt a kenyér a kisvárdai üzemben. (Jávor László felvétele) évente. A fizikai munkások­nál közel egyharmados a cse- rélődési arány. Ebben persze benne vannak a vándorló, gyakran munkahelyet változ­tató segédmunkások éppúgy, mint azok, akik innen men­nek nyugdíjba. — Könyörtelen a munka- és termelési fegyelem, sokan ezt nem akarják megszokni — szolgál még egy adalékkal dr. Bartha Lajos főmérnök. Való igaz, ahol 6—8 ember van egy műszakban, ott nem lehet „kilógni” a sorból. Ha pedig hiányzik valaki, akkor a többieknek jóval több jut a munkából. A vállalat lehe­tőségeit pedig behatárolja a nyíregyházi új kenyérgyár építése. Ehhez 130 millió fo­rintos állami támogatást ka­pott. így viszont másutt leg­feljebb a kisgépesítésre gon­dolhatnak, hiszen a megye- székhelyen csak a napi ke­nyérmennyiség előállítása külön gond Új technikával könnyebb — A jövő év végén jut minden boltba friss zsemle, ropogós kenyér — bizakodik Vaskó Sándor igazgató. S bízhatnak abban is, hogy a szakmunkásképzés válto­zik. Korábban majd annyian távoztak a szakmából, ahá- nyan bizonyítványt szerez­tek, az idén viszont a 15 ta­nulóból 13 maradt, másfél- szeres a jelentkezés az isko­lában a pékeknél. A munká­sok pedig bíznak abban, hogy a kemencék melege mellett több jut a gépesítésre, foko­zatosan megújulnak az üze­mek, az új technika köny- nyebbé teszi a munkát. Mert a boltban csak akkor távozik elégedetten a vevő, ha lesz, aki süt neki lágy kenyeret. L. B. Ü.j csarnokkal gazdagodott a Nagykállói Áfész paplanüzeme. A Nyírbátori Építőipari Szö­vetkezet 4 millió 200 ezer forintért építette a csarnokot, ahol szeptemberben kezdődik meg a termelés. A paplauüzc m jelenlegi épületébe terv szerint a szövetkezet bőrdíszmű­üzemének belföldi megrendel ésre dolgozó részlege költözik. Képünkön: az új csarnok. (G. B.) Z alzenovic úr, az egyik lakó pana­szos levelet küldött nekünk a házkezelöségbe. amelyben ezt kérdezte: hogyan lehetséges az, hogy neki, aki a második emeleten lakik. ugyan­annyit kell fizetnie a lif­tért. mint Patasonsky úr­nak. aki a tizenkettedik emeleten lakik. A panaszt indokoltnak tartottuk, és mivel mi, a házkezelöség dolgozói ‘ a lakók minden bejelenté­sét nagyon alaposan meg­vizsgáljuk, és mindig szem előtt tartjuk a lakók ér­dekeit, úgy határoztunk, azonnal intézkedünk. Te­hát hozzákezdtünk a kér­dés megtárgyalásához. — Minél magasabban lakik valaki — mondta Kutia nevű munkatár­sunk —, annál többet kell fizetnie. — Helyes — jegyzi meg Zizio, egy másik munka­társunk —, de figyelembe kell venni a családtagok számát is. Tehát a liftdíj az emberek és az emele­tek számától függjön. Először nagyon jónak találtuk az ötletet, de ami­kor az egyik éppen ott le­vő házfelügyelő közbe­szólt, kétségeink támad­tak: — Kukula például min­dig a feleségével liftezik — mondta a mindentudó házfelügyelőnö. mert egyedül sehová sem enge­dik. Tehát két ember, megy egyszerre a liften, de a lift csak egyszer mű­ködik. Anafol Potemlcowski: Á lift — Rendben van, a Ku­kula családnál ezt figye­lembe vesszük — mondta Kutia. — De a súlyról sem fe­ledkezzünk meg — mond­ta ismét a házfelügyelö- nö. — Például Patasons­ky és a felesége együtt se tesznek ki annyit, mint Przeradzka asszony. — Nagyon okos észre­vétel — mondta Kutia, akkor a lakók súlyát is figyelembe vesszük. — És a téli súlyt, vagy a nyári súlyt? — kérdez­te Zizio kolléga. — Ugyan­„Majdnem­munkások" Sajnálkozott az egyik könnyűipari vállalat ve­zérigazgatója: hiába fej­lesztenek Szabolcsban, mert már ott sem olyan rózsás a helyzet, nem kap­nak elég munkást. Aztán kiderült, hogy a felvételre jelentkezők száma — ha nem is egyik napról a má­sikra — de elegendőnek bizonyait. Csakhogy most a gyár­ban sajnálkoznak. Mert olyan új emberek jöttek, fiatal fiúk és lányok, akik egyáltalán nem ismerik az üzemi gyakorlatot. Termé­szetes is, hiszen éppen most fejezték be az általá­nost, vagy szereztek érett­ségi bizonyítványt. A gyárban pedig azon töp­rengenek, hogy ilyen kez­dőkkel, akiknek az életta­pasztalata, felelősségér­zete jóval kisebb a régi munkásokénál, most ugyanolyan termelési szin­tet hogyan érnek el. Több száz fiatal állt munkába az utóbbi hetek­ben. Hiába munkapad, gép mellé kerültek, mégis el lehet róluk mondani, hogy nem igazi, csak „majdnemmunkások”, amennyiben még híjával vannak a szükséges ta­pasztalatoknak. Csak­hogy ennek megszerzése azon is múlik, az üzem­ben mennyire segítik őket. V ______________________________ Üvegmizéria S oha nem látott reneszán­szát éli a befőzés. Kide­rült: bármilyen jó a bol­ti, jobb az otthoni, akár­mennyire olcsó a bolti, olcsóbb házi. így aztán a hétvégeken cipekednek az emberek, a kis­kertekben megtermett gyümölcs is a konyhákba vándorol. És ez nem is baj, a jó befőtt, a teli spájz csak erősíti az otthonról alkotott kép teljességét. A baj csak ott van: nincs elég üveg. A füszerboltosok a meg­mondhatói: sorok állnak, hogy a visszavitt csavarosból kapjanak. Az üvegboltos tudja csak, hány­szor mondja: sajnos nincsen. A befőző tudja csak, hányszor ku­tatta át a pincét, hátha akad régi üveg. Az egyik ipareikkbohban mondták: ugyan kérem, ki főz be lakótelepi házban? Nos, a rossz piacismeret itt érhető tet­ten. Az elmélet győzőit a gya­korlaton. A mai gazdasági vi szonyok fel nem ismerése bősz szankodásra készteti a háziasz szonyt. Üveg hiányában nem csak a befözönek nincs dunszt ja, de a kereskedelemnek sine, az igényekről. Vigasztalom ma gam: januárra csak relébred nek! (bürget)-t . -'■ * is az emberek télen a bun­dákban sokkal többel nyomnak. — Helyes — mondta Kutia. — Az lesz a leg­jobb, ha havonta végzünk ellenőrző méréseket. t — És mi lesz a vendé­gekkel? — szólalt meg új­ra a házfelügyelőnö. — Nem kellene őket is meg­mérni? — Dehogynem ... Csak­hogy akkor mérjük meg őket, amikor vendégségbe érkeznek, vagy ha eltá­voznak? — kérdezte el­gondolkozva Zizio. — Hát az biztos, hogy Przeradzka asszony ven­dégei hazafelé menet könnyebbek, mint amikor érkeztek, amilyen fösvény az a nő. — Igazuk van — mond­ta Kutia. — A? összes el­hangzott észrevételt figye­lembe kell vennünk. Ugyanis nagyon fontos, hogy a lift ne fogyasszon fölösleges energiát. Ezért javaslom, hogy bővítsük néhány fővel a házkezelö­ség létszámát. Szükség van néhány emberre, akik rendszeresen mérik a la­kók súlyát és ellenőrzik a lifthasználatot. Hiszen tudjuk, hogy az idei év a takarékosság éve!

Next

/
Thumbnails
Contents