Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
KIHI HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. augusztus 13.^^ C SlAILI AIDMOITITIHICIN Az idősebbek sportja Napjainkban, amikor a különböző keringési zavarok, érelmeszesedés, szívinfarktus, a magas vérnyomás valósággal népbetegséggé vált, és szinte megtizedeli a nyugdíjas korosztályt, egyre nagyobb figyelem fordul az idősebbek sportolásának nem is olyan könnyen megoldható problémájára. Azt is mondhatnánk persze, hogy mivel a természetjárás, futás, kocogás, sőt az úszás, a kerékpározás sem jelent ma már különösebb gondot — sőt, ha egyikhez sincs kedve valakinek, még mindig vásárolhat magának expandert, súlyzókat, nem is szólva a különböző kispályás labdajátékokról, a teremfociról, tollaslabdáról, asztaliteniszről —, nem kell eltúlozni ezt a problémát. A gyakorlatban sajnos korántsem ilyen egyszerű a dolog, mert idő, alkalom, kedv, készség hiányában még mindig igen csekély a negyven éven felüli rendszeresen sportolók száma. Pedig a hangsúly a rendszerességen van. Az alkalmi fellángolások gyakran többet ártanak, mint használnak. Aki úgy akarja letudni a dolgot, hogy egy- szer-egyszer beszáll egy sörmeccsbe, az könnyen súlyos árat fizet, és hónapokig viselheti a bulimeccsen szerzett rándulás, sérülés következményeit. A korosodó test karbantartásához rendszerességre van szükség. Ahhoz, hogy valaki a nyugdíj előtti nagyhajrá időszakában rendszeresen időt tudjon és akarjon magának szakítani a jól kiválasztott, és folyamatosan végzett sportolásra, feltétlenül szeretnie kell magát a sportolást. Még szerencsésebb, ha arra talál módot, hogy gyermekkori kedvenc sportágát választhatja, hisz az ifjúkori versenyek emléke, az évtizedeken át beidegzett mozdulatok nagy inspiráló erőt jelenthetnek. Vitathatatlan legnépszerűbb sportág nálunk a labdarúgás. Negyven-ötven éven felül már nem ajánlatos igazi mérkőzéseket játszani, főként annak nem, aki sok évvel .korábban abbahagyta a réndszéres ínéit. Bárhol módot találhat viszont arra, hogy különböző lazító, átmozgató gyakorlatokat végezzen egy labdával, akár egyedül, akár társaival közösen. Nagyon célszerű a lábtenisz, a kétkapuzó fejelés. Azt mégiscsak versenyszerűen lehet űzni, és szinte semmi veszélyt nem jelent, nem okozhat rándulást, ficamot, viszont a test minden részét felfrissíti. A kézi- és kosárlabdának szintén vannak olyan könnyedebb formái, amelyekre ötven éven felüliek is benevezhetnek. Kosárra dobni, passzolgatni, kiszorítózni szintén hasznos elfoglaltságot jelent, főként ha azt baráti társaság tagjai végzik. A teniszezésnek nincs is felső korhatára. Követelményei valóban mindenki által teljesíthetők — legfeljebb az a gond, hogy még mindig nagyon kevés teniszpályával rendelkezünk. Ráadásul ez a játék valóban sokkal költségesebb, mint a többiek. Az úszás szintén olyan sportág, amelynek univerzálisan jó a hatása öreg és fiatal szervezetre egyaránt. Kifogásokat persze itt is lehet találni. Valóban nem mindenki bírja a hidegebb vizet, ráadásul a meleg víz a szívnek árthat — az is igaz, hogy a városokon kívül többnyire csak a nyári meleg napokon van lehetőség az úszásra, és egyéb vízi elfoglaltságokra. A jó tanács itt csak az lehet, hogy keresni kell mindenütt a lehetőségeket. Az állami és társadalmi szervek, a lakosság összefogása e tekintetben is szinte csodákra képes, különösen, ha mindig a legolcsóbb, legkézenfekvőbb, helyileg is megoldható módozatokat keresik (sátortetős, műanyagfóliás miniuszodák stb.). A tekézés, valamikor tömegszórakozást jelentő sportágunk, sajnos halódik. A művelődési házak, igényesebb vendéglátóhelyek, hobbiparkok építői és szervezői viszonylag kevés anyagi eszközzel felébreszthetnék ezt a sportot csipkerózsikaálmából. Nem fontos mindig és mindenütt aszfaltos, neonfényes automata tekepályákat építeni. Az izmokat jól megmozgathatja a ddhgölt anyagból, házi betonozással készített, kézi önkiszolgálással üzemelő ,,kuglipálya” is. Az sem baj, ha az AFÉSZ-vendéglők udvarán építik fel, és a menetek tétje egy-egy korsó sör lesz. Hasonló módon lehetne ajánlani az atlétika különböző ágazatait is, de a falusi, üzemi sportpályák állagát tekintve nem igen lehet abban reménykedni, hogy a szigorúan amatőr módon, csupán a mozgásért magáért tömegek tóduljanak atlétikai pályáinkra. Futni viszont mindenki, mindenhol tud. A választási lehetőségek szinte korlátlanok e tekintetben. Erdőn, mezőn, aszfalton, egyszerű öltözékben, igen olcsó tornacipőben is űzhető a futósport. Nem kell hozzá semmiféle engedély, terembér, menedzselés, csupán két láb, és némi átlagon felüli akaraterő. Az is csak a kezdet kezdetén, mert később olyan jó szokássá válik, a szervezet annyira megköveteli a rendszeres napi futásokat, hogy szinte abba sem lehet hagyni. Nem kell félni az első napok fáradalmaitól, ezek természetes reakciói a szervezetnek, és igen gyorsan elmúlnak. Akinek a kocogás is nehezére esik — még mindig megmarad a természetjárás, a turisztika. Szép tájakban hazánk valóban igen gazdag. Jól szervezett a turizmus rendszere is, és bár olcsó turistaházakból még mindig hiány mutatkozik, a lakóhelyről pár óra alatt megközelíthető turistacélok tömege várja a túrázókat, köztük elsősorban a gyerekeket és az idősebb korúakat, nyugdíjasokat. Jólesik látni a nagyival együtt menetelő unokákat. Az ilyen közös programok összekapcsolják a család együttélő nemzedékeit, az egészség óvása mellett tehát társadalmi haszna is van a sportolásnak. Lám, milyen hosszú a skála, milyen kimeríthetetlen lehetőségeket nyújt a sportolás az öregedő idős emberek számára is. Csak élni kell azokkal. Mindenkinek a saját érdekében, egészsége védelmében. — vf — A konyha higiéniája Nyáron igen gyakori betegség a bélhurut, amely minden életkorban igen kellemetlen, de gyermekeknél és idősebbeknél súlyos következményekkel is járhat. Melegben a háziasszonyoknak a szokásosnál nagyobb gondot kell fordítaniuk a konyha higiéniájára. Mivel a nyári hőségben az étel hamarabb romlik, ezért a lehetőség szerint mindig frissen elkészített ételt fogyasszunk. Ha másnapra főzünk, hagyjuk az ételt kihűlni, majd takarjuk le, és úgy tegyük hűtőszekrénybe vagy hideg helyre. Ha másnap nem egyszerre étkeznek a családtagok, mindig csak annyi ételt melegítsünk, amennyi egy- egy családtagnak szükséges. Nem jó módszer, ha a délben megfőzött ételt a tűzhely sarkán sokáig melegen tartjuk, hogy a különböző időben hazaérkező családtagoknak ne kelljen a melegítéssel bajlódniuk. A langyosan vagy hosszabb ideig melegen tartott étel még gyorsabban romlik! Egyes ételeket még hűtőszekrényben sem szabad másnapra eltenni, mert ételmérgezést okozhatnak (például gomba, kifőtt tészta, darálthús, felbontott húskonzerv, mirelit áruból készített ételek, vaníliás cukrászsütemény, krémes stb.). Nyári gondjaink közé tartozik a légyinvázió. Védekezzünk ellene fokozott tisztasággal, és minden lehető módon. Jó módszer az ablakra szerelt szúnyogháló, amely a legyek ellen is véd. A nyitott ajtón is berepülnek a rovarok. Szereljünk fel olcsó, egészen könnyű függönyt, amelyen keresztül akadálytalanul beáramlik a friss levegő, de a rovarok ellen véd. A légy irtására hatásos szereket vásárolhatunk, gyorsan felszívódó ro- varidegmérget tartalmaz például a. Chemotox. A készítményt óvatosan alkalmazzuk, hogy ételre ne kerüljön a rovarirtó szerből. A konyhai hulladékban gyorsan szaporodnak a legyek és különféle kórokozók, ezért a szeméttárolóból naponta ürítsük ki a hulladékot. Vidéken, ahol háziállatokat tartanak, a trágya és az etetéssel járó hulladék kitűnő táptalaj a legyek szaporodására. Ilyen helyen a legyek ellen védekezni rendkívül nehéz feladat. A háziasszonynak fokozott gonddal ügyelni kell arra, hogy légy ne szálljon az ételre, mert „beköpi”, megfertőzi. A forró ételt se hagyjuk takarat- lanul, mert a forró gőztől az arra szálló légy megszédül, és az ételbe esik. Ha a családban csecsemő van, az étkezéséhez használatos edényeket, üvegeket, cumikat zárt szekrényben tartsuk, hogy véletlenül se szálljon rá légy. Súlyos bélhurutot okozhat a mosatlanul elfogyasztott gyümölcs, tehát a nyersen felhasználásra kerülő gyümölcsöt gondosan mossuk meg, lehetőleg fo- lyó vízben. Még a fáról frissen szedett gyümölcsöt sem szabad mosatlanul fogyasztani. A légy is előszeretettel száll a gyümölcsre, lábán. testszőrzetén, nyálával, ürülékével széthordja és mindenütt otthagyja a kórokozó baktériumokat. F. K. Fájdalomcsillapítás — tálpmasszázzsal A talp bizonyos részeire gyakorolt nyomás, illetve masszírozás által megszűnnek olyan kisebb kellemetlen fájdalmak, mint fejfájás, fogfájás, hátfájás, isiász stb. Az ember talpán ún. reflex zónák találhatók, melyek szinte minden egyes testrésszel összefüggésben vannak. Ezen alapult a kínaiak és hinduk ősi fájdalomcsillapítási, illetve gyógyító módszere. A talp különböző részeinek masszírozása, nyomása által megszüntették a könnyebb betegségek által okozott fájdalomérzést. Évszázadok múltak el azóta, és feledésbe merültek ezek az orvoslási módok. Csak most kezdik újra felfedezni a gyógyszermentes fájdalomcsillapítást, illetve az egyes szervek nem kielégítő működésének, zavarainak megszüntetését, helyes Irányú befolyásolását a talpra gyakorolt masszázs segítségével. Ahhoz, hogy eredményes masszázst végezzünk, nem elég csak saját kezünk ujjhegyével masszírozni, szakemberre van szükség, aki milliméteres pontossággal találja meg az ún. reflex-pontokat, érzékelő zónákat a talpon, melyek az egyes szervekre hatnak. Legjobb fekvő helyzetben végezni a masszázst. De ha valaki sokat gyakorolja, akkor bizonyos idő után már magának is eredményesen tudja alkalmazni a gyógymasszázst. Abban az esetben érhetünk csak el javulást, ha a fájdalmat kisebb zavarok okozzák, mint például emésztési, vérkeringési rendellenességek, fejfájás, vese- és epefájdalom stb. Ha komoly szervi megbetegedésről van szó, például epekő, bélelzáródás, heveny gyulladások, törések, repedés, természetesen orvoshoz kell fordulni, mert ezek öngyógyítással nem kezelhetők. Az idegi jellegű fájdalmak elmúlnak, ha a nagy lábujj kivételével a többi lábujjhegyeket masszírozzuk jobb és bal lábunkon. Fájdalom esetén pár percig tartó enyhe körkörös masszírozó mozdulatokat végzünk az egyes — a rajzon megjelölt — pontokon. A masszírozást többnyire ujjheggyel kell végezni, vigyázzunk arra, hogy körmünk ne legyen túl hosszú, azonban ne legyen túl rövid se, hogy az egyes érzékelő pontokat könnyen megtaláljuk. Az alábbiakban közöljük a rajzhoz kapcsolódó számmal megjelölt láb érzékelő reflexzónáit, melyek masszírozásával elmúlnak bizonyos fájdalmak, Illetve egyes működési zavarok megszűnnek. 1. fejtető fájdalom, migrén, fejfájás; 2. hormonműködés; 3. stressz és álmatlanság; 4. nyakfájás; 5. nyakcsigolya fájdalom; 6. nátha; 7. szemfáradtság; 8. nyirokmirigycsomó képződés; 9. fogfájás; 10. fülfájás; 11. mellfájás (masszírozás a Jobb láb talprészén), szívpanaszok (masszírozás a bal láb talpán); 12. hátgerinc fájdalom; 13. húgyvezeték fájás, vesepanasz, anyagcsere zavar;- 14. gyomor; 15. bérrenyheség, szorulás; 16. derékfájás; 17. isiász; 18. farkcsont fájdalom; 19. váll és hátfájás. Vidám nadrágok Lábszárközépig érő, egyenes, bőszárú nadrág, majdnem szoknya. A látvány új, kissé szokatlan, de az új módi a francia divat- tervezők asztaláról nemcsak a külhoni bemutatókon hódit, bemutatkozott a Magyar Divat Intézet őszi-téli divatrevüjében is. Magunk is elkészíthetjük, természetesen olcsó, könnyű kivitelben. Nyárra nagyléptékű, sokNADRÁG csb:96cm színkockás zeínanyagut vásároljunk, s aprókockás, de színben harmonizáló ingblúzt készítsünk hozzá. Mindkettőnek közöljük a szabásmintáját. Hozzávalók, nadrág: 110 centiméter széles anyagból 200 centimétert vásárolunk, 1 darab gomb, blúz: 100 centiméter széles, 140 centiméter hosszú, 1 darab gomb. Munkamenet: a szabásmintát 10x10 centiméter méretű kockás csomagolópapírra átrajzoljuk, felnagyítjuk. Az anyagra helyezésnél figyelembe vesszük az ábrán feltüntetett darabszámokat, valamint a kockás alapanyag összeillesztéséhez szükséges csíktalálkozásokat. A felsőrész nyakszélét 1 méter hosszú, 3 centiméter széles, ferdén szabott szalaggal közrefogjuk, s az eleje közepén 1 nagyméretű gombbbal zárjuk. A nadrág derékrésze az oldalszélen gombbal csukódik. Alvás, álmatlanság Napjainkban sokan panaszkodnak arról, hogy hiába fáradtak, kimerültek, amikor ágyba kerülnek, mégsem tudnak elaludni, kikapcsolódni. Rendszeresen nyugtatókat, altatókat szednek. S ha a gyógyszerek hatására idelg-óráig meg Is nyugszanak, végleges megoldást a tabletták nem adnak. A felnőtt embernek általában napi 7—8 óra alvásra van szüksége. Az életkor előrehaladtával az alvásigény csökken, s az idős ember napi 5—6 óra alvással is pihentnek érezheti magát. Természetesen idős és fiatal korban egyaránt egyéni, hogy kinek mennyi pihenés elegendő. Aki tartósan megfosztja magát a regenerálódáshoz szükséges alvástól, kikapcsolódástól, aki visz- szaél szervezete tűrőképességével — előbb-utóbb idegkimerültségről, neurózisról fog panaszkodni. A túlfáradás, a túlterhelés, az életmód konfliktusai, az élénkítőszerek, az alkohol túlzott fogyasztása gyakran okoznak alvászavarokat. A beteg este lefekvés után nem tud elaludni, gyakran felébred, zavartan, nyugtalanul alszik. Ilyenkor aztán gyakran fordul a könnyebb, vagy komolyabb altatókhoz. Átmeneti megoldásként célszerűnek látszik egy-egy tabletta bevétele, ha valaki napközben túlságosan kifáradt, amikor erős fizikai vagy lelki megterhelésben volt része, vagy ha váratlan sokk érte. De a tartós alvászavar nem gyógyítható altató- szerekkel ! A megoldást a túlterhelés megszüntetése, az életmód rendezése, a kikapcsolódás, az élénkítőszerek csökkentése adhatja. Sokszor a körülmények, a kényelmetlen fekhely, az álmatlanságtól való félelem, lefekvés után is a napi problémákkal való foglalkozás okozhatja az alvászavart. Néhány bevált, általános érvényű tanács, amely a nyugodt alvást elősegíti. Mindig jól kiszellőztetett szobában aludjunk! Lefekvés előtt tegyünk rövid sétát! Vacsorára ne együnk nehéz ételeket, ne fogyasszunk sok alkoholt, teát, kávét. Jó hatású lehet az esti langyos fürdő, a meleg lábfürdő. Akinek hideg a lába, vegyen váltogatva forró és hideg lábfürdőt. Gondoskodjunk kényelmes fekhelyről — olykor a nehéz dunyha, a túlságosan magas fejpárna is okozhat álmatlan éjszakát. Sok ember alszik el valamilyen könnyű olvasmánnyal, amely eltereli figyelmét a napi munkáról, gondokról. Egy pohár langyos tej, vagy kamillatea Is jó altató lehet. Német recept a következő „altatóital”: egy pohár joghurthoz keverjünk egy evőkanálnyi tejport, ízesítsük egy evőkanál mézzel. Érdemes kipróbálni! S. E. ... ha a fürdőt nem több, mint 20 percig élvezzük; ... ha ügyelünk arra, hogy a fürdővíz ne legyen 35 C-foknál melegebb (érdemes kádhőmérőt vásárolni); ... ha a fürdőt langyos vagy hideg tusolás fejezi bet ... ha a fürdés idejét kihasználva, közben felrakunk egy jó, arcbőrünknek megfelelő pakolást ; ... ha a fejünket kényelmesen hátrafektetjük egy — a tarkónk alá helyezett — habszivacspárnára; ... ha egyszerű, lelakkozott deszkát fektetünk keresztbe a kád fölött, amire különféle — fürdéshez szükséges — dolgokat odakészítjük. Az alkoholizmus elleni klubokról Hazánkban az ötvenes évek óta jelenleg mintegy 80 klub működik, egyes megyékben több is. Szabolcs-Szatmár megyében április 9-én alakult meg az első, Nagykállóban, Mentál-klub néven. Az alkoholizmus elleni klubok (röviden: A. E. Klubok) a tanácsi szervek által engedélyezett önkéntes társadalmi egyesülések, az „öngyógyítás” céljával. Tagjaik olyan személyek, akiknek valami oknál fogva nem való a szeszes italok fogyasztása (mert vagy alkoholbetegek, vagy egyéb olyan megbetegedésük van és gyógyszert szednek, ami miatt tartózkodniok kell az alkohol hatásától), és a „szeszmentes életmód” (teljes absztinencia) könnyebb megvalósítása érdekében sorstársaik segítségét (tapasztalatait, erkölcsi támogatását, sőt italozásra nem csábító társaságát) is igénybe kívánják venni. A kluboknak a tagok közül választott vezetősége szervezi — egészségügyi szaktanácsadók, népművelők stb. segítségével — a klubéletet, a heti összejöveteleket, a tagdíjakból és egyéb bevételekből (például társadalmi munkavégzés, üzemek anyagi támogatása stb.) álló költségvetésének okos felhasználását. Tag lehet bárki, aki önként vállalja a teljesen szeszmentes életet, az orvosa által rendelt gyógyszerek (például az alkoholelvonásnál használt Anticol) feltétel nélküli huzamos szedését, a klubfoglalkozásokon legalább havonta egyszeri megjelenést, és társai /érdekében aktívamunka végzését, A klubtagok tagkönyvvel rendelkeznek, amely feljogosítja őket arra, hogy a különben zártkörű klubfoglalkozásokat hozzátartozóikkal együtt látogassák, részt vehessenek az anyagi ráfordításokkal szervezett műsorokon is (például kirándulás, színház- vagy mozilátogatás, különféle tájékoztató előadások stb.), megtalálják társaikban az italozásra nem csábító baráti körűket; a foglalkozásokon jelenlevő egészségügyi személyzettől — a rendelőintézeti unalmas várakozás helyett szórakozás, zene, tánc vagy kártyázás közben — a szükséges szakellátásban (gyógyszer felírása, a felmerülő problémák megbeszélése, beutalás stb.) részesüljenek. A tagkönyv ugyanakkor belépőt jelent az ország bármelyik hasonló klubjába is, ahol a tag soron kívül kérhet szükség esetén segítséget. Ugyanakkor Indokolt esetben (például italozásba visszaeséskor) soron kívüli kórházi felvételre is igényt tarthatnak a klubtagok. A tagság legnagyobb előnye azonban az a baráti segítség és támogatás, amit társaitól kap az illető. A klubfoglalkozások egyik témája általában az, hogy ki van bajban, kinek miben kellene segíteni. A tagok önként vállalt kötelessége az egymásért végzett aktívamunka: az elveszelődő (pl. havonta egyszer sem megjelenő) társakat felkeresni (hiszen bizonyára bajba jutottak, azért nem tudtak — vállalásuk ellenére — eljönni), az ismét italozókat haladéktalanul orvosi segítséghez juttatni (pl. újabb rövid elvonó kezelésre, gyógyszeres beállításra rábeszélve), a szeszesital-fogyasztásról való teljes lemondásban erkölcsileg is támogatni, a régi ivócimborákból álló baráti kört társadalmilag értékes emberekkel pótolni stb. Ez az aktívamunka attól menti meg a bajba jutott klubtagot, hogy testileg-lelkileg leromlott állapotban, munkahelyét, családját és becsületét elvesztve, későn kerüljön ismét kezelésre. A klubban való részvétel (klubterápia) az elvonó kezelések hatékonyságát megsokszorozza, ezért nélkülözhetetlennek tartjuk az alkoholbetegek gyógyításának kiegészítésére. A klubban tudják ugyanis gyakorlatilag „megtanulni” azt, hogy ital hatása nélkül is — sőt még zavartalanabbal — lehet értékes életet élni. A klub közössége olyan erkölcsi támogatást és tartást ad nekik az italozásról lemondást célzó elhatározásukban, amit semmi mással nem lehet pótolni. Itt nyílik mód arra, hogy a hozzátartozókat (feleség, család, gyermekek) is bevonjuk az alkoholista családtag eredményes gyógykezelésébe. Dr. Horváth Endre igazgató főorvos megyei elme- és ideggyógyintézet, Nagykálló Cselekedjünk egészségünkért
