Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
1983. augusztus 10. Kelet-Magyaroniág 3 Új színhelyeken a zenei tábor Muzsikáló falvak Nyírbátorban idén hetedik alkalommal fogadja vendégeit a nemzetközi ifjúsági zenei tábor. Az augusztus 6—21. közötti rendezvény programjában a korábbinál jóval több nyilvános fellépés szerepel. Ezek nagyobb részét a helyi művelődési központ szervezi, melynek igazgatójától, Kon- csek Páltól a mostani eseményekről és a további tervekről kaptunk tájékoztatást. Már tavaly bebizonyosodott, hogy a nyírbélteki templom remek külső és belső megjelenésével, építészeti jelentőségével, akusztikájával kiválóan alkalmas nagy koncertek rendezésére. A közönség is felfedezte a megyei műemlék templomoknak ezt a viszonylag kevéssé ismert gyöngyszemét. Különösen fontos a falusi koncerteknél: itt nem a szakma képviselői a „vájtfülű” hozzáértők, vagy a fanyalgó sznobok ültek a padsorokban, hanem ipari munkások, tsz-tagok jöttek el Bach, Vivaldi és mások muzsikájával ismerkedni. program, „kiléphetnek” a városból, és a környék lakói is igényes, magas szintű koncerteket kaphatnak. Továbbra is járnak az eddigi falusi hangversenyek színhelyeire is, így Szabolcs községbe és Csengerbe. Az idén lesz még egy hangversenyük — BM- dolgozóknak, Záhonyban. Kedves hagyományt őriznek a nyírbátori hangversenyekkel: a helyi lakosság, az üzemek dolgozói már megszokták, hogy a tábori kisegyüttesek több helyen fellépnek, koncertjeik iránt nagy az érdeklődés. Ezen a nyáron a város műemlék templomaiban, a tanács dísztermében, a zeneiskola hangversenytermében és a Csepel Szerszámgépgyárban mutatkoznak be az előadóművészek, a kamarazenekarok és a nagyegyüttes. Az első falusi hangversenyt augusztus 12-én Nyírmihály- diban rendezik. Utána 14-én Szabolcs községben, 16-án pedig Csengerben lép fel a nemzetközi tábor zenekara. Egy NSZK-beli konszern írógépeket rendelt a vásárosnamé- nyi írógépgyártól. A mintasorozat már elkészült, az első szállítmányt még a nyáron útnak indítják az NSZK-ba. Képünkön: Lazur Katalin forrasztás közben. (Elek Emil felvétele) Óriási lehetőséget látnak a közeli jövőben arra, hogy a két-három hétre megalakuló alkalmi zenekar — melynek tagjai a környező országokból érkeznek — minél több településen koncertezzen. Számításba lőtt például a nyírbogát!, a nyírbélteki és az ófehértói templom is, ezek is építészeti remekek, értékes műemlékek. Így bővíthető a Hirdethetünk T örvény- és szabálytisztelő ember vagyok. A játékban is. Hát még a közösségi életben. Ha engem valamire felszólítanak, azt én — ha csak nem ésszerűtlen — végrehajtom. Nem volt velem baj a katonaságnál se. Zúgolódás nélkül mostam fel a folyosót, harmadszor is. Pedig már enni lehetett volna róla. A minap a tejivóban szólított fel egy plakát, hogy azt mondja: „Fogyassza a Szabolcs-Szat- már megyei Tejipari Vállalat termékeit!” Éppen azt fogyasztottam, úgyhogy nem éreztem magam találva. Két okból vagyok kénytelen a fent nevezett vállalat termékeit fogyasztani: először is, mert nincs tehenem. (Régóta szeretnék már egyet, de ebben a takarékosan méretezett városi lakásban vagy én, vagy a tehén.) Másodszor: ugyan miféle tejterméket fogyaszthatnék én itt Szabolcsban mást. Tudtommal magán, vagy szerződéses tejüzemek még nem alakultak. Ha viszont átrándulok a szomszéd megyébe, ott a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Tejipari Vállalat termékeit fogyasztom, és nem érzek egy csöpp lelkiisme- ret-íurdalást se. Ott ugyanis csak az kapható. Tiszta sor. Csak tudnám, hogy akkor mi szükség van az ilyesfajta reklámra. Vagy még mindig nem nőttünk ki a gyerekkorból, melynek a „vásároljon szaküzlete- inkben”, meg a „cipőt: cipőböltből”, és az ezekhez hasonló gü- gyeségek voltak, azóta már szállóigévé vált megnyilvánulásai? M. A. Az első műszak, éjszaka Nem álmokat szó... A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri gyáregységében július elején három tanulólány vörös oklevelet, kitüntetéses szakmunkás-bizonyítványt vehetett át. Fabu Ibolya is köztük van. Büszkén mutatja a gyár üzemi újságját, amelyben megjelent a fényképe. Örök emlékül teszi el ezt az újságot a minisztertől kapott dicsérő oklevéllel együtt. Valóságot tervez Egy csütörtöki nap este tízkor kezdte a munkát, vagyis éjszakai műszakkal indult. Mindjárt az első éjszakán külön gép mellé állították, s ezt a masinát a magáénak mondhatja. Sorolja, hogy jókedvvel látott munkához, részben azért, mert két nővére és két bátyja is itt dolgozik a gyáregységiben. S persze bizonyítani akart a kitüntetéses oklevél miatt is. Bevallja őszintén, hogy reggelre elfáradt, kissé fájni kezdett a lába. Hamarosan meg is veszi magának a hósz- szú szárú vászoncipőt. Reméli. megszokja a rendszeres munkát, a társaságba máris beilleszkedett, jól érzi magát ebben a közösségben. Nem álmokat sző, valóságot tervez, amikor azt mondja, hogy pár év múlva szeretné elvégezni a szakközépiskolát, később a könnyűipari főiskola levelező tagozatára szeretne jelentkezni. A gép zenéje Rácz Erzsébet fonónő két évvel ezelőtt lett szakmunkás. Egy hangos gép előtt áll, amely olyan, mint egy hatalmas húros hangszer. Monoton ez a „zene”, de már megszokta. Szívesen emlékezik vissza az eltelt két esztendőre. Arra, hogy hamar befogadták azok a betanítót munkások, akik már jókora rutinnal rendelkeztek. Örömmel mondja, hogy könyvtár, ifjúsági klubnak átalakítható étterem és gyári büfé marasztalja itt a fiatalokat műszak után. Fizetésével, helyzetével elégedett.” Arra még nem gondoltam, hogy alakult volna az életem, hová mentem volna dolgozni, ha nincs ez a gyár”. Milyen is ez a gyár? Szakmát, megélhetést ad a környékbeli lányoknak, asszonyoknak. Mivel nem rég épült, jó a szociális ellátása. A termelőüzem tágas és korszerű. De örökös állómunka az itteni, amely ráadásul nagy figyelmet igényel. A gyáregység a könnyűi,porhoz tartozik, de ez nem azt jelenti, hogy könnyű a szövőik és fonók munkája. Nem könnyű, de szép és ezzel a szakmával már megyénkben is több üzemben el lehet helyezkedmiatt, részben nagyobb fizetést remélve. Az osztályvezető beszédes statisztikája: a múlt éviben egy itteni fizikai dolgozó átlagosan 40 ezer 683 forintot keresett, a budapesti törzsgyárban 54 ezer forint volt az átlagkereset. Bér, teljesítmény Vigasztaló lehet, hogy a tatabányai gyáregységben csak 35 forinital kerestek többet átlagosan. Hozzáteszi: teljesítményre dolgoznak, s évről évre növekszik az átlagteljesítmény, következésképpen a bér is. Ez év első felében havi egy-kétszáz forinttal több bért vihettek haza a gyáregység dolgozói. Az alakulás óta valamivel több mint száz szakmunkás-bizonyítványt osztottak a gyáregységben. A tavalyelőtt végzettek csak két évig tanultak, a most munkába álltak emelt szintű képzése három évig tartott. Az osztály- vezető szerint tudásban és teljesítményben egyaránt meglátszik ez az egy év. Ettől függetlenül a kezdő szakmunkások teljesítményét az első hónapban 30, a másodikban 20, a harmadikban 10 százalékkal dotálják. Aztán a negyedik hónaptól öt százalékkal több a fizetésük mint a betanított munkásoké. És nemcsak a pjénz... Ez a szakma már De me cserben is tekintélyt jelent. N. L. Egyenlő elismerést! Asszonyok vezető posztokon H a az ember bekopogtat egy termelőszövetkezet irodájába, szinte természetes, hogy nő fogadja. Az elnök titkárnője. A többi szobában, ha nevek nincsenek kiírva, akkor is biztos lehet a tipp. Könyvelés? — Nők. Bérelszámolás? Úgyszintén. Főállattenyésztő? Főkönyvelő? Főag- ronómus? Elnökhelyettes ? Ezek bizony szinte fenntartott helynek számítanak — férfiaknak. Aki még emlékszik a tsz-szervezésre, abban él a kép: agitálni a férfiakat kellett. Ok döntöttek, legfeljebb veszekedtek egy darabig utána az asz- szonnyal. Nagyot fordult azóta a világ. Ma már, ha nem is a megyében, van hely, ahol a tsz-ben nő foglalja el a leg magasabb posztot. Elnökhelyettes nálunk is akad, szám szerint három. Más vezető állásban pedig még nagyobb számban találhatunk a szebbik nemből. A vezetők között, ha nem is gyors, de biztos a nők fokozatos térnyerése, öt év alatt csaknem hetven százalékkal emelkedett számuk. Köszönhető ez a gazdaságok jobb műszaki, technikai felszereltségének, a munkakörülmények korszerűbbé és kulturáltabbá válásának. Javult a községek szolgáltató hálózata, és áruellátása. Ezeken felül megtörtént egy szemléletváltozás a nők megítélésében, hamarabb befogadják őket, és bátrabban bíznak rájuk a férfiakéhoz hasonló feladatokat. A szövetkezeteink érdekképviseleti szervének, a TESZÖV-nek a nőbizottsága legutóbbi ülésén nem véletlenül tűzte napirendre, hogy a női vezetők egyre gyarapodó számának örvendetes ténye mellett érvényesül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Hogy valami nincs rendben ekörül, bizonyítja az MSZMP KB 1970-ben hozott nőpolitikái határozata, amely valamennyi munkahely vezetőjének feladatává tette a szocialista elosztás elvének érvényesítését, és a már meglévő különbségek csökkentését. A téma azonban úgy látszik, továbbra sem vesztett aktualitásából, mert a Politikai Bizottságnak 1979-ben ismét foglalkoznia kellett vele. A megyében nemrég elvégzett felmérés szerint még mindig van mit tenni, hiszen ha „asszonykézben a gyeplő”, kevesebb pénz üti a markát, mintha férfiéban lenne. A felső szintű vezetésben átlagosan 16—22 százalékkal kevesebb a női vezetők egyhavi munkabére. A tsz-ekben 29 a nők száma az élgárdában. Közülük huszonháromnak 750—1500 forinttal kevesebb a fizetése a hasonló beosztású férfiakénál, és a gazdaságoknak mindössze húsz százalékában azonosak a bérek. Legrosszabb a soruk az ágazatvezetőknek, az agrokémiku- soknak és az irányítói munkakörben foglalkoztatottaknak. Fizetésük a „plafon”- nak mindössze 57—68 százaléka, pedig található közöttük két évtizedes gyakorlatú is, az elérhető legmagasabb iskolai végzettséggel. Munkájuk be nem vallott, de meglévő másodlagos értékelése érthető módon sérti a nőket. Érthetetlen például, hogy a jövedelem- kiegészítő szakember támogatásban csak elvétve részesülnek. Kevés közöttük a magasabb kitüntetésre javasolt Lehet hogy eszébe sem jut senkinek, hogy nő is van a „csapjathan”? Többségük az évek során csak munkahelyi kitüntetésben részesült Mindent összevetve megállapítható, hogy a különböző vezetői posztokon nem érvényesül megfelelően a szocialista elosztás elve. A besorolásoknál, a béremeléseknél, az emberi teljesítőképesség megítélésénél nagyon sok a szubjektív elem. A férfiak családfenntartó szerepének hagyományos értelmezése is része ennek, hiszen ők „könnyebben mozdulnak”, nem köti őket a háztartás, a „második műszak”, a gyerekek, „ 0s sokkal több irányú az alkalmazhatóságuk. Aztán hivatkoznak sok helyen a szokásjogra — amiről éppen ideje lenne leszokni. Bizonyítják ezt a jó példák. Aranyosapátiban, Máriapó- cson, Nagyhalászban, Mátészalkán, Leveleken már megtették. Ezeken a helyeken a kereseti besorolások alapját kizárólag az alkalmasság, a végzett munka mennyisége, minősége, az ágazat eredményessége képezi, függetlenül a feladatot ellátó vezető nemétől. A vezetésben dolgozó nők egyébként nagyszerűen kiismerik magukat a keresetszabályozás rendszerében, tudják, hogy a béremelési lehetőségek korlátozottak. Ép- p>en ezért nem igénylik az azonnali kiegyenlítődést, csupán a keresetkülönbség mérséklődését várják. Munkahelyükön perspektívát látnak maguk előtt, és nem kívánják azt megváltoztatni. Esik Sándor ni. Fürjes János, a személyzeti és oktatási osztály vezetője éppjen arra pjanaszkodik, hogy jó néhányan elmentek megyénk más, hasonló üzemébe. Részben családi okok ÚJ Tükör-klub Tengerparti túra Mátészalkán a művelődési központ Űj Tükör Ifjúsági Klubja július 29-től augusztus 13-ig tengerparti túrát szervezett Bulgáriába. Huszonkét fiatal indult útnak hátizsákkal, sátorral, hogy vonattal és autóbusszal végigbarangoljanak a Várna — Kamcsija — Neszebar — Bur- gasz — Szozopol — Primors- I ko — Burgasz útvonalon. W erder, az NDK Havel menti kisvárosa magyar szótól hangos. A korábbi évek munkakapcsolatait folytatva ugyanis Szabolcs-Szatmárból közel 250 fiatal tölti itt gyümölcsszedéssel augusztus első napjait. Az NDK egyik legnagyobb gyümölcstermelő közös gazdaságában ugyanis évek óta számítanak — szerződés alapján — a megyeszékhelyről, a Krúdy, a mátészalkai Esze Tamás és a gépészeti szak- középiskola illetve a fehér- gyarmati, csengeti és megyénk más középiskolásaira. Az egész táborban egyetlen úttörőcsapat képviseli a fiatalabbakat, a fehérgyarmati 1364 számú Petőfi Sándor nevet viselő, KISZ KB csillagával kitüntetett úttörőcsapat. Mint tudósítónk Molnár Károly írja: a gyerekek meggy és pjaradicsom szedésével töltötték az eddigi Werderi telex Szüretelő szabolcsiak az NDK-ban augusztusi napokat. Két naptól eltekintve napjsüté- ses, strandidő fogadta a fiatalokat. Amikor auguszitus elsején megérkeztek a cso- pjortok Berlinbe, plusz 36 Celsius-fok volt árnyékban. Kölpinsee, Freulich, Ple- sow és a többi táborhelyen este tízkor térnek nyugovóra a gyerekek, hogy reggel már négy órától megkezdődjék a -készülődés, majd a munka. Az FDJ (az itteni ifjúsági szervezet) képviselői közös discokait szerveztek a német fiatalokkal. Volt már baráti találkozó a bolgárokkal és a csehszlovákokkal, akik ugyancsak itt dolgoznak. A nyíregyházi krúdysok telextudósítá- s ómmal egy időben már útban vannak Berlinbe, illetve onnan haza. Helyüket más csoportok váltják fel. A GPG Obstproduktion (gazdaság) autóbuszkirán- dulásra viszi a fiatalokat, ez általában Rostock. Vonattal tesznek kirándulást a kollektívák Berlinbe, illetve Lipcsébe a hét végén. S zinte mindennaposok a potsdami és brandenburgi séták is. Mivel ma már általános iskolásaink is tanulnak németet, így jó alkalom ez a 2— 3 hét, nemcsak a munkára, kirándulásra, de a német nyelv gyakorlására, az országgal, a néppjel való ismerkedésre. A két sonkádi öreg bizony alaposan elszámolta magát. Reggel valami autóval ruccantak be a városba, Gyarmatra, s ha már ott voltak, nem hagyták ki, persze a Halászt sem. Elborozgat- tak. majd kiballagtak az állomásra, hogy busz- szal mennek haza. Meg is volt a pénzük, de a régi díjszabás szerint. Mit tudták ők, hogy jó ideje felemelték már a jegyek árát, s kevés lesz az a félretett tíz forint! Nem hittek a sofőrnek, de még az ártáblázatnak sem. Hívjuk csak a főnököt! — parancsoltak a buszosra, — az majd Buszon megmondja az igazat. Meg is mondta: bizony kevés a tízes. — Hát most mi legyen? — kámpi- csorodott el a két öreg, hiszen gyalog még sem indulhatnak a mész-1 szi Sonkádnak. Még ha húszévesek lennének, de így, túl a hetvenen... — Tudják mit? Kipótolom én, csak a feleségük meg ne tudja — legyintett ekkor a buszvezető, s elővette pénztárcáját. Kiadta a két jegyet, s indított. — Reggel mikor- tájt jön vissza? — kérdezte már otthon, leszállás közben a két öreg. — Hajnalban? S hajnalban már ott várták mindketten az autóbuszt. Kis demi- zsont szorongattak, tele jó fajta háziborral. A tartozás fejében hozták a sofőrnek, Virág* Albertnek. B. G.
