Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 6. M indent megírtak már Hirosimáról: az első amerikai atombomba szörnyeteg hatását, a halottakat és a sugársérültek tragédiáját, a kísértetvárost. Mégis, a név és ami 1945. augusztus 6-án ott történt, időszerű, elévülhetetlen marad. Ennek a mindig friss emlékezésnek és gyásznak az az oka mindenekelőtt, hogy jelenleg is ezer- és ezerszám vannak a világon olyan atomfegyverek, amelyeknek robbanóereje a hirosimai ősnek sokszorosa. S amíg ez így lesz, addig nemcsak történelmi dátum ez a nap, hanem mai és holnapi cselekvési parancs. Mindezt tudni kell, nem azért, hogy pánikba essünk, s a szaporodó robbanófejek láttán a kilátástalanság vegyen erőt a világon. Ellenkezőleg, még nagyobb ten- niakarás ösztönzésére szolgál a visszatekintés, a múlt felelevenítése. Senki nem akar atomhalált halni. Igen nagy erők, tömegek, mozgalmak, pártok, politikusok küzdenek Keleten éppen úgy, mint Nyugaton azért, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt. Marx írta, hogy az ember] - ség csak olyan célokat tűz maga elé, amelyeket képes megvalósítani. A leszerelés ezek közé tartozik. A rakéták ideje a ma realitása, igaz, de a békeharc is. A fegyverzet korlátozásának megvan minden lehetősége. Nagyok a feszültségek, a bizalmatlanság sok viszonylatban még igen mély, az ideológiai ellentétek felold- hatatlanok lesznek, amíg különböző társadalmi rendszerek élnek egymás mellett. Ennek ellenére semmilyen ésszerű ok nem kiált atomfegyverért. Minden ellene szól. A fegyverkezési 4fajs*óVa‘lJh feladások‘súlyos teherként nyomn ák- i _ min-: den vállat; nyilvánvaló, hogy csak a békés kereskedelem hozhat üdvöt bármely ország gazdaságának, népének. Kis helyi háborúktól még remélhet egyik vagy másik fél valamilyen előnyt, de atomösszecsapás esetén mindenki elpusztul. Orvosok, tudósok a maguk területén mutatják ki ezt, a katonák stratégiai számításokkal szinte előre, elméletben le tudják játszani az ilyen harc első napjait, heteit és a következményeket. Soha az emberiség történetében nem tudták ilyen pontosan, mi vár ránk egy háborúban. A kép tehát e tekintetben világos, minden nagy nemzetközi tárgyaláson, legyen az négyszemközti vagy testületi, megállapítják, mit jelent az atomháború veszélye. Az egy évtizeddel ezelőtti szovjet—amerikai megállapodások is e megfontolás alapján jöttek létre. S húsz esztendeje az atomcsend-szerződés is, amelyet napjainkig több mint száz ország ratifikált. Mégsem haladunk a nemzetközi együttműködés útján a kívánatos ütemben, még sincsen a szocialista javaslatoknak megfelelő visszhangja. □ nehézségek a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés gyakorlati megoldásánál kezdődnek. Régi ellentétek és új előítéletek, érdekkülönbségek és bizalmatlanságok, félreértések és félremagyarázások, beidegződöttségek és eltérő politikai célok bonyolítják a helyzetet. Mindez együttvéve sem szolgálhat azonban indítékot arra, hogy az emberiség feladja a leszerelésért folytatott küzdelmet, ne akarjon fordulatot végrehajtani a tartósan békés együttműködés felé. Ehhez jó, ha mementókánt mindig ott lebeg a világ szeme előtt Hirosima képe. Tatár Imre Hatalomátvétel Felső-Voltán Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint péntekre virradóra Thomas Sankara százados sikeres katonai hatalomátvételt hajtott végre Felső-Voltában. Sankara százados pénteken reggel az Ouagadougoui rádióban elhangzott beszédében jelentette be, hogy magához ragadta a hatalmait. Kijelentette, hogy a Jean-Baptista Ouedraogo elnök kormányának megdöntése után létrehozott Nemzeti Forradalmi Tanács „teljes mértékben ura a helyzetnek az egész országban”. Beszédében a Nemzeti Forradalmi Tanács legfőbb feladataként „az ország teljes függetlensége, a szabadság védelme, s az állampolgárok becsülete és emberi méltósága” védelmét jelölte meg. Azzal vádolta az előző kormányzatot, hogy az ország nemzeti érdekeit a neoko- lonialista külső erők érdekeinek rendelte alá. Közölte, hogy Ouedraogo megbuktatott elnököt „saját biztonsága érdekében katonák őrzik”. Hangsúlyozta: nem hoztak semmilyen intézkedést a korábbi kormány tagjai ellen és egyelőre senkit se tartóztattak le. Felső-Voltában ismét a fegyvereké a szó — az állami függetlenség elnyerésének 23. évfordulóján újabb puccs zajlik az egykori francia Nyugat-Afrika, és az egész világ egyik legszegényebb országában. A Magyarországnál mintegy háromszor nagyobb területen élő több mint hat és fél millió felső-voltai számára talán nemcsak az függ e hatalomátvételi kísérlet sikerétől, hogy ezentúl ki írja majd alá a rendeleteket, hanem az is, hogy remélhetik-e nyomorúságos életkörülményeik javulását. A Mali, Niger, Benin, Togo, Ghana és Elefántcsontpart szomszédságában fekvő Felső-Volta hatvanéves francia uralom után 1960. augusztus 5-én nyerte el állami függetlenségét. Az azóta egymást váltó — s kezdetben általában haladó programmal fellépő — katonai és polgári kormányok enyhíteni sem tudtak a világ 25 legszegényebb országa közé sorolt Felső-Volta gondjain. Az ország gyakorlatilag külföldi segélyekből él — az adományozók listájának élén Franciaország, az egykori gyarmattartó és az NSZK áll.-j .já.j,legutóbbi néhány évben ,e, forrásból származó össze-' ‘ gek‘ nagyságrendje meghaladta a költségvetés nagyságát, 1980-ban az állami eszközök 120 százalékának feleltek meg. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem körülbelül 160 dollárnak felel meg. Jól szemlélteti az állapotokat, hogy az országban körülbelül száz orvos van, ennek a fele is a fővárosban, a lakosság 90 százaléka írástudatlan. Az úgynevezett Sza- hel-övezetben, Szahara déli peremén fekvő országnak ipara nincs, a lakosság több mint kilencven százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az ország állandó gondja, bajainak fő okozója az állandó vízhiány. (Az egy főre jutó vízfogyasztás napi öt liter.) A mezőgazdasági területeken nem tudnak elegendő élelmiszert termelni, a hetvenes évek aszályai után a felső-voltaiak nagy része a szó szoros értelmében éhen- halt volna, ha nem érkeznek külföldről az élelmiszer-szállítmányok. A kilátástalan helyzet miatt csaknem félmillióan vándoroltak ki Elefántcsontpartra. Az ország szinte teljes energiaszükségletét importból fedezi, területén jelentősebb alapanyagkitermelés nincs, helyi tőke sincs, — 1980-ban a beruházások mindössze 10 százalékát fedezték hazai forrásból — a külföldi tőke nem érdekelt abban, hogy a fejlett szállítási, út- és vasútvonalhálózat nélküli területen hozzáfogjon a nyersanyagok kitermeléséhez. Pedig Felső-Volta becslések szerint jelentős feltáratlan készletekkel rendelkezik bizonyos ércekből és ásványi kincsekből. Szakértők szerint a föld mélyén rejtőző mangánércből évente akár több mint félmillió tonnát is kitermelhetnének. Az országban nagy hagyományokkal rendelkező szak- szervezeti mozgalom nem egyszer adott hangot a kilátástalan helyzetben élő néptömegek elégedetlenségének és — változást remélve — támogatta is az újabb katonai kormányok hatalomra kerülését. A mostani hatalomátvételt az a Thomas Sankara százados irányítja, akit politikai radikalizmus vádjával mozdítottak el ez év májusában miniszterelnöki székéből. A rövid házi őrizetből szabadult volt kormányfő, úgy tűnik jelentős számú támogatóra lelt a mindössze hatezer főt számláló hadsereg soraiban, elegendőnek ahhoz, hogy megkísérelje átvenni a hatalmat Jean-Baptista Oued- raogo elnöktől. Az államfő megdöntését bejelentő első rádióbeszédében Sankara egyúttal azt is hírül adta, hogy „új korszak köszöntött be Felső-Voltában”. Ilyen ígéretet katonai vezetőktől az utóbbi húsz évben eddig négyszer hallhattak a felső- voltaiak. Befejeződött a magyar orvosak világtalálkozója A magyar orvosok budapesti világtalálkozójának kedden kezdődött szakmai eseménysorozata pénteken a zárónapjához érkezett. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében délelőtt megtartották azt a jubileumi ülést, amelyet a magyarországi szervezett orvostovábbképzés 100. évfordulója tiszteletére vettek programba. Az ülés elnökségében ott volt Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Endrőczi Elemér, az Orvostovábbképző Intézet rektora köszöntötte az ünnepség résztvevőit, köztük a világtalálkozóra hazalátogatott orvoskollégákat, továbbá a hazai és számos külföldi orvostovábbképző intézet, orvostudományi egyetem vezetőit, akik a Szovjetunióból, az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Vietnamból, Olaszországból és Finnországból hozták el az ottani orvostársadalom üdvözletét. Az MTA nevében Szentágo- thai János elnök szólt a jubileum jelentőségéről, majd Schulieisz Emil egészségügyi miniszter méltatta az orvosok szervezett továbbképzésének fontosságát a hazai egészségügyi ellátás fejlesztésében. Ezután négy tudományos előadást hallgattak meg a résztvevők az orvostovábbképzés szervezeti rendszeréről, eredményeiről és feladatairól. A jubileumi megemlékezést követően — délután — plenáris záróüléssel befejeződött a magyar orvosok világtalálkozójának négynapos esemény- sorozata. Bognár Józsefnek, a Magyarok Világszövetsége elnökének zárszavával ért véget az orvostalálkozó. Berkes Péter olfuika szalui dsáq űri © „A vezérlő eszmék, a követelmények, Lestár Sanyi, a tiszti tanfolyam, a szemináriumok, a viták a Kossuth- körben, az általános iskola 5—8. osztálya, a gimnázium, az érettségi lassan de biztosan, mint karók a gyenge hajtást ...” „Nem volt semmink. Amink volt, az is elavult, használhatatlan. Csak jövőnk volt. Reményünk, hogy ha megfeszülünk, ha lemondunk önös vágyainkról, holnapra minden másképp lesz. Szükségünk volt minden kézre. Aki a magáét levette a szekérről, annak a nyaka közé vágtunk: eladnád a holnapunkat, te szemétláda?! Velünk kapar- tatnád ki a gesztenyédet, te önző kispolgár?!” „Én a családomat... a családomért ... Az első gyerekem a családi tábor sátrában. A másodikról egy hét késéssel ért utol a hír. Még egy virágcsokrot, egy köszöntő dísztáviratot se tudtam...” „Minden minősítés legfőbb erényemként a következetesen szilárd erkölcsi-politikai ... Azt soha egy szóval se, hogy én ...” „69-ben, a Kiváló Szolgálatért után Hegedűs azt mondta: Kálmán, te vagy a legtisztább ember, akit valaha ismertem. Idegesítően, néha nyomasztóan tiszta vagy, melletted az etnber még gondolatban se mer vétkezni. Elégedetten mosolyogtam. Büszkén. A legcsekélyebb balsejtelem nélkül. Három hétre rá jött az áthelyezési ajánlat (?): Darida elvtárs, van ott egy elku- tyult zászlóalj, úgy gondoljuk, a te tapasztalataid, következetes szigorod ... .Mindig ez volt a szöveg. És én mindig elhittem. Sírjak? Nevessek?” „Én mindent, de mindent a seregtől, a seregbe, a seregért ...” (Telefon június 19-én) — Halló, Darida őrnagy elvtárs? Szabó tizedes jelentkezem. Kapcsolom Sándor ezredes elvtársat. Tessék beszélni ! — Kálmán? Szervusz, Kálmánom! Erőt, egészséget neked! Na mondjad, hogy viselkedik a közegészséged? — Jelentkezem ezredes elvtárs. Köszönöm, megvagyok. Valami baj van? — Baj, miért volna baj? A szokott nyűgökön kívül semmi az égvilágon. Hehe, távolléted ellenére, Kálmánom. Mindössze hallani akartam a hangodat. — Megtisztelsz, ezredes elvtárs. — Ugyan, ne szamárkodj! Nagyon is önös okokból hívtalak. Saját lelkiismeretem megnyugtatására. — Mégiscsak baj van? — Igen, baj, Darida őrnagy. Már amennyiben baj az, hogy magam is felelősnek érzem magam az állapotodért. Hehe. Jobban kellett volna vigyázzak rád. — Felnőtt ember vagyok, ezredes elvtárs. — Na, persze. Nézem itt a jelentéseket meg a statisztikákat. Háromszor annyi szolgálatot adtál, mint bárki a csapatból. Társadalmi munka a tanácsóvodában, felelős Darida őrnagy. MezőgazdaÚj könyv: Hoiyn védhetjiik mii Eiripát ? A BÉKÉT EURÓPÁBAN IS MEG KELL VÉDENI — de lehet-e? Ki és miként fenyegeti valójában? Ki és hogyan védheti meg? Ezekre az alapvető kérdésekre igyekszik válaszolni két szovjet társadalmi szervezet szerzőkollektívája a „Hogyan védhetjük meg Európát?” című kötetben. Az eredeti, moszkvai kiadású mű 1983. március 15-én látott napvilágot orosz, angol, német, francia és spanyol nyelven és ismerteti a Szovjetunió álláspontját az Európával kapcsolatos katonapolitikai kérdésekben. A magyar változat a Zrínyi, valamint a Kossuth Könyvkiadó közös gondozásában nemrég jelent meg. A béke biztosításával kapcsolatos problémák különböző megközelítési módja párbeszédet igényel. Olyan párbeszédet, amelyben nincs helye a félelemkeltésnek, és az előítéleteknek, a hazugságnak és a gyűlöletnek. Ezt az alapvető igazságot vallva a kötet szerzői a témát kérdésfelelet formájában bontja ki, ahol a „kérdező” a nyugati felet képviseli. Képet kapunk tehát a Szovjetunió ellen folyó propagandaháború stílusáról, érvrendszeréről, rágalmairól csakúgy, mint a Szovjetunió mindig higgadt, tényszerű, a kölcsönös biztonság érdekeit szem előtt tartó érvelési módjáról, magatartásáról. Az öt fejezetre tagolódó kiadvány a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekre ad választ. Érdekes fejtegetéseket olvashatunk a szovjet katonai doktrínáról, a nukleáris egyensúlyról, a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek egyensúlyáról, az atomfegyverek európai korlátozásának szovjet megközelítéséről. A könyv sorra veszi a Szovjetunió és szövetségeseinek a nukleáris szembenállás csökkentésére irányuló javaslatait, egyoldalú lépéseit. kötelezettségvállalásait. S zól az eurorakéták — a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök — és a hadászati fegyverek közötti kapcsolatról. RÉSZLETESEN TÁRGYALJA a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalását az atomfegyverrel nem rendelkező államok biztonságának szavatolására. Kifejti az atom- fegyverrnentes övezetekkel (Észak-Európa, Balkán stb.) kapcsolatos nézeteit, a hagyományos erők és fegyverzetek csökkentését célzó erőfeszítéséit, á bécsi tárgyalásokon folytatott nyugati obstrukciót téve felelőssé az egy helyben topogásért. Külön fejezet tárgyalja a NATO „kettős határozata” valódi tartalmát és tények bizonyítják, hogy Reagan „nullaváltozata” az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének megsértése mellett Nyugat-Európa érdekeinek semmibevételét is jelenti. A kötetet Európa és a világ békemozgalmának méltatása zárja, melynek elidegeníthetetlen része a szovjet közvélemény egységes békeakarata, következetes kiállása a béke, a biztonság, az enyhülés mellett. EZ AZ ÉSZÉRVEKKEL S TÉNYEKKEL alátámasztott kis könyv segít eligazodni a bonyolult politikai folyamatok útvesztőiben és abban is, hogy mit tehetünk mi a katasztrófa elhárításáért, hazánk, kontinensünk, az emberiség megmentéséért. Haszonnal forgathatják mindazok, akik szívükön viselik kontinensünk és a világ sorsát. O. Sz. sági munkák, felelős Darida őrnagy. Darida itt, Darida ott, Darida mindenütt. — Ugyan, ezredes elvtárs, tudod jól, az ilyesmi nekem... — Sok, Kálmán. Eszméletlenül sok. És én vagyok érte felelős. Ha valamin ott láttam a nevedet, önző módon csak arra gondoltam: oké, ha Darida van, ott zűr nem lesz, nyugodtan alhatok. — Így voltam én is. Különösképp ha az enyéim... — Ez akkor se normális, Kálmán. Ebbe csak tönkremenni lehet, mint a mellékelt ábra mutatja, hehe. Bármennyi is a teher rajtunk, káderkikészítő intézménnyé nem torzulhatunk. — Tönkremenésről szó sincs, ezredes elwtárs. Pusztán a szívem ... vagyis hát a vegetatív idegeim ... — Így kezdődik, öregem. Mindenkinél így kezdődik. Az első jelzőrendszer vészcsengője. A túlterhelést jelzi, nem a gyengeséget. — Félek, ezredes elvtárs, ez nem egészen rajtunk múlik. — Jól van Kálmán, nem azért hívtalak, hogy ezt most megvitassuk. — Nincs kibúvó, ezredes elvtárs. Hallgass rám! A dokik, a családom , ti odabent mind azt mondtátok; eredj,S kapcsolódj ki mindenből, felejtsd el a világot, regenerálódj. Nagyon szép. Csakhogy a világ elől nem lehet elbújni. A világ utánunk mászik. Nem hagy egy- órára se lecke nélkül. — A kőművesek, mi? — Honnan tudsz róluk? — Találkoztam a nejeddel. Említette, hogy ráncba akarsz szedni ott néhány lógós építőmunkást. Hehe. Erről rád ismerek. Csakhogy ez egyszer messzemenően helytelenítem az eljárásodat. Sőt, kifejezetten megtiltom. — A családnak hiába magyaráznám. Neked viszont értened kell, avval Izgatnám fél magam, ha csak bámulnám őket, ha szótlanul tűrném ... — Értem én, öregem, hogyne érteném. Csakhogy számomra ebben a témában — sajnos, hogy ezt kell mondanom — nem az egészséged az elsődleges szempont. Gondolkodj, Kálmán! Mi lenne abból, ha mi, hivatásos katonák, a seregben nagyon is indokolt szempontjaink szerint elkezdenénk beledumálni, beleavatkozgatni a civil intézmények konfliktusaiba? — Bocsáss meg, ezredes elvtárs, én itt, a legteljesebb mértékben civil vagyok. Az alsóneműt kivéve nincs ná- lám egy darab katonai... (Folytatjuk)
