Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 2. Harcok Libanonban A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ Áz SZKP forrásainál f. Ai elszigeteltség ellen Az Iszkra első száma és a szerkesztőség tagjai: Lenin, Plehanov, Martov, Zaszuiics, Akszelrod, Potreszov és Krupsz­Az elmúlt huszonnégy órá­ban a libanoni hazafias erők az ország több részén is si­keres akciókat hajtottak vég­re a megszálló izraeli kato­nák ellen. Rasaja, Szofar és Kfarhuk környékén, vala­mint Bhamdun városban több izraeli állást is lőttek. Dél- Libanonban a megszálló iz­raeli katonák Zrarije falut támadták meg, ahol razziát tartottak és több embert le­tartóztattak. Eközben az El-Fatah pa­lesztin szervezet szembenálló erői között heves tüzérségi Hétfőn a Budapest Sport­csarnokban szekcióülésekkel, szakmai rendezvényekkel, egyetemi előadásokkal foly­tatta munkáját a 68. eszpe­rantó világkongresszus. Kü­lön munkacsoportban tanács­koztak az orvos-egészségügyi eszperantisták, ülésezett a mozgalom egyik legerősebb szakmai szervezete, a vas­utas eszperantisták nemzet­közi szövetsége, és ugyancsak összejövetelt tartottak az esz- perantista postások és táv- irdai dolgozók. Tanácskoztak a rádióamatőr eszperantisták is, akik az MHSZ egyik, a Budapest Sportcsarnokhoz közeli klubjában a kongresz- szus ideje alatt rádióállo­mást működtetnek: eszperan­tó nyelven tájékoztatják a vi­lág rádióamatőreit a buda­pesti rendezvény eseményei­ről. Folytatódott a nemzetközi kongresszusi egyetem: az in­telligencia méréséről és örök­léséről, valamint Konfuciusz közgazdasági gondolatairól Akkor már hosszabb ide­je nem beszélgettünk apuká­val. Esténként hullafáradtan jött haza — ha hazajött, s nem épp „szolgálatilag távol” éjszakázott —, leroskadt a tévé elé, odakérte a vacsorát is. Többnyire elaludt, s ha a műsor végén fölkeltettük, nyűgösen ágyba vánszorgott. Faggatni, korholni nem volt szabad, egyre kevésbé tűrte. Olykor minden különösebb ok nélkül elkapott — nem úgy, mint régebben, amikor még figyelte és ismerte a dolgaimat —, aggódva kér­dezgetett, mi van veled, ndncs-e konfliktusod a gyár­ban, nem akarsz-e megnősül­ni, mit hallottál te az öcséd­ről, azonkívül, amit a kollé­giumból nagy ritkán írni ke­gyeskedik. Nem a válaszaim­ra volt kíváncsi, kérdéseit inkább bevezetőnek szánta erkölcsi intelmeihez, hogy vi­gyázzak, milyen társaságba keveredem, manapság sóik a szenny, a kísértő gonosz, könnyű lejtőre csúszni, min­dig tudjam, mivel tartozom magamnak, s nem utolsósor­ban neki, aki a nulláról ve- rekedte föl magát, de nekünk párbajra került sor. A Be- kaa-völgyben fekvő Baalbek város környékén hétfőn dél­előtt súlyos harcok folytak. Az Egyesült Államok kö­zel-keleti katonai és diplo­máciai jelenlétének fokozó­dására utal, hogy egyidejűleg Libanonban tartózkodik Ro­bert MacFarlane, közel-ke­leti különmegbízott és he­lyettese, Richard Fairbanks, valamint John Vessey tábor­nok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­ke. hangzottak el előadások — eszperantó nyelven. Délután rendezték a Nemzetközi Esz­perantó Szövetség szakmai szervezeteinek együttes köz­gyűlését, amelyen a különbö­ző csoportok tagjait egyaránt érdeklő kérdéseket vitatták meg. A nap folyamán szá­mos különleges témával fog­lalkozó munkacsoport is ülést tartott. Így például az ide­genforgalommal foglalkozó eszperantisták nyilvános ülé­sen vitatták meg: miként se­gítheti a turizmus a mozga­lom még szélesebb körűvé válását. A Pataky István Művelő­dési Központban délután megkezdődtek az eszperantó nyelvű színházi előadások. Este a csillebérci úttörőtá­borban nemzetközi gyermek- tábor nyílt a világkongresz- szuson részt vevő szülők gyermekeinek részvételével. Képünk az eszperantó vi­lágkongresszus megnyitóün­nepségén készült. (Kelet-Ma­gyarország telefotó) mindent megadott, hogy ren­des, dolgos, megbecsült tag­jai legyünk a társadalomnak. Kimozdulni- nehéz volt ve­le. Ha néhanap mégis elmen­tünk, végigkellemetlenkedte az együttlétet. Okkal, ok nél­kül okította a pincéreket, a mozipénztárost, a buszveze­tőt, a házmestert, a szom­szédokat; senki nem „igye­kezett” eléggé, senki nem vi­selkedett „tisztességes dolgo­zó” módjára. Mire gyanakod­ni kezdtünk, hogy baj lehet az idegeivel, addigra beütött a kräh. Qdabentről vitték el a mentők, szívgörccsel. Nem volt túl veszélyes ügy, egy ideig fektették, az­tán néhány hetes gyógysze­res pihenést rendeltek neki. Nem ártana, mondta a főor­vos, ha egyedül lehetne, ha önmagán kívül senkivel nem kellene foglalkoznia. Apuka is egyedüllétre vágyott. Ne haragudjatok, mondta, de most senkit nem akarok ma­gam körül. Tera nagynéném jelentke­zett: szívesen apuka rendel­kezésére bocsátja B-i üdülő­jét, ő maga csak a jövő hó­nap végén akar lemenni, ad­TELEX TOKIÓ Tokióban hétfőn megnyílt az atom- és hidrogénbomba elleni világkonferencia. A ta­nácskozáson a japán béke­szervezetek több ezer képvi­selője, valamint 33 ország és 13 nemzetközi szervezet kül­döttei a nukleáris fegyverek korlátozásával és a leszere­léssel kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg. MANAGUA Az Egyesült Államok kö­zép-amerikai vizeken össze­vont hajórajának egyik fre­gattja több ízben megsértet­te Nicaragua felségvizeit. A nicaraguai külügyminiszté­rium vasárnap nyilvánosság­ra hozott tiltakozó jegyzéke „provokációnak és fenyegető jellegűnek” minősítette a Clifton Sprague rakétahordo­zó fregattnak a partoktól számított 15 mérföldes kör­zeten belül!' manővereit. HAVANNA Richard Stone, Reagan amerikai elnök közép-ameri­kai különmegbízottja vasár­nap a kolumbiai fővárosban találkozott Rüben Zamorá- val, a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front elnöké­vel. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok és a salvadori hazafiak hivata­los képviselői közvetlen tár­gyalást folytattak. A kétórás találkozóról Belisario Betan- cur kolumbiai államfő — akinek segítségével létrejött a találkozó — sajtóértekezle­tén csak annyit közölt, hogy Stone és Zamora megbeszélé­se a közép-amerikai válság békés megoldását szolgálta. MOSZKVA Dmitrij UsztyinoV, a Szov­jetunió marsallja, honvédel­mi miniszter napiparancsot adott ki a szovjet hadiflotta napja alkalmából, amelyet vasárnap ünnepelnek a Szov­jetunióban. A napiparancs egyebek között megállapítja: a szovjet haditengerészek a többi haderőnem katonáival együtt megbízhatóan védel­mezik a szovjet nép alkotó munkáját, a szocializmus tör­ténelmi vívmányait, és min­dig készen állnak, hogy ele­get tegyenek hazafias és in­ternacionalista kötelességük­nek, megsemmisítő választ adjanak az agresszornak. dig ott áll a ház használat­lanul, teljes összkomfort, te­lefon, akár naponta beszél­hetünk, sőt az egyik szom­széd nyugdíjas belgyógyász, ne adj’ Isten, jól jöhet a kö­zelsége. Apuka óckodatt, a húgától nem fogad el fel­ajánlásokat, kicsit későn ju­tott eszébe, hogy mi is a vi­lágon vagyunk, örülj inkább, mondta anya, hogy végre eszébe jutott, és éppen most, amikor a legnagyobb szük­ség van rá. Az ezredparancs­nok Volgáján utazott le Tera házába, hétfőn, június 15-én. (Telefon június 17-én) — Halló, apuka mizujs? Hogy ízlik az egyedüllét? — Két napja alszom. Már amikor hagynak ezek a mo­csok kőmívesek. — Alszol? Nagyszerű! Aludj csak, amennyit birsz, az most nagyon jó. Miféle kőművesek? — Itt van a szomszédiban ez az IBUSZ-ház. Iroda, vagy mi. Azt tatarozzák. De még... — Na, és milyen a kégli? Klasszikus, igaz? — ... dolgozni nemigen lát­tam őkét. Vedelik a sert, ül­dögélnek hol itt, hol ott. Néha alibiből nekivadulnak, Jóska, hova a jóanyádba rak­tad azt a vedret, neki a fal­nak, slutty-slutty, kettőt a spaknival, vissza az üvegek­hez, isznak, röhögnek, teszik a mocskos ajánlatokat a nők­nek ... (Folytatjuk) Nyolcvan évvel ezelőtt, 1903. júliusban és augusz­tusban zajlott le az Orosz­ország! Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Ezen befeje­ződött a forradalmi mar­I xista szervezetek egyesü­lésének folyamata és a Lenin által kidolgozott eszmei-politikai és szerve­zeti alapokon megalakult az oroszországi munkás- osztály pártja. Most ez a párt — a Szovjetunió Kommunista Pártja — ve­zető és irányító erő a Szovjetunióban, a szovjet politikai rendszer, vala­mennyi állami és társa­dalmi szervezet magja. A II. kongresszust nagy előkészítő munka előzte meg Ezt különösen szükségessé tette, hogy a kongresszus lé­nyegében véve alapító kong­resszus volt, hogy alapvető elméleti kérdéseket kellett megvizsgálnia, hogy lerakta a pártideológia alapját. Az OSZDMP 1898 márciusában megtartott I. kongresszusa kinyilatkoztatta a párt meg­alakulását. Egységes program és szervezeti szabályzat hiá­nyában azonban a szociálde­mokrata szervezetek mind eszmei, mind szervezeti te­kintetben el voltak szigetelve egymástól. A tudományos szocializmus eszméinek az izmosodó mun­kásmozgalommal való egyesí­tését megakadályozta az op­portunizmus. Le kellett küz­deni a forradalmi szervezetek elszigeteltségét és kontárko­dását, határozottan el kellett határolni az opportunisták­tól, ki kellett dolgozni az oroszországi proletariátus egységes marxista pártjának programját, alapjait, taktikai és szervezeti elveit. Szenvedélyes álom E munka óriási része a Lenin által létrehozott illegá­lis összoroszországi politikai lapra, az Iszkrára hárult. En­nek első száma 1900 decem­berében jelent meg. Az Iszk- rámak igen nagy érdeme volt a pártprogramnak és a párt létrehozását célzó szervezési terv kidolgozásában, az OSZDMP II. kongresszusá­nak előkészítésében és össze­hívásában. Azóta, hogy a szervező bizottság megkezdte a kongresszus közvetlen elő­készítését, a vele kapcsolatos egész munka voltaképpen V. I. Leninre hárult, aki külföl­dön élt. „Az Oroszországgal való le­velezés szörnyen megviselte az idegeit” — emlékezett vissza Lenin harcostársa és felesége, N. K. Krupszkaja. — Hetekig, hónapokig várni válaszokat a levelekre, állan­dóan az egész ügy kudarcát várni, állandóan bizonyta­lanságban lenni az ügy ki­bontakozása felől: mindez a legkevésbé felelt meg Vlagyi­mir Iljics jellemének ... Ö szenvedélyesen álmodozott olyan egységes, összeforrott párt létrehozásáról, amelyben feloldódnának a párt iránti viszonyukat egyéni rokon- szenvekre alapozó összes kü­lönálló körök, amelyben nem lennének semmiféle mester­séges válaszfalak, köztük nemzeti válaszfalak sem. Lenin 33 éves volt... A kongresszus 1903. július 30-án nyílt meg Brüsszelben. Az első 13 ülést egy elhagyott raktárhelyiségben sikerült kaja. megtartani. A belga rendőr­ség csakhamar megfigyelés alá vonta a küldötteket és né­hányat közülük kiutasított az országból. A résztvevők át­költöztek Londonba, ahol az­tán a következő 24 ülést meg­tartották. A kongresszus szá­mária különböző munkásszer­vezetektől béreltek termeket. A kongresszust a szervező bizottság megbízásából G. V. Plehanov nyitotta meg, aki 1883-ban A munka felszaba­dítása néven marxista cso­portot szervezett, és sokat tett a marxizmus oroszországi terjesztéséért. „20 évvel ez­előtt semmik voltunk — mondta a szónok —, most vi­szont már nagy társadalmi erők,.. Tudatos kifejezést kell adnunk ennek az ösztö­nös erőnek programunkban, taktikánkban, szervezetünk­ben. Ez a feladata kongresszu­sunknak, amelyre, mint lát­ják, rendkívül sok komoly és nehéz munka vár. Meggyőző­désem azonban, hogy ezt a komoly és nehéz munkát sze­rencsésen elvégezzük és ez a kongresszus korszakos jelen­tőségű lesz pártunk történe­tében.” A képviseleti feltételeknek megfelelően a kongresszus munkájában való részvétel jogát csupán azok a szociál­demokrata szervezetek kap­ták meg, amelyek legalább egy évig aktív forradalmi munkát végeztek. Ezért a kongresszuson az OSZDMP 26 szervezete képviseltette ma­gát, amelyek több ezer tagot egyesítettek soraikban. összesen 43 delegátus vett részt 51 szavazati joggal és 14 delegátus tanácskozói joggal. Túlsúlyban voltak közöttük a fiatal, erőtől duzzadó és ener­gikus forradalmárok. Lenin akkor 33 éves volt, sok dele­gátus életkora nem haladta meg a 30 évet. Ök magának a pártnak a fiatalságát jelké­pezték. Túlsúlyban az Iszkrások Bár az Iszkra jelentős mér­tékben hozzájárult az oppor­tunisták elleni harchoz és so­kat tett a forradalmi marxis­ták tömörítéséért, a kongresz- szus összetétele mégis hetero­gén volt. Képviselve voltak a pártban akkoriban meglevő különféle eszmei áramlatok. A következetes proletár for­radalmárokon kívül ott vol­tak az opportunista irányzat képviselői is, akik a köri ér­dekeket védelmezték az egész párt érdekeinek rovására. A következetes marxisták, az Iszkra hívei 33 szavazattal rendelkeztek. 10 szavazattal az ingadozó közép, vagy ahogy nevezték őket, a „Mo­csár”, s 8 szavazattal az Iszk­ra nyílt ellenfelei, az oppor­tunista irányzat kifejezői. Így az Iszkrások többségben vol­tak és egységesen fellépve biztosíthatták a forradalmi irány győzelmét minden megvitatott kérdésben. „Ez a 33 Iszkrás is, áki egységben mindig eldöntötte minden egyes kérdés sorsát a kongresszuson, két alcsoport­ra szakadt, de véglegesen csak a kongresszus végén szakadt ketté”... — írta Le­nin az OSZDMP II. kong­resszusáról szóló beszámoló­ban. Lenin híveinek, vagyis a „szilárd” Iszkrásoknak 24 szavazatuk volt, az opportu­nizmusra hajlamos határozat­lan, ingadozó Iszkrások, akik L. Martovot követték, 9 sza­vazattal rendelkeztek. Ez az erőviszony meghatározta az éles elvi harcot, gyakorlati­lag az egész kongresszus fo­lyamán. A kongresszus elején az Iszkrások valamennyien egy­ségesek voltak. „A kongresz- szus az összes Iszkrások bé­kés és barátságos együttmű­ködésével kezdődött, s bár árnyalati véleménykülönbsé­gek természetesen mindig voltak köztük, kifelé ezek az árnyalati különbségek nem jelentkeztek politikai nézet- eltérésekként” — írta később Lenin. Azonban csakhamar kitűnt, hogy az Iszkrások kö­zött nem minden téren ilyen kedvező a helyzet. Következik: II. PROGRAM A HARCHOZ. Tanácskozik az eszperantó világkongresszus ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a cAfmka s zalui dságűn o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents